Emlékeim szerint már írtam a Biblia első testvérpárosáról*, de most egy kis egyéb érdekességet vetek fel a jól ismert sztoriban. Nem tudjuk, hogy az Úr miért nem fogadta el Káin áldozatát, de az tuti, hogy pontosan tudta, milyen gyarlósága van. Még figyelmezteti is, hogy óvakodjon a kísértéstől:

„Miért gerjedsz haragra és miért horgasztod le a fejed? Nemde, ha jót cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!” /Ter  4,6-7/

Látjuk az Úr szavaiban, hogy nem fenyeget. ” Ha jót cselekszel jutalmat nyersz”, ez adott és örülünk neki. De nem mondja azt hogy ha rosszul, akkor agyon büntetlek és ronggyá átkozlak. Ő nem egy brutális zsarnok! Mint szerető Atya figyelmezteti, hogy az ajtóban leselkedik a bűn, kívánja Káint a sátán, hogy foglyul ejtse. Az Úr bátorítja, hogy íme, most megkísért a gonosz, de legyél erős, állj ellent neki! Tudja, hogy Káin ha igazán akarja, képes lett volna nemet mondani a haragjának. Mint ismerjük a sztorit, nem tette. A gyilkosság minden esetben nagyon súlyos dolog, nem véletlenül van beleépítve az ember lelkiismeretébe, hogy fajtársat ölni rossz dolog. Akkor is, ha extrém esetekben „szükségessé” válik. A testvérgyilkosság a következő lépés, az még borzasztóbb. Káin mondhatjuk, jól belecsap a lecsóba. És egy kis érdekesség: vonjuk párhuzamba Ádám (és Éva) vétkét Káin esetével! Amikor Ádám bűnt követett el, még olyan szoros volt a kapcsolata Istennel, hogy bár hárította a felelősséget, de eszébe se jutott kamuzni Neki.

„Hallottam szavadat a kertben és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” /Ter  3,10/

Ezzel szemben Káin már nem csak elsumákolja a dolgot, hanem konkrétan hazudik az Úrnak, amikor Ő megkérdi tőle:

„>>Hol van Ábel, a testvéred?<< Ő így felelt: >>Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?<<” /Ter 4,9/

Egyetlen generáció alatt ennyit sebződött az emberi természet! Bár annyira nem meglepő fejlemény ez, hiszen Ádám ugye szemtől-szemben együtt élt az Úrral az Édenkertben, Káin viszont saját szemével nem láthatta már Őt. Így Ádám viszonya az Úrral még a bűnbeesés ellenére is sokkal belsőségesebb volt, mint a fiainak.

Ami még egy érdekes összehasonlításra való dolog, az Ádámra és Káinra kirótt büntetés hasonlósága, vagy különbsége:

Ádám esetében – „Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, mert por vagy és visszatérsz a porba!” /Ter 3,17-19/

Káin esetében – „Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földből. Ezért légy átkozott e földön, mely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét a kezedből! Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!” /Ter 4, 10-12/

Már Ádám bűnének következménye is kemény, mint a kád széle, Káiné viszont még az Ádámra kirótt büntetés súlyára is rádob még egy nagy halommal. Szinte ellehetetlenítené Káin számára az életben maradást, Káin szóba is hozza legnagyobb félelmét.

„Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném. Íme, ha kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földöm: így bárki megölhet, aki rám talál!” /Ter 4, 13-14/

Káin legnagyobb félelme pont az, amit ő maga követett el: hogy megölik. De az Úr még ekkor is gondoskodik róla.

„>>Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint hétszeresen bűnhődik!<< Jelet is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál.” /Ter 4, 15/

Isten egyértelműsíti, hogy az emberölést semmilyen körülmények között nem fogadja el. (Ezt amúgy ajánlom azoknak a figyelmébe, akik magukat kereszténynek vallják, de mégis a halálbüntetés visszaállítását pártolják!) Mivel Káint az átka szerint még a föld sem látja el ennivalóval (ez pláne egy földműves esetében elég kellemetlen helyzet) , ugyan nem részletezi a Szentírás, hogy Káin hogyan élt, csak annyit ír, hogy Nód földjén, az Édentől keletre bujdosott el. Nód földje nem földrajzi hely, a szó azt jelenti: „esendőség”. Az Édentől keletre meg ebben az esetben azt jelenti: Istentől távol. Utódai is születtek később, tehát Isten biztosan külön gondoskodott róla, elvégre a föld nem tette.

Ez csak egy kis érdekesség, ami a napokban jutott eszembe. És most végre volt lehetőségem és időm leírni is. Utószóként még megemlíteném Lámek eléggé kifogásolhatóan hangzatos dumáját, amivel legalizálni akarja a vérbosszút:

„Áda és Cilla, halljátok szavamat Lámek feleségei, hallgassátok szózatomat: megöltem sebeimért egy férfit, sérülésemért egy ifjút: hétszeres a bosszú Káinért: de hetvenhétszeres Lámekért!” /Ter 4,23-24/

Egyrészt minő meglepetés, Isten nem mondta rá az Áment erre a monológra. Másrészt Lámek Káin egyik leszármazottja volt és szemmel láthatóan nem tanult sokat felmenője hibájából. Ez amúgy jellemző az emberiségre…

Lábjegyzet:

*Korábban volt szó Káinról - Nos, nem volt. A kísértésről szóló bejegyzésben utaltam rá, de a konkrét sztorit nem részleteztem. Nem baj, a lényeget itt már megtárgyaltuk. :)

Ahogy ígértem, most következik Anakin Skywalker, a Kiválasztott mesterének bemutatása. Egy-két hetet ugyan késtem ezzel, de most van időm képernyőre vetni ezt a csemegét. Tehát Star Wars rajongók, figyelem! Kezdődik a nyammi!

Obi-van élettörténetét (Anakinéhoz hasonlóan) nem mutatnám be, mert nagyrészt már jól ismert, másrészt nem túl érdekes.. Gyerekkoráról nincs különösebb mesélni való, mert Obi-vant a Jedi Rend szinte csecsemő kora óta neveli és tanítja. Így kiugró érdekességet nem tudunk és nem is kell mondani. Láthattuk padavanként a Baljós Árnyakban, aztán láthattuk felavatott, teljes jogú Jedi lovagnak a Klónok Támadásában és aztán Jedi mesterként a Sithek bosszújától az Új reményig. Tehát Obi-van becsületesen végigjárta a Jedi Rend hierarchiáját, alulról fölfelé haladva. A Sithek Bosszújában kiderül, hogy ott már a Jedi Tanács tagja, mely a Rend legkiválóbbjait foglalja magába, tehát nem költői túlzás azt mondani, hogy Obi-van méltán vált híres, sőt, legendás Jedivé. Akkor mégis mit kéne rajta bemutatni? A kérdés jogos, tehát most felállítok két fő pillért, amire támaszkodva megvizsgáljuk Obi-van Kenobit:

1. Obi-van, mint barát: a Star Wars történetek egyik lényeges eleme (amit hangsúlyoznak is rendesen), hogy Obi-van Kenobi nem csak mestere Anakinnak, hanem barátja is. Mondhatjuk nyíltan, hogy egyetlen barátja. Elvégre a Jedi Rendben egyes távol-keleti vallásokhoz hasonlóan a szenvedélyek és kötődések elkerülése fontos alap tanítás. És Obi-van példás Jedinek számít, ezt az egyetlen kötődést viszont megtartotta magában: Anakin számára nem csak tanítvány és társ a különböző küldetésekben, hanem egyben barát is. Nem csoda ez, elvégre Anakin kiképzésének kezdetétől együtt ügyködtek a Rend szolgálatában, gyakorlatilag elválaszthatatlanul, ami mester-tanítvány párosításnál értelemszerű. De a közös expedíciók akkor sem értek véget (a Klónháború alatt), amikor Anakint már lovaggá avatták. És barátságuk is sziklaszilárd alapokon nyugodott, amíg végül az Anakint felprédáló Sötét Oldal sikeresen megrendített. Gondolhatjuk, hogy erről Obi-van nem tehetett, de erről még lesz néhány szó a második pontban. Az viszont biztos, hogy Anakin bukása Obi-vant személyesen is érinti, mert nem csak a tanítványát, hanem a barátját is elveszíti a Sith miatt. A harmadik rész végén lévő vívójelenet Obi-van és Vader között nem azért olyan ütős, mert látványos; két olyan fél küzdelme volt jó hosszan végigvezetve, akikről tudtuk, hogy mindketten életben maradnak, a küzdelemnek nem az volt a borzongató tétje, hogy ki győz? Az volt ebben a párbajban a szomorító, hogy tudjuk, milyen mélységű volt Obi-van és Anakin barátsága, ezért volt tragikus látni, ahogy végül összecsapnak. Itt is kezdődik egy érdekesség, mert Vader maximálisan arra törekszik, hogy elpusztítsa Obi-vant, aki viszont nem ugyan azzal az intenzitással küzd, pedig ez lenne a dolga. Mert nem képes rá, hogy megölje. Ő a jobb vívó, nem a technika a lényeg. Pont azért nem tudja Vadert megölni, amiért normál esetben mi (a Kedves Olvasó és én) sem lennénk képesek lefejezni a legjobb barátunkat. Ez a Jedi értékrend szerint helytelen dolog Obi-van részéről (a személyekhez ragaszkodás sem megengedett), az egyetlen gyarlósága, de ez teszi őt emberivé és olyan karakterré, akivel lehet azonosulni. Kötelességtudó és tehetséges, de nem tökéletes még ő sem, hiszen emberből van. A küzdelem végén Anakin megcsonkítva hever a Mustafar homokjában. Elhangzik a legendássá váló kifakadása Obi-vannak, amiből sok mémet készítettek, de szerintem nagyon jól adja vissza Obi-van bánatát. És nagyon jól kapcsolódik a második ponthoz, ami végre eljött!

1. Obi van, mint Jedi mester: röviden úgy fogalmaznám meg: rossz. És most meg lehet kövezni, de Obi-van baromira nem jó mester, ezt még ő is elismeri az Új reményben. Ez csak részben az ő hibája*, elvégre még nem volt hivatalosan is mester, amikor kapott egy kilenc éves(!) fiút, hogy képezze ki Jedinek. Olyan padavant vártak el Anakinból tőle, amilyen Obi-van volt anno, ami ismerve kettejük gyerekkora közti különbséget egy lehetetlen vállalkozás volt. Obi-van amilyen jó barátja volt Anakinnak (ő ugyanis tudott arról, hogy tanítványa Padméval kavar, de mint barát, ezt tapintatosan nem vette észre, mert akkor hivatalosan is ki kéne zárni Anakint a Rendből), annyira nem volt jó mestere. Írtam feljebb, hogy erről nem, csak Obi-van tehet: nem véletlenül! Anakin mellé tapasztalt, keményebb kezű, következetesebb mester kellett volna. Pl. Yoda, vagy Mace Windu. De semmiképp sem egy totál zöldfülű lovag, még akkor sem, ha tehetséges és épp oly mereven ragaszkodik a szabályokhoz, mint pl. Yoda. Csak Obi-van nem tudta ezt alkalmazni Anakin esetében.

Összefoglalva tehát: Obi-van Kernobi korának egyik legtehetségesebb és legszorgalmasabb Jedije volt. Egész életét végigkísérték erényei, de nem volt mentes a hibáktól sem, melyekért évtizedekig tartó remeteséggel fizetett. Volt ideje ott a Tatuinon átgondolni, mit és hogyan cseszett el Anakin kiképzésében. Amikor Luke-ot felnyalábolja, egyfajta „utolsó esélyt” kap: amit eltoszott Anakin esetében, nagyjából helyre hozhatja Luke-kal. És emberségéből adódóan Obivan két okból is élt ezzel az eséllyel. Először is azért, mert valahol még mindig fontos maradt neki Anakin barátsága, ezért kiemelt figyelemmel kísérte (persze a háttérből) a fia életét. Továbbá Luke oktatásával remélte kiköszörülni azt a brutális csorbát, amit Anakin bukásával átvitt értelemben, de részben ő is kiváltott**. Mint karakter, Obi-van baromi jól van kidolgozva. Most már egész élettörténete kerek és véleményem szerint minden szál el van varrva. Nem véletlen, hogy kedveltem a Star Wars filmekben.:)

Lábjegyzet: csak két gondolat

*Obi-van hibája? - Most komolyan, a Jedi Tanács időnként annyira inkompetens idiótaként viselkedik, hogy már egyenesen fájdalmas! A Tanács döntése volt, hogy Anakin kapjon kiképzést és az ő döntésük volt az is, hogy az Erőben ködbe burkolózó jövőjű fiút, akiben már sok a harag és a kiképzése baromi veszélyes lehet... konkrétan értelmetlen lépés volt egy éppen hogy a padavan korból kipattant ifjúra bízni a tanítását.

**kiköszörült csorba - Nos, az tény, hogy egy elcseszett tanítvány és mínusz egy Jedi Rend tényleg nem jó statisztika egy mesternél.

A napokban következik a már megígért Obi-van Kenobis bejegyzés és egy kis hittan, de ez a rövid videó egy parittya lövedék tempójával előzött. Várhatóan ki fog durranni a virtuális szájkarate, de üsse kavics!

Ébresztő keresztények! Segíteni kéne, nem gyűlölködni!

Úgy  néz ki, hogy manapság kicsit tevékenyebb időszakban vagyok és ezt ki kell használni. Egy korábbi bejegyzésben utaltam már kedvenc könyv/filmszerepklőimre (állandóan saját bejegyzésekre utalgatok... nem röhejes ez? :D), de most egy kicsit részletesebben kielemzek egy szereplőt. A mai nap főfogása:

Anakin Skywalker, alias Darth Vader, a született pilóta, a tehetséges Jedi, Kiválasztott, a Sith Lordja!

(Gondosan nem az ikonikussá váló mészárlását mutatom be. Az is nagyon menő, de most  más szemszögből nézzük meg őt.)

Az egész élettörténetét nem turkálom fel, a nagy többség kisujjból kirázza Anakin önéletrajzát. :) Amire most kitérnék, az nem más, mint Darth Vader, mint a Sith Lord.

Azt már régebben is kihangsúlyoztam, hogy mi vezette Anakint arra, hogy átáljon a sötét oldalra és Darth Vaderként borzasztó rémuralomra törjön. Részletes boncolgatásunk most két részre oszlik Vaderen:

Darth Vader teste - Még aznap, amikor hátat fordít a Jedik rendjének és a Sith tanok után nyúl, hogy megmentse Padmét, Darth Vader egy húzós és kemény párviadalban megküzd egykori mesterével és barátjával (Obi-vanról is írok még!), a kettejük küzdelmében végül alulmarad, melyre legjobb prezentáció egy tripla végtagcsonkítással megtoldott flambírozás a mustafari hamuban. A végtagjai elvesztése, a súlyos égési sérülései bármely ember számára halálos kimenetelű tragédiák és Vaderrel sem lett volna másképp; ha nem lenne benne akkora az Erő és élni akaás és mellesleg nem érkezik meg az Uralkodó pont időben, hogy megmentse az életét. Ami Vaderből maradt, lényegében a feje, a torzó és pár végtagcsonk, az egész borzasztóan odakozmálva. Vadert a Coruscanton szó szerint újjá építik, akkor kapja meg azt az ikonikus páncélt és sisakot, mely később jellegzetes megjelenését adja, másrészt fenntartja a minden másodpercben a halál felé zakatoló életét. Merthogy Darth Vader anatómiája egyenesen katasztófális állapotban van. Súlyos belső szervi sérüléseket is szenved a mustafari lángokban fürödve és vélhetőleg az idegrendszerét is egészen "újra kellett huzalozni". Erre a Jedi visszatér végén találunk nyomokat, amikor az Uralkodó Luke-ot akarja megölni villámaival, de Vader megragadja és ledobja a mélységbe mesterét, így a halálos csapást ő veszi fel fia helyett.

Ekkor látható több pillanatképen is, ahogy a villámok erejétől a csontjai (és mesterséges pótlékai) annyira felhevülnek, hogy a páncélon is átsejlenek. Van egy hosszabb, részletesebb egészségügyi találgatás Vader sérüléseinek pontos mi/merre/hogyanjáról, de az egészet nem szeretném felvezetni, baromi hosszú és szaknyelvű lenne. A lényeg az, hogy Darth Vadert szó szerint a páncélzata tartja életben, önállóan lélegezni és mozogni nem lenne képes a ruha, illetve életfentartó berendezés nélkül. Speciális meditációs kamrában (és az ottani magas nyomású speciális és vélhetően steril levegőjében) képes rövid ideig sisak nélkül is élni. Ez azonban csak ritka üdülés Vader életében, vélhetőleg a mellkasán lévő szerkezet gondoskodik a légzésén kívül a szervezete maradékának táplálásában és a jó eséllyel szinte megszűnt immunrendszere megsegítésében. Megperzselt, fakó szemei szinte  biztosan jelentősen romlottak a Mustafaron, így a sisak szemlencséin kivetített képen látja a világot. Tehát elmondhatjuk, hogy bár művégtagjai még erősebbé teszik fizikálisan, mint eredetileg volt, összesítve Darth Vader szervezete maximum vegetál páncélja speciális szkafanderébe zárva, hermetikusan elzárva a külvilágtól. Ezt bizonyítja halodklása is a Jedi visszatér végén, amikor az Uralkodó villámai miatt életfentartó berendezése olyan szinten károsodik, hogy nem képes ellátni a feladatát hosszútávon. Vader akkor gyakorlatilag mozgásképtelen és a mesterséges lélegeztetése is akadozik. Részben ezért is kéri meg Luke-ot, hogy segítsen levenni neki a maszkot (mely halála végső, tényleges oka volt), mert úgysem élne sokkal tovább ilyen trauma hatására. Percek alatt eszméletveszés és légzésbénulás miatt Anakin Skywalker végül távozik az élők sorából.

Darth Vader lelke - Darth Vader láttán gondolom sokan belegondoltak, mennyire szörnyű lenne, ha nekünk (valamelyik Olvasónak, vagy személy szerint nekem) kéne ilyen körülmények között élni. Mind a négy végtagunkat elvesztve (bár pótolva), mesterségesen lélegeztetve és kemény héjba zárva... fizikailag is elég stresszes ilyenkor a puszta lét is, de Vader személyében nem csak a testileg rokkantat láthatjuk, hanem a súlyos lelki sérülést is. Ez bár nem látványos, talán még súlyosabb, mint a fizikai trauma.

Ugyanis Darth Vadert egész létezése során kétségek és aggodalom gyötri. Röviden: Vader minden pszichológusok rémálma. Eleve az aggódás, szerettének elvesztése generálta félelem terelte a sötét oldalra, de végül a sötét oldal azzal is szembe fordította őt, akiért ebbe az egészbe belekezdett. Bár tudta, hogy nem oltotta ki Padmé életét, a tudat, hogy igenis ártott neki (konkrétan fojtogatta az Erő vasmarkával) és felesége haláláért igenis felelős, végképp megreccsentette Vadert. A sötét oldal csapdája: annyira félt a számára fontos elvesztésétől, hogy végül ő maga okozta ezt a veszteséget. Ahogy előre látta, de akárhogy kapálózott ellene, pont ezzel beteljesítette legnagyobb félelmét. És Padmé halála egész hátralévő életében öngyűlölet éltette haraggá és gyásszá tette Vadert lélekben. Így, mint akit kőkoloncok húznak le, úgy mélyedt bele a sötét oldalba. Testben és lélekben is rokkanttá vált. És már ő maga sem hitte el, hogy van bocsánat erre a gyalázatos tettére. Darth Vader, a Sith Lordja önvádban és gyűlöletben élt, kivetítve környezetére is a lelkét mardosó félelmet, haragot és valós, megmaradt testének gyengeségeit. Véletlen lenne, hogy aki felgerjeszti mérgét, azt Vader nagyúr az erővel fojtogatni kezdi? (mintegy másra is átruházva saját légzési nehézségeit) Hogy a Mustafaron alakította ki székhelyét (mint tudjuk azóta a Zsivány Egyes című pöpec filmből), ahol felesége ellen fordult, mesterével és barátjával vívott vérre menő és vesztes párviadalt vívott, és ahol a testét is összeroncsoló égési sérüléseit elszenvedte? Véleményem szerint ez inkább az önvád másokra vetítése és az önostorozás egy szélsőséges  módja, hogy folyton emlékeztesse, miért kell szenvednie. Darth Vader beletörődött a "sorsába", ő már nem remélt felmentést és bocsánatot a múltért. Egyedül a fia hitt még benne és ez (továbbá Luke puszta léte*) adott végül újra reményt neki, hogy kitörjön ebből az ördögi borzalomból. A fia segítségével - ha megváltoztatni nem is tudta a múltat - de legalább lezárhatta a korábbi keserű életét és segíthetett a fián. Luke hitt benne, hogy Anakin Skywalker nem szűnt meg végleg és ez segített végül Vader pusztulásában és Anakin lelki nyugalmának elnyerésében. Végül itt is happy end lett.

Nos, ezért tartom egy hihetetlen mélyen kidolgozott karakternek Anakin Skywalkert, mert életútja szélsőséges példákban, de visszatükrözi az egész emberiség minden mocskát, gyengeségét... és reményét. Anakin/Vader az egész emberiség metafórája.

A legmélyebb gödörből is van kiút. Ha magától nem tud kimászni az ember, valaki biztosan segít. Vagy egy másik ember, akinek szeretete erőt ad, vagy Isten, akinek még mindig nem fogtuk fel önzetlen szeretetét, amit nulla-huszonnégyben vetít felénk... csak mi hülye gyökér módon nem vesszük észre. Ahogy Vader sem hitte, hogy van bocsánat.

Lábjegyzet: plusz adalék

*Luke puszta léte - igazolja, hogy Padmét ott, a Mustafaron tényleg nem ölhette meg, különben nem szülhette volna meg a gyermekét. Onnantól, hogy Luke személyazonosságát megérezte az Erőben, már ébredezni kezdett benne Anakin jó mélyen és megkezdődött a láthatatlan harc Vader üdvösségéért. (Az Uralkodó pedig nyilván hazudott neki, ahogy akkor is sejtette, de most már biztossá vált) Járhatott volna úgy is, mint Lord Loren Soth a Sárkánydárda könyvekből... de Anakin erősebb jellem volt nála.

Nemrég volt szerencsém megnézni az Alien: Covenant című filmet. Rég vártam már rá, mert mint köztudott, nagy rajongója vagyok a xenomorfoknak és az Alien - világának. Évekkel ezelőtt nagy ötlet volt egy előzményfilmet készíteni, ez volt a Prometheus... ami bőséggel kapott hideget-meleget. Nekem speciel tetszett.

Az Alien: Covenant a Prometheus eseményei után játszódik és egy olyan (vélhetőleg) trilógia(?) első része, mely összekötné a Prometheust a legendás Nyolcadik utas: a Halállal. Már több hete pörög a film a vásznakon és megfogalmazódtak az első kritikák is, melyek számomra érthetetlen módon többnyire lehúzzák a filmet a retyón. Én most nem kritikát akarok megfogalmazni, csak a véleményem fejteném ki arról, mi tetszett/nem tetszett az egész Alien-széria eddigi alakulásában.

Mint korábban is írtam, nekem az első kettő film nagyon tetszett, a kedvenceim közé tartoznak. Itt a Nyolcadik utasra és a Bolygó neve: Halálra gondolok. A harmadik rész számomra már harmatosan gyenge volt, a negyedik részre meg inkább boruljon a feledés jótékony homálya, mert az az igazi tökön lövése ennek a fantasztikusan kialakított sci-fi világnak, nem a Prometheus és a Covenant...

A Nyolcadik utasról max. annyit lehetne felvetni negatívumként, hogy mai szemmel nézve baromira vontatott. És gondosan nem az idegen ábrázolásának kezdetleges voltát vetem fel, mert az nem hiba. A korban kihozható maximumot nyújtották és ha valakiben lappang egy kis empátia filmnézés közben, az idegen jelmezbe öltözött szerencsétlen színész csetlés-botlása ellenére is magával ragadó hangulatot teremt a film (már amikor ténylegesen történik valami). A folytatásban nem csak a cselekmény, hanem a lények megjelenítése is hatalmasat ugrott és nagyon érdekes erkölcsi kérdéseket is felvet. A harmadik és leggázabb negyedik részt most inkább felejtsük el*. Koncentráljunk csak az előzmény filmekre!

A Prometheus elképesztő látványt nyújt és akármennyit hisztiznek azon, hogy a film java részében nem látni idegent (csak Marvelesen az utolsó képsorokban bukkan fel egy xenomorf szerű lény), ezt én nem érzem bajnak. Alien előzmény filmről beszélünk, nem konkrét Alien filmről. Egy-két kérdést megválaszol félig-meddig, és rengeteg újat vet fel, de ez sem baj; a folytatásokban elvarrják a szálakat. Legalábbis gondoltam én naivan.

És most meg is érkeztünk az Alien: Covenanthez, amit továbbra is hangsúlyozok, hogy nekem tetszett. Egyetlen komoly gond van vele: az, hogy Scott bácsi hagyta, hogy a rajongók elfogult és épp emiatt káros követeléseinek eleget tegyen. Sokan annyira görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy egy klasszikus Idegen is legyen má' végre, hogy szegény Scottnak nem engedtek teret az idegenek eredetének rendes kidolgozására. És ez sajnos meglátszik a Covenanten.

A szereplők idiótábbnál idiótább döntései már önmagukban elég zavaróak, de legalább alapot adnak a sztorihoz. Kérem szépen, ha össze kéne foglalnom a Covenant tanulságát, az annyi lenne:

"A hülyeség nem csak annak káros, aki barom, hanem a környezetére is végzetes hatással lehet."

Ennél több erkölcsi és egyéb kérdés merül fel a filmben, de ezt kihangsúlyozom. A Covenant tragédiája tökéletesen illusztrálja, mi lehet az eredménye az emberi hülyeségnek.

De a Covenanten mégis inkább az látszik, hogy Scott bácsi igyekezett előre vinni az eredeti elképzeléseit** és egyben meg akart felelni a szemellenzős rajongók véres-habos nyálat fröcskölő követelésének... és egyikkel se haladt úgy, ahogy szerette volna. A Covenant - úgy veszem észre - még megosztóbb film lett, mint a Prometheus. Állítólag akinek tetszett a Prometheus, annak a Covenant is tetszik, de ez is csak sarkított kijelentés: igazából úgy tűnik, a rajongók sem nagyon tudják, hogy viszonyuljanak a filmhez. Senki sem tudja biztosan, mi fog kisülni belőle... lehet nagyon frappáns és minden kérdésre pöpec választ adó lezárás is belőle, de lehet kiforratlan, következetlen káosz is. És ha ez utóbbi bekövetkezik, akkor személy szerint az esztelen ősAlien rajongókat teszem felelőssé érte első körben és csak másodikban magát Ridley Scott bácsit.

Ne szidjuk az Alien: Covenant drága édes anyját, kedves mindenki! Ez közel sem a teljes összekötő kapocs, állítólag még minimum két filmet adnak hozzá, melykben az eddig felmerült kérdésekre választ kaphatunk. De ha minden egyes rész után azon kezdünk örjöngő csürheként hörögni, hogy miért nem a Bolygó neve: Halál még fordulatosabb hangulatát kaptuk, akkor sosem jutunk egyről a kettőre! És szegény Scott bácsi is bebizonyította, hogy figyel a rajongók harsogására... bár pont most nem kellett volna.

Mielőtt magáról a Covenantról írnék bővebben (fogjuk rá, hogy kritikát), szándékomban áll még egyszer megnézni, mert a film rengeteg információt tár a néző elé, sok esemény történik és nem akarok felszínes írást pötyögni róla. Ezt a bejegyzésemet is a Covenant körül forgó értetlenkedős szájkarate ihlette.

Lábjegyzet: szerencsére kevesebbet kell a tejbe aprítani

*harmadik, negyedik rész - a harmadik rész több pontban ellentmondásba kerül önmagával, érezhető rajta, hogy erőltették a dolgot a Bolygó neve: Halál sikereit követően. Még Ridley Scottnak sem tetszett és ezzel mindent elmondtam róla. A negyedik részt meg maga Lucifer fosta ki egy brutális hasmenése során. Az egész Alien-világ beszívott paródiájába fordult az "újszülött" nevű izével, mely az amúgy forró, folyékony fémben maximálisan elpörkölődött Ripley klónját(?! MEKKORA GYÖKÉRSÉG MÁR EZ?!) tekinti az anyjának(! MI VAN?!)... ugye nem kell folytatnom?

**Ridley Scott eredeti elképzelései - szemmel láthatóan Scott bácsi nem szerette az Alien vs Predator filmeket, mert a Covenantban huszárosan szembe ment az AVP filmekben megismert információkkal. Rebesgetik, hogy lenne egy Alien film, ami a gyenge és szar harmadik-negyedik részt semmissé téve a Bolygó neve: Halál eseményei után játszódna. Kívánom, hogy az megvalósuljon, jól sikerüljön és kiköszörülje a Végső megoldás - és Feltámad a Hányadék ejtette csorbákat.

Figyelem!

A most következő bejegyzés egy olyan videóról szól, mely tíz megrázó (egyenesen brutális) állattámadást mutat be. A felvételeken emberhalál és halott is látható. Tehát a gyenge idegzetűek és empatikusak SEMMI ESETRE SE tekintsék meg a videót! Nem kell játszani a keménylegényt, hogy utána rémálmok gyötörjenek, ha érzékeny vagy a halál témájára, az nem gyengeség. Ne tekintsd meg, hidd el, meghaladja az ingerküszöböd.

Hogy ha valamennyire mégis kíváncsiak az empatikusak, miről is van szó, sorban leírom a videóban látott jelenetek eseményeit. Tehát ez egy igazán telivér spoiler lesz. De miért is jelenítek meg ilyen durva dolgot a blogon?

Azért, mert szeretem az élővilágot és írtam már a helytelen állattartásból fakadó bajokból. Mindig hangoztatom (ha szóba kerül), hogy az állat nem játék. A korábbi bejegyzéstől eltérően, most azt prezentálom, milyen veszélyesek tudnak lenni az állatok és mennyire kiszámíthatatlanná tudnak válni.

Maga a videó (ezt az empatikusabbak ne indítsák el!):

(már a bemutatkozó kép is beszédes)

És most sorban, tíztől visszafelé haladva:

10. Két barátnő egy tó partján készül fotózkodni, mikor váratlan külső tényező lép közbe, megzavarva az eseményt. Konkrétan egy aligátor/krokodil kapja el a parthoz legközelebb álló nőt. Esélye sincs, főleg, mert a hüllő baromi nagy példány és a harapása rettenetesen erős.

9. Indiában járunk, talán egy állatkertben. Egy ember (a franc tudja hogyan) a tigris kifutójába került és összekuporodva próbálja távoltartani magától az előtte álló kifejlett tigrist. A dologban két megrázó dolog van: egyrészt lehet, hogy a tag inkább imádkozik (a kézmozdulatai ezt is sugallhatják), másrészt a tigris játszik vele. Aki látott már macska-egér játékot, az tudja, mennyire nem vicces az kicsiben, pláne ilyen nagyban. Amikor a tigris elunja a "mókát", pillanatok alatt megöli a szerencsétlent és könnyedén elszalad vele valahova. Többek között ez a tragikus eset kiválóan prezentálja, miért ne akarjon egy idióta sem nagymacskát tartani.

8. Mondanám, hogy a jelenet főszereplő férfija azt kapta, amiért megküzdött, de ez attól még iszonyat élmény lehet. A vadbarom férfi beledugja a fejét egy krokodil szétfeszített állkapcsai közé. Azzal nem számolt, hogy a krokodiloknak baromira erősek az állkapcsuk záróizmai, ellentétben a nyitást segítő izmokkal. Ha egyszer becsukja a száját, szigetelő szalaggal rögzíthető, de nyitott állapotban semmi sincs biztonságban egy krokodil szájától. A fickó feje sem. Mivel amint összecsattannak a fogai a férfi koponyáján, máris hárman vannak rajta, hogy lefogják az állatot (mert ha elkezd pöröge vergődni, a tag gerincének nyekk) és ketten, hogy szétfeszítsék a száját. Bár a jelenet vége elmarad, jó eséllyel felebarátunk túlélte az esetet.

7. Cirkuszi előadás, főszerepben egy oroszlán és a "gondozója". A kezdetben szeretetteljes ölelkezésből egy pillanat alatt dühödt marcangolás lesz és az oroszlán méretét és erejét ismerve csoda, hogy az ember élve megúszta a dolgot. Bár igazság szerint inkább azon múlott, hogy az oroszlán csak éppen hogy bepöccent, nem volt sem éhes, sem igazán morcos. A jelenetet kétszer játszák le, számomra érthetetlen módon.

6. Az utcán, egy emeleti ablakból veszik fel, ahogy két (első pillantásra) németjuhász rátámad egy rikító rózsaszín ruhás emberre. A kutyák gazsája igyekszik leszedni szerencsétlenről a két dögöt, az egyikbe egy jókorát bele is rúg. De nincs elég ereje ahhoz, hogy mindkét állatot meg tudja tartani, így amíg az egyiket fogja a nyakörvénél fogva, a másik újra és újra a szerencsétlen járókelőre támad. Szerencsére ez az eset sem zárul halállal, bár fenntartom, hogy aki nem tud kutyát nevelni, ne tartson! Főleg ne egy pincsinél nagyobbat.

5. Szerintem ez mind közül a legborzasztóbb. Távoli vidéken, egy csapatnyi ember vagdal fel egy (már döglött), baromi nagy testű krokodilt/aligátort(?). Ez önmagában elég taszítóan hangzik, az különösen szörnyű benne, hogy a látottak alapján egy korábban megevett ember maradványait igyekeznek kiráncigálni a tetemből. A nagy nehezen "kiszabadított" emberi maradványokat ruhákkal fedik le, gondolom a végtisztesség megadásának egy minimális jelképeként (ha már egyszer felvették videóra a borzalmas hentesmunkát).

4. Ez a videó megtévesztően van megvágva. No nem azért, mert a szörföst érő cápatámadás nem igazi, mert a cápa tényleg támad, csak azt már levágták a felvételről, hogy a szörfösnek semmi baja nem esik. Már láttam korábban a videó "egészebb" verzióját, ezért tudom, hogy itt a hatás kedvéért túl korán vágják meg a felvételt. A szörfösöket érő cápatámadás relatív nem rittka, de az esetek többségében magának a szörfösnek nem esik bántódása. Az eset magyarázata egy félreértésen alapul. A fehér cápa leggyakoribb prédája a fóka (a felvételen is vélhetően egy nagy fehér támad) és a szörfdeszkán fekve evező ember sziluettje alulról a fóka testére hasonlít a cápa szemében. Viszont az első kóstolásra nem-fókaízű deszka átharapása után a cápa többnyire visszavonul.

3. Nem tisztázott körülmények között (állatkert/vadaspark?) egy férfi közvetlen közel áll egy felegyenesedett barna medvéhez, mely dühödten kezdi tépni. Azonnal hárman-négyen sietnek a férfi segítségére és lefújják a medvét valami (minden bizonnyal) brutál erős permettel, melytől a medve elveszti támadó kedvét és a pofáját, szemét dörzsölve próbál megszabadulni a kíntól. A férfi csodával határos módon nem sérül súlyosan, erre utal az, ahogy rekord sebességgel kiszalad a képből. A medve sem(!) játék, Micimackó csak a mesében aranyos.

2. Vélhetőleg megint egy megvadult cirkuszi oroszlánt láthatunk, de jó eséllyel nem előadás közben. Az biztos, hogy a gondozója(?) szorult helyzetben van... szó szerint, mert az oroszlán tartja fogva a mancsai közt, miközben igyekszik megfojtani szerencsétlen fickót azzal, hogy az arcába harapva elzárja a légutakat. Ez bevált módszer az oroszlánoknál vadászat során, rendszerint a gnút fojtják meg ily módon. Az állatot végül lelövik, az embert kihozzák a ketrecből és rögtön nekilátnak a reanimációjának (újraélesztés). Kérdéses, hogy sikerült-e, mert a jelenet végéig látható, hogy tisztítják a lábán lévő durva sebeket, de nem erőlködnek sokáig az újraélesztéssel. A jelenetben a legmegrázóbb az, hogy az esetnek az áldozat valamilyen hozzátartozója is szemtanúja volt.

1. Talán egy külvidéki kertvárosban látható, ahogy egy leopárd elszabadul és random támad rá a körülötte rémülten menekülő emberekre. Szerencsére amíg a feltével tart, egy embert sem öl meg ténylegesen, de tisztán látható, milyen borzasztó erő lakozik ebben az állatban is. Ahogy elpucolt körülötte mindenki, a nagymacska (macskafélékhez méltó módon) hanyag eleganciával ugrik a három-négy méteres kerítésre és annak mentén haladva elindul valahova. A leopárdtól ez nem meglepő teljesítmény, elvégre szokása a fára húzni és ott elfogyasztani a prédáit, már pedig, ha ezt egy antiloppal a fogai között megcsinálja, akkor önmagában igazán semmiség.

Mint fentebb olvasható/látható, a videó címe egy kissé talán túloz, a hatásvadászat érdekében. Nem minden bemutatott eset végződött emberhalállal, de akad köztük olyan is. A tanulság viszont világos, mint a déli nap: az állatvilágban vannak olyan lények is, melyek az embernél jóval erősebbek, nagyobbak, gyorsabbak és ügyesebbek is. Ezért az állatokra ne csak a túlromantikázott, kis bolyhos-cukkermukker lábasjószágként gondoljunk. Persze nem azt mondom, hogy egy aranyhörcsög berágja magát a testedbe és miniatűr húsdaráóként elcsócsálja a szívedet. De ha másért nem, legalább a fentiek miatt ne akarjon senki egy nagymacskát cicának! Ne birkózzunk medvével poénból! A krokodil ugyan esetlennek és tesze-toszának tűnik, de csak az első egy-két méter után... ne hecceljük! Tehát tartsuk tiszteletben a természet állatait, főleg ha legalább egy tulajdonságban felül tudják múlni az emberi test képességeit.

 (Tigris a mesében. Ejj, de édi!)

(Tigris a valóságban. Hoppá!)

Elég régen írtam megint, az utóbbi napok/hetek roppant nehezen teltek. De hogy az élet ne álljon meg itt, a blogon, egy már régóta előkészületben lévő jelenségről írok. Egy olyan jelenségről, mely egyre divatosabb kis hazánkban is és önmagában nem lenne vele gond, ha nem körítenék egy raklapnyi (ezoterikus) baromsággal és szélsőséggel, melyet (mint jól tudjátok) eléggé nehezen viselek. Ez pedig nem más, mint:

A SZÉLSŐSÉGES AGYATLAN-SÍKHÜLYE-SÖTÉTZÖLD VEGANIZMUS

(Ne legyünk álszentek!)

Előre tisztázzuk! Semmi bajom nincs azzal, aki önként, szabad akaratából lemond a húsevésről. Az sem baj, ha ezt állatszeretetből teszi, bár itt már felmerülnek bennem indiszkrét kérdsések (pl. a növénynek nem okozza pusztulását az, ha megeszik, épp úgy, mint az állatok esetében?), de ez most nem lényeges. Mint írtam, semmi bajom nincs a vegetáriánusokkal. Ha nem akarnak húst enni, hát ne egyenek, sokféle kaja készíthető hús nélkül, váljon egészségükre!

De a szélsőséges veganizmusba sajnos beférkőzik az ezotéria, ami viszont már ideális táptalaj az eget rengető baromságoknak, amitől a szélsőséges vegánok viselkedése a szellemileg súlyosan korlátoltak* felé kezd tendálni. Csak egy-két gyöngyszemet idézzek**

"Szerintetek mit lehet tenni annak érdekében, hogy az autópályán suhanva ne haljanak meg ártatlan rovarok a szélvédőm miatt?"

HOGY MI VAN?! :O Ez még a sötétzöld Greenpeace fanatikusok szintjén is nagyon el van cseszve ám!

"Reggel tudtam meg a malonipari technológia órán, hogy a malmi hengerszékek tisztítására hasított lúdtoll kefét használnak... eddig nem is tudtam :( ezek szerint semmilyen malmi termék (liszt, dara korpa, búzacsíra etc) nem vegán."

No álljuk meg egy percre! Tehát csak az igazán vegán, amit soha semmilyen állat, vagy állati eredetű sejt/szövet nem érintett? Főleg akkor, ha az háziasított állattól származott? Nem kezdünk kicsit szélsőségessé válni? Ettől a liszt tisztátalanná válik? Még a farizeusok is hanyatt esnének ilyen vasszigor mellett...

"Nekem van egy ismerősöm. Aki sokáig tűrte, hogy a tetvek éljenek a hajában, mert nem akarta őket bántani."

Azon túl, mennyire igénytelen az ilyen ember (pusztán állatszeretet táplálta hülyeség miatt), gondolom azt a legyet sem hesegeti el a salátájáról, ami előzőleg a kutyaszart köpte be, és a kullancsot sem szedi ki, ha talál magán egyet, mert szegény állat csak élni akar... és persze sosem üti agyon a szúnyogot és a böglyöt sem, pedig az baromi fájdalamasat tud ám döfni!

"A húsipar rengeteg állami támogatást kap az adófizetők pénzéből. Vegánként az elsődleges szempont, hogy nem támogatunk anyagilag semmilyen állatokat kihasználó iparágat. Ergo adót fizetni nem vegán. Ti mit gondoltok erről?"

Először is azt, hogy tanulj meg helyesen írni (retusáltam a szöveget, hogy könyebben olvasható legyen), másrészt ezt a nézeted a NAV ellenőreivel beszéld meg. Meglátjuk mire jutsz...

"Mi a helyzet az orális szexxel? Tartok tőle, az nem vegán..."

Mivel egyes tudományos nézetek az embert az állatvilág részének tartják, sajnálatos hírem van számodra: a bőrszivarozás egyenértékű a sült oldalas fogyasztással. A vegán-pokolban fogsz égni, disznózsírral telt üstben fortyogva.

"Van lehetőség olyan bőrkabátot venni, ami nem állatbőrből készül?"

Occó kínai, tesszék, occó! Műbőr kabát made in China! De ha valódi nem állatbőrt akarsz, az is megoldható, csak akkor egy beteg lelkű pszichopata vagy. Főleg ha a kabátodon a "Szeretlek Mari!" feliratú tetoválás virít...

Foglaljuk össze az eddigiek alapján, hogy mi fán terem a szélsőséges(!) veganizmus:

- annyira szeretik az állatokat, hogy semmilyen formában nem hajlandóak állati eredetű ételt fogyasztani. Ez önmagában nem baj. Nem hajlandók állati eredetű anyagból készült használati tárgyakat venni/használni. Ez sem baj.

- de előszeretettel ugatnak le mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, mint ők. És az állatszeretetük is leginkább az esztelen majomszeretetben nyilvánul meg, mert bár állítják, hogy szeretik az állatokat, semmit sem tudnak az állatvilág működéséről. Elképzelem, ahogy egy vegán elmagyarázza egy nagy fehércápának, hogy egyen hínárt fóka helyett, mert az a tuti...

- belekeverik az ezotéria egyes részletnyi baromságait. Ebből lesz az "emelkedett rezgésszint" és a "felvilágosultabb világlátás", "magasabb szintű tudatosság" és egyéb agymosott ökörségek. Ez a pont a legnagyobb baj az egésszel.

- nem adnak teret gyermekeiknek arra, hogy másképp élhessenek. Olyannyira meg akarják védeni az állatokat a lemészárlástól (pedig a disznót ettől függetlenül ugyan úgy nyakon szúrják) és a gyermeküket a "dögevéstől" (holott a fehérjére szükség van az emberi szervezetnek), hogy szabályosan szelemmenzővel felszerelve, csak a szélsőséges ezoveganizmus tehénszarral bélelt ösvényén terelik gyermekeik életét.

- főleg a tini vegánoknál divat, hogy az így "nyert" "magasabb rezgésszintű fejletebb tudatosságukat" a legnevetségesebb módon adják a környezetük tudtára. Egyik kedvenc vegán sztorim, amikor az újdonsült ezovegán tinicsaj értetlenül áll, hogy miért sértődött meg rá a rokonság egy családi összejövetelen, pedig csak dögevőnek titulálta az egész familiát, amiért ők húst esznek. Az ilyen tinik szokták az iskolai menzán köhintésnek "álcázva" gyilkosnak nevezni a konyhásnénit, amiért megfőzte a húslevest (pedig a csirke torkát nem ő vágta át, de ez részletkérdés) és ettől most nagyon frankónak érzik magukat. De ez még elnézhető nekik, mert tinik. Majd kinövik egy szép napon.

Kérdem én az szellemi lobotómián átesett szélsőséges ezovegánokat:

Miért van az, hogy az ember mindenevőként alakult és fejlődött ki? (erre tökéletes példa a gumós felületű zápfog, mely a növényevők recézett felületű zápfogától eltér, továbbá nekünk nincs összetett gyomrunk, mint a tuti növényevő kérődzőknek, stb.)

Miért van az, hogy az állatvilágban más, a fent említett anatómiai tulajdonságokkal bíró élőlények is fogyasztanak húst (pl. a csimpánzok is vadásznak)? Nekik oké, de mi vétkezünk a természet ellen?

Miért vannak az ősemberek lakta barlangok falán vadászatot megörökítő rajzok, ha az ember eredetileg csak növényevő lenne? Lehet azt mondani erre, hogy a barlangrajzok csak vadászatnak látszanak és nincs konkrét rajz az elejtett vad elfogyasztására. Ebben az esetben a kedves ezovegánok is minden egyes étkezésükhöz és szellentésükhöz vegyenek fel két tanús jeggyőkönyvet, különben kamu az egész, amit állítanak.

Vegyük szépen tudomásul, hogy az ember mindenevő. Így alakultunk ki. Vannak állatok, melyeket a húsukért tartunk. A természetben mindennapi, hogy egy élőlény megöl egy másikat. A préda ugyanis nem fordul fel csak azért, hogy a húsevőnek (mert bizony vannak húsevők!) ne kelljen ölniük. És az ember egy csodálatos lény! Úgy fejlődtünk ki, hogy a növényi és az állati(!) táplálékot is meg tudjuk emészteni, ezért is tudtunk annyira népessé válni a bolygón. Azt is vegyük figyelembe, hogy a növények is többek, mint zöld háttér, melyben az állatok bújkálnak. A növények is igyekeznek a maguk módján védekezni, tüskét növesztenek, mérgező anyagokat választanak ki a levelükön, stb. Az állatokat védjük, mert jaj szegényeket ne zsákmányoljuk ki... szép duma. De a tehetetlen gabona "betakarítás" címén történő holocaustot is felülmúlő tömegmészárlása már tökéletesen okés? A búza is élőlény, de ez már nem számít?

Mindenevő vagyok!

- Hé Malkáv, akkor te dögevő vagy?

Persze, hogy az vagyok! Az lenne a barbár dolog, ha csóri csirkét élve kezdeném el bezabálni. Sőt, a szúnyogot és a molylepkét is agyonütöm és még csak meg sem eszem őket!

Ismét és ismét hangsúlyozom: semmi bajom nincs azzal, ha valaki önszántából nem eszik húst, vagy akár bármilyen állati eredetű tápanyagot. Ez az ő szíve joga. De ne essünk bele ennek a szélsőségébe se, mert a fentiekben láthatjuk, hogy ez milyen hülyeségekhez vezethet.

Lábjegyzet: csak egy két pontosítás:

*korlátoltak - agyatlan vadbarmok, akiknek fingjuk sincs az emberi test működéséről és bioszból is csak kegyelem kettessel jutottak át általánosban. Csak ezt hosszú lett volna fentebb leírni, arról nem is beszélve, hogy nagyon elkanyarodtam volna a témától.

**idézetek az ezovegánoktól - Ezen a linken kifejezetten a vegán posztok sorakoznak a sokszor reklámozott, de szeretettt oldalról, a mindmeghalunk.com-ról. :)

Kb. 3 és fél évvel ezelőtt volt egy bejegyzésem, melyben arra utaltam, mennyire fontos, hogy az ember kitartson az álmai mellett. Egy klasszikus Edda (Művek) számot választottam ennek érzékeltetésére. És azt kell mondanom, megőrizte azóta is aktualitását... csak más szempontból. (Ahogy az akkori bejegyzés sem volt terjengős, ez sem lesz az.)

A mai nap számomra fekete betűs gyászeseményt jelent, amihez illene jópofát vágnom, de baromira nem megy. És többet erről nem mondhatok.

"Ha feladod az álmaid meghalsz,

Élve halsz meg."

Korábban az első sor volt fókuszban. Most a másodikat élem meg. A totális vereséget a megszégyenülés követi, majd következik a lélek lassú haldoklása is. Bár biológiailag működik a test, már nincsenek álmok és valódi célok. Nincs ami motiváljon. A hobbik csak ideiglenes menedékek a valóság elől (és azok sem elegek, de meglepő!). Remélhetőleg ez csak ideiglenes állapot (mert nagyon nagy sz@ban van az, aki tartósan szenvedi el), de mint egy legendás fantasy könyvben fogalmazza meg az egyik (egyébként nem épp pozitív) szereplő: "A remény a valóság tagadása."

Ezt a kényelmetlen, hideg és hosszú távon egész bőrt lemaró palástot bizony fel kell ölteni. Nem kívánságműsor.

Föltámadt Krisztus!

Eléggé régen írtam, ez tény. De végre eljött a húsvét, ami egy másik (jóleső) tény.

A húsvét sokaknak a tojások közt ücsörgő, bolyhos kis nyusziról szól, amikor két pofára szokás főtt tojást és sonkát zabálni, büdös kölnivel nagynénit és anyukát locsolni elcsépelt verseket szavalva. És persze nincs húsvét pálinka, bor nélkül, hogy elmondhassuk: "Ejj, de jó buli volt idén is tisztességesen be(basztunk)ittasodtunk!"

Pedig húsvétkor Krisztus föltámadását ünnepeljük. Nálunk, a görögkatolikus Egyházban (is) ez egy nagyon kiemelt ünnep, talán mondhatom: az ünnepek ünnepe. És most ministránsként végig assszisztálhattam hozzá. A negyven napos nagyböjt a szerdai-pénteki Előszenteltek Liturgiájával, azt azt követő nagyhét (amikor liturgikusan is felpörögnek az események), a nagypénteki sírbatételi vecsernye (aki volt már velünk ilyen szertartásokon, az igazolhatja szavaimat) és végül a várva várt feltámadási szertartás egy roppant szép és ünnepélyes eseménysorozat, mely lépésekben emlékszik meg a megváltásról és annak szükségességéről. Persze mindezek után jól esik az agapé* is, de nem az a fő hangsúly. :)

Sokszor lerágott téma a megváltás, Isten szeretete és a bűnök bocsánata. Ezekről ha nem is feltétlen én, de Xinaf és Mezeinewsee is kifejtettük korábban amit csak lehetett, tehát most nem kezdek teológiai elmélkedésbe. Csak szimplán szeretném felhívni a Tiszelt Olvasók figyelmét arra, hogy most is eljött az évnek az a pillanata, amikor igazán örülhetünk. Van miért. :)

"Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!"

Áldott húsvétot mindenkinek!

Lábjegyzet:

*agapé - amolyan a közösséggel töltött szeretetvendégség. Nálunk ez amolyan batyus-kajálás, a hívek hoznak a közösség javára enni-inni. Az ételek megáldása után pedig jöhet a szabad evés-ivás és persze a közösségi élet. Az ilyen agapék erősítik az egyházközséget és a jó felebaráti kapcsolatokat.

U.I.:Holnaptól kezdődik a Fényes Hét! Egyházunk hagyománya szerint ekkor végig nyitva templomainkban a Királyi Ajtó! Lehet szorgalmasan agyalni, mit szimbolizál ez. :)

"³¹Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. ³²Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. ³³A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. ³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! ³⁵Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. ³⁶Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. ³⁷Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? ³⁸Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? ⁴⁰A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. ⁴¹Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. ⁴²Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. ⁴³Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. ⁴⁴Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? ⁴⁵Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. ⁴⁶Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.” /Mt 25, 21-46/

Tegnapi Szentliturgán ez a fejezet szerepelt és bizony néhány igencsak aktuális gondolatot ébreszt a figyelmes olvasóban. Vegyük csak részleteiben:

Már egyes ikonosztázionunkon létező ábrázolás Krisztus, ahogy a nyitott Evangéliumos könyvvel áll, melyen ez olvasható: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!" A beszédben miértet utána Jézus felsorolja. Az igazak pedig nincsenek eltelve maguktól, ezért megkérdezik Tőle, hogy mikor cselekedték ezeket? Jézus pedig látva, hogy nem álszerénységből kérdezik, megmagyarázza. Az igazak így örök életre mennek. Ez eddig tiszta, nézzük a másik oldalt! "Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült." Az igazaktól eltérően a hamisak megjátszák a hülyét: "Uram mikor láttunk... ...és nem voltunk szolgálatodra?" Pedig (szubjektív véleményem szerint!) pontosan tudják, hogy mi is a baj. Ezzel a "nem vettem észre" szereppel megpróbálják elkendőzni a balhét, ahogy anno elfojtották a lelkismeretüket is a segítség megtagadásával. Konkrétan megpróbálják becsapni Krisztust. Ügyes trükk és átlag emberrel ez még működhetne is. Ezek után a hamisak az örök büntetésre jutnak.

Miért is kerül szóba ez a bibliai fejezet? Mert ezen a téren kis hazánk is eléggé kutyaszorítóban van...

Őket befogadták azok, akiknek lehetőségük és hatalmuk is volt hozzá? Miért nem? Mert ezt írja elő a mindenható kormány? Manapság az az elfogadott, hogy gyűlölködünk és fantomrémségektől védve az országot üldözöttekkel bánunk embertelen módon? Pedig Krisztus bennük is megvan ám! És amit közülük is(!) a legkisebbnek nem tesznek meg, Jézussal nem teszik.

Jézus az utolsó ítéletkor nem azt kérdezi majd, hogy hithű katolikus/ortodox/protestáns voltál-e? Nem azt kérdezi, hogy mennyiszer imádkoztad el a Miatyánkat. A kérdés sokkal inkább arra irányul, hogy mit tettél/nem tettél az esetettekért, a gyengékért, a betegekért, azokért, akik segítségre szorultak amikor találkoztak veled? Mit válaszolnál Neki?

Egyszer már írtam a nemzeti öntudatról, majdnem négy évvel ezelőtt. Most ismét előveszem a témát, de kicsit megforgatva: a szélsőségek helyett most arra térnék ki kicsit bővebben és példákkal illusztrálva, hogy mit is jelent a helyes hazaszeretet? Szélsőségek, baromságok, káros szövődvények nélkül.

Véleményem szerint a következő módokon lehet és kell* szeretni a hazát:

- ismerni kell népünk történelmét. Bizony, 1222 nem csak irányítószám! Hunyadi a törökverő (János és a fiai) és nem az SS (történelmünk szégyenfoltja). A múlt ismerete fontos, hogy ne kövessük el a jelenben/jövőben a múlt hibáit.

- ismernünk kell népünk kultúráját. A Tokaji aszúból taplóság fröccsöt készíteni, aki citerázik az nem (csak) fázik, zenél(het is), Petőfi Sándor költő volt, és ha a boltban vásárolunk, nem helyes forma a "Akkor lesz egy...", hanem a "Kérek szépen egy..." a kultúrált formula. A kultúránk helyes ismerete a helyesírásra és helyes beszédre is kiterjed, kerülendő a "de viszont", a "folyó" szó "ly"-al, a "hajó" szó "j"-vel írandó. Tudni kell, hol van vessző a mondatban és hogyan hangsúlyozunk a beszédben. És kérem szépen, nem thömkhödjük thele fhölöslegeshen "h"-val a mondhathunkat hirtelen öthlethtől vhezérelhve! A "b" nem egyenlő "v", ezek külön hangok és betűk.

-ismerni kell hazánk természeti kincseit és azokat megőrizni az utókornak. A Duna és a Tisza folyók, nem tavak. A túzok egy földön fészkelő madár. Az akác egy invazív fa. A Mecsek nem északkeleten keresendő. Nem engedjük szabadon az otthon tartott, de megunt vörösfülű ékszerteknőst.

- tudni kell jó magyarként viselkedni. A hölgyeket előre engedjük az ajtóban, amikor annak helye van. Tudjuk, mikor kell a férfinak előbb bemennie egy ajtón. Tiszteljük az idősebbeket. Gondoskodunk a nálunk gyengébbekről és nem terrorizáljuk őket. Jó házigazdák vagyunk és/de nem élünk vissza a vendégjoggal. Mivel nem sunyiskodunk, véleményünket arccal, névvel vállaljuk, ha szükséges. Az internet arctalanságát kihasználva nem válunk arcátlanná.

- tudni kell hazánk törvényeit és azokat betartani. Nem csalunk adót. Nem lopunk. Nem verjük szét a metrót a fél várossal együtt, ha nyer/kikap a csapat, mert az bűncselekmény. Nem firkáljuk össze a falat/buszt/bármit. A védett növényeket/állatokat nem pusztítjuk.

- képesnek lenni arra, hogy akkor is kitartsunk hazánk oldalán, amikor éppen nehezen döcög a szekér. Ha már kimentünk külföldre, nem messziről okoskodunk az itteni életről. Ha már kimentünk, valamikor hazatérünk. Fontos: hazajövünk! Mert a hazánk ez a föld (és annak minden kincse).

Nagyon fontos elem és manapság kiemelt pont:

- fel kell lépni a nemzetre káros dolgokkal szemben. Nem, nem a "migráns áradatról" beszélek. Hanem a magyarságra káros eszmékről, elméletekről. A finnugor voltunk nem ciki, nem vagyunk kiemelkedett, felsőbbrendű nép a többihez képest. Kerüljük a szélsőségeket (akár jobb, akár baloldali, akár csőkonzervatív, akár hippi-liberális), mert minden szélsőség káros a nemzetre. Lándzsát törünk a történelmet, jelent, tudományt, hitet eltorzító baromságokkal szemben (pl. magyar ősnép elmélet, lapos Föld mítosz, oltáskritikusság, szinkretizmus stb.).

-tisztában lenni azzal, hogy magyarok vagyunk. Nem Magyarországon tengődő lelkek, nem MAGYAROK (árpádsávval dekorálva), pláne nem pártus-szkíta-hun-szuper-atom-turbó-magyharok, vagy maják. Nem pörögjük túl a dolgot, magyarok vagyunk.

A felsorolás közel sem teljes. Több bejegyzésnyit lehetne boncolgatni csak az eddig feljegyzett pontonként... tehát most csak amolyan összefoglalót írtam. A hazaszeretet fontos dolog, de normálisan éljük meg! Hülyéből sok van, mi ne legyünk azok!

Nem kell túlspirázni. Hazánk natúr vígan lengő zászlaja nem csak szelet jelez. Egy népet is jelöl.

Lábjegyzet: egy kis magyarázat nem árt

*kell szeretni a hazát - véleményem szerint a hazaszeretetnek nem csak létjogosultsága van. Az ember társas lény és normál esetben mindenki tartozni akar valahová. Így hát akiben nincs egy cseppnyi hazaszeretet/nemzeti öntudat sem, az olyan, mint a gyökerétől megfosztott növény.

(De utószóként fontos kiemelnem: attól, hogy a növény nem plakátozza ki, hogy "mekkora cukorrépa-főgyökérzetem van", attól függetlenül az a növény egész és megél a földbe kapaszkodva.)

A mai nap (személyes okokból, melyet nem fejtek ki a blogon) számomra a csendes, de annál intenzívebb és egész napra kiterjedő örjöngő dühroham ideje. Hát igen, én menjek a franca' el, amiért nem tudok jópofát vágni egy (szigorúan véleményem szerint!) lélekben proapokaliptikus eseményhez...

...de mivel a bennem működő vulkánként fortyogó tehetetlen haragot nem temethetem a lelkem mélyére (nem tesz jót, tapasztalat!), de nem is engedhetem egészen szabadjára, ezért igyekszem levezetni ahogy és amennyire tudom. Így, valentin nap szuperkorai kezdetén ostorozzuk tovább az új csemegét! Az IGAZI Jézus 2. rész, avagy Miért gyenge és tehetetlen a magyar nép?

Már a fejezet eleje választ ad a kérdésre. És nem, nem a kérdés utáni első mondatban ("Mert megtagadta ősi Istenét" a pont meg valahol elmarad), hanem utána.

"Kérjük, adója 1%-ával támogassa az Ezoterikus Tanok Egyháza Oktatási, Nevelési és Gyógyítási tevékenységét."

Íme, ezért. Köszönjük Ezoterikus Tanok Egyháza Oktatási, Nevelési és Gyógyítási tevékenysége!

Komolyabbra fordítva a szót, boncolgassuk ezt az szellemi bélelzáródást részletesebben:

"Nem mese ez gyermek. Így szólt régen az ember a fiának ha valami komolyat akart mondani. A fiú viszont ha szólott hozzá az apja mindig is ráfigyelt. Nem ám csak úgy tett, mintha, hanem valójában. És akkor aztán kezdődött a nagy tanítás.
Most én teszek így minden, magát magyarnak tekintő testvéremmel. Elmondom most, hogy miért és mióta vagyunk ilyen szánalmas helyzetben. Valamint azt is, hogy meddig leszünk így. Hozzátéve, hogy mi lesz akkor ha nem fogunk megváltozni. Mert hogy változtatnunk kell. Hacsak halálnak halálával nem akarunk halni szégyenszemre.
Mert az bíz nagy szégyen lenne. Nem ám csak nekünk magyaroknak, hanem valamennyi ősünknek. Beleértve minden nemzetünket, akik csak valaha is nyomot hagytak a Föld nevű bolygón."

Klasszikus nagyapó stílusban kezdi meg az oldal szerzője mondókáját. Lehet, hogy mások tibeti bölcs mesterek szintjét látják ebben a felvezetésben, nekem inkább a színjátszó szakkör első nem improvizált kiselőadásának tűnik... általános iskolában.

"A legnagyobb bajunk nekünk mai [b]HUN leszármazottaknak az, hogy egyrészt megtagadjuk szinte valamennyi ősünk és napjainkban is eltávolodunk azoktól a Magyar-Hun hazafiaktól, akik látják és érzik is zsigereikben, hogy nem jó így ahogy van."

És megint kezdik a magyar-hun rokonsággal... szóra sem érdemes a továbbiakban.

"Ha jó az Isten miért nyomorognak az emberek?"

Végre felbukkan egy kérdés, ami értelmes és komoly témával foglalkozik és tök érdekes beszélgetést lehet(ne) belőle kihozni. De nem, okostojás barátaink elcsépelték turbómagyar ferdítésekkel...

"Nagyon egyszerű a helyzet. Azért, mert elárulták és megtagadták az Öregistent, a Magyarok Istenét. Persze nem most, hanem bizony már jó ezer esztendővel ezelőtt."

Hahó, még mindig nem győzöm hangsúlyozni, hogy csak egyetlen Isten van és Ő nem a magyar nép kizárólagos szabadalma ám! A téma nem indítana rosszul, mert tényleg a bűnbeesés okozott minden rosszat az embernek a mai napig is, de karikásostorral gatyakötő barátaink ezt a lényeges pontot is félrehugyozzák a fenébe.

"Az egyik hol aranyért, hol vallásért, az Öregisten lecseréléséért a másik pedig simán csak halálfélelmében tette amit tett. Azt azonban egyik sem tudta, hogy mindketten, meg persze sokkal többen a pokol kénköves fenekére kerültek."

Ez aztán fene "jó" Öregisten lehet, ha káhozatba taszítja az eltévelygőket...Egy rövid öntömjénezés után következnek a sikoltozást keltő apró baromságok:

"Egyszerűen elfeledtették az emberekkel, a magyarokkal, hogy többek között övék a legősibb és legfejlettebb írásrendszere. No meg az orvoslás is, aztán a kengyel feltalálása s a visszapattanó íj."

Bíííp, téves! Egyik sem magyar találmány, előttünk is voltak lovas népek, akik már kengyelt és visszacsapó íjat használtak. Persze ilyenkor megy a nyálverés, hogy "a szkíták is magyarok" ugyan hagyjuk már! Egy kis történelem korrepetálás nem ártana nekik.

"Azonban meg kell világítanom, hogy mi Hun-Magyarok nem egy alávaló, hanem a világ legmeghatározóbb faja vagyunk. Vannak persze más fajok is a világon de azokhoz nekünk semmi közünk. Bár ne is lett volna soha."

Barátunk biológiából és magyar(!) nyelvtanból is segítségre szorul, mert a "faj" szó jelentésével sincs tisztában. Kedves (idióta) felebarátaim, faj szerint mi Homo Sapiens (tehát ember) vagyunk. A "magyar" egy nép, nem faj, tetszik érteni? :) Persze tényleg vannak fajok, melyekhez bár ne lenne közünk (pl. az összes kullancs és vérszívó ízeltlábú, illetve bélféreg ide tartozik), természetesen a faj szót a fent tisztázottak szerint nem értelmezzük szintén ember, csak más népbe tartozó fajtársukra, ugye? ;)

"Hogy miért? Hát azért, mert minden rosszat egy olyan vallás terjedésének köszönhetünk, amely egyrészt vérben született, ráadásul maximálisan a mi kárunkra vert gyökeret nemzetünk tagjai között. Miközben pedig ez az új vallás kitörölte az emberek szívéből a Magyarok Istenét, helyébe belecsempészett egy teljesen idegent."

Hűha, most kiderül, hogy létezik a bögölykultusz... :D

"Az az isten, akit ma a magyar és a világ több milliárd lakója éltet és szeret, az nem más, mint egy nemragozó nyelvűek istene. A neve ha tetszik ha nem, nem más mint a héberek istene."

És BAMM, kezdődik a fröcsögő zsidózó gyűlöletbeszéd! Jó hosszan, belecsempészve egy kis hamis felsőbbrendűségtudatot is a görgetett trágyába. Ismét a "kutai szkita Úr Jézusra" hivatkozik, mintha ez egy teljes vezeték- és keresztnév lenne. Persze a megváltó Jézusra értik ezt, de nem kell sokat olvasni utána, hogy leessen: közük sincs egymáshoz. Természetesen megértem, hogy ha már ott tartunk, hogy a magyar népet külön fajként igyekszünk felvillantani, akkor értelem szerűen (a magyar seggbe magyar lófaszt elv alapján) nekünk saját magyar isten dukál. De kérem szépen, ez óvodás szint! Akik az oldalt szerkesztik, azok annyira nem értek el maguktól semmit az életben, hogy kajak a származásuk elcifrázott túlmagasztalásával akarják kompenzálni saját értéktelenségüket? Ne már öcséim, a szüleitek többet tettek azért a romantikus éjszakáikon, hogy magyarok vagytok, mint ti magatok! Ezen külön szakadok:

"Tudnia kell mindenkinek, hogy azok az imák, amiket elmondanak az emberek, nem az egyetemes, mindenek felett álló Istenhez szállnak, hanem egy Jehovának nevezett lényhez."

Akkor most a magyar licenszű "Öregisten" mindenek felett álló, vagy sem? Mert ha mindenek felett áll, akkor senki sem tudhatná tőle "elcsórni" az imákat. Jehova Tanúitól nem vagyok odáig és vissza, de nem csodálom, ha ezen a mondaton felhördülnek... :)

"Sok mindent szoktak mondani a zsidó népre. Jót is rosszat is. Azonban az, hogy miért uralja ez a népcsoport ma a világ jelentős részét, senki nem veszi észre. No akkor én most megmondom. Azért, mert ez a zsidó nép sosem tagadta meg az istenét. Ebből kovácsolt magának erőt, és az ő istene nem is hagyta el őt sosem."

Ha az "Öregisten" hatalma, vagy isteni léte attól szorul háttérbe, hogy a "népe" elfodult tőle, ellentétben a zsidó vallásban (is) ismert Istennel, akkor az Öregisten nem isten. Mert léte a híveitől függ, ergo nem mindenható. Isten, akit én ismerek, nem függ tőlem, vagy akárkitől. Ő mindenható. ;)

"Tehát a recept készen van. Vissza kell térnünk őseink Istenéhez."

Ahhoz, amiről a fentiek alapján megállapítottuk, hogy bálvány? Hááát... :S engem nem győzött meg.

"Ahhoz az Istenhez, akit még imádott Árpád nagykirályunk, és nem fejedelem, Taksony nagykirályunk, Zsolt nagykirályunk,, Attila királyunk, Mani, ki magát a Kutai szkíta Úr Jézus apostolának tudta, valamit a szintén szkita Péter apostol, ki annak idején megalapította az Antiókiai gyülekezetet."

Ez a mondat önmagában annyi hülyeséget tartalmaz, hogy külön bejegyzést érdemelne. Kedvencem a szkíta Péter apostol... :D

"Meg kell mondjam, hogy a kutai szkita Úr Jézus tanítványai nem buta halászok, hanem okos szkiták voltak. Kivéve a zsidó Júdást. "

Nyilván minden ami rossz, csak zsidó lehet... :D De az előző bejegyzésben befejezetlen kérdésre most választ kapunk:

"Megkérek mindenkit, aki olvassa e sorokat, hogy nehogy arra gondoljon, hogy az országunkban oly divatos templomi keresztelőnek nincs semmi értelme és jelentősége. Megmondom, hogy igen is van. Ilyenkor ugyanis a gyermek vagy esetleg felnőtt étertestébe belekerül egy szimbólum, aminek a feladata egy mesterséges egregor energetikai feltöltése, táplálása. Ezt persze egyáltalán nem biztos, hogy a ceremóniát végző pap tudja. Azonban neked, nektek, akik olvassátok ezeket a sorokat, most már tudnotok kell. Miként azt is, hogy ebből az en energetikai adatbankból senki más nem képes energiát kivenni, mint az a nép, aki Istene felé szállt az ima. Ő viszont igen. Ezért aztán túl azon, hogy e nép sosem tagadta meg istenét, ajándékként folyamatosan óriási energetikai utánpótlást kap, hisz azt több milliárd ember élteti."

Ezt a megnevezhetetlen szarságot meg honnan szedte a koma?! :D Olyan tömény a szinkretista faszság (bocsi, de ezt nem lehet szebben kifejezni), hogy majdhogynem elcsöppen!

Bár az oldal kicsit kezd olyan lenni, mint a Kárpátia együttes (ha kettő számot hallottál tőlük, minden számuk tartalmát ismered), azért van egy-két extrém hülyeség. Ezért is még lesz belőle egy-egy szedet, had legyen valami változatosság az oltáskritikus-parlagfűzabáló-laposföldes-reptiliánösszeesküvő gibbonkodás után...

Akik eddig egy kő alatt laktatok, most megnyílhat a szemetek. Mert egy olyan oldalról kaptunk fülest, hogy ihaj! Megtudhatjátok mostantól relatív rendszerességű posztokban, milyen is az IGAZI Jézus. Ha eddig a BoT bejött, ezt zabálni fogjátok. :D

Mielőtt részletezném milyen is az IGAZI Jézus, először vegyük végig a szerintem egyik legviccesebb részt: "A Magyar tényleg keresztény? Avagy mit is jelent mind ez?" című fejezet gyöngyszemeit.

Az egész rész itt található meg, én csak tömörített összefoglalást adok. A fejezet gondosan igyekszik különbséget tenni az igaz keresztény és az ú.n. "judeo-keresztény" között. Lássuk, mi mindennek kell egyszerre teljesülnie ahhoz, hogy valakit "judeo-kereszténynek" nevezzünk és azt is, hogy én vajon "judeo-keresztény" vagyok-e, vagy sem? Szokás szerint vastagon lesz kiemelve az eredeti szöveg, alá írom dőlt betűvel a saját észrevételeket.

Tudod mikor vagy igazi judeo-keresztény és nem mű?

Most megtudom. De megtudjátok ti is. :)

- Ha elismered és tudod, hogy az Istened a héberek istene. Nevei: Jehova, Adonai, Emanuel, Tettragrammaton, Elohim,stb.

A Tettragrammaton a kedvencem. Mint valami Transofmers figura. :D Nos, a helyzet a következő: az én Istenem mindenki Istene (a hébereké is többek özött) és sok féleképp szólítják. Minden bizonnyal a fentiek szerint is, bár pont erről az ismeretlen Transormersről még nem hallottam. :D

- Ha elismered azt, hogy miután meghalsz, ugyanabban a testben fogsz feltámadni, mint amiben meghaltál. Abszolút pech ha elmúltál 70 éves és rákos beteg vagy.

Nos, ez sem a Egyház, sem a kereszténység általános tanításában nem szerepel, tehát kijelenthetem, hogy: nem ismerem el ezt a pontot, mert akkora baromság, hogy nincs rá szakkifejezés. :)

- Ha elismered, hogy a Kutai Szkíta Úr Jézus zsidó

Hát, hogy ki a franc az a Kutai Szkíta Úr Jézus, azt nem tudom. Épp ezért lövésem sincs, hogy zsidó-e?

- Ha elhiszed, hogy a Magyarok Istene nem létezett sosem.

Dehogynem létezett! Létezik most is és örökkön örökké. Annyira jófej, hogy mellé nem  diszkriminál, ő minden nép és minden ember teremtő Istene.

- Ha elismered, hogy az ún. megváltást egy zsidó istentől kapod. Aki mellesleg téged nem tekint embernek.

Engem a názáreti Jézus váltott meg a kereszten, aki olyannyira embernek tekint, hogy meg is halt értem. Örökké hálával tartozom Neki ezért, főleg mert nem kényszerből tette, hanem szeretetből, ami nagy szó.

- No meg ha elhiszed, hogy lélekben zsidó vagy. Mert ezt el kell hinned akkor ha a zsidó istent, Jehovát tekinted a magadénak és természetesen vallod apádnak.

Nem vagyok zsidó sem lélekben, sem testben, de még felmenők közt sem találtam zsidót. És nem vagyok Jehova tanúja sem, katolikus keresztény vagyok.

Amennyiben ezek mind egyszerre megvannak benned, akkor te tényleg judeo-keresztény vagy. Ez nem baj csak akkor ne mondd hogy igaz magyar vagy.

Hát, lássuk a végeredményt: 6/1 Tehát öt pont nincs meg bennem a hatból, egro nem vagyok "judeo-keresztény". És magyar vagyok. Ez tök jó! :)

Még egy kis érdekesség:

Egyébként van fogalmad arról, hogy mivel jár egy judeo-keresztény pap általi megkeresztelés?

Engem katolikus pap keresztelt, azt tudom "mivel jár" :). A "judeo-keresztényt" nem tudom, de feltételezem barátunk megválaszolja a kérdést, ha már egyszer feltette.

Szerintem nincs. Nagy kár.

Semmi gond tesó, most te megmondod a tutit. Szóval, mivel jár? :)

Akkor talán nem ajánlanád fel a gyermekedet a zsidó istennek. No meg nem tőle várnád a lelki üdvöt és a testben való feltámadást.

Ne várjátok, nem fogja megválaszolni. Nagy kár. :) Minden esetre hatásvadászatból kegyelem kettes.

Vizsgáljátok meg ti is a fent tárgyaltak szerint, hogy "judeo.keresztények" vagytok-e? Mindenképp megéri! :D Az IGAZI Jézus témát bőséggel boncolgatni fogom, mert baromi vicces. Az esszenciális szinkretista thotferis maszlag! Lesz miből csemegézni. :D Még egy kép, ahogy az IGAZI Jézust ábrázolják. Már csak a bajuszt kell jól megpödörni és akkor már szupermagyar lesz. :D

Késő éjszaka van és én nem tudok aludni. Ha már ilyen pechesen alakult, akkor használjuk ki, hogy van szabadidőm! :)

Az a helyzet Kedves Olvasók, hogy mindenkinek szabadon, teljesen jogában áll téves megállapításokat elfogadni. (Ejj, de diplomatikus volt ez a duma!) Nyersebben fogalmazva: olyan világban élünk, ahol az embernek jogában áll hülyének lenni. De egyre többen már nagyon bántóan visszaélnek ezzel a lehetőséggel. Ez valahol kellemes, mert engem szórakoztat, másrészt viszont egyre aggasztóbb: van az a mélysége a szellemi sötétségnek, ami már sajnos nem vicces. Nem azért, mert esetleg meggyőzne az "igazáról"... hanem azért, mert már kifejezetten káros az emberiségre nézve és ezt már nem lehet annyival elintézni, hogy "csak egy kis hülyeség, kapcsold ki az agyad, semmi gond!" *

Egyik kedvenc szellemi csököttség-gyűjtőtégelyem a már többször beharangozott mindmeghalunk.com. :) Nem véletlen emlegetem annyit, itt aztán tényleg megtalálható az emberi hülyeség ezernyi változatos formája! Ráadásul izlésesen tálalva, ellentétben a kb. nyolc-tíz évvel ezelőtt népszerűvé vált Napiszarral, mely nem csupán szalonképtelenül, hanem több ízben igazságtalanul vett célpontba embereket. Kérem szépen, a Mindmeghalás gyűjtőoldalán az összeesküvés elméletek széles tárháza áll rendelkezésre, a normál ember számára tanulságos szórakoztatási célzattal.

De most az emberiség mintha meghülyülni látszana. Ötszáz évvel ezelőtt még vita tárgya volt, hogy Földünk egy lapos dolog, vagy most mi van? A tudomány igazolta a középkori babonás szemléletekkel szemben a Föld geoid alakját. De a franc gondolta volna, hogy a modern "felvilágosult" és tudományosan fejlett korban egyre népszerűbbé kezd válni a Mégis Lapos Föld Elmélet! Pedig erről majdnem vérre menő viták és nyálverések szólnak!

Nem hiszitek? Tessék egy példa. És még egy. Na még egy, csak kóstolóba!

Természetesen mi más éltetné ezt, mint az emberiség egyik legnagyobb csapása: a háttérhatalom (ide mindenki illessze be a saját tébolyának megfelelő arctalan, generációkon átnyúló, nyilván meleg-liberálbolsevik-zsidó-űrlényes összeesküvés elméletét)!

Mit lehetne minderre mondani? Van értelme egyáltalán? A Republic együttes híres dalának örök bölcsessége: "Aki hülye, az is marad!" Győzködni fölösleges a hülyéket, úgyis csak a saját törött kaleidoszkópjukon át hajlandók nézni a világot, ami alapján meghatározhatnak bármit, bárhogy.

Hát, ez elég fájdalmas, de közeledőben egy újabb nettó faszság ökörség! Unod az neoezoterikus, áltudományos maszlagot? Vagy legalábbis más formában is csócsálnád, nem csak DNS-el bíró víz és lapos föld alakban? Akkor néha napján ha van fölös időd, sasolj fel ide a blogra, mert hamarosan közeleg a Koncentrált Thotferi Áltudományosság** (KTÁ) egy újabb pincelépcső fordulója! Hamarosan. ;)

Lábjegyzet: egy kis éjszakai apróság

*kapcsold ki az agyad - Ha az agyam kikapcsol, azt agyhalálnak nevezzük, amiből nem kérek. A hülyeséggel kapcsolatban két rossz választás van: nem foglalkozunk vele, akkor terjedni kezd, mint a pestis. Vagy túl komolyan vesszük azt, ami csak sima hülyeség lenne, ebből lesznek a kacifántos összeesküvés elméletek. A végeredmény ugyan az, mint az első esetben. A helyes lépés valahol e két véglet között van. :)

**KTÁ - ha az eddigi BoT sorozat tetszett, ezen sírva fogtok röhögni! Nemrég Alister mutatta meg Xinafnak és nekem azt az oldalt, amiben majdnem minden gyökérség megtalálható, amit ez a blog már eddig kitárgyalt az Arany Bunkó Díjas szövevényesnek vélt, valójában logikai bukfencekkel és baromi nagy taknyolásokkal meghintett tévképzelgéseivel. Azt hittük, összegugyozzuk magunkat a röhögéstől. :D Remélem Nektek is tetszeni fog, legalább szórakozásképp. ;) Hamarosan!

Már korábban megírtam, hogy szándékomban áll összefoglalni minden tudásom a dinoszauruszokról. Azt már a kezdetek kezdetén sejtettem, hogy kemény fába vágtam a fejszémet. :) Elvégre a dinoszauruszok témaköre több annál, mint "Jurassic Park forevöööör" és "Afranctudjahogykelleztkiejteniszaurusz", továbbá "ez de bazi nagy!" stb.

Még nagyon az elején járok az útnak, de már látom milyen óriási a téma. És persze nem csak T-rex mértékegységben. :) Nem árulok el nagy spoilert, ha a következő szempontokat vázolom; mit is várok el a készülő félben lévő műről?

1. legyen "teljes". Ezt értem úgy, hogy tartalmilag ne maradjon a 6-8 éves gyerekek számára készült, inkább színes fantáziarajzokkal teletűzdelt alapnál is gyengébb ismeretterjesztő könyvek szintjén, mert ezekből van bőven a boltok polcain. Nem akarok ezen a téren beállni a sorba.

2. legyen következetes. Ez komolyabb gond, mint hittem elsőre... a dinoszauruszokat szeretném megismertetni az emberekkel, de ez nem lehetséges úgy, hogy nem foglalkozunk az őket megelőző és/vagy velük együtt élt és fejlődött egyéb állatokkal, netán még növényekkel is. Pont itt van a nehezítő tényező, mert mégis meddig térhetek el a tárgytól? Mennyi információ elég ahhoz, hogy megértsük, eleve miért alakultak ki a dinoszauruszok, mi késztette őket annyiféle változásra és mi minden játszhatott közbe a kihalásukhoz? Tehát miközben mindezekre a kérdésekre igyekszem választ adni, figyelnem kell arra, hogy ne térjek el magától a tárgytól. Ahogy mondani szokták: a sok bába közt elvész a gyerek... :)

3. legyen érthető. Ez a legfontosabb szempontom, mert amit összehozok majd, kevés lesz egy paleontológiai szakdolgozathoz, de összetettebb egy gyerekkönyvnél. Tehát úgy kell kommunikálnom az Olvasóval, hogy az elejétől a végéig teljesen érthető legyen számára az egész dinoszaurusz téma. Lehetőleg úgy, hogy nem nézem hülyének a kedves Olvasót, de nem is félig kínai számára amit olvas.

Ahogy haladgatok vele folyamatosan figyelemmel kell kísérnem a tudományos írásokat a témában, mert szintén nagyon fontos számomra az utolsó, negyedik pont:

4. legyen friss. Épp elég írás bizonyult napjainkra elavult, bizonyítottan téves alapra kiagyalt fantáziálásnak. Természetesen baromi nehéz tényleges bizonyítékot találni a dinoszauruszokkal kapcsolatban, hiszen a legfisebb példány is kb. 65 millió éve nem lélegzik, a fossziliák pedig (bár már önmagukban sok mindent elárulnak) nem alkotnak teljes képet ezekről a rég letűnt állatokról. De "könyvemnek" az is célja, hogy minél naprakészebb információt nyújtson.

(Allosaurus, a Jura kor egyik csúcsragadozója)

Tehát van munka bőven. Még éppen csak elkezdtem lerakni az alapot és most már érzem is, hogy akárcsak az építkezéseknél, az ilyen jellegű tudományos ismertető könyveknél sem jó ötlet az improvizáció. Ki kell gondolni a szerkezetét, listázni az adott témákat, azoknak a legalaposabban utánajárni, stb.

A jó könyvhöz idő kell. Szerencse, hogy időm erre van, nem hajt a tatár. :) És lehet, hogy öt év telik el mire meg merem mutatni akár csak a családomnak amit megírtam, lehet hogy ötven. Lehet, hogy sosem lesz annyira teljes, mint szeretném (mert a saját tudásomat sem érzem elégnek, de ezzel mindenki így lehet azzal a hobbival, amit igazán szeret), de ha majd eljön az ideje és elejétől a végéig újraolvasva elégedett lehetek azzal, amit lepötyögtem, akkor az nem egy félig összetákolt, valójában semmit mondó maszlagos hulladék lesz. Rosszat nem adok ki a kezeim közül.

Most már két napja, hogy eljutottunk a 2017-es esztendőbe. Volt párszor lehetőségem, hogy elmélkedjek az elmúlt egy évről, hogy mérlegre tegyem annak jó és rossz eseményeit is. Úgy határoztam, hogy most egy rövid összefoglalót én is képernyőre vetek, de természetesen nem teljes lesz ez a szösszenet. A teljes, kíméletlenül őszinte év végi összefoglalómat a naplómnak* szánom. :)

Ennek oka egyszerű: sok olyan téma is leírásra vár, ami fontos, hogy ne maradjon teljesen bennem, de ezen a blogon nem jeleníthetem meg úgy, hogy ne okozzak másoknak kellemetlenséget. És mivel ígéretet tettem**, ezért itt nem csak thotferinek, hanem saját magamnak is cenzúrát állítok. Lássuk szépen sorjában, jegyszetszerűen 2016 eseményeit:

- január 25-én édesapám távozott közülünk. Borzasztó csapás volt az egész család számára a halála, még mindig nem sikerült ezt az egészet rendesen helyre raknnom magamban. A január a szemináriumi passzív félévem kezdete is volt egyben, ez sem tett túl jót az önbizalmamnak.

- a tavaszról nincsenek kiemelkedő emlékeim. Talán annyit hozzáfüzhetnék, hogy hitéletem fokozott viharokban tépázódik.

- nyáron volt a cserkésztáborunk, ahol életemben először táborparancsnokként kellett helytállnom. Vegyük optimistán félsikernek, mert a gyerekek végül is jól érezték magukat, de nekem be kellett iktatnom két nap pihenőt egészségügyi okokból. Valahol a mai napig piszkálja a vezetői büszkeségem, hogy nem tudtam megszakítás nélkül vezetni a tábort.

Szintén nyáron történt (aug 24-25 éjjele) meg nem nevezendő Megatron tragikus esete is, ami szintén elég gáz helyzet volt. Azóta alakul az állapota, de nem csoda, hogy ez is kiverte a biztosítékot.

- szeptembertől orvosi kezeléseimet Debrecenből áthelyeztem Budapestre. Elsősorban anyagi megfontolásból, hiszen az oda-vissza vonatozás elég drága volt nem csak pénzben, de időben is. Szemináriumi passzivizálásom meghosszabbítottam, mert az eddigi "gyógyulási" eredmények közel se voltak még megfelelőlek a tanulmányaim folytatásához.

Ekkortájt fokozottan vetem bele magam az edzésekbe Xinaf bátyám segítsége alatt. Határozottan jót tesz nekem, azóta is különösen fontos a mozgás.

- téltől állítólag látható a javulásom. Elhiszem. Bár eléggé lassú az ütem, érzem a környezetemben, hogy lassúnak érzik a folyamat ütemét. Egyet értek, igyekszem is használhatóvá válni. Egyre jobban zavarnak az egészségi állapotomból fakadó problémák (nem mintha eddig elégedett lettem volna). Hippi távozása után legalább megérkezik Mao (tizedes), új feladatot adva nekem, ami állítólag szintén láthatóan javít rajtam.

Miután egyeztettem főbb elöljáróimmal, azzal a bejelentéssel érkezem Nyíregyházára, hogy felfüggesztem tanulmányaim a szemiben. Egyszerűen a gyógyulásomhoz több idő kell, mint amit két passzív félév nyújtani tud. Így, hogy nem köt határidő, talán könnyebb lesz. De az tuti, hogy ez a (remélhetőleg csak csak ideiglenes) távozás szintén demoralizálóan hatott rám. Mintha egy fontos küldetésnek nem feleltem volna meg, ami miattam fullad kudarcba...

A karácsony jó volt, bár Apu nagyon hiányzott. A szilveszter is, jó barátok és családtagok között egy kicsit elfelejteni milyen nehezen telnek a mindennapok.

Most szembesültem életem egyik legnagyobb félelmével. Még kb. másfél hónap és visszafordíthatatlan folyamat következik. Én pedig tehetetlen vagyok. Sőt! Franc a pofámat, hogy nem tudok örülni. Továbbá sok számomra fontos ember távolodott el tőlem baromira. Kit az élet ezer gondja sodort el, ki besokalt tőlem, stb. A hiányuk újabb izzó fémszilánk marad.

Minden év végén megállapítottam, hogy az aktuális év egy kicsivel rosszabb volt, mint a többi. Reménykedtem benne, hogy a következő jobb lesz, aztán tévedtem. Így van ez most is egy kicsit. Kijelenthetem, hogy 2016 a legrosszabb év volt az eddigi életemben, de nincs bennem bizakodás a most következőben sem.

Lábjegyzet:

*napló - régimódi, hagyományos könyv forma. Kézzel írt, cenzúra nélkül! :)

**ígéretet tettem - nyár végi fogadalom, amit igyekszem amennyire csak tőlem telik betartani.

Már nagyban haladunk a karácsony előtti bűnbánati időszak (advent) vége felé. A város dugig van karácsonyi vásárokkal, világító lámpasorokkal felcsicsázott fákkal, utcalámpákkal, kirakatokkal. Forralt bor, vásári bódék, műfenyők. Ez a világ a télen rendszeresen vissza-visszatérő divathulláma. A cél: költekezz! De ez a világi szempont, tovább is lapozunk; lássuk mit csinál a hú-de-atom-szelíd-igaz-jó-keresztény?

- Felcsicsázza az adventi koszorút. Vasárnaponként az épp aktuális gyertya gyújtás is megvan természetesen.

- Szent családos (lehetőleg giccses) kis szobrocskák elhelyezése és időnként könnyekig hatódott megcsodálása (még a nagymamától örökölt családi kincs!).

- Mivel igazán szuper szelíd, jó keresztények vagyunk, adventi okosságokat posztolunk Facebookon. Legalább hetente egyet, de ennyire ne legyünk lusta disznók! Ezt persze meg lehet spékelni angyalos/SzűzMáriás/KisJézusos/Bölcsős-jászolos képekkel.

Mindezekről a következő a véleményem:

Boldogok a szelídek, mondta Jézus. És ez tök jó! De tudjuk megkülönböztetni az igazi szelídséget, keresztényhez illő életvitelt és gondolkodást a habkönnyű, de valójában üres műkeresztény ál-alázatosságtól! Aki piciny nyálcsöppel a szája szélén ájtatosnak szánt bamba arccal rebegi az Üdvözlégyet, de utána főállásban posztolgatja a gyűlöletkeltő fröcsögést a menekültekről, az csak annyira keresztény, mint azok, akik lelkesen éljenezték Szálasit már akkor is, amikor egyértelmű volt, hogy nagyban zajlanak a deportálások! Nem leszek népszerű, de akinek inge igenis vegye magára és legalább viselje "büszkén". Az a hűhó, ami most a menekültekkel kapcsolatban zajlik, egyenesen gyomorforgató. És az a keresztény, aki ebben akár tettben, akár gondolatban asszisztál, gondolja újra a hitéletét! Jézus is menekült volt egy időben. Milyen szívás lett volna, ha a szent család nem akkor régen kényszerült volna Egyiptomba menekülni, hanem manapság kéne eljutniuk pl. Németországba. Itt, a magyar határnál november-december elég cinkes hidegében kéne sátortáborban vacogniuk egy újszülöttel!

Persze nem csak az álkeresztényekből áll a narancsvérű oldal. Vannak sokan (remélhetőleg többségben, bár ez sem jó), akik nem álkeresztények, hanem annyira tudatlanok, hogy lövésük sincs mi folyik a menekültekkel. Hallanak ezt-azt, de többnyire csak elfogult, gyűlöletkeltő szöveget a "migránsokról". Egyszerűen a durva valóságot nem tudják és nem akarják tudomásul venni. Őszinte, nagy döbbenettel néznek és csodálkoznak, hogy "ez mégis hogy lehet? Ilyen is van? Sosem gondoltam volna!" Ez a csoport kevésbbé hibáztatható, mint a tudatosan gyűlölködők, mert ők nem mennek szembe Jézus tanításával kiskapukat keresve, vagy tesznek úgy, mintha minden rendben lenne. Ők tényleg csak nem veszik észre, hogy baj van.

Kedves Isten, illetve emberszerető, de bamba keresztény testvérek! Most hozzátok szólok. Ha ébren vagytok, ne álmodjatok! Baj van a világban és nem csak úgy általában, hanem kis hazánkban is! Igaz keresztények krisztusi cselekedeteire van most szükség, töröljétek le a csipát és lássátok mit művelnek a hatalom emberei ártatlan emberekkel! Hogy ezek láttán ti melyik utat választjátok:

1. szem, fül, agy kikapcs, propagandát kétpofára nyeldekel és lelkiismeretet gondosan altatva besorol a szalonzsidózó, gyűlölködő álkeresztények sorába

VAGY

2. Krisztus tanítása szerint cselekedve legalább hangot ad a minősíthetetlen menekülthelyzettel szemben

már a ti dolgotok. De most az első lépés amit azonnal (nem holnap) meg kell tenni: Ébresztő!

Most már (legalább) két hete madártulajdonos vagyok. Mezeinewsee-ék hoztak nekem egy hullámos papagáj hímet, méghozzá a legszebb példányt a világon*!  A madár neve Mao**. :)

Mao története kicsit kemény, fogalmazzunk úgy, hogy egészen kis korában nem tartották megfelelően. Magyarul az a vadparaszt, akitől Newsee-ék kapták egy apró kartondobozban adta át nekik és a választási lehetőség a következő volt: vagy viszik, vagy elereszti. Egy hullámospapagájt. Novemberben. Ezek után nem volt kérdéses, hogy hozzám kerül.

Mivel a fióka kora Maonak elég viharos volt, szegényben nem kevés gyanakvás és bizalmatlanság gyűlt össze. Nálam mindene megvan amire szüksége lehet és idő kérdése csak, mikor jün rá: jó helyen van. Amikor először repült nálam, nagyjából úgy közlekedett, mint a flippergolyó: faltól falig koppanva (mentségére szóljon, hogy nincs fél éves sem, nagyon fiatal még). Most már profin veszi a kanyarokat. :)

Szóval indul a türelemjáték. Én igyekszem oldani Mao hányattatott múltjának görcsös csomóit, ő pedig pusztán azzal, hogy gondoskodnom kell róla, ugyan ezt teszi velem. :) Tehát jól terápiázzuk egymást és mivel jó eséllyel gond nélkül megél akár 10 évet is, idővel jó pajtik leszünk. Elvégre a hullámos papagáj társas lény és én vagyok a társasága.

Igazán jó izlésű madaram van, szereti a Skilletet. :) Tehát hajrá Mao!

Lábjegyzet: egy kis kiegészítésnek pár csillag

*legszebb példány - ez kérem így van! Nem csak azért, mert elfogult vagyok, hanem azért is, mert az átlagnál is élénkebb színű, gyönyörű kék jószág.

** Mao - Buci eredetű szó, jelentése: "Tökös csávó"

Ismét eljött az ideje, hogy egy újabb eget rengető ökörséget elemezzünk szét és utána levonjuk a tanulságokat. :)

Hinnye, ez az igazi agyhúgykő! És most lássuk ízekre szedve:

"Jézus irányítja az embereket."

Nem. :)

"Jézus szült minket a Földre és miután Ádám és Éva baklövése után leküldött minket a Paradicsomból, utána sem lehettünk szabadok."

Már ekkor visítva röhögtem amikor először olvastam ezt, annyi szinkretista baromság sűrűsödött ebbe a (fogjuk rá, hogy szerkezetileg tűrhető) mondatba. Érdekes gondolat, hogy a Emberfia szült volna és bábjátékot nyomat rajtunk.

"Jézus ezután is irányít minket (pl. mint a Szimsz nevű játékban lehet irányítani azokat a bábukat)"

Részletkérdés, hogy a mondat végét jelző pont érdeklődés hiányából kimaradt, a lényeg: Jézus ierányítja az embereket? Azokat is ő távvezérli, akik bűnt követnek el? Azokat is ő "kezeli", akik szembefordulnak az Ő tanításával? Tehát szórakozásból részben saját maga ellen is dolgozik? :)

"Jézus azért küldött le minket, hogy teljesítsük ő követeléseit, megalapítsuk a saját vallását (keresztény), tiszteljük a végletekig, ünnepeket tartsunk neki (pl. Karácsony, Húsvét)."

Hinnye Jézus már egyenesen követel (bár mint a korábbi mondatból megtudhattuk, helyenként elég ellentmondásosan mozgatja kis keresztényellenesnek nevelt bábjait), és ünnepeket kell tartanunk Neki, mert csak így gyűlik neki a tapasztalati- és manapont, amivel nyomathatja a "magicet"? :D Egyre jobb!

"Ha az tesszük amit mond akkor kifizeti nekünk az életet, és aki ellen mer szegülni attól meg vonja a fizetést (az életet) és meghal. (Ez indok lehet a halálra)"

Én vagyok a Sims játékok császára (ezek szerint), mert az én simjeim egyszerűen képtelenek azt tenni, amit nem akarok. Ha Jézus is úgy irányít, mint a játékos a Simsben, akkor senki sem tud ellenszegülni... tehát mindenki megkapja a fizuját, nem? Tehát a sok idős, beteg, vagy balesetet szenvedett kis "sim" végül mind kikerül az irányítás alól, ezért Jézus megvonja tőlük a fizetés-életet? Vagy hogy van ez?

"Mert Jézus azt akarja, hogy azt tegyük, amit ő akar pl.Iskolába/munkába menni,vásárolni,enni,inni, stb. És ezt megtesszük önszántunkból, miközben észre sem vesszük."

Akkor most Jézus irányít, vagy önszántunkból mi tesszük meg? Mert ez piszkosul nem ugyan az ám! (Lásd később.)

"Most is Jézus irányít téged."

Kezében az egér és billentyűzet, de az se kizárt, hogy jostickkal játszik. :)

"Ha nem akarsz meghalni ne állj ellen!"

Egy kis vigaszt nyújtó zárszó. Ironizáltam.

Aki ezt megálmodta egy igazán kegyetlen hasmenés közben, tutira nem olvasta sem a Bibliát, sem más (vagy bármilyen) komolyabb mondanivalót tartalmazó könyvet. De merem gyanítani, hogy még az általános iskolai kötelező olvasmányokat is ellógta valahogy. Tisztázzunk valamit: Isten szabad akaratot adott nekünk, embereknek. Mit is jelent ez?

Ez egy óriási ajándék az Úrtól, mert így hasonlóak lettünk Őhozzá. Az állatvilágban a viselkedést nagyban befolyásolja az ösztön, az alacsonyabb rendű élőlényektől akár a csimpánzig. Persze minél fejlettebb és intelligensebb az állat, annál tudatosabban képes eltölteni az idejét a jelenben. Esetleg a jövőre is gondol és tervez. De az a szabad akarat, ami az Istentől van, csak az embernek adatott. Az ember keze tényleg nincs megkötve, nincs sors, karma, vagy bármi olyan hatás, ami állandó felügyelettel beprogramozza az ember döntéseit. Senki életéről nincs isteni forgatókönyv! Tehát a "Jézus irányít minket, mint mi a simeket" duma elejétől a végéig baromság. Jézus nem irányít minket, neki nem marionett bábukra van szüksége*. Az más kérdés, hogy Isten, aki mindig volt, van és lesz, tisztában van az életünk minden döntésével. Ő tudja, hogy mi mikor, hogyan fogunk dönteni. Mégsincs forgatókönyv, mert (bár tudja, hogy mikor milyen döntést hozunk) mégis minden egyes alkalommal fel fogja alánlani a többi lehetőséget is. Így van ez életünk minden pillanatával. Isten ismeri az egész életünk minden döntését, mégis minden döntésnél felajálja az alternatívákat is.

Olyan ez, mint a szülő, aki a gyermekének csokit vesz. Tudja, hogy melyik márka a kedvence a gyerkőcnek és tudja azt is, hogy a kedvencet fogja választani. Mégis megmutatja a többit is, had döntsön a gyerek magától, hogy melyiket is kéri.

Tehát a szabad akarat az Úr nagy ajándéka, egy fantasztikus pozitív dolog. Azért is kaptuk ezt a szabad akaratot, hogy pont a marionett bábukkal ellentétben mi magunk, szabadon dönthessünk az Isten mellett, vagy ellene**. Részben ebből származik egy csipetnyi szívás is: ugyanis pont amiért nem vagyunk távirányítós autók, mi hozhatunk rossz döntést is. Persze ezek következményeit is viselnünk kell, de ez sem úgy működik, mint a katonai fegyelem: ha nem teljesíted a parancsot, a tiszed ronggyá szivat. Isten senkit sem szivat meg. Még csak nem is bűntet minket úgy, ahogy gyakran képzeljük. A döntéseink következményeivel megbűntetjük mi magunkat.

Tehát ha valaha bárkiben felmerült, hogy Isten a szó szoros értelmében irányítja az embert (akár tetszik, akár nem), felejtse el ezt az ökörséget. Szabad akaratod van! Használhatod jól is és rosszul is. Isten volt olyan jófej, hogy ismertette, hogyan használhatnád a szabad akaratod jól. Megteheted, hogy nem jól használod, de egyrészt akkor megfingatod magad keményen, másrészt Isten tudni fogja, hogy miképp is döntöttél/döntesz majd és érteni fogja az okokat is. De a döntés akkor is a tiéd (lesz).

Lábjegyzet: egy két apróság azért tisztázandó

*Isten szüksége ránk - Hogy miért vagyunk a Földön, jó kérdés. Isten önmagában annyira tökéletes, hogy Ő nem függ tőlünk. Igazából nem Istennek van ránk szüksége, hanem fordítva. Mégis megteremtett minket, hogy miért, az Isten titka. De az tuti, hogy ha már megteremtett minket, nem azért, hogy velünk bábozzon.

**döntés Isten ellen - ezt nevezzük kárhozatnak, de ezt sem Isten rója ki ránk. Az Úr senkit sem küldött még a pokolba! Amikor az ember végleg úgy dönt, hogy fellázad az őt teremtő és életét fentartó Isten ellen, akkor saját magát taszítja el Istentől és kerül a lét egy olyan állapotába, amelyben nincs Isten jelen. Ezt nevezzük elkáhozásnak.

Gyerekkorban sokan (ha nem mindenki) vágynak arra, vagy csak fantáziálnak arról, hogy milyen ilyen-olyan különleges képességekkel megáldott szuperHŐS lesz/lenne/szeretne lenni. Persze már korunk túl lépett a tapadós cicanacira húzott fecskealsó és gumicsizmás, lobogó köpenyes sablonon. Természetesen ahogy idősebbek leszünk, világossá válik: a valóságban nincsenek Supermanek, nincsenek természetfeletti képességekkel bíró (természetesen mindig  szép/jóképű) alakok, akik kilométerekről hallják vészkliáltásunkat és a segítségünkre sietnek. Ha lennének, egyetlen gyilkosságot sem jelentene be a híradó olyan unott, monoton hangon, mintha az időjárásról számolnának be.

Tehát realizálódik a kép. "Okés, szuperhősök nincsenek, én sem lehetek azzá. Nem a Kriptonról jöttem, nem csípett meg egy szuper-genetikai kísérlet mutáns pókja, semmi egyéb, de nem ügy. Ha szuperhős nem lehetek, akkor csak a sima hétköznapok hőse leszek." Gondolja magában az egyszerű ember.

Ez persze nem hangzik érdekesnek, mindenki bagózik rá. De az igazi hőst ez nem érdekli, mert nem azért csinálja a számtalan apró (vagy nem is olyan apró) jót, hogy reflektorfénybe kerüljön. Csak azért csinálja, mert így helyes cselekedni. És azt kell mondjam, a noname hősök jól csinálják.

Mindenkinek adott, hogy hős lehessen, még ha nem is úgy, ahogy az Hollywoodban ábrázolni szokás. És persze nem mindenki lehet Kalkuttai Szent Teréz sem, de hétköznapi hős lehet. És mégis akadnak, akik bár a lehetőség adott és szükség is lenne rájuk, mégsem lesznek hősé.

Ez főleg azoknak gáz, akik ráadásul hősök akarnak lenni, mégsem lesznek azok, hiába feszülnek meg. Nem teszik túl magasra a lécet, reálisak a vágyaik, a hétköznapi átlagember hősiességének is örülnének, aki teljesíti megbízhatóan a feladatait, családot tart fent, vagy  akár csak jó humorral bír és felvidít egy rövid időre bárkit, aki épp szomorú. Tehát nem Pókemberek, vagy egyéb stilizált hősfélék akarnak lenni, hanem valódi, ismeretlen hősök. De mégsem azok. Valami hiányzik, nem teszik meg amit kéne, még  rosszabb esetben tudják is, hogy mi a gond és mi lenne a racionális megoldás, de saját gyengeségük miatt nem teszik meg. Csalódást okoznak a környezetüknek, csalódást okoznak önmaguknak és ez tisztességgel a padlóhoz szegezi őket. Nem tudnak kiszabadulni ebből a lelki fogságból, ez ördögi kör. Egyszerűen be kéne látniuk, hogy nem hősök, de nem erre kaptak meghívást. Nekik segíteniük kéne (bárhogy), de önmagukon sem tudnak segíteni, így folyton kudarcot vallanak.

Az a hős, aki nem teszi a dolgát nem hős többé. Pedig a világnak hősök kellenek és a bukott hősök tábora egyre gyarapszik. Így fordul egyre rosszabbá minden, a bukott hősök hada pedig nem segít. Hogy is segíthetnének, épp nekik lenne szükségük segítségre, de az ő helyükre senki sem lép. Nem segít senki. Nem azért, mert nem akar, hanem mert nem tud. Mert nem lehet mindenki hős. De ha a hősök mind elbuknak, mi marad?

Ez most komoly? Agylob!

Külpolitikával csak rittkán szoktam foglalkozni, de ezen ledöbbentem. Most kajak Trump lett az USA elnöke?

Ejj, ez még rosszul sülhet el... de majd kiderül a tuti.

A gyengébb idegzetű Olvasóknak a most következő bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas lehet, tehát ha valaki érzékeny a durva dolgokra, tekintsen el a bejegyzés teljes elolvasásától és inkább gyönyörködjön ennek a nagy csészeszemű, aranyos kiscicának a látványában:

Aki úgy véli, hogy jöhet egy jó kis sufnitriller, annak íme a történet:

Van egy ismerősöm, aki elég hálátlan helyzetben van. Mivel a blog csak külön engedéllyel személyesít, ezért őt is álnévvel látom el, az egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk Megatronnak*.

Megatron személyes gondokkal küzd, melyekkel nem jut dűlőre. A nyár végén elkeseredésében elkövetett egy totál agyhúgykő hibát, de Isten végül közbelépett, így megúszta a dolgot. Viszont azóta végképp felborult minden.

Tudom, hogy ez eddig totál zavaros, de túl személyes ahhoz, hogy konkrétabban leírjam Megatron baját. Az alaphelyzet is elég kusza, végképp nem tudnám megfelelően leírni a túl személyes vonalak beleszövése nélkül, de a fő hangsúlyt most arra helyezném, hogy is érzi magát Megatron azóta. Vagyok olyan bizalmi helyzetben, hogy ezt megosztotta velem és beleegyezett, hogy inkognitóban bejegyzést írjak róla, mert tanulságos eset:

Szóval Megatron elkövetett egy hatalmas hibát a nyár végén, konkrétan szuicid kísérlete volt. Az Istennek köszönhető, hogy túlélte, amit az orvostudomány szerint nem lett volna szabad. Tehát Megatron életben van... legalábbis félig-meddig. Fizikailag fogjuk rá, hogy épp, jó erőben van önmagához képest, bár az erőléte eléggé lerobbant. Ez lehetséges, hogy az átkozott Hiba következménye, lehet, hogy csak pszichés blokk nála, majd kiderül. A lényeg a lelkiekben van, ugyanis azon a botrányos éjelen Megatron feladta. Feladott mindent, amit még sosem tett. Feladta a múltját, a jelenét (a jövőjét pláne, ejj de elmés!), reményeit, félelmeit, mindent amire eddig büszke volt, vagy szégyelt, minden ismerősét, aki fontos volt neki, tehát kijelenthetjük, hogy ahogy mondani szokták, Megatron "elengedte". Mármint mindenét, de nem úgy ahogy kellett volna. Hogy érezte abban a végzetes pillanatban magát? Beszámolóját nem tudom pontosan idézni, de törekszem rá...

**"Először kezdődött a tomba zúgás, majd az egyre hevesebb szívverés. Mint valami géppuska, úgy kerepelt, közben a zúgás csak erősödött, míg végül majdnem minden más neszt és zajt elfojtott. A légzés szaggatottá, nehézkessé vált, köhögés, öklendezés, hányinger, majd hányás. A test így akar megszabadulni a veszélyes anyagtól, hiába, mert az a vérben van, nem a gyomorban. A világ imbolyog, elhomályosul minden. Nem rémlik, mikor terültem el a földön (eredetileg ültem). Öklendezés megint, roppant nehéz lélegzetvétel, majd hányás. A zúgás csak erősödik, nem hallok semmit, csak azt a zúgást. És öklendezem, a szívem még mindig veszettül ver, majd minden sötétedni kezd. Teljes a sötétség, csak a zúgás marad, mely halkabb, tompább lett, de nem szűnt meg. Már a szapora pulzusom sem érzem, nagyjából még rémlik, hogy minden bizonnyal hányok és görcsök közepette fetrengek, de nem tudom. A világ kikapcsolt, csak a zúgás marad. Az a rohadt zúgás...

Hogy mennyi idő telt el, nem tudom. Szépen lassan visszaállt a kép, az oldalamon fekve tértem magamhoz, a zúgás továbbra is betöltötte a koponyámat. Hányinger, keserű epét hányok, mert a gyomrom (és minden tagom) görcsösen össsze-összerándul. Valahogy négykézlábra vergődöm, ez is mintha évekig tartana, a szédülés erősödik, a zúgás változatlan, most már ismét érezhető a szapora szívverés és mellkasi fájdalom. Zihálok, mintha maratont futottam volna. Újabb öklendezés, valahogy talpra állok... innentől képszakadások sora következik, nem tudom hogy jutottam haza, mennyi ideig fetrengtem ott azon a füves placcon, nem emlékszem az azt követő egy-két napra sem. Azóta két hónap telt el, de nincs csend az életemben... a zúgás alig hallható, de megmaradt."

Hát, valami ilyesmi lenne. Bocsi, ha nem sikerült elég pontos leírást adnom. Elmondhatjuk, hogy Megatron elég pocsékul érezhette magát azokban a percekben (órákban? A franc tudja). Végzi a mindennapjait, ahogy képes rá, és elmondhatja magáról, hogy Isten segítségével túlélte a biztos halált. Ez egyedi eset. De ahogy azt megosztotta velem, mégsincs rendben semmi. Nincs semmi, ami motiválja, csinál mindent és bármit, se semmit sem azért, mert szeretné, hanem engedelmességből, kötelességtudatból, vagy csak mert tudja, hogy a javára válik (pl. a sport, vagy közösségi programok). De belül üres lett. Talán kicsit túlzás, de a beszámolóiból úgy veszem le, hogy valami ilyesmi lehet egy (nem fantasys) élőhalott.

Megatron tehát jelenleg elég kettősen éli meg a mindennapokat. Fizikailag többé-kevésbbé megvan, viszont még mindig hallja azt az átkozott búgást, mely abban a vesztes éjelen rátelepedett és azóta sem hagyja el. Talán sosem szabadul meg tőle, amíg él, hallja majd. És belül egészen üres lett. Egy része mindig azon a kis szőnyegnyi füvön fetreng borzasztó görcsök között öklendezve, verejtékében fürödve, ahol minden más zajt elnyom a tompa zúgás.

Ezért kérek minden Olvasót, hogy ha eszébe jut, mondjon el egy imát Megatronért. Tudom, hogy hülyén hat "Megatronnak", az Álcva vezérnek üdvösségéért imádkozni, de Isten tudja, kiről van szó. És ez bőven legyen elég, még Megatronnak is.

Lábjegyzet:

*Most komolyan, Megatron? - igen, hirtelen nem jutott jobb álnév az eszembe. :D Lehetett volna Méhpempő is, az legalább elég hülyén hangzik, de elsőnek a Megatron ugrott be, így hát XY most Megatron lesz. :D

** az idézet - mivel Megatron nem volt mellettem a begyejzés megírásakor, így nem tollbamondást jegyeztem le. A konkrét beszámolót szóról szóra pontosan nem tudtam visszaadni, csak a lényegre szorítkoztam. A pontatlanságért elnézést kérek.

Kb. 3-4 hete lakásfelújítás során sógornőmmel találtunk egy teljesen hétköznapi, apró egeret. Legalábbis teljesen hétköznapinak tűnő, apró egeret. Ugyanis volt vele egy apró gond, ami nem illett az összképbe. A ház udvarában nyílt terepen ücsörgött, nem keresett menedéket, nem mozdult sehova. Elsőre azt hittem, hogy csupán tetem, de talpon volt és jól láthatóan lélegzett. Furcsáltuk a dolgot, de eredetileg a lakás miatt jöttünk, tehát intéztük a dolgunkat.

Sima másfél órás munka közben időnként ki-kilestem az ablakon, hogy ott van-e még az egér? Ott volt, összvissz annyi változott, hogy jobbra, vagy balra fordult közben, de továbbra sem ment sehova. Ekkor néztem, hogy ezzel a jószággal valami nagyon nem stimmel, ha a munkánk végeztével is ott marad, hazaviszem. Ha túléli a hazavitelt is, egy baromi nagy terráriumban kap enni, inni és hátralévő életét veszélytelenül, nyugodtan élheti le. Így is tettem, amikor egy műanyag (lyukacsos tetejű) tálban összeszedtem az egeret, végre aktivizálta magát (szabadulni próbált, ezt megnyugtató jelnek vettem).

Hazahoztam, szereztem neki kaját, megkapta a korábbi* túlélők mókuskerekét is. Békés természete miatt nevet kapott, ő lett Hippi. Egy hihetetlen apró egérről beszélünk, faján belül is kis növésű, nőstény példány volt. Ha be akarta indítani a kereket amiben futkosott, izomból kellett nekifutnia és ha a nagy szaladgálásban elfáradt és hirtelen görcsösen kapaszkodva leblokkolt, egyszer simán körbefordult a kerékkel. :) Éjszaka volt igazán aktív, ez faji jellegzetesség. Gyakran aludtam el a kerekének monoton nyikorgására.

Tegnap este elpusztult. Ez az élet rendje, nem tudjuk mennyi idős volt amikor rá találtam. Sejtettem, hogy kiszámíthatatlan a maximális élettartama, eleve nem volt jó bőrben amikor összeszedtem és befogadtam. Mégis egy kicsit rosszul esik a hirtelen távozása. Pont most kapott volna először sárgarépát, de ezt már nem kóstolta meg.

Félreértés ne essék, Hippi egy egér volt. Nem kötődtem hozzá annyira, mintha legalábbis kutya lenne. De az életem egy meghatározó (és rizikós) pillanatában vettem az oltalmam alá és amennyire dolgoztam azon, hogy rendbe jöjjön, legalább annyit tett ő is értem; pusztán azzal, hogy volt egy kis állat, amiért felelősséggel tartoztam, tehát ha rövid távon is, de célt és feladatokat adott nekem. Úgy vélem most átgondolva az elmúlt pár hetet, megtettem ami tőlem tellett, hogy jól érezze magát nálam. A jelek arra utalnak, hogy tényleg boldog öregkora volt itt és ez jó. :) Sok egeret tartottam már gyerekkorom óta, de ő volt az első igazi ízig-vérig Egér, nem laboratóriumi az életösztönt csak szórványosan ismerő műtenyészet eredménye. Hippi (mint minden zsákmányállat) nagyon óvatos volt, meglepő gyorsasággal rejtőzött el, ha úgy vélte, valami nagy halad felé. Óvatos, kissé paranoid, de életrevaló egér volt és bizony hálás vagyok neki. Sokat segített nekem és nagy szükségem volt rá. Nem tudom, hogy nem volt-e korai a távozása, de az tuti, hogy az ittléte mindkettőnknek áldás volt.

A jelmondat minden esetre tovább él: Fuss Hippi! :) (És Hippi futott...)

Jelmagyarázat:

*korábbi túlélők: eredetileg abban a terráriumban egy vörös gabonasikló lakott. Öregkorára neki is csökkent az étvágya, hogy volt egér, melyet nem evett meg. Ha azok az egerek egy-két napig nem evődtek meg a sikló által, külön terráriumba kerültek, úgymond kegyelmet kaptak. Két egeret neveltem így fel. Hippi a kígyó volt terráriumát kapta, egy óriási életteret, ahol már nem kellett tartania semmilyen ragadozótól.

Tisztelt Olvasók és thotferi!

A blog rövid leírásában (bal oldalt) most már megtekinthető a bővített információ. Hogy félreértés ne essék, ezért most külön bejegyzés formájában tudatom mindenkivel a bloghasználati szabályzatot:

"Nos, ez a blog már a második verzió, mely több évnyi hibernáció után (2008 óta) úgy néz ki, ismét új erőre kap. A szabályok továbbra is egyszerűek: olvasni nem kötelező, véleményt formálni szabad.

Thotferi számára külön szabályzat:

- köteles udvarias hangnemben hozzászólni

- nem kritizálhatja az Olvasókat

- nem kritizálhatja az admint sem

- nem reklámozhatja a saját szemetesládáját (blog)

- nem jeleníthet meg sufnioldalakról linkeket

A fenti szabályok megsértése a hozzászólás automatikus moderálását vonja maga után, indoklás nem szükséges."

Azért a Tisztelt Olvasók kedvéért megírom röviden miért vezettem be ezt az új szabályrendszert. Elég csak kicsit visszaolvasni az utóbbi pár bejegyzést és szemmel látható, hogy best trollunk újabban csak elvétve ugat. Nos, ez csak látszat. Valójában nagyon is eleven, de a fenti szabályoknak nem megfelelő írásait rendszeresen moderálom, ezért néz ki úgy mostanában a blog, mintha magammal szócsatáznék. :)

Miután mindezt közzé tettem, a továbbiakban már nem kommunikálok a tahó kutyával mindaddig, míg a szabályzatnak meg nem felel. Így a Tisztelt Olvasóknak is átláthatóbb lesz minden. Természetesen másokra ez a szabályzat nem vonatkozik (szabad a vélemény nyilvánítás!), csak az Arany Bunkó Díj birtokosát sújtja. További jó olvasgatást! :)