Nemrég elgondolkoztam egy érdekességen. Persze amikor az embernek van ideje jártatni az agyát mindenfélén, nem túl mélyenszántó gondolatok is születnek, de ez nem gond. Most egyik legfrissebb agymenésem osztom meg, fölösleges menekülni. :D

Az általam leginkább sajnált három karakter sci-fiben, fantasyban, vagy szépirodalomban, íme: (sorrend szerint, a magam szubjektív véleményem alapján, enyhébbtől a legsúlyosabbig)

- Anakin Skywalker alias Darth Vader, a Sith Sötét Lordja (Star Wars trilógiák)

Hogy és miért válik egy ügyes, de nehéz sorsú rabszolgafiúból tehetséges, de meghatározó jövő előtt álló Jedi, majd félelmetes, híresen kegyetlen Sith lovag? Anakin története azért megrázó és azért (is) sajnálom őt nagyon, mert sikerül kiemelkednie egy borzasztó élethelyzetből, kivívja magának (időnként szó szerint) a megbecsülést, teljesíti gyerekkori álmát... és hatalmasat bukik. Elveszít mindent ami kedves és fontos volt neki. Bár úgy érzi, helyes úton jár, de szörnyű árat fizet érte és utólag nem érzi arányosnak a veszteséget a nyereménnyel. Főleg akkor, amikor rájön, hogy tévedett. Az ő sorsa ennek köszönhetően keserű és ezért sajnálom őt minden (főleg későbbi) rémtette ellenére.

- Perselus Piton (Harry Potter könyvek)

Nem csak az űrben vannak "bukott angyalok". Perselus Piton professzor egész élete másról sem szól, csak a nagyüzemű szívásról! Hiszen vegyük végig:

1. necces szülői háttér. Piton családja nem volt tankönyvbe illő jó példa... főleg a drága apuka.

2. mélyszegénység. A szegénység mindig, mindenkit próbára tesz. Megedzi az embert, de túlzott formában inkább megnyomorítja. Perselussal is ez történt, ha nem is fizikailag. (bár folyton olvassuk, hogy elég cingár gyerek volt)

3. rossz lóra tett. Bizony, még rosszabbra fordult az élete amikor ahhoz csatlakozott, Akit Nem Nevezünk Nevén. És ezzel a lépésével majdnem mindenkiből kiváltotta az örök gyanú és bizalmatlanság bélyegét. Kettős bélyeg, (a Sötét Jegy és a vele járó bizalmatlanság) szívás dolog.

4. happy end teljes hiánya. Avagy Piton úgy halt meg, hogy nem nyugodhatott meg lélekben, hogy "legalább ez/az jóra fordult, megcsináltam." NEM! Úgy kellett meghalnia, hogy aggódhatott. Aggódnia kellett azért, hogy ami a célja volt, a totális kudarc határán egyensúlyozik és akkor minden amiért küzdött, fölösleges.

Ezért sajnálom Perselus Pitont. Ha karrierjét nézzük, akkor elvileg túl is lépett némely vágyain. Hiszen kegyelmet kapott régi bűnei felől, biztos állása volt a Roxfortban, ráadásul később megkapta a tantárgyat amit újra és újra (sikertelenül) megpályázott, aztán egy rövid időre még igazgató is lett! De ismerve az egész élete történetét, mit ért ezzel?

- Eponine (Nyomorultak könyv(ek))

Mintha valóban köztünk élne! Se egy messzi-messzi galaxisban, se egy elrejtett mágikus világban. Itt a Földön, a saját reális életünkben is felbukkanhat egy olyan hányattatott sorsú szerencsétlen, mint amilyen Victor Hugo - Nyomorultak c. művében szereplő Eponine.

Röviden összefoglalva: apja egyáltalán nem törődik vele, de legalább az anyjára nincs akkora nagy gond eleinte(!). Aztán a nyakára szakad a szegénység, anyu kicsi lányából a "mars ki a sarokra is akár" utcagyerek lesz. Voltak szép álmai, mi minden lesz ha felnő... és a szenvedést kapja. A képpel ellentétben Eponine valójában egyáltalán nem bombázó:

1. alultáplált

2. ápolatlan (csimbókokba összeállt haja, koszos, szakadt ruhái, piszkos, ráfeszülő bőre nem teszi playboy-nyuszivá)

3. az ápolatlanságából adódóan büdös (mint egy hasmenéses, végtermékében fetrengő görény)

Mivel neki sincsen semmije és a szülei sem biztosítottak neki erkölcsi hátteret (igazából ebből senkitől sem kap egy csipetnyit sem), ezért törvényszerűen elzüllik. Pedig lehetett volna akármi (pozitív értelemben).

Számomra Eponine a legjobban sajnált szereplő. Bár neki megadatott az akár tűrhetőnek is mondható kezdet (akárcsak Anakinnak), de jóval kevesebb és azt is roppant rövid idő alatt elveszti. Pláne az szomorú, hogy ő Pitonnal és Vaderrel ellentétben sosem kap esélyt kimászni abból a gödörből, melybe belerántották.

[RINYA - ON]

Ebben a három szereplőben viszont van egy, az az egy darab közös tulajdonság. Három különböző világ, három (bár végeredményben egyező, mégis) különböző sors, de egy darab egyezés:

Mind a három személy számára a legkatasztrófálisabb csapás (úgy is mondhatnánk, az utolsó nagy lökés a bukás felé) a szerelem volt.

Anakin azért esett át a Sötét Oldalra, mert szeretett valakit.

Perselus Piton azért tengette keserűséggel majdnem egész életét, mert szeretett valakit.

Eponine életének utolsó fejezetét az ropogtatta meg nagyon, hogy szeretett valakit.

Érdekes ez az egyezés, de mindannyiuk esetében van egy-egy árnyalatnyi különbség. Bár Anakin legalább ezen a téren "célegyenesbe jutott", az ő bukását a szerelmének halála koronázta meg. Piton ugyan nem jutott el addig ameddig szeretett volna Lily Evanssel, de legalább barátok voltak jó sokáig. Neki az is katasztrófa volt, hogy utána pont az általa leginkább szeretett és leginkább gyűlölt személy egybekelését kellett elviselnie. (Hoppá!) Eponinennak az katasztrófális, hogy az ő kiszemeltje bár alapból kedvelte, de érezhetően sosem vette őt komolyan . Még csak azonos szintűnek sem. + Perselus esete rövidebb verzióban őnála is beüt.

[RINYA - OFF]

A világban sokan vannak, akiknek nagyon súlyos gondjaik vannak. Akár a nehéz életkörülményeik, akár hibás döntéseik miatt a megbélyegzettség, akár a sikeres csúcspontról való lesújtó bukás miatt. Ők hárman, szerencsénkre a könyvek, filmek kitalált szereplői. :) De ne feledkezzünk meg azokról a bukottakról, akik valóban egységnyi helyet foglalnak velünk együtt a Földön. Lehet ismerünk is párat közülük, hát gondoljunk rájuk és ha eszünkbe jutnak, mondjuk magunkban értük:

"Uram, irgalmazz!"