Emlékeim szerint már írtam a Biblia első testvérpárosáról*, de most egy kis egyéb érdekességet vetek fel a jól ismert sztoriban. Nem tudjuk, hogy az Úr miért nem fogadta el Káin áldozatát, de az tuti, hogy pontosan tudta, milyen gyarlósága van. Még figyelmezteti is, hogy óvakodjon a kísértéstől:

„Miért gerjedsz haragra és miért horgasztod le a fejed? Nemde, ha jót cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!” /Ter  4,6-7/

Látjuk az Úr szavaiban, hogy nem fenyeget. ” Ha jót cselekszel jutalmat nyersz”, ez adott és örülünk neki. De nem mondja azt hogy ha rosszul, akkor agyon büntetlek és ronggyá átkozlak. Ő nem egy brutális zsarnok! Mint szerető Atya figyelmezteti, hogy az ajtóban leselkedik a bűn, kívánja Káint a sátán, hogy foglyul ejtse. Az Úr bátorítja, hogy íme, most megkísért a gonosz, de legyél erős, állj ellent neki! Tudja, hogy Káin ha igazán akarja, képes lett volna nemet mondani a haragjának. Mint ismerjük a sztorit, nem tette. A gyilkosság minden esetben nagyon súlyos dolog, nem véletlenül van beleépítve az ember lelkiismeretébe, hogy fajtársat ölni rossz dolog. Akkor is, ha extrém esetekben „szükségessé” válik. A testvérgyilkosság a következő lépés, az még borzasztóbb. Káin mondhatjuk, jól belecsap a lecsóba. És egy kis érdekesség: vonjuk párhuzamba Ádám (és Éva) vétkét Káin esetével! Amikor Ádám bűnt követett el, még olyan szoros volt a kapcsolata Istennel, hogy bár hárította a felelősséget, de eszébe se jutott kamuzni Neki.

„Hallottam szavadat a kertben és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” /Ter  3,10/

Ezzel szemben Káin már nem csak elsumákolja a dolgot, hanem konkrétan hazudik az Úrnak, amikor Ő megkérdi tőle:

„>>Hol van Ábel, a testvéred?<< Ő így felelt: >>Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?<<” /Ter 4,9/

Egyetlen generáció alatt ennyit sebződött az emberi természet! Bár annyira nem meglepő fejlemény ez, hiszen Ádám ugye szemtől-szemben együtt élt az Úrral az Édenkertben, Káin viszont saját szemével nem láthatta már Őt. Így Ádám viszonya az Úrral még a bűnbeesés ellenére is sokkal belsőségesebb volt, mint a fiainak.

Ami még egy érdekes összehasonlításra való dolog, az Ádámra és Káinra kirótt büntetés hasonlósága, vagy különbsége:

Ádám esetében – „Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, mert por vagy és visszatérsz a porba!” /Ter 3,17-19/

Káin esetében – „Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földből. Ezért légy átkozott e földön, mely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét a kezedből! Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!” /Ter 4, 10-12/

Már Ádám bűnének következménye is kemény, mint a kád széle, Káiné viszont még az Ádámra kirótt büntetés súlyára is rádob még egy nagy halommal. Szinte ellehetetlenítené Káin számára az életben maradást, Káin szóba is hozza legnagyobb félelmét.

„Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném. Íme, ha kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földöm: így bárki megölhet, aki rám talál!” /Ter 4, 13-14/

Káin legnagyobb félelme pont az, amit ő maga követett el: hogy megölik. De az Úr még ekkor is gondoskodik róla.

„>>Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint hétszeresen bűnhődik!<< Jelet is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál.” /Ter 4, 15/

Isten egyértelműsíti, hogy az emberölést semmilyen körülmények között nem fogadja el. (Ezt amúgy ajánlom azoknak a figyelmébe, akik magukat kereszténynek vallják, de mégis a halálbüntetés visszaállítását pártolják!) Mivel Káint az átka szerint még a föld sem látja el ennivalóval (ez pláne egy földműves esetében elég kellemetlen helyzet) , ugyan nem részletezi a Szentírás, hogy Káin hogyan élt, csak annyit ír, hogy Nód földjén, az Édentől keletre bujdosott el. Nód földje nem földrajzi hely, a szó azt jelenti: „esendőség”. Az Édentől keletre meg ebben az esetben azt jelenti: Istentől távol. Utódai is születtek később, tehát Isten biztosan külön gondoskodott róla, elvégre a föld nem tette.

Ez csak egy kis érdekesség, ami a napokban jutott eszembe. És most végre volt lehetőségem és időm leírni is. Utószóként még megemlíteném Lámek eléggé kifogásolhatóan hangzatos dumáját, amivel legalizálni akarja a vérbosszút:

„Áda és Cilla, halljátok szavamat Lámek feleségei, hallgassátok szózatomat: megöltem sebeimért egy férfit, sérülésemért egy ifjút: hétszeres a bosszú Káinért: de hetvenhétszeres Lámekért!” /Ter 4,23-24/

Egyrészt minő meglepetés, Isten nem mondta rá az Áment erre a monológra. Másrészt Lámek Káin egyik leszármazottja volt és szemmel láthatóan nem tanult sokat felmenője hibájából. Ez amúgy jellemző az emberiségre…

Lábjegyzet:

*Korábban volt szó Káinról - Nos, nem volt. A kísértésről szóló bejegyzésben utaltam rá, de a konkrét sztorit nem részleteztem. Nem baj, a lényeget itt már megtárgyaltuk. :)