Mint a legtöbb elkötelezett Star Wars rajongó, én is amint lehetett, lecsaptam a moziteremre, hogy megnézzem gyerekkorom egyik kedvenc filmvilágának kilencedik részét. De a teljesség igényével élve, nem csak ezt az egy részt szeretném most ízekre tépni, hanem az egész harmadik trilógiát szeretném tüzetesebben átvilágítani, hogy teljes képet kapjunk arról, mi tetszett és nem tetszett ebben a harmadik nekifutásban…előre leírom, hogy spoileres lesz a dolog, tehát ha még nem láttad a kilencedik részt, nézd meg!

Spoiler veszély!

Minden Star Wars filmben megtalálhatóak voltak a hülyeségek és hibák, ez tény. Kivétel nélkül. De nem mindegy, hogy mennyi, és milyen súlyos az adott baromság? Ugyanis, sajnos, az Ébredő Erőtől kezdve a vérnyomás-kibillentő jelenségek exponenciálisan szaporodnak, míg a Skywalker korára már egyenesen hordává gyűlnek! És ez kifejezetten szívfájdító! De haladjunk sorban, kezdjük a pozitívumokkal:
1. A látvány még tovább javult, ami egy sci-fi filmre mindig jó hatással van. Elég összehasonlítani az Új remény látványát az Ébredő Erőével, akár űrcsatáról, akár fénykardpárbajról van szó, vagy a különböző sokféle fajok megjelenítéséről.
2. Egyes ötletek eléggé szimpatikusak voltak. Pl. Kylo Ren brutál fénykardja, hogy röptében meg tudja állítani a lézert (szerintem nagyon menő volt!), Han Solo önmagában viszi a filmet és Han Solo maradt, Luke megkeseredése nekem nagyon tetszett (bár emiatt sokan savazzák az Utolsó Jediket) a remeteéletével együtt, és természetesen a párbaja Kyloval is király volt!
3. Bár az új karakterek mindegyike nagyon nyögve nyelősen indult, volt aki érdekes jellemfejlődésen ment át. Pár az Ébredő Erőben röhejesnek tartottam Kylo Ren önmarcangolását (a Vader sisakos „nagypapa, nem vagyok elég gonosz” hiszti), az Utolsó Jedikben eléggé megemberelte magát, hogy egy ütős főgonosz legyen. Kár, hogy nem használták ki eléggé ezt a lehetőséget, egy magas labdát hagytak lepottyanni.

Vérzik a lelkem, de ezzel ki is beszéltem a pozitivumokat (ó jaj!)… és most jönnek sorrend szerint a negatív elemek, amik engem minden alkalommal kizökkentettek a hangulatból:

1. Milyen pusztulat kiképzést kapott FN-2187 (továbbiakban Finn), hogy első „komoly” bevetésén már meg is csömörlött?! Persze népirtani nem szép dolog, de egy alaposan kiképzett katona ezen nem hezitál. Persze Finn kiképzésének java részét a súrolókefe használata tölthette ki, mert TAKARÍTÓ volt! És most olajos rongyként égetem porig magát az Első Rendet…

2. Honnan jött az Első Rend és milyen Fideszhez illő barom-újításokkal teszi magát közröhejjé? Persze a Birodalom utóda… igen silány utód. Rohamosztagosokat használ takarítónak? Mire való a MSE-6 droid*? (És általában a droidok) Miért kétszemélyes a TIE vadász? Pont az a koncepció lényege, hogy a legolcsóbban állítsanak elő gyors, jól manőverező, elégséges tűzerejű egypilótás gépet! Ha már a létfenntartó berendezést is kispórolják belőle, miért kell kétszemélyes legyen?! Mi ez a Halálcsillag feetis? Már bolygóból is csillagaksis szuperfegyvert készítenek, melynek a lövedéke osztódik(!) és pontosan ugyan azzal a gyenge ponttal rendelkezik, mint mindkét Halálcsillag! De ez sem elég, később vontatós kocsira szerelik, majdhogynem a komposztálóra is szuperfegyvert raknak, ennyire hétköznapivá silányítanak egy olyan eszközt, aminek pont az volt a különlegessége, hogy minden korábbinál erősebb? A főtisztekből bármikor hülyét csinálhat egy nagyképű lázadó pilóta, a csillagrombolókon meg egy tucat(!) lézerágyú van, amit az előbb említett lázadó röhögve, sorra kilődöz?

3. Ki tervezte ezeket az újgenerációs űrekéket, mert csillagrombolónak (vagy hadihajónak) harmatosan gyengék?! Birodalmi öntudatom mélységesen felháborodva lázong a gondolat ellen, hogy ezek a inkompetens szerencsétlenségek az utódaink… se nem Első, se nem Rend.

4. Rey karakterét nagyon túltolták. Roncsokból guberálja a színesfémet morzsákért, de amint meglegyinti az Erő lágy fuvallata, már ellenáll az elme befolyásolásának, sőt! Ő maga is csípőből manipulálja a börtönőrét (biztos az is takarító volt), leharcolja a Jedi képzést kapott, a sötét oldallal felvértezett, gyakorlott fénykardvívó Ren lovagot, tud droidul (ekkorra mindenki érti a csipogást) és később az is kiderül, hogy mindezen képesség nála családi vonás! A midikloriánokban született Anakint is hétszeresen lepipálja! Kézrátétellel, az Erőbe nyúlva gyógyít olyan fénykard roncsolta szúrt sebet, ami anno Qui-Gon Jin-t megölte! Szép szeme van, de ettől még nem lenne szabad mindezekre egyik napról a másikra szert tennie, lealázva mindenkit, akik évezredekre visszanyúlva életnyi keserves tanulással tettek szert ezekre a képzettségekre az Erő mindkét oldalán!

5. Ki találta ki és vezette be a Star Wars világába a látomás sugárzó fénykard kultuszt? Hogy és honnan került elő Anakin azon fénykardja, amelyet Luke leejtett a Bespin gázbolygó magjába? Miért kellett bedobni egy fénykardnál a „pálca választja a varázslót” elvet, ami a Harry Potter világában teljesen helyénvaló, itt viszont nem illik a képbe? Aztán beköszön a teleportálható tárgyak esete is a Skywalker korában... had ne mondjak semmit!

6. Smoke már az első pillanattól úgy néz ki, mint Gollam, de cserébe kemény Erő használó, okés. Nem tudjuk hogy tett szert erre a tudásra, de nem csak a Sith rend volt a sötét oldal egyedüli letéteményese, gondolnánk. De mielőtt még kikerekedne a mi és hogyan, Smoke drámai egyszerűséggel meghal, utólag meg a Star Wars világának legnagyobb hamuban sült baromságával magyarázták meg, hogy ne kelljen megerőltetni az agyukat Smoke eredetéről (mert a rendezők sem tudták a kezdetektől fogva, hogy mikor, miért, hogyan tűnt fel az anorexiás genetikai hulladék főgonosz). Kifejtést lásd most!

Kilencedik film, Palpatine… számomra a legnagyobb hiba volt, amit bevezethettek ebbe a trilógiába. Hat filmen át láthattuk, hogy erősödik meg a Sith nagyura, majd hogyan bukik el. Tényleg muszáj volt betenni minden előzmény nélkül, meggondolatlanul, értelmetlenül? Ennyire fontos húzónév lett volna? Ezzel a lépéssel semmi jelentősége nem lett végül a Jedi visszatér fináléjának. Vader a sötét oldal és a fia között döntéskényszerbe került, választott. Az Uralkodót levettette a Halálcsillag egyik fehéren izzó generátorszerű, garantáltan halálos aknájába, mely később felrobbant! Hogy a bánatos francba’ térhet akkor vissza Palpatine? A Sithek hatalma pont a sötét oldal egomán hajlama miatt nem teszi lehetővé, hogy valaki pont a halálával legyőzze a halált! Darth Plaugeis sem tudta magát megmenteni az erőszakos haláltól! De Palpatine visszatért, Anakin áldozata így már nem bír jelentőséggel. Ezek után mi következik, a tizedik részben? (mert ezek után biztos vagyok benne, hogy lesz) Darth Plaugeis és Darth Maul szelleme fog megküzdeni Mace Windu és a Jedi templom padavanjainak szellemeivel, akiket Rey vezet majd csatába?

A Palpatine–vonal amúgy is tele van ellentmondásokkal és következetlenségekkel. Eleve ott van Rey erőltetett származása. Ha arra számítottak, hogy ez olyan ütős lesz, mint a Birodalom visszavág „Én vagyok az apád!” jelenete, akkor pofára esést érdemelnek, nyakszirten harapással. Az a most már örökzöld pillanat gondosan fel volt építve. Ez az „Én vagyok a nagypapa!” rész meg egy füves cigi okozta elcseszett ötlet volt.
Továbbá kiderül, hogy Smoke nem volt más, mint egy tucatgyártott marionett-bábu Palpatine kezében. Egyszerű és gyenge megmagyarázása Smoke egész eddigi szerepének, ez a megoldás nem elmés, hanem igénytelen.
Ott van még az a megveszekedett ötlet, hogy ha lesújtanak Palpatine-ra, akkor pont azzal fogják megszabadítani a végső haláltól. De ezrével ölni a rohamosztagosokat nem baj!

Palpatine a sith bolygón (véletlenül sem a Ziost, vagy a Korriban, melyek központi világok voltak!) titokban összeröttyint egy hatalmas csillagromboló flottát, melyek mindegyikén van bolygópukkantó fegyver (arcom lekaparom most már!), de ezt a flottát csak kettő antenna tudja úgy vezetni a felszállásban, hogy veszélytelenül hagyhassák el a bolygó veszélyes ionviharait… (bár a fináléban a lázadó óriásflotta minden gond nélkül rájuk tudott támadni, senkit sem csesztetett a légköri anomália) fontos lépés volt, hogy egyszerre csak egyetlen antennát működtessenek. Vagy a bolygón, vagy a parancsnoki hajón. Véletlenül sem küldik szét mind a húszezer hajóra a jó koordinátákat, amit ma már wifivel simán bárki megtehetne. Különben a jófiúknak nem lenne esélyük. De had érdeklődjem már meg, honnan a viharból szedte elő Palpatine ennek a flottának az előállításához és üzemeltetéséhez szükséges ipart és legénységet? A Köztársaság/Birodalom anno a klónháborúk miatt a csillagrendszerek erőforrásait használva építette fel a flottáját. Az ezerszer (általam) leköpdösött Első Rend a Birodalom (degenerált) örököse, ugyan azzal az ipari erőforrással. De Palpatine egyetlen bolygón, ami ráadásul a galaxis peremén van, egyedül (esetleg néhány csicskával) hogy a fenébe készített ekkora haderőt? A fekete köntöse zsebpiszkából kaparta elő? Ez nem megoldható egyetlen turbó-csillagrombolóval sem, harminc év munkájával SEM!

Bár aki egy atomjaira robbant űrállomás energiamezejében szublimálva is képes volt önmagát fekete köpenyestül vissza-spawnolni a létezésbe, annak egy csillagromboló flotta megálmodása tényleg nem lehet kihívás…

Mint kiderült a fentiekből, nem voltam egészen elégedett a harmadik trilógiával. De nagyrészt képes voltam még a tengernyi és szemet szúró hibái ellenére is kedvelni az új hullámot. BB-8 egy jófej droid, egyes ötletek tetszettek, bár nagyon erősen érezhető volt, hogy ez a harmadik trilógia egy az egyben megegyezik a másodikkal (tartalma és szerkezete szerint), csak új köntösben. Túl sok volt a nosztalgia! Az Ébredő Erő egy Új remény reboot, az Utolsó Jedik egy Birodalom visszavág 2.0, a Skywalker kora pedig egy látványosabb Jedi visszatér. De ezzel a kilencedik résszel két kézzel csaptak bele a legrosszabb ötletekbe. Amikor beültem a moziba, már hallottam a filmről hideget, meleget. Gondosan megőriztem az objektivitásom, nem tettem a filmet egyik rekeszbe sem. Aztán a főcím alatt a kifejtős szövegben már jött az első pofon… tényleg meglépték Palpatine előcibálását, méghozzá minden felvezetés és sugallat nélkül. Ez már elkezdett mérget csepegtetni az egész filmre, de gondosan kitartottam. Aztán ahogy haladt előre a film, halmozódtak a baromságok, és a végére a reményeim szertefoszlottak. Soha ilyen nagy kárt nem okoztak még a Star Wars világában, mint ezzel a kilencedik filmmel!

Ami nagy szó, mert ez lepipálja az ewokokat és Jar Jar Binkset is!

No, ez végképp büntet!

Lábjegyzet: zárásnak kiváló és már-már hagyomány
*MSE-6 droid – emlékeztek a második trilógiában a csillagrombolók és Halálcsillag padlóján csipogva száguldó kis fekete dobozokra? No, azok az MSE droidok (MSE, mint MouSE), első számú feladatuk a padlósúrolás, fényezés.

Az emberi faj földtörténeti szempontból rövid evolúciója alatt rendkívüli hatást gyakorolt bolygónk éghajlatára, a benne található anyagokra, saját környezetére, de még az űrre is. Ahol egy millió éve még lapos homlokú, primitív eszközt használó élőlények kis hordákban járták a tájat táplálék után kutatva, és sokkal inkább voltak szerves részei az élővilágnak, mint manapság az „urai”, most sosem látott mértékben sokasodva, olyan technológiai szintre fejlesztették eszközeiket, hogy képesek lettek elutazni a Holdra. És ez nem egyszer történt meg, hanem legalább hatszor-nyolcszor. A bolygón gigászi kiterjedésű városok terpeszkednek, melyek egyre jobban kitolják határaikat, hogy helyet adjanak a gyarapodó népességnek. Egész folyók és folyamok lettek szabályozva, hogy minimalizálják az esetleges árvizek okozta károkat. Hihetetlenül fejlett technológia válik egyre könnyebben és olcsóbban előállítható tömegcikké, mint például az okostelefonok. Tehát az emberiség technológiai fejlődése folyamatosan, szinte évről évre csúcsokat dönt, ami néhány évszázada még sokkal lassabb ütemben zajlott. Persze vannak földrészek, melyek ezen a téren jóval elmaradottabbak. Ha csak abba belegondolunk, hogy elég a lakásunkban megnyitni a csapot, és tiszta víz folyik belőle, mellyel mosogathatunk, tisztálkodhatunk, főzhetünk, akár ihatunk is… ezzel már jobban élünk, mint az egész emberiség fele! A világunk a szélsőségek bolygójává lett, ahol egyes népek nagyon jó módban élnek, más világokban a mai napig nem tudják, mi az elektromos áram, és az éhhalál mindennapos jelenség. Az írott történelem során számtalan nép jelent meg, hódított, tündökölt, kiteljesedett, majd hanyatlani kezdett, végül elbukott, majd romjaira új nép, új civilizáció kezdett építkezni. Koronként más és más lett az igazi érték: az ókorban a rabszolga volt a jólét bizonyítéka, a középkorban a földbirtok számított, az újkorban a profit. A mai modern világban a pénz mellett az információ és a technológia adja a hatalom kulcsát. De el fog jönni a nap, amikor ez az általunk ismert világrend is elvirágzik, és új érték szabja meg az emberiség útját. A jövő mindig homályos dolog, sorsunk nincs kőbe vésve (ugyanis ilyen kötött jelenség, mint „sors” nem létezik). Évezredek óta jósolgatja az emberiség, hogy hamarosan eljön a világvége, melynek jelei a következők: a „mai” fiatalság szemtelensége, hasznavehetetlensége, a dekadencia, a korrupció megerősödése. Az első „mai fiatalságot” savazó kijelentések az ókori Egyiptom korai idejére tehetők, amikor még az ember korban közelebb állt a Szibéria északi részén még elvétve kóborló mamut csordákhoz, mint hozzánk, a XXI. század embereihez. Ennek tükrében nehéz komolyan venni a buszon, villamoson magukban morgó papákat/mamákat a „mai fiatalok pimaszságáról”, mert ez régebbi sláger, mint a latin betűk. De tény, hogy az emberiség változik. Változik a testfelépítésünk (egyre magasabbak vagyunk), változik az átlag életkorunk (egyre tovább élünk), változik a nyelvünk és kultúránk (az internet által globális szinten megkezdődött egyfajta egységességi folyamat). Vannak, akik szerint a népek egyformasága fogja visszafogni a fejlődést, és nem kizárt, hogy fajunk viselkedésbeli változatlansága lesz az oka majdani végzetünknek. Ezzel az elmélettel nem értek egyet. De vitathatatlan, hogy még nem értünk az utunk végére.

Ezt azért fontos figyelembe vennünk, mert számtalan csodába illő alkotásunk mellett, lássuk be, elég sok rossz hatást is kiváltottunk a Földön. Környezeti károk, globális éghajlatváltozás, a javak egyenlőtlen elosztása és az ebből fakadó éhezések, némely országok és népek elmaradottsága, ezernyi, vagy milliónyi állatfaj kihalása az elmúlt évszázadok alatt… tehát vannak bajok, melyek együtt jöttek a sikerekkel. Ezeket a bajokat komolyabban kell vennünk, mint most tesszük, mert ha nem vigyázunk, élhetetlenné tesszük a saját bolygónkat. És ez lehet, hogy konkrétan minket még nem érint. De az unokáinkat már lehet, hogy nehéz életre kárhoztatja. Nem beszélve a későbbi leszármazottainkról. Félreértés ne essék, nem a Földet kell féltenünk! A Föld egy bolygó, egy égitest, melyet, ha négyet-kilométerenként megdobunk egy hidrogénbombával, akkor sem tudnánk elpusztítani. Ez a bolygó sokkal nagyobb csapásokat is elviselt már, mint a mi nukleáris csúzlijaink. Az emberi faj jutna a kihalás visszafordíthatatlan állapotába, sok egyéb élőlénnyel együtt. De még így sem lennénk képesek sterilizálni a bolygót, végleg kipusztítani az életet. Az élet nagyon szívós dolog, olyan korszakokban is fennmaradt, melyekben, ha mi lettünk volna jelen a csúcstechnológiánkkal, akkor sem élhettük volna túl. Tehát nem a kollektív életet magát kell minden áron védelmeznünk, és nem a bolygónkat kell védett zónába pakolnunk. A Föld nincs veszélyben tőlünk. Mi, emberek vagyunk veszélyben, saját magunktól.

Ha sikerülne megoldanunk, hogy fajunk fennmaradjon még egy jó ideig, érdekes lenne belegondolni, hogy nézne ki az ember, kb. két millió év múlva. Milyen lenne az anatómiánk? Hogy fejlődne az agyunk, ezzel együtt milyen szinten fejlődne az eszközkészítés és kommunikációs képességünk? Milyen lenne két millió évnyi írásos emlék a fajunkról? Miről szólna ez a felfoghatatlanul hosszú krónika? Dicsőséges lenne? Vagy drámai, esetleg komor? Mindezek együtt? Az elmúlt 6-8 millió év törzsfejlődése is hihetetlen változások sorozatát hozta, úgy formálta az embert, mint fazekas a mesterművét. Plusz két millió év gondos fejlesztése milyen lehetőségeket adna nekünk? Ezekre a választ csak az Isten tudja. És csak Ő tudja, hogy van-e még annyi időnk az idők végezetéig, vagy hamarabb köszönt be a földi pályafutásunk végső szakasza, amikor átszakítjuk a célszalagot… vagy elsőként, vagy utolsó sorban.

A szabad szemmel ugyan nem látható, de mégis legnagyobb különbség az ember és a főemlősök, illetve az egész állatvilág között a lélek fejlettsége. Az ember test és lélek egységét alkotja, Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. A maga képére, tehát az ember testfelépítése, anatómiája, a mindenható Isten „képmása”, már amennyiben szabad így skatulyázni a Teremtőt. A hasonlatosság a jó és rossz közti megkülönböztetésben nyilvánul meg, és a szabad akaratban, tehát a lélek szabadságában. Ez a lélek jóval mélyebb, összetettebb, mint az állatoké. Az ember élete nem pusztán az ösztönök szintjén él, nem csak a jelenben tartózkodik: elméje és lelke a múltra és a jövőre is tekint. A jó rossztól való megkülönböztetésének képessége újabb adalék, amiben Istenhez hasonlatossá váltunk, bár nagy árat fizettünk ezért a tudásért. Nem lett volna szükségünk rá, ha a bűnbeesés nem történt volna meg, egyáltalán nem lennénk kevesebbek, pont ellenkezőleg! Az igazi hasonlóság a szabad akaratunkban rejlik. Az állatok cselekedeteit többnyire a testi szükségletek és az ösztönök (szaporodás ösztöne, életösztön, stb.) határozzák meg. Még a fejlettebb állatoknál is jelentős szerepet játszanak ezek az előre beprogramozott viselkedésminták. Reakciók a környezetükben zajló, többnyire váratlan eseményekre. Az ember viszont többet tud: nekünk is vannak ösztöneink, de képesek vagyunk uralkodni rajtuk és életünk minden pillanatában mi hozzuk meg a döntést, mit és hogyan csináljunk; akár jót teszünk, akár rosszat. A szabad akaratnak köszönhetően nem vagyunk marionett bábuk Isten kezében, az Úr nem Sims-ezik velünk. Élhetünk úgy egész életünkben, hogy megismerjük Őt és törekszünk rá, hogy tanításai szerint járjunk el mindhalálig, dönthetünk úgy is, hogy nem. Ettől Isten szeretete az ember iránt nem változik. Az már más kérdés, hogy Isten nélkül nagyon nehéz maga az élet, hát még ami utána jön…

Tehát az ember különleges helyet foglal el a világban, mert Isten egész teremtése, az élet több milliárd éves folyamatos, gondos formálása arra a végső célra irányult, hogy létrehozzon minket, embereket. Ezért is szokás mondani, hogy mi vagyunk a teremtés koronája. Isten már akkor tudta és akarta, hogy embert teremtsen, amikor első pillanatban létrehozta az Univerzumot, és annak minden törvényszerűségét. Amikor aztán pont az ideális csillag körül, pont az ideális távolságban, pont egy megfelelő méretű és tömegű holddal kiegészített bolygón, pont akkor, amikor ideje volt, megjelent az élet, annak az életnek a csúcspontja pedig az ember lett. Isten az embernek adta a világot:

„Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam! Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek… „
…Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!” /Ter 9 1-7/

Isten az embernek adta az egész Földet, annak minden állatával és növényével együtt. Ez felfoghatatlan ajándék, de egyben hatalmas felelősség is. Szabad akaratunk nem teszi tabuvá, hogy esztelenül kizsákmányoljuk a világunkat, de mi szívjuk meg legjobban, ha megtesszük. Ezért is szükséges, hogy bár legyünk tudatában azzal, hogy a Föld a miénk, vigyázzunk rá! Mert az, hogy a mi tulajdonunk, nem jelenti azt, hogy szét is kell barmolni. A kiszipolyozott világ, ahol a kapzsiság és az önzés példaértékű, az emberiség jövője elég cudarnak ígérkezik. Ezért kell foglalkoznunk a jövőnkkel, a következő bejegyzésben, mely terveim szerint ennek a sorozatnak a záró bejegyzése lesz.

Az ember a fent tárgyaltak alapján jelentősen eltér az állatvilág képviselőitől. Igaz, ugyan azt a levegőt szívjuk, ugyan úgy van anyagcserénk, öregszünk, szaporodunk, a földi életünk véget ér… ezeket egy mezei nyúl is elmondhatja magáról. De van egy dolog, ami mégis mássá tesz minket, ami csak minket, embereket foglalkoztat, ami a legalapvetőbb kérdőszavaink közül is a dobogós helyen van, legalábbis szerintem.

Az állatvilágban is vannak alapkérdések: mi, hol, mikor, honnan, hova? Ezek a kérdések egy fejlett gerincesben biztos felmerülnek, mert nem mindegy, mi van előtte, amit saját szemével nem lát, de a szagát érzi. Hol van pontosan? Mikor támadja meg? Honnan tör elő? Hova menekül a préda? Tehát az állatoknak is vannak kérdéseik, de csak az emberre jellemző az a kérdés, ami már kisgyerekkorban kialakulva újra és újra felvetődik, egész életünkön át: a miért?

(Visszatért régi vendégünk, Miértbagoly! Juhúúú!)

Egyedül az ember foglalkozik a miért kérdésével. Ez intelligenciánkból és kíváncsiságunkból fakad, mert meg akarjuk érteni a körülöttünk lévő jelenségek pontos okát és működését. Az állatok nem filozofálnak azon, miért villámlik a vihar, az embert viszont ez az őskortól foglalkoztatta. Elmondhatjuk tehát, hogy az emberiség legjellemzőbb kérdőszava a „miért”.

Ez a kérdés amilyen egyszerű szó, annyira sokárnyalatú, és ezerfelé ágazó válaszok, sejtések garmadáját vetíti elő, plusz „miértekkel” megtűzdelve. Látszólag sosincs vége a folyamatnak, mert mindig talál valamit a gondolkodó ember, amit nem ért, de tudni akarja, mi a titka a jelenség, művelet, szerkezet, viselkedés okának. Ez a kérdés nem csak a jelent érinti, hanem a múltat és a jövőt is. Tehát emiatt a kérdőszó miatt az ember már azzal is foglalkozni kezd, ami már elmúlt, és ami még nem történt meg. Az állatok a jelenben élnek. A tegnap már nem tartogat nekik veszélyt, tehát nincs okuk foglalkozni vele. A jövő elvileg rendelkezhet jelentőséggel a számukra, elég csak a mókusok őszi táplálékgyűjtögető viselkedésére gondolnunk, amivel felkészülnek a télre. De ez a cselekedet inkább ösztönös, mint célzott jövőbe tekintés. Azt a kevés állatot, mely cselekszik a jövőjéért, eltekintve attól, hogy ezt ösztön diktálja, vagy sem, a miért, mint szimplán elméleti, elvont kérdés nem foglalkoztatja. Az elvont gondolkodás, az ember sajátossága. Nem csak a szembefordítható hüvelykujj (ez a főemlősöknek is megvan, habár ők a kezükkel csak markolni tudnak, tehát ujjaikat egymástól függetlenül nem képesek mozgatni) és a testünkhöz képest terjedelmes agytérfogat tesz minket emberekké, mely a világban él, és kapcsolatban van az állat- és növényvilággal. Nekünk megvan az a plusz is, hogy elmélkedünk. Nem csak azzal törődünk, hogy mivel táplálkozzunk, hogy kerüljük el a veszélyt, hova menjünk, hanem, hogy mindezt miért csináljuk? Az ember az egyetlen olyan élőlény a földön, mely olyan dolgokra is gondol, ami nincs feltétlen összefüggésben az életben maradásával. Többek között ön-megvalósít, lásd: művészet története. Ebbe beleértendő a barlangrajzok, faragványok, a zene, a tánc, az ének, rengeteg dolog. A „miért” szerepe, biztos vagyok benne, hogy már az ősembernél is fontos szerepet játszott. Ez indította el a vallásosság alapjait. Mivel az ősember sem technikai eszközzel, sem a korábbi alapvető természeti törvények ismeretével nem rendelkezett, így érthető volt, hogy a természeti jelenségeket, és mindazokat, amiket nem tudott saját kútfőből megmagyarázni, a spiritualizmushoz kötötte. Ez egy bizonyos fokig elég volt a „miértre”. Amikor meg kevésnek bizonyult, akkor tette meg a tudomány az első bátortalan lépéseit.

Manapság a „miért” a tudomány tipikus kérdésének minősül. Pedig a spiritualizmusnak is épp úgy része maradt. Mára a miértre csak a tudomány akar választ adni, azt gondolva, hogy a hit a maga korai idejében még úgy-ahogy rendben volt, de most már olyan sokat tudunk a világról és működéséről, hogy az univerzum nagy sok-ismeretlenes egyenletébe nem kell belevennünk Istent. Éppen ezért igyekeznek teljesen kizárni, még a létét is tagadni mondván: „a vallás a lélek ópiuma”, a „tudatlanság archaikus emlékműve”, stb. Pedig akárhogy erőlködik, a nyers, materialista tudományosság nem tudja megcáfolni Istent.
Összefoglalva: az ember nem csupán földtörténeti szempontból pillanatnyira rövid evolúciójával, és az eközben elért képességekkel tört utat magának az élővilágban. Nem csak az emelt ki minket az „állati sorból”, hogy elvontan is tudunk gondolkodni, és nem csak az, hogy alapkérdéseink egyike a „miért” lett. Ezek is önmagukban és külön-külön lényeges dolgok, de még mindig nem adják meg az emberiség egészét. Mert a teljesség (lehet ejnye-bejnyézni miatta) az ember test- és lélek egysége. Az ember ezen különlegessége a következő Ecce Homo! rész tárgya lesz.

Holnap elkezdődik a karácsony előtti bűnbánati idő (a latin testvérek egyszerűbben adventnek hívják), és a böjt alatt nem áll szándékomban elővenni a leghálátlanabb témát, a politikát. Épp ezért még ma összeszedtem egy csokor érdekességet, amit a vallássá formált uralkodó párt és annak bálványa alkotott az utóbbi időben. Ugyanis a narancsoldal nem tétlenkedett, van mit a tejbe aprítani. Figyelem! Hányózacskót a kézbe, mert ez bizony gyomorforgató lesz!

Mielőtt belevágnék, íme egy idézet, kitől származik?

„Egységünket bevándorlók hordái fenyegetik… akik idegen elveket és idegen ideálokat hoznak földünkre. Két dolgot kell megtenni: először is, meg kell állítanunk az idegenek bevándorlását: másodszor pedig, gondolnunk kell az oktatással, hogy közös cselekvési és gondolkodási program alatt egyesítsük az embereket.” /A bejegyzés végén, közzé teszem, ki mondta ezt/

Október 13-án véget ért a legundorítóbb kampány, amiben eddig hazai viszonylatban találkozhattam. Nem arról szóltak ezek, hogy melyik oldal mit tervez és akar csinálni a győzelme során, színtiszta lejárató hadjáratok, fröcsögés, befeketítés volt az egész hercehurca. Végül az ellenzéki összefogás a fővárosban sapkával verte el a Fideszt, vidéken a kormánypárt aratott. Sejteni lehetett hát, hogy a horogkeresztények nem fogják ezt az eredményt egykönnyen lenyelni és ha más-más esetben és módon, de bosszút akarnak állni a hatalom néhány morzsájától való megfosztásukért. A különböző önkormányzatok munkáját ilyen-olyan módokon igyekeztek hátráltatni, némelyik próbálkozás most is működik. A vidéki települések némelyikén újabb szavazásokat írtak ki, melyeket természetesen undorító módon igyekeznek manipulálni, kocsival hozott-vitt szavazókkal, akik persze sosem jártak az adott településen. Fenyegetések, ígéretek egyaránt szerepet kapnak a lehetőségek között.
Persze a Fidesz és a Pontifex Maximus Orbán Viktor nem viselik a kritikát: mindenki hallott ugye a táblás esetről a parlamentben? Egy érdekesség: amikor ott a tábla Orbán előtt, a zsebHitler milyen gyorsan kap a tábla után! Egy ország és rengeteg vagyon nem elég neki, még a tábla is kell!

Mondanom se kell, az eset után (lehet, pont a sikertelen táblalenyúlás kudarca miatt) a frusztrált papírMussolinink új törvényt vezet be a parlament működésében: kitiltás és akár egy éves fizetésmegvonás is járhat, ha a képviselő fizikai erőszakot alkalmaz, vagy „a képviselő az ülés, a vita vagy a szavazás menetét akadályozza, vagy az Országgyűlés ülésének résztvevőjét az üléstermi jogai gyakorlásában vagy kötelezettségei teljesítésében akadályozza.” Persze egy táblaállítás ezek egyikét sem fedi (nem akadályoz semmit sem), de tudjuk, hogy a vérnarancs mindent és bármit ráhúzhat még erre is.

Kis türannoszunk ezen túl élénk figyelemmel igyekszik ellesni egy-egy új módszert, ha a zsarnokság gyakorlásáról van szó: elvégre köztudottan önkényuralmi módszerekkel kormányozó vezetőkkel haverkodik, pl. Putyin és Erdoğan. Utóbbi népirtót és háborús bűnöst nemrég fogadta kis hazánkban. A magát kereszténynek nevező Fidesznek - úgy néz ki - elég lazán értelmezhetők a keresztény értékrend alapjai, ha lehetőség van zsarnoksegget nyalni. Orbán ugyanis a törökök népirtási gyakorlatát a magyarok érdekének tekinti, persze ezt nagyon szépen csomagolva fogalmazza meg. De mégis miért szolgálná Magyarország érdekét a civilek tömeges meggyilkolása? Orbán a migráció elleni eposzi harc látszatával takarózik. Azzal a migrációs „veszéllyel”, ami sosem sújtotta Magyarországot. Természetesen, aki szerint Erdogan háborús bűnös, az Sorosbérenc, migrációpárti, idegenszívű, liberálbolsevik… az igazi hazafiság ezek szerint a zsarnokkomaság.

De ne szaladjak ilyen hamar a külpolitikához, azért itthon is alkot a narancspárt! Létszámstop az egészségügyben! Mert amúgy is orvosok, nővérek folynak a csapból is… iróniát félretéve, a pénzhajhászás, a további zöldterületek beépítése a kormány számára fontosabb, mint az amúgy is erősen tönkretett egészségügy megmentése. Az oktatás is sosem látott rémálomban vergődik. Nincs elég pedagógus, a tanárok nagyon túlterheltek, az iskolák romosak, de a tantervben szerepelnie kell a kötelező hittannak, és persze a jól bújtatott ideológiai képzésnek. Az sem gond, hogy a fiatalság lassan kétharmada funkcionális analfabéta, pont ez a kívánatos! Nehogy már a jobbágy utána tudjon járni annak, mi folyik körülötte!

Újabb ellentmondásos dolog: Magyarországon 16 év a tankötelezettség határa, de egy nemrég benyújtott módosító javaslat szerint a szülők, törvényes képviselők felelőssége lenne az, hogy a gyerek 18 éves korára (rész)szakmát kapjon… Ennek a röhejes mivoltát gondolom nem kell ecsetelnem.

Az a baj a Fidesszel, hogy a sztereotip zsarnokokhoz hasonlóan, nem szeretnének lemondani az eddig összeharácsolt hatalmuk egyetlen szilánkjáról sem. Ha majd teljesül az álom, és sikerül véget vetni a narancsvésznek, ezek nem fognak lemondani a vagyonukról és börtönbe menni (ami a haza érdekét szolgája és igazságos lenne), hanem kirobbantanak a fanatizált szolgáik segítségével egy polgárháborút (nem Marveleset), és amíg az ország lángokban áll, ők maguk suttyomban lelécelnek egy távoli országba ahol majd gazdagon élhetnek, békében és nyugiban. Ezt csinálták annak idején a nácik is Németországban, amikor a szövetségesek és az oroszok már Berlinben kopogtattak. (Tény, hogy nekik nem kellett külön polgárháború, mert a harcok már megvoltak, de a végromlásba vitt ország cserbenhagyása csont nélkül ment… ezt tenné majd a Fidesz vezérkar is.)

Hékás, Malkáv, és az idézet? A fent leírt idézet egy az egyben összecseng Orbán politikájával, ugye? Szinte szóról szóra, de a helyzet az, hogy ezt nem a narancsbálvány mondta. Az idézet Hiram Wesley Evanstól származik, aki az Egyesült Államokban, az 1920-as években volt a Ku Klux Klán nevű terrorszervezet Birodalmi Varázslója (ami a klán legfőbb vezetőjét jelenti). Meglepő, hogy a rasszista félmilitarista szervezet álláspontja bizonyos kérdésekben tökéletesen megegyezik a magát kereszténynek nevező kormánypártéval? Sajnos nem, a kettő majdnem egy kutya.

Legutóbb végigzongoráztuk az emberiség evolúciójának egy nagyon leegyszerűsített, sarkított vázlatát. Figyelemmel kísérhettük a korai előemberek fejlődését, elterjedését, majd az ősemberek felbukkanását, végül saját őseinknek az egész világot birtokba venni képes erejét. De, a mostani bejegyzést egy mostanában nagy divatnak örvendő elméletnek szentelem, annak érveivel és megcáfolásával.

Az ember rendelkezik olyan tulajdonságokkal, melyekkel a legközelebb hozzánk álló élőlények nem. Ezek a tulajdonságok egy hajdani evolúciós alkalmazkodás máig megmaradt emlékei és maradványai, és mind a vízhez köthetők. Egyesek feltételezik, hogy az emberi evolúció egy része a tengerhez kapcsolódik; egész pontosan úgy vélik, hogy az emberiség egy része fejlődése korai szakaszának egy rövid részét a tengeri életmódhoz alkalmazkodva töltötte, ez az ú. n. „vízi majom” elmélet. Először lássuk a vízi majom elmélet néhány kérdését, melyre úgy tekintenek, mint az őseink tengerben élésének bizonyító erejű leleményeire, közvetlen utána a válaszaimat:

1. A jelenlegi levegő visszatartási rekord kb. 20 perc. A delfin ennyi ideig képes visszatartani a lélegzetét. Más főemlős erre nem képes, vajon miért? Azért, mert az emberi agy mérhetetlenül fejlett és az emberi akarat is egy nagyon fontos tényező. A többnyire Afrika szívében élő főemlősöknek nincs szükségük rá, hogy visszatartsák a levegőt, tehát ezt a képességüket tudatosan nem fejlesztették. Ellentétben az emberrel, mely mint köztudott, előszeretettel úszik, főleg hivatás szerűen és megélhetési célból, mint például a gyöngyhalászok.

2. Az ember gerince sokkal rugalmasabb és hajlékonyabb minden főemlős közül. Nem lehet, hogy ez is az úszást megkönnyítendő alakult ki? Illetve nem lehet inkább az, hogy maga a felegyenesedés is a víznek köszönhető, hiszen a sekély vízben így könnyebben találtak élelmet a „vízi majom” őseink? Az emberi gerincoszlop valóban meglepően hajlékonynak mutatkozik, főleg ha ezt céltudatosan fejlesztik (lásd artisták), de a gerincoszlop felépítése nem a vízi életmód miatt olyan, amilyen. Ha megvizsgáljuk a gerincünket, láthatjuk, hogy minél lejjebb megyünk nyaktól, annál vastagabbak a csigolyáink. A víz felhajtó ereje mellett nem lett volna szükség erre, ami nyilván azért alakult ki így, mert a lejjebb lévő csigolyatesteknek nagyobb súlyt kell elbírniuk. Arról nem is beszélve, hogy a legkorábbi előember leletek is már felegyenesedett testűek, gerincük a miénkhez nagyon hasonló.

3. Miért van az, hogy az emberi test szőrtelen, épp úgy, mint a ceteknél, melyek köztudottan tengeri életmódú emlősök? Az emberi test valójában nem teljesen szőrtelen. Ez a megállapítás csak a tenyerünkre és a talpunkra igaz, épp úgy, mint a főemlősöknél. Itt annyiról van szó, hogy a darwini evolúcióban ismert nem-használat hatásaként ezek az eredetileg testhőmérséklet megtartására való szőrszálak sokkal vékonyabbak és rövidebbek lettek. Ahogy az emberiségnél beköszöntött a ruha, mint viselet, nyilván értelmetlenné tette a szőrzet létét. Érdekesség viszont, hogy a másodlagos nemi jellegek (hónalj, fanszőrzet, férfiaknál arcszőrzet és a haj) szőrszálai viszont megmaradtak és jól fejlettek. Pedig az ilyesmi értelmetlen közegellenállást produkálna a vízben.

4. Az újszülött a születése után közvetlenül, sőt, néhány hónapig még automatikusan nem vesz levegőt a víz alatt és jellegzetes kutyaúszásba kezd, ellentétben a főemlősök utódaival, melyek rövid idő alatt megfulladnak. Ez nem utal a rövid ideig tartó vízi életmódunkra? Nem. Érthető, hogy ez fogas kérdésnek tűnik a vízi majom elmélet híveinek körében. De azt ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy az ember újszülöttje nem egyenlő az emberszabású majom újszülöttével. Annyiban fejlett az emberi csecsemő agya, hogy az életének ilyen korai szakaszában, ha vízben találja magát, azonnal visszatartja a lélegzetét. Ez nem tudatos cselekedet, hanem ösztön, és az intrauterén (tehát méhen belüli) idők egyre haloványabb emléke. Nem véletlen, hogy ez a reflex idővel eltűnik.

5. Miért vannak úszóhártyák (egész pontosan azok maradványai) az ujjaink között? Ha rendesen szétfeszítjük az ujjainkat és jól megvizsgáljuk a kezünket, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek a bőr-hártyák nem úszóhártyák. Feladatuk kettős: egyrészt a marok „befogadóképességét” minimálisan módosítják, másrészt megakadályozzák, hogy erővel úgy szét tudjuk nyitni egymástól az ujjainkat, hogy az már ízületi sérülés (ficam) kockázatát váltsa ki. Egyszerű a tesztelése: feszítsd szét az ujjaidat, amennyire csak tudod, jó erősen és tartsd úgy, ameddig bírod; nem a konkrét ujjaidban fogod a feszülő érzést érezni, hanem ezeken a hártyákon. No, ezért vannak.

6. Az ember verejtékezéskor bőrén nem csak vizet, hanem sót is kiválaszt. Ugyan ez van a könnyeinkkel is. Miért pazarolja a test ennyire a sót, ha nem azért, mert törzsfejlődésünk egy rövid szakasza tengerben zajlott, ahol a só általában jelen volt/van a vízben, oldott állapotban? Izzadáskor nem csak sós vizet veszít az ember, és ugyan ez igaz a könnyezésre is, hanem többek között hormonokat. A sós víznek egyébként van egy érdekes tulajdonsága: nulla fok körüli hőmérsékleten is folyékony marad, mert a sókristályok nem hagyják a vizet megfagyni. Ezért van az, hogy a sarkvidékek jéghegyei mind édesvízből állnak. Erre a lépésre azért volt szükség, mert az emberi faj a jégkorszakban alakult ki, a modern ember pedig különösen. Evolúciós szempontból „bevállaltuk”, hogy értékes sót is veszítünk könnyezéskor, verejtékezéskor, de ez a sós verejték akadályozza meg, hogy az izzadságunk a téli hidegben szó szerint ránk hagyjon (kemény tél esetén), ami életveszélyes lehűlést okozhat. Arról nem is beszélve, milyen cudar lenne, ha a kemény tél alatt a szemgolyónkat kitöltő víz megfagyna a könnyeinkkel együtt… arról végképp nem beszélve, hogy szervezetünk nem tudja rendesen feldolgozni a sós vizet. Egészségügyi kockázat nélkül kizárólag édesvizet ihatunk meg. Tengeri életmód esetén ez nagy szívás lenne, elvégre nincsenek a tengerek közepén itt-ott elszórva édesvízi területek, ahol a tengeri emlősök édesvizet ihatnak.

A vízi majom elmélet igen népszerű dolog mostanság, de ez inkább divat, mint valós tudomány. Mikor éppen divatja van, előveszik, terjesztik, amikor nincs szezonja, háttérbe szorul. Aztán leporolják, és ismét szárnyra kel. De egyetlen igen komoly bajom nekem van a vízi majom elmélettel: ezt a feltételezést és tippet (mert másnak nem nevezhetjük) semmilyen fosszilis lelet nem támasztja alá. Míg a cetfélék és pingvinek evolúciója jól nyomon követhető, szinte lépésről lépésre, sehol a világon nincs olyan lelet, ami emberszerű élőlény vízi életmódhoz való alkalmazkodását bizonyítaná. Az ehhez kulcsfontosságú, bizonyító erejű fossziliák hiánya pedig arra utal, hogy akármilyen jól hangzik: őseink egy ideig tengerben lubickoltak, aztán visszatértek a szárazföldre; erre sem földtörténeti, geológai és paleontológiai bizonyítékok nincsenek. Az emberi fejlődés és emberré válás témája kétség kívül sok kérdést vet fel, de az biztosan nyomon követhető, hogy evolúciónkra nem volt hatással a tenger. És nem vált le tőlünk egy olyan oldalág, mely teljesen alkalmazkodott a tengerhez, mint a cetek. Röviden a lényegre térve: nincsenek sellők, csak a legendákban és mesékben.

Ez egy több bejegyzésből álló mini-sorozat lesz, aminek főszereplője az ember és emberiség. Körbejárom fajunkat tudományos, biológiai, filozófiai, etikai és vallási szempontból is, hogy egy kicsit összegezni tudjuk, kik is vagyunk mi? Remélem, hogy ez a sorozatom sikeresebbnek bizonyul majd, mint a régi idők BSGO-fan Hétvégéje. Tehát, kezdődjék az Ecce Homo! első része:

(Ötzi, a jégember rekonstrukciója)

Bár közismert, hogy elsősorban dinoszaurusz-bolond vagyok, annyira mégsem tartom magam szakbarbárnak, hogy kizárólag a földtörténeti idők egyik leghíresebb állataival foglalkozzak. Szinte minden élőlény törzsfejlődése érdekel, van, amelyik csoportjuknak az evolúcióját jobban ismerem, van, melyikét kevésbé. De létezik egy élőlény, melynek eredete, kialakulásának históriája az átlag gerincesek közül kiemelkedő prioritást élvez számomra, és ez az ember.
Mindig is foglalkoztatta az emberiséget a saját múltja, nem véletlenül. Már a legrégebbi írásos emlékek is komoly kihívást jelentenek, de maga az emberi faj kezdete sokkal régebbre nyúlik vissza, ami nincs kőtáblára vésve, csak a fossziliák alapján szemezhetünk ki néhány elszórt információmorzsát. És aki egy kicsit is érdeklődő a paleontológia fantasztikus tudományában, az nagyon jól tudja, hogy a fossziliák milyen keveset mutatnak…
Ugyan ez a helyzet az ember helyével is az evolúcióban. Minél messzebbre megyünk vissza az időben, hogy felgöngyölítsük a múltunkat, annál hiányosabbá válnak a biztos pontok, egyre több a találgatás. A teljes igazságot talán sosem tudjuk meg, legfeljebb az Isten országában, de addig is meginvitálom a Kedves Olvasót egy rejtélyekkel teli időutazásra. De mielőtt nekivágnánk, nem árt tisztázni egy-két dolgot:

1. Ahogy azt korábban írtam a hit és a tudomány viszonyáról, a két pillérnek nem szabad egymásra úgy tekintenie, mint az Erő világos és sötét oldalának (szubjektív, kinek mi a sötét oldal). A kettő nem egymást kizáró dolog, hanem kiegészítő. Itt most főleg tudományos fejtegetés zajlik, de a hitéleti oldal sem kerül háttérbe. És itt jön a második pont!
2. A tudomány bizonyos részlege szereti úgy definiálni az embert, mint a világ legintelligensebb állatát. Azt viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár az ember része az élővilágnak, de talán kicsit túlzás az embert az állatvilághoz kapcsolni. Erre kitérek később, miért is tartom így.
3. Abban a hit és a tudomány is megegyezik, hogy az ember nem cipőbe és ruhába bújt majom. Az a népszerű városi legenda, hogy az ember az emberszabású majomból származik, vagy akár csak a majomból, nem igaz. Charles Darwin sem mondott ilyen hülyeséget soha. (Őt magát ezzel a váddal támadták és készítettek róla gúnyos cikkeket, karikatúrákat.) Az ember evolúciós helye a világban ennél jóval összetettebb dolog. És most kezdjük is meg a beígért időutazásunkat! Figyelmeztetek mindenkit, egy végtelenül leegyszerűsített, vázlatos bemutató következik!

A tudomány jelenlegi állása szerint az emberré válás folyamata nem egységes időintervallumot használ, több különböző nézet is van, a mai napig gyakoriak a viták. Nem csoda, mert az evolúció elmélet ismeretében nehéz megmondani, hogy egy élőlény csoport melyik pillanattól kezdve válik emberré? Ugyanis nincs éles határ a fokozatok között. A természet nem szereti a nagy ugrásokat, ez igaz az evolúcióra is. Ahogy az ősmadár sem vált egyik napról a másikra galambbá, úgy a régi idők korai főemlősei sem lettek egyről a kettőre emberré. Az ember és az emberszabású majmok fejlődése kb. 6-8, de szélsőséges vélemény szerint 10-12 millió évvel ezelőtt vált ketté olyannyira, hogy többé nem olvadhatott össze az útjuk. Mi maradjunk a 6-8 millió évnél(évmilliók jelentése). Az első olyan élőlények, melyek már bizonyosan nem voltak majmok, de még embereknek nevezni is túlzás lenne, az Australopihtecusok voltak. Ezek a lények agytérfogatban alig haladták meg a mai csimpánzokat, de testfelépítésük több dologban eltért tőlük: medencecsontjuk és lábuk csontozata szerint már felegyenesedve jártak, amire szükségük is volt, mert jóval alacsonyabbak voltak a mai embernél. Élőhelyük még az erdő volt, táplálkozásuk vegyes: főleg gyümölcsök, de alkalom addtán szívesen fogyaszthattak húst is, ha hozzájutottak. Idővel az erdők visszahúzódása és a füves szavannák elterjedésének köszönhetően kénytelenek voltak alkalmazkodni a változó földrajzi tájakhoz, ekkor jól jött a felegyenesedve járás képessége: kiláthattak a magas fűből. Az Australopithecusoknak rengeteg faja létezett, mivel ez a csoport évmilliókon át létezett és terjedt szét Afrikában, a Közel-Keleten, Ázsiában, még Európában is. Mondanom se kell, ennyi idő alatt termetben, alkatban is kialakultak különböző változataik.

Az első olyan élőlény, melyre már nyugodt lélekkel rátűzhetjük az „előember” címet, a Homo Habilis volt (ügyes ember). Kb. 1,5 millió évvel ezelőtt jelent meg és rohamosan terjedni kezdett az afrikai őshazából négy égtáj felé. Az ő különlegessége abban rejlett, hogy nem csak alkalmi eszközöket használt, mint az Australopithecusok, hanem tudatosan elkezdett eszközöket készíteni; bár tény, hogy ezek az eszközök végtelenül leegyszerűsített, primitív tárgyak voltak. Mára csupán ősi, egyszerű kőeszközök maradtak fent, tehát nem tudhatjuk, hogy használt-e más anyagból is készített tárgyat, mert a fa és csonteszközök ennyi idő alatt az enyészeté lesznek. A kőeszközök viszont fennmaradtak, változatlan formában. Az eszközkészítés ekkoriban a legegyszerűbb pattintásos módszerekkel történt, mely során két kő összeütésével a gyengébb kőről levált egyélű szilánk (ez a „chopper”) kaparóként szolgálhatott. Ekkor még nem készültek konkrét vadász-eszközök. A Homo Habilis már „inkább emberi” arcvonásokkal rendelkezett, agytérfogata jelentősen nagyobb volt az Australopitechusokénál (a mai ember agytérfogatának kb. a fele), ami minden bizonnyal komoly hatással lehetett minden másra is: például a beszéd fejlődésére és az eszközkészítés képességének alakulására, a közösségi élet fejlődésére is lehetőségeket adott. Az emberi nem agya a következő év-százezredek alatt rohamosan növekedni kezdett, ami egy felfelé kanyargó spirálként kezdett hatást gyakorolni a kézügyességre. Fejlettebb agy, fejlettebb eszköz, még fejlettebb eszköz, még fejlettebb agy, és így tovább. Nagyon valószínű, hogy a Homo Habilis már ismerte a tüzet és elég nagy csoportokban is előfordult, akár ötven fős nagycsaládokban.

A Homo Erectus (felegyenesedett ember) egy viszonylag hosszú ideig együtt élt a Homo Habilissel, fennállása kb. 900000 évvel ezelőtt indult és kb. 3-200000 éve ért véget. Viszont nagyobb agytérfogata, és az ebből adódó egyéb előnyök győztesként hozták ki az evolúciós versenyben. Eszközeit már komolyabban megmunkálta, őhozzá köthetjük például a kaparó és marokkő (szakóca) első prototípusát is. Nem csak ismerte és használta a tüzet, de biztosan képes is volt azt meggyújtani, ami egy újabb óriási előnyt idézhetett elő: a táplálék megsütését, tehát a mai konyhatechnológia alapjait. Az így készült étel sokkal könnyebben fogyasztható, bizonyos esetekben különböző fertőzések (pl. férgesség) ellen is hatékony megelőző eljárássá válhatott. A Homo Erectus már nagyobb léptékben fogyaszthatott húst, mint bármely elődje, tehát életének egyre inkább szerves részévé válhatott az aktív vadászat. Ez a vadászeszközök megjelenését jelenthette, mely új adalék volt az emberiség eszközkészítéséi kultúrájának. De ez utóbbi jelenség érdekes módon jóval később következett be, mint ahogy azt az agytérfogat növekedéséből vártuk volna. Ugyanis fejlődött az emberi intelligencia, de az eszközkészítés technológiája év-százezredes konzervativizmusban rekedt. Ezt igazolja, hogy évezredeken át élt egymás mellett két olyan eszközkészítő kultúra, melynél az egyik a régi, egyszerű eszközöket (pl. chopper, primitív szakóca), és a komolyabban megmunkált precízebb eszközöket is előállított. Az elavult módszerek háttérbe szorulását vélhetőleg hullámokban terjedt új eljárások „hóbortja” válthatta ki, egyfajta divatként. Nem hittem volna, de azt kell mondjam, hogy a divatnak mégiscsak akadt legalább egy pozitív adaléka. A Homo Erectus is igen sokfelé elterjedt, szinte mindenhova az amerikai és az óceániai térségeken kívül.

Ahogy egyre gyakoriabbakká váltak a jégkorszakok, komoly változások álltak be az állat- és növényvilágban. Ez a globális hatás nem kerülte el az embert sem. Az első olyan embercsoport, amit már biztosan kiemelhetünk az előemberek táborából, és előléptethetünk az ősemberek közé, a Homo Sapiens (bölcs ember, elfogultságunk ekkor kezd megmutatkozni) volt, melynek legismertebb képviselője a jégkorszakhoz legjobban alkalmazkodott Neandervölgyi ember (Homo Sapiens Neanderthalensis). A Neandervölgyi ember meghódította Európát, amikor azt ellepte a jég és hó. Teste a jégkorszakhoz tökéletesen alkalmazkodott, agytérfogata pedig elérte a jelenlegi maximumot (sőt, esetleg kicsit meg is haladta azt). Kialakulása kb. 300000 évvel ezelőttre tehető, és eltűnése „csak” kb. 10000 éve történt meg. Tehát a Neandervölgyi ember utolsó néhány populációja jó eséllyel megélte azt a kort, amikor megjelenhettek az első civilizált kultúrák a mediterrán, szubtrópusi vidékeken. De ennyire még ne menjünk előre! A Homo Sapiens volt az első emberfaj, mely bizonyítottan foglalkozott az olyan elvont dolgokkal is, mint pl. spiritualizmus, művészet. Bizonyítottan eltemette a halottait és az eszközkészítést forradalmasította. A nagy agytérfogat, és a vele együtt fejlődött intelligencia a szociális élet és a nyelv kialakulásában is nagy szerepet játszhatott. Tehát ekkor már biztosra tehetjük, hogy megjelent az önmegvalósítás iránti vágy. A Neandervölgyi ember, mint fentebb utaltam rá, a jégkorszak embere volt: alacsony, de nagyon robosztus, erőteljes test jellemezte, orra széles és lapos volt, de vonásai már majdnem pontosan megegyeztek a mai ember arcával. Bár állcsúcsa nem volt, de szemöldökeresze igen, mely ősi jellegre utalt. A jégkorszak emberének eltűnésében nagy szerepet játszott, egy új, az afrikai őshazából felbukkant új csoport: a modern ember. Bár rendszertanilag ugyan az a faj volt, alfajban különbözött a Neadner-völgyitől, ez volt a Homo Sapiens Sapiens, melynek mi is tagjai vagyunk. A modern, és Neandervölgyi ember bizonyítottan együtt élt, elég sokáig. Bizonyított, hogy voltak konfliktusok is a két alfaj között, de megoszlik a tudományos vélemény arról, hogy pontosan mi okozta a Neandervölgyi eltűnését. A legvalószínűbb az a lehetőség, hogy évezredek alatt beleolvadt a modern ember populációiba. Ezt igazolja az, hogy a mai ember (ha csekély mértékben is), de DNS-ében a mai napig őriz Neandervölgyi örökséget, főleg itt, Európában. Példa erre (és most tessék kapaszkodni!): a világos bőr, a kék szem, szőke, egyenes szájú haj, a hízásra való hajlam, az erősebb testszőrzet a férfiaknál. Igen, az „árja fajteszt” egy kimutatható százaléka valójában sokkal régebbre, a Neandervölgyi ember idejére köszön vissza, az ő testi jellegzetességeit tükrözi. Erre nagyon jó példa még az, hogy azokon a vidékeken, ahova a Neandervölgyi nem jutott el, ezek a jegyek vagy nincsenek, vagy sokkal csekélyebb mértékűek: pl. amerikai indiánok, afrikai negroid rassz, óceániai polinéz-népek jellegzetességei.

(Neandervölgyi ember rekonstrukciója)

A jégkorszak végével a Neandervölgyi ember ideje is lejárt és a helyére, sőt, még azon is túl, szerte az egész Földön a modern ember terjedt el. Ide tartozunk mi magunk is. A modern ember készítette az őskor vége felé a legkifinomultabb eszközöket (nem csak kőből, szinte bármiből), megteremtette a művészetet (barlangrajzok, zene, tetoválás, tánc), és sajnos nem zárható ki, az első fegyvert is (kard). A modern ember szellemi képességei olyan szintre emelték a fajt, hogy képessé vált megváltoztatni a környezetét, háziasítani állatokat, nemesíteni növényeket, megjelent az írásbeliség és az olyan elvont témák is foglalkoztatták, mint saját eredete és helye a Földön. Az írásbeliség és a civilizációk megjelenése pedig elindította azt az apró fogaskereket a faj hosszú, mégis földtörténetileg pillanatnyi sztorijának gépezetében, amit mi (írott) történelemnek nevezünk, és ami a mai napig tart.

Jézus a Hegyi Beszédben nagyon jól összefoglalja a kereszténység alapjait. A felebarát szeretetét, az imádság hogyanját és miértjét, a különböző olyan bűnöket, amiket akkoriban ilyen-olyan kiskapukkal könnyen „kicselezhettek”, stb. Amire most kihegyezném a mondandómat, az a hamis prófétákról szól. Így hangzik:

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek el hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.” /Mt 7,15-20/

Hogy kapcsolódhat ez az aktuálpolitikai helyzethez? Elég szétnézni egy-egy óriásplakátra, máris képünkbe vágnak egy ezerszer lerágott, fantáziátlan „slágert”. (Orbán bevándorlás-megakadályozása)
Május végén szavazás lesz, melyik párt legyen hazánk képviselője az Európai Parlamentben, és a Fidesz hozza a szokásos formáját: megint ellenséggel riogatva igyekszik szavazatokat nyerni. Méghozzá olyan ellenséggel, mely valójában nem jelent veszélyt. Most komolyan, mennyi bevándorlót láttatok az elmúlt években hazánkban kóborolni? Vagy munkát elvenni a becsületes ősmagyar hazafiaktól? Vagy igaz magyar menyecskéket erőszakolni? Ezt az országot a saját lakossága is igyekszik itt hagyni, nemhogy az erre tévedő bevándorlók! Tehát nem kell diploma ahhoz, hogy lássuk: megint farkast kiáltott a fiú.
De ez a kampány, és az elmúlt kilenc év eseményei (sikerült felülmúlni az „elmúút nyóccévet”, gratulálok!) nagyon szépen tükrözik, milyen fa a Fidesz és milyen gyümölcsöt terem. Az egészségügy sosem látott mélyrepülése, az iskolarendszer még brutálisabb tönkre gyalázása, ami miatt diákok ezrei túlterhelten kell megtanuljanak csomó olyan dolgot, aminek nincs gyakorlati haszna, megélhetés lehetetlensége a nem-gazdagoknak. És ez még csak a felszín csúcsa! Mert a felső vezetés és a fizetett támogatóik, puszipajtásaik olyan pénzeket akasztanak le az adófizetők pénzéből, az EU-s támogatásokból, hogy az vérlázító. Nem csak százezreket, vagy néhány milliót, hanem milliárdokat lopnak el! És osztanak ki egymás között, lakáscserékkel, földbirtokokkal együtt. A Fidesz ezt csinálja. Szépen mosolyognak a kamera előtt, ígérnek minden szépet, de gondosan azon vannak, hogy tönkretegyék az országot, ahol az átlagembernek nincs jövője, és lehetőleg ne legyen se célja, se szabad akarata. Jobbágyokra van szükség, akik a halálukig dolgoznak, így nincs szükség nyugdíjra. Agymosás és öblítés* az iskolában, ahelyett, hogy általános műveltségre tennének szert. Erről nekem ne mondja senki, hogy jó fa és jó gyümölcsöt terem!
Érdekes és gyanús, hogy a Fidesz mereven elutasítja az Európai Ügyészség gondolatát is. Az Európai Ügyészség feladata többek között a tagállamok korrupciójának feltérképezése és felszámolása. Miért retteg a Fidesz a korrupció ellenes intézkedéstől? Csak nem azért, mert nyakig benne vannak? Költői kérdés, nyilván igen, különben nem vergődnének ellene. Ez a gyümölcs sem tűnik jónak.
Még a Kádár korszakban volt az a mondás: „Kissé kicsi, kissé savanyú, de a miénk.” Itt viszont rég nem erről van szó. Akkor sem hozott a rossz fa jó gyümölcsöt, de most már ott tartunk, hogy a gyökerétől kezdve rohad a fa, és rohadtak az amúgy is rossz gyümölcsei. De akik ezt csinálták, azok gondosan igyekeznek úgy manipulálni a dolgokat, hogy az egyszerű gondolkodású ember elhiggye, hogy igenis finom csemegét kap erről a bizonyos fáról. De ekkor jön a bibi: hazudni lehet arról, hogy a fonnyadt, férges, büdös narancs a legjobb a világon, de amikor az ember elé teszik, nem tűnik fel, hogy a valóság nem egyezik az elhangzottakkal? De ha legalább a kóstolónál tűnjön már fel, hogy majdhogynem szarba harapott a szerencsétlen!
Összefoglalva: a gyümölcseikről ismerjük fel a hamis prófétákat. A Fidesz vallássá nőtte ki magát, melynek Pontifex Maximusa és bálványa egyben nem más, mint maga Orbán Viktor. Ez már önmagában köteleznie kell a keresztényeket, hogy határolódjanak el a kormánytól. A Fidesz-fa korhadt, rohad, és a gyümölcsei sem jók, mert pusztulat rosszak. Intő jel, kérem szépen! Keresztény testvérek, nyissátok ki a szemeteket és lássátok! Nem volt eddig elég feltűnő, mennyire távol áll a helyestől a Fidesz-gépezet? Arról már nem szólok, hogy egy magát kereszténynek valló párt mennyire távol áll a kereszténységtől, sőt! Kifejezetten olyan tetteket hajt végre újra és újra, egyre pofátlanabb mértékben, amit igazhitű keresztény ember elvből nem fogadhat el, nem támogathat, fel kell ellene lépnie. És most, íme, egy hamis próféta vezeti az országot, mely rohadt narancsot hoz és ad évek óta. Ne kapjon az ilyen semmilyen támogatást, nemhogy az EU Parlamentben, de itthon se! Le az Orbán-kormánnyal, jöjjön valami olyan vezetés, aminek nem célja a lopás és a jövő tönkretétele! Vágjuk ki a rossz fát és vessük tűzre!

Lábjegyzet:

* agymosás és öblítés - úgy néz ki, egyre gyakoribb szöveg lett, melyet előszeretettel bedobok oda, ahol aktuálisnak vélem. Lehet, kicsit elcsépelt már, de nagyon kifejező. Én szeretem. :)

Vigyázat! Ismét nyers, cinikus, de sajnos igazsággal teli politikai hozzászólás következik. Az elmúlt három-négy hónap elmélkedése jön most, egy vastag tömbből kivésve. Tehát gatyamadzagot felkötni, ez hosszú lesz!

Ismét bizonyosságot nyert, hogy az orbánista önkényuralom csak és kizárólag démonizált ellenségképekkel dobálózva tud hatalmon maradni. Persze nem csak ezzel, ahhoz, hogy a jól kondicionált jobbágy eléggé megijedjen attól a veszélytől, ami valójában nincs, ahhoz elengedhetetlen az alapos agymosás, és öblítés. Ebben nagy segítséget nyújtott a Fidesz „vallássá” dagasztása, melynek bálványa Orbán császár, aki bármit mond, az csak aranyból öntött igazság lehet, bármit tesz, az nem csak Magyarország, hanem az egész nyugati civilizáció érdekét szolgálja. És az ezerarcú gonosz ezt akarja mindenáron aláásni. No, vegyük végig, hogy az elmúlt kilenc év óta kik voltak a Légió, akiktől óvakodnunk kell:
- Először az Üzenjünk Brüsszelnek komédia nyitott, mert az eltapsolt EU-s pénzeket nem akarják visszafizetni, ha már nem arra használták föl, amiért az EU Magyarországnak adta, hogy felzárkózhassunk a kelet-Balkán mocsarából a Nyugat felé.
Rögtön ezután indult a menekült-hisztéria, ahol megint Üzenjünk Brüsszelnek, hogy kanos, civilizálatlan félállat „migráncsok” hömpölyögnek ide azzal a feltett szándékkal, hogy végigerőszakolják asszonyainkat, raboljanak, tomboljanak, majd elvegyék a munkát a magyar dolgozótól. Részletkérdés, hogy a menekültek javarésze keresztény is volt, és eszük ágában sem állt ártani bárkinek is itt maradni. Magyar seggbe magyar lóf@szt, magyar leányt csak igaz magyar legény erőszakolhat meg! Továbbá Orbán császár Brüsszelben szó nélkül aláírta a menekültek ideiglenes befogadását taglaló papírokat, hazatérve viszont nyomathatta az EU ellenes szöveget (de az EU-s támogatás attól még jöjjön, mert rászarunk a kézre, ami enni ad, de csak az után, hogy megkaptuk a kaját… és a következő menüt tiszta kézzel nyújtsa, mert szaros kézből nem eszünk. És persze, ha végeztünk az Euro-lakomával, megint jól a marokra szarunk).
- A „migráncsokból” kifacsartuk a maximumot, amivel ijesztgetni lehet az ostobákat, valami új kell. Ekkor ugrott be a Soros-terv konteó. Kérem szépen, a Római Birodalom bukásától kezdve, addig, hogy odaégett az ebéd, minden rossz Soros György miatt van, ő pénzeli a tüntetőket, ő fizette a „migráncsokat” is, hogy végigdúlják az Országot, mint anno az Arany Horda. Végre egyetlen olyan embert tudott a Fidesz felmutatni főgonosznak, akinek arca közzétehető, névhez kapcsolható, akiről semmit sem tud az átlag fideszes, tehát ha a császár azt mondja, hogy a sátánt is Soros pénzeli, akkor az úgy van. Soros György innentől újra és újra visszatérő főellenség lett, akit bármikor adu ászként ki lehet játszani, ha épp nincs más újdonság a riogatásra.
Következett a CEU-eset. Persze ez is Soros-akció. Részletkérdés, hogy a Fidesz vezérkar java a CEU-n tanult, Soros-ösztöndíjból annak idején, többek között maga Orbán Viktor is (ez az, amit szerintem Soros György azóta százszor megbánhatott, de anno honnan tudhatta, hogy a támogatott tanuló pont beléharap majd?). Persze erről nem illik beszélni.
- Már nem igazán hatásos a „migráncsokkal” riogatás, a CEU elhagyta az országot (jól kicseszve a magyar egyetemistákkal), új ellenség kell, lehetőleg olyan, ami szem előtt van. Ekkorra eléggé megszaporodtak a hajléktalanok az utcákon, tehát következett a csöves-vadászat! Mert ezek a dörzsölt, minden hájjal megkent (természetesen Soros-ügynök) ingyenélők puszta szórakozásból és lustaságból élnek máról a holnapra, akár esik, akár fúj, jeges télen is és a tűző kánikulában. Nem, nem azért, mert valamilyen okból kisiklott minden egzisztenciájuk, hanem azért, hogy Soros gonosz tervei szerint alá akarják ásni a virágzó magyar gazdaságot. Hiszen virágzik, elvégre sok totál fölösleges stadion épül. Tehát a mindennapokban szintén szívó rendőrséget ráuszították a hajléktalanokra, akik mégis miből tudnának bármilyen büntetést befizetni? Max. a mások által kidobott kabátjukat vehetik el tőlük, ami december-január tájban erősen kifogásolható lenne erkölcsileg.
Elmúlik a tél, eljön a tavasz, a csövesekkel már nem nagyon lehet kötözködni, tehát marad a jól bevált ismét bevethető rémalak: megint Sorosozunk. Ismét a főnöki székben ülő, fehér perzsa macskát simogató Soros György manipulálja az egész EU-t, hogy az ország a fent említett vadállat „migráncsokat” kötelező jelleggel befogadja, had párosodhassanak a nőinkkel, elvégre tavasz van… és mivel most jön az EU-parlamenti forduló, a régi slágerből ismét bedobjuk az "Üzenjünk Brüsszelnek... migránsok" kódszavú örökzöldjét.
- És itt most álljunk meg! Ismét kérdem a kilúgozott agyú orbánistákat, akik szóban kereszténynek tartják magukat, hogy még mindig nem gyanús egy kicsit sem ez az egész? Mennyire tekinthető keresztényinek az olyan kormány, ami eddigi uralkodását kizárólag(!) ellenségek felkeresésében és a velük való ijesztgetéssel volt képes hatalomra jutni és megmaradni? Már 2010-ben is ellenség kellett nekik a győzelemhez, akkor Gyurcsány volt a főgonosz, mert elkúrta. De azóta nem „elmúlt nyócév”, hanem elmúlt kilenc év óta újra és újra csak ellenségekről hallani, és hogy ezektől megvédjük az országot, csakhogy ez az egész nem más, mint porhintés!

Amíg az egyszerű ember (akármilyen tanult is) a „migráncsoktól”, Sorostól, az EU-tól és egyéb fantomoktól retteg és szalad a Fideszre szavazni, addig könnyebben irányítható marad, mint egy távirányítású kisautó. Tök mindegy, mennyire ellentmondásos a propaganda és a „keresztény, hazafias öntudat”, a „nyugati kultúra védelme”, úgy néz ki, működik. Mert az orbánista szeret félelemben élni, mert bízhat a bálványában. Ez akkor különösen szomorú, ha az említett orbánista papíron és saját bevallása szerint gyakorló keresztény… mert ez így bálványimádás.
Egy olyan ember, aki nyomorba taszítja a magyar népet, melynek névleg a vezetője, aki közpénzből és EU-s támogatásokból pénzeli a strómanjait, úgy építtet egy rakás stadiont, hogy nem kérjük, olyan törvényeket erőltet le a Parlament torkán, ami a magyar néppel szúr ki (lásd rabszolgatörvény), több ígéretét is kedve szerint módosítja, mellesleg illegitim Alaptörvényt vezet be és illegitim az uralkodása, és mindeközben a nép barátjának, sőt, megmentőjének nevezteti magát, az egy geci.
Csúnya szó, tudom. De szebben nem lehet megfogalmazni, ez tény. Az ég kék, a fű zöld, a nyár meleg, O1G. Ezek olyan mondatok, melyekhez nem kell magas iskolázottság.

Anno érkezett egy levél, nem is mástól, mint Orbán Viktortól! A levél tartalmát azért is teszem közzé, mert ezt vélhetőleg mindenkinek bepottyant a postaládájába. Most következik az, hogy ezt a levelet apránként fecnikre szaggatom (először képletesen), itt a blogon.
Tisztelt Honfitársam! (honfitársad ám neked a…)
Azért írok önnek, hogy tájékoztassam a bevándorlási válság aggasztó fejleményeiről. (írja ezt az, aki maffiózókat telepített le, mert jó pénzt fizettek)
Brüsszel semmit sem tanult az elmúlt évek borzalmas terrortámadásaiból. (kérek legalább két példát, amit menekültek követtek el, elvégre többes számban írta)
Még több bevándorlót akar Európába hozni. (abba az Európába, melynek lakossága fokozatosan csökken, mert elöregszik… miért is baj ez?)
A bürokraták most arra készülnek, hogy újabb intézkedésekkel ösztönözzék a bevándorlást. (ugorjunk vissza a XX. század elejére, a ’20-as évek tájára, hasonló hangulatra buzdító jelenséggel találkozunk. A történelem megismétli önmagát.)
A migránsvízum és a migránsbankkártya bevezetését követően több pénzt adnának Soros György bevándorlást támogató szervezeteinek. (ahogy azt fentebb írtam, ismét felfestették a mumust. Kibújt a szög a zsákból, megint Gyrui bá’ áll a háttérben, de hogy ez miért lenne jó neki, arra nem térnek ki. Legyen elég annyi, hogy ezt akarja, oszt’ rettegjél!)
Továbbra is kötelező kvótákkal akarják szétosztani a bevándorlókat Európában. (ugye még mindig nem tiszta a különbség a menekült és a bevándorló között? Minden jel arra utal, hogy nem.)
Mi, magyarok úgy döntöttünk, nem akarjuk, hogy hazánk bevándorlóország legyen. (egyrészt egyre inkább kétségbe vonom hazafiságodat, másrészt azt én sem szeretném, hogy ellenőrizetlenül bárki ki-be császkálhasson az országba. Észszerű ellenőrzés szükséges, de amit ti csináltok az egyáltalán nem az. Embertelen, keresztényhez méltatlan és gyomorforgató…)
Meg akarjuk védeni biztonságunkat és keresztény kultúránkat. (csak egy példát arra, hogy itt mennyi „bevándorlós” merénylet történt! Továbbá van pofád keresztény kultúráról beszélni, amikor tetteitek a legkevésbé sem keresztényiek. Álszent banda!)
Ezért építettünk kerítést, és ezért védjük határainkat. (úgy tűnik, határaink kizárólag Szerbia mentén húzódnak. Vagy mi terjedtünk szét szépen, vagy a szerbek… a kerítést pedig rohadtul nem kértük, de akárcsak a sok felesleges stadiont, gondosan felhúztátok a mi pénzünkön. Nem mondok érte köszönetet.)
A brüsszeli bürokraták azonban nem akarják tiszteletben tartani a döntésünket. (a ti döntéseiteket (Fidesz) még szép, hogy nem! Arról nem is beszélve, hogy szó nélkül írtad alá te is a kvótát, tehát pofa be!)
Annak érdekében, hogy céljukat elérjék, meg akarják törni a bevándorlást ellenző országok ellenállását. (szokásos fideszes csúsztatás)
Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel. Ezért fordulok most Önhöz: kérem, olvassa el a levelemhez mellékelt tájékoztatót Brüsszel tervezett lépéseiről. (és most jön a tömény hülyének nézés és hazugságáradat, csúsztatás, fals információk hada, szavak kiforgatása, stb.)
A plakátok is kint voltak, ahol a démonizált Soros és Juncker sátáni vigyorral voltak láthatók. És most következik a hét pontból álló kifejtősdi, az igazi virgács:
1 Be akarják vezetni a kötelező betelepítési kvótát.
Brüsszel továbbra is kötelező kvóták alapján akarja szétosztani a bevándorlókat Európában. A hivatalos honlapon is elérhető állásfoglalás szerint „az Európai Bizottság az európai erőfeszítések hosszú távú összehangolása érdekében állandó uniós áttelepítési keret létrehozására tett javaslatot.” Ezt a szándékot 2019. január 15-én a brüsszeli migrációs biztos is megerősítette. Az Európai Parlament 2017 novemberében már megszavazta a kötelező kvótára vonatkozó előterjesztést. Most azt akarják elérni, hogy a tagállamok is elfogadják a betelepítést. (Mondok egy hajmeresztőt: te is elfogadtad a betelepítést, aláírtad, tehát kuss!)
2 Gyengíteni akarják a tagállamok határvédelmi jogait.
A bürokraták azt akarják elérni, hogy a tagállamok ruházzák át a határvédelmi jogok egy részét egy brüsszeli intézményre, a Frontexre. Sokatmondó tény, hogy az Európai Bizottság rendszeresen határmenedzsmentről beszél, nem pedig határvédelemről. Tehát menedzselni akarják a migrációt, nem pedig megállítani. Ez összhangban van Soros György korábban közzétett állásfoglalásával: „a mi tervünknek a menekültek védelme a célja, és a nemzeti határok jelentik az akadályt.” (Soros a menekültekről beszélt, nem a migránsokról, tehát megint ferdítitek a szót. Ejnye…)
3 Migránsvízummal könnyítenék a bevándorlást.
Az Európai Parlament 2018. december 11-ei plenáris ülésén a képviselők nagy többsége megszavazta a migránsvízum bevezetését. A migránsvízum támogatói humanitárius szempontokra hivatkoznak, de ez az új eszköz valójában tovább ösztönözné a bevándorlást. Bevezetése sok millió bevándorló számára jelentene meghívót. Fontos körülmény, hogy az ENSZ számításai szerint csak Törökországban 3,9 millió bevándorló tartózkodik jelenleg, jelentős részük Európába szeretne jutni. (Tételezzük fel, hogy ebből egy nyikkanás is igaz. Mint fentebb írtam, Európa lakossága fokozatosan csökken. Az európai népek kiöregedőben vannak, itt közép-kelet Európában pedig a tiédhez hasonló szar rendszer miatt menekülnek az emberek. Érdekesség, hogy nem Gyurcsány „elkúrta-kormánya” során menekültek el Magyarországból magyarok annyian, hogy mostanra Budapest után a legtöbb magyar lakta város LONDON lett! Hanem 2010 óta, amióta hatalmon vagy a narancsvérű pribékjeiddel.)
4 Még több pénzt adnának a migrációt támogató szervezeteknek.
Az Európai Parlament január 17-ei döntése értelmében jelentősen megemelnék a bevándorlást támogató politikai aktivistacsoportok pénzügyi támogatását. Összesen 1,8 milliárd eurót, azaz mintegy 570 milliárd forintnak megfelelő összeget fizetnének nekik. Ezzel valóra válhat Soros György írásban is közzé tett terve, amelyet a Project Syndicate oldalon hozott nyilvánosságra. Ebben arra biztatja a politikai aktivistacsoportokat, hogy legyenek a bevándorlás szponzorai. Nem véletlen, hogy a milliárdos az elmúlt években több, mint 20 alkalommal egyeztetett a brüsszeli biztosokkal. (Jobban örültél volna, ha azt a pénzt te kapod zsebbe, hogy fizethesd a csicskásaidat és még több földbirtokot, stadiont, szirszart vehess, mi?)
5 Pénzzel feltöltött bankkártyával is segítenék a bevándorlást.
Az elmúlt időszakban nagy vitgát váltott ki a migránskártya program. Ennek lényege, hogy a bevándorlók név nélküli, pénzzel feltöltött bankkártyákat kapnak. Ezt a programot az Európai Bizottság finanszírozza, tehát az európai adófizetők pénzéből fedezik. Már eddig is több tízezer bevándorló kapott pénzügyi támogatást, és a programot folytatni akarják. Ez összhangban van Soros György állásfoglalásával: ő javasolta korábban, hogy minden Európába érkező bevándorló kapjon 9 millió forintnak megfelelő támogatást az első két évben. Szerinte ebből tudnák fedezni a lakhatásti, egészségügyi és oktatási kiadásaikat. (Szerintem ez egy az egyben csúsztatásokkal, a szavak kiforgatásával összeturmixolt kamuhalmaz.)
6 Kísérleti bevándorlási projekteket indítanának afrikai országokkal.
A brüsszeli vezetők nem kockázatként, hanem lehetőségként tekintenek a bevándorlásra. Az Európai Bizottság elnöke tavalyi évértékelőjében arról beszélt, hogy „meg kell teremteni az Unióba való legális bevándorlás lehetőségeit”. A Magyarországot rendszeresen támadó Guy Versofstadt is amellett érvelt, hogy Európának szüksége van a bevándorlásra. Ennek megfelelően az Európai Bizottság 2018. szeptember 12-én közzétett állásfoglalásában azt javasolja a tagállamoknak, hogy indítsanak kísérleti programokat az afrikai országokkal. Ezek célja, hogy több bevándorló vállalhasson munkát Európában. (LEGÁLIS bevándorlásról van szó, kérem szépen! Nem az a cél, hogy esztelenül zsebben is csempésszék az embereket, és már célozgatni sem merek, mennyiszer emlegettem egy bizonyos kiöregedő lakosságú kontinenst, amelyben élünk…)
7 Csökkenteni akarják a bevándorlást ellenőrző országok pénzügyi támogatását.
A következő hosszútávú költségvetésben Brüsszel több pénzt biztosítana a bevándorlással kapcsolatos célokra. Ezzel párhuzamosan olyan eljárásokon dolgoznak, amelyek alapján Magyarországnak fizetnie kellene, ha elutasítaná a betelepítéseket. A nyomásgyakorlás más eszközeit is bevetik: az uniós pénzügyi támogatások kifizetését is attól tennék függővé, hogy az adott ország támogatja-e a brüsszeli bevándoláspolitikát. (Nem kellett volna rászarni arra a bizonyos kézre, ami pénzt ad… arról nem is szólva, hogy mint fentebb is említettem, ELFOGADTAD a betelepítési kvóta kérdést Magyarország nevében, ezek után visszautasítani a hivatalosan leokézott tervet egyoldalú egyezményszegés. Ejj, de várom már az Európai Ügyészséget…!)

Krisztusban kedves keresztény Testvérek! Ismét és ismét kiáltok hozzátok, itt írásban! Vegyétek (már) észre, hogy a narancs mammon egyáltalán nem támogatja a keresztény kultúrát, a keresztény erkölcsiséget meg pláne nem! Hiszen hazudnak, mint a vízfolyás, lopnak, méghozzá vérlázító mértékben, miközben kiszolgáltatott, segítségre szoruló embereket állítanak be közellenségnek (pl. menekültek és a hajléktalanok). Jézus hogy viszonyult a nincstelenekhez? És a Fidesz hogy cselekszik? Nehogy bármelyikőtök is elhiggye, hogy van párhuzam! Elég elolvasni az Evangéliumot, aztán megnézni a Fidesz gépezetet. Úgy átdobnak titeket, mint sz@rt a palánkon. Miért nem emeltek szót az égbekiáltó igazságtalanság ellen, amit a kormány művel? Talán azért, mert megvásárolt titeket kilóra? Eladtátok volna magatokat ezüst helyett forintért? Azért, mert kötelező hittanoktatás van az iskolákban és a nagypéntek munkaszüneti nap, már befogjátok a szemeteket, fületeket, nem láttok, nem hallotok semmit, amikor a Fidesz porba tipor és nyomorba taszít százezreket? Egy bizonyos fazekas telkét is nektek ígérte volna, majd felhúznak rá egy stadiont? Eszközök vagytok csak a kormány kezében, melyet, ha fölöslegesnek ítél majd, épp úgy kifacsar és szemétre dob, mint annyi más embert. Akkor aztán háromszor kukorékol a kakas…

A 2018-ban bemutatkozott, és véleményem szerint nagyon szórakoztatóra sikeredett Jurassic World folytatásban ismét a turmix-szaurusz láz hozza a fő konfliktust. Ismét és ismét megsüvegelem a filmvilág határozott döntését, hogy még jobban elrugaszkodik a „realizmustól”, nem akar tudományosabbnak tűnni, mint amit az ember egy szórakoztató céllal készült filmtől elvár. Mivel kb. egy éve lecsengett a film mozivászon-szezonja, ezért ismét spoileresen veszem vizsgálatom tárgyává a folytatás rémalakját, mely kiválóan példázza, milyen szempontokat helyez az emberiség az élre, ha állatból akar fegyvert készíteni. Erre a részre külön ki fogok térni az Indoraptor kielemzése után.

Az összes Indoraptor jelenet. Érdemes legalább egyszer megnézni, a feliratozás ignorálható.

Főgonoszunk, az imént említésre került Indoraptor nevű szuper-bio-szörnyeteg-fegyver. Ezt az állatot eredetileg titokban akarta az InGen összekotyvasztani a hadsereg számára, hogy katonai célra nyerjenek egy rettenetes, mégis könnyen idomítható harci fenevadat… jóval kevesebb sikerrel, mondhatni teljes kudarccal. A bestia genetikai alapja az Indominus rex volt, melyből háttérbe szorítva a T-rex genomot, inkább a raptor-jelleget erősítették meg, így méretre kisebb, de az eredeti célra ideálisabb, és nem kevésbé veszélyes, kifejezetten emberölő lényt alkottak. Sejthető volt azonban, hogy ha már az alapanyagnak vannak hibái, akkor a belőle készített másodgenerációs hibrid sem lesz tökéletes. Ahogy Dancsó Péter fogalmazta meg egy régi videójában: „…amikor a klónt klónozzák, és minden utód egyre silányabb lesz…” ez az elv megmutatkozni látszik az Indoraptorban fizikailag is, és lélektanilag is. Tehát Indoraptor rajongók, figyelem! Most szétsavazom a szeretett jószágot, mindezt úgy, hogy nekem is nagyon tetszett. Fura vagyok. :D

Fizikai tényezők – Az Indoraptornál elegánsan megfordították az arányokat. Az Indominussal ellentétben, itt többnyire raptort ruháztak fel némi (igen kevéske) T-rex jelleggel. Mivel itt nem egy állatparki látványosságra törekedtek, hanem egy katonai célú élő fegyverre, ezért magasságát tekintve (szerintem) jól lőtték be a kívánt vadállat termetét. Embernél valamivel nagyobb, de raptorosan kecses alkatú vadállatról van szó, mely kapott egy jó rockos sötét színt (a testen futó dizájnos sárga csíkot annak tudom be, hogy Dr. Wu titokban Edda rajongó :D). Az Indoraptor, bár magasabb a raptoroknál és nehezebb is, mégis az ő testfelépítésüket kapta, persze az emberi fantázia itt is ki kellett élje kreativitását. Az albínó Indominussal ellentétben sötét árnyalatú, darkos szuperraptor a termete ellenére épp olyan mozgékonynak lett megtervezve, mint a raptorok. De egyes testarányokat az InGen túltolt, így ha hosszasabban tanulmányozzuk az Indoraptor külsejét és mozgását, kiszúrhatjuk az anomáliákat.

Az Indoraptor mellső lábain lévő karmok baromira elnagyoltak. Ezzel nyilván a tépés-szaggatás képességét kívánták fokozni, de egyetlen tényező nagyon is belerondít ebbe az egyébként korrekt elképzelésbe: ez az állat többnyire négy lábon érzi jól magát. Vagy túl hosszúra nyújtották a testet, amiért az állat súlypontja nem a csípőre esik, vagy csak simán az egyensúly-érzékelésével van kis hangolnivaló, de tény, hogy az Indoraptor nagyon szétszórtan mozog, hol két, hol négy lábon közlekedik. Ez hosszú távon nem csak a fő fegyverek közé szánt karmainak nem tett volna jót, de már maga a csukló ízület is megsínylette volna a rendszeres be nem tervezett terheléstől. Az Indoraptor mellső végtagjai nem alkalmasak a test hordozására. Persze az is szerepet játszhat, hogy nagyon gyorsan, lóhalálában tervezték és nevelték fel az állatot (jó eséllyel szintén felgyorsítva a növekedését, akárcsak az Indominusnál), tehát hiába néz ki kifejlett állatnak, akkor is kölyök, melynek még meg kell ismernie saját teste lehetőségeit. Erre pont nem adtak neki esélyt, még annyit sem, amennyi az Indominusnak járt: amint lehetett, szűk ketrecbe zárták az Indoraptort, ami egy ilyen mozgékonynak szánt izénél alapból nem kedvező. Az Indoraptor feje szintén nagyon raptorszerű, csak annyi T-rexes adottságot adtak neki, hogy a raptorokkal ellentétben, az ő állkapcsa is alkalmas a csontok összeroppantására. Nem olyan erős, mint egy T-rexé (nyilván), de egyes harci kutyákat gond nélkül megszégyenítene a harapása. Fogazata szintén igen raptoros, ami ilyen harapási erőnél intenzív foghullatást eredményez, de „dinoszaurusz” lévén ez sem probléma, úgyis rendszeresen váltja az elhasznált fogait. Hátsó lábai jóval vaskosabbak, mint a raptoroknak, a lábközépcsontok kifejezetten T-rex szerűek, de az elmaradhatatlan hatalmas raptorkarom a második ujjon itt is adott. Érdekes, hogy az Indoraptor ezt a fegyverét nem használja különösebben. Inkább egész teste erejével elsodorja áldozatát, harapja és mellső végtagja hatalmas karmaival tépi. Bár ez a precíz „fegyver” valóban a jóval nagyobb testű zsákmány ellen fejlődött ki, az Indoraptort pedig elsősorban emberölésre tervezték, tehát ez a nem-használat összességében nem gond; amolyan kiegészítő fegyver a szörnyeteg arzenáljában.

A szörnyeteg ahogy sosem láthattuk: verőfényes napsütésben! Szerintem nagyon szuper!

Ahogy megfigyeltem, az Indoraptor érzékszerveri viszont bőven tompultak az óriás elődéhez képest. Ez súlyos visszalépés, militarista szempontból is. Az Indoraptor nem rendelkezik az Indominus hőlátásával (és eleve rosszul lát a sötétben), szaglása pocsék és a hallása is legfeljebb átlagosnak mondható. Egy állat-fegyver esetében ezeket a jegyeket meg kellett volna hagyni a maga erejében, bár lehetséges, hogy ennél a nullszériás példánynál még nem volt alkalmuk tesztelni az érzékszervek működését. Az Indoraptor tapintásával sem biztos, hogy minden rendben van. Nagyon sokszor kocogtatja a padlót a sarló alakú karmával, amikor emberi prédáit keresi. Nyilván zavaró számára a csúszósan sima felület, többször meg is csúszik, elbotlik. A tapintás tompaságának egyedül annyi „előnye” lehet, hogy az állat érzéketlenebb az erősebb ingerekre is, tehát a fájalomérzete is más (az is lehetséges, hogy ennek az oka a bőr vastagsága, mely ebben az esetben egy újabb kicsírázott T-rex jelleg lenne, és megmagyarázná, miért nem sikerült a fog-gyűjtő tagnap leszedálnia az állatot. Bár ez lehet szándékosan belé oltott immunitás is a kábításra, hogy ne kerülhessen ellenséges kézre). Erre tökéletes példa, amikor Owentől kap három lövést is egy igen izmos puskából, de annyit ér el vele, hogy az Indoraptor csak még morcosabb lesz. A vadászat és a harc izgalmában az Indoraptor teljesen immunisnak tűnik a fájdalommal szemben. Üveget tör-zúz, vasrudakat görbít el és szaggat szét, ahogy igyekszik a préda felé furakodni, de egyrészt ezek miatt nem szenved látványos sérülést, másrészt ha fáj(na) is neki, csak még jobban fokozza a harci vágyát.

Az állat intelligenciája szintén kérdéses pont. Elvileg az Indoraptor van olyan okos, mint az elődje volt, de erre nem látunk bizonyító erejű példát (legfeljebb a fog-gyűjtő tag csapdába ejtése, az ügyes húzás volt). Az is tény, hogy nagyon korán megkezdték a „kiképzését”, melynek legszembetűnőbb példája és visszatérő motívuma a feltételes reflex, melyet a szörnybe oltottak. Lézerpointerrel és(!) szirénahanggal kombinálva minden korábbi terv, gondolat törlődik, csak az a betanított cél marad, hogy elpusztítsa azt, amire a lézer mutat. Talán ez az egyetlen eddig biztos módja a kontroll alatt tartásának, az engedelmesség egyéb fokozatait sem idő, sem lehetőség nem volt kikísérletezni, legalábbis ennél a prototípusnál nem. Eredetileg nem is szánták eladásra, kiállítási darab volt, mert nem volt elég „szelíd”. A megoldást egy fokozottan szociális természetű dinoszaurusz (jelen esetben a Kék nevű raptor) gondos nevelésében látták a következő széria során. Mint a filmben láthattuk, a szakértelem ismét alulmaradt a pénzhajhászat ellenében. Visszakanyarodva az indoraptorhoz: az biztos, hogy tanulékony, de vadsága és őrülete (lásd Lélektani tényezők) nem engedi kibontakoztatni ezt a tulajdonságát. Pedig rémisztő lenne még belegondolni is, hogy mit ki lehetne hozni egy falka együttműködni hajlamos, szabadon cserkésző Indoraptorból. De ahogy az óriás elődnél, úgy ennél az állatnál sem sikerült elérni a társas viselkedés alapszintjét sem. Tehát összefoglalva, nem tudjuk biztosan, hogy az Indoraptor volt-e olyan zseni, mint az Indominus volt. Az utóbbi legalább annyira hajlandó volt együtt dolgozni a raptorokkal, hogy irányítsa őket, ez a szörny viszont nem találkozott ilyen esettel. Egyetlen találkozása más dinoszaurusszal azonnal küzdelembe torkollott, mert Kék nem hezitált sokat, hogy rátámadjon-e? (Küzdelmük végkimenetele akárcsak az Indominus ellen, itt is kizárólag a szerencsén múlott. Az Indoraptor ha a másik véglet felől is, de éppen elég nagy volt hozzá, hogy Kék ne okozzon benne komoly kárt, viszont az Indoraptor volt annyira agilis és raptorszerű, hogy felvegye a versenyt a „közönséges” raptorral. Ha a külső tényezők nem kedveznek Kéknek (megint), és a szerencse nem az ő pártjára állt volna, az Indoraptor is gond nélkül meg tudta volna ölni.)

Lélektani tényezők – Vajon a meglepetés erejével kell-e érnie minket, hogy egy olyan állat, amit az Indominus rex genetikai alapjaiból legóztak össze, tehát hordozza magában a hátrányos hajlamosító géneket is, szintén egy őrült mészárossá válik? A kérdés költői. Az Indoraptor pszichés defektje(i) ugyan arra az alapra épül(nek), mint elődje esetében. Mivel ezt az állatot is baromi gondosan gyilkológépnek tervezték és nevelték, ezért várható volt, hogy minden esetben az agressziót használja fel egy probléma megoldására. Az is közös vonás, hogy élvezetből, a kihívás kedvéért is szívesen gyilkol. Ha menekülni lát valakit, azonnal vadász módba kapcsol, ez még el is fogadható, hiszen turbóragadozó állatról van szó. De egy dologban nagyon elkülönül az Indominus rex, és az Indoraptor tébolya: utóbbi nem egy megalomániás, identitászavaros elmebeteg, hanem egy destruktív, ön-és közveszélyes szociopata, minden veszett sakálok rémálma. Az Indominus nem tűrt meg ellenállást, vélhetőleg ezért is ette meg még kölyökkorában a valószínűleg alárendelt testvérét, és ölte meg a raptorokat, amint ellene szegültek. De az Indoraptor nem hogy nem tűr ellenállást, nem tűr meg semmilyen nem növényi élőlényt, ami az útjába akad. Mindegy mivel találkozik, az első gondolata az, hogy megöli. Ennek az állatnak a vérszomja a ragadozó jellegeinek túltolásaként nőhetett ekkorára, persze nem kedveztek neki a korábbi tapasztalatok sem más élőlények részéről (például a bemutatóján is elektroösztökével ingerelték, hogy még vadabb legyen a „vevők” láttára). Míg az Indominus a parkban elszigetelten és ingerszegényen élt, addig az Indoraptort vélhetőleg kölyökkorától bántalmazták (szinte biztosan a fékentartása végett), korlátozták a mozgását amennyire csak lehetett, még a fénytől is elszigetelték, és ez rányomta bélyegét a viselkedésére. Amint elszabadult, csak az érdekelte, hogy gyilkolhasson, habár ezért alkották meg.
Feltűnő az a rövid jelenet, amikor Owen a bemutatón kialakult káosz közepette végigverekszi magát az Indoraptor ketrecét irányító sín kezelőpultjához (út közben le kellett zúznia néhány biztonsági embert), az állat pedig a háttérben követi őt a figyelmével, újra és újra támadásokat indít Owen felé, habár a vastag rácsok miatt erre nincs reális sansza. Aztán egy vérfagyasztó pillanatig szemeznek is egymással. Az Indoraptornak megvan az esze hozzá, hogy felmérje, ki a legtökösebb ember a tömegben, és amint felismeri azt, elsősorban őt akarja megölni. A későbbi kergetőzésben persze elterelődik a figyelme a visítva menekülő kislányra, de az Indoraptor bizonyosan fontosnak érezheti, hogy megölhesse azt az embert, akit „méltó riválisnak” tekinthet. Ez az örökség még az Indominustól származhat, mely szintén újra és újra a nagyobb kihívások felé törekedett. Ez nyilván nem Owen személyére vonatkozik, hanem inkább a tapasztalt viselkedésére. Az Indoraptor csak annyit látott belőle, hogy ő a legharciasabb emberi lény, tehát tébolyodott szörny önmagából indult ki.

A Kék és az Indoraptor közti kettő darab összecsapás során nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a rendezőknek Kék a legszimpatikusabb (persze a nézők között is így vélekedtek, visszaemlékezve az első Jurassic World film utáni Kék lázra), tehát nyilván neki kellett győznie, amúgy is a Jurassic Worldben minden „főgonosz” dinoszaurusznak halnia kell (ellentétben a Jurassic Park szériával, ahol érdekes módon a főellenség sosem pusztult el)! De ahogy fentebb kitértem rá, önmagában, a kedvező körülmények és a szerencse baromi hathatós támogatása nélkül egy közönséges raptornak semmi esélye nem lenne az Indoraptor ellen, az Indominus rexre ez pláne vonatkozik. Egy magányos Indoraptor és egy falka raptor között már kérdéses lenne a végeredmény. A kérdések tehát a következők:

Az indoraptor handicap nélkül megállt volna egy raptornak? Kétség kívül, sőt, az összecsapás relatív rövid idő alatt a raptor halálával végződött volna. Az indoraptor túl nagy és erős, de egyben majdnem olyan ügyes is, mint egy raptor és az őrjöngő tébolya még veszélyesebbé teszi.

Az indoraptor megállt volna egy T-rexnek? Kizártnak tartom. Vadsága rendben van, az Indoraptor hezitálás nélkül megtámadná, de a T-rex egyszerűen túl nagy falat neki. Annyi sansza sem lenne, mintha Kékkel kéne verekednie. Előbb utóbb a T-rex fogást talál rajta (mert az Indoraptor esztelen módon küzd, végtelen vadsággal, nem taktikázik egy kicsit sem), és akkor a turbóraptor bizony kettéroppan.

Az Indoraptor megállt volna egy Indominus rexnek? Ez a kérdés már-már a felesleges szintet éri, semmi esélye nem lett volna az előddel szemben. Főleg, ha az indítékot is belevesszük…

Összefoglalva tehát úgy gondolnánk (valahol jogosan), hogy az Indoraptor végül is egy tényleg felhígított, selejtes változata az Indominusnak. Minden téren alulmarad az egyébként is hibás óriással szemben, fizikai és szellemi, továbbá pszichés szinten is. De azt ne feledjük el, hogy az Indoraptort speciális feltételek szerint, speciális célra tervezték meg, az egyetlen „prototípus” pedig nem került volna éles bevetésre soha. Eredetileg csak az ugródeszka lett volna a tökéletes harci fenevad előállításához. A genetikáját, kondicionálását, nevelését és idomítását generációról generációra finomították volna, ha az a barom nem bocsátja árverésre Dr. Wu határozott szakmai ellenvetése ellenére. De a lény szellemi atyja (Dr. Wu) végül ismét megúszta élve, a szükséges genetikai állomány a birtokukban van, tehát, ha lesz folytatás, nem kizárt, hogy a tökéletesített Indoraptorok felbukkanása várható. De mégis mi értelme ilyen harci állatot létrehozni, amikor egy nem mai csirkének számító AK-47-es kisebb is, olcsóbb is, és legalább ennyit tud (hatékonyan öl)? A válaszhoz egy kis történelemóra kell:

Az első gondolat, ami eszünkbe jut a háborúzó állat hallatán.

Már az ókorban elkezdtek kísérletezni az állatok harcászati célú használatára. A legszembetűnőbb példa ugyebár a harci elefánt. De az sem valósította meg a hozzá fűzött reményeket. Pedig csiszolták ezt a lehetőséget is, volt, hogy maga az elefánt volt a fegyver, volt hogy csak amolyan mobil-erődként szállított íjászokat. De hamar kifejlesztették ellene a megfelelő ellen-taktikát. A harci kutyák kitenyésztése új irányt vett. Kellőképp betanított kutyákat falkában az ellenségre szabadítják. A kutya gyors mozgású és mivel saját tudata van, kiszámíthatatlanabb ellenfél bármilyen kézzel készült fegyvernél. De egy jól időzített nyílzápor már ezt is letudta. Manapság is vannak kísérletek az állatok hadászati célú használatára, például delfinekkel kísérleteznek. De a történelem során a középkortól már nem volt jellemző az állat a frontharcban (mármint önálló fegyverként, a harci mének ezen a téren azért kivételesek, mert inkább csak járművek voltak, mint valódi fegyverek). A technológia sokkal gyorsabban fejlődik, mint ahogy az állatok az elvárásoknak megfelelően formálódnak. A sorozatgyártás és fejlesztés mindig lekörözi a tenyésztést, ami lerövidíthetetlen időbe kerül, nem beszélve a táplálásról, stb. Tehát, az ilyen állatok nem a frontra valók. Ha kitenyésztenek egy harci állatot, akkor azt egyedül a hátországra és az utánpótlásra szabadítva lehet eredményes, mint embert nem igénylő, önálló gerilla. Amíg az ellenség soraiban orv-vadászik, addig nem gond, és mivel mi tenyésztettük ki, mi tudjuk a módját, hogy fékezzük meg, ha a sajátjaink közé kóborolna néhány. Nos, ilyesmi felhasználásban tudnám elképzelni az Indoraptort is, a Jurassic World világában. Nem a frontra való csapásmérő erő, arra minden más jobb. De a hátországot és az utánpótlási vonalakat terrorban tartó, és ezáltal blokkoló gerillaharcmodort űző fenevad már más szintet képvisel.

Évek óta hivatalosan is abba hagytam a BGO-t (Battlestar Galactica Online), mivel a játék legalább nyolc-kilenc éves fennállása óta alig mutatott bármi frissítést, így ellaposodott és sokat vesztett az élvezhetőségéből. Így nyergeltem át a sci-fi űrhajókból a történelmi harckocsikra, ami legalább annyira tetszik és szórakoztat, mint az űrharcos játék fénykorában.
Amiről viszont ez a bejegyzés szól, az a World of Tanks (továbbiakban WoT) egyik járműtípusa lesz, nevezetesen az önjáró lövegek világa. Nevezik őket tüzérnek, in English „arty” a beceneve.

Erről a játékról is lesz sorozat a blogon? De miért is pont a tüzérekről írok? Lépésről lépésre haladva:
Nem, nem lesz külön WoT sorozat. Az olvasóim keménymagja egyáltalán nem játszik a játékkal, őket inkább untatná a játéktechnikai elemzés/összehasonlítás, harctéri jó tanács áradat. A BSGO-fan Hétvége sem volt sikeres dolog, a blog általános mondanivalójától ez a téma kilógott rendesen.

Azért a tüzérek vannak most a reflektorfényben, mert ezt az egy bejegyzést kivételesen elsősorban a régi motoros WoT-osoknak szánom. És bizony nem feltétlenül dicsérő jelleggel, csapjunk is a lecsóba!
Nehéz a dolga a tüzérnek. A játék leghálátlanabb fegyvernemében küzd, mert az artykat* divat, sőt, szinte kötelező fröcskölni, gyalázni, gyűlölni, lenézni. Az önjáró lövegek testesítik meg a WoT társadalmában azt a kisebbséget, amit a többségi társadalom meg sem próbál megérteni, elfogadni és ahol csak lehet, beléköt, kicseszik vele. Miért mondom ezt? Mert eddigi tapasztalataim szerint így van, jómagam is elsősorban tüzér vagyok. Rendszeresen leugat a saját csapatom is, tök mindegy mit csinálok. Van játékos, aki direkt szabotál a hatékony támogatásban: lökdös, hogy véletlenül sem tudjak célozni (ha teheti, fel is borít, hogy aztán vigyorogva annyit írjon a csapat chatbe, hogy ”arty AFK!” Valóban megtörtént eset!), a csapattárak meg hallgatólagosan támogatják ebben, nem tesznek semmit ellene. Még annyi sincs, hogy rászólnak, pedig ezzel nem csak nekem árt a lökdösődő játékos, hanem a csapat terhére is van, mert engem piszkál, mikor inkább harcolnia kéne! És ha szót emelek ez ellen, még én vagyok leugatva, mert retkes, gyáva arty vagyok és nekem kuss a nevem. Egy tüzér csinálhat akármit, az sosem fog tetszeni nemhogy az ellenfélnek (részükről érthető okokból), de a saját csapatának sem. Ha sikeres és sok ellenfelet kilő (teszi mindezt úgy, hogy nem tesz kárt a csapattársban), akkor azért menjen a francba, ha pedig nem teljesít jól, mindegy miért teszi, természetesen az ő kurva anyját egész pontosan ő dögöljön meg, mert nyilván miatta veszít a csapat. Tehát ezért mondom, hogy a WoT játékos közösségében az arty a zsidó/néger/cigány/indián/székely Romániában/szír menekült, ki-ki illessze be a neki leginkább szemet szúró kisebbséget, akinek az a megbocsáthatatlan bűne, hogy van, és ezt a „gyalázatát” semmilyen törekvése le nem moshatja.
A leggyakoribb megjegyzés, amit az önjáró lövegekkel kapcsolatban olvasok fórumokon, videók kommentjei között, vagy akármelyik WoT-tal foglalkozó internetes oldalon, hogy a játék jobb lenne nélkülük (erre még kitérek!), csak tönkreteszik a játékot, az arty-s egy gyáva féreg, aki csak megbújik a sarokban és klikkelget. Még a youtube-on is külön videó foglalkozik azzal, miért utálatosak a tüzérek!

Különösen tetszenek az "érvek". Igazán meggyőzőek!

Itt-ott, a fentebb csak felszínesen érintett WoT témájú oldalakon a kommentszekcióban is igazi gyöngyszemek vannak, idézek néhányat:

"Legalább bevallod és rálátást adsz mindenki számára, hogy még egy ilyen noobnak is megy a sarokból klikkelgetés. Sajnos a NORMÁLIS tankal is beálltok leghátra. no offfense"

kinek ajánlják az artyt? "Senkinek, főleg, hogy az arty-t ideje lenni kivenni a játékból, de legalább betiltani a gyenge játékosoknak."

"Egyszerű balance-olni ezeket a szarokat. Ki kell venni a picsába őket."

"szerintem meg nerfeljék rommá! nem érdekel mit mond a másik oldal, ha felülnézetben akar kattintgatni másik kezével meg zabálni az menjen és játsszon a sims-el... "

"Remélem rommá nerfelik az összes artyt. Abszolút nem hiányzik a játékmenetből."

Egyébként egy a WoT-tal foglalkozó internetes oldalon külön topic létezik arra, hogy gyalázni lehessen az artykat. Az idézetek egy része onnan van, más részük jármű elemzés alatti hozzászólásból. Csak érdekességképp jegyzem meg...

Tehát, mint láthatjuk, a World of Tanks világában, ha már a játék Etikai Szabályzata tiltja bárki származásának/vallásának/kultúrájának negatív kritikáját, ezért a játékos közösségnek más célpontot kellett keresniük és meg is találták azt, az artyk személyében. Ha niggerezni/zsidózni/cigányozni/buzizni nem is szabad, őket behelyettesíthetjük az artyval, és máris kész a hallgatólagosan támogatott World of Tanks-rasszizmus. Mert ez is a rasszizmus egy formája: gyűlölni a tüzért csak azért, mert tüzér, és mert van pofája létezni.

Mielőtt részletesebben ecsetelném, hogy miért ostobaság ez a mentalitás, essék pár szó az önjáró lövegek, megvetett tüzéreink történetéről, mert bizony van nekik! Ez a fegyvertípus a harckocsik fejlesztésének hatására jött létre, a hagyományos tüzérségi ágyúk mobilisabbá tétele volt a cél. Mert az első világháború (és az azt megelőző háborúk) óta sokat változott a hadviselés írott/íratlan szabálya, ahogy a harckocsik egyre gyorsabbak lettek a gyalogsághoz képest, egyre nagyobb távolságok megtételére lettek képesek, és ennek megfelelően egyre dinamikusabban változott a frontvonal (ellentétben az első világháború megmerevedett lövészárok-rengetegeivel), úgy a gyalogságot és a harckocsikat támogatni hivatott tüzérségi ágyúknak is fejlődniük kellett. A ló/teherautó vontatta tüzérségi lövegek nem voltak elég rugalmasan mozgékonyak a villámháborús doktrínákhoz, így nem tarthattak kellőképpen lépést az előretörő, vagy visszavonuló harckocsikkal. A megoldás tehát adta magát: a nagy erejű és lőtávolságú tüzérségi ágyúkat a már jól bevált lánctalpas harcjárművekre applikálták. Mivel az önjáró löveg nem a front legmélyén, „face to face” harcol az ellenséggel, hanem másod-, de inkább harmad vonalból támogatja a saját csapatokat, így nem kellett ezeken a járműveken a páncélvédettséget annyira szigorúan felhalmozni. Ezzel a járművek sebessége elégséges lett a feladatra, tehát tudták tartani a tempót a sereggel, szükség esetén haladhattak tovább az előretörő harckocsik után, vagy gyorsan vissza tudtak vonulni előnyösebb, könnyebben védhető stratégiai/taktikai állásokhoz. Ez az önjáró lövegek rövid története, ami megmagyarázza, miért alakult ki egyáltalán a fegyvernem.

(Hummel német önjáró löveg. Mögötte egy szintén német Wespe. Mindkettő játszható a játékban.)

Aki egy kicsit is konyít az értő olvasáshoz, mint az alapvető műveltség egyik legfontosabb eleméhez, (tehát nem funkcionális analfabéta) az így már értheti, hogy miért vannak tüzérek a WoT-ban. Észrevételeim szerint azokon a csatákon, amikor egyáltalán nincs tüzér, sokkal merevebbek a frontvonalak, a tankok hajlamosabbak a campelésre**, a játék laposabb, kevésbé fordulatos. És így már remélhetőleg világos, hogy miért értelmetlen, sőt, egyenesen baromság savval locsolni az artykat.

Kedves artygyűlölő, tüzérköpködő, szigorúan hardcore tankverekedés-mániákus Olvasóm!
Nem várom el, hogy ezek elolvasása után szeresd a tüzéreket. Ez ízlés dolga, épp úgy, mint a zene. Ha kipróbáltad és nem jött be, ha nem tetszik, hogy úgy szakad a fejedre az égi áldás, hogy el sem süthetted a magad lövegét, megértem a nemtetszésed. DE! Ha a fentiek alapján is csak az a véleményed, hogy az artyk azért büdös görények, mert csak ülnek és klikkelnek, hogy nincsenek az első sorokban, a csata legvéresebb sűrűjében; akkor nyilván nem várom el (nem is várhatom), hogy értsd a taktika finomabb árnyalatait. (Mert a tüzér dolga egyrészt ennél összetettebb, és mellesleg amíg nem vagy te is valódi harckocsizó, addig te is csak ülsz és klikkelgetsz, tehát ez az érved szart sem ér.) Azt viszont emberileg elvárhatom, hogy a világban kialakult rasszizmusodat ne a tüzéreken éld ki, sőt, lehetőleg kerüld magát a gyűlölködést! Ha rajtad múlna, az emberiség sosem jutott volna el az íjig és a parittyáig sem, mert az íjász/parittyás is csak hátul áll és lövöldöz, még most, a XXI. században is csak kőbaltával, esetleg gladiussal vívnánk a háborúkat. Persze ha nem inged, ne vedd magadra! De ha mégis, akkor viseld méltósággal!
Abba amúgy belegondoltál, hogy a könnyű-/közepes-/nehéztankok is csak távolabbról lőnek? Azokon a csöveken lövedékek távoznak, nem bokszkesztyű lengedezik rajtuk. Ha egy közepes tank lő át a pálya egyik végéről a másikba, és nem csak talál, hanem sebez is, megtapsolják. Mesterlövésznek számít és köztiszteletnek örvend. Ha ugyan ezt a tüzér teszi (akinek ez a dolga!), akkor viszont kapjon be egy batyu f@szt? Leköpdösni való klikker, aki csak „lopja a fraget”? Hogy is van ez?

Az a különösen nevetséges, hogy még a páncélvadászok között is akadnak szép számmal, akik az artykat a fent említett tanktípusokkal együtt köpködik. Pedig a páncélvadász is pontosan ugyan azt csinálja, mint a tüzér, csak nem nagy ívű röppályával lő. Neki szabad (nyilván!), a tüzértől ez viszont eretnekség a játékon belül.
Régebben az is népszerű duma volt a tüzérgyűlölet megmagyarázására, hogy nem elég, hogy hátul van és nem jön az ágyúcső elé megdögleni, pedig ki nem mondva ezt várnák el. (Nézzetek meg egy önjáró löveget! Páncélzata csak az eső ellen van (és mivel többnyire felül nyitott, még az ellen sem), nem gyors, nem fordulékony és jóval nagyobb célfelületet nyújt, mint a többi tanktípus képviselője. Ha egyszer felderítették, egy félvak baka is eltalálja!) Ráadásul volt, hogy egy lövésből kiszedte az ellenséges járművet. Ez volt a fő oka a gyűlöletnek. De álljunk meg itt is egy szóra! Egy átlagos tüzér egy átlagos tanknak, pont a gyenge és tejesdoboz-szerű szögletes felépítménynek és alacsony HP-nak köszönhetően szintén egy lövés, rosszabb esetben kettő! Ez természetes és helyénvaló, de az arty egyébként bazi nagy és erős (legalábbis papíron annak tervezett) ágyúja már nem lehet ilyen effektív, mert… mert tüzér, azért! Ez is fura… még meg is kapta az összes tüzér a sebzésérték csökkentését a többségi WoT-társadalom sírás-rívása miatt. (De legalább annyiban hasznos maradt a fegyvernem, hogy egy jól sikerült repeszgránát találat kábíthatja a legénységet, ami egyébként a facet o face-ben küzdő bajtársaknak jár közvetlen előnnyel, mert könnyebben lő mellé a kábult legénységű ellenfél…)
Mivel az arty (a fent felsoroltakat figyelembe véve) tök mindegy mit csinál, úgysem fog tetszeni a csapattársainak és a WoT-os játékosok tetemes mennyiségű légióinak, ezért nem csoda, ha idővel egyre kevésbé teper a játékostársak önzetlen segítségéért és inkább játékával a saját gesztenyéjét akarja kikapargatni. Ha így is, úgy is gyalázzák, minek erőltesse meg magát? Akkor játszik kényelmesen, a saját tempója és szájíze szerint, legalább önmaga érdemeivel tisztában lévén, jól érezheti magát a saját oldalon is ellenséges közegben. Ez persze nem szerencsés és nem követendő példa, de most leszögezem: ezt nem a tüzérek kezdték. És még ezzel a „legalább magamnak segítek” stílussal is általában a saját csapatának előnyére van, mert akkor is az ellenséget támadja, pedig azt nehezebb megsemmisíteni, mert kell egy felderítő, aki látja a riválist és ez által becélozhatóvá teszi azt az artynak is.
Most viszont azokhoz szólok, akik hozzám hasonlóan szeretik az önjáró lövegeket és nem csak csatában, de azon kívül, nyilvánosan is felmerik vállalni az arty-öntudatosságukat:

Kedves Bajtársak! Két alapszabályt szeretnék csak megosztani veletek, de ezek a szabályok is inkább a kezdőknek szólnak, viszont minden tüzérre érvényesek, nemzetiségtől és tapasztalattól függetlenül:
1. Mivel az arty lőszere baromi drága, nagyon lassú a betöltés és a pontosság is erősen kérdéses tud lenni (főleg városi pályán), ezért lehetőleg csak akkor süssétek el azt a hatalmas ágyút, ha biztosak vagytok abban, hogy a lövés találni fog. Kerüljük a kapáslövést, mert ezzel a fegyverrel nem lehet hátra szaltóból, félvakon, repülő legyet kettélőni hosszában. Két lövés között a betöltési szakaszban pedig úgymond „letolt gatyával” várjuk mi lesz, ami nagyon kiszolgáltatottá teszi a többnyire nagytestű, gyengén páncélozott, motor/lánctalp/lőszerrekesz/üzemanyagtartály érzékeny járművünket. Ne lepjen meg az sem, ha tüzérrel sokkal lassabb a fejlődés, mint bármelyik másik harcjárművel. Kevesebb tapasztalati pont, kevesebb pénz, még győztes csatában is! Ez is egy nerf*** volt a tüzérek gyengítésére, nagyon sikeres volt a többségi társadalom hisztije.
2. Ha azt látjátok, hogy van egy célpont, mely nagyon jó eséllyel eltalálható, ráadásul elég viharvert, tehát a frag**** garantált, DE egy szövetséges tankkal egymás közvetlen közelében járják a keringőt, mert épp forgóharcot vívnak, akkor NE LŐJJETEK oda! Egy tüzér lövedékének becsapódása bizonyos területen belül robbanással jár, ami egyrészt plusz (amúgy minimális) sebzést okoz mindenkinek, aki ott van(!), másrészt az eltalált jármű(vek) legénysége elkábul egy időre. Ha egy ilyen szövetséges vs ellenséges játékos közelharcát látjátok, nem szabad odalőni, mert ugyan akkora eséllyel csapjátok szét a társatok fejét, mint az ellenségét. És csapattársat meglőni minden harcjármű típussal erősen etikátlan dolog. Ha Ti teszitek ezt a tüzérrel, akkor számíthattok arra, hogy az egész csapatotok ellenetek fordul és ronggyá gyaláznak szóban is, és feljelentésben is. Tehát ne csak a csapattárs, de inkább önmagatok védelmében ne pörköljetek oda, amíg ki nem derül, mi a bunyó vége. Ha a csapattárs durran előbb, mehet az égi áldás! Nyilván ti lesztek lecseszve, hogy miért nem segítettetek, de ha odalőtök közéjük, akkor meg azért vetnek meg. De ha a csapattárs kidőlt és egy másodpercre rá elporlad az ellenfél is a lövedéketek által, akkor legalább játéktechnikailag nem vagytok felelősek a csapattársnak okozott sebzésért.

Fentebb említésre került és idézetekkel megalapozottá vált vélekedés a csőnézésű játékostársak között, hogy az egész önjáró löveg-vonalat ki kéne törölni a játékból, mert az lenne csak az igazán utópisztikus csoda-ország! Nos, kedves agyatlan barmok, had hozzam fel példának ebben az esetben azt a South Park részt, melyben Cartman be akarja tiltatni a Family Guy Mohamedes részét: ha sikerül a szájkaratés nyavalygásotoknak érvényt szerezni és kiveszik a tüzéreket a játékból, akkor jön a hiszti, hogy a páncélvadászok is tűnjenek el a feledés homályába, mert csak a bokorban álcázva campelnek ahelyett, hogy becsületesen közelharcot vívnának. A páncélvadászok száműzetésével következne az újabb hiszti: mi az, hogy a könnyű tankok olyan gyorsak és gond nélkül körbe tudnak rohanni egy rendes tankot, miközben szitává lyuggatják, tehát azokat is el kéne távolítani. Végül a döntőben jön a sírás-rívás, hogy a rohadt nehéztankoknak túl erősek az ágyúik, túl vastag a páncélzatuk, ez tarthatatlan. Végül csak azonos sémára nerfelt, azonos értékekkel bíró, talán csak nevükben különböző egyen-közepes tankok maradnak, csak hogy senki se érezze úgy, hogy egy másik osztály ilyen/olyan előnyt élvez velünk szemben. Ez aztán baromira élvezetessé tenné a WoT-ot! Ez a végső cél (a játék elsilányítása), vagy csak szimplán annyira korlátolt idióták vagytok, hogy nem fogjátok fel: a sokféle jármű változatossá teszi a csatát?

A példa nagyon sarkított, ez kétségtelen. Szerencsére a WG (a játék fejlesztői háttere) bölcsebb nálatok és meghagyja a tüzéreket a helyükön, mert mint mindegyik más típusnak, úgy nekik is konkrét és értelmes céljuk van a játékban. Tudom, hogy minden az energiaminimumra törekszik, többek között a ti agyatok is (továbbra is csak az esztelenül fröcsögő anti-arty ökrökre utalok), de higgyétek el, ti is eléggé megunnátok a játékot, ha csak egy járműtípust is eltávolítanának. Mert már ennyivel is csökkenne a változatosság. Ennek megértéséhez észre van szükség. És aki ugyan nem szereti a tüzéreket (szíve joga), de nem csak a szavakat olvassa fel magában egymás után, hanem értelmezi is a szöveg tartalmát, az belátja, hogy nem teljesen elfogult és alaptalan, amit itt lepötyögtem. Érdekességképp megemlíteném, hogy magamat maximálisan, azóta, hogy elkezdtem játszani, mindig is elsősorban tüzérként neveztem meg és teszem most is. Tüzér vagyok! Egy olyan tüzér/artys, akinek legalább 26 harcjárműve van jelenleg a garázsban és ebből KETTŐ tényleges tüzér (egy Hummel és egy G.W.Panther)! Persze ezt a számot a közeljövőben tervezem megduplázni, akkor majd 28 járműből lesz 4 tüzérem. De ettől még magamat tüzérnek vallom, az is maradok mindig.

Röviden összefoglalva: a tüzérek a játék szerves részei, épp úgy szükség van rájuk, mint a többi fegyvernemre (aki mást állít, szűk nézőkörű, mert látni nem lát, csak néz, de azt is rosszul), de egyrészt nagyon specializáltak, ezért komoly pályaismeretet, az ellenséges járművek tulajdonságainak és a velük való hatékony stílus ismeretét kívánnak (különben nem találjuk el a célt). Egy artynak mindig kettő lépéssel előre kell gondolkoznia, amikor céloz és legalább olyan türelmesnek kell lennie, mint Teréz Anyának (nem kapkodhatunk el semmit, mert egyrészt drága a lőszer, másrészt a hosszú töltési idő alatt értékes csapattársakat lőhet ki az ellenség). A játék leg-megvetettebb osztálya az önjáró löveg, pontosan olyan, mint az a kisebbség, amit a többség lenéz, utál, megvet, alsóbbrendűnek tart, mert nem képes és nem is akar belegondolni, mik gyűlöletének tárgyának lehetőségei. Ha valaki artyba ül, számítson rá, hogy senki sem fogja nem hogy szeretni, megtűrni sem. Lesznek, akik direkt kiszúrnak a tüzérrel, akár a saját csapat kárára. Ezt tudomásul kell venni, mert segítségre nem számíthatunk senkitől. És persze ha tudjuk, lőjük vaskos repeszgránátokkal az ellenséget, főleg azokat, akik nem túl mobilisak!

A játék egyik szovjet tüzére, mely valójában nem került sorozatgyártásra, mert technikai csődnek minősült. De a játékban nagyot harap. :)

Lábjegyzet: egy-két Hunglish fordítás a laikusoknak :)

*Arty - az artillery becézett formája, röviden "tüzér"

**campelés - úgy fordíthatnánk le röviden: "táborozás". Az a játékos campel, aki egy helyben csücsül, általában jól álcázva és várja, hogy az ellenfél elé jöjjön. És akkor Durr Bele!

***nerf - kétféle nerf létezik, a lényeg ugyan az: az adott dolog gyengítése játéktechnikai módszerekkel. A passzív nerf esetén nem igazítják a többi fejlődő járműhöz az adott eszköz tulajdonságait. Az aktív nerf esetén konkrétan gyengébbé teszik valamelyik tulajdonságát (akár többet is).

****frag - a lelőtt/kilőtt/legyőzött ellenfél után behúzható strigula/trófea.

A blog.hu is tehet egy szívességet, hogy még mindig (majdnem egy éve) nem tudok reagálni komment formájában a saját blogomon egy saját bejegyzésre. Hiába jeleztem ezt kétszer is a blog.hu felé, szemmel láthatóan szarnak bele a problémába. Ezért most kivételesen egy külön bejegyzés formájában reagálok egy érdekes és kivételesen ésszerű (tehát nem thotferis) hozzászólásra.

@MagusMedivh: Üdvözöllek a blogon! Öröm látni, hogy végre józan észrevétellel is találkozom "Jézusmagyarvoltidegenszívűromángyohatakarodj" mentalitás helyett. :)

Nos, lépésenként haladva a magam észrevételei:

Én sem azt mondom, hogy bárki fia-borja ellenőrizetlenül jöjjön-menjen, félreértés ne essék. Ahogy megfogalmaztad, elsősorban a propagandával van bajom, méghozzá nem is kicsi, mert nem csak (magát hívőnek valló) kereszténynek, de tisztességes lelkiismeretű embernek sem lenne szabad ezt elfogadnia. A Fidesz-gépezet csak és kizárólag abból áll, hogy ellenségeket keres és azzal ijesztgeti a híveit. Persze azt is bajnak érzem, hogy egy politikai párt államvallássá gyurmázza magát.
Tehát én sem azt mondom, hogy tömeges beengedés legyen. A XXI. században nem hiszem, hogy olyan fene nagy nehézség lenne utánajárni, hogy a határra beeső személy itt akar-e élni (az esetek 90%-ában nem!) és hogy jogosult-e a menekült státuszra? Vizsgáljuk ki, ez tényleg fontos, de a kormány nem ezt teszi: mumusnak állítja be az embereket és eltaszítja egy olyan országban, ahol az emigráció még nagyobb baj, mint a migráció. És szerintem az integráció kérdése is egy kicsit túlparázott dolog: hogy egy sarkított példát mondjak, Szolnok és Debrecen között mennyi emberről tudunk, aki magát (származásilag) kunnak vallja? Közel sem annyira elzárkózódó az, aki élni jön ide, mint híresztelik (ez a cigányságra is érvényes ám!).
"a problémát a szülőföldjükön kell megoldani nem pedig itt"
Ez nagyon kényelmes mentalitás egy olyan helyen, ahol nincsenek akkora nagyragadozók a természetben, melyek ha nem tudnak elejteni egy gnút, akkor a lányunkkal teszik meg, van ivóvíz a csapban és nincsenek belháborúk sem. A tehetetlen kisember, akit szó szerint AK-val űznek el a falujából, éhezik és a fél családja kihalt golyó/kés vagy malária által, hogyan oldja meg a szülőföldje bajait? Ha innen, Magyarországból (ahol ilyen bajok nincsenek) százezrek mennek ki Angliába jobb fizuért, nem érzem jogosnak, hogy kifogásoljuk az afrikai menekültet, amiért Európába jön élni.
Azt sem hiszem, hogy a kormány az intézményesített Antikrisztus, aki az Egyház életére tör. Csak abban vagyok biztos, hogy ha már nem lesz/lenne szüksége az egyházak támogatására, ugyan úgy átgázol rajtuk, mint minden(ki) máson is.

Tény, hogy más szemszögből látjuk a dolgot, de az alap probléma ugyan az. Ezzel a bejegyzéssel én kifejezetten a keresztényeknek szándékoztam üzenni, összefoglalva azt, miért nem egyeztethető össze egy keresztény ember értékrendjével a Fidesz teljes bel- és külpolitikája.

Már biztos szétterjedt a neten Nyáry Krisztián nyílt levele, melyet a NAV-nak írt, és megpedzegetett benne egy érdekes részletet. A hamarosan bevezetésre kerülő bevándorlásellenes törvénycsomag szerint "bevándorlást segítő tevékenységnek minősül a bevándorlást pozitív színben feltüntető propaganda tevékenység". Csapjuk csak föl szépen a Szentírást és nézzük meg mit ír a Leviták Könyve?

"Ha jövevény lakik földeteken, s tartózkodik köztetek, ne tegyetek szemrehányást neki: olyan legyen köztetek, mint a bennszülött, s úgy szeressétek, mint önmagatokat, hisz ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!" /Lev 19, 33-34/

Ebben az esetben (a magukat kereszténynek valló polgártársaimnak szólok), melyik az elsődleges? Az Isten törvénye, vagy a császáré? Ez a szöveg bizony szigorúan betű szerint teljességgel kimeríti a "a bevándorlást pozitív színben feltüntető propaganda tevékenység" fogalmát, részletkérdés, hogy ez a szöveg pár ezer évvel régebbi, mint a hamarosan aktuálissá váló törvénycsomag. Visszamenőleg is lesújt a törvény kőkemény vasökle a BIBLIÁRA?

És igen, ebbe még a "média kampányok, média szemináriumok folytatása, és az abban való részvétel" is bele tartozik. Akkor most kérdem én, ezúttal a Nagy Testvértől, aki kilóra akarja megvenni az Egyházat (és minden nagyobb keresztény egyházat): az egész kereszténységre vonatkozik ez? Minden hittanórán, teológiai képzésen, lelki napon való részvétel, illetve ezek levezetése "a bevándorlást pozitív színben feltüntető propaganda tevékenység"? Ugyanis az "média kampányok, média szemináriumok folytatása, és az abban való részvétel."

Kedves Keresztény Testvérek!

Nem lóg már ki baromira a lóláb? Mennyi aljasabbnál aljasabb szemétséget tehet még meg a kormány, mire nektek is leesik, hogy az egekig magasztalt, "hazánkat és az európai értékrendet, civilizációt védő" narancsvérű bálvány valójában sunyi, gonosz és egyáltalán nem krisztusi? Tényleg várjuk meg, amíg Orbán Viktor elnyeri a Pontifex Maximus modern köntösű címét, hogy aztán titeket (igen, titeket Keresztény Testvérek) letaposva, üldöztetve, kizsákmányolva végül elsöpörjön, mint egy elhasznált, ócska szemetet? És ha ez bekövetkezik, akkor komolyan bamba, buta arccal rázzátok a fejeteket mondván: "nem is hittük volna..."? Meg a nagy francot nem! Ennyire csak az lehet csőlátású és vak, aki nem akarja észrevenni a nyilvánvalót!

Szokták mondani, hogy fejétől bűzlik a hal, nem véletlenül. Itt, a magyar közéletben is rohadt narancs szag terjeng. Csak itt az is röhej, hogy milyen sokan állítják már majdhogynem meggyőződéssel, hogy ez a dögletes bűz valójában rózsaillat...

Amúgy az Újszövetségben is akad "a bevándorlást pozitív színben feltüntető propaganda tevékenység"! Nehogy arra hivatkozzon a turbómagyar keresztény-értelmiség, hogy a Leviták Könyve csak a zsidókra vonatkozik...

"Jöjjetek Atyám Áldottai, vegyétek birtokba az országot, mely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem..." /Mt 25, 34-35/

Sőt, itt ellenpropaganda is van!

"Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, mely az ördögnek és az ő angyalainak készült. Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be..." /Mt 25, 41-42/

Baromi sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta, ami a magyarországi politikai undormányt elemezte. Nos, pontosan két hónap telt el, ideje egy kicsit aktualizálni a helyzetet. Hogy jellemezném szép hazám jelenlegi állását a leghálátlanabb témában, mely egy beszélgetésben felmerülhet? Röviden összefoglalva:

CSALÓDÁS

Megvalósult az egyik legrosszabb forgatókönyv. A magát ellenzéknek nevező megélhetési politikusok felesküdtek az illegitim Alaptörvényre és viszik tovább az eddigi nulla teljesítményüket, amit eddig is nyújtottak. Senki nem szól fel az orbánizmus ellen az EU-ban, még csak összefogás sincs. Tüntetések sincsenek már két hónapja. Az átlagember (aki nem fideszhívő*) rájött, hogy itt semmi sem változik, fölösleges kimenni az utcára. Hiába kiállt a nép változásért, ha azok, akik tehetnének érte, csak vakarják a seggüket, miközben látványosan sóhajtoznak.

Ez engem annyira felháborított eleinte, hogy azt hittem, agyfrászt kapok. Aztán volt időm végiggondolni a dolgot. És rájöttem, miért ennyire fatökű az "ellenzékünk" a Császársággal szemben.

Kérem szépen, ezt is mindenki tudja már, de a bizonyosság kedvéért leírom: az ellenzék valójában nem akar változtatni ezen az állapoton. Leszarják, hogy a narancsfertő szabályosan kirabolja az országot, tönkreteszi az amúgy is ingatag egészségügyet, oktatást, Észak-Korea szintű militarizációt tervez, lop, csal, hazudik, tehát teszi, amit eddig is tett. Ugyanis jelenleg, Magyarországon ellenzéki politikusnak lenni (csak megélhetési politikusról beszélünk, nincsenek igaz hazafiak a palettán) egy kétharmados vezetésű kormány uralma alatt baromira kényelmes! Nézzük csak:

- Bármit megígérhetnek. Úgysem tudják megvalósítani, mert a Császárság lesöpri a benyújtott indítványokat az asztalról.

- Nincs rajtuk semmilyen felelősség. Minden szart rákenhetnek a Fideszre. Még azt is, hogy ők (az "ellenzék") nem tesznek semmit!

- Biztos, szaftos fizetés, mentelmi jog, jó kocsi, benzinköltség nincs, tehát a kényelmes élet biztosítva van.

Innentől csak néha meg kell játszaniuk, hogy nem tetszik nekik az egész, de akár CS:GO-zhatnának is a Parlamentben. Egyetlen szavukba kerülne, hogy az EU megkezdhesse a Fidesz köcsögségeinek kivizsgálását, de ezt nyilván nem teszik meg. Mert a végén még dolgozni is kéne és a felelősség bizony baromira nem kell nekik. Csak az, ami a koncból megmarad, mert azzal is jól élhetnek.

Tehát ez a szomorú helyzet. Hatalmas csalódást okozott bennem ez az egész látványos semmittevés, ami a mandátumuk felvételével kezdődött és azóta csak a fizetést veszik fel. Nincs valódi ellenzék, teljes a Fidesz-uralom, a hazám mélyrepülésben a gazdasági összeroppanás és még ki tudja még, milyen szörnyűség felé. A kisember tehetetlen, a nagykutyáknak jó ez így. Kiábrándító (utálom ezt a szót, mint a szart) az egész.

Innentől csak a háttérben figyelem a fejleményeket, mert nincs igazán értelme pár hetente (na jó, havonta) arról írnom, hogy még mindig szarban vagyunk és nem javul semmi. Persze az extrém gáz dolgokat képernyőre vetem és szót emelek ellene, még ha széllel szembe hugyozás is az egész. Részemről a politika mocskából elég volt, már így is rendesen szétbarmolta a manapság amúgy sem remekelő étvágyam. Az Úr irgalmazzon a magyar népnek!

Lábjegyzet:

*fideszhívő - itt konkrétan az orbánistát értem, akinek az ereiben is narancslé lötyög és Isten helyére Orbán Viktort állítja (miközben névlegesen kereszténynek vallja magát. Akinek inge, igenis vegye magára! Nem szolgálhatsz Istennek és a mammonnak!)

Már lassan harmadik hete, hogy lecsengtek a választások. Ahogy az várható (és remélt) volt, a választások során nyilvánvaló csalással nyert kétharmad nem maradhatott figyelmen kívül, igen kiterjedt néptömeg tüntetett immáron kétszer is. Mind a kettőn ott voltam, elvégre ez az orbánista hatalom nem maradhat fenn. Az eseményeknek volt nagyon jó és sajnos rossz oldaluk is, de kezdjük először a jóval:

1. Végre összefogott egy olyan közös akarat, melyet nevezhetünk ellenzéknek! A választás során és azután az ellenzéki pártok fatökűsége egyértelművé tette számomra, hogy a Fidesz csak teljes egyetértéssel és összefogással váltható le. Erre az ellenzéki pártok képtelenek, ami nagy baj. De ezeken a tüntetéseken ott volt mindenki: balos (MSZP), jobbos (Jobbik), liberális, demokrata (DK), diplomás és melós (a munkásosztály piros lobogója is táncolt ám a szélben!), idős, fiatal. Több százezren voltunk kint a Parlament előtt is (mi magunk a családdal, barátokkal nem jutottunk el a térig, akkora volt a tömeg) és az Erzsébet-hídnál is (itt is leparkoltunk inkább a Ferenciek terén, de a tömeg vége az Astorián volt!). Hiába mondják a kormánypártban, hogy „bolhacirkusz” volt csupán, ez egyrészt az ő arrogáns pofátlanságukat bizonyítja, mellyel lenézik a népet,másrészt masszív tévedés. Ilyen tömeget nem lehet a szőnyeg alá söpörni!

2. Szóba kerültek a kínos témák. Bizony, kijelentették, hogy a Fidesz csalt a választásokon, hogy olyan törvények meghozására készülnek, ami nemhogy keresztény, de simán egészséges emberi lelkiséggel össze nem egyeztethető. Szó volt a porba taposott egészségügyről, az európai szinten mélyrepülésben lévő oktatásról és hogy nem annak van „kalandvágya”, aki kimegy innen Angliába/Némethonba/bárhova máshova, hogy megéljen, hanem annak, aki itthon marad.

3. Tüntetni mentünk, hallatni a hangunkat, hogy nagyon nem vagyunk elégedettek a helyzettel. Tettük mindezt határozottan, mégis békésen, nem voltak zavargások. Nem verték szét a várost, nem gyújtogattak autókat, nem volt szükség rendőr-attackra. Nem úgy, mint 12-éve. Nem hiányzik a balhé, tehát nem lehet azzal sem szájkaratézni, kedves narancsvérűek, hogy dühödt „csőcselék” tombolt Budapesten és más városokban. Bizony, nem csak Budapesten tüntettek! Ennek örültem is nagyon.

De sajnos nem hagyhatom ki a rossz dolgokat ebből az egész jól hangzó eseménysorozatból.

Ugyanis azt harsogni, hogy a Fidesz csalt a választásokon, mert 49% szavazat testvérek között sem kétharmad, ez nem újdonság. Tudjuk jól, ezért voltunk kint! Elhangzottak nagyon szép dolgok, hogy nem hagyják, hogy a Fidesz embereket tegyen tönkre, nem hagyják, hogy a civil szervezeteket kizsigereljék, nem hagyják veszni hagyni az országot. Ez mind szép és jó, de nem hangzott el a „HOGYAN?”, pedig ez a lényeg! És ami még jobban fájt: úgy néz ki, hogy az ellenzékinek nevezett, szemmel láthatóan erőtlen pártok beletörődtek a kétharmados győzelembe. Pedig pont ez az, amit nagyon nem lenne szabad ennyiben hagyni!

Tisztázásképp:

• A Fidesz által már a 2010-es győzelem után kiadott Alaptörvény érvénytelen! Kétharmaddal maximum módosítani lehet az Alkotmány egy-egy pontját, az új Alkotmányhoz viszont négyötödös többség kell!
• Az érvénytelen Alaptörvénnyel felruházott, a választási törvényeket is a törvényesített csalás szintjéig tekergető Fidesz 2014-es győzelme (figyelembe véve az első pontot) illegitim volt.
• A mostani csalással nyert kétharmados kormányzás szintén illegitim. Tehát az egész Fidesz-uralom, az érvénytelen Alaptörvény, ráadásul az EU-val szembeni pimaszkodások, a magát keresztényinek valló párturalomnak a gyűlöletre buzdító kampánya, a középosztály jobbággyá gyalázása, a mértéktelen közpénzlopás, Európai Uniós támogatás eltapsolása, puszipajtások földbirtokkal való jutalmazása együttesen olyan destruktív hatás Magyarországra és a magyar népre nézve, ami tűrhetetlen!

És most fognak engem megkövezni, de kijelentem (ennél tovább nehéz rontani a helyzetemen): vérlázító, hogy Egyházunk a keresztényhez méltatlan tettek ellen nem szólal fel, mert elegánsan be lett fogva a szánk:

1. nagypénteki munkaszüneti nappal,

2. kötelező hittan oktatással,

3. iskolaátadással, Csodák Tornyával és egyéb apróságokkal, amikre valójában nincs szükségünk.

Ha nem ismerném a püspökeimet, mérhetetlenül haragudnék. Így csak fel vagyok háborodva, mert félrevezetik őket. A Szentatya többszöri felszólalásai és intelmei ellenére továbbra is hallgatólagosan támogatott idegengyűlölő politika számomra érthetetlen módon vezeti meg a püspöki kar és a papság, ráadásul a magát kereszténynek valló hívő tömeg majdnem egészét. Aki pedig erről szót emel, örüljön, ha csak lehurrogják. Hát, én szót emelek.

Keresztény Testvéreim! Ne hagyjuk, hogy a Fidesz, mely nem csak párt, hanem most már vallás is, egy pszichésen instabil* papír-Mussolini vezetésével a totális összeomlás felé sodorja a hazánkat! Ne hagyjuk, hogy az idegengyűlölet, az állandó ellenségkeresés, a keresztényhez méltatlan jóra való restség miatt olyan emberek ezrei szenvedjenek, akik nem ártottak nekünk semmit, nem is akarnak ártani, sőt! Még csak nem is akarnak itt lenni.

De hogyan lehetne tenni mindezek ellen? A zászlólobogtatás kevés. Ha az utcára megyünk tüntetni, a Császár külföldre vonul. (Megoldás lehetne minden nap az utcára menni, hátha akkor nem jön vissza, de ez sajnos kivitelezhetetlen.) Viszont nagyon nem hiányzik a balhé! Tehát olyan módszer kell, ami effektív, de nem radikális.

Egyrészt a XXI. században élünk, az internet nem felejt. A Fidesz minden genyóságát közzé kell tenni, had lássa mindenki! De főképp az EU! Minden adandó alkalommal fel kell hívni az EU figyelmét arra, hogy a kormány illegitim, az Alaptörvény érvénytelen és csalással jutottak hatalomra. Továbbá bizonyos fokú passzív ellenállás is javasolt (pl. a kockás ing a tanárok iránti szolidaritás, a feketében dolgozó nővérek esete, tehát van módja, hogy jelezzük egyet nem értésünket).

És hogy ne csak a külföldi segítséget említsem (elvégre milyen ciki már, hogy mindig másokat kell megkérnünk, hogy segítsen rajtunk?), lenne még egy dolog, ami nagyon fontos és hatásos lenne: minden ellenzéki képviselő a Parlamentben tagadja meg az eskütételt az új Alaptörvényre, mivel az érvénytelen. Ne vegyék fel a mandátumukat, így egy éven belül új választást kell(ene) kiírni. Kár, hogy ez csak fantázia marad, mert már azon agyalnak a fatökű ellenzéki pártok, hogy hol, ki legyen a díszmadár…

Lábjegyzet:

*pszichésen instabil Császár? - Tegnapi hír, mindenki tud róla, de a lelküket is eladnák, hogy a Nagy Titkuknak nevezhessék. Ugyan már...

Most a politikát félretesszük, így is elég puskaporos lesz a levegő (az sem kizárt, hogy szó szerint, annak pedig nagyon nem örülnék). Ismét visszatérünk a hithez, mint témához. Ezúttal János evangéliumából szemeznék ki egy érdekességet és elmélkedem rajta.

Előre jelzem, hogy ez a bejegyzés ismét kissé személyes jellegű lesz! Igyekszem leszoktatni magam róla, mert nem akarom, hogy a blog a tisztijeimről szóljon! Bár ez most egy újabb kivétel (sajnos), azért merem mégis megjeleníteni, mert hátha segítséget és erőt ad valamelyik Kedves Olvasónak. A személyes baromságaimat ebben az esetben tessék ignorálni és a lényegnél megmaradni. Jelezni fogom, mikor jön a rinya. Mivel a bejegyzés személyes részletet is tartalmaz, ebbe a bejegyzésbe kommentelni nem adok módot. És ha kérhetem, élőszóban sem kérek észrevételt - tudom, hogy én tudom rosszul.

Jézus többször is buzdítja a zsidókat, tanítványokat, (az apostolokat meg pláne!) arra, hogy imádkozzanak. Még azt is elmondja, hogy kell helyesen imádkozni. A nagyhét vége táján felfigyeltem egy részletre, ami eddig ugyan nem kerülte el a figyelmem, mert figyelmesen olvasom a Szentírást, de most még szembetűnőbb volt. János evangéliumában, az utolsó vacsora estéjén Jézus nagyon sok mindenről beszél nekik: a legfőbb parancsról, ami a szeretet. A Szentlélekről. A végidőkről és annak jeleiről. Az Atyáról. Az Emberfia újbóli eljöveteléről. Tehát bőséggel halmozza az információkat a jelenlévő tizenegy apostolnak (Júdás ekkor már „Amit teszel, tedd meg gyorsan!” dolgát végzi, ő ezeket nem hallja.). Két dolog viszont újra és újra előjön: Először is a „Szeressétek egymást!”*, ami ugye a szeretet parancsa. Amiről viszont én most írnék az ez:

„Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.” /Jn 14, 13-14/

Természetesen Jézus nem pofázott csak úgy a levegőbe, amikor tanított, minden szava fontos volt. De Jézus ezt a kijelentést összesen ötször(!!!) mondja el, csak János evangéliuma szerint, egyetlen éjszakán:

„Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok.” /Jn 15,7)

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” /Jn 15, 16/

„Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” /Jn 16, 23-24/

„Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem.” /Jn 16,26/

Nem csak Jánosnál hangzanak el hasonló szavak.

„Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?” /Mt 7, 11/

(Ez egyébként Lukácsnál is szerepel!)

„Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek.” /Mk 11, 24)

Tehát elmondhatjuk, hogy Jézus kiemelten felhívja a figyelmünket arra, hogy „kérjetek az Atyától”. Kardos Mihály atya is erről beszélt nekünk, amikor Xinaffal és Morvinuszkával Szegeden jártunk. Példát is mondott nekünk Mihály atya a jelenkori életből, mégpedig olyat, hogy csak lestünk, mint a bagoly! Ennyit a bejegyzés hit témájú általános lényegéről.

És most jön a hiszti-faktor! Aki inkább elmélkedne Jézus szavain, az most nyomjon a jobb felső sarok „X” jelére!

Bevallom töredelmesen, hogy ez a krisztusi tanítás számomra nagyon fájdalmas és nehéz részlet. Lehet a hitem nem volt elég hozzá, vagy félreértettem Jézust (habár pont itt kezdődik a lelki békétlenségem, mert mi félreérteni való van azon, hogy „kérjetek és megkapjátok”, hogy „bármit kértek az én nevemben”, és hogy „kérjetek amit csak akartok”?). Minden esetre volt olyan mélyről jövő, személyes kérésem az Úrhoz, amit csak Neki mondtam el, ami nagyon fontos volt számomra (és most is az). Nem átok volt az, nem ártani akartam másoknak, imádságban kértem lelkem legféltettebb vágyát, pont úgy, ahogy Jézus is többször megmondta, hogy „kérjetek” de nem adta meg. És jelenleg úgy áll a dolog, hogy nem is fogja megadni soha. Ez rosszabbul esett, mint egy vesén verés.

Tisztában vagyok vele, hogy Isten nyilván nem kívánság-automata. Ne úgy tekintsünk Rá, hogy bedobjuk az imát, lenyomjuk a gombot és csiribú-csiribá, kijön a kérésünk, plusz a visszajáró apró. Természetesen szabad akarata van az embernek is, csak számomra itt ellentmondásnak tűnik egy olyan krisztusi tanítás, ami 100%, hogy nem lehet sem téves, sem hamis. Jézus sosem hazudott, most sem teszi és nem is fog hazudni sohasem. Tehát csak egy alternatíva marad: valamit én csesztem/cseszek el. Talán nem volt elég erős a hitem. Ha így van, van-e igaz kereszténytől elvárható hitem egyáltalán? Vagy félreértettem az Úr szavát, és ezek, amiket most fent idéztem Jánostól, az apostolokra vonatkoznak? Elvégre én nem vagyok apostol, akkor mire föl várok el olyasmit, ami nem az én szintem?

Isten léte számomra megkérdőjelezhetetlen dolog. A puszta tény, hogy élek a bizonyíték rá (erről bővebb kifejtés nincs és nem is lesz!). Tehát nem arról van szó, hogy kétségeim lennének Isten léte felől. Csak azt nem értem, miért mondta azt, hogy „kérjetek, amit akartok”, „bármit kértek az Atyától, megadja nektek”, ha a gyakorlat személyes tapasztalataim alapján az ellenkezőjét igazolja?

Tény (és ismét magam ellen lépek fel az Úr önjelölt ügyvédjeként), hogy bármit is kértem Tőle imádságban és böjtben másokért(!), azt tényleg teljesítette. Úgy néz ki, egyedül magamért nem imádkozhatok, ez tiltott dolog. Nem értem és sokszor fáj, de tudomásul veszem. Elvégre tényleg sokan vannak (nem csak a családomban, barátaim, ismerőseim között, hanem szerte a világon idegenek millióival), akiknek nagy szükségük van az Úr segítségére. Jobban teszem, ha őrájuk szorítkozom, egyrészt, mert nekik jobban kell a támogatás, másrészt mert úgy néz ki, én nem érdemlem meg azt a kegyelmet, amiről János apostol több helyen is ír.

És persze mások sem kérhetik azt az Istentől, amit lelkem mélyéből kívánok, azt már bebuktam, egy lefutott, végképp elvesztett ügy. Sok törekvés, remény és keserves küzdelem a semmiért. Bátorítanám az Olvasókat, hogy saját esetetekben Ti nyugodtan és bátran kérjetek, mert megadatik nektek, de ez pont tőlem baromira nem lenne hiteles. Ha Istenről van szó, mindig szívesen beszélek az üdvösség témájáról, Isten szeretetéről és irgalmasságáról, az ima erejéről, a böjt fontosságáról… de erről az egyről nem, mert baromira hiteltelen lenne tőlem és számomra nagyon instabil téma. De ne tessék ebben a témában elővenni személytelen személyemet, nem vagyok szent! Bárki más igazolni tudja Jézus ezen szavaiban az igazságot, inkább hozzá(juk) forduljatok a témában! És most befejezem a személyes nyavalygást, már így is sokkal többet mondtam, mint amennyit szabad lett volna…

Uram Jézus, könyörülj rajtam! Sokat kell imádkozni a Jézus-imát, de eleget nem lehet...

Lábjegyzet: sajnos most is van...

*felebarát szeretete - piszok nehéz tud lenni ez a parancs is, pedig az üdvösség múlhat rajra! Persze ez a felebaráti szeretet nem úgy értendő, hogy a világ utolsó szemétládája is legyen puszipajtásom, akit keblemre ölelek. A baj akkor van, amikor valakit, akiért Krisztus épp úgy kereszthalált halt, mint értünk, egyáltalán nem tekint az ember nemhogy fele- vagy bármennyire barátjának/testvérének az Úrban, hanem fortyogó gyűlöletet érez iránta. Ez akkor pláne gáz, ha az illető ráadásul nem is tett semmi biztosan rosszat. És itt a veszély: bocsássunk meg azoknak, akik ártottak nekünk, oké. De ha a gyűlölt személy semmit sem tett, nincs mit megbocsátani neki! És mégis tombol a harag. Tehát vigyázni kell a felebarát szeretetéről szóló paranccsal, mert egyike a legfőbb parancsoknak! És baromi könnyű ignorálni ezt, pedig veszélyes...

Sajnos nem hagyható teljesen figyelmen kívül a politika mocska. A választások, és egy számomra érthetetlen módon aratott kétharmados győzelem után ez pláne fontos kifejtést kíván. És a most következő bejegyzésemmel nem leszek népszerű, ugyanis kijelentem, hogy szerintem a 2018-as választásokat a Fidesz csalással nyerte meg.

Mint korábban megállapítottuk, manapság kezdi felütni fejét egy olyan személyi kultusz, ami baromira káros a társadalomra. Nem tekergetem a szót tovább, leírom: jelen esetben az orbánizmus „államvallását” bírálom. Elhatárolódom tőle, károsnak találom a hazára és népünkre nézve. A Fidesz tönkre fog tenni mindent, ha hatalmon marad. Az elmúlt nyolc évben (ismerős?) mást sem tettek, csak loptak, csaltak, hazudtak. És ezt fogják továbbra is csinálni, de az sem lepne meg, ha mellé megkezdenék a politikai "tisztogatásokat" is. Tehát elcseszték a múltat, elcseszik a jelent ebben a pillanatban is és módszeresen lerombolják a jövőt. A Tiédet, az enyémet, minden itt élő magyarét, aki nem az ő belső körükhöz tartozik.

Különösen zavaró már-már vallási szinten elkötelezett fidesz-hívőknek a megnyilatkozásait hallgatni és olvasni. Főleg azért, mert az ilyen emberek nagy része hithű keresztényként definiálja magát. És ekkor állunk meg egy-két szóra! A narancsvérű testvéreknek most kell eldönteniük, melyik félnek szolgálnak: Istennek, vagy a Fidesznek (egész pontosan személyesen Orbán Viktornak)? Jézus világosan fogalmaz ez ügyben:

„Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” /Mt 6,24/

Ez a mondat intő jel és bizony most már nagyon is aktuális. Jelen esetünkben a „mammon” szót nyugodtan helyettesíthetjük „Orbán”-ra.

Most nem lepne meg, ha hömpölyögne a kommentek között a gyalázkodás. De kedves narancsvérű Olvasók, most gondoljuk szépen végig! Miért írtam mindezt?

Azért, mert a fanatizmus semmilyen szinten nem elfogadható. És ez a tömény orbánizmus, ami manapság fenyegető árnyként telepszik meg az emberek tudatában, bizony egy ilyen dolog. Arról nem is beszélve, hogy többeknek (még magukat kereszténynek vallók között is!) Orbán Viktor személye tényleg előtérbe került Istennel szemben. Mi igazolja ezt?

1. a határzár és a migránsutálat. Jézus befogadta volna őket, de az orbánisták a mai napig gyűlölködnek. Pedig Jézus a felebarát szeretetéről tanít! Nem érzitek a paradoxont?
2. az agyonplakátozott Soros-köpködés, az Üzenjünk Brüsszelnek elmebaj, és a most divatossá vált ENSZ-gyalázás mind-mind igazolják a Fidesz politikáját. Kineveznek egy ellenséget, melyet „aki igaz magyar” kötelessége gyűlölni. Újabb bizonyítéka annak, hogy a kormány (bár ezt hangoztatja magáról), mégsem keresztény. Az idegenek gyűlölete nem egyeztethető össze a krisztusi kereszténységgel!
3. népszavazás ugyan van, de csak arról, amit a kormány ellenségnek tart. Miért nem volt népszavazás a Liget-projektről? Ez persze a fanatikus orbánistáknak természetes dolog, mert amit a Nagy Testvér mond, az egy verbális Szentírás kell legyen. Ismét a mammon…

Itt és most leszögezném újra: a fanatizmus minden esetben káros! Akár vallási, akár eszmei/politikai. Aki fanatikus, az nem lehet jó ember. Ugyanis ez a jelenség már betegség, nem az erős hit példája. A fanatikus nem szeret, csak rajong, viszont a végletekig gyűlöl. És ha a fanatizmus olyan embernél üti fel a fejét, aki magát kereszténynek, Istenhívőnek tartja, de semmi szeretetet nem gyakorol felebarátja felé, mert „rohadt migráns, aki elveszi a munkát és nőket erőszakol”, az csak papír szerint megkeresztelt, az igaz hittől messze jár. És ami a legfájdalmasabb, hiányzik belőle a keresztény ember felebaráti szeretete. Hiszen a migránsban ellenséget lát, feledve, hogy még az Úr Jézus is migráns volt annak idején! (Menekülés Egyiptomba Heródes elől, tökéletes példa.)

Baromira figyeljünk magunkra, mi keresztények! A fanatizmus minden esetben baj, a keresztény-fanatikusok is csak ártottak a világnak és ártanak ma is! Az orbánista fanatizmus is pontosan ilyen. De ilyenkor nem csak a társadalom kerül veszélybe a narancsvér miatt, hanem az üdvösség is. Vessük el magunktól a narancs-mammont és forduljunk az Úrhoz (aki az Isten és nem Orbán Viktor! Félreértés ne essék…)!

Aki tényleg segített az embereken. Segítsen meg minket most is, mert nehéz idők jönnek!

Amíg tart a tébolyda a választásokkal, íme egy kis hangulatteremtő. Meglátjuk, hogy holnap ilyenkorra rám rúgja-e az ajtót a TEK (melóban leszek!), vagy sem. :)

Nem rejtem véka alá, hajrázom azért, hogy bukjon a Fidesz. Mindezt erkölcsi és lelkiismereti okokra alapozom.

A politika trágyaáradatát most mellékágra tereljük, így is lesz mit a tejbe aprítani. Most egy már régebben elővett, de sajnos aktualitását nem vesztett jelenségről lesz szó.

Tavaly télen már írtam a laposföldesek világnézetéről, de akkor csak karcolgattam a jéghegy csúcsát. Azóta annyi minden történt ezen a fronton, hogy megért egy újabb bejegyzést írni róla. Nos, lássuk: honnan ered ez az elmélet, mire alapozzák, és mégis mit is hisznek pontosan? Persze kihagyhatatlan kérdések még: kik képesek ilyesmiben hinni és miért? Elsődleges forrásom jelen esetben (is) a sokszor emlegetett Mindmeghalunk.com*, melyen maguknak a laposföldeseknek a hozzászólásai láthatók. Öveket becsatolni, ez irányított becsapódás lesz!

A laposföldes világnézet hamvaiból való feltámadása (szélütéses főnixként), az USA-ból származik és alapja a következő: egy sajátos Biblia fordítást szó szerint értelmezve arra a következtetésre jutottak egyes fura szerzetek, hogy a mi Földünk lapos. Mert így van a Bibliában és pont. Akkor még csak egy szektányi közösséget érintett a dolog, de mostanra ez a hit világszerte magához vonzotta a szellemileg nem-éppen-toppon-lévők közösségét. Az internet segítségével a laposföldesek világszerte megoszthatják mindenkivel szemléleteiket, melyeket logikusnak, "józan paraszti ésszel" levezetett logikai érvelésnek tartanak, mi inkább szellemi földhöz-seggelésnek nevezhetnénk. Jobb híján, mert bár igyekeznek nagyon tudományosak lenni, azért a földrajz és alapvető műveltség keretein belül tanult fizika szemmel láthatóan nem megy nekik a gyakorlati életben. Ez volt a diszkrét és visszafogott felvezetés.

És most következzen a nyers forma: ma, a XXI. században, aki komolyan képes azt hinni, hogy a Föld lapos, az egyszerűen hülye. Nem, nem szellemileg fogyatékos, hanem hülye. A szellemi fogyatékos beteg ember, aki születési rendellenesség, vagy trauma hatására nem képes agyának átlagosnak, "ép értelműnek" meghatározott szintjét elérni és használni. Tehát a szellemi fogyatékos olyan beteg, aki nem ép értelmű. Ezzel szemben a hülye minden esetben "ép értelmű", mert az agyának semmi egészségügyi problémája nincs, csak a használója nem működteti úgy, ahogy tehetné. És nem, nem azért, mert képtelen rá, hanem mert lusta hozzá. És ez nagy különbség! Hogy jön ez a laposföldesekhez?

A laposföldesek mindegyikére igaz, hogy az értelmi intelligenciájuk alacsony (ezért hülyék). Vagy lépten-nyomon bukdácsoltak földrajzból és fizikából egész iskolás életük alatt, vagy csak simán beseggelték az anyagot, de meg nem jegyezték, így a világ működésével kapcsolatos logikai összefüggéseket nem látják át, tudásuk ezen a téren hajmeresztően csekély. Ezt a hiányosságot bármikor képesek lennének bepótolni, de nem teszik. Mivel magukról nem tudják, hogy hülyék (ha tudnák, változtatnának ezen) és többnyire tanulatlanok (a szó azon értelmében, hogy gyakorlati intelligenciájuk egy tengeri malacéhoz képest is csekély), ezért saját kútfőből, vagy a hasonszőrű (tehát szintén agyilag gyopár) társaik között fejtegetik a világ "valódi" működésének titkát. Manapság nagy divat a tudománnyal szembeni szkepticizmus, és nem feltétlen alaptalanul (lásd brit tudósok!). De ők ezt a szkepticizmust szélsőségesen élik meg, és mint tudjuk, a szélsőség minden esetben ártalmas. De legalább megmagyarázza, hogy a tudatlanságukból fakadó vakfoltokat miért egymást közt akarják megvilágítani ahelyett, hogy utánajárnának a tudományos tényeknek.

Most kezdődik a lényeg! Mivel a tudománynak nem hisznek, mondván, hogy a gonosz Háttérhatalom (zsidók/reptiliánok/buzik/románok/NASA/Soros György/Tetragrammaton/stb. mindenki illessze ide a maga mumusát) meghamisítja a valóságot, hogy az embereket mesterségesen generált álomvilágba ringassák és kizsákmányolják, ezért ezt elhárítandó majd ők megvilágosítják az embereket, hogy lehulljon a fátyol és fény derüljön a valódi világra. Ezzel nem is lenne önmagában baj, amíg egymás közt okoskodnak róla, vagy amíg civilizált hangnemben igyekeznek felvilágosítani embertársaikat.

DE!

Mostanra ott tartunk, hogy a laposdöldesek nem csak butaságot (na jó, ezt nem szépítjük), eget rengető hülyeséget, minősíthetetlen faszságot hirdetnek, ezt a "tényfeltárást" ráadásul nagyon bunkó, lekezelő módon teszik. Mivel meggyőződésük, hogy ők fingták a passzátszelet, minden tudományosan megalapozott észérv lepereg róluk**. Tény, hogy mi, normális emberek sem kezeltük jól a dolgot. Erre tökéletes példa ez az interjú, melyben értelmes cáfolat helyett röhögcsélésbe fulladt az egészműsoridő, ráadásul a műsorvezetők részéről, ami nagyon súlyos hiba volt, mert így a laposföldesek képviselőjéből bohóc helyett mártírt sikerült faragniuk. Mindezt úgy, hogy nyilván nem tudta bizonyítani a vélt igazát és egy szakember igyekezett értelmesen megmagyarázni, miért téved a laposföldes, de nem engedték eleget hozzászólni a témához. Szomorú, de ez már tök mindegy.

Nem kell félteni a laposföldeseket sem, ez a részlet összefoglalja mindazt amit fentebb írtam:

(Barátunk a folyékony nitrogént keveri a szárazjéggel, de egyikről sem tud lóf@szt sem. Tipikus eset.)

Nyilván nem lenne korrekt ezen egyetlen fröcsögés alapján az egész társaságot megítélni, de aki egy kicsit böngészni kezd a fent megadott linken, láthatja, hogy ez a stílus általános jelenség.

Szegények igyekeznek minden tőlük telhető, inkompetens módon ellentmondani a fizikának és a tudomány jelenlegi állásának és ennek köszönhetően egyre jobban leégetik magukat. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért teszik ezt? Aztán megállapítottam valamit:

Akárcsak a scientológiánál, itt is a pszichológia a kulcsa a történetnek. Aki ennyi energiát fektet bele valamibe, ami miatt a világ hülyének nézi (okkal), és minden létező eredmény az elmélet ellentétére utal, akkor az ilyen (hülye) ember felveszi a szemellenzőt és addig folytatja a szakértelem nélküli szerencsétlenkedést a lézerrel és bandzsít össze-vissza, míg azt nem véli látni, amit látni akar. Ugyanis ha a világ baromnak tartja, az egy dolog. Ezt az önjelölt zsebpróféták természetesnek veszik, hiszen meggyőződésük, hogy igazuk van. Azt viszont semmilyen módon nem képesek befogadni a tudatukba, hogy Ők és mégis, csak Ők a világ barmai. Senki sem akar az univerzum legnagyobb kóklerei közé tartozni. Ezért csinálják tovább, akármennyire is ártanak maguknak vele. Ha belátnák, hogy a Föld mégis geoid, a Nap és a Hold égitestek, nem búra feszül a talaj fölött, stb., akkor azt is be kéne látniuk, hogy bevettek egy olyan baromságot, amit egy nyolc éves kisfiú is kinevet. És nem tudatlanságból! Ezt pedig egy laposföldes sem akarja tudomásul venni.

Zárásképp három kép következzen!

1. A lapos-Föld fantáziarajz. Hogy mi a franc van a jégfalon és a burán túl, ne kérdezzétek. A lapoföldesek sem tudják, hiszen szerintük nincs világűr.

2. A Föld általános ábrázolása. Erre mondják laposföldesék, hogy CGI, de nem alaptalanul. Ez tényleg fantáziarajz.

3. A Föld egy műhold-felvételen. Persze ez is CGI a téma főszereplőinek szemében, elvégre mit tudhatunk mi, közönséges "felprogramozott" gömbtardok? (Ezt nem én találtam ki, laposföldes szakszó a normálisra!)

Lábjegyzet:

*Mindmeghalunk.com - a linket úgy adtam meg, hogy csak a laposföldes posztok láthatóak. Így nem kell sokáig bogarászni az oltáskritikusok, vegánok, orbánisták, parlagfűzabálók és egyéb szintén külön témát érdemlő csemegék között.

**lepergő ellenérvek és mindent tudás illúzió - thotferi tébolyán edződve a Kedves Olvasóknak nem újdonság ez a jelenség. Újabb bizonyíték arra, hogy a világon mindenki hülye, csak a "kiválasztott" kevesek helikopterek.

Hát Tisztelt Olvasók...

...amikor elhatározom, hogy igyekszem mellőzni a politikát a blogon, akkor maga a politika kopog be és kínálja föl bájait.

Úgy érzem, amikor ilyen megjegyzésbe fut az ember, akkor érezhető, hogy komoly bajok vannak:

Eredetileg a laposföldesek agyhúgykövét terveztem felgöngyölíteni, számos érdekes példával illusztrálva, de ez szemet szúrt. Az igazi gond itt nem más, mint hogy az ilyen ember döntést hozhat országunkat érintő, fontos ügyekben (mint pl. a választás). Ez a fent bemutatott gondolatmenet tökéletes példája annak a személyi kultusznak, amit röviden orbánizmusnak nevezhetnénk.

És ez a mentalitás nem kivételes eset, ami erősíti a szabályt! Közel se higgyük ezt! Ez létező jelenség és véleményem szerint oldaltól függetlenül ártalmas. Ártalmas az egyénre, ártalmas a közösségre, ártalmas a hazára és a világra is.

Frissítés! (ilyen még nem volt!)

Lehet fokozni az orbánizmust. Íme még egy példa:

Még mindig van valami új!

Ahogy közelednek a választások, úgy kezdenek az emberek meghülyülni. A most következő példa több szempontból is érdekes:

Eddig sem voltam odáig és vissza az ezotériáért... a számmisztika pedig végképp röhej! A vége a kedvencem, a Nap, mint bolygó(!) egy igazi hereharakiri. És az ilyeneknek van szavazati joguk!

Most már fegyelmezem magam és több ilyen kiegészítést nem teszek be, mert gyanítom, hogy április 8-ig még összegyűlik pár hasonló kinyilatkoztatás. A következő bejegyzés a laposföldesek tébolyáról szól majd.

Az utóbbi napokban kétségtelen, hogy a blog egy kiadós téli álomba szenderedett. De most, hogy íme, hivatalosan is eljött a tavasz, újult erővel vesszük fel a fonalat. A politikai témájú bejegyzések most egy időre mellőzöttebbek lesznek, úgyis kampány hömpölyög minden csapból. Ezért most egy érdekességről írok, ami megér egy kis elemzést és elmélkedést. A mai témánk, a babonák és babonaság.

Vannak babonák, melyeknek bizonyos fokig van érthető alapjuk, de azt leszögezném, hogy a legtöbb babona baromira következetlen és semmilyen racionális magyarázata nincs. Azért, hogy túl legyünk a kifejteni valón, essünk is neki annak a klasszikus, de még mindig a mindennapjainkat meghatározni képes babonának, amit még a filmipar is elővett. Ez pedig nem más, mint a péntek 13-a. (utána szemezgetünk mást is de ezt érdemes megcsócsálni!)

Hogy alakult ki az, hogy bármelyik hónap péntekén, ha tizenharmadikára esik, sokan úgy élik meg azt a napot, mintha legalább a világvége közeledne? Ennek két oka van: az egyik a 13-as számhoz köthető (ami külön babona alapja!), a másik magához a pénteki naphoz (ami szintén önmagában elég egyesek számára, hogy frászban legyenek).

A 13-as számtól való félelem (triszkaidekafóbia) magyarázata a Bibliában keresendő. Az ókori és később középkori emberek a 12-es számot tartották a teljesség és helyes mennyiségének. Elvégre 12 hónap van, az állatövnek 12 jegye van, a napnak 12 órája (általában), Izraelnek 12 törzse, Jézusnak 12 apostola, stb. Tehát a 12-es szám jó és okés. Ami ennél több, már túlzás és idővel a balszerencse sötét árnyát is ráragasztották ehhez a számhoz. Hiszen Jézus is tizenhárom magával ült asztalhoz az utolsó vacsorán és tudjuk, mi lett a vége… Ha ehhez az idővel baljóssá váló számhoz hozzáadjuk a pénteki napot (Jézust pénteken feszítették keresztre, a középkorban pedig általában a pénteki nap volt a nyilvános kivégzések napja), akkor halmozott a balszerencse minden péntek 13-án.

Ez alapján agyaskodva a következőket nem tanácsos csinálni péntek 13-án:

• 13-an egy asztalhoz ülni (mert az egyik személy meghal)
• utazni
• új munkát vállalni
• vásárolni
• bármilyen tevékenységbe kezdeni

Ez elég alaposan megszabja, hogy gyakorlatilag egy ilyen „hálátlan” napon szinte semmit se tegyen az ember. Bújjon a takaró alá és recegjen, mert ha bármi is történik, az a péntek 13-a miatt van. Érdekes, hogy ha valakit 12-én, vagy 14-én üt el egy autó/vonat/űrhajó, hullik a fejére virágcserép/féltégla/egy egész emelet, az már a dolgok természetes rendje szerint történt, esetleg véletlen baleset volt…

A fekete macskától való félelem is egy fura eset. Ez a babona a középkorra vezethető vissza, amikor az emberek úgy vélték, hogy a boszorkányok képesek fekete macskává változni (vagy egyéb állattá, de ezek nem szerepelnek a parafaktorban). Ez a magyarázat már a feledés homályába veszett, mégis egy-egy babonás emberben megáll az ütő egy pillanatra, amikor kóbor (természetesen fekete) macskát lát elszaladni maga előtt. A babonákra jellemző következetlenség: ha a fekete macska elszalad előtted keresztben az úton, az bajt jelez, ha visszafordul, akkor biztos előrelépés várható dolgaidban.

A legtöbb babona általában és véleményem szerint minden esetben értelmetlen, következetlen sületlenség. Némelyiknek elvétve akad valami magyarázata arra, hogy miért is alakult ki és terjedt el a köztudatban (kettőt már fentebb tisztáztunk is!), de az okok legtöbbjét elfelejtették az emberek. Csak a gyerekes félelem, vagy értelmetlen gyakorlat maradt, legjobb esetben is azzal a magyarázattal, hogy mert EZ A SZOKÁS*. No comment.

Rövidebbre fogva még egy csokor általános babona, ami dívik az ilyesmiben hívők körében:

• a ravasz róka: ez az állat valójában egyáltalán nem ravasz, csak óvatos. Erre azonban természetes ösztönei késztetik, nem holmi előre kitervelt csalafintaság.
• a hattyú halála: a babonás néphit szerint a hattyú egész életében csak egyszer énekel, kizárólag a halála előtt. Valójában a hattyúnak nem túl szép, hanem kifejezetten rekedtes gágogó hangja van és nem szokott elpusztulni hangadás után.
• a tüsszentés egyfajta megerősítés az igazságról: valójában a tüsszentés oka az orr nyálkahártyájának izgalma. Köze sincs a tényekhez.
• az utcán megbotlani rossz hírt jelent: csak a pofára is esel. Az kellemetlen dolog.
• ha szilveszterkor éjféli pezsgőspoharad a hátad mögé dobod, szerencsés éved lesz.
• 13-as szám alatt nem jó lakni, mert a szerencse elkerüli a házat: voltak olyan házak, melyeket pont ezért nem számoztak meg. 12-es után a 14-es jött, jobb esetben lett a 13-as ház 12B. A babonák még a közéletbe is befurakodtak.
• kenyeret soha nem szabad az asztal végére tenni, mert egy évig nem kapsz jó hírt.
• ha a füled tüzes, vagy a nyelved hegyére pattanás jön, pletykálnak rólad.
• pókot látni szerencse. Ezt egy arachnofóbnak érdekes lenne elmagyarázni.
• egy fekete kutyával találkozni biztos jele annak, hogy ellenségeddel találkozol: rendszeresen találkozom fekete kutyával és macskával is. Akkor velem most mi is van?
• a sót asztalra kiszórni veszekedést jele.
• ha a kapun kilépsz és öregasszony jön azonnal eléd, az biztos szerencsétlenség: valaki nagyon nem kedvelhette az anyósát…
• kéményseprővel találkozni, szerencse ér.
• egy lakodalmas menettel találkozni szintén szerencsés: pláne ha a kéményseprő lakodalma az… :D
• házból csak jobb lábbal kilépni, mert csak úgy leszel szerencsés. Ugyan ez vonatkozik az ágyra is.
• ha orrod viszket, alkoholt fogsz inni (ha nem, akkor bosszúság ér): újabb ok a piálásra.
• ha csillaghullást látsz, amit akkor kívánsz, teljesül: az égitestek magasról sz@rnak a kívánságainkra.
• ha jobb kezed viszket, pénzt adsz ki, ha bal kezed viszket, akkor pénzt kapsz: újabb példa a babonaságok következetlenségére. Általában a jobb oldalunkat tekintik pozitívnak és a balhoz kötik a rosszat és bajt. Pl. balsors, balszerencse, bal lábbal kelt fel, baljóslatú, stb.
• nem jó valami munkát ágyra tenni, mert elalszik a kereset.
• ha az ajtó kinyílik, vendég jön.
• ha valami üveg magától hirtelen megreped, valaki meghalt.
• pohár, ha hirtelen kettéválik, életedben nagy változás következik be, szerencsés irányban.
• pappal találkozni kellemetlenség: baromira nem kedvelhette a papját, aki ezt kiötlötte.
• halottas kocsival találkozni szerencse, mert nem te fekszel benne: ha elgázol, az is szerencse? Hisz nem fekszem benne, legfeljebb a rajta (a motorháztetőn). :)
• cipőt asztalra tenni, pénzszűke lesz.
• kés, ha élése esik, veszekedés.
• ha a küszöböt átlépve visszafordulsz, vágyad nem teljesül.
• kisgyermeked lábát fogva a bölcsőbe tenni nem jó, mert hazug természete lesz.

Sok-sok egyéb babona van még, van ami évszakhoz kötött, van amelyik a várandós nőkre vonatkozik a terhesség egész ideje alatt, a szülés után egészen a keresztelőig. Mindet felsorolni piszok hosszú lenne, még akkor is, ha csak a hazai babonaságokat veszem elő. Arról nem is beszélve, hogy a babonák tájegységenként változóak lehetnek. De mondok még egy-kettőt, kifejezetten szerepjátékosoknak.

• kétszer kopogni a kockákkal a dobás előtt, hogy jó eredmény legyen: van, hogy meg is puszilják a kockát, ezzel erősíteni kívánják a kapcsolatot a kocka és a játékos között.
• sikertelen dobás esetén feltételezni, hogy a kocka nem működik jól, vagy nem kedvel: ez a tárgy emberi tulajdonsággal való felruházása. Vannak, akik képesek akár többször is lecserélni a teljes kockakészletüket, hogy olyat találjanak, ami hajlandó együttműködni a játékossal.
• az előzővel kapcsolatos, hogy ha mód van rá, vásárlás előtt egy-két dobással tesztelik a kockákat. Ezzel „felmérik” a kocka együttműködési készségét.

Az előbb említett szerepjátékos-babonák is elég mosolyogtatóak, de ha végigböngésszük a népi hiedelmeket, megállapíthatjuk, hogy a kocka-babona semmivel sem nagyobb hülyeség, mint az összes többi. Azt gondolná az ember, hogy a XXI. században a tudomány segítségével a babonaságot sikerült száműzni a történelembe. De a mindennapi életünk a bizonyíték, hogy egyes értelmetlen téveszmék szinte kortalanul vészelnek át évszázadokat, vagy épp évezredeket.

Miért is írtam ezt a bejegyzést: hogy felhívjam a Krisztusban kedves keresztény testvérek (és persze más Kedves Olvasók) figyelmét arra, hogy az ember képes mindenféle baromsággal körülbástyázni magát, holott belegondolva, rengeteg megszokott dolgot amit végzünk, egyrészt fölöslegesen tesszük, másrészt már az okát sem tudjuk. Érdemes a saját életünkben feltérképezni, mi mindenben hiszünk, ami valójában max. népi hiedelem, vagy városi legenda. Ezeket a babonákat szépen kigyomlálva (és keresztény ember esetén a hitet előtérbe helyezve ezen sallangok helyett) már könnyebb és élhetőbb életet élhetünk. Ne féljünk olyasmitől, ami valójában semmit sem árt!

Utószó: a lista közel sem teljes. Tehát nem vettem elő pl. a létrát, tükröt, a Luca székét és sok mást. Komment keretében lehet megosztani új babonákat, melyek eddig nem szerepeltek. Ha a kialakulásának oka is megvan, pláne örülök.

Lábjegyzet: most csak egy apróság van, alakul a dolog. :)

*ez a szokás - kevés dolog idegesítőbb annál, mint amikor valamit azért csinálnak az emberek, mert... mert... fingjuk sincs róla, miért! Ez a szokás és kész! Pedig az ilyen ősi szokások többségének logikus, gyakorlati oka volt annak idején, mára viszont ez feledésbe merült és maga a szokás is hasznos értelmét vesztette. Ezért bátorítom a Kedves Olvasókat arra, hogy néha-néha térképezzék fel egyes szokásaikat, hogy miért is csinálják? Ha értelmetlen, akkor minek van?

Figylem! A most következő bejegyzés ideális táptalaj lesz a gyűlölködő fröcsögésnek, szőrszálhasogatásnak, vagy csak szimpla paradoxon-kutatásnak. Természetesen nem kell velem egyetérteni, ez a bejegyzés nem más, mint egy észrevétel az elmúlt évek tapasztalatai alapján

Előbb, vagy utóbb mindenkiben kialakul a véleménye közéleti, vagy politikai kérdésekben. És idővel mindenki eljut oda, hogy így-úgy definiálni tudja eszmerendszerét, politikai véleményét, vallásosságát. Sokat agyaltam rajta, hogy a jelenlegi politikai rendszerben hogyan azonosítanám magam, nyersebben fogalmazva: melyik párthoz húznék inkább? (erre még visszatérünk!)

Veszélyes vizekre evezett ez a blog is. A politika mindig hálátlan téma, több ellentétet szül, mint egyezést kínál. De a politika az életünk része kamaszkortól fölfelé, nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Hogy világossá tegyem, én hova sorolom magam ezen az ingoványos talajon, kövessük figyelemmel Malkáv életét az elmúlt tíz évre visszamenőleg.

2007, a távoli múlt. Malkáv 17 éves, humán szakközépiskolás. A politika egyáltalán nem érdekli, éli a maga kis világát. Saját magára egyfajta modern hippiként gondol, a nagyvilág felé kizárólag pacifizmussal nyilatkozik és hangoztatja: "Nem érdekel a politika, igyekszem politikamentesen élni." Ez még helyén is van, Malkáv ekkor éli kamaszkora csúcspontját, bármi jobban érdekli, mint egy rakás öltönyös szájkaratéja a parlamentben.

2010, a távoli múlt. Malkáv 20 éves, OKJ mentőápoló képzés félidejében van. A szakmába való mélyebb betekintés és a sok gyakorlat rálátást ad neki a magyar egészségügy helyzetéről. A szerzett tapasztalat eléggé lesújtó. Egy év múlva, a képzés vége felé ő hoz tűt a kórháznak, mert az osztályon nincs elég (ez extrém ciki)! A politika mocska sötét fellegként telepedik fölé, de Malkáv igyekszik optimista lenni. Elvégre mentőből országos szintű hiány van...

2011, a távoli múlt. Malkáv mentőápoló végzettséggel a zsebében munkát keres. Végre szakmát szerzett (méghozzá egy értékes szakmát), de nem tud vele elhelyezkedni. Ekkor szakad rá a politikai retekzuhany: hiába van hiány mentőből, a létszámstopp belerondít a palacsintába. Végigjárja az összes alternatív mentőszolgálatot Budapesten és beadja jelentkezését Dunaújvárosban is, hátha ott akad neki hely... sikertelenül. Megszámlálhatatlanul sok jelentkezés és állásinterjú következik (nem csak szakmában), a önkormányzat munkaügyén is számtalanszor fordul. Szintén eredménytelenül. Ekkor már gyűjteni kezdi a közéleti információt a média és személyes beszélgetések segítségével. Választ keres arra, hogy miért úgy alakult minden, ahogy végül lett.

2013, a távoli múlt. Malkáv protekcióval(!) élete első állásához jut. Erről már írtam korábban. Lesújtó, hogy ilyen melóhoz is ismeretség kellett. A következő években Malkáv igyekszik a felszínen maradni és pénzt is keresni, habár ezek nem mennek valami könnyen. Közben emészti magában a papi hivatás kérdését is, de ez most politikától független dolog, tehát nem a bejegyzés tárgya.

2016, a közeli múlt. Az év telén Malkáv hazakényszerül Nyíregyházáról. Mivel a szemi kérdése meghatározhatatlan ideig húzódhat, ismét állást keres. Előzőleg portásként dolgozott (szintén segítséggel). A politikai események árhulláma ide-oda veti szerencsétlent, de Malkáv már rég túl van az antipolitikai-neohippi korszakon. Elkezdi megfogalmazni véleményét és identitását ezen a téren is. A gondos és precíz döntés érdekében utánajár a témának.

2017, napjaink. Malkáv kisemberként él és dolgozik, de úgy érzi, megérett az idő, hogy kifejezze álláspontját ezzel az egész mocsokkal kapcsolatban.

Szóval, felmerült a kérdés: hova sorolnám magam politikailag? A válasz a következő:

Én, (Malkáv) baloldali, keresztény konzervatív vagyok.

 És most kezdődik a köpködés. Vegyük sorra a dolgokat!

Miért éppen baloldali? Azért, mert inkább személyben gondolkodom, mint egységben (pl. család), az egyetlen ember is épp úgy számít, mint egy egész család. Azért, mert szerintem mindenkinek kijár a megfelelő segítség (lehet, hogy joga van a csövinek éhen halni és megfagyni az utcán, de élni is van joga). Azért, mert nem tudom elfogadni a társadalmi elit létjogosultságát (és a kemény küzdelmüket, hogy önmagukat segítve kizárjanak mindenki mást a feltörésből). Azért, mert komoly fenntartásaim vannak a társadalmi tekintély megkérdőjelezhetetlenségét illetően és fenntartom a jogot, hogy kételkedjek a hierarchia működésében, ha egyszer nem megy jól. Azért, mert felháborít a társadalmi osztályok közti szakadék és annak tágítása (akár megbecsülés, akár fizetség terén). Azért, mert látom az elnyomott dolgozó réteget (munkásosztályt) és azt, ahogy kivesézik a fehérgalléros ingyenélők. Egyenesen gyomorforgató dolog számomra.

Miért éppen konzervatív? (A keresztény adott dolog számomra.) Azért, mert hagyományt és tekintélyt kizárólag az Egyháztól fogadok el. És tőle is csak azért, mert van alapja. És persze ha egy-egy egyházi döntést hibásnak tartok, fenntartom a jogot, hogy megkérdőjelezzem a döntés helyességét. Kételkedni nem bűn! Persze ez nem illő gondolkodás bizonyos körökben, ezen a téren anarchistának tarthatnak. :)

És hogy jön az, hogy keresztény ÉS baloldali? Nem jobbra illene húzni ekkor? Egyáltalán nem! A kettő nem zárja ki egymást. Én az eredeti, szélsőségektől mentes baloldali gondolkodásról beszélek. A szocializmus egyházellenessége számomra sem korrekt. De egy szélsőséget sem tartok helyesnek, akár jobb-bal, vagy liberális!

De Malkáv, ilyesmi, amiről te beszélsz, nem létezik a közéletben! Ez a bajom nekem is. Engem senki sem képvisel a parlamentben, de attól még ezt a nézetet osztom. Persze ez megnehezíti a választásokat számomra a jövő évben (mert ez ahogy most van nem maradhat, de kit helyeznék az élre helyettük?).

Összefoglalva: politikai nézetem egyfajta keverék. Akad jobb- és baloldali, de még liberális részlet is, amit elfogadok, de összességében a szívem inkább balra húz. Az elnyomott, lenézett munkásosztály felé. Ettől nem tartom magam kevésbé kereszténynek, vagy  hazafinak. Magyar, görögkatolikus keresztény vagyok, kérem szépen! Lehet állítani, hogy a fentiek alapján miért nem vagyok egyik sem, de fölösleges ezen pörögni.

Egy utószónak szánt dalt még küldenék a narancsszín tiszti karnak:

Az elmúlt hónapokban sok minden történt és ma sajnos egy igen szomorú hír is ért. De az utóbbi időben (bár nem jelent meg bejegyzés, ettől függetlenül) írtam, ha eszembe jutott ez-az. Most van időm arra, hogy megjelenítsem az eddig összegyűlt gondolatokat.

Szeptember 21 Máté apostol és evangélista ünnepe (jó, egy kicsit haza beszélek :D). Egy érdekességre hívnám fel a figyelmet az apostollal kapcsolatban. Az Evangélium Máté szerint így fogalmaz:

„Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: - Kövess engem! – Az fölkelt és követte őt.” /Mt 9,9/

(Egy apró betűs megjegyzés: A szinoptikus Evangéliumokban csak itt nevezik a vámost Máténak. Márknál és Lukácsnál Lévi néven szerepel. János pedig nem említi.)

Rövid, nem túl pörgős részlet. Mégis van mit kibogozni belőle, elvégre nem árt tudni, mit jelentett ez a fölkeléses-követéses dolog.

Abban az időben Izrael a Római Birodalom fennhatósága alá tartozott. És mint provincia, nem mentesült a császárnak járó adótól.  A rómaiaknak járó adó begyűjtése a vámosok dolga volt. Az adóbehajtás sosem volt a nép(ek) körében szeretett dolog, így Izraelben sem örültek a vámosoknak, akik nem csak simán beszedték a pénzt, hanem a saját megélhetésük biztosítása végett egy kis plusszal is lenyúlták az embereket. Továbbá ők forgalmazták a római pénzt is, ami abban az időben a korabeli zsidók szemében tisztátalan volt. Ennek oka egyszerű: a római pénzen a császár képe szerepelt, akit a római nép isteni szinten imádott és ez elvárt volt a provinciákon is; már pedig ez Izrael népének szemében bálványimádásnak számított, hiszen egy az Úr, az Isten. Összefoglalva: a vámosok általános közutálatnak „örvendezhettek”, egyrészt a lakosokból kipréselt adó (és plusz bevételek) miatt, másrészt azért, mert a római pénzzel való gazdálkodás miatt bűnösnek és tisztátalannak számítottak. És a törvény szerint tisztátalan bűnöst még érinteni is tilos volt.

Máté tehát vámosként kereste kenyerét és vagyonát. Mert minden bizonnyal jól megszedte magát, mint a munkakörében ez általános volt. Tény, hogy utálták, megvetették, de hol érdekelte volna ez őt? Elvégre a vámos munka baromi jól fizet  és stabil egzisztenciát ad. És mégis, egyszer csak jön egy fazon, aki szemmel láthatóan csóró, semmi extrém jellegzetessége sincs, közli vele, hogy „Kövess engem!” és Máté szó nélkül, azonnal ott hagy mindent: a karrirerjét, a vagyonát, még az otthonát is! Csatlakozik egy nincstelen idegenhez csak azért, mert hívta őt. Ez így elég furán hangzik. Nem csoda, mert tényleg az.

Biztos látta azt, amit sokan nem. Ez nem Máté érdeme, vagy különleges képessége: egyszerűen megérezte, hogy Isten hívja. És kész volt mindent feladni, ami eddig stabil és jól jövedelmező volt az életében. Ez azért szép teljesítmény! És biztató jel számunkra is. Jézust mindenféle közegből származó emberek vették körül. Már az apostolok is mindenfélék voltak. Halászok, vámos, művelt ember, tehát Jézus nem társadalmi rang szerint kereste ki a tizenkettőt. Tehát az is mindegy, mi kik vagyunk (milyen háttérrel), honnan jöttünk, a lényeg, hogy bármikor csatlakozhatunk Jézushoz. Pláne, ha hív!

A csak pár éve megjelent Jurassic World első pillantásra belopta magát a szívembe (ez nem meglepő, köztudott, hogy nagy dinoszaurusz fan vagyok és szeretem a Jurassic Park filmek világát). Az első, legendás filmről már írtam és fogok még írni erről a kiadós ráncfelvarráson átesett filmről is, de most első lépésként egy jó adag spoilerrel bemutatnám a Jurassic World főgonoszát: az Indominus Rexet fizikai és pszichés szempontok szerint is!

Már az elején leszögezném: amikor először hallottam, hogy készül az új Jurassic Park folytatás, egyszerre vártam nagyon és tartottam is tőle. Előbbit tudjuk miért, az utóbbinak oka pedig a történet szempontjából nem vészes, de a köztudatban nagyon is káros mellékhatás miatt. A Jurassic Park harmadik részében szereplő Spinosaurus ugyanis (a film közegére jellemző módon) eléggé el lett túlozva, amit a nagyközönség olyannyira készpénznek vett, hogy egy évvel ezelőtt is(!) még folytatnom kellett egy felvilágosító jellegű vitát a Spinosaurus filmbeli és tudományosan tényleg ismert tulajdonságairól. Ezek után valahol jogos volt az enyhe parám, hogy milyen még egy T-rex gyalázónak kicicomázott ősállatot mutatnak majd meg, amitől mindenki megvész majd, és tovább igyekszik a „lassú-buta-egyáltalán-nem-ragadozó-dögevő-Tyrannosaurus-valójában-nem-is-rex” sztereotípiát táplálni? Nos, a Jurassic Worldben megjelent a gigászi hús-és fogrettenet, de végre olyan csavarosan oldották meg a létének és képességeinek okát, hogy az ötlet előtt kalapot emeltem. És most lássuk végre, mi fán (egész pontosan lombikban) termett az Indominus?

Az Indominus rex neve magyarra fordítva „Rettenthetetlen királyt” jelent (vagy valami hasonlót). Egy mesterségesen, génmanipuláció által létrehozott genetikai hibridről van szó: az alapgenom egy T-rexé, a többit titkosították; a film eseményei közben egy-két lényeges és érdekes dolog azért még kiderül róla:

Fizikai tényezők – az Indominus nagyrészt T-rex, de tartalmaz egy jó adag Velociraptort is. Az InGennek szándékában állt akkora húsevőt alkotni, ami abszolút szenzációt garantál, ezért a méreteit is igyekeztek felturbózni. Tintahal DNS-t is kapott, hogy bírja a rövid idő alatt zajló, intenzív növekedést. Felnőve 15 m magas(!) lenne, ami a T-rex magasságának több, mint a duplája. Ezen túl levelibéka DNS által igyekeztek a trópusi éghajlathoz alkalmazkodó képessé tenni. Külsőre az Indominus rex albínó. Fehér bőr, vörös szem, csontkinövések a koponyán, nyakon, háton, jól fejlett mellső végtagok négy ujjal, mellyel markolni is képes. Az Indominus állkapcsa kevésbé erős, mint a T-rexé, a pofa keskenyebb, ez enyhe raptor-beütést ad neki. Táplálkozását tekintve mégis inkább a T-rexhez igyekszik húzni (mely gond nélkül képes volt elfogyasztani és megemészteni a csontokat is), de a fogazata kevésbé alkalmas a csontok összetörésére, tehát a filmben látott bestia fogászati szempontból kész katasztrófa. Halálos, de akkor is szörnyű állapotban vannak a fogai. Még szerencse, hogy „dinoszaurusz” lévén, ő is folyamatosan váltja a kihullott/elhasznált fogazatát. A film eseményekor az Indominus még maximum öt méter magas, kicsit hosszabb és karcsúbb testalkatú a T-rexnél. Tehát kijelenthetjük, hogy bőven nem érte el a várt felnőttkorát, vélhetőleg még csak kölyök. Háromszor nagyobb is lehetett volna…

Az Indominus létrehozásához mint fentebb írtam, több különböző állat DNS-ét is felhasználták, ami magával hozott néhány érdekes másodlagos képességet. Képes változtatni a testének színét és mintázatát (tintahal), sőt, még a testhőmérsékletét is (levelibéka)! Ezekkel a tulajdonságaival tudatosan bánik, tehát intelligenciája olyan magas szintű, ami már az amúgy is fiktív dinoszaurusz esetén is szürreálisnak hat. (Az a szökési mód, amit kiagyal még egy embernek is szép terv lenne!) Egyaránt képes T-rexként és raptorként kommunikálni. Külső ragadozó-jegyeit az InGen laboránsai mérhetetlen mértékben fokozták, de ez nem megoldható mellékhatás nélkül. Értem ez alatt a viselkedésben beálló változásokat. És itt következik a blog egyik agyfrásza: egy fiktív lény pszichológiai elemzése!

Lélektani tényezők – Az Indominus rex egy genetikailag összeturmixolt szörnyeteg, melynél fontos volt, hogy minél nagyobb, veszedelmesebb megjelenésű legyen. A ragadozó jegyek felerősítése viszont a viselkedésre is kihat. Az Indominus pedig (elmondhatjuk nyíltan) a dinoszauruszok igazi, megtestesült pszichopatája. Értelmi képességei lehetővé tették számára a jellemfejlődést, vagy a jellem torzulását. Az Indominus két olyan dinoszauruszból van összetákolva, melyek (a legfrissebb tudományos vizsgálatok szerint) családban/csapatban éltek és az InGen biztosította is az ehhez szükséges állapotot. Eredetileg kettő példányt sikerül kikelteni a tojásból, de az egyik végül megölte és megette a testvérét. Már itt megmutatkoztak a lélektani zavarok előszelei.

Feltétezlehető, hogy az Indominus nagyon súlyos identitás- és személyiségzavarral él, ráadásul rettenetes a vérszomja. Kiszámíthatatlan őrjöngésre hajlamos természete miatt daruval emelték be zárt kifutójába a húst, tehát ez az állat magányban, fogoly-szerepének teljes tudatában élt és növekedett, egyetlen pozitív „kapcsolata” a kaját rendszeresen beemelő daruval van. A kifutóján túli világot egyáltalán nem ismeri. Így amikor sikerül meglógnia, a szó szoros értelmében tombolni kezd. Minden embert és állatot elpusztít, de prédái javát nem eszi meg: ahogy a filmben is mondják, sportból öl. A dinoszauruszok között is többnyire nagytestű, lassabb állatokra csap le (talán mert azok nem tudnak előle elmenekülni), pl. Apatosaurusra és Ankylosaurust is gyilkol. Ez utóbbit ötletes módon felborítja, hogy a védtelen has felől támadhasson, tehát az Indominus rex nagyon jól tud rögtönözni. Problémamegoldó képességei lenyűgözőek, kár, hogy a féktelen pusztítás öröméért teszi mindezt. Szintén figyelemre méltó megoldás részéről az a jelenet, ahol a rá uszított raptorokkal kommunikál, átveszi a vezéri posztot és az emberek ellen fordítja őket. Hatalmas méretei, intelligenciája és fél-raptor mivolta miatt képes ezt is véghezvinni.

Ami a film végére világossá válik még: az Indominus rex zsarnok. Nem tűr az alárendeltektől semmilyen ellentmondást (ami a domináns, alfa egyedeknél gyakorlatilag természetes és elvárt dolog), az engedetlenséget minden esetben halállal torolja meg. Itt már a raptoroknak is kitűnik, hogy az Indominus lehet hatalmas és erős, de vezérnek csapnivaló. A szörny tehát testben és lélekben is bestiális. Nem adja fel soha, addig harcol, amíg győz, vagy elpusztul.

A film végi epikus küzdelem a T-rex és az Indominus között számomra mámorító volt (amíg maga a konkrét csata zajlott). A T-rex mellett ott volt borzasztó ereje, főleg az állkapcsában, hatalmas, csonttörő fogaiban. Az Indominus viszont nem kevésbé erős és nagy, ráadásul neki fejlett, hatalmas karmokkal ékesített mellső végtagjai plusz előnyt adnak és bár harapása kevésbé erős, mint a T-rexnek, az intelligenciája és harci tapasztalata bőven túlszárnyalja a Tyrannosaurust (amelynek eddigi legnagyobb ellenfele egész életében egy kecske volt, míg az Indominus végigharcolta a park majdnem fél nagytestű dinoszaurusz-állományát). Aki filozofikus hangulatban van, az láthatja a két fél harcában a régi, de ép vs új, de őrült brutális összecsapását, melyben a győztes mindent visz. És bár az új hibrid hamar dominál, a külső tényezők együttese végül legyűri a pszichésen (és addigra fizikálisan is) erősen megviselt bestiát. A külső tényező egy raptor és egy túlméretezett Mossasaurus még nagyobb állkapcsa volt ez esetben.

Összefoglalva: a Jurassic World maga egy remek film (szerintem) és az Indominus rex is egy jól kidolgozott főgonosz-állat lett végül. Megvolt a nosztalgiafaktor, az új borzongás és egy ügyes módja annak, hogy felmutassanak egy új főszörnyet a megszokott T-rex mellé. 2018-ra ígérik a második részt, amiről még nagyon homályos utalások vannak még, de a biztató (újra)kezdésből kiindulva végre optimistán várom mi lesz a folytatás.

Egy nem túl akció dús, de annál mélyebb lelki tartalommal megáldott filmről írnék egy kis magánvéleményt. Ha valaki nem látta és nem ragaszkodik feltétlen a pörgős csatajelenetekkel megtűzdelt látványfilmekhez, azoknak tudom ajánlani a Sziget című orosz műalkotást.

Dióhéjban: a hetvenes évek táján egy orosz szerzetes közösség életébe nyerünk bepillantást, ott él Anatolij testvér/atya, a mogorva, antiszociális fűtő, akinek élete egyszerű, mint a faék: hordja a szenet a kazánba, fűt és különböző „tréfákkal”, kifogásolható húzásokkal a szerzetes testvérek agyára megy. Ez még egy dolog lenne, de Anatolij atyáról világi körökben elterjed, hogy egy szentéletű sztarec, és laikusok százai látogatnak el hozzá rendszeresen, aminek pont Anatolij örül a legkevésbé. Persze megtalálja a módját annak, hogy pattintsa le azokat, akiknek nincs valójában szükségük a segítségére: órákon át váratja őket, miközben titokban tartja, hogy a koszos, ápolatlan, bunkó, szenet talicskával hordó, mocskos reverendás szerzetes a híres Anatolij sztarec, saját magát önmaga szolgájának adja ki. De akiknek tényleg szükségük van rá, azoknak valamilyen úton-módon segít és még csodákat is művel Krisztus nevében.

Mint említettem, Anatolij atya a háta közepére sem kívánja ezeket a laikusokat, ő szíve szerint a következő módon élné a szerzetesi életet: reggelente szenet gyűjt, talicskán a kazánba viszi, ott belapátolja (a Jeges-tenger partján van a kolostor, mindig veszett hideg van!), időnként kievez egy szigetre imádkozni és csak akkor vesz részt a kolostor templomi szertartásain, amikor úgymond „kötelező” neki. Folyamatosan a Jézus-imát mondja és a múltban elkövetett vétkeiért vezekel. Különc, bogaras (és helyenként tapló) stílusától több testvérnek felforr tőle az agyvize, leginkább Jób atya, a kolostor egyik felszentelt szerzetes papja nem kedveli őt (míg fura módon az igumen atya nagyon szereti). Pedig Anatolij nem válogat, szinte mindenkit megbotránkoztat valahogy.

A film orosz filmdráma-stílusa jellegzetes, a történet lassan halad és nincs benne extrém akció. De mint lelki alkotás, nagyon ott van! Megoszlik róla a közvélemény. Sokan ebben a filmben a  ortodoxia lényegét látják, mások a megcsúfolását. Személy szerint azt mondom, a mű fantasztikus! Kedvenc szereplőmnek Anatolijt nevezném meg, mivel a film róla szól, így az ő karakterébe nyerünk leginkább bepillantást.

Spoiler veszély!

Anatolij karaktere azért is érdekes, mert bár űz többször is kifogásolható „tréfákat” a testvérekkel, de ezzel legtöbbször mindig az aktuális személyek bűneire mutat rá. Olyan szentje ő a kolostornak, aki saját vétkeivel maximálisan tisztában van és a maga különös módján figyelmeztet másokat a saját gyarlóságaikra. Ő nem a jézusi példabeszéd „mekkora gerenda!” szájkaratés álszentje! Ő tényleg kiveti a gerendák a saját szeméből és segít ugyan ebben másoknak is. Mindezt úgy, hogy mint a film vége felé kiderül, ő maga valójában sosem volt szerzetessé nyírva. Szerzetesként élt, talán még több önmegtartóztatásban és bűnbánatban, mint a többiek. De arra nem érezte magát méltónak, hogy valódi szerzetes legyen. Többek közt ez utóbbiért is nem fenyíti meg az igumen, hiába érkeznek rá sorozatban a panaszok: Anatolij valójában nem tartozik engedelmességgel, mert formailag nem szerzetes.

Spoiler veszély vége!

Mindenkinek ajánlani tudom a Szigetet! Lelki témájú film, tehát aki annyira nem vevő rá, az nem fog tőle dupla hátra szaltót vetni. De legalább egyszer ajánlom a Kedves Olvasók figyelmébe, ha még nem látták.