Április 3-án lezajlott az országos választás, tudjuk jól, milyen eredménnyel. Este szembesültem vele, mert nap közben minden más dolgom, programom volt. Azóta aludtam rá 3-ról 4-ére virradóan kb. három órát, de még mindig pörgött bennem a csúfos bukás keserűsége.

Őszintén megvallhatom, az idei választásra már felébredt bennem a remény. Életemben először lelkesedni kezdtem egy politikai ügyért, de a magyar nép döntött. A szokásos választási csalás legitimizált keretei között nyilván nem volt „fair play”, de mivel a nemzetközi vonalon is árgus szemmel nézték a választásokat, vélhetőleg extrém kirívó (a fideszes törvények szerinti) csalásról most nem beszélhetünk. Az egyesült ellenzék belement ebbe, elfogadták a szabályokat. Tehát itt most legfőképp a szavazók részéről egyértelművé vált:

A Fidesz agymosó propagandája kiválóan működik, a magyar ember jobbágy akar lenni.

Újabb őszinteségi roham következik; nagyot csalódtam az Összefogásban, egész pontosan egyes politikusaikban. Nem az ellenzéki szavazókban, ők annyit hoztak, amennyit tudtak! Némelyik pártvezetőre és ellenzéki politikusra haragszom, név szerint: Gyurcsány Ferencre (DK), Jakab Péterre (Jobbik), Kanász-Nagy Mátéra (LMP), Ungár Péterre (LMP), mert a választás elvesztése minden ellenzéki párt közös kudarca volt, a fent említett politikusok mégis az elmúlt pár nap alatt ostorozni kezdték Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltet a vereségért. Gyakorlatilag beállítják bűnbaknak, ők maguk mossák kezeiket, és ezt én undorítónak tartom. Hibázott MZP? Igen. Legalább akkorát hibázott a többi fejes is? Igen! Mégis rákenik a saját kudarcuk mocskát is egyetlen emberre. A politika mocskos dolog, ilyenkor derül ki, mennyire.

Tehát csalódtam az Összefogás vezetőinek egy részében, de leginkább a magyar nép egészében csalódtam. Csalódtam a saját hazám embereinek többségében. Mert hiába reménykedtem, hogy nagyon kilóg a lóláb és ezt a sok kormánypárti maszlagot nem veszi be a magyar ember, mégis bekajálta. Ráadásul repetát kér.

Mi, magyarok nem tanultunk meg demokráciában élni, sosem értettük meg igazán, mit jelent ez. Pont ezért nem is vágyunk rá igazán, a jelek szerint. Nekünk kell egy vezér, aki megmondja, hogy éljünk, mit csináljunk, hogyan gondolkozzunk. Szidhatjuk, gyalázhatjuk, de akkor is kell. Nem baj, ha rosszul teszi a dolgát, nem baj, ha hülye hozzá, vagy rosszabb esetben gonosz, megalomán. A lényeg az, hogy kell egy Fejedelem, Király, Kormányzó, Nemzetvezető, Pártfőtitkár, Miniszterelnök, aki egy személyben uralkodik, akár életfogytig is. Mert nekünk, magyaroknak vezér kell, akkor is, ha szívunk miatta. És most nagyon sokat fogunk Orbán alatt és miatt szívni…

Egy nap talán megtanuljuk, mit jelent a demokrácia, milyen egy jó miniszterelnök, milyen nyugati színvonalon, szabadon és jól élni. Ha tényleg lesz rá igény (ebben már egyre kevésbé hiszek), mert most a rohadt narancs is mézédes lesz, ha elég elég jól elsajátítottuk a duplagondolt.

Azoknak szólok zárásként, akik hozzájárultak az újabb Fidesz 2/3-hoz, akár konkrét szavazással, akár azzal, hogy nem mentek el szavazni:

Ti is ugyan úgy meg fogjátok inni ennek a keserű levét, ahogy mi. Hitegethetitek magatokat azzal, hogy fellendül az ország, Magyarország jobban teljesít, stb. de ti is érzitek a saját bőrötökön, hogy ez nem igaz. Ha ezek után is képesek vagytok egy elnyomó, aljas hatalmat támogatni, akkor megérdemlitek, amit kaptok a Fidesztől: a szegénységet, átverést, kihasználást, szabadságotok korlátozását. Ne higgyétek, hogy megússzátok! Ti is mentek sokakkal együtt a süllyesztőbe. Csak ti tapsoltok is hozzá…

Már több bejegyzésben fogalmaztam meg csípősebb kritikát az Orbán vezette kormány vitatható tetteit illetően, ezért sejthető, hogy most sem leszek különösebben narancspárti. Pedig mennyire jó lett volna, ha igen! Félreértés ne essék, ezt azért így írom, mert ha elégedett lennék a Fidesszel, akkor tényleg jól csinálnák a dolgokat. Egyébként az utolsó politikai jellegű bejegyzésem 2019.11.14-én került ki a blogra. :)

Amikor a Fidesz 2010 tavaszán kétharmaddal nyerte a választásokat, gyakorlatilag csodát ígértek. Jobb életet, ez magában foglalt sok dolgot:

- Erősebb egészségügyet, rendbe tett kórházakat. Akkoriban sokat fordultam meg kórházakban és mentőállomáson, tehát jó rálátásom volt arra, hogy milyen helyzetben volt az EÜ akkoriban. Volt, hogy kórházi gyakorlat alatt mi, a gyakornokok vittünk branült, mert az osztályon nem volt, de az infúziókat valahogy le kellett csorgatni… akkoriban úgy fogalmazott egy mentőápoló, hogy a fizetés „Éhen halni sok, megélni kevés. Alamizsna.” Volt olyan mentőautó, aminek menet közben szakadt le az anyósülés felőli ajtaja, és ültem olyanban, aminek a hűtővize folyt el pár száz méternyire a céltól. Tehát a Fidesz-győzelem idején én vártam, hogy tényleg fellendüljön az EÜ állapota, jobb fizetésekkel, rendes munkakörülményekkel, ami a dolgozóknak, betegeknek egyaránt sokkal jobb. Csakhogy nem így lett. Persze lettek új, szép sárga mentőkocsik, de azért látni még a régieket is aktív szolgálatban. A kórházakból egynéhány kapott új, friss külső vakolatot, de belül ugyan az a balkáni állapot van ma is. Ugyan úgy kevés az eszköz, elavultak a gépek. A dolgozók kevesen vannak, fáradtak, leterheltek. Csak azok maradnak a szakmában, akik még újak (ők vagy hamar váltanak, vagy kiégnek), és akik már megtörtek lélekben, megkeseredtek, de másba nem tudnak/mernek belekezdeni. Azóta a létszám tovább csökkent, a minőség és állapot tovább romlott. A Fidesz nem nagyon tesz pénzt az EÜ-be, mert az EÜ egy pénztemető, nem nagyon lehet belőle hasznot hozni. Így néhány látszatfelújításon kívül hagyják az egészet a francba.

- Euró bevezetését. Mondanom se kell, ez sem jött el, és ha a Fideszen múlik, nem is jön el soha. Mert a forinttal tudnak ügyeskedni, aljaskodni, de az euróval nem. És mivel a Fideszt csak a saját zsebe érdekli, ez a hajdani ígéretük hamar feledésbe zuhant, legalábbis nekik és híveiknek.

- Tizenharmadik havi nyugdíj visszaállítását. Édesanyám nyugdíjas és bizony számolnia kell a havi kiadásait, ha a felszínen szeretne maradni az emelkedő árak mellett. A Fidesz 2010 előtt az akkori MSZP kormányt kritizálta a tizenharmadik havi nyugdíj elvétele miatt, de a tényleges visszaállításra csak idén került sor. Tizenkét év alatt, három egymást követő kétharmados kormányzás sem volt elég nekik arra, hogy ezt a lépést megtegyék? Nyilván itt is arról van szó, hogy a Fidesz nagyon nem szeret pénzt adni másoknak. Most megtették, mert ezzel is szavazatokat akarnak szerezni (és azért lássuk be, ez a „visszaállítás” is elég sajátosra sikerült).

- Több munkahely, a munkanélküliség problémájának orvoslása. Amikor 2011-ben megszereztem a szakmai végzettségemet, gyakorlatilag folyton zárt ajtókba ütköztem. Két év múlva tudtam csak elhelyezkedni PROTEKCIÓVAL egy logisztikai központ eldugott raktárához TAKARÍTÓNAK. Ekkoriban már a Fidesz bezáratott pár munkahelyet, pl. a Siemens egyik gyárát és még néhány egyéb olyan helyet is, ami emberek ezreinek adott munkát. Persze, bejött a közmunka program (én is dolgoztam közmunkában fél évig), de az csak ragtapasz a gennyedző sebre, mert semmilyen előrehaladásra, a mélypontból való kitörésre lehetőséget nem ad. Még itt, Budapesten sem, hát még a vidéki falvakban! A Fidesz ezen túl saját kezébe vette pl. a dohányáruk kereskedelmét is, a szexshop-külsőségű Nemzeti Dohányboltok képében, ahol (minő meglepetés!) majdnem mind, ha nem kizárólag fideszhű tulajdonosok nyerték a pályázatokat, akik ráadásul nagyrészt valami narancshősnek voltak a valakijei.

- Amíg nincs euró, addig erős magyar forint lesz. Soha a magyar történelemben ilyen gyenge nem volt még a forint, mint manapság. És ez nem egy hirtelen dolog volt, nem az ukrán-orosz háború volt a kirobbantó oka, inkább csak a betetőzése. A forint módszeres lezüllesztése 2010-től kezdődött. Amikor néha-néha kegyeskednek egy kicsit emelni a fizetéseken, arról gondosan hallgatnak, hogy az infláció nem ilyen szakaszosan, hanem egyenletesebben és folyamatosan halad, és nincs arányban a kettő az infláció javára. Lehet, hogy szám szerint többet keresünk, mint akkor, de a forint azóta sokkal gyengébb lett, tehát a fizetésünk is kevesebbet ér. Hogy tudunk akkor okos telefont venni, amit akkor még nem igazán? Egyszerű: azóta az okos telefon sokkal elterjedtebb, könnyebb és olcsóbb a gyártása, tehát az ára is szelídült. Most ne a luxuskategóriás, legmodernebb Apple-re, vagy jövő évi kiadású elit Samsungra gondoljunk, hanem az átlagos termékekre. 2010 előtt ez nem volt elterjedt, még friss dolog volt. Tehát az okos telefon a zsebben ma már nem luxus, ez nem alkalmas a forint eget verő erejének és a szuper fizetések igazolására. A pénzünk mélyponton van és a Fidesz nyomta le több mint tíz év kitartó munkájával.

Tehát annak idején a Fidesz sokat ígért, a csillagokat is az égről, de szinte semmit sem valósítottak meg belőle, amit meg igen, azt sem úgy, hogy tényleg jó legyen. Két részre osztanám a bejegyzésem további részét. Először a nem hívő polgártársak részére ajánlom (de ezt a keresztény testvéreknek is érdemes elolvasni), a másodikat a keresztény testvéreknek.

Világi polgártársak!

Az elmúlt tizenkét év Fidesz uralma, saját bőrünkön tapasztalhattuk, a pöcegödör mélyére taposta a hazánkat. Most már ott tartunk, hogy Orbán és bandája elszigetelt minket minden szövetségesünktől, az EU-tól, és manapság a NATO-tól is. Keleti nyitás címén Orbán diktátorokkal haverkodik, az ő seggüket nyalja. Törökország csak érintőlegesen, főleg Kína, Oroszország a fő célpontok. Egyes kínai és orosz projekteket gondosan titkosítottak hosszú évekre, miért? Mi titkolni való van egy egyetem felépítésében? Miért nem láthatja az ember, hogy miért jó nekünk Paks2? Csak nem olyan az üzlet, ami kiszolgáltatottá tesz minket valami módon ezeknek az országoknak? Csak nem arról van szó, hogy függésbe kerülünk tőlük? A Budapest-Belgrád vasútvonal 150 év alatt térülne meg, ha teljes mértékben elkészülne. A Fudan Egyetem nemzetközileg is híres arról, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, ezért több európai országból kitiltották. Ennek kapcsán jegyezném meg, hogy a Fidesz a Pegazus programmal nem a külső veszélyforrásokat hallgatja le (ami nemzetbiztonsági szempontból kötelessége lenne hazánkon belül), hanem az ellenzékét és azokat a médiumokat, amelyek kritikusak a narancsbandával szemben. Paks2 megépítéséhez olyan orosz hitelek kellenek, hogy vitathatóvá válik, szükségünk van-e rá egyáltalán?

Orbán Viktor eddigi kormányzására jellemző volt az ellenségkép felmutatás és az ezzel való fenyegetés, riogatás és szélmalomharc. Ellenség volt eddig:

Brüsszel – és az egész Európai Unió, melynek amúgy tagja vagyunk és jó sokáig kaptunk is vaskos EU-s pénzeket, amíg meg nem unták, hogy a Fideszt ez folyton lenyúlja magának, tehát elzárják a pénzcsapot. Itt megfigyelhető egy fura ellentmondás Orbán részéről; hangosan ellenzi „Brüsszel ötleteit”, de bármilyen együttműködési helyzetről van szó, minden szankciót, határozatot aláír ő is. Aztán hazajön és előadja, hogy milyen keményen a sarkára állt, természetesen a mi érdekünkben. Ez kérem, szélmalomharc.

Soros György – az előbb említett embernek egyetlen hibája van, amit azóta vélhetőleg ő is megbánt, hogy annak idején pénzelte Orbán és az egész Fidesz felső vezetés tanulmányait ösztöndíjjal. Soros György elég messze él Amerikában ahhoz, hogy kellően távoli, de mégis valamennyire ismert fenyegetésnek, egyfajta mumusnak lehessen beállítani és ujjal mutogatni rá, hogy milyen sokféleképp áskálódik a magyar nép ellen. És tényleg vannak, akik ezt a maszlagot bekajálják! Volt, hogy ezzel a marhasággal nyert a Fidesz választást! Elkergették a CEU-t, Európa egyik neves, világszínvonalú egyetemét, helyére a Kínai Kommunista Párt eszméit megtartó és hirdető Fudant hozzák. Ismétlem: a nyugati civilizációjú CEU helyére a kínai kommunista Fudan kell a Fidesz szerint, ami magát jobboldali, konzervatív, keresztény értékrendű, nemzeti érzelmű pártnak nevezi. Sorost meg beállítják annak az éji rémnek, aki milliónyi muszlim „migráncsot” telepíttetne be kizárólag Magyarországra, had „erőszakolják a nőinket” és „rombolják a kereszténységet és építsenek mecseteket”. Nomármost, Soros soha nem telepített be Magyarországra egyetlen „migráncsot” sem. És nem azért, mert a szerb határon lévő turbókerítés megmentett minket a terrorista hordáktól. Azért nem tette, mert sosem volt célja. Ellentétben Orbán Viktorral, aki több mint 50 000 EU-n kívüli embert engedett be a letelepedési kötvény miatt. Ha AK-val kerget el hazádból az ISIS, akkor a magyar nép ellensége vagy. Ha busásan fizetsz, akkor az sem baj, ha az InterPol kőröz, itt menedékre lelsz! Orbán szerint…

Menekültek – a 2014-15 környéki menekülthullám hatására építette fel a kormány azt a végvári vitézeket irigységbe taszító turbókerítést, ami nem csak Jurassic Parkos T-rexek, hanem az ISIS ellen menekülő többnyire szír menekültek távoltartását szolgálta. A kerítés csak a magyar-szerb határ vonalán terjed, tehát elég kicsi az ütközőzóna, a törökkorban nem lett volna igazán hatékony védvonal… már akkor kezdet kifáradni a Fidesz számára a Soros-kártya, tehát valamit be kellett újítani. Így jött a „migráncsozás”, mint új ellenségkép. Persze ezt is párhuzamba hozták Soros Györggyel, hogy ne legyen túl hirtelen az új démon. Ezeket az embereket a Fidesz úgy állította be, mintha civilizálatlan, félvad életművészek hordái hömpölyögnének nyáladzva-hörögve, mert annyira kiéheztek a magyar szűzlányokra, és piócaként akarnak élősködni a magyar ellátó- és szociális rendszeren. Mondanom se kell, mekkora ökörség volt ez már akkor is. De új lendületet adott az orbánistáknak, volt még egy nem létező ellenség, ami ellen látszólag összefoghat a magyar nemzet. Részletkérdés, hogy ezek az emberek háborúból menekültek, nem számít, hogy nem is akartak itt letelepedni, mert nagyon jól tudták, milyen ellenséges velük a magyar politikai vezetés. Csak át akartak utazni Nyugat felé, minél messzebb a káosztól. De a Fidesz kormány vagy pályaudvarokon táboroztatta őket rendőri kényszerrel, hogy mutogathassák őket (erősen démonizálva) a közembereknek, vagy a határon tranzitzónába zárva őket évekig ott tartották. Volt éheztetés is, ezeket mind kivizsgálta az EU bíróság is és minden alkalommal elítélték Magyarországot. A migráns=ellenség kép viszont túl jól beleégett a fidióták agyába.

Romák, hajléktalanok – ne merüljön feledésbe a szegregált oktatás miatt hátrányba került romák híres és emlékezetes perének esete sem, amit az állam elbukott. A pénzbeli büntetést csak a határidő lejártakor volt hajlandó szájhúzva kifizetni és azóta törvénymódosítással biztosították, hogy többé ezt ne kelljen megtenniük. Az oktatás is egyike azoknak a problémáknak, amin a Fidesz semmit sem javított az elmúlt 12 évben. Mondanom se kell, ennél a pernél is Sorost emlegették a háttérben. A Fidesz ezen túl kriminalizálta a hajléktalanságot. Jelenleg Magyarországon tilos „életvitel szerűen tartózkodni közterületen”, tehát ha te bármi okból hajléktalanná váltál, akkor bűnöző vagy. Erre annyit mondanék a kormánynak, hogy nem az a megoldás erre a bajra, hogy megtiltjuk az utcán alvást. Ettől nem lesz kevesebb a hajléktalan, nem lesz jobb a megélés máról a holnapra. De ami szúrja a Fidesz szemét, nem tetszik neki látványra, azt igyekszik eltüntetni. Pláne akkor, ha világos jel arra, hogy valamit rosszul csinálnak.

Melegek, LMBTQ lobbi – a roma- és hajléktalankérdés nem volt hosszú életű a Fidesz propagandának, a menekülthullám lecsengett, Sorost már unják a nem teljesen zombi fideszesek is, tehát megint beütött a baj, nincs ki ellen harcolni határon belül! Ekkor ütött be a gyermekvédelminek hazudott törvény, ami pont a gyermekek pedofil bűncselekmények elleni védelmével csak nagyon érintőlegesen foglalkozik, ellenben az LMBTQ-t már a jövő generációja elleni merénylet egy újabb példájaként kezeli és démonizálja. Mindenféle ökörség elhangzik ekkor is: hogy nővé csak félig-meddig műtött meleg csöcsös-farkas borostás férfiak jönnek óvodákba mesélni a nemváltásról, mint lehetőségről, hogy a meleg szervezetek, mint valami szekta, kiskorúak között terjesztik a homoszexualitást, mintha ez valami fertőző kórság lenne. Érdekes, a gyerekek sosem hallottak ilyesmiről, sosem láttak példát erre. Csak a Fidesz és Orbán beszél róla, a gyerekek is tőlük hallottak arról, hogy ilyesmi létezne. És nem azért, mert a Fidesz ennyire hatékonyan védi a gyermekeinket. Hanem azért, mert ez is szélmalomharc.

A legújabb nemzetközi esemény, ami beütött a magyar politika eddigi adok-kapok arénaharcába, az Oroszország és Ukrajna között kitört háború. Nyolc év feszültség előzte meg ezt a robbanást, elvégre 2014-ben a Krím-félsziget elvétele már előre sejtetett valamit (vajon mi hogy fogadnánk, ha pl. Szlovákia megszállná a tokaji borvidéket arra hivatkozva, hogy a helyi lakosok Szlovákiához akarnak tartozni?). A baj minden esetre megtörtént, kitört egy háború a szomszédban. Emberek százezrei menekülnek Nyugat felé. Orbán ezúttal nem merte megjátszani azt, amit a szír menekültekkel csinált hét-nyolc éve. Pedig ez miben más, mint anno? Akkor is háború elől menekültek, most az ukránok sem állnak meg a szomszédos országban, mennek tovább. Orbán Viktor, aki eddig mindig harcias és háborús retorikával kormányzott, most hirtelen stílust váltott. A békére törekvés címén igyekszik megőrizni Magyarország helyzetét, hogy ne csússzon bele a háborúba. Ez még szép is lenne, ha elhinném, hogy tényleg erről szól. Valójában Orbán olyannyira Putyin házi ölebe, hogy nem mer nyíltan kiállni az agresszor Putyin ellen, ahogy ezt körülöttünk minden más ország megtette már. De itt is beüt az ellentmondás, mert szavakban hangoztatja Magyarország függetlenségét, de mégis mindenre rábólint, amit a NATO döntésként meghoz. Köpönyegforgató módjára próbál egyszerre megfelelni az oroszoknak és a Nyugatnak, de egyiknek sem felel meg. Mostanra Magyarország magára maradt: Putyin a „nem baráti országok” közé sorolt minket, hiába nyalta Orbán olyan serényen az orosz segget. A NATO megbízhatatlannak ítélte hazánkat, nem osztanak meg nekünk igazán komoly titkokat. Még a V4 is elhatárolódik az Orbán-kormánytól! Bebizonyosodik, hogy a Fidesz valódi probléma esetén nem tud kellőképp és helyesen cselekedni. Humanitárius segélyt és adománygyűjtést is csak azért vették el az előzőleg Soros-ügynököknek titulált civil szervezetek és az egyházi közösségek kezéből, mert cikinek érezték, hogy mindenki segít az ukrán menekülteknek, csak a magyar állam nem. Persze, saját szememmel látom, hogy nem törik magukat ebben az adomány-kérdésben.

Nem hagyhatunk még figyelmen kívül egyes hajmeresztő Fidesz-botrányt sem:

- Borkai Zsolt luxushajós kurvázása némi kábítószerrel megspékelve. Polgármesterként, házasként, elvileg keresztény-konzervatív értékrenddel ezek nem összeegyeztethető dolgok. Lehet nekikezdeni a szerecsenmosdatásnak, de már régen baj van, ha odáig jut valaki, hogy ilyeneket csinál. Aztán választást nyer Győrben? Ilyen botrány után? Röhejes…

- Kaleta Gábor pedofil-botránya. Szolgálati laptopon 19 000 kiskorú gyermek szexuális tartalmú képe és videója nem éppen egy nagykövethez illő jelenség. Mellékesen, az ilyen tartalmú képek/videók valami módon elkészülnek, aki ilyen képeket birtokol és őriz, az hozzájárul ahhoz, hogy igény legyen rájuk, tehát készítsenek még. Kaletának emiatt nincs mentsége akkor sem, ha állítólag tettlegesen sosem nyúlt gyerekhez. Ebben az esetben szeretnek arra hivatkozni a narancsosok, hogy Kaleta az MSZP kormány idején is nagykövet volt, tehát nem a Fidesz embere. Az bizony lehet, de a Fidesz hazaszállíttatta TITOKBAN ezt az embert és igyekeztek mindaddig eltusolni az ügyet, amíg védhetetlenné nem vált. Tehát igenis, a Fidesz egy pedofil pártját fogta.

- Szájer József híres ereszmutatványa. Valójában az ereszen leereszkedés csak egy komikus apróság, mert nem jutott vele semmire. Az ősFideszes Szájer Belgiumban, ahol szigorú szabályok tiltották a gyülekezést a Covid-19 járvány miatt, egy zárt vörös lámpás épületben tömeges homoszexuális gruppenpartiban vett részt, elfogásakor hátizsákjában kábítószert találtak, tehát bizonyosan birtokolt drogot. Itt a fő baj a gyülekezési tilalom megszegése volt a járványveszély miatt, amiért mégis figyelemre méltó az ügy, az a meleg gruppenparti és Szájer József személye. Ő ugyanis annak a névleg keresztény konzervatív értékrendű, jobboldali Fidesznek az egyik őstagja, aki az Alaptörvényt megírta és bizony a meleg ellenes törvényekben is erősen benne van a keze. Ezek után hiteltelenné válik nem csak ő, hanem az egész Fidesz is.

Tehát Kedves Polgártársak: ezeket figyelembe véve sejthetjük, hogy nem számíthatunk semmi jóra, ha továbbra is a Fidesz marad hatalmon. Annak idején szépet és jót ígértek, de csak csúfat, rosszat kaptunk tőlük. Elmélyítették és szélesítették a társadalmi rétegek közötti szakadékokat, kisajátították azokat az iparágakat, üzleteket, piaci réseket, amik jövedelmezőek, saját szűk elitjükön belül mutyiznak és egymás zsebét tömik, minket pedig igyekeznek modern jobbágyokká gyalázni. Tönkretették az egészségügyet, az oktatást, a szociális hálózatot, a mezőgazdaságot, ipart, a rendvédelmet, szinte mindent, amihez hozzányúltak. Mert csak a saját jólétük, vagyonuk, hatalmuk érdekli őket, ti/mi abszolút nem. Ott tartunk, hogy egy nem kifejezetten okos gázszerelő lett az egyik leggazdagabb magyar hazánkban, nagyobb vagyona van, mint II. Erzsébet angol királynőnek! Csak és kizárólag azért, mert régi barátja a miniszterelnöknek. A külügyminiszter kitüntetést kapott az orosz érdekek segítéséért. Kiderült, hogy a külügyet meghackelték az oroszok, a külügy tud róla (ergo a miniszterelnök is), de semmit sem tesz. Ez kimeríti a hazaárulás fogalmát. Tanulság:

Egészséges lelkű, gerinces és ép elméjű magyar polgár nem szavazhat a Fideszre!

Keresztény testvéreim!

Az Isten által lefektetett törvények nem veszítenek az erejükből és aktualitásukból még sok évezred után sem. Ezért hozzátok abból a szempontból szólok, hogy nézzük meg, mennyire egyeztethető össze a keresztény tanítás a Fideszzel?

A Fidesz magát keresztény konzervatív értékrendű, jobboldali, családbarát, tradíciókat tisztelő pártként azonosítja. A baj csak az, hogy ebből semmi sem igaz!

„Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” – Az Ószövetségből jól ismert tízparancsolat határozott kezdete. Jézus az Újszövetségben ezt azzal toldja meg: „Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti.” /Mt 6, 24/ Sok aggasztó hozzászólást látok, ahol Orbánról úgy nyilatkoznak, mintha Isten prófétája, vagy akár maga Isten megtestesülése lenne.

Nekünk, keresztényeknek még csak fontolóra sem szabad venni olyat, hogy Orbánt előtérbe helyezzük-e Istennel szemben. Aki ezt megteszi (van ilyen!), az Isten ellen vét. A Fidesz évek hosszú munkájával hajmeresztő személyi kultuszt épített ki Orbán Viktor köré. Ez nem 2010-ben kezdődött, de akkortól kezdett igazán kicsúcsosodni. Márpedig ez keresztény ember számára elfogadhatatlan.

„Ne ölj” – 45 000 ember halt meg Magyarországon a Covid-19 járvány látszatkezelése miatt. Nem időseknek való, mégis nekik ezrével beadott kínai vakcinák, olyan lélegeztető gépek vásárlása horror áron, ami pont lélegeztetésre nem alkalmas, ingyenes helyett komoly pénzekért végzett tesztek, tehát a szűrés akadályoztatása, továbbá az egészségügy tönkretétele együtt elérték, hogy lakosság arányosan nálunk haltak meg a legtöbben a járvány során. A Fideszt jobban érdekelte még ekkor is a saját üzleti érdeke, mint a magyar polgárok egészsége és élete, tehát ennek a 45 000 embernek a halálát a Fidesz kormány felelősségének tartom. Őmiattuk történt, ha nem is közvetve, de debil intézkedésekkel vagy mulasztással megölték ezeket az embereket.

„Ne lopj” – A Fidesz miden eddigi más kormánynál többet lopott el. Ez azért nagy szó, mert ebben benne van a Kádár-rendszer is! Soha ilyen magas nem volt az államadósság, sosem volt ilyen gyenge a forint. A magánnyugdíj pénztárat felszámolták, a pénzt elosztották maguk között. A vörösiszap-katasztrófa áldozatainak küldött pénzadományokat ellopták. Az EU-s támogatásokat ellopták. Cégeket vettek el sikeres vállalkozóktól, földeket sajátítottak ki, magasról tettek arra, hogy hány millió embernek ártanak vele. A Fidesz bármihez nyúl, ha a szarnál egy kicsit is értékesebb, ellopja. Bajban is vannak az üdvösséget illetően, mert égbekiáltó bűn a szegények bérének lenyúlása.

„Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen” – Brüsszel, Soros, cigányok, hajléktalanok, migránsok, melegek, ellenzék. Kell még példa? És nem csak a kampány miatt, mert kampányban bizony elszabadulnak az indulatok. A Fidesz a fent említetteket 12 éve minden nap gyalázza, sarazza, hazudik róluk mértéktelenül.

„Ne kívánd meg felebarátod házát” – Bőséggel lehetett hallani kilakoltatási sztorikat is nemrég. Ha valakinek kell a kecója, mert egy havernak/rokonnak tetszik, vagy csak pénzt látnak benne, már megy is az eljárás és hamar gazdát cserél az ingatlan. Van, amikor úgy veszik el valaki otthonát, hogy nem is akarják megtartani, csak útban van. Lásd, a Fertő-tó cölöpházainak esetét.

„Ne kívánd meg… semmijét se, ami az övé” – Cégek mennek tönkre, munkahelyek szűnnek meg azért, mert ha túl jól megy a szekér, fideszes érdekeltségű emberek jönnek azt gombokért megvenni. Ha pedig a tulajdonos nem adja, akkor ellehetetlenítik, míg meg nem szűnik létezni, vagy még olcsóbban mégis eladja. Így szerzik meg a földeket, hoteleket is. Ez vonatkozik azokra a dolgokra is, amik általában minden magyar emberé lennének pl. a nagy tavainkat. A Fidesz a Balatont, Velencei- és Fertő-tavakat is kisajátítja, igyekszik is kiszorítani a partokról a civileket. Beépítések, elkerítések, tehát kisajátítás a legpofátlanabb módon.

Nézzünk még néhány Jézus által mondott fontos dolgot, ha már névleg keresztény értékrendű kormányról van szó:

„Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ’Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre.’ Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre.” /Mt 5,21-22/ – Mennyire lehet keresztényinek nevezni egy olyan kormányt, ami 12 éven keresztül csak ellenségképpel, démonizálással és riogatással kormányoz. Pl. Brüsszel, Soros, migráns, LMBTQ, ellenzék, stb.?

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. A gyümölcseikről ismeritek meg őket.” /Mt 7, 15-16/ - A Fidesz szeret arra hivatkozni, hogy ők a megőrzői a keresztény értékrendnek. Ők óvják meg a magyar keresztény kultúrát a „halódó Nyugat káros hatásaitól”. De ha megnézzük a gyümölcseiket (mutyik, rászorulók üldözése és ellenséggé alakítása, korrupció, Borkai/Kaleta/Szájer botrányok, stb.), akkor láthatjuk, hogy nem tudunk bogáncsról fügét szedni.

Keresztény testvérek, lehet megpróbálni menteni a menthetetlent, de fölösleges. A Fidesz eddigi 12 éves kormányzása alatt rengetegszer bebizonyította, hogy csak beszél a keresztény értékekről, de semmit sem tartanak meg belőle! Ne bizniszeljetek a gonosszal csak azért, mert tettek néhány egyházaknak kedves intézkedést, pl. nagypéntek munkaszüneti nappá tétele. Ezek sem a kereszténység iránti nemes gesztus részei, hanem júdáspénz az iskolák egyházi kézbe való átadásával, kötelező hittanoktatással, bizonyos közösségek egyházi státuszának megerősítésével együtt! Ne hagyjátok, hogy ezzel titeket is félrevezessenek!

Keresztény ember lelkiismereti okokból és hitbéli meggyőződésből nem szavazhat a Fideszre!

No de Malkáv, akkor kire szavazzunk? – kérdezi mindkét közeg, a világi és a vallásos közösség is. Nyilván nem szabhatom meg ezt, mert a szabad akarata mindenkinek szent, csak tanácsot adhatok, azt viszont adok is és megindoklom, miért. A jelenlegi politikai felhozatal nem nagyon ad nekünk érdembeli választást. Nézzük meg a szóba jöhető pártokat:

Fidesz – kiesett. Fentebb tisztáztuk, miért.

Mi Hazánk Mozgalom – A Mi Hazánk nagyon kicsi és valójában súlytalan rétegpárt, aminek semmi reális esélye nincs megnyerni a választást. Világi szemmel túlságosan szélsőjobbos egyes gondolatuk, keresztény szemmel pedig elfogadhatatlan, pl. a halálbüntetés témája.

Magyar Kétfarkú Kutya Párt – Az MKKP egy viccpárt. Mindig is annak szánták. Normál esetben egy egész jó fricska lehet a politikai közéletben, de most már túl vagyunk azon a ponton, amikor el lehet viccelni a dolgokat. Éles helyzetben ne szavazzunk olyan pártra, ami önmagát sem veszi komolyan!

Megoldás Mozgalom és egyéb minipártok – az idei évben bukkantak fel, semmit mondó, klisés tervekkel és elvekkel. A legutóbbi választáson is sok kamupárt jelent meg, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek is azok, ugyan azzal a szereppel: szétzilálni az ellenzéki szavazatokat. Ez a Fidesznek kedvező, mert homogén szavazóbázisa van.

Egységben Magyarországért – az egyetlen szóba jöhető választás. Nem kell szeretni. Nem kell mindenben egyet érteni vele. De csak az egységes, összefogott ellenzéki tömbnek van esélye legyőzni a Fideszt, amiről a fentiek alapján tudjuk, hogy nem maradhatnak hatalmon. A Fidesz úgy manipulálta a választási törvényeket, hogy bizony neki lejt a pálya. Ha úgy mennénk neki a választásnak, hogy Fidesz vs Jobbik, vagy Fidesz vs MSZP, Fidesz vs DK, Fidesz vs LMP, Fidesz vs MKKP stb., akkor mindig a Fidesz győzne és leválthatatlan lenne. De a Fidesz vs Egységben Magyarországért már valódi fenyegetés Orbán számára.

A magyar emberek egy jelentős része már kiégett ezen a téren. „Mindegy, ki kerül hatalomra, úgyis lopni fognak.” Hát, ez nem igaz. És ezt nem szabad elhinni! Nem vagyok hajlandó elfogadni azt a „balsorsot, ami régen tép”, hogy nekünk magyaroknak már csak szarabbnál szarabb kormányok juthatnak és megyünk a süllyesztőbe, mert mindig csak rosszabb lesz egy kicsit. A Fidesz már zsinórban egymás után háromszor bebizonyította, hogy lop, ahol csak lehet. 100 forintból legalább 80-at. És folytatni fogja, ha negyedjére is nekikezd a kétharmadának. Vagy ha egyáltalán hatalmon marad. A közös ellenzék nem homogén, hat pártelnöke van (plusz társelnökök), a miniszterelnök jelölt nem tartozik egyik párthoz sem. Már csak azért is nem lehet így lopni, mert figyelni fognak egymásra, nehogy valakinek ragadós legyen a keze. Most végre lehet változás, lehet jobb is. Persze nem ebben a négy évben, ezt se vegyük be! Ez a négy év akkor is nehéz lesz, ha a Fideszt elkergettük. Túl sok kárt okoztak, először újjá kell építeni a romokat, amivé Orbán és bandája zúzta szét a hazánkat.

Menjünk szavazni április harmadikán! Szavazzunk az Egységben Magyarországért jelöltjeire, váltsuk le a Fidesz-kormányt! Isten segítse meg ezt az ezerszer meggyötört országot!

Hetek teltek el a Coruscanton, ahol a frissen Jedi lovaggá avatott hőseink pihenték ki a Ithelin történt eseményeket. A kamaszkorú fiatalok még mindig nem tértek teljesen magukhoz, ismerkednek a tudattal, hogy rang szerint a Rend teljes jogú tagjaivá váltak. Persze mindketten zavartan fogadták mestereik Del Halin és Ian Holoc-Wodill (utóbbi immáron hivatalosan is mester) elismerését, idejük nagy részét tanulással, gyakorlással és meditációval töltötték. Egy nap azonban a Jedi Tanács hívatja őket. Mint a Rend avatott lovagjainak, joguk és kötelességük megismeri a helyzetet, ami a Coruscanton túli galaxisban van:

A helyzet mondhatni, borzalmas. A Sith Birodalom több száz bolygót foglalt el rövid idő alatt, több tucatnyi rendszerben. A Köztársaság hadereje szétszórva, elkeseredett védekező harcot vív, és többnyire vesztésre áll, a sith haderő feltartóztathatatlannak tűnik. A Rend szinte minden hadra fogható Jedit a háború sújtotta területekre rendelt segíteni, és most már Renechának és Togrannak is részt kell vennie ebben a háborúban, fiatal koruk ellenére. Két dolog enyhíti a helyzet súlyát rájuk nézve: egyrészt jól összeszokott csapatot alkotnak, most is együtt mennek. Másrészt, a Tolpol rendszer, ahova tartanak, a Sith Birodalom hódítási hullámának szélén helyezkedik el, így vélhetőleg enyhébb lesz a nyomás, meg tudnak majd birkózni a feladattal. Innen, Coruscantról indul egy felszabadító hadiflotta, aminek most az élére állnak. A küldetés: a támadás alatt álló Tolpol rendszer felszabadítása és a flottával tartó szenátor, Dyron Whisper védelme. Az akció vezetői ők lesznek, de megkapják a szükséges segítséget a flotta tábornoka, Albohamo személyében, aki tehetséges főtisztje a Köztársaságnak. A két ifjú Jedi az ismeretlen kihívástól feszülten indul a katonai negyed felé, ahol találkozhatnak a szenátorral és a tábornokkal, valamint megtekinthetik a hadsereget, aminek az élén állnak majd. Egymás közt beszélik meg út közben, mennyire kétségbeejtő lehet a helyzet, amikor már őket küldik háborúba…

A gyülekezési ponton személyesen is láthatják Dyron Whisper szenátort, az ötvenes éveiben járó, díszes öltözetű embert és protokoll droidját, a leharcolt, elavult külsejű C0-C egységet, valamint Albohamo tábornokot, a flotta parancsnokát. Míg a szenátor kedves és barátságos mosollyal köszönti a Jediket, a rodiai tábornok kissé merev és tartózkodó. Nem az a rideg elutasítás árad belőle, mint amit hőseink az Ithelin megtapasztaltak, inkább egyfajta kételkedő bizonytalanság az alkalmasságukat illetően, amit Renecháék tökéletesen megértenek. Így eszükben sincs vitatni és felülbírálni a tábornok katonai szakértelmét. C0-C programozásának megfelelően kimért udvariassággal lézeng körülöttük, meglepően mély hangon kínálgatja őket süteménnyel, itallal. A Jedik váltanak pár szót a szenátorral és Albohamoval is, majd megtekintik antigravitációs suhanón a sereg készülődését is. A tábornok hosszan fejtegeti, mekkora erővel indulnak a Tolpol rendszerbe. A flotta 20 db kalapács fejű hadihajóból, 5 csatahajóból (utóbbiak orbitális pályán várakoznak) és vadászkíséretükből áll, nagyjából 210 vadásszal (7 darab 30 hajós raj). Valamint magával visz továbbá 30 000 gyalogos katonát, 200 antigravitációs tankot és 7000 harci droidot is, a felszínen lévő stratégiailag fontos városok védelmére. Amikor minden szükséges információt megkapnak a Tolpol rendszerről és a várható erőviszonyokról, a flotta dübörgő hajtóművekkel elhagyja a Köztársaság központját és belép a hiperűrbe a háború felé.

A Tolpol rendszer öt bolygóból áll, ebből három lakott: a Tolpol I bányatelepek sora. A kietlen sziklabolygón nyerik ki az értékes érceket. A Tolpol II légkör nélküli sziklatömb, a Tolpol III a rendszer központja. Gyönyörű, sűrű erdők, magas hegyek, gazdag állat- és növényvilággal büszkélkedő bolygó, ott él a rendszer lakosságának több mint 90%-a. A Tolpol IV gyárakból, kohókból álló összeszerelő üzemként és katonai bázisként működik, a Tolpol V egy távoli gázóriás. Amíg Renecha az időt meditációval tölti (a Tolpol III-ról látott holofelvételek gyanúsan hasonlítanak egy régebbi látomása helyszínére), addig Togran a Zyrrien zászlóshajón állomásozó vadászgépek pilótáival beszél. A pilóták és katonák izgatottak, ott lappang bennük a harcoktól való visszafogott félelem és a reményteli bizakodás, amit az ifjú Jedi jelenléte váltott ki. Sok köztük a frissen sorozott újonc, akik még nem vettek részt éles harcban. Aztán mindkét Jedit a parancsnoki hídra hívja Albohamo tábornok hívása: közelednek a célhoz.

A hiperűrből kilépve egy bolygók körüli pusztító űrcsatát látnak. A Sith Birodalom flottája jelentős fölényben van a már megtört és súlyos veszteségeket szenvedett köztársasági erőkhöz képest. A rodiai tábornok azonnal elrendeli a teljes harckészültséget és a vadászrajok indítását, valamint jelentést kér a helyi véderőktől. A helyzet válságos: a központi csillag túlsó felén lévő Tolpol I-et már körülvették a sith erők és a felszínen is zajlanak a harcok. A központi bolygón épp zajlik a szárazföldi egységek leszállítása, a Tolpol IV katonai bázisa még tartja magát. Albohamo tábornok a következő lépéseket javasolja: ő maga, hajóival itt felveszi a harcot a sith flotta javával. A Jedik szálljanak át az egyik cirkálóra, ami erős kísérettel a Tolpol I-hez igyekszik, és amíg felveszik a harcot az ottani sith hajókkal, a leszállóegységekkel tegyenek le a katonákból, tankokból, annyit, amennyit csak lehet és szabadítsák fel a bányatelepet. A Jedik megfogadják a katonai kérdésekben jártasabb tábornok javaslatát és ennek megfelelően cselekednek.

A földre szállás sikeres, bár út közben a közvetlen mellettük haladó két leszállóegységet lángok martalékává robbantja a sith lézertűz. A Tolpol I felszíne roppant barátságtalan a háború nélkül is: a bolygón az átlaghőmérséklet nagyon magas, éppen hogy élhető. A légkör száraz és ritka. A telep valójában nem más, mint egy sziklaszurdok oldalába vájt barlangszerű lakóterek összessége. Utcaként a szurdok alja szolgál, ott zajlanak a harcok. A Jedik a támadó hullám élére állnak, fénykardjaik villanása erőt ad a velük rohamozó köztársasági katonáknak. De ez felhívja a figyelmét a sitheknek is, amelyek lézertűzzel árasztják el hőseinket. Viszont Togrant a Jedi rend egyik kiváló vívója oktatta, ő maga is tehetséges, sikeresen hárítja a rá zúduló lézertüzet. Renecha is sikeresen védi magát a távoli lövésektől, de az igazi kihívás egy sötét páncélba és köpenybe burkolózó, maszkos, piros fénykardot forgató sith martalóc jelenti, aki dühödt üvöltéssel veti rájuk magát a tömegből, magabiztos és erős csapások tömkelegével igyekezve legyűrni Togrant, akit talán daliás alkata miatt érezhetett veszélyesebbnek. A látványos pengeváltások sorában szembesülnie kell vele, hogy a Sith jól képzett és veszélyes ellenfél, viszont fáradt. A bolygó száraz, ritka levegője és az elmúlt idő aktív harcai már lemerítették ereje tartalékait. Renecha segítségével, együttes erővel, sikeresen legyőzik ezt a veszélyes ellenfelet, a rájuk célzott sugárvető lövedékeket is hárítva. Togran még ebben a veszélyes szituációban is törekszik arra, hogy ellenfelét harcképtelenné tegye, így visszafogottabban küzd. A Sith végzetét végül Renecha egy precíz csapása hozza el. A Jedi lány kénytelen belátni magában, hogy ellenfelük addig nem nyugszik, amíg valamelyik fél a küzdelemben meg nem hal. Harag, rosszallás, kesernyés kötelességtudattal csap le az ellenségre, amikor alkalmas pillanatot talál rá. Csapásától a Sith elejti a kardot a kezéből és egy tántorgó lépés után összeesik. A köztársasági katonák, akik látták a Sith halálát, harsogó éljenzéssel, újult erővel fokozzák a rohamukat.

Nincs idejük rendezni magukat a történtek miatt, az ifjú Jediket folyamatosan érik a további lézerlövések, ismét a csapat élére állnak. Fejük fölött egy köztársasági rakéta süvít el egy nagyobb góc sith harcidroid felé, de a rakéta hirtelen irányt váltva a szurdok falába csapódik, hatalmas adag törmeléket robbantva ki, és megölve az ott vájt lakórészben élő civilek javát. Hőseink érzik, hogy a rakétát egy Erő-használó akarata térítette el. Fel is bukkan két szintén páncélos-csuklyás Sith harcos. Egyikük veszedelmes, kétpengéjű fénykardot forgat, ezúttal mindkét Jedi egy-egy elleni küzdelmet kényszerül vívni.

Renecha ez ellen a Sith ellen küzdve tapasztalja meg, hogy az általa tanult és preferált stílus, a Niman kevésbé hatékony fénykard elleni küzdelemben. A „diplomata stílus” hosszú távon nem áll meg a Sith agresszív, erős csapásai ellen. Viszont a Niman nagyobb mértékben hagyatkozik az Erőre, mint más formák, és épp emiatt rendelkezik hozzá való trükökkel. A lány a harcban az Erő segítségével apró lökésekkel, húzásokkal igyekszik megtörni a Sith lendületét, szükség esetén távolságot nyerve ellenfelétől, vagy pont ellenkezőleg. Koncentrációja és harmóniája az Erővel meg is hozza neki a győzelmet ellenfelével szemben, pedig volt pillanat, amikor csak az utolsó pillanatban tudott elhajolni a vérszínű penge halálos csapása elől. De végül sikerül győzelmet aratnia ellenfele fölött.

Togran ezúttal méltó ellenfelére talált. A Sith dupla pengés fegyverét félelmetes ügyességgel és erővel forgatva tör előre, csapásai szinte követhetetlenek és kiszámíthatatlanok. A zabrak ifjút viszont az Erő vezeti, ennek köszönheti, hogy a küzdelem során nem egyszer hajszálon múlik, hogy elkerüli a halálos találatokat. Van pillanat, amikor páncélja sérül a teste helyett, de ebben a küzdelemben nem végtelen a szerencséje. Egy villanásnyi idő alatt a Sith fogást váltva váratlan irányból sújt le és Togrannak nincs ideje egészen blokkolni a csapást. A vörösen izzó penge átégetve a Jedi köpeny és a páncél anyagát, az ifjú lovag húsába vág a bal vállánál. A sérülés szerencsére nem súlyos, jelentős kárt nem okoz a fiú szervezetében, de jéghideg pofonként éri az önérzetét: lehet, hogy az ellenfele jobb vívó nála! Pedig érezhető a ziháló lélegzetén és a mozgásán, hogy a bolygó forró, ritka levegőjében harcolva fáradt, mégis majdnem felülkerekedik rajta. Togran igyekszik legyűrni a lelkébe plántált kétségbeesést, hiszen ahogy a Jedi Kódex is mondja: „Nincsenek érzelmek, béke van.”

Ekkor csatlakozik az ütközethez Renecha, immáron ketten támadják a Sith martalócot. Ellenfelük azonban a kezdeti nehézségekhez alkalmazkodva, meglepő módon helytáll, pedig mindenki beleadja, amit tud: Togran vívóstílusa a Makashi minden gyors, precíz döfését, riposztját, Renecha a Niman telekinézisen alapuló trükkjeit. Így is végtelennek tűnő ideig tart a küzdelmük, mire a Sith kettéosztott figyelme, testének fáradtsága végül elhozza számára a bukást. A halott Sith harcos eleste ismét megerősíti a közelben lévő köztársasági erők harci kedvét, ezzel egy időben az égből precíz lézertűz okoz brutális károkat a sithek harci droid osztagába. Az ellenség elvesztette a Tolpol I fölötti űrharcot, a Köztársaság vadászai így segíthetnek a felszíni harcokban. Sikoltó hajtóművekkel újabb és újabb hullámokban csapnak le az ellenséges csapatokra. Végül, amikor az utolsó sith harci droid is fémhulladékká hullik szét, az ellenség maradék katonái megadják magukat, földre dobva fegyvereiket. A harc a Tolpol I-ért ezzel véget ér. Togran rövid jelentést tesz Albohamo tábornoknak és a Jedi Tanácsnak a helyzetről, Renecha pedig a sebesültek számának felmérésére, illetve elsősegély nyújtására a szövetséges szanitécekkel tart.

A Köztársaság felmentő serege sikeresen elriasztotta a Sith Birodalom flottáját a Tolpol rendszertől. Bár a győzelem maga édes, az elszenvedett károk és veszteségek is jelentősek. Hőseink órák múlva a Zyrren fedélzetén tesznek részletes jelentést a tábornoknak és Whisper szenátornak a bolygón történtekről. A rodiai flottatiszt gömbszemeiben most először elismerés csillan. A szenátor háláját fejezi ki a Tolpol népének tett szolgálatukért és meghívja a két Jedit és Albohamot a Tolpol III-ra. A jelenlévők eleget is tesznek a meghívásnak. A bolygó fővárosában, gyönyörű márvány palotában találkoznak a rendszer uralkodójával, aki személyes háláját fejezi ki az egész tolpoli nép nevében. A nagy ünnepséget Renecha számára egyetlen dolog tudja befelhőzni: egy komhívás érkezik Ian Holoc-Wodill mestertől. A frissen mesterré kinevezet mentor sajnálattal kénytelen közölni Renechával, hogy a Kashyykon a lány mestere, Del Halin hősi halált halt. Renecha az első adandó alkalommal igyekszik meditációval feldolgozni a Tolpol I-en halt százak (köztük civilek) és szeretett mestere halálhírét. Togrant is sötét sejtelmek gyötrik: mintha az Erő (és a gyógyulófélben lévő, fénykard vágta vállsebe) azt sugallná, hogy a harcok a bolygórendszerért még csak most fog igazán elkezdődni, borzalmas pusztítást sejtetve.

(Vajon újjá tudják-e építeni a lerombolt városokat?)

Jégvárost épp három mandalor hadihajó támadja meg, hangáraikból vadászgépek rajzanak ki. Pár pillanattal később a hadihajók turbólézerei rommá lövik a búra nyitható zsilipjét, amin az űrkikötőbe tartó hajók szoktak áthaladni és a mandalor vadászgépek a résen berepülve brutális lövöldözésbe kezdenek. A köztársasági hajók java még a leszállóplatformokon szétrobban, a támadók vadászait nagyobb csapatszállító gépek követik, melyek oldalrekeszeiből apró alakok szóródnak ki: mandalor harcosok háti rakétákkal. A városban eluralkodik a pánik, a köztársasági gyalogos katonák elkeseredett tűzharcba kezdenek a fentről támadó ellenséggel. Halin mester azonnal elküldi Togrant és Renechát a Városközponthoz, hogy védelmezzék meg a város főtanácsosait. Ő maga a katonai bázison marad, innen vezeti a védekezést és Ian megóvását, aki pont ott tartózkodik. Figyelmezteti a padawanokat, hogy út közben fénykardot csak a legvégső esetben vegyenek kézbe, mert ha a mandalorok észreveszik, azonnal tömegesen támadnak rájuk. A Központnál viszont Mindig legyen bekapcsolva, most nincs mód a békés megoldásra. Togran kézbe veszi a dashadétól szerzett kardot és Renechával együtt felpattannak egy, a Városközponthoz igyekvő katonai szállítóra. Út közben egy mandalor harcossal is meg kell küzdeniük, aki két köztársasági katonát is lelő, mire sikerül semlegesíteni. Körülöttük pánik, sikolyok, segélykiáltások vegyülnek a robbanások, lézertűz és sugárvetők sziszegésével.

(A mandalor cirkálók fenyegető árnyként takarták el a napot.)

Eközben az egyik kisebb csapatszállítóból egy új szereplő közeledik a város felé, két hátirakétás harcos segítségével. Az ifjú Azulon Ordoban buzog a tettvágy, hogy bizonyítson a támadást irányító apjának. Legnagyobb felháborodására a legalkalmasabb lehetőséget a már felnőtté avatott bátyja, Ferrum kapta meg, ami nagyon is sérti a tizenhat éves ifjú büszkeségét. De már megvan a maga terve ahhoz, hogy két legyet üssön egy csapásra: elnyerje klánja megbecsülését és borsot törjön nagyképű bátyja orra alá. A harcosok földet érés után ott is hagyják Azulont az utcán, „boldoguljon, ahogy tud” alapon. Ezt pont Azulon egyáltalán nem bánja, mert az eredeti tervvel ellentétben nem akar a kommunikációs toronyhoz menni. Neki a Városközpont kell. Ekkor bukkan fel előtte egy köztársasági katonai antigravitációs szállító jármű, rajta katonákkal és két korabeli civillel, akiken nem szabályszerű a katonai aláöltözet. Mivel Azulon a két beskar alkarvédőn kívül más páncéldarabot nem visel, ami elárulná mandalor származását, ezért el tudja hitetni a csapattal, hogy ő is polgár, akiben túlteng a hazafias szellem. Felkéredzkedik a platformra és szemtanúja lehet, hogyan állnak helyt egy újabb mandalor harcos támadásának az égen.

(Fiatalkora ellenére Azulon erős, mint a bivaly. És nagyon ambiciózus.)

A Városközpont épületéhez érve látják, hogy kemény ostrom alatt áll, de a mandalor támadók a tető felől igyekeznek betörni. Togran a főbejárathoz küldi a katonákat, míg ők hárman a hátsó bejárat felől mennek be az épületbe. Renecha viszont kiszúr két haldokló civilt a földön, igyekszik is segítséget nyújtani a súlyosabb állapotban lévőnek. Azonban valami hibát ejt, ami miatt a civil sebesült végül életét veszti, de az ifjú padawannak most nincs ideje ezt megemészteni, segíteni kell a város tanácsosain! Az épületbe bejutva, út közben Azulon felveti a lehetőségét, hogy miképpen mentsék ki a város vezetőit, konkrétan a csatornán át. A mandalor harcmodorról való tudása miatt a két Jedi gyanakodni kezd. Eddig is furcsának, majd gyanúsnak találták, de most már elég egyértelműen őgy érzik, valójában nem helyi lakos és hátsó szándékai vannak. Azulon nem titkolózik, megvallja nekik, hogy ő a csapásmérő mandalor klánvezér legkisebb fia. Azért akar nekik segíteni, mert tudja, hogy az egyik tanácsos a Sith Birodalom ügynöke, őt és a bolygón rejtőző Sith Lordot jöttek elpusztítani. Ez a harc a bátyja küldetése lenne, de Azulon maga akarja megszerezni a dicsőséget és azért kéri a Jedik segítségét, mert együtt több esélyük van, mellesleg ez mindenki hasznára válna. Bár sem Togran, sem Renecha nem hallottak Sith Lordról, gondosan úgy tesznek, mintha ez nem lenne számukra új információ. Minden tőlük telhető tanult és intuitív módon igyekeznek megfigyelni a jövevény viselkedésén és szavain a hazugság bármi jelét, de nem jutnak egyértelmű eredményre: vélhetőleg igazat mond, vagy legalábbis hisz abban, amit állít. Azulon sürgeti őket, mert ő tudja, hogy milyen létszámú és mennyire képzett csapatok ostromolják az épületet, nincs sok idejük.

A tanácsosok az irodájukba zárkóztak be, tíz fős testőrségük fedezetében. A megérkező Jediknek nagyon hálásak, némi egyeztetés után el is indulnak a földszint felé. Azonban Azulon egy elég extrém módját találja ki annak, hogy lebuktassa a sithek kémét: a leggyanúsabbnak tűnő alakot, konkrétan a kereskedelmi ügyekért felelős, twi’lek tanácsost egy lendületes ütéssel állon sújtja, aki a hanyatt esést ruganyosan gurulja ki. A Jedik és a másik két tanácsos fellépésének hála bilincs kerül az árulónak vélt képviselőre, de Azulonra is, az ő helyzetén nem sokat segít, hogy mindezek mellett kiderül, hogy ő is mandalor, ráadásul a klánvezér fia. De Azulon sikeresen el tudja nyerni a könnyen megfélemlíthető emberi fajba tartozó tanácsos mérsékelt szimpátiáját, valamint Togran is kezeskedik érte, ezért a testőrség nem lövi le a harcias ifjút.

A csapat az épület előtti csatornafedelet használva akar elbújni a föld alatt, még az utcán kiszúrja őket egy mandalor harcos. Az itt induló rövid tűzpárbajban Togranon a sor a súlyos balsikerek sorában: véletlenül eltalál egy, a Központ épületének emeleti ablakánál lévő köztársasági katonát. Viszont neki sincs ideje gyötrődni a baleset miatt. A mandalort szerencsére a testőrök és Renecha lövései hamar harcképtelenné teszik, a csapat a csatornába bújik be. Azulon úgy tudja, hogy a katonai bázishoz mennek majd, ezt hevesen ellenzi, tudva, hogy a másik fő csapás pont ezt a bázist éri majd. Azonban Togran és Renecha nem oda vezetik a csapatot, hanem a Geológiai Intézet elé, mivel az félreeső helyen van a városban és ott vélhetőleg senki sem keresné a vezetőket. Az épületbe bejutva (még a létránál Azulon sikeresen kiszabadítja magát a bilincsből, majd a Jediket is meggyőzi segítőkészségéről), és a tanácsosokat biztonságba helyezve, Renecha kapcsolatba lép magával a coruscanti Jedi-Templommal (minden más kommunikációs csatornát zavarnak a mandalor támadók, csak ez védett vonal), ahol beszámol a Jeditanácsnak az eddigi helyzetről és a Sith Lordról, mint lehetséges veszélyről. A Tanács biztosítja Renechát, hogy köztársasági felmentő sereget küldenek a bolygóra. Torgran addig Azulonnal beszél: az ifjú biztos benne, hogy a földrengést egy Sith Lord okozza, valami csodafegyver által, ami ha igazán aktív lesz, itt mindenki meghal. A testvére, Ferrum ezt a Sithet keresi, és még előtte kéne megtalálniuk, mert a mandalor belsős kommunikáció szerint (amit most megmutat neki), már tudják hol lehet a Sith Lord. Eközben Renechának a Tanács helyben hagyja, hogy járjanak utána, de legyenek nagyon óvatosak és kerüljék a nyílt összetűzést. Így, miután Azulon a maga fenyegető módszerével kivallatja a twi’lek tanácsost, aki valóban a sithek ügynöke és megtudnak néhány mellékes információt a Sith Lordról, a tanácsosokat a testőrségre bízzák. Azulon itt nagy segítségükre van, mert egy kisebb tére vezetve a két Jedit magához hív egy mandalor csapatszállítót, amit a pilótája tiszteletben tartva Azulon előkelő származását (némi ércelődés után) átenged neki, hőseink a várostól keletre lévő jégbarlangok felé igyekeznek. A felszállás előtt és út közben is, egyre erősödő földrengést tapasztalnak, utóbbit a levegőből csak a repedező jég és távoli hegyek lavinái alapján sejtik.

A célt onnan ismerik fel, hogy sok mandalor vadászgép áll egy barlang bejárata előtt. Óvatosan haladnak, a tegnap Renecha által észlelt egyenletes és ritmikus rengést most különleges érzékelés nélkül is mind megtapasztalják. A barlangot halott, többnyire megcsonkított mandalor tetemek borítják, és rábukkannak Azulon testvérének lefejezett holttestére is. A barlang végül kiszélesedik, és meglátják a csarnok szerű kiöblösödésben a sebesült Sith Lordot, Darth Kotheront, valamint egy, a szembe falba fagyott, hatalmas sötét lilás bőrű, csupa fog és karom szörnyeteget. A Jedi tanítványok emlékeiből felbukkan tanulmányaik egy zugából a lény elnevezése: leviatán! Az ősi Sithek rettenetes szörnyeinek egyike!

Darth Kotheron sápadt bőrű, sárgán izzó szemű ember, Ferrum Ordotól komoly sebet kapot, de ennek ellenére szembe fordul velük. Folyamatosan kántál valami torokhangú, idegen nyelven, de fénykardja piros pengéje életre kel, viszont nem mozdul feléjük. Togran fénykardját előrántva rohamra indul a Sith ellen, őt Renecha követi zöld életszínű pengéjével, Azulon pedig igyekszik oldalra húzódni, hogy a megosztott figyelmű Sithre tüzet nyithasson. Epikus küzdelem veszi kezdetét. A Sith nagyon kemény ellenfél még sebesülten is, először szabad kezéből villámokat küld Togranra, aki csak az Erőben elmerülve és kiváló tehetségének köszönhetően tudja fénykardjával védeni magát a csapástól. Azulon is tüzet nyit, de az ellenfél könnyedén hárítja lövéseit fénykardjával. Renecha is becsatlakozik a küzdelembe, a sötét köpenyes Sith Lord fáradhatatlannak bizonyul.

De nem legyőzhetetlen, pláne nem három harcias hőssel szemben. A győztes csapás Renecháé, aki sikeresen lemetszi Darth Kotheron kardforgató kezét. Togran az, aki végül roppant erejével és fénykardja markolatával leüti a Sithet, de Azulon nem kegyelmez neki: harci késével egy erős csapásból lemetszi ellensége fejét. A csapat megkönnyebbülten sóhajt fel, bár az eszméletlen ellenfél lefejezését a Jedik nem tudják pozitívan értékelni. Viszont Azulonnak a Sith fejét magával kell vinnie, győzelme bizonyítékául. A fénykardot is magával akarja vinni, de Togran ezt már nem hagyja, ezért a mandalor hezitálás nélkül megküldi több lövéssel, kábító fokozaton. A második lövéstől a zabrak ifjú eszméletét veszti. Renecha társa segítségére akarna sietni, hogy magához térítse, de Azulon őt is megfenyegeti egy töltettel, ha ezzel próbálkozna. Nem akar ártani nekik, neki csak három dolog kell: a Sith feje, fénykardja és hogy távozhasson az egyik barlang előtt álló mandalor hajóval. Renecha kénytelen beleegyezni. Azulon távozása után Togrant sikerül magához téríteni és miutánb jelentést tesznek a Jeditanácsnak a halott Sith Lordról és a jégben szunnyadó leviatánról, egyértelmű parancsot kapnak: értesítsék erről Hadin mestert, aki majd a város evakuálását irányítja, ők viszont térjenek vissza Coruscantra és jelentkezzenek náluk! Az ifjak így tesznek.

Út közben van idejük átgondolni az elmúlt napok eseményeit, veszteségeit és tanulságait. De mindketten bizonytalanok, hogy mit hoz a jövő. A Coruscanton részletes jelentést tesznek (immáron személyesen) mindarról, ami az Itheli VII-en történt érkezésüktől kezdve távozásukig. A jelentés sokáig tart, mire végeznek, odakint lemegy a nap. A Tanács türelmesen végighallgatja őket, majd amikor még több nagy tiszteletű Jedi mester is belép a terembe, meglepetés éri az ifjakat: aki legyőz egy Sith Lordot, ráadásul úgy, hogy ahogy ők tették, nem padawan többé. Így a Rend nagymestere személyesen avatja őket egy ősi hagyomány szerint a Jedi Rend teljes jogú lovagjaivá. Utána megbízza őket arra, hogy további utasításig maradjanak a templomban, idejüket tanulással töltsék, mert bár jogosultak a Jedi lovag címre a tetteik és helytállásuk alapján, azért van még mit tanulniuk.

Az immáron két Jedi lovag tehát a Templomban várja meg Hadin mester, a sérült Ian érkezését. Valahol megkönnyebbülnek mindketten, hogy azért még tanulniuk kell, mert a felavatásuk elég hirtelen jött és váratlan esemény. Eközben valahol az Ordo klán központjában egy ifjú harcos felölti halott bátyja után örökölt és megérdemelt teljes beskar páncélzatát. Azulon Ordo is elnyerte a mandalor nép tiszteletét és a felnőtt harcosok minden jogát. Van is egy rendezetlen számlája egy nagyképű csapatszállító pilótával…

Utólag is elnézést kérek azért, hogy ez a bejegyzés ilyen soká jelent meg, pedig még decemberben játszottuk. Sok minden történt utána a magánéletemben is, ami miatt a történet megírása úja és újra csúszott, tehát mostanra csak egy rövid kivonatot tudok közzé tenni. Hiába no, az emlékek bizony morzsolódnak…

Az Ithol IV-en továbbra sem rózsás a helyzet. Ian mester három nappal ezelőtti sérülése után járunk. Omega a háttérben továbbra is hergeli a tömeget a Köztársaság ellen, a közbiztonság jelentősen romlott. A feszült helyzet odáig fajult, hogy Togrannak, Renechának és egyetlen harcképes mesterüknek szembe kell nézniük egy frissen kirobbanó zavargás-sorozattal, ami nyílt lázadássá, és a Köztársaság ellen irányuló polgárháborúba csaphat át, ha nem tudják idejében megfékezni.

Renechát reggeli szokásos meditációja során újabb látomással szembesül. Egy űrhajó hídján áll, vele szemben egy ismeretlen, a rossz fényviszonyok miatt nehezen kivehető, tetőtől talpig páncélos alak áll és az előtte kékes fehéren világító bolygót nézi. Egyetlen szót szól csak a bekapcsolt interkomba: Zav’rakhor. A látomásnak vége szakad, később Halin mestert megkérdezve megtudják, hogy ez egy mandalor szó és lényegében egy támadási parancsot, egyfajta csatakiáltást jelent. Nem bíztató jel…

Ahogy hőseink keresik a gyanús földrengések okát, vagy a dashade orgyilkost, aki megsebesítette Ian Jedi lovagot, eleinte „apróbb” kellemetlenségek fogadják őket: Jedi- és Köztársaság ellenes graffitik, átkozódások a lakosok részéről, aztán durvul a helyzet: dobálózás, eleinte gyümölccsel, majd kővel is. A köztársasági nagykövetséget rendszeresen érik ilyen támadások, aztán arról kapnak hírt, hogy hődetonátort dobtak a nagykövetség épületéhez. A helyszínre érve a rendfenntartó erőket látják, a merénylőt élve sikerült elfogni. A nagykövet meghalt a robbanásban, sok a sérült, az épület fele leomlott. Ugyan ekkor viszont arról is hír érkezik, hogy fegyveres terroristák támadták meg az űrkikötőben álló köztársasági hajókat. Sikeresen felrobbantják a Jedik szállítóhajóját is. Omega előre felvett holoüzeneteket küld, amiben az Ithol függetlenségéről beszél, a Köztársaság terrorjáról. Az adások eredete némi nyomozás után sem megállapítható, mert előre felvett holovetítőkön játszák le random helyeken. A babonásabb helyiek a földrengéseket is a Köztársaságnak tulajdonítják, melyek továbbra sem szűntek meg. Hodin mester felveti a padawanoknak, hogy Iant el kell szállítani a közkórházból, mert ott sebezhető egy beépített orgyilkossal szemben, akár a sithek, akár Omega bérencéről van szó. A fiatalok segítsenek amiben tudnak a rendfenntartóknak, ő intézkedik a köztársasági katonák tábori kórházába szállíttatni a sérült Jedi lovagot.

Másnap este egy újabb felhergelt tömeggel szembesülnek, mely ezúttal a szállásuknál csődül össze. A felhergelt tömeg most vadabb, mint legutóbb, többnyire felfegyverzettek és ölni akarnak. A túlerő nyilvánvaló, tehát menekülniük kell, Hodin mester javaslatára a köztársasági katonák bázisára, a csatornarendszeren át. A csatorna lejáratánál Hodin mester kénytelen feltartóztatni egy csapat merénylőt, hogy a padawanok egérutat nyerjenek, de így út közben, a sötét járatokban, a térdig érő mocsokban, lecsap rájuk a dashade. A küzdelem kemény és kiélezett, a merénylő egy, a fénykardnak is ellenálló fémpengével harcol, de a két ifjú Jedi tanítvány kezd felülkerekedni a támadón, aki megpróbál elmenekülni, ehhez kábító hatású gázgránátot használ, melyet hőseink ügyesen elhárítanak a közvetlen közelükből. Így is jut nekik a gázból, de Renecha légzőkészülékkel, Togran rendkívüli erejének és lélegzetes visszatartásával, a dashadéval a mocsokban birkózva áll ellen. Végül sikerül élve lefegyverezniük, a támadó saját kábító gránátjának bódító füstjétől alél el. Jobban megvizsgálva látják, hogy a kard, amivel a dashade küzdött egy ritka fémből, a mandalori beskarból készült.

A köztársasági bázis elérésekor Renechának és Togrannak van idejük megbeszélni, mi legyen, valamint meglátogatják Iant. Később befut Hodin mester is. A katonai jelentés egy kedvezőtlen külsős hírt is hoz: a sithek elleni háborúban az intergalaktikus front ismét az Ithol IV felé tolódik. Ha a saját erők nem tudják tartani magukat és a védelmi vonalak megtörnek, a Sith Birodalom ismét megtámadhatja a bolygót. Ezt az információt szigorúan titokban kell tartani, mert a sithekhez hű lakosság ennek hallatán még inkább fellelkesülhet. Az egyik köztársasági főtiszt drákói szigort javasol: teljes katonai megszállást a bolygó törvényes rendjének stabilizálása érdekében. De Togran, aki ekkor jelen van, Hadin mesterrel együtt határozottan ellenzi az ilyen jellegű lépéseket, minek hatására a tiszt eltekint a terve megvalósításától. Hőseinknek nincs tehát más dolguk, mint egy rövid meditációt követően lepihenni a meneküléssel és harccal átvirrasztott éjszaka után, legalábbis erre vágytak. Ugyanis ismét erős földrengés rázza meg a várost, de a végső baljós jel az égen felbukkanó három hadihajó és a belőlük a város felé repülő vadászok. Melyek se nem köztársaságiak, se nem sithek…

A háború kitörését követő zűrzavarban hőseinknek külön úton kellett részt venniük a háborús károk csillapításában, így legalább három hétig nem találkoztak. Viszont az Erő akarata ismét összehozta a csapatot, ezúttal a fagyos Itheli VII-en. A bolygót nemrég foglalták vissza a köztársasági haderő bátor katonái a Sith Birodalomtól, és nagy szükségét látták, hogy Jedik is legyenek jelen, mert a közhangulat nem a legnyugodtabb. Így hát a Nuntius könnyűkorvett a bolygó központjában, Jégvárosban száll le, ahol Renecha és Halin mester ismét találkozhatnak a chaboli kaland után Togrannal és mesterével Iannal. A viszontlátás örömteli, de sok dolguk van. Amíg a mesterek a városvezetéssel és a köztársasági rendfenntartók tisztjeivel beszélnek, a padawanok ismét közös feladatot kapnak: keressenek egy félreeső, de viszonylag jól megközelíthető szállást, továbbá járják be a várost és mérjék fel, milyen itt az élet, valamint a közhangulat. A padawanok hamar útra is kelnek.

Ahogy az utcákat járják, hamar megállapítanak érdekes, helyenként furcsa dolgokat: a városban a hangulat feszült, szinte minden helyi férfi lakos (többségében emberek) fegyvert hord. Sok bizalmatlan, helyenként egyenesen ellenséges pillantás kíséri őket, ilyet utoljára a Chabolon tapasztaltak a godanok között. Hirtelen földrengés rázza meg az egész környéket, ami ugyan nem túl erős és nem is tart sokáig, érezhetően fokozza a lakosok feszültségét. A utcán hallottak alapján a földrengés nem általános ezen a bolygón, viszont az utóbbi időben rendszeressé vált. Az ifjú Jedi-növendékek számára viszont az a legmegrázóbb hír, hogy a lakosok nemhogy utálják a Köztársaságot, de ráadásul a másfél hete véget ért sith uralomra vágynak. Egyetlen idős úr akad az egész környéken, aki nem gyűlölködve néz rájuk, hanem reménykedve. A Jedik szóba is elegyednek vele, így megtudnak néhány dolgot: a Köztársaság szenátorának korruptságát, aki miatt a bolygón éheztek a lakosok, a sithek segítségét ennek megszüntetésére, egy Omega nevű helyi terrorista magánakcióiról mindkét éra ellen, valamint azt, hogy a földrengés azóta tart, amióta a Köztársaság hadserege kisöpörte a sitheket a bolygóról. Az öregúrtól való búcsúzás után Togran fel is veti társának, hogy a legtöbb információ a kocsmákban érhető el, ezért érdemes lenne benézniük egybe. Renecha most sem tartja jó ötletnek a dolgot, de végül itt is enged a határozott és elszánt zabrak ifjúnak, tehát betérnek a legközelebbi ilyen vendéglátó ipari egységbe. Akárcsak a Chabolon, itt is rendkívüli feltűnést keltenek. Alig helyezkednek el egy boxban nem messze a bejárattól, amikor egy erősen ittas helyi asszony köt beléjük. Részegen, agresszíven kéri számon a fiataloktól, hogy hol voltak a Jedik, amikor elvesztette a férjét a járványban, ami ellen a szenátor semmit sem tett? Hol voltak a Jedik, amikor éhen halt több rokona? A padawanok szólni sem tudnak a döbbenettől. A részeg nő könnyezve üvöltözik velük, majd megkísérli leönteni Togrant az italával. A fiatal zabrak reflexei viszont kiválóak, az olcsó lőre a kirakat plasztüvegén fröccsen szét. Végül két helyi kocsmatöltelék rángatja el onnan a zokogó, átkozódó asszonyt. Togran és Renecha úgy vélik, jobb lesz távozni…

Miközben egy megfizethető szállást keresnek, megvitatják az eddig elhangzottakat, és úgy vélik, a legfurcsább az egészben a rejtélyes földrengés sorozat, aminek utána kell járni. Togran szerint a Geológiai Intézet adatait lekérve talán következtethetnek valamire, ha más nem, behatárolhatják a földrengések epicentrumát és erősségét. Tehát a szálláskeresés után ezt a kört is megejtik. Hamarosan találnak is egy nem túl ledurrant, de nem is túl kirívó hotelt, ahol a világ leg-unottabb portásával egyeztetve két szobát foglalnak le. Aztán egy helyi terminálon lekérve a város térképét, a Geológiai Intézet felé veszik útjukat.

Az intézményben a portásdroidtól lekérik a szükséges adatokat, de ezt megtekinteni már nincs idejük. Kint az utcán háborgó tömeg zsivaját hallják, tehát ennek nyomába erednek. Az itt-ott elcsípett félmondatokból hamar kiderül, hogy a tömeg a Jediktől akar megszabadulni, tehát kerülő utakon igyekeznek nyomon követni a csőcseléket, amely az űrkikötő felé tart, ahol már jelentős köztársasági véderő fogadja őket. Togran jelentést küld erről mesterének, Iannak, aki azonnal válaszol: ahogy tud, ő is odasiet, addig tartsanak ki! Tanítványa hamar parancsnokként lép fel, mivel Jedi (lényegtelen, hogy tanítvány, elvégre ez annyira nem látszik rajta), a helyi őrmesterek hallgatnak rá. Megtiltja a halálos sugárral tűzparancsot, kábító fokozaton is csak parancsra lőjenek. A zabrak ifjú bátran kiáll a tömeg elé, hátha hatni tud rájuk józan ésszel. De a tömeg nem úgy néz ki, mint aki le akarna nyugodni, eleinte üvöltözés, átkozódás zeng mindenfelől, majd (mivel a Jediktől való babonás félelem miatt közvetlen közelről rátámadni nem mernek) gyümölcsökkel, később kövekkel dobálóznak. Togran ezek elől is elegánsan elhajol, de kénytelen belátni, hogy jelenléte csak hergeli a sokaságot. Kénytelen visszahúzódni a katonák mögé. Renecával gyorsan megbeszélik, mit tehetnének, majd a következő tervet vezetik fel a katonák helyi legmagasabb rangú tagjának: ők elhúzódnak a tömeg szeme elől, majd a Nuntius szálljon fel! A csőcselék talán azt hiszi, sikerült „elkergetni” a Jediket és akkor feloszlik a tömeg. Közben Togran a kommunikátorán rövid jelentést tesz mesterének arról, hogy mi történt eddig és mik a további tervek. Zavaró azonban, hogy nem érkezik erre válasz.

(A Köztársaság katonái fegyelmezetten betartották Togran parancsait)

Az ellenséges hangulat épp a tetőfokára hágna, már majdnem elszabadul a pokol, amikor a Nuntius hajtóművei feldübörögnek és a hajó elhagyja a leszállóplatformot. A tömeg diadalüvöltése viszont rémült kiáltásba csap át, amikor egy minden eddiginél erősebb földrengés rázza meg a várost, sok épület megrongálódik, a lakosok egy részét leszakadt épületdarabok temetik maguk alá. A várost a kinti hidegtől megóvó kupolája először végigreped, majd egy viszonylag nagy területen beomlik, csontrepesztő jeges szél süvít végig a városon. Renecha egyből a sérültek megkeresésére és ellátására indul, szükség is van rá. Togrant először egy futó érzés tölt meg, engesztelhetetlen gyűlölet, ami csupán pár pillanatig tart, majd elmúlik. Az sem hagyja nyugodni, hogy mestere még nem érkezett meg és választ sem ad, tehát az Erőben elmerülve kutatja életjeleit, amit meg is talál. Nincs messze, de haldoklik!

A pánik határán álló fiatal zabrak fénykarddal a kézben indul mestere keresésére, akit meg is talál egy mellékutcában félig betemetve törmelékek közt. Súlyos, pengével vágott, vérző sebe bizonyítja, hogy nem a földrengés, hanem támadás okozta. Renecha is befut, a maga kezdő módján igyekszik ellátni a sérült Jedi lovagot, míg Togran először Halin mesternek szól a helyzetről, majd a köztársasági katonákat küldi orvosi kapszuláért. A muun Jedi mester érkezik előbb, aki az Erő segítségével, kézrátétellel menti meg Iant a közvetlen életveszélytől. A többit az érkező köztársasági mentőalakulat intézi.

A városban a rend helyreállítása és a kupola javítási munkálatainak megkezdését követően hőseink Halin mester utasítása szerint gyorsan visszatérnek a szállásukra. A geológiai adatok furcsák: tényleg sosem volt jellemző korábban a földrengés itt, csak másfél hete kezdődött, tehát a bolygó visszafoglalása óta. Továbbá a rengéseknek nincs epicentruma, mintha egyszerre, mindenhol történne, ami lehetetlen dolognak hat. Renecha hamar kiszúrja, hogy Togrant emészti valami, a mestere iránti aggodalmon kívül is. A fiú végül elmeséli a földrengés alatt érzett, számára ijesztően hirtelen támadt gyűlöletet. Renecha a zavarodott zabraknak azt javasolja, hogy beszéljen majd Halin mesterrel, addig is meditáljon. Togran meg is fogadja a tanácsot, amíg a muun mester meg nem jön, akkor megbeszéli ezt a tapasztalatot vele is. Halin mester megmondja neki, hogy ez az érzés nem a sajátja volt, hanem idegen hatás. Ő is érezte. Akkor válik igazán veszélyessé, ha sokat rágódik rajta. A mestertől a fiatalok megtudnak még valamit: gyanítható, hogy Jégváros három kormányzója közül az egyik sith ügynök lehet. Halin mester ennek a kémnek a leleplezésére törekszik majd. Az ő feladatuk a földrengés és Omega rejtélyének megfejtése lesz, mivel az utcai zavargást a lokálpatrióta terrorista szervezte.

Végül a lemő nap fényében láthatjuk a két fiatal Jedi tanoncot, ahogy a hoteljük tetején gyakorolják a fénykardvívást. A baljós jövő árnya miatt ez a gyakorlás sokkal komolyabb és keményebb, mint korábban volt.

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban...

A Köztársaság peremvidékén, a Chabol bolygón többnyire emberek élnek, de két faj diaszpórája is megtalálható itt. Régen a fanatizmusukról híres godanok és a udvariasságukról híres cheblonok jó viszonyban éltek egymás mellett, de ez megváltozott. A két faj közti konfliktus egyre erősödik, a Chabol békés bányászkolóniáját egy belháború fenyegeti. A kétségbe esett városvezetés a Szenátushoz fordult, hogy segítsen, ennek a Köztársaság vezetése eleget is tett: elküldött négy Jedit a bolygóra, hogy járjanak utána, mi a konfliktus és harag oka. Két képzett, felnőtt Jedilovag és tanítványaik. Történetünk róluk szól.

Amikor a Nuntius nevű hajó leszáll a Chabol űrkikötőjének plasztbetonjára, Renecha Ravenweed és Del Hadin mester örömmel látják, hogy társaik már megérkeztek. Ian Holoc-Wodill és padawanja Togran már rájuk vár. A tanítványok nyolc éve nem találkoztak, amióta teljesítették a Beavatottak Próbáját a coruscanti Jedi templomban. A viszontlátás öröme mellett viszont a feladat sem maradt el: a mesterek megbízzák ifjú hőseinket, hogy járják be a telepet és beszélgessenek a lakosokkal. Járjanak utána, mi lehet a két faj közti harag oka, amíg ők (a mesterek) tárgyalnak a városvezetéssel. De legyenek résen, kerüljék a balhékat! Így amikor a hivatalnokok és a mesterek távoznak a telep főépülete felé, a két padawan nekikezdhet első önálló küldetésének.

Első alkalommal a cheblon telephez látogatnak el, út közben felmérik a Chabol lakóinak viselkedését és hangulatát. A jelek nem valami biztatóak. A többnyire ember lakosságon érezhető a feszültség és a félelem. A Jedikre többnyire reménykedve tekintenek. Bár a godan és cheblon lakosság a legnagyobb létszámú az ember után, ezek a népek nem keverednek az emberi lakosokkal, a város két szélén, külön elkerített városrészben laknak. A cheblon telep megerősített drótkerítéssel körülvett terület, a bejáratnál fegyveres őrök fogadják a fiatalokat. Hamarosan meg is érkezik a cheblon lakosság vezető-helyettese, aki kiváló házigazda módjára, illedelmesen fogadja a Köztársaság követeit és szívélyesen beszélget velük a konfliktusról, a cheblonok jellegzetes, elkent és lassú beszédével. Ebből kiderül, hogy a godanokkal való összetűzés oka egy kortózis bánya birtoklási joga. A cheblonok megvették a bányát egy évszázada a godanoktól, de a régi tulajdonosok most követelik vissza a bányát, amit a cheblonok nem akarnak nekik adni. A vezető-helyettes hangsúlyozza, hogy a godanok nem riadnak vissza a fegyveres konfliktustól sem és bízik benne, hogy a tiszteletre méltó Jedi mester (ugyanis Togrant magas termete miatt véletlenül Renecha mesterének nézi, ami akaratlanul is jól esik az ifjú zabrak lelkének) és tanítványa megértik a helyzetet és segítenek az ügyben ártatlan cheblonoknak. Hőseink kellő illemmel ígérik meg, hogy megtesznek mindent a békéért. Ezzel mindkét fél elégedett lehet úgy, hogy senki sem kötelezte el magát véglegesen.

(A kocsmák általában kerülendő helyek két padawan számára...)

A következő megálló a godan diaszpóra, de Togran javasolja Renechának, hogy ugorjanak be egy helyi krimóba egy italra. A fiatal lányt taszítja a gondolat, mestere óvva intette mindig is a kocsmáktól, de a zabrak ifjú pont az ellenkezőjét hallotta Iantól: az ilyen helyek kiváló információforrások lehetnek. A lány végül kötélnek áll és társával együtt belép a számára szokatlan helyre. Egy-egy üdítő elfogyasztása és némi hallgatózás után (bár eleinte feltűnést keltett a megjelenésük, idővel a csehó népe napirendre tért és kezdődtek a beszélgetések) nem lettek sokkal okosabbak. Csak az eddig megfigyelt dolgok igazolódtak be a lakosság félelméről. Így a godanok meglátogatása követezik.

Amilyen szívélyesek és kedvesek voltak a cheblonok, olyan feszült és ellenséges légkör fogadja hőseinket a godanoknál. Az erődszerű, kőfallal körülvett telep kapujában fegyveres őrök bár beengedték a fiatalokat, de nem voltak sem beszédesek, sem segítőkészek. Négy harci droidot rendelnek melléjük kísérőnek, de eligazítást, mi merre van a telepen, nem kapnak. Végül az alkirály helyettese hajlandó fogadni a padawanokat, ahol feszült légkörű beszélgetésre kerül sor. A godanok a konfliktust másképp látják: ők határozottan állítják, hogy nem eladták a kortózis bányát, hanem száz esztendőre szóló ideiglenes tulajdonjog átruházás keretében váltak meg tőle, mert akkoriban a godan lakosságot egy rájuk veszélyes vírusos fertőzés gyötörte, sokan meghaltak. Nem csak az övék, hanem az egész város bevétele nagy része a kortózisból fakad, tehát nem lehetett csökkenteni a kitermelést. A cheblonok viszont száz esztendő letelte után nem adják vissza a godanoknak, ami őket illeti. Ezért van köztük harag. A padawanok hamar észreveszik, hogy az egész godan nép utálja a Jediket (többek között kettejüket is, ami szokatlan élmény számukra) és félnek tőlük. Ezért nagyon is igyekeznek figyelni a beszélgetés során a modorukra, bár Togran akaratlanul felhergeli az alkirály helyettesét, amikor szóba hozza a godanok félelmét tőlük. Renecha végül menti a helyzetet és sietve távoznak. A tanulság nyilvánvaló: valamit mindkét fél elhallgatott és a godanok tényleg terveznek valamit, talán fegyveres támadást a cheblonok ellen.

A mestereiknek küldött jelentések után Togran egy sajátos ötlettel áll elő: az emberi városrésznél szóba elegyedik az utcán gondtalanul játszadozó gyerekekkel, akik hamar érdeklődni kezdenek egy hús-vér Jedi iránt. A fiatal zabrak padawan jól megérteti magát velük és értékes információmorzsákhoz jut: a cheblon és godan gyerekeket szüleik tiltják egymástól, de titokban mégis összejárnak egy titkos helyen, a városon kívül egy kiürült bányánál. A következő találkozó ma éjjel lesz és a Jedi természetesen ott lehet, mert bíznak benne, hogy megőrzi titkukat. Erre Togran ígéretet is tesz. A nap többi részében a kijelölt szállásukon beszélik meg mestereikkel, hogy mit tudtak meg. Ügyes akciójuk miatt dicséretet kapnak, a felnőtteknek még holnap is egyeztetniük kell a városvezetéssel és legfőképp a godan-cheblon vezetőséggel, mert az ellenségesség tényleg háború közeli. A padawanok feladata folytatni a kutatást, mert okkal merül fel, hogy harmadik fél hergeli mindkét oldalt. Ne akarják elkapni, csak nyomozzanak és figyeljenek. A többit Ian Holoc-Wodill megoldja, amikor eljön az idő.

Togran el is megy az éjszakai találkozóra a bányához, ahol a godan és cheblon gyerekekkel is találkozik végre. A két faj fiataljai nem vették át szüleik ellenségességét és plusz információt osztanak meg: mindkét táborban rendszeresen szállnak le szállítóhajók és nagy rakodás zajlik. Láttak eddig sosem látott idegen fajú, félelmetes alakokat, a legjobban egy bestiális arcú, agyaras, karmos lény ijesztette meg őket. És a godan gyerekek olyan godan felnőttet is láttak, aki bár anyanyelvükön beszélt, de a hangja fura volt, nem volt olyan „godanosan” dörgős és reszelős. Az ifjú Jedi növendékben szörnyű gyanú támad. A gyerekek azt is elárulják neki bizalmasan, hogyan tudnak kiszökni a városból: a fal alatt alagutat ástak az elmúlt hetekben, hogy találkozni tudjanak a barátaikkal.

Kis kutatómunka és Renecha meditációs emlékfelidézése után összegzik a dolgokat, sok részlet a helyére kerül: a cheblonok és godanok titokban fegyverkeznek, a puskáik túl modernek ahhoz, hogy az utolsó háborúból maradt darabok legyenek. Vélhetőleg egy csempészbanda mindkét felet felfegyverzi. A félelmetes lény a leírás és a kutatómunka szerint egy ritka faj tagja lehet, talán dashade. Nem látták példányát az elmúlt kétszáz évben, az utolsó sith háború óta, amikor sok dashade orgyilkost vetettek be Jedik ellen. És az is valószínű, hogy a godanoknál egy alakváltó tevékenykedik. Miután észrevételeiket megosztották mestereikkel, Hadin mester elmondja a teendőket: a padawanok most már segítséget kapnak az alakváltó csempészbanda tag elkapásához, mint bizonyíték a polgárháború kirobbantásának szándékáról. A fiatalok dolga éjszaka bejutni a godan raktárakhoz és azonosítani az alakváltót. Ha a dashade ott van, kerüljék el! Ennek a fajnak a tagjai immunisak az Erő technikákra, ezért is szerették alkalmazni őket a sithek. Hadin mester tárgyalást kér ki a városvezetéstől, ezzel elcsalja a godan alkirályt, aki legendásan paranoiás, ha Jedikről van szó a telepén. Ian viszont ott lesz a közelükben és igyekszik feltűnés nélkül, elfogni az alakváltót. Ha minden jól megy, megússzák felfordulás nélkül.

A godan telepre besettenkedés bár nem volt könnyű a padawanoknak a godanok hőlátása miatt, de sikerült. A raktárba is bejutottak és ki is szúrták azt a „godant” aki az alakváltó lehet. Leadják a titkos jelet Ian mesternek, aki megadja nekik, hogy maradjanak nyugton. A „godan” pár pillanat múlva fura módon rövid beszélgetés alatt lerázza társait, akikkel eddig beszélgetett és távozik az épületből. Ekkor hőseink úgy határoznak, ideje nekik is visszavonulniuk. Viszont a szerencse ekkor már nem pártolja őket, egy fegyveres ő kiszúrja a két tanítványt és azonnali megadásra szólítja fel őket. Mivel a döbbenet és a lebukás sokkja miatt nem reagálnak az elvártnak megfelelően azonnal, a godan ő tüzet nyit fegyveréből (ami nem kábító fokozaton van, azonnal halálos sugarat indít), ezt Togran rendkívüli reflexekkel a fénykardjával hárítja, ezzel elszabadul a pokol. A többi godan rakodómunkás is fegyvert ragad, Renecha is kénytelen bekapcsolni zöld színű pengéjét. A két ifjú Jedi a lefegyverzés gyors és fájdalommentes módját választja: lemetszik a godan fegyverek csövét, ami hatására az őrök azonnal megadják magukat, viszont felharsan a riadó. Renecháék úgy döntenek, most már menekülni kell. Az alagút felé futnak, de az erősítés két tucat godan katona személyében követi őket, nem sikerül lerázni a haragos fegyvereseket. Ian mester üzenete ekkor éri el őket: az alakváltó letartóztatása rendben, de a riadó miatt most nem tud bemenni értük, ha élni akarnak és elkerülni a még nagyobb balhét, adják meg magukat, Hadin mesterrel majd megoldják a helyzetet. A tanítványok feszülten és félelemmel ugyan, de engedelmeskednek és megadják magukat.

(Sosem jó börtönbe kerülni. Pláne olyan fajnál, mely gyűlöli a Jediket...)

Elfogóik durván bánnak velük, elektrobilinccsel és szájzárral, lefegyverezve viszik őket a fogdába és külön-külön cellába lökve őket megígérik nekik, hogy értesítik az alkirályt erről az illetéktelen behatolásról és hogy a godan harci kódex szellemében kivégzésük garantált. Két órát töltenek ott magányosan, mire nyílnak a cella ajtók. Meglepetésükre elengedik őket azzal a feltétellel, hogy soha többé nem lépek a godanok területére. Az alkirály kész megbocsátani nekik a félreértés miatt, miután kiderült, hogy egy alvilági bűnöző alakváltó épült be közéjük, hogy háborút robbantson ki az egész chaboli kolónia kárára. Ezt a bűnöző saját vallomása erősíti meg, a Jedi mesterek pedig biztosították, hogy a tanítványaik csak ezt az alakot akarták elfogni, a Jedi mesterek pedig kezeskedtek értük.

A szállásukra visszatérve a mesterek, bár a fegyveres konfliktus nem volt szerencsés dolog, összességében elégedettek a padawanok teljesítményével, mert sikerült elkapni a csempészbanda tagját. Ekkor kapják a hírt a Jedi templomtól: a Sith Birodalom támadást indított a Köztársaság ellen és sok száz bolygót dúltak fel. Kitört az Új Sith Háború, a harcok kirobbantója pedig egy bizonyos Darth Ruin nevű Sith Lord.

U.I.: tudom, hogy sok részlet kimaradt a beszámolóból, pl. Renecha látomásai a sithekről, Togran beszélgetése társával, amikor látta, hogy emészti valami, a gyerekek csodálata amikor a zabrak ifjúval beszélgettek, az a bizonyos távcső, stb. Ez a kaland valamikor december közepén játszódott, azóta egy hónap telt el és egy kicsit megkopnak az emlékek. Igyekszem majd a harmadik kalandot minél frissebben leírni, mert még tartozom a másodikkal is, amit karácsony után játszottunk. Ha minden jól megy, ez is olyasmi bejegyzés-sorozat lesz, mint a Birodalom Árnyékában volt. És remélem, élvezni is fogjátok majd. 

Folytatjuk a rengeteg gyakoris kérdést és választ a vallás és valláskritika részlegen.

1. Isten, ha létezik, nem törődik az emberekkel? 2 lehetséges válasz létezik arra, hogy létezik-e Isten: 1. Nem, 2. Létezik, de elhagyta az embereket, vagy simán itt van, de nem törődik velünk. Ha belegondolsz józan paraszti ésszel, logikával, csak ez a két válasz juthat eszedbe, mert ha Isten jóságos volna, ahogy a Biblia írja, bizony segítené a teremtményeit, gondoskodna róluk, és nem burkolózna titokzatosságba, illetve szívódna fel…

A szokásos „Isten miért hagyja a szenvedést” sablon megtoldva némi frankómegmondós kinyilatkoztatással. Kifejezetten kedvencem, hogy a józan logikára hivatkozva jelenti ki abszolútumként a szubjektív véleményét, kizárva minden más lehetőséget. Nos, személyes tapasztalatokból is meg tudom erősíteni, hogy Isten jelen van, gondoskodik az emberekről, segít nekünk, vigyáz ránk és szükség szerint meg is ment minket (velem konkrétan megtette). Ilyenkor az ember másokra mutogat, felmerül a kérdés, hogy miért nem segít látványosan mindenkin, csodákat csodákra halmozva? Nos, ennek rejtélye részben az Isten titka. Abból indulhatnak ki (talán), hogy csak ez a földi élet számít, és ha itt valaki idő előtt hal meg, az katasztrófát jelent. Pedig a lényeg, a legfontosabb élet a halál után kezdődik, mert az örökké tart. Túl nagy fontosságot tulajdonítunk a halálnak. Az biztos, hogy Isten mindenkinek a legjobbat akarja. És az is tuti, hogy velünk ellentétben Isten tényleg jobban tudja, mire van szükségünk, mi mi magunk.

2. Csak a teistáktól várok választ! Mi a terve Istennek a fekete lyukakkal? Mi a terve velük? Mire jók a fekete lyukak Isten számára?

Mint teista válaszolok: nem tudom, nem ismerem az Isten minden tervét és szándékát a fekete lyukakkal. De minket jelenleg nem fenyeget ilyesmi, ezért nem aggódnék miattuk. Az utolsó kérdésre külön válasz: Isten önmagában tökéletes, tehát ez a kérdés, hogy mire jók az Ő számára, félig-meddig értelmetlen. Istennek nincs szüksége semmire, hogy Isten legyen.

3. A hitetlenek a legrosszabbak? Mindent megtesznek azért, hogy Isten halott legyen. Mit gondoltok, hívők? Nem kellene tenni ez ellen valamit? Nem kellene feltalálni valami jó érvet a keresztény Isten létezésére? Ki nem állhatom a hitetleneket. Állandóan erőlködnek, inkább a hitetlenekkel van gond.

Kedves Testvérem, rossz a gondolatmeneted! Neked nem szabad utálnod a hitetleneket, Jézus nem erre tanít! Ő pont hogy a szeretetről beszél és arról, hogy legyél türelmes és kedves azokkal is, akikkel nem értesz egyet. Gondolj bele: az általad hitetlennek nevezettek semmit sem tudnak tenni Isten haláláért, tehát ha feltételezzük, hogy ez a terv valós, akkor már abban a pillanatban sikertelenségre ítélt volt, amikor megálmodták! Isten nincs veszélyben a hitetlenektől. Vannak Istenérvek, a teológia foglalkozik a témával, csak ezeket se vegyük abban az értelemben kikezdhetetlennek, hogy mindenki azonnal megtér, amint szembesülnek vele. A szabad akarat része, hogy a legmeggyőzőbb érvet sem köteles a másik ember elfogadni. Amit mi tehetünk az ügyben, hogy imádkozunk a hitetlenekért. És hogy nem bántjuk őket sem szóval, sem tettel.

4. Az Istenetek miért teremtett világot tudományos bizonyíték nélkül?

Isten mindenható, semmit sem köteles bizonyítani, pláne nem olyan keretek között, amit ő maga talált ki. A tudomány azt a célt szolgálja, hogy megismerjük a világot, amiben élünk. Ennek szabályait, amire a tudomány lépésenként rájön, az Isten alkotta meg, de ő maga ezek fölött áll (ahogy ezt már írtam korábbi kérdések egyikében).

5. Szerintetek a coronavírus mizéria felfogható vallásháborúként? A kereszténységet is a hatalmi szervek kényszerítették az emberekre, mint a covidot most. Mindenkire ráerőltetik az Egyház törvényeit, a szeretet nevében. Elhitették az emberekkel, hogy a tíz parancsolat a szeretetről szól. Most meg a vírus elleni intézkedésekről állítják, hogy a szeretetről szólnak. Mikor az egész arról szól, hogy válj zombivá, adasd be a vakcinát, hogy más tudja irányítani a testedet, hogy ne tudjál bűnt elkövetni.

A kérdésre röviden válaszolva: nem. A kifejtés pedig megerősíti az egész gondolatmenet több hibáját is, ami egyre nagyobb baromságot gyurmáz és dagaszt némi konteós felhanggal. A kereszténység nem egy intézmény, mely vevőket/dolgozókat/szolgákat gyűjt, ezen lépjünk túl. A covidot nem kényszeríti senki, ez egy járvány, mely magától terjed, nincs mögötte semmilyen háttérhatalom. Senkire nem erőltetik rá az Egyház törvényeit, ha nem akarsz keresztény lenni, nem kell megkeresztelkedned. A vakcinák forgalomba hozása és tömeges beadatása pedig baromira nem a szeretetről szólnak. Hanem a járvány kezeléséről, ami ezernyi szempont vezérel (népegészségügyi, gazdasági, pénzügyi, társadalmi), speciel pont a szeretet nem. A vakcina felvételével (baromira nem szeretem az „oltakozás” szót, iszonyat magyartalan) nem válasz zombivá, csak az alufóliasapkás konteósok hiszik, hogy módosítja a tudatállapotodat. És a vakcinázásnak semmi köze a bűnelkövetéshez. Ezek fényében a kérdés egy egyházgyűlölettel vegyített konteós baromság.

6. Vallásosak! Szerintetek Isten nem egoista? Ha nem hiszünk Benne, akkor a pokolra jutunk. De ha ez nem számít, akkor az ateistáknál ez olyan, mintha hit volna. Vagy csak a gonoszak jutnak a pokolra, mint pl. Hitler? De ha a szabadságot adta nekünk, akkor Hitler és az összes ember miért nem kap örök boldog életet a halál után?

Isten nem egoista. Nem küld senkit sem pokolra, ha nem hiszel Benne, mert minden embert szeret, az ateistákat is. „De ha ez nem számít, akkor az ateistáknál ez olyan, mintha hit volna.” Ezt a részt őszintén szólva, nem értem. „Vagy csak a gonoszak jutnak a pokolra, mint pl. Hitler?” Az Egyház Hitlerről sem jelentette ki soha, hogy biztosan a pokolra jutott. Tehát nem tudhatjuk. Isten szabad akaratot adott az embernek, tehát dönthetünk mellette és ellene is. Az kerül a pokolra, aki szabad akaratából, az üdvösség tervével és Isten szeretetének ismeretében is azt mondja, hogy nem akar az Istenhez tartozni. Tehát az kerül a pokolra, aki oda akar kerülni, távol az Istentől. Ezt a végső döntésünket meghatározza az életünkben hozott döntéseink, tetteink, szavaink és gondolataink is, tehát senki se vegye azonnali kész ténynek, hogy bármit csinál, mennybe jut. De Istennek az a szándéka, hogy üdvözítsen minket és a Mennyben legyünk majd.

7. Mit szólnál, ha a katolikusok elmennének a Vatikánba, hogy a vallásról tanítsák a pápát?

Szerencsére a Katolikus Egyház tagjainak jelentős többsége nem ennyire hülye. A pápát nem kell a keresztény hitről oktatni.

8. Csak vallásos válaszokat akarok! Mit szóltok amit Hawking állított? Ateisták és fajtái kíméljenek! Nincs Mennyország, vagy túlvilág. Agy sem lesz a halál után, mert az agy olyan, mint egy gép, ami ha leáll, akkor a többi is leáll. Az örök élet csupán vágyálom, és a gyávák nem tudják elfogadni a halált. Ezért is vannak vallások, pl. a kereszténység, ami a Mennyországot ígéri minden jó embernek. Keresztény létemre ez az egész sértő volt számomra, és még csalódott lettem a tudományban is. Tehát tündérmese azok számára, akik félnek az örök sötétségtől… szóval: Hívő = gyáva?!

Kedves Testvérem, először is, nyugi! Hawking (Isten nyugosztalja!) tévedett és ezzel most már ő is tisztában lehet. Felállított egy elméletet, amit egy ateista elme logikája alapján vezetett le. Ez nem válik ettől még kész ténnyé. Lehet, hogy gyávának tartotta azokat, akik nem tudják elfogadni azt, hogy a halál után nincs semmi, de ettől mi, vallásosak, nem vagyunk gyávák. Emiatt ne érezd magad megsértve, a tévedés nem jelent rosszindulatot. Hawking nem megbántani, vagy megsérteni akart, csak kifejtette a saját meglátását. És az ő véleménye/személye nem azonos az egész tudománnyal. A hit és a tudomány egymást kiegészítő dolgok, nem ellenségek. Ezt jegyezd meg elsősorban! És imádkozz Hawking doktor üdvösségéért, boldogságáért a Mennyek országában.

9. Isten azért teremtett minket, hogy ne tudjunk róla, meg imádjuk és szolgáljuk Őt?

A kérdés ellentmondásos. Hogy szolgálhatnánk Istent, ha nem tudunk Róla? Továbbá a válasz röviden: nem. Hogy miért teremtett az Isten minket, számomra is rejtély. De biztos nem az volt a célja, hogy szolgák legyünk, Istennek nincs szüksége szolgákra. Semmilyen igény, vagy szükség nem kényszeríti Istent teremtésre.

10. Számít egyáltalán a vallás? Remélem, senkit sem sértek meg a kérdésemmel! Nem ez a célom! A lényeg, hogy a kormány ezerrel nyomja a keresztény propagandát (keresztény gyökerek, keresztény kultúra, stb.). De így ennek 2020-ban van értelme (a kérdést 2020-ban tették fel)? Körübelül az egész világ egyre jobban távolodik el a vallásoktól. Most, hogy ez jó, vagy rossz, nem számít.

Értem, mire akar kilyukadni a Kérdező, csak nem értek egyet vele. Egyrészt, a kormány egyáltalán nem keresztény, csak keresztény elvekre hivatkozik (ez eléggé felháborító amúgy, az egész kereszténység kárára van ez az álszent propaganda, amikor a Fidesz keresztény értékekre hivatkozva ember ellenes és keresztényi elveknek ellentmondó tettek garmadáját hajtja végre, és ezzel rossz színben láttatja a valódi kereszténységet). Azzal sem értek egyet, hogy a világ olyan mértékben távolodna a vallásosságtól, mint azt a Kérdező feltételezi. Igen, erősödik az ateizmus, ezt nem lehet vitatni. De ez nem vesz el semmit a vallásosság értékeiből. Akármennyi vallásos ember él a Földön, a vallások erkölcsi tanításai ugyan úgy nagy értékek maradnak, tehát a vallások igenis számítanak. Nem a hívők száma határozza meg a vallásosság értékét, ez nem piaci alapon működik.

Egyelőre ezzel le is zárom a mostani bejegyzést. Most is volt mindkét oldalon fura felvetés és gondolat, igyekeztem ezekre lényegre törő, értékelhető választ adni keresztény szemmel.

Elég sok anyag gyűlt össze még a nyár végén, tehát folytatjuk a szemezgetést a gyakran feltett vallással és kereszténységgel kapcsolatos kritikus, vagy esetleg kötözködős kérdések megválaszolását. Szigorúan keresztény szemmel (mert más vallás alapján én nem tudom).

1. Aki vallásos! Mit gondoltok arról, hogy a vallásos emberek megölték a tudósokat, akik ellentmondtak a hitnek? Például, hogy a Föld nem a világ közepe, vagy hogy a Föld nem lapos. És sajnos több ember viccelődik a vallással, stb. És nagy erőkkel keresik az űrlényeket. :/

Azt mondom, hogy volt ilyesmire példa, és nem volt helyes. Szerencsére ezen a korszakon túl vagyunk, tehát a jelen keresztényei nem veszélyeztetik a tudományt. És jelenleg szerencsére a tudomány nevében sem ölnek keresztényt. Jó dolog a béke, mi?  Egyébként érdekesség (biztos írtam már valahol korábban), hogy Galilei-t sem azért vette elő az inkvizíció, mert azt mondta, a Föld a Nap körül kering. A kutatásait az Egyház pénzelte. Az volt a bajuk, hogy ez alapján Galilei kétségbe vonta Isten létét. Persze fenntartom, hogy ezért halálra ítélni bárkit helytelen. De már nem ezeket az időket éljük. Engedjük el végre egymás torkát a múltban, történelemben történt rossz dolgokért! A jelen keresztényei nem tehetnek az ötszáz éve élt inkvizítorok bűneiért. A jelen Egyháza nem üldözi a másképp gondolkodókat.

2. Mi történne, ha… a keresztény vallás kiderülne, hogy minden állítása igaz? Tehát evolúció hamis, tényleg fiatal a Föld, és az Elsők, akik ettek a fáról tényleg igaz, és Jézus teljes története is igaz.

A keresztény vallásnak nem tanítása az evolúció cáfolása és a Föld pár ezer éves kora. Ezek a Teremtés könyvében csak példák, amik a lényegre mutatnak rá: hogy Isten teremtette a világot. Ádám és Éva sztorija is inkább példa, ők nem történelmi személyek, ellentétben Jézussal, akiről a római történetírás is megemlékszik. Jézus élettörténete első A-tól az utolsó pontig valós dolog. Itt külön hangsúlyt fektetek a föltámadása témájára és a csodatételeire is.

3. Gáz ma Istenben hinni (vallás nélkül), vagy lazán vallásosnak lenni?

Feltételezem, hogy a Kérdező a „magam módján vallásos” jelenségre gondol. Nem mondanám konkrétan gáznak, de kerülendőnek tartom. Eddig minden „magam módján vallásos”, akivel beszéltem nagyon kényelmesen kezelte a képlékeny hitét. Érdekes, hogy az ilyen mentalitás követői csak a keresztény hitnek (vagy egyéb vallásoknak) azon részeit veszik be a turmixolt Istenképükbe, ami nekik is tetszik és kényelmes. Érdekes módon nem láttam példát olyan pontokra, amik már lemondással, fegyelemmel, önkritikával járnának. Kényelmes úgy vallásosnak lenni, hogy csak azt tartjuk magunkra nézve is követendőnek, ami tetszik nekünk. Az ilyen életszemlélet idővel elsilányul, elhal, mert nincs rendszere, ami keretet, tartást adna az élet mindennapjaihoz. Olyan, mint a gyökér nélküli növény: hamar elhal.

4. Bűnnek számít, ha szeretnék egy tarotot? Szeretnék egy tarot kártya paklit, nem komolyan, csak hülyeségből. Ez bűnnek számít?

Az számít bűnnek, ha tudva és akarva ellenszegülsz Isten akaratának. A tarotot kétféleképp közelítik meg az emberek: van, aki szerint jóskártya, ebben az esetben bűnnek tekinteném a használatát, mert az Istent mellőzve, más utakon akar a használó természetfeletti módon ismeretekhez jutni, pl. a jövőről. Van, aki szerint a tartot nem jósol, hanem inkább önismerethez segítő eszköz. Ha semmi ezoterikus tartalmat nem kötnek hozzá, akkor én nem tekinteném bajnak, de vannak sokkal megbízhatóbb és tudományosan is elismertebb önismereti módszerek, inkább azokat ajánlanám. De nézzük a kérdést más szemszögből is: ha számodra Kedves Kérdező, a tarot hülyeség, miért akarsz beszerezni egyet? Annyi hasznosabb, érdekesebb, szórakoztatóbb dologra költhetnéd a pénzed…

5. Akár Jehova Tanúi! Mit tennétek, ha hivatalosan be lesz jelentve, hogy Isten nem létezik? Mivel egyelőre ez az állítás talán igaz, akkor mit tennétek, ha tudományos tény lenne Isten? Tehát van rá kézi bizonyíték, mint pl. eső…

A kérdés kicsit össze-vissza csapong, de válaszoljuk meg! Nem vagyok Jehova Tanúja, de a kérdés nem csak nekik szól, ezért bátorkodom betenni ide. Isten létezését, vagy nem létezését tudományosan sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. Mivel Isten alkotta a fizika és a világegyetem minden törvényét, amit most a tudomány által megismerni igyekszünk, ezért fölötte áll ezeknek. Mivel fölötte áll ezeknek, nem függ tőlük, tehát nem korlátozzák. Ezt is jelenti Isten mindenhatósága. Tehát a kérdés így már megválaszolásra került, sem a léte, sem a nem léte nem jelenthető ki a tudomány szemüvegén át biztosra. És ha mégis kijelentenék, hogy Isten nem létezik? Mosolyognék rajta, mert mint tudjuk, a tudomány sem tévedhetetlen. És ez esetben bizony tévedne.

6. Hogyan magyarázzam meg az illetőnek, hogyha jó ember vagy, de ateista vagy, attól még nem kerülsz a Mennybe, ha akármennyire jó ember vagy?

Kérdező, téves úton jársz. Azt értsd meg, hogy Isten senkit sem akar pokolra küldeni, Ő azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Az Isten végtelenül jó és szeret minden embert. Édesapám meggyőződéses ateista volt. Mint keresztény, biztos vagyok benne, hogy a Mennyben van. Sokkal könnyebb az üdvösség kérdése annak, aki hisz és Istent keresi az életében is, de az ateista jó emberek sincsenek kizárva a Mennyből. De hát akkor minek hinni? Nem Istennek van szüksége a hitre, hanem nekünk. Hívőként sokkal könnyebb az út az üdvösségre, mert (optimális esetben) törekszünk arra, hogy megismerjük Istent, a tanítását és annak megfelelően éljünk. A vallás tanításainak az a célja, hogy a legkönnyebben eljussunk Őhozzá. De a könnyebb út nem az egyetlent jelenti. Attól, hogy valaki ateista, de jó ember, üdvözülhet. Isten minden esetre azon van, hogy az ateista is üdvözüljön, ezt a részét bízd Rá! Megoldja.

7. Láttak-e dinoszauruszt 2000/5000 éve?

Gondolom itt a dinoszauruszok bibliai alapjára utalna a Kérdező… röviden válaszolva: nem láttak. Nem is láthattak, legalábbis élő példányt biztos nem. A dinoszauruszok és az ember között 65 millió év a korkülönbség, ami iszonyat sok! Elképzelni nem tudjuk, mit jelent ennyi év. Számoljunk ötezer évvel… a dinoszauruszok kihalása 13 ezerszer régebben volt, mint az ötezer évvel ezelőtti kora ókor ideje! Az ember-dinoszaurusz kapcsolat max. a Jurassic Park filmekben elképzelhető.

8. Keresztények! Ti miért lettetek keresztények és miért kezdtétek már elutasítani az evolúciót?

Még mindig az evolúció kérdésen lovagolnak sokan, népszerű „érv”. Röviden válaszolva: azért lettem keresztény, mert volt egy Istenélményem, egyfajta megtapasztalásom Isten jelenlétéről és szeretetéről. És volt egy megtapasztalásom a sátánnal kapcsolatban is. Lehet erre mondani, hogy csak az agyam tréfált meg, de nem ez történt. Valós megtapasztalás volt. És nem tagadom az evolúciót, kifejezetten szeretem az evolúció elméletet. Ez is azt mutatja, milyen kifinomultan és kreatívan vezette Isten az élet fejlődését és formálódását.

9. Vallásosak! Elhiszitek nekem, hogy éjszaka kirepülök a házból és megnézem a szomszédot? Bizonyítani nem tudjátok, mert nem ismertek engem. Cáfolni pedig csak szemmel lehet. Miért hisztek egy tanító vezetőnek, aki annyira bemerült a munkába, hogy azt hitte, hogy Isten fia és átverte az embereket? Volt már ilyen történet Gandhival. És az evolúció pedig bizonyította, hogy a teremtés történet, és az első ember kamu.

A végére előkerült egy újabb nyilvánvalóan kukacoskodó trollkodás, de erre is választ adok. Nem, nem hiszem el. A tudomány bizonyította, hogy az ember nem tud önerőből repülni, ezt pedig te magad sem gondolod komolyan. Hogy miért hiszek Jézusban? Mert őt veled ellentétben ismerem. Jézus nem elhitte, hogy Isten fia, hanem tényleg az. Nem verte át az embereket, arra tanította őket, hogy legyenek jobb emberek, tudjanak szeretni és elfogadni egymást. Arra tanított, hogy rendezzük az Istennel való viszonyunkat és ne kegyetlen bíróként tekintsünk Rá, hanem szerető Atyaként. Ebben nem látok átverést, vagy aljas szándékot. Gandhi egészen biztosan nem tekintette magát Isten fiának. Az evolúció pedig egy elmélet, amivel egy folyamatot igyekeznek modellezni. A hit és evolúció viszonyáról annyit írtam már, hogy nem érzem szükségét egy újabb körnek.

10. Ateisták! Mit mondanátok, ha a párotok azt mondaná, hogy „keresztény vagyok”? Vagy nem téged szeret, hanem a Jézus Krisztus Királyt. Hogyan reagálnátok?

Elég fura a megfogalmazása a kérdésnek. És elég pontatlan is bizonyos téren. A keresztény ember számára valóban Isten az első. Két keresztény kapcsolatában ezzel nincs is gond, mert mindkét fél ugyan úgy kezeli a helyzetet, nincs félreértés. De ne kapjunk szívgörcsöt, ha keresztény és ateista a párosítás! A keresztény ember legjobban az Istent szereti, de ez nem párkapcsolati szerelem! Attól még, hogy az Úr az első, még az ateista szerelmünk is fontos nekünk, az egyik legfontosabb minden ember közül. Ez nem csorbítja a kapcsolat ateista felének „értékét”. Ismerek keresztény-ateista házasságot is, nincs ilyen téren konfliktus. Ha egy ateista valódi ateista, nem fog féltékenységet érezni olyan személy iránt, aki a meggyőződése szerint nem létezik, tehát nem valódi rivális a kapcsolatra nézve.

Még bőven van kérdés, de ebbe a harmadik részbe bőven elégnek érzek ennyit. Folytatása következik alkalom adtán! 

Újabb adag gyűlt össze a gyakoris valláskritikus, illetve vallással kapcsolatos kérdésekből, amit most megosztok a Kedves Olvasókkal. Mivel rengeteg kérdés került kiválogatásra, ezért nem mindet teszem be ebbe a bejegyzésbe, maradjon későbbi részekre is. Ezek megválaszolása már így is épp elég lesz, nekem is vannak korlátaim.  A rendszer az előzővel megegyező lesz.

1. Mi értelme a vallásoknak? A mostani tudomány, már szinte mindenre talált magyarázatot, mégis rengeteg ember vallásos. Vakon hisznek egy hihetetlen sikerű mesének. Gondolom régen egyszerűbb volt mindenre azt mondani, hogy „Isten volt”, és nem gondolkodtál rajta többet. Ennyire egyszerű. Nem véletlen, hogy az emberiség nagy koponyái „vallástalanok” voltak. Nehéz egymásnak ellentmondó könyveknek hinni.

Gyakran elhangzó kérdés ez, amire most ebben a bejegyzésben reagálok, mint a tudományt szerető, és sok téren megismerni vágyó keresztény ember. Az én megtérésemnek pont az adott alapot, hogy a tudomány, bár sok mindenre talált magyarázatot, de a legelgondolkodtatóbb kérdésre nem: „Miért vagyunk a világban, mi az életünk értelme?” Mellőzük szépen azt a szépen hangzó, de semmit mondó dumát, hogy „Az az életünk értelme, hogy értelmet adjunk neki.” Ezt kiskamaszok Facebook oldalán még el is fogadnám, mint bölcselkedésnek szánt kísérletet, csak választ nem ad a kérdésre, sokkal inkább a választól való kitérésnek tűnik. A tudomány a hogyanra ad választ, a miértre nem. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg tudományos nagykoponya valamilyen vallás tagja. Tehát nem igaz, hogy a tudományos élet csúcsán csak ateisták vannak. Persze, az ősember a villámcsapást gondolhatta az égi erők megnyilvánulásának, ma már tudjuk, hogy egy természeti jelenség. De milyen sok ember van, aki a tudományban hisz vallásos szintű vak bizalommal? Aki egyáltalán nem ért hozzá, kétség kívül elhiszi, hogy van kvantumfizika és részecskegyorsítás, de gőze sincs, miről van szó. És soha nem érti meg. Mégis elfogadja, mert a tudomány ezt mondja, hogy van ilyen, működik. Vizsgálni és ellenőrizni a tudomány-hívő úgysem fogja, mert nem szakember a témában. Ezen a téren ő is megmarad a hit szintjén. Ezzel semmi baj nincs, nem kell feltételezni, hogy minden kamu, ami körülvesz. Csak akadnak dolgok az életben, még a tudományon belül is, amik esetenként ellentmondásosnak tűnnek. A szakemberek (akik egész életüket erre adták) meg tudják fejteni, de a közönséges laikus nem, ők mihez kezdjenek ezekkel? Az Istenbe vetett hit (mellesleg Isten létét tudományosan cáfolni nem lehet) miért lenne lebecsülendőbb, mint a tudományos felfedezésekbe vetett hit?

2. Szóval a szabad akarat miatt halnak meg halálos betegségekben és véletlen balesetekben? Hol van Isten ilyenkor, ha létezik egyáltalán? Ki látta?

Szintén nem ritkaság az, amikor az emberek hibáiért, bűneiért, döntéseiért és az azokkal járó következményekért az Istent hibáztatják és túlértékelik a földi élet fontosságát. A halálos betegségek kialakulásáért rengeteg tényező közrejátszik, felsorolni szinte lehetetlen mindet. De mind visszavezethető valami logikus eredetre és eseményre, helyzetre, és bizony emberi döntésre is. Igen, gyerekek esetén is. Fájdalmas és szörnyű egy ember elvesztése betegség miatt. De felejtsük el azt a tévhiedelmet, hogy az Isten nyomkodja szórakozásból a „kórság szórása” gombot. A balesetek szintén a legtöbb esetben emberi döntés (legtöbbször mulasztás) következményei, melyekben a fizikai törvények is közrejátszanak. Tehát a kérdésre röviden válaszolva: a szabad akaratunkból meghozott döntéseink következményei lehetnek negatívok is, ez megeshet. Emiatt az Istenre mutogatni viszont gyerekes dolog. Az ember hibájáért az ember felelős. Isten tiszteletben tartja a szabad akaratot, még akkor is, ha az rossz az embernek. Kedves Kérdező, biztos vagyok benne, hogy te harcolnál a legharsányabban akkor, ha bárki, bárhogy korlátozná a szabad akaratodat. És ki látta Istent? Jézus biztosan, bár neki ezen a téren előnye van. 

3. Csak keresztények írjanak ide! Hogyan reagáltok, ha valaki említené az evolúciót és, hogy a Biblia egy mesekönyv? Kezdő keresztényként mondom, hogy a Biblia még mindig NEM mesekönyv, és soha nem is lesz az!

A frissen megtértek lelkesedése figyelhető meg. Ez általános jelenség és személy szerint örülök neki, bár pont a nagy lángolás miatt kell lelki vezetés a neofitáknak. A kérdésre röviden válaszolva: Elnézném a bizonyos valakinek, hogy mesének tartja a Szentírást. Mint gyakorló, és nem újdonsült keresztény, nekem semmi bajom az evolúció elmélettel, személy szerint elfogadom (nagyon szeretem Darwin, A fajok eredete című könyvét). Mivel tudom, hogy az evolúció elmélet, és az, hogy Isten teremtette a világot nem zárja ki egymást. A Szentírás nem mese, ezt is vallom. De a teremtés történetet csak az hiszi úgy, ahogy le van írva, aki szó szerint értelmezi a Biblia minden sorát, ami viszont téves gondolkodás. A hat napos teremtéstörténet nem arról szól, hogy HOGYAN teremtette Isten a világot, hanem (hangsúlyozom nagybetűvel) hogy ISTEN TEREMTETTE a világot. A hat napos gyurmázás jelképes, hogy a lényeget a legegyszerűbb ember is megértse. Emiatt nem kell mesekönyvnek hinni a Szentírást és nem kell savval locsolni az evolúció elméletet.

4. Vallásosak! Miket lehet köszönni amit a tudomány meg tudott csinálni, de a vallás soha nem? A vallás butítja a fajt, de a tudomány állandóan csak segíti. De a vallás sohasem segíti.

Népszerű kritika ez is, bár elég egyszerű gondolkodásra utal. Figyelmen kívül hagy több dolgot is. Például, a vallás erkölcsi alapot ad, ami a társadalom és civilizáció alapja. „Ne ölj!” Ez a jól ismert vallásos parancsolat önmagában sokat tesz azért, hogy a szomszéd ne szúrhasson szíven csak úgy késsel, mert rossz napja van. Az erkölcsi alapú szabályok és törvények nélkül (melyeket a vallás motivált) a társadalom és a civilizáció is összeomlana, tehát ez a „vallás sohasem segíti” a fajt érvelés alapjaiban téves. Arról nem is beszélve, hogy a vallás bizony a tudományt nem zárja ki, sőt! Támogatja sok esetben. Pl. a kora középkorban, a zűrzavaros időkben, Róma bukása után a kereszténység őrzött meg sok mindent a rómaiak által ismert tudományból a gyógyászat, építészet, technológiai eszközök terén. Ez lenne az, ami butítaná a fajt? Galilei kutatásait a Katolikus Egyház támogatta anyagilag. Az Egyház manapság is támogatja a tudomány fejlődését, tanít, gyógyít, segít (lásd iskolák, kórházak, szociális segítség). És bizony ne higgyük, hogy a tudomány soha nem tett semmi emberiség ellenes dolgot, például a haditechnológia fejlődése jól példázza ezt. Egyre könnyebben, egyre több embert megölni, minél gyorsabban, ez nem árt a fajnak? Ne hivatkozzunk ilyenkor a természetes szelekcióra, mert az nem erről szól!

5. Létezik egoista vallás? Vagy ha szeretnék egyet, akkor nekem kell azt létrehoznom saját magamnak?

Őszintén szólva, nehéz eldöntenem, hogy a kérdező trollkodik, vagy komolyan gondolja? Most feltételezem az utóbbit, ez esetben a válaszom: nem tudok róla, de ha nagyon szeretnéd, hajrá! Előre szólok, vallást alapítani nem olyan könnyű, mint elsőre tűnik. Arról nem is beszélve, hogy a hívek kiben hinnének? Benned, vagy önmagukban? Mire jutnátok?

6. A bálványimádság azt jelenti, hogy templomba is tilos menni?

Tipikus esete annak, amikor valaki nincs tisztában egy kifejezés jelentésével. A kérdező a bálványimádásra gondolt. Ez azt jelenti, hogy egy ember alkotta valamit, vagy természeti jelenséget (a lényeg az, hogy teremtett dolgot) tekint az illető a teremtőjének és élete fenntartójának. Aki azt hiszi, hogy a templom az Isten, az bálványt imád. De ilyen esetről még sosem hallottam, tehát nem kell félni, templomba menni szabad. Az átlag keresztény nem a templomot imádja, hanem az Istent. A templom az Isten háza, és a közös istenimádat, imádság helye. Baromi nehéz kereszténynek lenni egyedül. Közösségben jobb is, könnyebb is, ezért is járnak össze a hívek a templomokban.

7. Hogy is van ez keresztények? Az Istenetek elvileg mindenható. De itt a bizonyíték, hogy nem létezhet mindenható Isten (itt a kérdező kis „i” betűvel írta, én erre nem vagyok hajlandó): Isten tud csinálni olyan sziklát, amit ő nem tud felemelni? Ha tud, akkor nem mindenható, hisz nem tudja felemelni. Ha nem tud, akkor sem mindenható, mert nem tud ilyet csinálni.

Ez a kérdés nyilván kötözködés, mégis válaszolok rá, mert nagyon gyakori próbálkozás az Isten megcáfolására. Röviden a válasz: Tud olyan sziklát teremteni, amit nem tud felemelni. És fel tudja emelni. Igen, úgy, hogy nem tudja. Ez ellentmondásos, tudom. És mégis képes rá úgy, hogy nem képes rá. Mert Isten mindenható. A mindenhatóság azt jelenti, hogy bármire képes, semmi sem lehetetlen számára. A teremtett világ törvényei az Istent nem korlátozzák semmiben. Ezt ésszel felfogni nem könnyű (nem is lehet), és megértem, ha valaki ezt nem fogadja el válasznak. De Isten mindenhatóságát kijátszani nem lehet, ez viszont biztos.

8. Jézus Krisztusnak, az Élő Isten Fiának, miért kellett meghalni a kereszten? Miért nem valami mást választott, ami nem fájdalmas?

Van úgy, hogy a keresztények is elgondolkodnak azon, miért úgy alakult a megváltás, ahogy… ahhoz, hogy ezt kibogozzuk, messzebbre kell mennünk: Isten többször is szövetséget kötött az emberrel. Elég a Noéval kötött egyességre gondolnunk, vagy Ábrahámmal kötött szövetségére. De az ember kikövetelte Istentől, hogy a környező népekéhez hasonló, szigorú szabályok legyenek, és ezek megszegése komoly és súlyos büntetéssel járjon (lásd később a mózesi törvények). Ezek után az ember megszegte az összes törvényt és Isten igen kínos helyzetbe került. Mit tegyen most? Kiharcolták a törvényeket, kötelezték magukat rá, de nem tartották be. Isten nem csinálhat segget a szájából azzal, hogy a bűnnek nincs következménye. És ekkor jött a megváltás terve: megtestesül közénk, felveszi az emberi természetünket és ő maga szenvedi el azt a büntetést a nevünkben, ami nekünk járna. Na EZ Jézus kereszthalála. A büntetésnek arányban kell lennie a bűnnel. És az Isten (Jézus személyében) bevállalta helyettünk, emberként, a legmegalázóbb és legfájdalmasabb halálnemet, amit akkor és ott ismertek, mert szeret minket minden hibánk és vétkünk ellenére, nem akarta, hogy mi szenvedjünk így. Egy sima álomba halás hol lett volna megváltás? Isten maga döntött úgy, hogy értünk és helyettünk szenved kereszthalált.

9. A hat napos teremtéshez mi köze ahhoz, hogy a világ 6000 éves? Azoktól kérdezem, akik ebben hisznek.

Én ugyan nem hiszek ebben, de válaszolok rá. Ezt csak a Szentírást szó szerint értelmezők hiszik, pl. Jehova Tanúi. Nincs köze a hat napos teremtésnek a Föld vélt korához. Persze vannak olyan szektás irányzatok, melyek azzal érvelnek, hogy a hat napos teremtés nem hatszor 24 órát jelent, hanem sokkal többet, de az már részletkérdés. Mi katolikusok, nem hisszük, hogy a Föld hatezer éves lenne, elfogadjuk a jelenlegi tudományos megállapítást a Föld koráról. És nem szó szerint vesszük a teremtési történetet sem, tehát ez a két rész (ahogy fentebb megállapítottuk) semmilyen összefüggéssel nem bír.

10. Ha a Biblia Istentől való, akkor miért nem írta bele a többi eseményt is? Például a Holdra szállást, világháborúkat, koronavírust, stb.

A Biblia Isten szava, ezt mi keresztények hisszük. Hogy miért nem szerepelnek benne a fentiek és még sok más? Mert semmiben sem járulna hozzá az üdvösségünkhöz. A Biblia az Isten-ember kapcsolatról szól, nem egy világtörténelmi áttekintésről és nostradamusi jóslattárról. Minden ember személyes üdvösségéhez szükséges dolog benne van. Ennél több nem kell, arról nem is beszélve, hogy targonca kéne a szállításához, olyan vastag lenne, ha minden egyes történelmi esemény (csak napjainkig, hát még utána!) írva volna, ahogy helytelenül mondani szokás. 

Ez a mai termés a témában. Itt is volt sima vallással kapcsolatos kérdés, kritikus kérdés és szimpla kötözködés is.

A Gyakori Kérdések egy általam viszonylag sűrűn látogatott oldal, ahol mindenféle témában kérdeznek arctalanul, névtelenül. Többnyire olyan kérdések jelennek meg ott, amit valamiért kellemetlen lenne személyesen feltenni, vagy elég specializált dologról szólnak, de a mostani témánk a vallásról, egész pontosan a valláskritika részlegből szedett kérdések megválaszolásával foglalkozik. Lehetséges, hogy később lesz folytatása is ennek a témának és akkor sorozattá válik, ahogy ilyesmire már volt példa itt, a blogon. Az átláthatóság miatt a kérdést magát vastag betűkkel írom, a kifejtést dőlt betűvel, a saját válaszom pedig a legközönségesebb, formázás nélküli lesz. No, lássuk!

1. A sátán igazat szólt? Azzal jött létre a reinkarnáció, hogy Éva evett a gyümölcsből? Habár Ádám és ő is meghaltak. De a leszármazottaik talán már reinkarnálódhattak. Tudom, óriási marhaság, de nem tudom összekötni a Bibliát a reinkarnációval. Mindenki véleményét szívesen fogadom! Jöhet minden!

Szigorúan a kérdésre válaszolva, a sátán folyton hazudik. Ezért nemhogy nem fontolgatjuk amit sugdos, de egyáltalán ne foglalkozzunk vele, minden figyelmünk csak Jézusra irányuljon! A kérdés további részei már teljesen elkalandoznak egy agyarobbant irányba, de azokra is reagálva: okkal nem lehet összekötni a reinkarnációt a Bibliával és ez az Ádám-Éva nem, de az utódaik reinkarnálódnak rész ráadásul értelmetlen is. Még a kérdező is belátja, hogy baromság amit írt. A zsidó- és keresztény vallásban nincs reinkarnáció. Rettenetes szívatás lenne az Istentől újra és újra küszködni a földi élettel, ha egyszer sikerült leélni. 

2. Isten miért nem íratott még egy evangéliumot, ami címe lehetne „Az Élet evangéliuma”? Beleírta volna az evolúciót, törzsfejlődést, világűrt, csak a földön van élet, stb.

Az evangélium szó örömhírt jelent és a négy evangélium Jézus tanításait, csodatételeit tartalmazza. Az üdvösségre jutásban segítenek és reményt adnak hozzá, ezért is tarthatjuk örömhírnek a bennük leírtakat. Az „Élet evangéliuma” olyan dolgokról szól, amik ismerete nem elengedhetetlen az üdvösséghez, az ember-Isten viszony helyrehozásához, a szeretet gyakorlásához, ezért nem volt szükséges külön ezzel is foglalkozni. Ez nem evangélium lett volna a szó hagyományos értelmében, hanem olyan természettudományi folyóirat, amit az adott korban az emberiség nem ismert, vagy csak nagyon kis töredékekben. Apropó: azért, mert eddig nem találtak a földön kívül életet, nem jelenti azt, hogy semmilyen formában nincs! Az univerzum hatalmas, a Föld ehhez képest szinte jelentéktelenül kicsi. Bár értem, hogy a kérdező miért véli így, akkor is kicsit merész ezt így tutira kijelenteni. 

3. A vallás tulajdonképpen örökölt skizofrénia, amit a szülők erőltetnek a gyerekükre? Szerintem Jézustól buddhistáig trash minden. Főleg Jézus, mivel semmi forradalmit nem mondott. Sokkal többre értékel a kifinomult pogány gondolkodókat, szulfistákat, kabbalistákat, ha már.

A kisebb elgépeléseket, vesszők és ékezetek hiányát automatikusan javítani szoktam, de az ilyen szintű helyesírási hibákat már nem hagyhatom figyelmen kívül, legyen intő példa, miért kell jobban fejleszteni az oktatást. A kérdésre visszakanyarodva: a kérdező nincs tisztában azzal, mi a skizofrénia, ez világos. Az alatta kifejtés elég kaotikusra sikerült, de nagyjából értem, mire gondolt. A baj csak az, hogy saját szavaival lőtte tökön magát. A Jézus semmi forradalmit nem mondott rész a kedvencem: végül is csak gyökeresen más szempontokat tanított az Istenről és az Ő megismeréséről, imádatáról, a felebaráthoz való viszonyról. Azelőtt a „szemet szemért” elv volt az irányadó, Jézus meg azt tanította, hogy tudjunk megbocsátani, ne ártsunk másoknak, ne ragaszkodjunk a gyűlölethez, aggodalmaskodáshoz, bosszúhoz. Ez a kérdező szerint nem forradalmi gondolat. A kifinomult pogány gondolkodókra meg kíváncsi lennék kik, mert egy példát sem mondott rájuk. Arról meg végképp nem szólnék, hogy az ismert világvallásokat szemétnek tartja, hulladéknak, de a pogány vallások (gondolkodói és tanai) már értékek. Pedig azok is vallások és vallási alapúak. Mellesleg a kabbalizmus a zsidó vallásból meríti az ezoterikus töltetét, tehát a kérdező szerinti trash-ből épül fel… 

4. Miért legális a vallás? A kereszténység a legnagyobb pénzéhes szekta a világon. Akik egy kitalált mesekönyvből merítkezve egy ego mániás sorozatgyilkost népszerűsítenek (Istent), aki ha nem hiszel benne, a végtelenségig kínoz. Jézus volt a szekta vezér, akit nem véletlenül végeztek ki. A keresztény vallásnak minden pontja megfelel egy szektáéval. Miért legális, amikor a többi szektát betiltják és elítélik?

A valláskritika rész a Gyakorin többnyire ehhez hasonló fröcsögésekből áll, ezért is került be ez ide. Szeretnék viszonylag pontos képet adni arról, milyen hangulat tud eluralkodni az ilyen fórumokon. A kérdező egyrészt nem tudja, mit jelent a szekta szó, ez nem meglepő. Figyelmen kívül hagyja a kereszténység rengeteg pozitív tanítását (felebarát szeretete, türelem, remény, megbocsátás, lelki értékek megóvása és fejlesztése, stb.), tetteit (karitatív szociális segítség, gyógyítás, tanítás, stb.), kiforgatja a kereszténység szent könyvében foglaltakat (szélsőségesen sarkított Istenképp az Ószövetség alapján). Az ilyen emberrel nem lehet értelmes vitát folytatni, mert nem akar választ kapni a kérdésére. Egyetértést vár, hogy megerősítsék őt a vélt igazában. „Jézus volt a szekta vezér, akit nem véletlenül végeztek ki” – politikai okokból, ártatlanul. Félreértés ne essék, nem hiszem, hogy a kérdező valamelyik Fidesz által az egyházak közül kizárt szekta tagja lenne. Inkább egy kákán is csomót típus, aki mindenbe beleköt. 

5. A vallás miért ilyen bekorlátozó szex terén? Egyébként megtartom az Úr parancsait, de a 6-ossal: „Ne paráználkodj” nem értek egyet. Egyetértek a kereszténység alapvetéseivel, de mintha aggszüzek írták volna a Bibliát. Igazán eltörölhetnék a 6. parancsolatot. A paráználkodás sok esetben jó és kellemes, izgalmas dolog. 2 szabad ember szexel, nem árt senkinek. Jézus megbocsátott a parázna nőnek. Azt is mondta Jézus, hogy a szajhák előbb jutnak be Isten országába, mint a képmutató farizeusok.

Tipikus példája ez is annak, amikor valaki nincs tisztában egy szó jelentésével. Továbbá arra is jó példa, amikor valaki jobban akarja tudni a dolgokat az Istennél. A kérdező ott téved hatalmasat, hogy a tízparancsolatot maga az Úr fogalmazta meg és adta meg Mózesnek. Nem a katolikus püspököknek, Mózesnek. Ez sokkal a kereszténység előtt történt. És az Isten által rendelt parancsot ember ne törölje el azért, mert kényelmetlennek érzi! A paráznaság azt jelenti: házasságtörés. Tehát már nem két szabad ember szexét értjük alatta. Amúgy a szexualitás túllihegése más kérdésekben is tetten érhető. 

6. Melyik vallás engedi a szexet?

Van, hogy a kamaszt hajtják a hormonok, ezt a kérdést is valószínűleg a hajnali erekció szülte. Kérdésére röviden válaszolva mindegyik, de nem mindegy, hogy. A szexre szükség van, ha nem akarunk egy emberöltő alatt kihalni. A vallások a szexualitás rendeltetésszerű, nem élvezeti cikként történő hajszolása nélküli, észszerű keretben tartásáért hoznak/hoztak erre vonatkozó szabályokat. Erre mondhatom példának azt, amikor laptoppal törsz diót. Lehetséges és megoldható, de az eszköz nem erre van, sokkal fontosabb és egészen más célra találták ki. Ugyan ez van a szexxel is. Eredeti célja a fajfenntartás. Mi emberek, élvezni tudjuk az aktust, de ez nem azt jelenti, hogy a szex egyenlő a társasjátékkal. 

7. Isten átadta ezt a földi világot sátánnak, hogy uralkodjon felette, cserébe a sátán átpasszolta a Túlvilágot Istennek. Ti hisztek ebben? Ezért a Túlvilágon csupa öröm és boldogság van, mindenki tökéletes. A teóriám lényege az, hogy az Ősjó (Isten) és az Ősgonosz (sátán) nem bírt egymással, ezért alkut kötöttek és mindkettő az adott világban korlátlan hatalommal rendelkezik. Még mielőtt lehülyézne valaki, ajánlom figyelmébe, hogy ez a „Vallás” topik. És NEM trollkodásnak szánom. Elsősorban olyanok írjanak, akik nem vetik el a vallást csuklóból.

Nem, nem hiszek ebben. Itt dualista gondolkodást figyelhetünk meg. A kérdező abból indul ki, hogy a sátán és Isten egyenrangú és azonos képességű felek, akik örök harcot vívnak egymással. A valóság azonban szerencsére távol áll ettől. Isten mindenható, a sátán nem. Ha úgy lenne, ahogy a kérdező véli, és a sátán tényleg a világunk „ura” lenne (korlátlan hatalommal), akkor egyszerűen senkit sem engedne át az Istenhez a túlvilágra, csak hogy megszívassa Istent. A sátán ugyan úgy teremtmény, mint az angyalok és az emberek. Nem az övé a világ, nem szkanderezik Jézussal az emberiség feletti korlátlan uralomért. 

8. Hová tűnhetett Jézus teste, vagy csontjai? Hátramaradt valami DNS? Jézus DNS-ében vajon van nyoma alatt, hogy természetfeletti, ha már 2000 év ezelőtti?

A megfogalmazás nem az én kudarcom, így van leírva. Arra, hogy mi történt Jézus testével, az Apostolok Cselekedeteinek legelején kapunk választ: az égre emelkedett, testestül a Mennybe ment. Továbbá Jézus csodatevő hatalma nem a DNS-ében volt koncentrálva. Nem tudom igazából, mi lehetett a kérdés mögötti vágy, vagy szándék? Ha sikerült volna valami nyakatekert módon Jézus DNS-hez jutni, azt lemásolva és emberekbe juttatva mindenki szuperhős lehetne? Erre sosem kapunk választ.

Az utolsó kérdés nem a vallás és vallás kritika részéből van, hanem az ezotériából, de bónuszként betettem, mint levezetőt: 

8+1. Démonnal szexelni? Valaki tudja, hogy milyen érzés és ez mennyire igaz és mennyire veszélyes?

Ez is egy jó példa arra, hogy mennyire túltolják az emberek a szex fontosságát. Őszintén remélem, hogy senki sem tudja ezt valójában, mert az illető rettenet rosszul járhat…

Első körben ezeket sikerült Foxy unokahúgommal kikukázni a Gyakori mélyéről. Tudom, hogy kevés olyan kérdés szerepelt benne, ami szorosan a valláskritikába tartozna, így egy kicsit változatosabb a felhozatal. Egymagam rendszerint nem szoktam látogatni a valláskritika részt ezen az oldalon, mert dühítő a válaszolók nyers és primitív gyűlöletbeszéde. Társaságban egy kicsit könnyebben viselhető, főleg így, hogy inkább a kérdésre helyezem a hangsúlyt. Alkalom adtán, ha összegyűlik elegendő és a visszajelzések is megerősítik rá az igényt, lesz még ilyen bejegyzés. 

Xinaf hívta fel a figyelmem, hogy a legelső Star Wars - A Birodalom árnyékában kaland sehol sem lelhető fel. Utánanéztem a korábbi bejegyzések közt minden admini hatalmam bevetve, és ledöbbenve konstatáltam: tényleg nincs fent. Csak Word-dokumentumban csücsült egy pendrive-on, egészen eddig. Tehát Kedves Olvasók, akkor utólag pótolandó, íme a 11 részt megélt SW szerepjátékunk első, nyitójátékának beszámolója. :D

Történetünk a Khelita nevű Föld-szerű peremvidéki bolygón vette kezdetét, ahol hőseink az ellenálló csoporttal tartózkodtak. Az űr hidegében egy könnyű szállítóhajó közeledik a bolygó felé. A légkörhöz érve pilótája leszállási engedélyt kér, de nem kap. Minden űrkikötő foglalt, a város területén leszállni pedig plusz költségekkel járna, a hivatalos szöveg szerint „szabálytalan landolási díj” miatt. Így a hajó irányt változtatva egy félreeső helyet keres, ahol ingyen leszállhat.

(David Ghtroc 720 típusú teherhajója már nem sokáig bírja a fáradt üzemanyagcellával...)

Heipa herceg váratlan gyűlést hív össze, amire hivatalos volt három olyan lázadó, akik bár ismerik egymást, de még sosem dolgoztak együtt. Lucas O’Conor ex főhadnagy, Rachel Ren mandalor harcosnő és Vincent Corilin „szabadkereskedő”. A Sápadt Herceg szokásos kimért udvarias stílusában köszönti a résztvevőket. Egy fontos küldetést szeretne rájuk bízni, ami sajnos nem tűr halasztást és veszélyes is, ezért van rájuk szükség. Mielőtt a twi’lek kifejthette volna bővebben, miről is van szó, hajtóműdübörgés szakítja félbe. A kis tisztásukon, ami egy hegyvidék mellett terül el egy ismeretlen szállítóhajó landol. Miután Heipa a testőreivel együtt biztonságos fedezékbe hátrál, a volt birodalmi ügynök takarásában, a csempész és a mandalor a leereszkedő rámpa felé tartanak, hogy fogadják az ismeretlen jövevény, vagy jövevényeket. Kezükben sugárvetők. A várt támadás helyett azonban David köszönti őket, aki segítséget kér: hajója üzemanyagcellája lemerülőben, így nagy szüksége lenne utánpótlásra. Viselkedése derűs és barátságos, annak ellenére, hogy szép számmal szegeznek rá fegyvereket. Lucas is odasiet a jövevényhez, miután a herceget biztonságban tudja. Miután kifaggatják a srácot, megismerik fura történetét. A fiú elmondása szerint (mindezt meglepő nyíltsággal meséli el) egy kalózbandában nevelkedett, melyet a Birodalom egy kirendelt hajóraja pusztított el. David egymaga menekült meg a támadásból és miután ellopott egy hajót, tizenöt napon át véletlenszerű ugrásokkal igyekezett lerázni a Birodalmat. De mostanra „kifogyott a nafta”, ezért itt rekedt. Bár története kusza és zavaros, a csapat hamar leszűri a szükséges következtetést: a kölyök kizárt dolog, hogy birodalmi kém legyen, mellesleg veszélytelen. O’Conor a se füle se farka történet alapján arra a téves következtetésre jut, hogy a fiú enyhén fogyatékos lehet. Amíg a megtudott híreket Heipával is tudatja, Vilcent úgy dönt, átnézi a jövevény hajóját. De a hajó nem őriz érdekes titkokat Kistetűn, a birodalmi takarítódroidon kívül, melyet (állítólag) a fiú a kalóz nevelőapjától kapott még kisfiúként ajándékba. A koréliai megkísérli kihámozni a hajó számítógépéből a korábbi úti adatokat, viszont a komputer védelmi rendszere életre kell és bezárja a csempészt a hajóba. David nyitja le újra a rámpát. Miután a twi’lek vezető is vált néhány szót a fiúval (majd Weetto, az öreg toydary nézi át a hajót David jelenlétében), úgy dönt akár maradhat is, de most már mindenképp folytatni kell a félbemaradt gyűlést.

(Vilcent nem mondta ki a varázsigét, a hajó magába is zárta. :D Csak David lila hajú mása mondta a jól ismert szöveget.)

A lázadók azért választották a Khelitát, mert elég félreeső hely volt ahhoz, hogy a Birodalom ne helyezzen el rajta komolyabb erőket. De ez a közeljövőben változik. Holnap egy helyőrséget telepítenek a város űrkikötője mellé. Az elmúlt hetekben felhalmozott készleteket (köztük a csapatnak elengedhetetlen üzemanyagcellákat is) ekkor átszállítják az erődbe, ahol már lehetetlen lesz hozzáférni. Tehát a csapat feladata megszerezni ezekből a cellákból annyit, amennyit tudnak, mielőtt a birodalmiak elhelyeznék a helyőrséget. Az idő szorít, a cellák pedig a lázadásnak is kellenek. Amúgy is aktuálissá válik a költözés így, hogy megerősödik a birodalmi katonák száma és felszereltsége. A küldetésre, úgy döntenek, a fiút is magukkal viszik, állítása szerint kódtörő (O’Conor kételkedik benne, de David hamar bizonyítja, hogy tényleg ért hozzá és mellesleg egyáltalán nem tompa). A csapat megszervezi a tervet: az ex birodalmi felölti gondosan megőrzött egyenruháját, Rachel lesz a fogadott testőre, Vincent pedig, aki rendelkezik érvényes birodalmi szállítási engedéllyel saját hajóján hozza őket, mint pilóta. David másodpilótaként velük tart. Innen startolva tesznek egy orbitális kört és hamisított megbízó- és utaslevéllel leszállnak a raktár mellett. A hajón, ládákban, „egzotikus árut” hoznak, ami valójában gazzal kevert frissen ásott föld. Mivel magas rangú BBH-s tiszt megbízását hamisították a szállítólevélre, nem fogják egyből felnyitni a ládákat, ezzel is időt nyernek. A többi félig-meddig improvizációs alapon működik majd, a lényeg O’Conor hiteles szereplése, és a többiek ügyes settenkedési képessége lesz.

A rizikós terv első fázisa a tervek szerint halad. Bár landoláskor mindenkire rátör a frász egy, a bolygó mellett a hiperűrből hirtelen megjelent csillagromboló láttán, ám az nem foglalkozik a kis Vanir típusú hajóval. Landolnak a raktár mellett, a helyi személyzet (mely nagyrészt a helyi rendvédelmi erőkből áll) egyből beveszi a mesét O’Conor határozott fellépése és a hamis megbízólevél láttán. El is tereli a helyi parancsnokot, hogy mutassa meg neki a tábort. Ekkor látják a robbanást a raktár túlsó végén. A hirtelen, be nem tervezett riadalmat a volt főhadnagy kiváló improvizációs képességgel kezeli. Feltüzelve a helyi őrök aggodalmát, saját kezébe veszi a vezetést és úgy szervezi meg a védelmet, hogy minden embert a tábor külső peremére küld szét. Így a csapat többi tagja, akik a ládák lepakolását felügyelik Vilcent vezetésével, most akcióba lendülhetnek. A koréliai is kihasználja a káoszt: az egyszerű rakodókat hamar meggyőzi, hogy a további robbanások elkerülése végett minél több, a raktárban lévő üzemanyagcellát kell felrakodni a hajójára, a biztonság kedvéért. A munkások nem kételkednek, segítőkészen rohannak a zsákmány felé. Vilcent, Rachel és David követik őket. Úgy fest, ez könnyebben megy majd, mint hitték.

(Kevesebb rozsda, több rohamosztagos és kész a khelitai birodalmi helyőrség.)

Eközben Lucas felveszi a kapcsolatot a bolygó körül keringő csillagromboló kapitányával. Biztosítja arról, hogy kézben tartja a dolgokat, és amíg nem szól, nincs szükség katonai erősítésre. Csak egy kisebb külsős lázadó terrorakcióról van szó. A kapitány hisz O’Conornak, mivel a BBH aktív állományú ügynökének hiszi a renegát birodalmit.

A munkások megérkeznek a raktárba, ahol az első két szerencsétlent azonnal megöli egy-egy sugárnyaláb. A többi pánikba esik és elmenekül. Rachelék azonnal fedezékbe helyezkednek. Amíg Vilcent és a mandalor felveszik a harcot az ismeretlen támadókkal, David kiszúr egy terminált, amiből nekilát információhoz jutni. A hírek vegyesek: jó hír, hogy a csillagromboló nem küldött csapatokat. Rossz hír, hogy egyrészt a támadás híre eljutott a hajóhoz, másrészt még a robbanás előtt útnak indítottak egy hatalmas leszállóegységet, mely a helyőrség épületét hozza. Heipa informátora súlyosan tévedett, egy nappal előbb telepítik a bázist. A csapatnak max. húsz perce van hátra, kivéve, ha az itteni zűrzavar miatt csúsztatják a leszállást, amíg rendeződik a helyzet. Eközben Rachel és Vilcent tűzharcba kezdenek az idegen csapattal, akik szintén az üzemanyagcellákat akarják megszerezni. A küzdelemben végül hőseink kerülnek ki győztesen. Rachel jó mandalor módjára hátirakétával kerül az ellenfeleik fölé és lelőtte a két támadó egyikét. A másik fegyvere használhatatlanná vált a koréliai bravúros lövése miatt, így megadja magát. Végül megkegyelmeznek neki, egy cellát vihet, csak tűnjön el innen. A fickónak nem kell kétszer mondani…

Eközben Lucas beadja azt a mesét a helyi parancsnoknak, hogy a támadást egy belsős áruló segíti. Átszervezi az egységeket, amit a parancsnok gondolkodás nélkül végrehajt. Ekkor veszi észre a fejük fölött lebegő, a helyőrséget hordozó szállítóhajót. Nincs sok idő, de szerencsére ekkor bukkannak fel Davidék és egy csapat frissen verbuvált munkás, akik a csapat saját hajójára rakodják fel a szükséges üzemanyagcellákat. Ideje indulni, főleg miután a csillagromboló parancsnoknak O’Conor azt mondja, megvan a lázadó. Nem tudja, hogy ekkor már a kapitány külön beszélt a raktár parancsnokával és egymásnak ellentmondó információt kaptak, mindketten az állítólag BBH-s főhadnagytól, ezért gyanú alatt áll. Lucas azt a kurta parancsot kapja, hogy az elfogott lázadót azonnal hozza el a csillagrombolóra. Hogy még nagyobb legyen a fejetlenség, a volt birodalmi ügynök veszélyes játékba kezd: a parancsnokhelyettesnek (aki lelkes, de nem túl alapos) beadagolja, hogy az egyik rohamosztagos az áruló. Amíg az rohan és lelöveti a „lázadót”, hőseink felrohannak a hajóra, ami ugyan csak négy cellát tudtak eddig felrakodni, de az is több a semminél és röp-starttal elhagyják a bolygót. A hirtelen távozásuk viszont végképp gyanúba keveri őket, a bolygóról négy TIE vadász ered az üldözésükre, amit a csillagrombolóról is útnak indított további három tucat igyekszik támogatni. A hajó komputeréről David megkísérel rácsatlakozni saját hajójára, a Sky-ra. Távirányítással akarja elhozni a hajót, mert az üldözés miatt nincs idejük visszatérni a herceghez. De egy váratlan hiba miatt a hajóval megszűnik a kapcsolat, vélhetőleg még a bolygón lezuhant. Bonyolult kitérő manőverek és bősz lövöldözés után a csapat sikeresen elugrik egy távoli helyre. Csak a Sápadt Herceggel előre megbeszélt időben ugranak vissza a találkozási pontra. A küldetés sikeres.

(Az első nyílt összetűzés a Birodalommal lavinát indít el a jövőben.)

A találkozási ponton örömmel látják, hogy a twi’lek főnöknek sikerült az evakuálás. Még David kissé viharvert hajóját is sikerült elhozniuk, de a károkat idővel a toydary szerelő helyre hozza. A lázadás ezen kis csoportja új bázist keres, ahol nyugodtabban tudnak majd élni két Birodalom-ellenes küldetés között. A kihívások viszont csak most kezdődnek.

Alig egy héttel Vader halála és a lázadók megmenekülése után az események új fordulatot vesznek. Odlen tábornok hosszan egyeztet Heipával és végül ismeretlen helyre utazik. Arra a következtetésre jut, hogy Darth Vader megölésével a Birodalom első számú célpontja lett, jobb elterelnie a rá vadászó inkvizítorokat és egyéb birodalmi erőket a lázadók közeléből. Időközben a Felkelők Szövetségének megalakulásán már megismert két fontos személy érkezik a bázisra: Bel Ibis volt koréliai szenátor és a bothan Borsk Fey’lya. Értékes információhoz jutottak (jelentős veszteség árán), ami talán az egész küzdelemnek véget vethet:

A napokban lesz a távoli Naboon az Emlékezés Napja, amikor hagyomány szerint a nabooiak megemlékeznek minden elhunytjukról. Ebben az időben az Uralkodó rendszerint nem mutatkozik a Szenátusban, beteget jelent és ez nem új keletű dolog, még szenátor korában is így tett. A nyomozás során kiderült, hogy az Uralkodó ilyenkor egy Theedtől (a Naboo fővárosától) kb. 30 km-re lévő erdei templomba látogat, ahol annak idején egy Riglus Palpatine nevű pap szolgált haláláig, de a Birodalom megalakulása óta a templom környékét lezárták. A lázadók okkal következtették ki, hogy Palpatine császár most is ide fog látogatni, és ekkor a legvédtelenebb, tehát egy meglepetés szerű rajtaütéssel le lehet csapni a Birodalom rettenetes kígyójának fejét. Egy dolog kérdéses még, a Uralkodó védelme, amire most fényt deríthetnek. Egy birodalmi bázisról (Yaga Minor) sikerült megszerezniük egy adattáblát, ami fokozottan védett, de a rajta lévő adatok utalhatnak arra, mekkora erők védelmezik majd az Uralkodót az Emlékezés Napján. Ehhez viszont egy tehetséges kódtörőre van szükségük és itt lép a képbe Wico Holem, az Alderaanról. A kódtörő hozzá is lát az adattábla védelmének feltöréséhez, amit kiváló munkával el is végez. A kinyert adatok biztatóak. Valóban a császár biztonságát tárgyaló utasításokat tartalmazza, amiket egy bizonyos „Császár Keze” adott ki, akárki is legyen az. A protokoll a következő, nem szó szerint:

Az Emlékezés Napja előtt az Uralkodót egy civilnek álcázott, különleges módon felfegyverzet hajó hozza el a Naboora. A rendszerben amúgy is hemzsegni fognak a csillagrombolók, hivatalos közlemény szerint fokozott kalóztevékenység visszafogása végett, de az adattáblából kiderül, hogy ezek fizetett bandák, melyek ürügyet adnak a flottának, hogy lezárja a Naboo környékét. Az Uralkodó érkezése előtti órákban civilnek álcázott császári testőrök biztosítják a templomot és környékét, de a létszámuk az indokoltnál alacsonyabb. A védelmet egy különleges mesterséges védelmi program, a SHIELD biztosítja, mely kombinált riasztó és védelmi rendszerrel rendelkezik: erőtér, letapogató szenzorok, brutális fegyverzet. A SHIELD mesterséges intelligenciája kezdetleges, a nemrég saját testhez jutott (és a Lázadóknak segíteni is kész) Caballal ellentétben kifejezetten alacsony értelmi színvonalon áll. Tehát, ha a csapásmérő alakulat rajta akar ütni az Uralkodón, szükség lesz Wicora, hogy kis területen le tudja kapcsolni SHIELD erőterét és kiiktassa a riasztórendszert. Nincs sok idő tervezgetni, az Uralkodó csak egy napot tölt a templomban.

A küldetésre Heipa herceg Rachelt, Alaricot, Vilcentet és Wicot küldi. A terv szerint a csapat a SHIELD határától nem messze veszi fel a kapcsolatot a helyi őslakos mocsárlakó fajjal, a gunganekkel. Ők ismernek egy ösvényt a templom közelében, amin keresztül úgy juthatnak el a SHIELD-ig, hogy nem szúrnak szemet a császári testőröknek (nem feltételezik, hogy a járhatatlan mocsár felől idegen érkezhet). A templomban magányosan tartózkodó Palpatine öreg, gyenge ember, tehát a legjobb az lenne, ha foglyul tudnák ejteni, de szükség szerint meg is ölhetik.

A csapat összeszedi felszerelését. Rachel gyakorlott figyelmét nem kerüli el, hogy Wico meredten bámulja. Barátságos a suta és fizikálisan szánni való férfival, aki mérhetetlenül zavarba jön a páncél ellenére is jó alakú mandalor nőtől. A kódtörő tesz néhány suta próbálkozást a búcsúzásra Visputyin fővegyész és Alicia felé is (tehát loser tinifiú módjára leskelődik), de végül az indulásra kész csapat az alderaani hajóval felszáll. Vilcent nagyon bánja, hogy nem a kedvenc hajójával mennek, de ő látta be elsőnek, hogy a Vanir nagyon feltűnő jelenség, ami az akció sikerét kockáztatja. Mellesleg nem is meri használni annak ellenére sem, hogy Cabal biztosította: a hajó Vilcenté. A koréliai él a gyanúval, hogy az öntudatos android nem adta vissza egészen a hajót jogos tulajdonosának és a rendszereiben még mindig ott lapul valami módon.

Az út még a hiperűrben is hosszú, de szerencsére eseménytelen. Vilcent gyanakszik Wicora, de gyanúját nem osztja meg senkivel. Alaric sem barátságos a kódtörővel, ő is úgy határozott, hogy rajta tartja szemét a csenevész fickón. Egyedül Rachel közvetlen vele, egy alkalommal melléülve hosszan beszélget vele, ezzel végtelen zavarba hozva Wicot. Az örök gyanakvó Vilcent ki is kérdezi a kódtörőt a múltjáról és hogy miképp került a lázadásba. Wico nem veszi észre a fürkésző pillantást, nem esik le neki, hogy imposztorként kezelik, készségesen, de rendkívül unalmasan számol be rendkívül unalmas életéről, melynek csak ennyi az érdekessége: az Alderaanon egy droidfejlesztő cég alkalmazottja volt, amíg a Birodalom ki nem választotta őt egy programozási projektre. A munka szigorúan titkosított volt, ami zavarta Wicot, így a maga képességeivel utánajárt az adatbankokban, miről lehet szó. Amit talált, nem tetszett neki: a Birodalom harci droidokat fejleszt, ehhez pedig Wico nem akart hozzájárulni. Egyre hanyagabb munkával kirúgatta magát, majd Bail Organa szolgálatába állt.

Amikor megérkeznek a Naboora, már kész hamisított személyi azonosítóval rendelkeznek (kivéve a kódtörőt, akit eddig nem hoztak összefüggésbe a lázadással, így neki erre nem volt szüksége). A hamisítványokat Vilcent készítette el profi módon, sokat tanult az utóbbi hónapokban az Öreg Légytől. Theedben szállnak le, ahol karneváli hangulat uralkodik az előkészületek alatt is. Mindenféle bizsut árulnak, többek között Emlékezésgömböt is. Wico hosszan fejtegeti annak, aki kész meghallgatni az eszköz működését, maga a város látképe nem köti le különösebben. Annál többet panaszkodik arra, milyen párás itt a levegő, ami nem tenne jót az asztmájának. Ezzel ki is hívja magának Alaric és Vilcent értetlen, hitetlenkedő tekintetét. Egyre inkább úgy érzik, hogy az amúgy is gyanús alak más módon is megnehezítheti a küldetést, többek között az életképtelenségével. A csapat siklót bérel, aminek az árát Vilcent rutinosan lealkudja, majd látszólag céltalanul nézelődve kanyarogva haladnak a főváros határa felé, majd a mocsárvidék határára suhannak ki. Alaric többször is ellenőrzi, hogy követik-e őket, de szerencséjükre maguk vannak. A mocsárba viszont már gyalog kell menniük, a sűrű növényzetben a suhanó nem boldogulna. A csapat haladása itt lassul le igazán, (ki hitte volna) Wico miatt. A kódtörő sípolva zihál, izzad, mint a ló, szemmel láthatóan nem bírja a kétszáz méternél hosszabb túrát nehéz terepen. Időközben különböző egészségügyi problémáit emlegeti, a kétségbeesés határára sodorva a csapat harciasabb tagjait. Hiszen hogy juttatják el ezt a szerencsétlent a SHIELD-ig, ha a cukorbetegsége és asztmája, rövidlátása mellett allergiás (szinte mindenre) és vérzékeny is? Ráadásul fizikailag is rettenetesen gyenge, önmagát sem tudja sokáig megtartani Rachel hátán, pedig a mandalor kész volt cipelni a vékony „férfit”. Így végül saját lábán kell botladoznia a sűrű vadonban, miközben a mögötte haladó Alaric igyekszik megfogni, amikor vészesen botladozni kezd. A csúcsformában lévő twi’lek orgyilkost az undor fojtogatja, de nem a Naboo mocsárgőzétől. Wiconál még Ahune, a fókaszerű háziállata is életrevalóbb, pedig az borzasztóan kövér és még mérhetetlenül ostoba is!

A csapatot végül egy tucatnyi felfegyverzett, vibrolándzsás gungan állítja meg. Rövid egyeztetés után egy hosszabb várakozás következik, amíg a vezetőjük meg nem jön, hogy beszéljen az idegenekkel. Addig hőseink lepihennek egy szárazabb kis tisztáson, amit Wico örömmel fogad. Egy haldokló hörgéseit hallatva rogy le egy vastag fa tövében. Rachel vigyáz rá, míg összeszedi magát. Addig Alaric érdeklődve elkéri Vilcent fénykardját, melyet még az inkvizítortól szerzett. Az orgyilkos emlékszik arra a küzdelemre, de alaposan áttanulmányozva és megsuhogtatva a bekapcsolt kardot vacaknak értékeli. Nagyon zavarja, hogy a fegyvernek nincs olyan jól ismert egyensúlya, mint a hagyományos fémpengéknek. Vilcent a fegyver hatékonyságát prezentálandó, kettécsap egy közeli fát, amivel sikerül kiakasztania az őket felügyelő gungan őröket. De Alaric hajthatatlan marad a megállapításában. Végül felbukkan „Hoss főnök”, akivel a csapat megbeszéli a templom közelébe jutás módját. A gungan vezér gyűlöli a Birodalmat, mely rabszolga sorban tartja a népét és kész rendelkezésükre bocsátani egy helyi vezetőt, aki elvezeti őket oda. Így a csapat ismét útra kél, ezúttal sokkal könnyebben haladnak. Ez az út ennek ellenére ugyan olyan megterhelő Wiconak, aki egyes vérszívó rovarok csípésétől tart az allergiája miatt. A csapat figyelmét nem kerüli el, hogy a gungan idegenvezető „Jar-Jarnak” minősíti a ziháló alderaanit, miközben szerencsétlenkedéseit nézi fél szemmel az út során. A három harcedzett lázadó nem tudja, mit jelent ez a kifejezés, de a hangsúlyból ítélve valami nagyon negatív és kritikus megjegyzés lehet…

Végre eljutnak a mocsár határáig, ahol a gungan a maga furcsa nyelvezetén közli velük, hogy csak eddig kísérheti el őket, itt visszafordul. Valahol itt lehet a SHIELD határa, tehát most itt az ideje, hogy a kódtörő bizonyítson, ha már magukkal hozták. Wico elővesz egy hordozható szerkezetet, ami egy felturbózott adattáblának tűnik. A kezelő segítségével rácsatlakozik SHIELD-re és kielemzi a működését. Örömmel állapítja meg, hogy SHIELD befolyásolható, ha a megfelelően csinálják. A program olyan, mint egy betanított fogyatékos ember. Csak a feladata érdekli és minden szokatlan dolgot riasztással kezel. Wico nekilát manipulálni a riasztórendszerét. Vilcent, aki továbbra sem bízik a kódtörőben, úgy dönt, segít neki. Ezt meg is teszi, de mindeközben szemmel tartja a vézna alak ténykedését. Azt hamar megállapítja, hogy a szakterületén Wico tényleg profi. Keze szélsebesen halad a konzolon és pillanatok alatt feltöri SHIELD riasztórendszerét, még egy ideiglenes vészleállítót is becsempész az alapprogramjába úgy, hogy közben csevegve kielemzi Vilcent programozási tudását is. Vészesen közel kerül például annak kikövetkeztetéséhez, hogy a csempész primitívebb droidok programozását tanulhatta meg nemrég, pl. I-104-esek, MSE-széria, stb. Vilcent inkább lezárja a témát, és csendre inti Wicot, hogy a feladattal törődjön, viszont mire ezt végigmondja, a kódtörő már végzett is. Feltűnés nélkül tovább haladhatnak.

Az energiamező határán túl Alaric előremegy felderíteni. El is jut az erdő határáig, ahol már rálát a tisztás közepén álló templomra, ekkor viszont pechére egy fémeszköz hideg érintését érzi a tarkóján. A twi’lek egy nabooi erdész egyenruhában lévő magas ember férfit lát, aki arra hívja fel a figyelmét, hogy lezárt területen tartózkodik és távoznia kell. Kérdésére, hogy miért, azt a választ kapja, hogy a helyi ragadozóállomány miatt szükséges a terület megtisztítása. A vadőr bosszankodik a turistákon, akik ilyenkor az ünnepség miatt özönlenek a közeli erdőkbe és a birodalmi vezetés nem tájékoztatja az erdészet kérése ellenére a lakosokat a környező veszélyekről. Alaric készségesen rájátszik az eltévedt, értetlen turistára. Ekkor azonban sugárvetőből szórt lövések tarkítják a környéket, mert az éber Rachel kiszúrja az Alaricot tetten ért alakot és a közelben lévő többi vadőrt, akiket egyszerűen le akar lőni, Vilcenttel az oldalán. Wico a veszélyhelyztetet észlelve bebújik egy bokor mögé és megkísérli meggyőzni SHIELD-et, hogy a vadőrnek álcázott alakok (akik valójában a császári testőrök) jelentenek veszélyt. Vad tűzharc bontakozik köz mindeközben a többiek között. A császári őrök különleges páncélja megóvja őket a találatoktól és Alaric sincs könnyű helyzetben, mert a kard ellen is rutinosan küzdő ellenfél nem kap súlyos sebet a testét ekkorra teljesen befedő páncélzat miatt. A segítség végül váratlan formában érkezik: a testőröket az égből lecsapó energiakisülés öli meg. Wico meggyőzte SHIELD-et, hogy a császáriak a támadók. Le is kér még adatokat tőle a többi tartózkodási helyéről, de szerencséjükre tiszta a terep. A legközelebbi egység kilométerekre van tőlük. Viszont az is kiderül, hogy az őrök félóránként jelentenek egymásnak. Ezt egy egész napra nehéz fenntartani, de Wico összeüt az testőr Alariccel zajlott beszélgetését elemezve egy hihető hangutánzásos jelentkezést. Nincs más dolguk, mint megközelíteni a templomot. A csapatot viszont aggasztja, hogy az épület ajtaja résnyire nyitva van. Valaki előbb érkezett. A konzolon pötyögve furcsa adatok érkeznek SHIELD-től. Egyetlen regisztrált személy érkezését jelezte, de magába a templomba nem lát be a rendszer. Egy lejátszott holografikus felvételen viszont kettő csuklyás alak érkezett. A csapat csapdát sejt. Alaric úgy dönt, felmászik az épület falán és a tetőtéri ablakokon benéz, hátha észrevesz valakit. Wico felméri, hol található SHIELD központi egysége (ötszáz méterre egy fába építve) és elmegy érte, hátha a program már képes cselekedni a templomon belül, ha behozza kézben. Vilcent és Rachel egyszerűen benyitnak, elvégre eljött a cselekvés ideje.

A templomban:

A templom szentélye előtt egy hatalmas, szögletes trónon egy csuklyás köpenyes alak ül magányosan (őt Alaric is kiszúrja a tetőről). Láttak már holofelvételt az Uralkodóról, tehát felismerik Palpatine császárt. Rachel jó mandalor szokás szerint nem bízza a véletlenre. A hátán lévő rakétavetőt irányba állítva elsüti a pusztító fegyvert, mely a viszhangzó teremben robajló hangon indul a trón felé… és néhány méternyire megáll az Uralkodó előtt a levegőben. Palpatine eltorzult, ráncos arcán ravasz mosoly jelenik meg. De nem nagyon hagyják szóhoz jutni, ugyanis Vilcent azonnal tüzet nyit rá. A lövés alig egy méternyire a trón előtt szétfröccsen egy láthatatlan mezőn, ahogy az Uralkodó hanyagul felemeli egyik kezét. Rachel is kész lőni, ezúttal a lebegő rakétát veszi célba, hogy rárobbantsa a császárra. De nem sikerül a manőver, mert egy nehéz, szürke test csapódik neki, majd a mandalor és az Uralkodó között harcállást vesz fel… Rachel fegyverével a kezében. Az alak alacsony, csupa izom teste szőrtelen, bestiális arcán hatalmas sötét szemek figyelnek éberen, szája hegyes agyarakkal van tele. Amíg Rachel felveszi vele a közelharcot, addig Palpatine megszólítja Vilcentet. Hatalmat ajánl fel neki, mivel Vader halálával nincs ki továbbvigye az ő tudását, ha meghalna. Márpedig nagyon öreg már és a hatalma is ingatag: Vader biztosította a stabilitást a Birodalomban és a főtisztjei most lehet ellene fordulnak majd. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint amikor komon parancsot ad Morgan Ottonak valamilyen ellencsapás végrehajtására, a főadmirális egy az egyben megtagadja a császár parancsát mondván, „ez nem szolgálja a Birodalom érdekeit.” Az Uralkodó tehát pont olyan hatalmat kész Vilcent kezébe adni, amiről már egy ideje álmodott…

(Hőseink sosem találkoztak azelőtt noghrival.)

Alaric látva, hogy Rachel nem boldogul a rejtélyes harcossal, úgy dönt, besegít neki. Az falon lemászva a bejárathoz rohan, beveti magát a küzdelembe és ketten együtt már felül tudnak kerekedni a félelmetesen gyors harcoson.

Az erdőben:

Wico úgy siet, ahogy gyenge testétől telik. De egy ennyire csenevész ember tengernyi betegséggel még sietve is lassan halad. Annál nagyobb a félelme, amikor az erdőben lépések neszeit hallja. Gyorsan elbújik és lekéri SHIELD-től, hogy kik léptek be a területre és mennyien vannak? Még inkább meglepődik, amikor a program azt válaszolja, hogy nem észlel behatolást. Ekkorra már szabad, rövidlátó szemmel is kiszúrja a fehér páncélos rohamosztagosokat, akik legyező alakban haladnak a templom felé. Ha ezek rajtaütnek a többieken, esélyük sem lesz… szerencsére a rohamosztagosok nem vették észre őt és elhaladnak mellette. Wico megkísérli ugyan azt a trükköt bevetni, mint ami a császári testőrök ellen bevált, tehát megsüttetni őket SHIELD-el. De a kísérlet ezúttal nem csak nem jön be, de még az uralmat is elveszti a program fölött. A rohamosztagosok vezetője ekkor hirtelen megáll és visszafordítja embereit. Ezek szerint SHIELD az ő helyzetét is jelezte nekik! Az alderaani kódtörő remegni kezd a félelemtől. Ő nem harcos, csak egy esélye van a fogságba esés ellen: ismét megkísérli átvenni az uralmat SHIELD fölött, és bár nehéz dolga van, de már ismeri a program működését és hibáit. Végtelen szerencséje, hogy sikerrel jár és el tudja érni nála, hogy a rohamosztagosoknak hamis mozgást jelentsen. Azok el is távolodnak Wicotól, aki a lehető legmesszebb vezeti őket SHIELD segítségével magától és a templomtól is. Belátva, hogy az eredeti terve túl körülményes, úgy határoz, hogy visszatér a templomba. Hátha ott tud segíteni valahogy…

A templomban:

A Palpatine-t őrző testőr halála (mely végül Alaric érdeme) végtelenül felbőszíti az Uralkodót, aki ekkor kezeiből villámokat csap ki dühödt üvöltéssel Alaric felé. A twi’lek testőrt váratlanul éri a támadás, rángatózó húskupacként csuklik össze. Palpatine figyelme most Rachelre irányul, szeme sárgán izzik, mint valami pokolbéli ragadozónak. A következő villámcsapást ő kapja, de a mandalor végtelen szívóssága, vagy a szerencse miatt a kék energia kisülések nem tesznek kárt benne. Az uralkodó arcán egy rövid időre a döbbenet fut végig. A mandalor ekkor visszaszerezve a sugárvetőjét rálő a még mindig levegőben lebegő rakétára, mely hatalmas robbanással válik tűzgolyóvá. A detonáció megrezegteti a templom falait, de az eloszló füstben az Uralkodó sértetlennek tűnik, még a köpenye sem pörkölődött meg! Vilcent idegei ekkor mondják fel a szolgálatot. A hatalom csábításának végül ellent tudott mondani, de az Uralkodó elpusztíthatatlannak bizonyul. Ez ellen a szörnyeteg ellen nincs esély! A koréliaiban bekapcsol az életösztön és menekülőre fogja, kifut a templomból és rohanvást indul arra, amerről eredetileg jöttek.

(Az Uralkodó közel sem olyan védtelen és gyenge, mint amilyennek tűnt.)

Palpatine immár harmadjára indítja széttárt ujjaiból a gyilkos villámokat, melyek most is telibe csapják Rachelt, de ugyan úgy nem tudja lebénítani a mandalort, ahogy Alariccal tette. Rachel is látja, hogy az ellenfele fel se vette a rakéta robbanását, de semmi esetre sem hajlandó feladni. Egy elkeseredett lépésre szánja el magát. Túlterheli a háti rakétáját, hogy az Uralkodónak csapódva, ha kell önmagával együtt végleg felrobbantsa a császárt. Neki is veti magát, az utolsó pillanatban megfordul, hogy a pokolgéppé váló háti rakéta Palpatinehez minél közelebb legyen… és újabb rettenetes robbanás rázza meg a templomot. Alaric, aki már épp talpra vergődött a rángatózó izmaival, ezúttal a lökéshullámtól esik el. A detonáció messzire röpíti Rachelt, keményen csapódik a twi’lek mellé a kőpadlóra. Az Uralkodó viszont megpördülve a levegőben a trón és a szentély között ér földet olyan kecsesen, ami egy fiatal tornásztól is szép teljesítmény lenne. Köpenye lobog körülötte, szeme tűzként izzik, mint valami démoni alak dühösen vicsorog. Ekkor megérkezik Wico Holem és a nála lévő sugárvetőt az Uralkodóra szegezi, de lövése veszélytelenül messze süvít el. Hiába, a kódtörő nem tehetséges a fegyveres harcban…

- NEEEEEEEM! – üvölti és mindennél halálosabb villámokat indít a csodák csodájára feltápászkodó Rachel felé, akit kivételes ösztöneitől vezérelve, ahogy elvetődik oldalra, elkerülnek a villámok. Az immár fegyvertelen mandalor a legősibb, legprimitívebb módszerhez fordul: a trón használva dobbantónak, Alariccal együtt ráveti magát a császárra. A csoda, vagy szerencse miatt, ki tudja, de sikerül elérniük az uralkodót, akit Rachel páncélkesztyűs öklével, Alaric a kardjával kezd el ütni, csapni, ahol lehet. Egy különösen erős ütés miatt a vén test a földre rogy, de biztos ami biztos, az orgyilkos kardja ívben lesújt, elválasztva az Uralkodó fejét a nyakától. A galaxis történetében sosem volt példa arra, hogy egy fejvadász és egy orgyilkos (akik szerte az űrben egymás riválisai lennének) ilyen egyetértésben együtt harcoljanak.

Az Uralkodó halálával olyan érzés fogja el csapzott, többszörösen sérült hőseinket, mintha egy sötét, rájuk telepedett felleg oszlana el. Wico SHIELD segítségével elterelte a birodalmi katonákat, így biztonságban tudnak visszasietni a mocsár felé. Rachel bizonyíték gyanánt magával viszi Palpatine levágott fejét. Szerencséjükre sem birodalmiak, sem őshonos ragadozók nem akadályozzák az útjukat és el jutnak addig, amíg a gungan kísérőjük velük tartott, de az utat tovább nem ismerik. És amúgy is, hova lett Vilcent? Rachel a sisakba épített komon át hívja a koréliait (a robbanás ellenére a berendezés működik, újabb szerencse), aki hitetlenkedve fogadja a hívást. Ő már eljutott egészen a suhanóig és azzal tart vissza Theedbe, az Erő segítségével szabadult ki a mocsárból. A beszámolót (mi szerint az Uralkodó halott) eleinte nem hiszi el. Csapdát gyanít, úgy érzi, végképp nem képes megbízni semmiben és senkiben. Végül mégis úgy dönt, a hajóval visszatér a templom közelébe és felveszi az ott ragadtakat. Theedben teljes fejetlenség fogadja őt. Belharc tört ki, rohamosztagos csapatok egymást lövik. Vilcent valahogy eljut a hajóig és felveszi a csapat többi tagját is. Az Uralkodó levágott fejét látva hiszi csak el, hogy igaz, amit Rachel mondott. De a lelke mélyén úgy érzi, több eseményt és kalandot nem bír elviselni. Az űrbe kijutva látják, hogy a bolygó körül keringő csillagrombolók ádáz harcot vívnak néhány kalamári hadihajóval. Az egyik hajó kapitánya fel is veszi velük a kapcsolatot a kommunikátoron és röviden beszámol a fejleményekről: Bel Ibis támadást indított a Desolator ellen, bízva Cabal segítségében, de az android leállt (a Birodalom tanult David esetéből és lekapcsolták a hűtlennek bizonyuló M.I.-t). A harc így rosszul alakult, de egyszer csak a szuper-csillagromboló kivonta magát a harcból és elugrott. Ezután jutott el hozzájuk a Császár halálának híre, ezért gondolták, ide jönnek a Naboora segíteni a menekülésben.

A csapat visszatér a Heipa bázisra, ahol ünnepelt hősként fogadják őket. Odlen tábornok egy nappal később érkezik, egy igen viseletes, de legalább tiszta Jedi-köpenyben. Úgy érzi, most már ismét nevezheti magát Jedinek. Heipa hivatalosan is kinevezi utódjának egyetlen élő rokonát, Alaric Fortunát, mint másodunokaöccsét. Ezzel a hírrel többeket meglep. A lázadás vezetői úgy határoznak, hogy most néhány hétre-hónapra meghúzzák magukat, míg a birodalmi belháború véget ér. Még sok nehézséggel kell szembenézni, amíg rendeződnek a hatalmi viszonyok a galaxisban, de most már a Heipa bázis tagjai úgy érezhetik, hogy végre kiléphettek a Birodalom árnyékából.

(A Játékosok sem hittek igazán a happy endben, de mégis összehozták.)

Személyes észrevételek a kalandsorozattal kapcsolatban:

Kedves Olvasók, ezennel véget ért a Star Wars - A Birodalom Árnyékában szerepjáték kampányunk. Mint olvashattátok, több dologban eltért a sztori a hivatalosan ismert ösvénytől, de a szerepjátékok világa ilyen. Véleményem szerint egy kifejezetten szórakoztató kampány volt és igazán jól esett nekem minden játék után és előtt a lelkes tervezgetés a játékosok részéről. Ez minden mesélőnek kellemes, mert azt jelenti, hogy foglalkoztatja őket a sztori. A karakterek mindegyike egyedi volt, saját személyiséggel, múlttal, pörgős jelennel és ígéretes jövővel. A tisztesség kedvéért most bemutatom, a csapatból ki, melyik karakterrel játszott. Lesznek a „rendszeres” látogatók számára ismerős nevek is, de mindenkinek gondosan megőrizzük a személyes és bizalmas magánélethez való jogát, ezért nicknevekkel mutatkozunk be. Hölgyeké az elsőbbség!

Szilva:

Rachel Ren – mandalor fejvadász

Alicia de Villon – lázongó TIE pilóta

Lo Naifoe – kaminoi tudós

Foxy:

Alaric Fortuna – twi’lek orgyilkos

Talanis Visputyin – acheroni fővegyész

Dr. Avapai Dolpho – alakváltó orvos

David – az ember külsejű birodalmi kémdroid

És most a srácok!

Xinaf:

Christobal Odlen – a bukott Jedi tábornok

Gasdamor/Heipa klánbéli Gark – yautja fejvadász

GD-0N – idegesítő protokoll és szervizdroid

Lucas O’Conor – renegát BBH ügynök

Gardus:

Vilcent Corilin – koráéliai csempész

KT-426 „Derek” – veterán klónkatona

Malkáv:

Vidh Heipa – száműzött twi’lek nemes

Hix Howitzer – defel tolvaj és életművész

Wico Holem – alderaani programozó

Ez a sztori volt életem első hosszútávú szerepjáték kampánya és örömmel tölt el, hogy tizenegy(!) játékülést megélt. Ebből igazából csak nyolcat meséltem én, háromban Xinaf volt a Kalandmester, de mindig részletes egyeztetések mellett végeztük ezeket a játéküléseket is. Ezúton is köszönöm neki a segítséget és a játékos bandának a részvételt. Örülök, hogy élveztétek, jó kaland volt.  Így írásban, a Kedves Olvasónak sajnos sok mindent nem tudtam kellőképp átadni. A karakterek minden egyes egymás közti szórakoztató csipkelődését, olyan gesztusokat, melyek fokozták a hangulatot, stb. Ezeket csak az ismeri, akkor jelen volt. Pl. hogy David maga tele volt popkultúrális utalásokkal. Ő maga egy az egyben a Prometheusban ismert android nevét és szerepét kapta. Amikor az első játékülésen Vilcentet a hajó magába zárta, a holografikus David a Jurassic parkból vett módon jelezte, hogy illetéktelenül próbált turkálni az adatokban („A-a-aaa, nem mondtad ki a varázsigét…”). Hogy Kistetű a későbbi játékokban is különböző filmekből, játékokból vett zenéket csipogott (nem csak a jól ismert Cantinát, hanem Super Mariot, Jurassic Parkot, Örömódát, stb.) Bizonyos párbeszédeket nem írtam bele a beszámolókba, némely leírást nem részleteztem, mert az így is hosszú bejegyzések véget nem érő regények lettek volna, ha minden részletet úgy írok le, ahogy voltak. Bizonyos dolgok másképp történtek, mint a bejegyzésekben, mert az én emlékezetem sem hibátlan. De mindig igyekeztem a sztori lényegét kellőképpen átadni. Remélem, ez most is sikerült. És alkalom adtán talán lesz, aki újra elolvassa sorrendben az SW-ABÁ történeteket. Én tuti fogom. :D

U.I.: a vérbeforgó szemű, vak-fanatikus SW rajongók ne kapjanak gutaütést azért, mert némely dolgokban nagyon elkanyarodtunk az ismert Kánontól! Ez csak egy szerepjáték volt. Peace! 

Nem ezt a bejegyzést akartam kitenni mára, de a váratlan események elsőbbséget élveznek.

Húsz perc telt el, hogy Mao főhadnagy, a hullámos papagájom elment. Négy és fél évet élt, ami nem sok. Nem tudom biztosra, miért ment el most, de már nem számít. Az a fontos, hogy mit tudtam neki adni és hogy ő mit adott nekem.

Mao-t 2017-ben kaptam október elején. Nagyon nehéz fiókakora volt. Az előző "tulaja" nem akart szaporulatot, így baromi barbárul bánt a fiókákkal. Kettőről van értesülésem, az egyik egy pincében végezte macskajátékként. A másik egy mobiltelefonos dobozban került Newseeékhoz, és ők hozták el nekem. Mao emiatt sosem tudott igazán megbízni az emberekben, kézhez szoktatni sosem sikerült. De később ez már nem is volt célom. Csak meg akartam adni neki mindent, amire szüksége volt ahhoz, hogy a borzalmas kezdet ellenére egy kiegyensúlyozott, jó élete legyen.

Mao velem össze tudott barátkozni a maga módján. Volt, hogy a vállamra ült, amikor számítógépeztem, volt, hogy a szemöldököm kezdte csipegetni. :) Mivel rendszeresen figyelte, ahogy a World of Tanks-el játszom és lelkes csipogásokkal kommentelte, úgy határoztam, hogy kinevezem harckocsizó csipog-csipognak. Így indult a katonai karrierje, amely során nagyon szépen haladt fölfelé a ranglétrán. Hadnagyi rangban volt, amikor időszerűvé vált a költözésem. Akkor adtam ki az obsitos levelét, amit azóta is őrzök, főhadnagyi rangban szerelt le. De mindig figyelemmel kísérte a játékomat.

Mao némely zenét, amit hallhattam, igencsak szerette. Azokat a dalokat a szokásosnál is délcegebben csipogta. Kedvence volt a Skillet együttes Whispers in the dark című száma. Amikor elköltöztem, át kellett tennem őt egy hordozható kisketrecbe. Akkor még nem tudtam, hogy kell ezt csinálni, így sajnos elég hosszú hercehurca lett, mire meg tudtam fogni. Akkor elvesztettem azt a bizalmat, amit kiépített felém, ezért soha többé nem tettem felé semmi olyan mozdulatot, ami megijesztheti. Igyekeztem változatos étrenddel tartani, mindig volt friss vize. De a költözés során szükségessé vált, hogy kapjon egy társat, mert sokáig nem vagyok otthon a munka miatt és egy hullámos papagáj nagyon nem viseli a magányt (mint általában a papagájok). Így jött közénk Bucc, akit már én vettem neki. Jól megvoltak együtt.

Mao főhadnagy az életem egy olyan szakaszában csatlakozott hozzám, amikor a legsúlyosabb depressziós korszakomban voltam. A jelenléte nagy segítség volt, mert akadt egy hányattatott sorsú lény, akiért felelősséggel tartoztam. És a puha tollai, finom (alig érezhető) illata, a megnyugtató csipogása sokat segített nekem. Sosem fogom őt elfelejteni. Vele voltam az élete utolsó egy órájában. Nem félt tőlem, pedig a kezemben tartottam. Úgy érzem, és hinni akarom, hogy jobb helyen van most. Az Úr őt is nagyon szereti és az Ő országában sokkal boldogabb lehet, mint itt a Földön volt. Hát, repülj, Mao!

Csupán három nappal a korribani események után a Heipa bázis műszerei a bolygó légkörébe belépő idegen valamit észlelnek. A Sápadt Herceg tudja, hogy ebben az övezetben nem ritka a meteorhullás, de jobb biztosra menni… ezért összehív egy csapatot, hogy menjenek és vizsgálják meg a becsapódó testet: ha meteor, akkor minden rendben, de ha birodalmi kutasz, akkor azonnal jelentsék, mert nincs sok idejük. A küldetésre Alicia, Gark, Talanis és Derek jelentkezik.

Az antigravitációs járművüket Derek vezeti és jó tempóban el is jutnak arra a pontra, ahonnan biztonságosan figyelemmel tudják kísérni a hamarosan földet érő testet. A várakozás alatt beszélgetéssel ütik el az időt. Aztán tűzgolyó bukkan fel az égen és vastag füstcsíkot húzva elzúg a fejük felett. A becsapódás ereje több kilométer távolságból is érezhető, de még a csapat legalacsonyabb tagja, a Fővegyészt sem dönti le a lábáról a lökéshullám. Makrotávcsövekkel nézik a krátert, mely két kilométernyire van tőlük. Annál nagyobb az aggodalom, amikor egy birodalmi kutaszdroid emelkedik ki a füstölgő kráterből, melyre a felderítők harcias tagjai azonnal tüzet nyitnak. A droidnak esélye sincs, a nagy távolság ellenére is precíz találatok fémhulladékká alakítják. Derek azonnal felveszi a kapcsolatot Heipával és jelenti, hogy birodalmi droidot találtak, megsemmisítették, de nem tudják biztosra mondani, hogy elküldte-e az üzenetét, ha volt neki egyáltalán… a Sápadt Herceg válasza nem megnyugtató: a szenzorok szerint további öt ismeretlen tárgy lépett be a légkörbe, tehát biztos, hogy a Birodalom jelet kapott. Elrendeli az azonnali evakuálást, a csapat térjen vissza segíteni. Hőseink nem hezitálnak, azonnal a siklóba pattannak és indulnak vissza a bázisra.

A rutinos lázadó bázison szervezett fejetlenség uralkodik. Droidok, szerves személyek sietnek mindenfelé, ládákat, eszközöket, tárgyakat cipelve. Talanis kiszúrja a kaminoi tudóst, ahogy a káosz közepén a fajára jellemző kimért léptekkel halad, mögötte az asztmatikusan ziháló Wico Holem kódtörő kocog. Lo Naifoe is kiszúrja őt és egyből magához is rendeli, hogy segítsen bizonyos kényes eszközök szállításában, mert rá meri bízni azokat. Az apró termetű acheroni nő a maga készségességével utána siet. A lázadó sejt nem először költözik veszélyhelyzetben, tehát gyorsan startra késszé válik az összes hajó. Felszálláskor csak a kitaposott ösvények jelzik, hogy itt tartósan lakott egy nagyobb közösség. Ahunét, Alaric elhízott házikedvencét szerelődroidok emelik meg és viszik, mert a jószág önmagában túl lassan halad, sőt! El is alszik a nagy pánikban. Miután mindenki elhelyezkedett a számára megfelelő hajón (Gark Rachellel együtt a yautja saját vadászgépével mennek), Heipa pedig úgy dönt, az alderaani különhajón utazik Derekkel, Alariccal, Visputyin fővegyésszel, Aliciával (aki egy twi’lek másodpilótával vezeti majd a hajót), az Öreg Léggyel és droidjával Gedeonnal együtt. A felszállás annak rendje és módja szerint zajlik, viszont a légkört éppen hogy elhagyva felbukkan előttük egy csillagromboló… de akkora, amekkorát még soha senki sem látott.

(Már egy "közönséges" csillagromboló is rettenetes, ez maga a Birodalom iszonyatos ökle!)

Hívás érkezik az alderaani járműre, a Sápadt Herceg fogadja is a hívást: a holografikus képen Morgan Otto főadmirális feszít büszkén, arcán magabiztos fél mosollyal, mint a Desolator csillagromboló parancsnoka. Felszólítja Heipát a feltétel nélküli megadásra. Heipa twi’lek jelbeszéddel megadja az utasítást másodpilótájának a hipertéri ugrás kiszámítására és szóval tartja közben a főadmirálist. Igyekszik kihasználni azt, hogy a birodalmi túlzó magabiztosságában nem hozott Interdictorokat magával, tehát esélyes, hogy el tudnak ugrani. De mintha gondolatolvasó lenne, Morgan Otto kifejti, hogy ha el is menekülnek, nem lesz eredménye. Amennyiben most nem adják meg magukat, a következő alkalommal elpusztít egy hajót Heipa flottájából. Ennyi idő alatt kész is vannak az ugráshoz szükséges számítások, így a hajók gond nélkül el tudnak ugrani a hatalmas csillagromboló elől. Természetesen egy ősrégi csempészrutint alkalmazva több kicsi ugrást hajtanak végre más-más irányban, hogy lehetetlen legyen kiszámítani az útvonalukat. Heipa megbízza a csapatot, hogy amint megérkeznek a gyülekezési pontra, értesítsék, ő a kabinjában gondoskodik bizonyos adatok és jelentések titkosításáról, majd távozik. Az előre egyeztetett ponton a hajójuk ki is válik a hipertérből és nincs más dolguk, mint hogy megvárják a többi hajót.

Alighogy mindenki megérkezik, felbukkan a Desolator is. Felocsúdni sincs idejük a döbbenetből, a csillagromboló pusztító fegyverzete törmelékké lövi az egyik apróbb kísérőhajót, majd újra hívja őket. Mivel Heipa ebben a pillanatban nincs a hídon, Alicia fogadja a főadmirális hívását, aki meglepően jól tájékozott az ő személyéről és nem lepi meg különösebben, hogy nem Heipával beszél. Ismét felajánlja a megadást és figyelmezteti a csapatot: most már nem számíthatnak sem a Sápadt Hercegre (egy jó ideig), sem a Jedi szövetségesükre, aki a Persei 7 harmadik holdján tartózkodik, róla Vader Nagyúr fog személyesen gondoskodni. Derek, aki a hívás ideje alatt a holografikus kivetítő érzékelőin kívül tartózkodik, hívja Heipát, hogy jelezze, mekkora bajban vannak. De a Sápadt Herceg, rá nem jellemző módon, nem reagál a hívásra. Míg a klón veterán kiadja az utasítást a másodpilótának az újabb ugrásra és a többi hajónak megüzeni, hogy alkalmazzák a szétszóródásos protokollt, addig Alaric Heipa irodájához siet, hogy személyesen szóljon neki. Belépve viszont a megbízóját eszméletlenül találja a padlón heverve. Gyakorlott szeme kiszúr két százlábú szerű állatot a computer-terminálnál, melyeket azonnal kettéhasít, majd ellenőrzi Heipa életjeleit. Bár él, de pulzusa, légzése aggasztóan lassú. Hívatja is a hajón tartózkodó Dolpho doktort…

…eközben ismét sikerül kiszámítani a következő ugrás koordinátáit és a hajójuk ismét beveti magát a hipertérbe. A legénység arcán félelem ül. Derek elrendeli, hogy a szenzorokkal alaposan vizsgálják át a hajótestet, hogy van-e rajta nyomkövető? Ekkor kapja meg a hírt, hogy a Sápadt Herceg eszméletlen, így neki kell a helyére lépni a vészhelyzet idejére. Össze is gyűlik a csapat az orvosi részlegen, ahova Heipát vitték és csatlakozik hozzájuk az Öreg Légy is, Gedeonnal együtt. Megvitatják a helyzetet, de nem jutnak értékelhető eredményre, hogy lehetséges ez a dolog. A gyanú viszont ott lebeg a levegőben: áruló van közöttük. Ez a gondolat akkor erősödik meg, amikor a szenzorok eredménye kimutatja: a hajóra nincs csatlakoztatva idegen eszköz. Ekkor rendeli el Derek az élelmiszerkészletek és az üzemanyagcella kapacitásának felmérését. És általános szabályt vezet be a hajón: innentől mindenki, mindenhova csak hármasával közlekedhet, mert áruló van a hajón. Ha sejti is, mekkora pánikot keltett ezzel a bejelentéssel a legénység tagjaiban, nem foglalkozik vele. Bizalmába fogadja Weettoo-t és Alaricot, mint Heipa bizalmasait, bár a twi’lek orgyilkos egyelőre bizalmatlan marad a klónkatonával szemben.

Az újabb hiperűrből való kilépéskor kiderül, hogy a Desolator kifejezetten az ő hajójukra pályázik, mert mellettük bukkan fel. Újabb hívás érkezik a főadmirálistól, melyet ezúttal Visputyin fővegyész fogad mondván: őróla jó eséllyel semmi információ nem áll a főadmirális rendelkezésére és talán ezzel is sikerül annyira meglepni őt, hogy kiszámíthassanak még egy ugrást (elvégre ki tudja, mikor unja meg a macska-egér játékot, amit most velük folytat?). Morgan Otto-t valóban meglepi az ismeretlen nő, aki igyekszik Visputyinos kérdéseivel szóval tartani őt. Sikerül is addig húzni a beszélgetést, amíg újabb ugrást hajtanak végre. A hipertérben Derek arra jut, hogy a szenzor is tévedhet, tehát a következő megálláskor egy alakulatnak szkafanderben ki kell másznia a hajótestre, hogy átvizsgálják a saját szemükkel a burkolatot. Hogy időt nyerjenek nekik (mert ez a munka eltart egy darabig), a hajó kikapcsolt rendszerrel sodródik majd az űrben, remélve, hogy a felbukkanó Desolator nem fedezi fel őket azonnal. Viszont mindenképp meg kell találniuk a „poloskát” ha van, mert a számítások szerint élelemmel ugyan gond nincs, de az üzemanyagcella csak nyolcugrásnyi energiával bír, tehát ezt a játékot nem húzhatják túl sokáig.

(A Főadmirális sötét, fenyegető árnyként magasodott a lázadók fölé.)

A hipertérből való újabb kilépést ennek a tervnek megfelelően hajtják végre. A hajó szellem üzemmódban sodródik a sötét űrben, a twi’lek technikusok pedig szkafanderben kilépnek a zsilipen és megkezdik a burkolat részletes átvizsgálását. A hajó belső kommunikátorát sem használják, mert a Desolator érzékeny szenzorai azt is kiszúrnák, ezen pedig az életük múlik. A hajó ablakain kinézve látják is, hogy a szuper-csillagromboló felbukkan. Azt a tényt, hogy nem vette őket észre, semmi sem mutatja jobban, minthogy a hangárjából fémes felhőként rajzik ki több száz TIE vadász és tornádóként körözni kezdenek a csillagromboló körül. Alicia ekkor rémülten felszisszen: ő ismeri ezt a protokollt, most kezdik el vadászokkal keresni őket és a kör folyamatosan tágul. Nem sok időt nyertek! Végül ki is szúrja őket egy négyes TIE-csoport, ami egyből rájuk fordul és tüzet nyit a hajó hajtóműveire. Ekkorra viszont visszatér a technikus csapat is, Derek pedig jelzi Aliciának, hogy indítsa be a hajó rendszereit és ugorjanak. A kétségbeesés fokozódik, a twi’lek másodpilóta meg is jegyzi, hogy ez az egész menekülősdi így egy lehetetlen vállalkozás, nincs remény… ekkor furcsaságok egész sora jön.

A hajó új hiperűr útvonalat számít ki, nem azt, amit eddig betápláltak. Alicia és a másodpilóta hiába igyekeznek kordában tartani a hajót, az magától tevékenykedik. A belső világítás még fényesebbre vált. Ekkor rázkódások jelzik, hogy a TIE vadászok ágyúinak a pajzs már nem áll ellen sokáig… és belépnek a hipertérbe. Egy mély, fémes robothang szólal meg a belső hangszórókból. Az ismeretlen hang gazdájának kifejezetten jól esett a kétségbeesett kitörés és rettenetesen büszke az eddig elért sikereire. Aztán a holografikus kijelzőn felbukkan egy magas, sovány, keskeny arcú, hosszú lila hajú kamasz alakja. Dereknek rémlik valami néhány korábbi jelentésből, így nézett ki a lázadás egy korábbi tagja, aki valójában birodalmi droid volt. Davidnek hívták. Viszont a hologram erre a névre bosszússá válik, ki kéri magának, hogy egy Davidhez hasonló elavult kövülethez hasonlítsák, amikor ő maga egy mestermű és nem utolsó sorban, nem David! Az ő neve Cabal. Hamar kiderül, hogy egy nagyon narcisztikus, sértődékeny, saját egójától végtelenül elszállt mesterséges intelligenciáról van szó. Cabal a legapróbb elszólásra is sértődötten reagál, egy alkalommal kilépve a hiperűrből le is állítja a hajó szenzorjait, hajtóművét, hogy ki kérje magának az őt ért sérelmet. De a csapat legnagyobb meglepetésére a Desolator nem bukkan fel. Cabal el is dicsekszik vele, hogy a csillagrombolóval ő maga tartja a kapcsolatot és bármikor a nyakukra küldheti, ha akarja. Most (egyelőre!) úgy döntött, nem teszi, mert jól esett neki a munkájának elismerése, ami a legénység pánikhangulata. De több sértést nem tolerál. Mindenki szóba elegyedik Caballal, de nagyon meg kell válogatniuk, hogy szólnak hozzá és mit kérdeznek tőle. De Cabal nagyon beszédesnek bizonyul és számos értékes információt oszt meg a csapattal: ő a BBH programja, aki a Korribanon tért magához és folyamatos kapcsolatban van a Veszett Vanirral is és a Desolatorral is. Mivel az a feladata, hogy jelezze a lázadó hajók hollétét, ezért ultimátumot ad hőseinknek. Tegyék meg neki azt, amire vágyik, vagy rájuk küldi a Desolatort a főadmirálissal. Nincsenek tárgyalási pozícióban (ezt többször hangsúlyozza) és nem habozik teljesíteni a fenyegetését, ha úgy véli, nem haladnak a dologgal kellőképpen. Viszont amikor kérdezik, hogy mire van szüksége, Cabal sejtelmesen mosolyog (a beszélgetés közben spontán váltogatja az alakját David és a szintén elhunyt O’Conor között), majd gondolkodási időt ad a csapatnak, hogy rájöjjenek maguktól. Addig nyugodtan beszéljék meg a dolgokat, mintha ő itt sem lenne (de persze mindent lát és mindent hall). Ezzel a hologram eloszlik.

A csapat tagjai nem bíznak Cabalban. Derek az orvosi szoba melletti helyiségben ügyködő Öreg Legyet keresi fel (egy twi’lek testőrgárda talált egy pókszerű droidot, amiben valószínűleg a százlábúakat csempészte fel a merénylő, //a vén toydari ezt vizsgálja// és amelyekről időközben Dolpho doktor megállapította, hogy morghist-i tűféreg, egy nagyon ritka bestia. A mérge napokig tartó mély álmot okoz) Egy adattáblára írva kommunikálnak a fejleményekről. A klónharcos segítséget kér Cabal kiiktatására, de az Öreg Légy megírja, hogy ha ez a program tényleg fejlettebb Davidnél, neki esélye sincs ellene és jobb nem felhergelni egy ilyen öntudatos programot. Végül amikor ismét összegyűlik a csapat a hídon, megígérik Cabalnak, hogy teljesítik a kívánságát. Alicia következteti ki, hogy Cabal saját, kiváló testet akar. A program megerősíti ezt és biztosítja őket, hogy az egyességükre való tekintettel kimenti a Veszett Vanir két utasát is a bajból.

(Bár úgy néz ki, nem az örök derűs kamasznak álcázott droid tért vissza.)

Eközben a Persei 7 harmadik holdján:

Vilcent épp a meditációt gyakorolja, amolyan igazi Jedi módra, de nem nagyon halad úgy, ahogy szeretné. Egyrészt a fénykardvívás jobban érdekelné, mint a meditációs gyakorlat, ami még David hajdani nyújtós gyakorlatainál is unalmasabb, másrészt Odlen megjegyzései is bezavarnak neki (Nem gondolunk most nőkre, a kőre figyelünk. A pénzre sem. Nincsenek érzelmek, béke van. És nem, nem gondolunk ismét a nőkre.) De az a fránya kő, amit lebegtetnie kéne, mindeközben konokul a földön marad. Ekkor mindkettőjüket elfogja egy közös, a Korribanhoz hasonló gyomorszorító veszélyérzet. Ez kiegészül a tábornokban azzal, hogy tudja: Vidh Heipa megint életveszélyben van, azonnal segíteni kell neki! De nincs idejük felszedelőzködve a hajóhoz igyekezni, a szemük láttára jelenik meg az égen nyolc TIE vadász és egy Lambda osztályú szállítóhajó. A vadászok a Veszett Vanir fölött kezdenek körözni, míg a Lambda leszáll. Lenyíló rámpáján döngő léptekkel egy magas, fekete páncélba, köpenybe burkolózott, széles vállú alak közeledik, arcát bestiális sisak takarja. Darth Vader érkezik személyesen. Kezében fénykard, melyet aztán bekapcsol, vérpiros lézernyaláb csap ki a markolatból hűvös szisszenéssel. Odlen is bekapcsolja zöld fényű kardját és utasítja Vilcentet, hogy azonnal szálljon fel, ezt a csatát ő majd megvívja. Vilcent biztos ami biztos előkapja sugárvetőjét és rálő Vaderre, aki Odlen felé haladtában, oda se nézve egy könnyed csuklómozdulattal üti vissza a fénykardja pengéjét ért lézernyalábot, ami a koréliai sugárvetőjét roncsolja szét. Vilcent úgy dönt, inkább a Vanirra siet vissza, hogy a hajó hasán lévő forgóágyúval vehesse tűz alá az ellenséget. A hajdani Jedi ekkor összecsap a Sith lovaggal.

A küzdelem, bár látszólag nagyon rövid, mégis több síkon zajlik. Mindkét fél a maga módján fordul az Erőhöz: Christobal elmerül benne, aláveti magát az akaratának, Vader haragjával megragadja azt. Mindketten a küzdelem egy sajátos tudatállapotába kerülnek, hogy fénykarddal mért csapásaik még hatásosabbak legyenek. Odlent a precizitás hajtja, Vadert a halálosság. De egy kritikus pillanatban Odlen, az Erőtől vezérelve súlyos, mély csapást mér a Sith mellkasán lévő érzékeny vezérlőegységre. A Fekete Lovag fájdalmas hördüléssel hanyatlik el, kezéből kihullik a fénykard. Odlen odalép ellenfeléhez, Vilcent fürkésző tekintettel mered rá. A harag, vagy a bosszúvágy jeleit keresi rajta, amikor a tábornok kardja egy zöld villanás keretében lefejezi a támadót, de nem látja ezek árnyékát sem. Csak sajnálatot, szomorúságot és kötelességtudatot. Darth Vader, a Sith lovagja a Persei 7 harmadik holdján leli végzetét, Christobal Odlen keze által. A tábornok feltépi a sisak maszkrészét, de a sápadt, ronccsá sérült arcon, mely régi, szörnyű hegek, talán égési sérülések nyomait viseli, semmi ismerős vonást nem lát.

(Amikor az első harci kör ráeső részében Odlen halálos sebet okozott Vadernek, őszintén szólva kizökkentem kicsit. De a kocka szeszélye bizony így működik.)

Nincs idejük elmerengeni a dolgokon. A TIE vadászok észlelve a vezér halálát tüzet nyitnak a Vanirra. Odlen és Vilcent azonnal beugranak a hajóba, de alighogy felérnek a rámpán, az magától csukódik, a hajtóművek azelőtt beindulnak, hogy Coirilin kapitány a pilótaüléshez érne. A hajó magától száll fel és nyakatekert kitérő manőverekkel kerülni kezdi a TIE vadászok támadásait. A légkörből kiérve a hajó beugrik a hipertérbe, Vilcent hiába próbálja átvenni a hajó irányítását, nem sikerül. Viszont felbukkan egy hologram, egy ismerős arccal: Vilcent David jól ismert vonásait látja, hiszen ő személyesen ismerte és a maga módján kedvelte a fiú-droidot. De Cabal itt sem veszi jó néven, hogy ledavidezték. Közli a hőseinkkel, hogy segíteni fog nekik és elvezeti őket Heipáék hajójához, mert megegyezett velük. De a hajót ő kezei, ő maga a hajó. Christobal hamar átlátja Cabal természetét és nem habozik dicséretekkel elhalmozni az egoista programot. Vilcent viszont mérhetetlenül rosszalja Cabal tevékenységét. Nem elég, hogy nemrég egy Sith szellem megszállta őt magát, de most a hajójával történik ugyan ez egy nagyképű birodalmi programtól. El is határozza, hogy ha törik, ha szakad, megszabadul tőle, de ennek nem ad hangot (végtelen szerencséjükre). Az utazás alatt Vilcent megkísérli leinni magát egy márkás párlattal, de a tábornok (aki nem tud ellenállni az alkohol kísértésének) elhappolja és felhajtja előle a nemes italt. Ez sem segít Vilcent lelki békéjén...

A csapat a többi hajóval együtt egy biztonságos ponton találkozik, az elvesztett kísérőhajót és a TIE vadászok kisebb piszkálódását nem számítva sértetlenül és hiánytalanul. De a légkör így is nagyon feszült és nem csak azért, mert Dolpho doktor megérezve Odlenen a piaszagot magából kikelve kiabál a nem-Jedivel és a koréliaival. (Szívén viselve a tábornok egészségét, nem örül annak, hogy egy alkoholista szeme láttára Vilcent italt vett elő, ami szigorúan tilos Odlen jelenlétében.) Valaki feljuttatta Cabalt a két hajóra, valamint a pókdroidot is, ami a férgeket hozta. Árulót keresnek, de ki lehet az? Több lehetőség is felmerül, többek között Wico Holem, a jelentéktelen, szürke alak, akit még az Alderaanon szedtek össze. A kaminoi tudóst sem zárják ki egészen a listából. Derek, Alaric és az Öreg Légy minden esetre figyelemmel tervezik kísérni a gyanúsítottakat.

Heipa herceg egy előzetes egyeztetés után Odlen tábornokra bízza egy, a Korribanon lévő kaminói klónüzem megkeresését célzó csapat összeállítását. Odlen ki is jelöli a szükséges résztvevőket: Alicia, aki pilótaként hozza-viszi a csapatot, Talanis fővegyész, aki előzetes képzést kapott Lo Naifoei-től a klónüzem állapotának felmérésére (a kaminoi túl értékes ahhoz, hogy magukkal vigyék az ismeretlen területre, tehát egyelőre marad), továbbá Hix, a defel mestertolvaj (elvégre kell valaki, aki ért a betöréshez). Christobal kiköti, hogy az érzelmileg instabil és szeszélyes Vilcent NEM jöhet velük a Korribanra, jobb őt valahova egészen máshova elküldeni, mondjuk a Naboora valami üzleti ügy kapcsán. Heipának van is ötlete, hogy miért küldje oda a csempészt, de pechjükre Vilcent, aki pont arra jár, hallja a beszélgetést. Nagyon is felkelti a kíváncsiságát, hogy mi lehet a Korribanon, amitől őt ennyire távol akarják tartani… így úgy dönt, ha máshogy nem, majd óvatosan követi a csapat hajóját.

Odlen ezután összehívja a leendő expedíció tagjait. Már épp belemenne a feladatok részletezésébe, amikor Corilin kapitány is benyit és érdeklődik, milyen túra készül éppen? Odlen megkísérli lerázni, a Naboora küldené a koréliait, látszólag Vilcent meg is érti és távozik (eszében sincs kihagyni a tiltott bulit). A nem-Jedi tábornok biztos ami biztos, a bejárathoz ülteti Hixet, aki az egész eligazítás alatt egy Heipa készleteiből lopott jukkha-gyümölcsöt majszolva vakarózik bőszen, elvégre akinek az egész testét bunda takarja, az hajlamos lehet a bolhásodásra…

Rövid készülődés után (ahol Visputyin derűs köszöntése sem teszi barátságosabbá az időközben felépült Öreg Legyet*) eljön az indulás pillanata. Az útra azt az alderaani hajót viszik, amelyet Bail Organától kaptak az előző akcióban. A felszállás gond nélkül megy, de a hiperűr útvonal kiszámítása már nem zökkenőmentes: az úti cél egy ugrásból nem megközelíthető, a rendszer nem képes pontos és biztonságos útvonalat kikalkulálni. Odlent annyira nem lepi meg a hír, ő tudja, hogy a hajdani Sith Űr mindig is nehezen megközelíthető volt. Ahol kell, majd ő besegít a navigációban.

A csapat távozása után Vilcent is szó nélkül belép a Veszett Vanir nevű szeretett hajójába és helyet foglal a pilótaülésen, ahol igazán otthon érzi magát (a Davidtől örökölt Kistetű lelkes csipogását simogatással jutalmazza) és beindítja a hajó hajtóműveit. Az ekkor érkező hívásokra ügyet sem vetve, a korábban ellesett kódot betáplálva az alderaani szállító után indul. Ő is szembesül a hiperűr-problémával, de nem agyal rajta sokat, majd lesz valami…

Amíg tart a kiszámított utazás, Odlen tábornok röviden beszámol a csapatának a Korribanról és a sithekről, tisztességesen ráhozva a frászt Aliciára, aki szinte babonás félelemmel viseltetik a démonian gonosz sithekkel szemben. A nem-Jedi tábornok viszont kiköti, hogy az üzemre szükség van a veszély valódiságának ellenére is, és ő személyesen is vigyázni fog a csapatra. Hix (még mindig sokat vakarózik) és Visputyin (kizökkenti Christobalt az „Odlen Telepvezető Helyettes Tábornok” megszólítással) kétfrontos kérdészuhatagának igyekszik helytállni, neki is fontos, hogy mindenki tisztában legyen a Korriban kockázatával. Az utazás rizikós részéhez érve transzba merülve, az Erő vezetésével utasítja Aliciát, hogy manőverezzen, így veszélytelenül eljutnak a célig (Vilcent a számára még ismeretlen-ismerős megérzésére hagyatkozva, végtelen szerencsével tudja őket követni).

A Korriban egy sivatagos, barátságtalan, kopár bolygó, de nem ez teszi igazán ijesztővé. Ahogy közelednek a felszínhez, a csapat minden tagját elfogja egy gyomorszorító, émelygős félelemérzet, ami a csapat pár tagjánál olyan szintű rosszullétet eredményez, hogy elfogja őket a hányinger, amit nem is tudnak végül féken tartani. Odlen biztosítja a csapatot, hogy ez a bolygó gonosz kisugárzása miatt van. Egyre növekvő félelemmel haladnak tovább. A szenzorokkal hiába kutatnak értelmes élet és fémszerkezetek után; a rendszer nem tudja értelmezni az adatokat, amire még sosem volt példa. Szerencsére a Wicco által kinyert koordináták a rendelkezésükre állnak, így a romos zikkuratok és szobrok fölött elsuhanva a cél felé igyekeznek. El is jutnak egy homokkal, sziklákkal teli völgyig, az azt határoló sziklafalba vájt hatalmas barlangbejárathoz. Szerte a völgyben hatalmas humanoid szobrok állnak, a sziklafalba is domborműveket faragtak szorgalmas kezek. Ismeretlen nap fényében lépnek le a hajó rámpáján. A barlang bejárat egy sziklába vájt sírhelyet rejt, a koordináták szerint az üzem a barlangban kell legyen. Odlen megbízza Hixet, hogy mint besurranó tolvaj, derítse fel a bejáratot és környékét. Ne hősködjön, ha veszélyt szimatol, azonnal jelezze és térjen vissza. A defel tolvajnak azonban inába szállt a bátorsága és esze ágában sincs egyedül eltávolodni a csoporttól. Így Alicia vele tart, csipkelődve társa gyávaságán. Egymást piszkálva, de társaságuknak titkon örülve fel is derítik a bejáratot és környékét, de nem találnak sem csapdát, sem egyéb veszélyre utaló jelet. Ezt jelentve, Odlen már épp meghozná a döntést a barlangba való belépésre, amikor a kiváló hallással megáldott Hix hajtóműdübörgést vél hallani. Nem tévedett, ekkor dübörög el fölöttük a Veszett Vanir és egy kecses kör leírása után nem messze tőlük landol. Vilcent mosolyogva lépked a rámpán és figyelmen kívül hagyja Odlen tábornok számonkérését, mi szerint ez a bolygó a legkevésbé sem a Nabbo, ergo mit is keres itt? Így végül nincs mit tenni, a csapat plusz egy fővel bővülve belép a sírhelyre.

(A bolygó halott, kopár felszíne első ránézésre hideglelős... másodikra is.)

A barlangsír hatalmas belső térrel rendelkezik. Sötét van, de ameddig a fény eljut, hatalmas faragott oszlopokat látnak, melyeken ismeretlen írások és faragványok vannak. Ugyan azokat a humanoid nem ember alakokat ábrázolja, akikről Odlen közli a többiekkel, hogy így néztek ki az ősi sithek. A Sötét Oldal szolgái voltak ők, és ennek a fajnak a nevét, titulusait vették át azok a bukott Jedik és leszármazottaik, akik manapság a Birodalom élén terrorban tartják a galaxist. Hix kiszúr viszont egy nem sithet ábrázoló szobrot a csarnokban, mely kétség kívül ember nőt ábrázol… Christobal visszaemlékezve az erről az időszakról tanultakat, kellemetlen gyanút érez. Ekkor éles reccsenés hallatszik: valaki rálépett egy hosszú, vékony csontra. A padlón szétszórt csontok hevernek, valami humanoid, nem ember, de nem is sith-szerű fajé… leginkább olyan, mint a kaminoiak. A maradványok több helyen töröttek, némelyiken fognyomok éktelenkednek (ahogy erre Vilcent felhívja a tábornok figyelmét). A félhomályban fel is sejlik a roppant klónüzem, melyet anno a kaminoiak itt helyezhettek el, majd nem sokra rá meg is haltak… de mi okozhatta a halálukat?

Erre meg is kapják a választ, amikor egy tucatnyi, kutyaforma, pikkelyes testű, csonttarajos bestia támad rájuk sárgán izzó szemekkel, hatalmas állkapcsukban számtalan halálos agyarukat csattogtatva. Odlen zöld pengéjű fénykardja sziszegve aktiválódik a nem-Jedi kezében (megkísérel az Erővel egyesülve harci transzba jutni, de a Korriban Sötét Oldaltól bűzlő kisugárzása miatt ez nem sikerül), a többiek is pillanatok alatt fegyvert rántanak, hogy fogadják a szörnyek rohamát. Az első pillanatok nem biztatóak: bár Christobal sikeresen kitér az őt támadó lény ugrása elől és le is vágja a fenevadat, Hix nem szerencsés. A defel nem tud időben elrejtőzni az árnyak közt az éjjeli sötétben is jól látó tuk’aták elől, és az egyik állat rá is veti magát a defele, felborítva őt, majd a torkát kezdi marcangolni. A többiek szerencséjüknek és ügyességüknek köszönhetően el tudják kerülni a sírőrző bestiák támadásait. Vilcent és Alicia halálos pontossággal lövik a lényeket, habár ők is szembesülnek meglepetéssel: a tuk’aták is gyakorlottak lehetnek a sugárvető elleni harcban, mert amikor el tudnak ugrani a fegyverek elől, hajlékony farkukkal is félreütik a sugárvetőket. Visputyin fővegyész most veszi nagy hasznát annak, hogy az acheroni kolónia kiváló labdajátékosa volt: gránátként, vagy kislabdaként dobálja savval teli fioláit a szörnyekre az egyik kezéből (egyszer nagyon sikeresen, kimarva egy állat szemeit), a másikkal sugárvetővel lövöldöz (kevesebb sikerrel, itt még van mit tanulnia Alarictól). Intenzív, izzasztó küzdelemben végül mindegyik bestiát sikerül megölniük (Alicia pilótaruhája megsérül a küzdelemben, ami mélyen felháborítja a nemesi sarjat), amire sajnos szükség is van: a tuk’aták nem éreznek félelmet és halálukig támadnak, eszükben sincs elmenekülni a nyilvánvalóan vesztes helyzetben sem. A csata után egyből Hixhez sietnek, aki cudar állapotban van. Rengeteg vért vesztett és épp elvesztette az eszméletét. Talanis és Alicia is jártasak az elsősegélyben és ketten együtt stabilizálni tudják a defelt (kellett is a csapatmunka, mert a fővegyész a csata utáni zavarban véletlenül savas fiolához nyúlt fertőtlenítő helyett, de Alicia időben szólt) és ketten együtt visszaviszik a hajóra súlyosan sérült társukat. Épp visszaérnek, amikor az összes jelenlévőt egy borzalmas érzet fogja el: valaki most ébredezik, egy igazán gonosz akarat… ekkor mindenkinek saját, személyre szóló látomása támad:

Alicia – Ősei otthonában van, a pilótaképzés előtt. Szülei épp igyekeznek őt lebeszélni arról, hogy származásához és nemesi véréhez méltatlan ostoba hobbiba kezdjen bele, de a lány ragaszkodik az elhatározásához, mert ez érdekli…

… éppen végzett az akadémián, mint képzett TIE pilóta. Kezében az eligazítás, egy ismeretlen járőrhajóra osztották be kísérőnek. Évfolyamtársa épp lelkesen mondja neki, milyen jó lesz majd kalózokat, inhumán söpredéket lőni halomra…

… abban az erdőben van, ahol nemrég járt, a hutt gengszert bolygóján. A hődetonátor robbanása hatalmas lyukat vájt a talajba, felfedve egy ősi föld alatti folyosószakaszt. Alicia hiányos öltözetben, de fegyverrel a kézben a kráterhez siet. Társai eszméletlenül hevernek a törmelékek közt, a két merénylő viszont életben van és ébredezik. Ekkor hosszú, sötét köpenyben lévő, albínó ember nő szólítja meg őt: azt javasolja, álljon bosszút a társaiért és ölje meg a támadókat, amiért megölték a társait. Alicia nem tudja, kicsoda ez az idegen, nem is igazán érdekli mit mond. Fegyverét rászegezi, de ekkor a látomás megszakad. Ismét a korribani sírboltban van, de rettenetes haragot érez, ami nem az övé.

Talanis – Éppen belép egy szerelőcsarnokba az Acheronon, amikor jelentik neki, hogy a hajójának üzemanyagcellája átlyukadt, a kristály felemészti a cella burkolatát. A fővegyész azonnal elrendeli a szükséges protokollt és elindul, hogy személyesen is intézkedjen…

… a nap végén, műszak után a kantin felé tart a jól ismert, szűk és alacsony folyosón. Egy szomszéd boxban viszont meghallja pár vegyésztársa beszélgetését. Aggódnak érte, nem hiszik, hogy élve eljuthat a Köztársaságig, ez eddig senkinek sem sikerült. De már megépült a hajó, indulni kell. Van aki optimista a küldetést illetően, bátorítja is a többieket, hogy higgyenek: Talanis tehetséges, ő eléri majd Coruscantot, lesz segítség, ezért megéri majd két hétig éhezni (a megfeszített pluszmunka és elvont erőforrások ellenére csökkenteni kellett az élelmiszer fejadagokat, hogy legyen útravaló a fővegyésznek). Ekkor Talanis is meglátja maga mellett az albínó ember nőt, aki kifürkészhetetlen vörös pillantással méricskéli őt. Azt mondja, hogy Talanis mondja le az utat, maradjon az övéi között, tudja, hogy ez a küldetés felesleges… és Talanis tényleg tudja: nincs Köztársaság, a Birodalom nem szerezhet tudomást erről a bolygóról, Heipa apró ellenállása meg nem tud segíteni az Acheron lakóinak. De az előírás szent és sérthetetlen, meg egyébként is: az idegen öltözete nem felel meg a helyi szabványoknak! Ahogy megérik benne az elhatárolódás az idegentől, a látomás megszakad. Ismét a korribani sírboltban van, de rettenetes haragot érez, ami nem az övé.

Vilcent – A koréliai rengeteg apró víziót lát, melyek kaleidoszkóp-szeren váltakoznak. Egy erdős bolygón van Heipa, Rachel és O’Conor oldalán, épp fogadnak egy, a hajója rámpáján álló vékony, magas, lila hajú kamaszt, aki mosolyogva integet a rá szegeződő fegyverekre fittyet hányva…

… a Veszett Vanir pilótaülésében ülve repül, David a másodpilóta helyén, épp az alattuk lévő kutaszdroidot azonosítják. Gyorsan le kell lépni innen, mielőtt Follock csapatai idejönnek…

… a magas füvű tisztás kellős közepán O’Conor és Rachel felveszik a harcot Follockkal és a kommandójával. A Veszett Vanir épp lézertűzzel árasztja el a tisztást, amikor Vilcent meghallja az albínó nő hangját David helyén. Az idegen tanácsokat ad, hogyan irányozza az ágyúkat, hogy eltalálja Follockot. De Vilcentet annyira meglepi az idegen felbukkanása a lila hajú srác helyén, hogy eszében sincs hallgatni rá…

… a Coruscant mélyvilágában egy izzó szemű, őrült vukival állnak szemben, pillanatokon belül kitörhet a balhé. Az idegen ismét ott van Vilcent mellett. Azt mondja, hogy a vuki mögött annak egyik embere célra tart, de Vilcent lelőheti, tegye is meg, mielőtt az teszi meg velük. A koréliai ki is szúrja az árnyak közt mozgolódó sötét alakot, és rá is lő. Telibe találja, így az halk hörgéssel összeesik, kezéből egy karcsú fémhengert ejt ki…

… a hajója pilkótafülkéjében kénytelen bujdokolni a tomboló yautja nőstény elől, mely a folyosón harcol a csapat többi tagjával. A másodpilóta helyén ülő nő azt tanácsolja Vilcentnek, mikor hova lőjön, hogy leterítse a támadót, mely kárt tett a hajójában és az életére tört. Jogos a gyűlölete iránta, használja is ki ezt a gyűlöletet, lőjön minden haragjával. Vilcent el is merül ebben a haragban és az adott pillanatban, amikor az albínő nő jelzi, tüzet is nyit. A yautja nőstény holtan csuklik össze…

… az alderaani Jedi templom romjai közt menekül a sith inkvizítor elől. A twi’lek nő ragadozó mosollyal üldözi. A tepmlom bejárata felé rohanva Vilcent az idegen albínót látja, amint azt mondja neki: amikor jelt ad, forduljon és lőjön, ugyan azzal a haraggal és gyűlölettel, akkor legyőzi az inkvizítort. De Vilcentnek ekkor szöget üt a fejében, hogy ez az eset nem így történt! És az előzőek sem pontosan úgy voltak, ahogy látta! Ekkor a látomás megszakad. Ismét a korribani sírboltban van, de rettenetes haragot érez, ami nem az övé.

Christobal – a Rylothon van Vidh és a felszabadító twi’lek katonák oldalán. Épp egy feldúlt, néptelen falut romjait találták meg és ahogy átvizsgálják a területet, legyilkolt helyieket látnak: időseket, nőket, gyermekeket. A szeparatista droidok ilyet nem tesznek. Egy fiatal twi’lek nő holtteste feltűnően hasonlít valakire, még ha nem is Ő az…

… épp rajtaütnek a szeparatista fogolytáboron, nem messze a kipusztított falutól. A fegyveres ellenállást simán felszámolják, a droidok hullanak, a fénykard kecses ívekben aprítja őket. A központi vezetés elbarikádozta magát, de a gyenge ajtó nem akadály egy fénykardnak. A quarren vezetőség minden tagja az ajtó túloldalán reszket a félelemtől, ahogy Christobal Jedi mester belép, de nem csak ők. Egész családjuk, feleségeik, ágyasaik, gyermekeik is rémülten ölelik egymást. A többiek látomásaiban lévő idegen albínó embernő is ott van, Odlenre meredve azt mondja, sújtson le rájuk, álljon bosszút a legyilkoltakért. Odlen emlékszik arra a napra… tudja, mi történt. Felismeri az idegen nőt, tanult róla a coruscanti Templomban. És egy az egyben megtagadja a tanácsát. Mélyen a vörösen izzó szemekbe nézve közli, hogy ismeri ezt az utat és nem lép rá még egyszer. Ekkor a látomás megszakad. Ismét a korribani sírboltban van, de rettenetes haragot érez, ami nem az övé.

Mind a korribani előcsarnokban vannak, kaminoi csontok és döglött tuk’aták között. A csapat tagjai zavartan néznek egymásra. Christobal épp rákérdez, hogy mindenkinek látomása volt-e, amikor egy hangot hallanak a csarnok sötét túloldala felől. Egy hangot, amit nemrég mind hallottak:

- Mit kerestek itt, az én világomban?

És felbukkan a nő, aki a látomásokban szerepelt. Ugyan azt a sötét, de díszes köpenyt viseli, arca nem megnyerő, inkább maszkszerű és merev, negyvenes éveiben járhat. Sugárzik belőle a gőgös magabiztosság és a testetlen, veszedelmes fenyegető aura. De ő maga mintha fakóbb lenne, mint a látomásokban. Félig áttetsző, mint valami színes hologram. Sorzus Syn áll előttük, legalábbis (Odlen szerint) a szelleme. Hétezer éve élt sötét Jedi, aki a Rend elleni harcban száműzetésre ítéltetett és úgy fest, itt lett a sithek között nagy hatalmú úrnő. Syn a Sötét Oldal praktikái mellett alkimista volt borzalmas dolgokat hozott létre, többek között mindenféle szörnyeket. Azok a bestiák is vélhetőleg az ő alkotásai voltak, melyekkel nemrég küzdöttek meg. Sorzus Syn Vilcenthez szól, arra bátorítja, hogy tanuljon tőle, mert Odlentől nem szerezhet olyan hatalmat, amilyet ő nyújthat. A tábornok is győzködi a koréliait, hogy ne hallgasson rá, be akarja csapni őt. Vilcent úgy dönt, ellenszegül a sith szellemnek.

Sorzus Syn tekintete megkeményedik, Christobalt ostobának titulálja, amiért megtette annak idején a hatalom felé vezető út első lépését, mégis visszatért az ósdi Jedi-hagyományokhoz, majd széttárt kezekkel kántálni kezd egy ismeretlen nyelven. A falak megremegnek és mintha karmos lények acsargása, hörgése hallatszódna a távolból. Odlen kiadja a csapat tagjainak az utasítást, hogy meneküljenek a hajóra és szálljanak fel. Alicia és Visputyin azonnal menekülőre fogják, de Corilin kapitány a tábornok mellé lép és nem tágít mellőle. Syn tekintetében lenézés és gúny csillan, miközben folytatja az idegen nyelvű kántálást. Odlen ekkor merész lépésre szánja el magát: a Sith azt akarja, hogy haraggal küzdjenek, ez a Sötét Oldal útja. De van ami teljesen távol áll a gondolkodásától, ez az egyetlen esély… a nem-Jedi tábornok felemeli egyik kezét, lecsitítja az érzelmeit, elmerül az Erőben és rázúdítja a szellemre akaratát:

- Nyugodj békében!

Sorzus Syn nem ér a rituálé végére, azonnal szertefoszlik. A falak remegése megszűnik, a vonyítások, kaparászások, hörgések is abbamaradnak. Mintha világosabb is lenne a csarnokban, felsejlik a távolban egy hatalmas kőajtó az üzem berendezéseinek kettős sorfala között. De Odlen nem kíváncsi arra, hogy mi lehet a túloldalán, sejti. Érzi, hogy Syn szelleme nem tűnt el, érzi lappangó jelenlétét. Ez csak egy győztes csata, nem az egész háború. Bár Vilcent kíváncsi, mi lehet ott, Christobal azt javasolja, inkább menjenek. A veszély nem múlt el és nem lenne jó újra felébreszteni Syn szellemét. A koréliai végül lemond a terület felderítéséről. A felszállás sikeres és a hazaút is veszélytelen. Közben Odlen meg tudja beszélni a csapattal a történteket, ami nagyon traumatizáló volt mindenki számára.

Hazaérkezve átadják Dolpho doktornak a halál peremén egyensúlyozó, eszméletlen Hixet, Odlen tábornok közli Heipával, hogy a klónüzem küldetése kudarc volt. Egyik csapattagjuk súlyosan megsérült, a többieknek sem sokon múlt, hogy belehaljanak a kalandba. A klónüzem megvan, de túl veszélyes a Korribanra menni, nem használhatják. A jelentéseket fokozottan titokban kell kezelni. A Sápadt Herceg figyelmesen meghallgatja barátja beszámolóját. Úgy néz ki, nem lesz saját klónseregük.

Lábjegyzet:

*Az Öreg Légy – A súlyosan beteg toydaryt a doktornő megműtötte, méghozzá sikeresen. Két hét baktában gyógyulás után a lázadás műszaki zsenije ismét visszatérhetett az egészséges lázadók közé, de nagy árat kellett fizetnie a gyógyulásért. A szárny-mozgató izmait el kellett távolítani. Ezt az Öreg Légy úgy orvosolta, hogy Gedeon segítségével még a műtét előtt készített magának egy antigravitációs repurzorokkal ellátott övet. Így ernyedten csüngő szárnyai ellenére lebeghet, ha akar, ráadásul úgy, hogy nem fárad el. :)

Utószó: (mert ilyen is lesz most!)

- Uram, megkaptuk a koordinátákat. Két helyet is meghatározott a rendszer.

- Köszönöm, hadnagy. Értesítem a Főadmirálist és Vader nagyurat. Ezek szerint Cabal teszi a dolgát.

A yautja nőstény ellen vívott epikus harc óta csak két nap telt el, mikor Heipa bázisa hívást kap egy a közelben lévő hajótól, mely az Alderaanról származik és leszállási engedélyt kér. A Sápadt Herceg kíváncsisága okán fogadják a landoló hajót, mely egy kifejezetten elegáns, luxus kategóriájú űrjacht. A leereszkedő rámpáról egy idősebb, marcona, az alderaani királyi testőrség egyenruháját viselő férfi, egy hosszú, fehér ruhás tizenöt éves forma fiatal lány és két droid jön le. A fiatal lány Leia Organaként mutatkozik be, testőre Raymus Antilles, valamint C3PO az ember-kiborg kommunikáció szakértője és R2-D2 asztromechanikai droid képezik a társaságát és kíséretét. Heipa ismeri Leia apját, habár csak futólag, lányát még sosem látta. Kész a tárgyalójába kísérni a nemesi sarjat, hogy meghallgassa látogatása okát (a kérdést, hogy honnan tudta, hol van Heipa bázia, Leia sem tudja, ő is csak apjától hallotta, hol keresse a twi’lek herceget). A két vendég droidot Gedeonra bízza (azt, hogy milyen beszélgetés lehetett a valódi protokolldroid C3PO és a szerelőből sufnituningolt, vállalhatatlan modorú Gedeon között, a Kedves Olvasóra bízom.) Az ifjú Organa elmondja, hogy Bail Organa, az Alderaan kormányzója megbeszélésre hívja a Sápadt Herceget és még néhány személyt. A találkozó oka ismeretlen a lány előtt. Azért nem az apa jött személyesen, mert az Alderaan jelentős birodalmi és intergalaktikus megfigyelés alatt áll, így Bail maga nem távozhat a bolygóról feltűnés nélkül. Ezért a lányát küldte. Leia láthatóan izgatott, ez az első önálló külvilági küldetése. Heipa úgy dönt, eleget tesz a kérésnek, és kész eljönni a találkozóra, de vannak nehézségek, mégpedig a személyazonosság: Vidh Heipa a Birodalom árulójaként a legkörözöttebb bűnözők közé tartozik jelen pillanatban, de Leiának van a tarsolyában megoldás erre: A Sápadt Herceg Goethe Argalemos, egy szintén albínó twi’lek politológus professzor személyazonosságával álcázza magát, aki előadást tartani jött az Alderaanra a diplomácia, tárgyalás témában. A témában szintén képzett hercegnek ez a szerep tökéletesen megfelelő. Kísérete is kap megfelelő inkognitót: Alaric (aki testőrként ragaszkodik hozzá, hogy Heipával tartson) Erkho Dam néven tényleges testőrként szerepelhet, és az útra felbérelt Vilent Corilin kapitány Jeremys Smith néven Leia pilóta oktatóként tart velük. Heipa többek között azért is dönt úgy, hogy Vilcent is jöjjön, mert nem kerülte el a figyelmét a koréliai újabban feszült és antiszociális viselkedése (nemrég tudta meg, hogy a vérében ismeretlen bakteriális fertőzés van, ami ugyan tünetmentes, de az alakváltó orvos nem tud semmit tenni) és tudomása van arról, hogy az Alderaanon egy caamasi diaszpóra is él, akik talán tudnak segíteni a kapitányban lévő feszültség feloldásában. Vilcentnek nagyon nem tetszik, hogy a Veszett Vanirt itt kell hagynia, de belátja, hogy a mostanra már túl gyanús jelenség lenne, így Leia luxushajójával utaznak.(A visszaútra az uralkodó család biztosít hajót.) Biztos ami biztos, Corilin kapitány gondosan lezárja a hajóját a kíváncsi személyek ellen, majd a szükséges felkészülés után a csapat útra is kel (ezzel kiszabadítva a két droidot Gedeon társaságából).

(Ez volt az első kaland, ahol maga a Sápadt Herceg is aktív szereplő volt.)

Az út nagyrészt nyugodtan telik, de nem sokkal a cél előtt a hajó hirtelen kiszakad a hiperűrből, ami az eddig tapasztaltak szerint birodalmi ellenőrzést jelent, és valóban: egy Interdictor és egy csillagromboló strázsál az űrben, a gyakran használt hiperűr útvonalon. A Vendigo nevű csillagromboló kapitánya bejelentkezik és közli velük, hogy Morgan Otto főadmirális külön parancsára, minden Alderaanra tartó hajót ellenőriznek, tehát készüljenek arra, hogy egy csapat átszáll a hajójukra. Nincs mit tenni, fogadják a birodalmiakat. Az eljárás rutinszerű, nem végeznek alapos és szigorú munkát. Viszont ezután egy vérvizsgálat következne. Hőseink ekkor érzik úgy, hogy szorul a hurok: Bár Alaric és Vilcent genetikai profilja nem ismert, ez nem biztos, hogy elmondható Heipáról is, vagy arról a Goethe Argalemos professzorról, akinek a személyazonosságát most viseli. A lebukás bármilyen foka pedig katasztrofális lehet. A Sápadt Herceg végül próba szerencse alapon improvizálni kényszerül. Egészségügyi okokra hivatkozva kéri, hogy tekintsenek el a vérvételtől, mert olyan gyógyszert kénytelen szedni, mely véralvadási képtelenséget okoz, így rá nézve a legprecízebb vérvétel sem veszélytelen. Kiállásának és a végtelen szerencsének köszönhetően a birodalmi tiszt elfogadja az indoklást, így Heipától nem vesznek vért (mint kiderül, a valódi Argalemos professzor is szed vérhígitó gyógyszert), de a csapat többi tagjának nincs oka megtagadni a vizsgálatot, így együttműködnek. Vilcentet az eddig ritkán, de megbízhatóan fellépő ismeretlen megérzése veszélyre figyelmezteti, de igyekszik az aggodalmát nem kimutatni. A gyorsteszt után a birodalmiak elengedik a csapatot, így nyugodtan leszállhatnak az Alderaanon.

A hajóról leszállva Leia C3PO-ra bízza a vendégeket, hogy kísérje el őket a tárgyalásra. Leia biztonsági okokból úgy dönt, nem marad velük huzamosabban, nehogy túl nagy figyelmet keltsen a vendégek felé, így hőseink a bőbeszédű droid társaságában egy gondosan rejtett alagútrendszeren át haladnak, melyen ősi vésetek vannak (Thripio idegenvezető szerepben hosszasan meséli, hogy ezek egy ősi nép, a rakaták keze munkája), míg meg nem érkeznek a titkos tárgyalás helyszínére, melyet egy hatalmas kör alakú asztal foglal el. Bail Organa fogadja a csapatot, majd bemutatja egymásnak az egybegyűlteket, sorrend szerint:

Mon Mothma, a Chandrila moffja, a Szenátus tagja
Raddus admirális és szárnysegédje Ackbar őrnagy, a kalamári hadiflotta tisztjei
Borsk Fey’lya, a Bothawui Árnyai nevű bothan kémhálózat árnymestere
Garm Bel Ibis, Korélia egykori szenátora, jelenleg körözött lázadó
Fang Zar, Sern grófja
Lo Naifoe, az utolsó élő kaminoi klónozó és tudós
És persze utolsóként érkezve Vidh Heipa a Ryloth Védelmi Erők egykori tisztje, jelenleg körözött lázadó.

(A kaminoi tudós jellegzetessége, hogy pontosan és teljesen kell a nevén szólítani, mert a becézésre nem reagál. :D)

Ezt a nem hétköznapi társaságot egy közös dolog fogja össze: mind gyűlölik a Galaktikus Birodalmat, mely az évek alatt lerombolta mindazt, ami a Köztársaság eszméjét fenntartotta, és egy galaxis méretű elnyomó diktatúrát működtet jelenleg. Ők azok, akik készek véget vetni Palpatine uralmának és ideje együttműködve, közösen ellenállni a Birodalomnak. Már csak abban kell megegyezniük, hogy miképp csinálják? A tárgyalás megkezdése előtt felajánlják Vilcentnek, hogy keresse fel a helyi Caamasi diaszpórát, ahova egy caamasi kész elkísérni őt. Vilcent morgolódva, de beleegyezik… a koréliai most kezdi megérezni, mennyire veszélyes és kilátástalan ez az egész lázadozósdi. Itt a kaland két ágon fut tovább egy darabig.

A tárgyaláson:

A közös lázadás megszervezése nehézkesen indul, mert a jelenlévő felek között nehéz közös nevezőt találni. Bel Ibis harcias természet, ő egy mindent, vagy semmit alapú hirtelen rajtaütést akar a Coruscanton, mely során a meglepetés erejével elfoghatnák Palpatine császárt és statáriálisan kivégezve véget vethetnek a Birodalomnak, a kígyó lefejezése-elv szerint. A Heipa birtokában lévő droidsereg egy jó alapot adna rá, kiegészítve a többiek minden rendelkezésre álló katonai erejével. Az ötletet még támogatja Raddus admirális is, ami a kalamárik pacifista fajától némiképp szokatlan. Fang Zar és Organa ellenzik a támadást, sokkal visszafogottabb irányt tartanak helyesnek, mivel a Birodalom hadereje legyőzhetetlen nyílt harcban. Ezzel Heipa is egyet ért. Fey’lya felveti, hogy tudomásukra jutott egy érdekesség, ami talán segíthet: egy kaminoiak által a Peremvidék és az Ismeretlen Űr határán elrejtett klónozó bázis. Nem rendelkezik olyan kapacitással, mint a Kaminon volt főegység, de használható lehet és az Alderaanon van egy nyers klón-DNS csíra is. Lo Naifoe segítségével talán ez a klónozó bázis üzembe helyezhető, ha jól képezhető szakembereket adnak a kaminoi tudóshoz. Az ötlet tetszik a tanácsnak, főleg azért is, mert Heipa kiegészíti azzal, hogy nála van szakember, aki segíthet Lo Naifoenek egyes munkafolyamatokban (Visputyin acheroni fővegyész) és egy veterán első generációs klónkatona is, aki sikeres előállítás során ki tudja képezni az új klónkatonákat. A bázis pontos helyét meghatározó adatot nehéz kinyerni a védett adattábláról, de Organa erre a célra van embere: Wicco Holem kódtörő, aki (bár úgy néz ki, mint egy igazi szerencsétlenség, de a munkájához nagyon ért) hozzá is lát a kód feltöréséhez. Bel Ibis továbbra is ragaszkodik az így nyert katonai erő minél előbbi bevetéséhez nyílt harchoz, tehát a tárgyalás minden kedvező részlet ellenére lassan halad. Aztán felmerül, hogy amíg nem sikerül az új klónok előállítása és kiképzése, a lázadó vezetőknél ki, milyen feladatot töltsön még be? Itt viszonylag könnyebb a megegyezés: Organa továbbra is fenntartja Birodalom figyelmét saját bolygóján, hogy a többiek nyugodtabban tudjanak tevékenykedni. Mon Mothma a Szenátus tagjaként még tud néhány politikai manőverrel intézkedni és nehezíteni a Birodalom dolgát, Raddus admirális biztosítja a jelenlévőket, hogy átépítenek hadihajóvá pár kalamári kolonizálóhajót, minél jobban megerősítve a hadiflottát. Fey’lya árnymester a bothan kémhálózat által segít a Birodalom ellen (a bothan kémektől tudta meg Organa, hol van a Heipa-bázis), a Sápadt Herceg pedig elég tapasztalt lévén a rejtőzködésben kész felügyelni és megóvni a kaminoi klónozó bázist, ha megtalálják. Felegos Okhalma és Fang Zar csak a hallgatólagos támogatásukat tudják nyújtani. Így megalakul a Lázadók Szövetsége, de a tárgyalást váratlan esemény zárja le.

Vilcent:

A koréliai kapitány sokat beszélget a caamasiakkal, akik amikor szóba kerül az ismeretlen baktérium fertőzésének témája, készséggel megvizsgálják. Az eredmény itt is fura: azt egészen biztosra mondják, hogy bármi is ez, Vilcenre nézve garantáltan veszélytelen és nem terjed. Viszont még a caamasiak sem tudják, mi is ez biztosan. Ez egy kicsit megnyugtatja a csempészt, de a lelkét tépdeső haragos érzés ettől még nem múlt el. Ezt kitárgyalva a vendéglátók felajánlják neki, hogy látogassa meg a siklóval fél órányira lévő romos Jedi templomot, mely már régóta, még a klónháború előtt elhagyatottá vált, de talán segíthet az ottani nyugodt légkör az önismeret rögös ösvényén. Vilcent beleegyezik és meglátogatja a templom romjait. Corilin kapitány gyerekkorában hallott még a Jedikről. A klónháború végén, amikor ő maga még gyerek volt, beszéltek róluk ezt-azt: hogy valamiféle titkos szervezet volt, részt vettek a háborúban, furcsa, mágikus hatalommal bírtak. Aztán a klónháború után eltűntek. Állítólag a Köztársaság ellen fordultak, átpártoltak a szeparatistákhoz, de hogy miért és hogyan tűnt el mind, az rejtély. Minden esetre a templom tényleg a nyugalom szigetének tűnik. Fénykorában tekintélyparancsoló, szép épület lehetett. A koréliai egy belső udvaron teletelepedve azt a meditációs és lazító légzéstechnikát próbálja ki, amit még Davidtől, a lila hajú, vékony sráctól látott rendszeresen. Neki volt állandó szokása, hogy szabadidejében mindenféle tornagyakorlatot, vagy meditációs tréninget művelt, pedig neki igazán fölösleges volt, mert droid lévén erre nem volt szüksége. Talán így próbált valami példát mutatni nekik? Egy elvont pszichológiai módszer mentén? Mennyire képes egy droid elvontan gondolkodni? Bármi is volt, a hely jelenlegi nyugalma oldani kezdi Vilcentet, lassan feloszlatva a lelke mélyén keletkezett feszültséget és haragot.

Ki tudja, mennyi időt tölt el így a csempész, amikor csalhatatlan ösztöne hirtelen vészhelyzetbe kapcsol. Ahhoz hasonló érzés, amit a Coruscanton érzett a császári palota fölött, habár nem annyira rettenetes. A koréliai felpattan és megfordulva egy twi’ek nőt lát meg. Az idegen kék bőrű, fekete ruhát hord, vállrészen a Birodalom félreismerhetetlen, fogaskerék-szerű jelképével. Ragadozót idéző sárga szeme gúnyosan villan rá, keskeny ajka kárörvendő vigyorra nyílik, felfedve hegyesre reszelt fogait (ami amúgy a twi’lek férfiak szokása).

- Te lennél az? Nem rád számítottam, hanem a másik Jedire, de te is megfelelsz.

Vilcent nem tudja mire vélni, amit az idegen mond, viszont kétségtelen, hogy most cselekedni kell, életveszélyben van. Nem is habozik, azonal előkapja sugárvetőjét és tüzet nyit az ellenségre. Az viszont már a lövés pillanatában elhajol, így a lézer veszélytelenül suhan el a feje mellett. A twi’lek egy, az övén függő fémhengerhez nyúl és egy gombot aktiválva a markolatból vörös lézerpenge csap ki éles sziszegéssel. A sith inkvizítor ekkor támadásba lendül, egy ugrással szelve át a köztük lévő négy méteres távot. Vilcent kénytelen menekülőre fogni, a templom belseje felé fut. Az omladozófélben lévő bejáratnál néhány jól célzott lövéssel omlasztja be maga mögött a bejáratot, és komon hívja Heipát, hogy figyelmeztesse a veszélyről, valamint közölje: meneküljön innen!

Ez a hívás szakítja félbe a tárgyalást. A frissen megalakult Lázadók Szövetségének vezetése így gyorsan kénytelen szétszéledni, Heipa viszont úgy dönt, Vilcent szavai ellenére a koréliai megmentésére siet. Nem csak azért, mert ha Vilcentet elfogják, a birodalmi vallatók kiszedhetik belőle a bázis hollétét; a Sápadt Herceg egyszerűen nem tud hátat fordítani annak, aki eddig több küldetésben, az élete kockáztatásával segítette az ügyét, még akkor sem, ha az illető nem az elvhez, hanem a pénzhez hűséges. Így egy, Organa által biztosított siklóba pattanva Alariccal az oldalán a Jedi templom romjai felé indul a lehető legnagyobb sebességgel.

Vilcent csak pár percig remélheti, hogy hirtelen ötlettel omlasztott menedéke elég időt ad neki a gondolkodásra. A sziklák közt vörös izzás jelenik meg, majd a fénykard hegye átüt a halmon és kezdi megolvasztani a köveket. A művelet így is sokáig tart és a vaksötétben a koréliai nem tudja, merre igyekezzen. Feszülten szorongatva sugárvetőjét felkészül a végső csatára, mert érzi, hogy elbújni nem tud a támadó elől. Pedig mennyire méltatlan így meghalni! Még ki sem élvezhette az eddig összekuporgatott vagyona előnyeit! Ekkor a fénykard pengéje kisiklik a sziklákból, izzó vörös lyukat hagyva maga után. Valami megzavarta a twi’lek boszorkányt.

Heipa és Alaric megérkeznek a templom romjaihoz. A gyakorlott orgyilkos szeme kiszúrja az egyik oszlop mögött rejtőző sith inkvizítort, aki rájuk vár, de az oszlop takarásában nem látja pontosan hányan vannak. Heipa javaslatára két oldalról közelítik meg, amíg a Sápadt Herceg magára vonja a figyelmet, Alaric mögé tud settenkedni és hátba támadhatja. A taktika addig kiválóan beválik, míg az inkvizítor Heipa felé fordul és Alaric mögé settenkedik. Heipa lézertűzzel igyekszik magán tartani a twi’lek nő figyelmét, viszont valami megmagyarázhatatlan ösztöntől vezérelve a döntő pillanatban mégis ki tud térni Alaric halált hozó (hagyományos fémpengéjű) kardjának döfésétől. Alaricot meglepi a dolog. A sith inkvizítor látva, hogy két ellenfele van, egy adóvevőt vesz elő, de mielőtt beleszólhatna, a Sápadt Herceg egy tűpontos lövéssel szétroncsolja a kommunikációs eszközt. Az inkvizítor tekintete elsötétül, szép arcára bestiális harag kifejezése mered. Már készül rávetni magát Heipára, amikor Alarci közbelép, ezzel a vörösbőrű twi’lek férfi és a kék bőrű twi’lek nő halálos párviadala megkezdődik. Az inkvizítor meglepő manőverekkel és akrobatikus mozdulatokkal tér ki Alaric támadásai elől, de az orgyilkos sem marad el tőle. Mivel a fénykard ellen közvetlenül nem háríthat bele a csapásokba, mert akkor a pengéje kettéhullana, Alaric is képtelen ugrásokkal, elhajlásokkal kitérni a támadások elől. Hamar kiderül azonban, hogy az ellenfél remek képzést kapott és nem csak egyenrangú harcos, de még jobb is Alaricnál, annak ellenére is, hogy Heipa precíz lövésekkel igyekszik legalábbis megzavarni a támadót. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyik sugárnyalábot fénykardjával visszaveri Heipa fegyverére, így a pisztoly használhatatlanná roncsolódik. Alaric úgy dönt, elcsalja a veszedelmes nőt a herceg közeléből, ami sikeres; az inkvizítor a vőrös orgyilkost tartva a fő veszélyforrásnak üldözőbe veszi az oszlopról oszlopra szökkenő Alaricot.

(A sith inkvizítorok újfajta fenyegetést jelentenek a lázadók számára.)

Eközben Vilcent hallva a csatazajt úgy dönt, most kell cselekedni. Elkezdi bőszen elhordani a mozgatható köveket és némi nehézség árán sikerül akkor rést kaparnia, hogy a még forró köveket kikerülve, égési sérülés nélkül kimászhasson rejtekéből. Meglepetésére azt látja, hogy Heipa intése ellenére Alariccal együtt harcol a rettenetes birodalmi ellen. És nem áll jól a szénájuk. A koréliai szalonképtelen trágárkodást mormolva rálő az inkvizítorra, de nem sikerül eltalálnia a fürgén mozgó alakot. Alaric a saját sugárvetőjét odadobja Heipának, majd egy eddig gondosan rejtett zsebből egy dobócsillag szerű kiegészítő dobófegyvert hajít az inkvizítor felé, akit csodák csodájára eltalál: a csillag kemény hegye a vicsorgó ellenség egyik fogát üti ki és megkarcolja az szája szélét, de komoly kárt nem okoz. Heipa éles szeme viszont kiszúr egy dolgot: a kihullott fog nem természetes, inkább olyasmi fognak álcázott adóvevőre hasonlít, amiről egy Garktól kapott jelentésben olvasott még tegnap előtt…

Korábban a Heipa-bázison:

A Heipa-bázison Alicia de Villon, a serrenoi származású ex-TIE pilóta, jelenleg lázadó hős épp időszerű ebédjét készül elkölteni, amikor Odlen tábornok tör be a kabinjába és elhadarja, hogy azonnal indulniuk kell az Alderaanra, mert Vidh életveszélyben van és segíteniük kell. A pilóta szóhoz sem jut a döbbenettől, de a kezdeti rángatás után a feldúlt tábornok után szalad a hangár felé. Ott gyorsan bepattannak Gark vadászgépébe (a tulajdonos haragja eget renető lesz!) és elstartolnak.

Az Alderaan közelébe érve őket is megállítja az Interdictor és a hangárba húzza őket a csillagromboló vonósugara. Az ellenőrzéskor viszont a legfurább dolog játszódik le: A személyi azonosítás és a vérvétel elmarad, mert Odlen egy könnyedd intésére („Már leellenőriztek és minden rendben van.”) a felelős tiszt elengedi Aliciát és Christobalt, a beosztottaik teljes döbbenetére. Így a kis vadászgép folytatja útját az Alderaan felé.

Később a templomnál:

A harc egyre kilátástalanabbul alakul: Hárman egy ellen, de ez az egy még mindig dominál a küzdelemben. Heipa kisebb sebet kap a vállán egy visszavert lézerlövedéktől, Alaricot több alkalommal is a kiváló képzése és a szerencse menti meg a haláltól és Vilcent sem tud érdemben fordítani a hálátlan helyzeten. A twi’lek nőt szinte teljesen eltöltötte a harci láz, mintha a gyűlölete és a haragja újabb és újabb mértékben fokozná a harckészségét, mindezek mellett fáradhatatlannak bizonyul. Éppen egy újabb veszedelmes rohamra készül, amikor egy hang szólítja meg:

- Tedd le azt a kardot, mert nem való a kezedbe!

Christobal olyan könnyedséggel sétál a sith inkvizítor felé, mintha semmi veszélyt nem jelentene. Út közben a nála hordott számtalan fémhenger egyike felé nyúlt. A tábornok fél tucat ilyen hengert hord magánál, mindegyik más: az egyik flaska (de újabban csak tea van benne), a másik gyógyszer adagoló fejfájás ellen, és egyéb dolgok. Amit viszont most elővesz, gombnyomásra egy zöld lézerpengét enged ki magából. Az inkvizítor sárgán izzó szeme összeszűkül. Nem hajlandó megadni magát Odlen javaslatára, hanem kettőzött dühvel nekiugrik az öregembernek, aki egy könnyed intéssel egy közeli oszlophoz csapja a levegőben lévő birodalmit. Az keményen csattan a kőoszlopon és tehetetlenül esik a földre, ahol egyből kap egy sugárvetőből származó lézernyalábot a hasába. Alaric is sikeresen meg tudja vágni az oldalát, de ekkorra az inkvizítor összeszedve magát ugyan olyan gyors mozgással ugrik el, mintha nem sérült volna meg: ilyen hasi sebbel nem mozoghatna ilyen könnyedén! Odlen viszont nem rest, egyből nekiugrik az ellenségnek és egyetlen gyors csapással csuklóból levágja a twi’lek nő fegyvertartó kezét. Az üvöltve kap a csonkhoz és egy hasrúgás után elterül a földön. Christobal a torkának szegezi fénykardját. Szemében szomorúság ül.

- Jól sejtem, hogy menthetetlen vagy?

Az inkvizítor leplezetlen gyűlölettel mered rá.

- Te vagy a menthetetlen, Jedi! Mind meg fogtok halni.

- Öljük meg! Túl veszélyes. – Alaric nem bízná a véletlenre, de vár Heipa beleegyezésére, elvégre ő a vezér. A Sápadt Herceg egyetért az orgyilkos testőrével. Odlen tábornok fáradtan sóhajt, majd Jedi elmetrükkel elaltatja az inkvizítort és kikapcsolja a fénykardját.

- Tegyétek, amit kell…

A birodalmi sosem ébred fel, mert Alaric pengéje egy pillanat alatt járja át a szívét. Ezzel a harc véget ér. Vilcent viszont most Heipa arcába üvölti, hogy ha azt mondja meneküljön, akkor meneküljön, ne jöjjön ide harcolni. Alaric ekkor rá szegezi a véres kardot, de a Sápadt Herceg leinti. Most azt a fontos, hogy kitalálják, mi legyen? A rögtönzött terv kockázatos: Odlen Aliciával együtt elmenekül az Alderaanról, vagy legalábbis megkísérli. Heipáék abban bízva, hogy tényleg nem sikerült értesíteni a birodalmiakat arról, hogy a „professzor” valójában a körözött lázadó vezér, Organa moff segítségét kérve a palotában marad. Alibijük szerint megtartja a diplomáciai előadásokat és amikor a birodalmi razzia (ami garantált) elül, akkor indulhatnak. Vilcentet a caamasiak rejtik el.

A terv végül beválik. Christobalék sikeresen kibújnak a birodalmi blokádból, hála Alicia kiváló alakításának, és szerencsére Heipáékra sem törnek rohamosztagosok. Az előadások hitelesre sikerülnek, pedig egy egész hétig maga Darth Vader is az Alderaan vendégszeretetét élvezi (szerencsére hőseink nem kerülnek a közelébe). A veszély elmúltával a Sápadt Herceg és társai visszatérnek a bázisra egy alderaani hajóval. A bázison Heipa összeül egy rövid tanácskozásra Vilcenttel és Odlen tábornokkal (Alaric ragaszkodik hozzá, hogy jelen legyen, mert a kiabálás óta nem bízik a koréliaiban). Christobal a jelenlévők lelkére köti, hogy tartsák titokban a történteket, mert ő nem Jedi. Valaha az volt, de már régóta nem tagja a Rendnek, ami amúgy is megsemmisült. De az is bizonyos most már, hogy Corilin kapitány érzékeny az Erőre. Így vállalja a taníttatását.

A lázadó sejt, mely már hivatalosan is a Felkelők Szövetségének része, most már megszervezheti a klónozó bázis felderítésének tervét. Ugyanis magukkal hozták távozáskor Lo Naifoet és Wicco Holemet is. A kódtörő megfejtette a titkosítást és már tudják, hol van a telep: nem messze Heipáék bázisától egy lakatlan bolygón, melynek a neve Korriban.

(Vajon lesz-e szemtől szembeni küzdelmük hőseinknek a Sith Lord ellen? Vajon túlélik-e, ha sor kerül rá?)

A meglepően sikeres Hutt Űrben tett kalandozás után a lázadó sejt komoly anyagi előnyökhöz jutott egymillió kredit bezsebelésével. Heipa Herceg ezért úgy döntött, beszereznek néhány nagyon fontos és hiányzó berendezést, amire hosszú távon is hatalmas szükségük lehet. Az első tétel a baktatartály lenne, amit újonnan, törvényes módon egy többszörös körözés alatt álló lázadó csoport sosem tudna beszerezni, így marad a fekete piac. A Sápadt Herceg felveszi a kapcsolatot egy nagy kiterjedésű és befolyásos kalózbandával, amely mint később kiderült, rendelkezik egy eladó, használt baktával és készek megkötni Heipa csapatával az üzletet. Ehhez hív össze a twi’lek nemes egy csapatot.

Az akcióhoz Rachel Ren mandalor harcosnőt, Garkot, a yautja vadászt, Vilcent Corilin kapitányt és Dr. Avapai Dolpho nemrég csatlakozott doktornőt hívja meg egy egyeztető tárgyalásra. Rachel és Gark a fegyveres jelenlét, ha a dolgok rossz irányba folynának, Vilcent rendelkezik a szállításhoz szükséges hajóval és alvilági kapcsolatai, üzleti érzéke révén az alkuban hatékonyan közre tud működni, Dr. Dolpho pedig szakmai okokból meg tudja állapítani, hogy a megvásárolni kívánt berendezés a hozzá tartozó folyadékkal együtt alkalmas-e orvosi célra… remélhetőleg minden megfelelően alakul.

Mindenki jelen van az eligazításon, kiéve a dokornőt, így Heipa Rachelt küldi el érte az orvosi szárnyba. A mandalor a cél közelében meglepve fedezi fel, hogy az utat egy hatalmas, kékesszürke szőrös puffhoz hasonló ülőbútor torlaszolja el. Az akadályon gond nélkül átugorva fedezi fel, hogy valójában egy rettenetesen elhízott, fókaszerű állatról van szó. Az orvosi kezelőben meg is találja a lenyűgöző szépségű doktornőt, aki épp zsörtölődő betegének általános kivizsgálását fejezi be, már csak a vizsgálatok eredménye van hátra. Az Öreg Légy gyorsan ki is használja, hogy Heipa gyűlést hívott össze és korát meghazudtoló sebességgel igyekszik elrepülni. Rachel és Avapai a nyomába szegődnek, de őket gátolja a haladásban a folyosón heverő óriási fóka… ami a fölötte elrepülő toydaryt olyannyira érdekesnek találja, hogy nehézkes fordulat után utána vergődik. Így is elég lassan halad a páros, mert a jószág néhány méter után lihegve áll meg pihenni és a gyengéd noszogatás sem nagyon hatja meg. Viszont minden fennakadás ellenére végül mindenki megérkezik a gyűlésre és a Sápadt Herceg belekezdhet mondandójába.

(A bázis zsírfókája még ennél is kövérebb. És hosszabb szőrű.)

A baktatartály vételt a Kharram Kalózai nevű bandával intézik a távoli Reciluri 7 bolygó holdjánál. Ott fog várni a kalózok hajója. Fontos, hogy lehetőség szerint igyekezzenek úgy a legkedvezőbb árban megegyezni, hogy a tárgyalás békésen történjen. Ez a banda nagyon kiterjedt és nagyon nagy kárt képesek okozni a lázadásnak, ha megharagudnak. A kivitelezés részleteit Heipa a csapatra bízza, melynek Rachelt nevezi ki vezetőjének. (Itt egy kisebb közjáték lép fel, mert az időközben a tárgyalóba érő fóka továbbra sem mondva le az Öreg Légyről nagy nehezen odavergődik, hogy megegye a vén szerelőt. Ez persze esélytelen olyasvalakivel szemben, aki repülni tud, de kellőképp felbosszantja a vén toydaryt, aki amúgy is utál minden élőlényt.) A csapat ezután felkészül az utazásra. Ekkor veszi észre Dolpho doktor, hogy megvan a vizsgálati eredmény, ami nagyon rossz hírt ad. Az Öreg Légy testében egy nagyon veszélyes és kiterjedt daganat van, mely egyelőre tünetmentes, de bármikor halálossá válhat és ha ez bekövetkezik, akkor a szerelő menthetetlenül meghal. Életmentő műtétre van szükség, ami a kora miatt így is kockázatos, de utána több hetes kezelésre lesz szükség, többek között baktában. Tehát innentől még fontosabb, hogy a küldetés sikerrel járjon. A doktornő úgy dönt, hogy a helyzetről csak Heipát és az Öreg Legyet tájékoztatja az indulás előtt.

A helyszín megközelítését több, kisebb ugrással vitelezik ki, hogy ne legyen könnyű meghatározni, merről is jöttek (tapasztalt csempésztechnika), az út szerencsére eseménytelenül telik. Megérkezve a Reciluri 7 holdjához meg is látják a rájuk várakozó kalózhajót, ami egy tekintélyes méretű Kaloth csatacirkáló, Kharram Kalózainak jellegzetes harci festésével. De a kommunikációs kapcsolatfelvételre nem érkezik válasz. A szenzorok mutatnak életet a hajón, bár meglepően keveset egy ekkora hajóhoz képest és azt is egy pontba tömörülve a hajó egyik hátulsó szekciójában. Támadásnak külső nyoma nincs, minden esetre a csapatot szörnyű balsejtelem tölti el. Akadálytalanul landolnak a roppant hajó hangárában, ahol szintén nem látszik semmi jele harcnak. Ellentétben a hajó többi részével: a folyosókon sugárvetők találatainak nyomai, itt-ott vérfoltok. De holttestek nincsenek. A csapat úgy dönt, megnézik a parancsnoki hidat, hátha ott kiderül valami. A hídon intenzív tűzharc nyomai mellett a kommunikációs és navigációs konzolok roncsait találják. A hajót belülről tették mozgás- és kommunikáció képtelenné. A hajó belső kamerarendszerét visszanézve sem tudják meg, kik voltak a titokzatos támadók, bár mintha lenne valami furcsaság. Minden esetre több adatra van szükség. A következő útjuk a kantinon át vezet, mely a hajó fő csomópontjainak egyike, többek között a raktárak felé is arra visz az útjuk, ahol a baktát remélik. A kantinban viszont olyan látvány fogadja őket, ami minden rémálmot felülmúl, legalábbis többségüknek.

A helyiségben megtalálják a kalózok egy részét, konkrétan egy tucat holttestet, melyek a bokájuknál fogva lógnak a mennyezetről. Testükről lenyúzták a bőrt, vérük alvadt tócsában gyűlt össze alattuk. Változatos fajúak, vannak köztük emberek, rodiaiak, twi’lekek, még egy vuki is. A látványtól a doktornő és Vilcent nem bírják idegekkel, iszonyodva hányják el magukat. Az edzett Rachel bírja, ő már hallott ilyesmiről, Garknak meg egészen más a véleménye a dolog iszonyatáról. Ő felfedezi fajának mestermunkáját. A mészárlás tehát yautja műve volt, az a kérdés, hogy itt van-e még? Az első kommunikációs panelhez lépve kihívást intéz a rejtélyes fajtárs felé, remélve, hogy figyel és észleli azt. Ahogy remélte, érkezik is válasz, de Gark saját maszkjának kommunikátorába: egy mellékraktárnál hajlandó találkozni vele, de egyedül jöjjön. Gark tudatja is a többiekkel, hogy hova megy és miért, szigorúan kiköti, hogy senki se tartson vele. Ez népének belsős, becsületbeli ügye, addig a többiek menjenek a baktáért. Ezzel el is indul külön küldetésére. Némi csendes egyeztetés után Vilcent és Rachel arra jutnak, hogy mégiscsak utána kéne menni, ha netán baj lenne, ezért a mandalor a termetes Ragadozó után oson. A többiek a raktárba mennek a baktáért.

Gark a helyszínre érve találkozik is a fajtárssal, aki legalább két fejjel magasodik az amúgy is termetes vadász fölé. Egy pompás, erőtől duzzadó nőstény yautja, fajának díszpéldánya! A Ragadozót meglepi a dolog, de kész szót váltani vele. A nőstény (név szerint Hargaq) Vidh Heipa tartózkodási helyét követeli Garktól, aki hűséges lévén új klánjához, megtagadja a választ. Így becsületes párviadalra kerül sor, ahogy az a yautjáknál szokás. Gark tudja, hogy esélyei minimálisak a hatalmas nősténnyel szemben, de a halál gondolatával már gyerekkorában megbarátkozott. Ez egy emlékezetes harcnak ígérkezik. Összecsapásuk titáni, de hamar kiderül, hogy a nőstény jobb harcos. Ekkor lép közben a közelben lesben álló Rachel, megeresztve egy lövést a nőstény irányába. Pechére nem sikerül megsebesítenie Hargaqot, aki viszont egyből kiszakadva a küzdelemből elugrik egy folyosó kanyarulatába. Gark végtelen dühbe gurul: ez a közbeavatkozás sárba tiporta a becsületét, elvette tőle a dicső harc jogát, szégyent hozott rá. Haragja a mandalor felé fordul, és a nőstény után hátirakétán repülő Rachelt a bokájánál fogva csapja a földhöz, iszonyatos erővel. A harcosnő alatt behorpad a plasztacél padló, de a baskar páncél megvédte viselőjét a súlyos csonttöréstől. A folyosó felől érkező vállágyú plazmalövedéke ellen viszont annyira nem, Rachel megsérül a találattól. Szerencséjére újabb lövés nem érkezik és Gark sem veri végül agyon. A mandalor a yautja védelmében fogott fegyvert és avatkozott bele, de hiába győzködi, Garkot ez a magyarázat nem enyhíti meg, haragja kitart.

(A nőstény yautják sokkal nagyobbak, erősebbek és jobb vadászok, mint a hímek.)

Eközben a csapat másik fele megtalálja a raktárat, ahol a baktatartály és a hozzá való folyadék van. Dr. Dolpho megvizsgálva azt, valódinak és használhatónak találja. Vilcent a hajó belső kommunikátorán a megmaradt kalózokat hívja fel, hogy híreket kapjon tőlük a támadóról. A kalózok beszélnek is vele, rettenetesen meg vannak rémülve. A pánik határán lévő kalózok abba is beleegyeznek, hogy ingyen adják a baktát, ha segítenek nekik megmenekülni. Ez a legkedvezőbb üzlet jelen esetben… biztos ami biztos felhívják Racheléket is, hogy megérdeklődjék, hogy alakult a találkozása Garknak a rejtélyes fajtárssal. Miután röviden értesülnek arról, hogy odaát a dolgok rosszul alakultak, úgy döntenek, gyorsan felteszik a Veszett Vanirra a baktát, beszállnak, szétlövik a yautja vadászgépét a hangárban és kicsit eltávolodva a hajótól megvárják, míg az felbukkan. Ha megjelenik, a hajó fedélzeti fegyverzetével lövik le. A felszállás és a yautja vadászhajó elpusztítása után Vilcentet szörnyű veszélyérzet szállja meg, ezzel egy időben hívást kap Garktól: ellenőrizze le gyorsan, hogy mennyi élő jelet vesznek a hajó szenzorai saját Vanirjukon. Vilcent le is kéri az adatokat és sokkolja az eredmény: hárman vannak. Gyorsan vissza is dokkolnak a Kaloth hangárába, a belső híd ajtaját lezárják. Ezt jól is teszik, mert fémet hasító fém csikorgó sikolya hallatszik mögöttük. Vilcent és a másodpilóta ülésén lévő doktornő döbbenten fordulnak hátra. A yautja nőstény roppant alkarpengéi úgy vágják a fémajtót, mint a vajat. A látvány vérfagyasztó, ahogy a yautja hatalmas kör mentén igyekszik akkora lyukat vágni, amin roppant testével befér és akkor vége a dalnak… Már alig tartja valami az ajtót a helyén, amikor a baskar pengék visszahúzódnak. Rachel és Gark megérkeztek és elvonták Hargaq figyelmét. A mandalor ismét tüzet nyit a Ragadozóra, melynek beskar vértje ellenáll a találatnak. Ő is lövéssel reagál a vállágyúja segítségével, melyet Rachel csak rettenetes erőfeszítés és a szerencse különös fintora miatt tudott kikerülne. Ekkor kinyílik a majdnem feldarabolt ajtó és Vilcent is tüzet nyit a támadóra, aki háttal állva neki, nincs felkészülve a lövésre. A koréliai érzi és tudja: ha ez a Ragadozó nem pusztul el hamarosan, roppant ereje és szívóssága miatt idővel felülkerekedik rajtuk és akkor nincs mese. A koréliai mindig a racionális tények híve volt. Vett már részt veszélyben, de mindig gondosan mérlegelt, megéri-e a kockázat a hasznot, amit hoz? Egyre inkább úgy tűnt, most túl nagy a veszély. A csempészt eltölti a harag a helyzet miatt, ez a harag pedig egy rövid időre gyűlöletbe csap át a yautja nőstény ellen. A legkíméletlenebbül végezni akar a szörnyeteggel. A sugárvető nyalábja sebet is ejt a yautján, mely dühödten felüvölt. Bár a seb inkább fájdalmas, mintsem veszélyes és a válasz itt sem marad el. A vállágyú 180 fokos fordulata és borzalmas lövése éppenhogy célt téveszt és égeti szét Vilcent feje helyett a pilótaülés támláját.

Dr. Avapai Dolpho kétségbeesve nézi a pár méterre zajló rettenetes harcot. Ő veszi észre azt is (a többieket túlságosan leköti a pillanatnyi életben maradás), hogy Gark nem vesz részt a harcban. Bestiális arcvonásai kiismerhetetlenek, ő maga merev tagokkal áll és figyeli a küzdelmet, pedig neki van a legtöbb esélye az iszonyat ellen. Dolpho doktor nem tudja, mi történhetett a távollétük alatt, de az nem volt kétséges, szükség van Garkra. Kiáltása az utolsó reménysége is:

- Gark, nem tudom mi történt, de segítened kell! Az életünkért küzdünk és te harcos vagy!

A kiáltás megmozgat valamit Gark szétzilált büszkeségében. Eddig nem avatkozott közbe, mert nem érezte méltónak magát rá Rachel közbeavatkozása miatt, ami szégyenbe hozta a párviadalon. De a törékeny embernősténynek igaza van… most harc van, méghozzá nagyon kemény küzdelem és ő maga nem vesz részt benne? Vadállati üvöltéssel kapja elő vibrokorbácsát és tekeri rá a nőstény yautja alkarpengés karjára, épp amikor csapásra emeli Rachel ellen. Hargaq viszont még így is ellenáll. A Ragadozó roppant ereje és vérontási vágya kiapadhatatlannak bizonyul. Ekkor újabb lövés találja tarkón, ezúttal súlyosan megsebesítve, és a hatalmas ellenfél magatehetetlenül a földre rogy. A győztes találatot leadó sugárvető Dolpho doktor kezében van. Gark nem ad esélyt, hogy ellenfele összeszedje magát, alkarpengéjét kicsapva egyetlen mozdulattal lefejezi a hatalmas yautja nőstényt. A fejet magasba emelve világgá kiáltja a győzelmet.

(Gark komoly morális válságot élt át a kaland során. Újra kellett értelmeznie legfrissebb klánja szabályait.)

A csapat csak lassan szedi össze magát a rövid, de rettenetes harc után. Rachel sérülése nem halálos, de elég fájdalmas, a doktornő hamar neki is lát, hogy ellássa. Vilcent felveszi a kapcsolatot a kalózok maradékával, biztosítva őket, hogy a veszély elmúlt. Gark alaposan megvizsgálva Hargaq tetemét egy furcsaságot vesz észre: az egyik agyara mesterséges pótlék. Élethű, de a yautják máshogy látnak, mint az emberek, a különbség kiszúrható. A műfogat kirántva az állkapocsból megállapítja, hogy ez egy aktív jeladó. Típusa ismeretlen, de most is sugároz, de nem sokáig. Karmos markában ripityává törik az apró berendezés. Biztonsági okokból átvizsgálva a fejetlen testet is, Gark talál egy kicsi, szabvány jeladót is, de az inaktív. Jelzi is a többieknek, hogy mit talált, majd Rachelhez lép. Volt lehetősége átgondolni a közelmúlt eseményeit. Gark arra a következtetésre jutott (talán Dolpho doktor szavainak hatására?), hogy új klánjához csatlakozva itt az ideje elfogadnia az új klán szabályait. Így kész megbocsátani Rachelnek azt a sértést, hogy beleavatkozott a párviadalba. Viszont a kérdés nyitott: ki küldte a yautját, kinek szól a jeladó üzenete? Szörnyű gyanú kezd felsejleni a csapat tagjaiban és ehhez kapcsolódik Vilcent újabb megmagyarázhatatlan veszélyérzete. Minél előbb el kéne pucolni.

A gyanú beigazolódik, amikor felszálláskor hirtelen kilép a hiperűrből egy birodalmi csillagromboló és egy Interdictor cirkáló. Érkezik is a holohívás (Garkot állítják a képbe, remélve, hogy összetévesztik a nősténnyel), egy feszes tartású birodalmi flottatiszt felszólítja őket, hogy azonnal kapcsolják ki a hajtóműveket és pajzsokat, mert letartóztatják őket a Galaktikus Birodalom nevében. Gark hivatkozik arra, hogy a nőstény yautja életben van, nincs miért intézkedni, de a tiszt biztos a dolgában (ezek szerint a jeladó akkor kapcsolt be, amikor a Ragadozó létfunkciói megszűntek). Ekkor váratlan dolog történik: mindenki legnagyobb meglepetésére Hargaq lép a képbe a maga teljes valójában! Némán, sárgán izzó szemekkel mered a flottatiszt kivetített képére, akinek a torkára fagy a szó a döbbenettől. Ezt a hirtelen szünetet használja ki Vilcent arra, hogy irányba állítsa a hajót és egy roppant veszélyes manőverbe kezdjen: vakon ugranak a hiperűrbe. Az ilyen húzás mindig nagyon veszélyes: vagy az Interdictor nem engedi el őket, ha bekapcsolta a generátorát, vagy egy útjukba eső idegen test töri szét a hiperűrbe lépett hajót. A koréliai úgy dönt, a birodalmi fogságnál a szétforgácsolódás veszélye is jobb. A szerencse a csapat oldalára áll, váratlan kitörésük sikeres és a hajó is egyben marad. A nőstény yautja, mintha leeresztene, veszít a magasságából, és szürkés pikkelyek hullámzása közepette visszaváltozik Dolphor doktornő gyönyörű, de a yautja beskar vértje alatt rogyadozó, anyaszült meztelen alakjába (a hatalmas testméret felvételekor ruhája leszakadt róla). Avapai Dolpho ezek szerint alakváltó!

A csapat biztonságban visszatér Heipa bázisára, ahol leszállítják az értékes baktát. Ezt követően Vilcent azonnal tovább áll. Még fortyog benne a harag, egy időre elege van a lázadásból. És ebből a borús hangulatából sem Kis Tetű, sem a busás pénzjutalom nem tudja kizökkenteni.

Hetek teltek el a legutóbbi kaland óta. Odlen tábornok egy igen intenzív és keserves rehabilitációs program után, immár régi tábornoki fényéhez hasonló emberi külsővel hívja össze a csapatot. Ez szokatlan, elvégre mindeddig a Sápadt Herceg tartott minden akció előtt haditanácsot. Természetesen ezen az összejövetelen is részt vesz, egyértelműen jelezve: ez az akció az ő jóváhagyásával valósul majd meg (reményeik szerint). Ezúttal viszont egyetlen eddig ismert lázadó sincs jelen, a különleges akció a következő résztvevőket igényli:

- Alicia de Villon, renegát TIE-vadász pilóta, serrenoi nemesi sarj az engedetlenebb fajtából.

- Alaric Fortuna, twi’lek orgyilkos, Heipa szervezetének vadász-hóhérja.

- KT426, közismertebb nevén Derek, a háborút végigharcolt klónkatona.

- Hix Howitter, defel mestertolvaj és életművész.

Odlen tábornok egy igen veszélyes, de rendkívül jó zsákmányt ígérő feladattal bízza meg a friss csapatot. Egy, a Hutt Űrben lévő bolygóra (név szerint a Bekharra) kell elmenniük, ahol még a klónháború idején a tábornok egy inaktív szeparatista droid-raktárat talált az egységével. Az értékes objektumot Odlen lezáratta, hogy később felhasználható legyen a Köztársaság számára. Akkoriban két hutt uralkodott a bolygón: Khakhadul, a Veszett és Gharnak, a Kegyetlen. Előbbi a háború kitörésekor a szeparatisták oldalára állt, utóbbi ennek hatására a Köztársasághoz. A hatalmi harcukból Gharnak került ki győztesen és lett a Bekhar teljhatalmú ura. A hutt, amikor tudomása lett a raktárról, megkísérelte kisajátítani, de a köztársasági elit klóncsapatok rövid idő alatt szétszórták a zsoldos sereget. És Gharnak hiába követelte Odlentől a raktárat mindazzal, ami benne van, nagyon szalonképtelen elutasítást kapott. Gharnak tehetetlenségében kénytelen volt tudomásul venni, hogy a raktárat egyelőre nem szerezheti meg. Most viszont Heipa lázadó csapata bővülhet a raktárban található droidsereggel, mert Odlen rafináltan záratta le a raktárat: egy klónkatona ujjlenyomata és retinaszkennje kell a nyitáshoz, klónkatonájuk meg pont akad egy Derek személyében. Sajnos maga a tábornok nem tarthat velük… Gharnak memóriája, mint minden huttnak kiváló, ha régi sértésekről van szó.

A csapat feladata tehát adott: meg kell szerezniük a droidokat. Erre a célra Heipa egyetlen, nagy méretű szállítóját tudják biztosítani, mert viszonylag sok droidról van szó: 20 keselyűdroid, 50 kullancsdroid, 20 droideeka és 200 B1-es rohamdroid van a raktárban, hozzájuk rendelt mobil vezérlővel együtt, ezen kívül egy ismeretlen kísérleti fegyver-prototípus. Mindenkire szükség van a küldetésben különböző okokból: Alicia tudja vezetni a hajót, amivel jönnek-mennek majd. Alaric kiváló harcos, ha valami balul sülne el… egy hutthoz amúgy is meggondolatlanság lenne ellátogatni testőr nélkül. Derek nélkülözhetetlen a raktár kinyitásához. Hix pedig tud huttul, ami a Gharnakkal való tárgyalást könnyíti meg.

A készülődés fázisa alatt néhány eszköz beszerzése közben az új csoport is megismerkedik a rakodáshoz odarendelt Gedeonnal. A droid természetesen hamar az új csapat tagjainak idegeire megy, még a fegyelmezett Derek türelmét is sikeresen megtépázza. Nem is bánják, hogy Gedeon a bázison marad. A hiperűben is hosszú út alatt bőven van idejük megtervezni azt, hogy mit is tegyenek a leszállás után: Hix ismerteti a legfontosabb tudnivalókat Gharnakról, a Kegyetlenről. Hangsúlyozza, hogy a hutt megsértése, vagy bármi kísérlet az átverésére súlyos következményekkel járna, ezért a meggondolatlan trükközést mellőzék. Van rosszabb a legendás Vadernél is, Gharnak személyében (ezt a kijelentést Alicia kétkedve fogadja). Szerencséjükre az odaút eseménytelen, így végül gond nélkül érkeznek meg a Bekharra, ahol egy kisebb (helyi) katonai flottaparádé fogadja őket. Mindenféle cirkálókból, fregattokból, kísérőhajókból és vadászrajokból álló fogadóbizottság lebeg a bolygó körül. Mintha nevezetes vendéget várnának. Hívás is érkezik az egyik Kaloth csatacirkálóról, az azonosítójukat és jövetelük célját követelik. Az előzőleg megbeszéltek szerint a csapat a szükséges azonosítás mellé két speciális, alvilági körökben ismertebb kódot adnak meg, mely Alaricot és Hixet jelöli, mint munkára kész orgyilkost és besurranó tolvajt, kik a hutt alkirály rendelkezésére állhatnak a látogatásuk alatt. Meg is kapják a leszállási engedélyt a nagy szállítóhajó leszállóegységével Hutta Haglakun Boshadára, mely a bolygó fővárosa a Gharnak székhelye. (A beszédes városnév huttul „Legragyogóbb Gyémántok Városát” jelenti, ahogy arra a defel tolvaj felhívja a figyelmet)

(Több Kaloth együtt már kihívás egy csillagrombolónak is.)

Landolás után úgy határoznak, hogy rögtön bejelentkeznek Gharnakhoz, gyanús lenne, ha nem tennék. Bár Aliciának nagyon nem tetszik, hogy besétáljanak egy bűnöző hutt palotájába, belátja, hogy nincs más választásuk a mesterkódok megadása után. Út közben lehetőségük van felmérni a várost, mely egy sűrűn lakott, hatalmas és a maga módján fényűző település. A bolygón szép számmal vannak rabszolgák, akik vastag fémnyakörvet viselnek. Több hutt is előfordul, ezek kivétel nélkül jómódúak és sok szolga kíséri őket, de a város más lakói között is vannak gazdagok. A faji sokszínűség elképesztő, még a defel Hix sem tűnik olyan feltűnőnek itt. A városőrséget nagyrészt rodiaiak és gamoraiak alkotják. Van a bolygón birodalmi jelenlét is, meglepően sok rohamosztagossal, ezek viszont viszonylag elszeparáltan tevékenykednek és érezhető a visszafogott ellenségesség a birodalmi haderő és a városi gazdagok között.

Gharnak palotája óriási és minden jó-ízlésnek ellentmondóan túlcicomázott. Miután bebocsátást nyernek a hatalmas fémkapun túlra, hamarosan a gamorai testőrök kíséretében a Kegyetlen színe elé járulnak. Gharnak hatalmas, még hutt mércével nézve is rettenetesen elhízott. Egy medencében hűsöl, vélhetőleg a szárazon még annyira sem lenne képes mozogni. Többnyire twi’lek és ember rabszolganők veszik körül, tálakkal, legyezőkkel, mindenféle holmival felszerelve. És persze szép számmal masszírozzák a hut gusztustalan, puha, csigaszerű bőrét. Gharnak rövid kérdezgetős beszélgetés után a lényegre tér. Ha a csapat munkát keres, lenne számukra egy feladata: pár hete új moff került a bolygóra, aki nem ismerve a helyi szabályokat, igencsak elszemtelenedett Gharnakkal szemben. Ezt ő nem tűri meg hosszútávon, tehát a csapat feladata bejutni a moff palotájának konyhájába és a levesbe kell csempészniük egy fiola tartalmát. A szakács Gharnak beépített ügynöke, majd gondoskodik arról, hogy a fiola tartalmát ne érezzék ki a levesből a rafinált fűszerezés miatt. Amennyiben ezt a csapat teljesíti, jelentős pénzjutalmat ad nekik. De ha nem sikerül, akkor azt is letagadja majd, hogy valaha látta őket és semmit sem tesz értük, amikor a birodalmiak kezébe kerülnek. Hix kialkudja a huttnál, hogy a siker esetén még élvezhessék a bolygó vendégszeretetét néhány napig az ő becses engedélyével, amire Gharnak rábólint. Ha sikerrel járnak, oda mennek, ahova akarnak. Ezzel el is bocsátja őket.

Az audiencia alatt hőseink nem sokat tudnak meg a bolygó körül várakozó fogadóbizottságról. Valami birodalmi fejes érkezik, de Gharnakot nem érdekli, kicsoda és miért jött. Az érkezés helyi idő szerint 11 órakor lesz, addig még három órájuk van.

Így a csapat először is felkeresi a moff palotáját és felmérik távolról a terepet. Az egyébként jól őrzött birodalmi létesítmény körül nagy a fejetlenség, kapkodva jár/rohan ide-oda a személyzet. Rövid kupaktanács után úgy határoznak, hogy itt a vezetést Alicia veszi át, aki jól ismeri a birodalmi fegyelmet és mentalitást. Serrenoi származását és tekintélyét kihasználva gond nélkül becsempészi az amúgy nagyon feltűnő vérvörös twi’lek Alaricet és defel Hixet, mint szubhumán inasait. A konyhába parancsolja őket, hogy segítsenek ott, amíg felháborodva rendet teremt ebben a káoszban, ami méltatlan a birodalmi fegyelemhez. Ebben Dereket is felhasználja, hogy a nevében „fegyelmezze meg” a katonai jelenlét röhejes összevisszaságát. Fellépése olyan határozott és minden kétes hangot félresöprő, hogy minden a tervek szerint alakul. Miközben a levesbe bekerül az ismeretlen fiola tartalma, Derek élvezettel fegyelmezi az ő szemében mit sem érő rohamosztagosokat, Alicia megtud valamit az érkező birodalmi vendégről: a várt személy nem más, mint a Birodalom flottájának egyik hadura, Morgan Otto főadmirális, aki hírhedt lélektelen precizitásáról és kegyetlenségéről. A főadmirális kizárólag a számoknak és számításoknak él, mindent hűvös logikával mérlegel, ezért rettegett híre van még a Flottán belül is. Szerencsére mindenki kiválóan elvégzi a maga szerepét, így kb. Fél órával a huttól való távozásuk után már a moff palotáját is elhagyják.

Innentől jöhet az, amiért eredetileg itt vannak, azaz a droidraktár felkeresése. Szerencsére ők rendelkeznek a szükséges koordinátákkal, amit még Odlen tábornok adott meg Dereknek. Egy kölcsönzött suhanóval el is indulnak a cél felé (időközben Alicia értesítést kap a személyi számítógépéről, hogy hajmeresztő, egymillió kredites utalás érkezett a magánszámlájára több kis tételben. Már ezért megérte az akció). Az éber Alaric viszont észreveszi, hogy követik őket. Vélhetőleg Gharnak kopói. A raktár felé vezető titkos klónjeleket követve tudják már hol van az álcázott bázis, de még nem merik megközelíteni, előbb le kell rázni az idegeneket. Próbálkoznak, de nem járnak sikerrel, így közös megegyezésre egy megoldás marad: ki kell iktatni őket, aztán irány a raktár, minél gyorsabban! Hagyományos, figyelem elterelős rajtaütést terveznek. Az elterelés Alicia lesz, aki egy tisztáson látványos napozásba kezd, kellőképp figyelemfelhívón, de mégis mérsékelten alul öltözve. Közben Alaric és Hix az idegenek mögé oson és Derek is felvesz egy ideális lőpozíciót. A rajtaütés maga precíz, gyors. Az egyik megfigyelőt majdnem lefejezi Alaric borotvaéles kardja, és halálba küldi Derek lézerpuskájának tüze a másik viszont bár szintén találatot kap Hix sugárvetőjétől, de van ideje elővenni és élesíteni egy hődetonátort. A defel vakmerő mód megpróbálja kikapni a kezéből és messzire dobni, de sajnos nem sikerül elég messzire. A hődetornátor a levegőben robban, széttépve a megmaradt kopót, súlyosan megsebesítve Hixet, lyukat robbantva az erdeti talajba, feltárva egy ismeretlen föld alatti folyosót. A robbanásra Alicia is odasiet a többiekhez, de szerencsére senki sem sérült meg súlyosan. Hix is megúszta a javát, bár eleinte elég kába volt a légnyomástól. A folyosó viszont biztos nem a szeparatista raktár része. Alicia szerint a régi történelmi idők rettegett sith temploma lehet és győzködi a csapat többi tagját, hogy minél előbb pucoljanak el innen, ki tudja, milyen borzasztó veszélyek leselkednek itt… Alaric még hallgat is rá, a csapat másik fele nem. Leugranak szétnézni, de nemsokára inkább a raktár felé fordulnak, amit most már nyugodtan felkereshetnek. (időközben Alicia gyorsan felöltözik, mégiscsak biztonságosabb így.)

(A folyosót ismeretlen karcolatok, szimbólumok borították. Hőseink nem tudták értelmezni őket.)

Amíg a raktárat Derek kinyitja és felméri Hixxel, Alaric és a serrenoi nemesi hölgy visszatérnek a városba a hajóhoz, hogy a raktárnál landolva rögtön felrakodhassák a droidokat és elpucolhassanak innen. A városban viszont komoly gondok lépnek fel: időközben a főadmirális megérkezhetett és az ebédnél a moff is meghalhatott a méregtől, mert a városban nyüzsögnek a birodalmi katonák, teljesen megszállták a várost. Kijárási tilalom van, senki se be, se ki sehova. Alaric és Alicia szerencsésen fel tudtak lopakodni a hajóra (kihasználva egy felfordulást, amit a csatornából kitört három borzalmas bestia okozott, elterelve a nagy létszámú rohamosztagosok figyelmét), de ott patthelyzet lép fel: eleve nem tartózkodhatnának a hajón, a felszállás pedig azonnal magukra vonna rengeteg TIE-vadászt. Egyeztetlek a komon a többiekkel és kénytelenek belátni, hogy kockáztatni kell. Hix felhívja a figyelmet arra, hogy ez a vesztegzár bármeddig eltarthat, akár hetekig is. Derekkel beprogramozzák a keselyűdroidokat, hogy szükség esetén félúton rejtőzzön el egy csapatuk és segítsenek a szállítóhajónak a TIE-vadászok ellen, egyfajta lesből támadásos módszerrel. Az időközben beprogramozott és aktivált droidsereg felrakodja majd önmagát a hajóra az üzemképtelen egyedeket a működőképes társaik kézben viszik, így kettő túl nehéz és nagy keselyűdroidot leszámítva mindent el tudnak vinni. A raktárat Derek visszazárja. Végül a szállító felszáll és érkezik is a hívás, ahol választ követelnek arra, hogy miért is hagyja el a hajó a helyét felszállási tilalom ellenére. Alicia a birodalmiak pattogó stílusában előadja, hogy Morgan Otto főadmirális személyes parancsára kell megvizsgálniuk egy helyet a vadonban, ahol felszínre került egy földalatti ismeretlen létesítmény, oda tart egy kutatócsoport. A volt birodalmi pilóta ismét lenyűgözően alakít, az irányítás hisz neki és kíséretül ad néhány TIE-vadászt. Aliciának támad egy ötlete, hogy lehet a maradékot is lerázni. Nem a raktárhoz vezeti a hajót, hanem a sith barlangtemplom felé és odaérve parancsba adja, hogy miután a környéket átnézték, a vadászok térjenek vissza a bázisra, értesítsék a helyi parancsnokságot, hogy megérkeztek és megkezdik a munkát, a helyszín biztonságos. Így végül nem szükséges bevetni a keselyűdroidokat és a birodalmiak távozása után gyorsan a raktárhoz kormányozzák a gépet, megtörténik a berakodás.

(Nem volt könnyű boldogulni a megszállt városban.)

A bolygó légkörét elhagyva viszont kénytelenek szembesülni, hogy komoly bajban vannak: nem kevesebb, mint huszonöt(!) birodalmi csillagromboló veszi blokád alá a bolygót és a legközelebbi feléjük haladva hívást is kezdeményez. Halálos ítélet lenne nem reagálni. A Mantikor nevű csillagrombolóról kérdezik, mit keres itt egy hajó és akarja elhagyni a bolygót, amikor tilos a felszállás? Alicia ismét megkísérli bevetni Morgan Otto főadmirális nevét és személyes parancsát, hogy kimagyarázzák magukat a helyzetből. A Mantikorról beszélő hang viszont arra szólítja fel őket, hogy dokkoljanak be a csillagromboló hangárjába, hogy személyesen beszéljenek a főadmirális parancsáról. Hőseink érzik, hogy ezúttal a szöveg nem vált be és innen erővel kiverekedni nem tudják magukat. Egyetlen esélyük az a kísérleti fegyver lehet, amiről korábban Derek megállapította, hogy egy EMP-alapú torpedó lehet. Ha ez nekicsapódna a csillagrombolónak, lebéníthatná a rendszereit addig, amíg a csatlakoznak az űrkikötőnél váró szállító többi részéhez és onnan ha elég ügyesek, talán ki tudnak menekülni olyan távolságra, hogy egy hiperűrbe ugrással kijussanak a csávából. De nagyon jól kell időzíteni és ha csak egy hiba lép a képbe, végük van. Megtámadni egy csillagrombolót halálos ítélet. Így hőseink látszólag beleegyeznek az utasításba és engedelmesen a Mantikor felé fordítják a hajót… aminek a zsilipjén a csillagromboló felé dobják ki az élesített EMP-torpedót, melyet a hadihajó vonósugara magához is ránt. A Mantikor élénkék szikraözön közepette lebénul, a többi hajó meg elég messze van, hogy ne jelentsenek még veszélyt. De a hangáraikból dühös rajként kiözönlő TIE-vadászok már komoly fenyegetést jelentenek. Hőseink a szerencsének köszönhetik, hogy sikerül csatlakozniuk Heipa hajójának másik feléhez és az utolsó pillanatban elugrani a biztonságba.

A bázisra visszaérve jelentést tesznek az érkező Odlen tábornoknak. Amikor megemlítik, hogy egymillió kreditet is szereztek, habár a kísérleti fegyvert fel kellett használniuk a szökéshez, a volt hadvezér örömünnep címén bor után kiállt… míg Derek engedelmes katona lévén nem figyelmezteti, hogy a tábornoknak sajnálatos módon tilos innia. Ez egy kicsit letöri Christobal lelkesedését, de a küldetést így is teljes sikernek könyvelhetik el.

Viszont vajon azzal tisztában vannak-e, hogy a Birodalom egyik legveszélyesebb főadmirálisát haragították magukra? Morgan Otto személyes ügyének tekinti majd Heipa lázadó sejtjének mielőbbi felszámolását.

- Uram! Engedelmével, elkészült a jelentés.

- Hallgatom, őrnagy.

- A lázadók megtalálták klónvédett bázist, amire az Odlen jelentésben bukkant. Két keselyűdroidot leszámítva ki is pakolták. A Mantikort egy EMP fegyver bénította meg, feltehetően a „kísérleti példány”.

- A klónjuk feltehetően ugyanaz volt, aki a palotában is akciózott, igaz?

- Feltételezhetően, uram. Mik a parancsai?

- Gharnaknak üzenem, hogy meg kell térítse a Birodalmat ért kárt. A hadiflottáját elkobzom. Továbbá azonnal kérjék le, hogy a Twi’lek Orgyilkos Céh kiknek bocsátott a szolgálatára ügynököt. Az alábbi személyeket különösen figyeljék: Mon Motha, Bel Ibis, Vidh Heipa, Bail Organa. Amennyiben vonakodnak kiadni az információt, vagy bármi módon manipulálják az adatokat, az egész céhet a Birodalom ellenségének tekintem és őfelsége elleni merénylet gyanújával elpusztítjuk, ezt meg is üzenheti. Ezen túl azonnal kérjenek egy nekem audienciára egy időpontot őfelségétől. Személyesen fogom a kezembe venni a lázadókat.

- De uram… engedelmével, egy hete ön volt az, aki azt mondta Vader nagyúrnak, hogy felesleges energiabefektetés lenne foglalkozni velük, hiszen alig ha tudnak ártani nekünk…

- Köszönöm a véleményét, őrnagy. Ez még azelőtt volt, hogy vakmerően egy birodalmi moff és egy főadmirális életére törtek, ráadásul egy kisebb seregre is rátették a kezüket. Innentől ez valódi lázadás. A lázadás bűne, halál.

- Értem uram… a twi’lekekkel gondok lesznek uram. Soha nem adják ki a megbízóik adatait.

- Üzenjen lord Vadernek, hogy beszélnem kell vele. A kapcsolatfelvétellel egy időben noghri csapatokat küldünk a vezetőik „titkos” rezidenciájába. Itt az ideje, hogy a subhumánok értesüljenek róla, mit jelent, ha a Birodalom neheztel.

Személyes utószó: Ebben a kalandban kivételesen játékosként vettem részt, Xinaf mesélt. Nagyon élvezetes volt és nekem is jót tett egy kicsit belelátni a kalandba játékos szemmel. :)

Egy héttel a tragikus események után a lázadó sejt új rejtekhelyen építette ki bázisát az Ismeretlen Területek határán. Heipa herceg össze is hívja a csapat két megmaradt tagját, Vilcentet és Rachelt. O’Conor tudása nélkülözhetetlen volt a lázadás számára, sajnos nem pótolható maradéktalanul. De Heipának értesülése van valakiről, aki nagy segítséget nyújthat. A gond csak az, hogy eleve nehéz rátalálni, mert kevés információ áll rendelkezésre, másrészt veszélyes helyre kell menni érte: Coruscantra, a Birodalom központjába. Heipa küldetése dióhéjban: A Coruscant északi féltekén lévő ipar-negyed területén valahol bujkál egy Christobal Odlen nevű ember, aki valaha a klónháború dicső tábornoka volt. Őt kell kihozni a coruscanti mélyvilágból (a bolygóváros talajszintje galaxis szerte ismert a veszélyességéről. Egyes peremvidéki vadvidékek is biztonságosabbak nála). Ha Odlen tábornok él, akkor el kell hozniuk őt ide, a lázadáshoz. Az akcióra azért Rachelt és Vilcentet küldi, mert Rachel új páncélt kapott egy, a lázadáshoz frissen csatlakozott embervadásztól, Vilcentet pedig a Birodalom halottnak hiszi. Hamis személyi azonosítóval talán könnyebben boldogulnak a birodalmi bürokrácia és törvény fellegvárában, amennyiben jól sikerül az álszemélyi adatkártyájuk (erről az Öreg Légy gondoskodott). Az akció vezetője Rachel lesz. Mivel a Coruscant mélyvilága veszélyes hely, az ottani viszonyokat ismerő kalauz nélkül sosem jutnának ki élve. Ezért a Sápadt Herceg melléjük osztja be GD-0N szerelőből átalakított protokoll- és tolmácsdroidot, az Öreg Légy kedvencét, mert ő is onnan származik. Gedeon viszont programjában jól tükrözi gazdája személyiségét és megnyilvánulásaival hamar a csapat veteránjainak idegeire megy, legfőképp a koréliait készíti ki. Még inkább megnehezíti a küldetést a vén toydary két intő mondata. Egy, a mélyvilágon hallgassanak Gedeonra, mert rajta függ az életük. Kettő, ha bármi baja esik a droidjának, annak a következménye borzalmas lesz. És az Öreg Légy fenyegetéseit érdemes komolyan venni.

(AXinaf által alakított Gedeon hamar a szívemhez nőtt, a többieknek pedig az agyára ment. :D )

Corilin kapitány annyira kikészül a kicsi és bunkó droidtól, hogy első próbálkozásra megkísérli „ottfelejteni” a hívatlan idegenvezetőt, de sajnos Rachellel együtt. Az Öreg Légy dühödt hívása akadályozza meg végül abban, hogy otthagyja őket. Sosem hitte volna, de már-már elgondolkodik azon, hogy visszasírja-e O’Conort, aki szintén bosszantó volt, de legalább nem sértegette mondatonként azt, aki a közelében volt. Az apróbb közjáték és némi feszültség levezető Kis Tetű simogatás után (még jó, hogy nem voltak rá szemtanúk) a hajó új azonosítóval, ezúttal Skorpió néven felszáll, teljes létszámban és célba veszi a Birodalom szívét. Út közben Vilcent áttanulmányozza az központi adatbankot feszültség levezető, stressz oldó és meditációs gyakorlatok után kutatva. Mintha David (aki droidként egyébként erre nem szorult rá) annak idején tudta volna, hogy ez milyen hasznos lehet… talán ezért csinálta rendszeresen szabadidőben, példamutatásként. A mandalor harcosnő ezalatt igyekszik minél több feladattal távol tartani Gedeont a pilótafülkétől, látva társa feszültségét, amit a nagyszájú droid puszta léte kivált.

Az utazás harmadik napján váratlanul ugrik ki hajójuk a hiperűrből. Ilyen általában akkor történik, ha egy birodalmi Interdictor működteti a gravitációs mezőt generáló berendezését, de ezúttal váratlan megállásuk oka sokkal kisebb… csak pont az útban van. A kameraképeken látható hajó kisebb, mint a Skorpió álnéven utazó Veszett Vanir fele. Egy erősen megrongálódott nyílhegyre hasonlít, lecsiszolódott burkolattal, elnagyolt hajtóművel, melyből beteges zöld izzással távozik az energia, mindezt rendkívül lassú fény alatti sebességgel. Még mentőkapszulának is gyenge. Amikor pedig a szenzorok letapogatják a hajót, további meglepetések érik a csapatot: típusa ismeretlen, fegyverzete, hiperhajtóműve, pajzsa nincs. Leginkább olyan, mint egy nagyjából működőképesre szerelt roncs. De van rajta egy darab élő személy…

(Igazi csodabogár a hideg űr kellős közepén.)

Talanis Visputyin már épp azon gondolkodott, hogy ha mostantól megfelezi az élelem fejadagokat, akkor még egy hétig biztosan kitart, ami remélhetőleg elég lesz az úticéljához, amikor észleli a hajója mellett lévő hatalmas űrállomást, ami azelőtt még biztosan nem volt ott. Viszont ennek örömére gyorsan fel is veszi a kapcsolatot, hátha tudnak neki segíteni, ha más nem, iránymutatás jól jönne. Rachel és Vincent döbbenten hallgatják a bemutatkozását: az (eddig teljesen ismeretlen) acheroni kolónia fővegyésze érdeklődik, merre találja Coruscantot, mert jelentési kötelezettsége van a Köztársaság Szenátusának. Egy rövid, de mindkét fél részéről döbbenetes párbeszéd után a „Skorpió” összekapcsolódik a sodródó hajóval. Amit nem tudtak, hogy az összekapcsolás során a leszíjazott oldatok és kémiai minták egyike kiborul és összetörik, nagy része Talanis karjára ömlik. A Vegyész tudja, hogy egy közepesen erős savról van szó, mely a hajó berendezési tárgyaival reakcióba lépve veszélyes gázt fejleszt, tehát ideiglenesen át kell szállnia a vendéglátóihoz. Eközben Vilcent újabb aggasztó felfedezés tesz: az egész hajó olyan veszélyesen sugárzik, mint ami bármely pillanatban felrobbanhat. Amint a Vegyész átér a Veszett Vanirra (abszolút nem zavartatva magát a karján végigfolyt savtól, ami bárki másnak feloldaná még a csontjait is), a koréliai leválasztja a robbanásveszélyes hajót és eltávolodik tőle. Talanis igyekszik is gyorsan meggyőzni a kapitányt, hogy szó sincs itt robbanásról, ellenben nem hagyhatják itt: a hajó üzemanyaga valóban sugárzik, és ha nem használja fel teljesen, a folyékony anyag kikristályosodik és elkezdi felemészteni a hajót, minden anyagát önmagává alakítva*. Végül arra a megoldásra jutnak, hogy egy közeli csillag hője elég magas ahhoz, hogy az egész hajót (mely tökéletesen alkalmatlan arra, hogy eljusson Coruscantra, főleg úgy, hogy nem is abba az irányba tartott) a veszélyes anyag maradékával együtt elégesse. Így miután a legfontosabb dolgokat Talanis átvitte a "Skorpióra", a kis roncsot belevezetik egy közeli csillagba. Viszont a hajó fedélzeti szenzorai újabb gondot jeleznek: maga a Vegyész is sugárzik, habár kisebb mértékben, de hosszú távon a többiekre egészségkárosító fokon. Szerencsére újdonsült utasuknak van saját védő öltözete, ami elnyeli a viselője sugárzását. Miután egyeztettek egy hívás során Heipával, úgy döntenek, magukkal viszik a világ dolgairól kissé lemaradt nőt. Az út hátralévő része eseménytelenül zajlik, habár sok furcsasággal szembesülnek Viszputyin származását és életmódját illetően: a kolónia, ahonnan származik, nincs rajta az ismert térképeken, egy veszélyes és barátságtalan világ, ahol az emberek egymásra számítanak a mindennapi túlélésben. Már 300 éve gyűjtenek értékes nyersanyagokat a Köztársaság számára, mely a jelek szerint elfeledkezett róluk. A Vegyésznek lövése sem volt a klónháborúról és a Birodalom létrejöttéről.

Végül megérkeznek Coruscantra, a bolygó látványa lenyűgözi a Vegyészt. Vilcentet viszont ismeretlen rosszullét és iszonyat tölti el a császári palota közelében elrepülve, melynek nem ismeri az okát. Miután az azonosítóik is sikeresen átmentek a próbán és landoltak egy kijelölt platformon, az űrkikötői hatóságok átvizsgálják a hajót. Ez rutin eljárás itt, szerencsére nem találják meg a titkos rekeszben gondosan elrejtett, kikapcsolt Kis Tetűt… nagy baj lett volna belőle, ha egy kereskedőhajón hadi létesítményeken használt birodalmi takarító-droidra bukkannak. Egy siklóbérlés után eljutnak az iparnegyed határára, ahol már egy turbólift választja el őket a mélyvilágtól. A keresés ezzel megkezdődik. A koréliait ugyan az a fura megérzés vezeti, ami már egyszer kimentette a bajból. Konkrét célt nem tud, inkább csak irányt mutat az intuíció, amelyben azelőtt sosem hitt. De ha egyszer segített rajta életveszélyben, egyre inkább úgy érzi, érdemes hallgatni rá.

A mélyvilágról mindenfélét hallani, de a valóság annál is lesújtóbb. A talajszintre érve éjszakai sötétség, csupa festetlen acél és építési anyag, bűz és durva, döngölt föld fogadja a csapatot. Gedeon tájékoztatja is a „Húspofákat”, hogy ez a föld valójában nem a bolygó kérgének talaja, hanem évezredek alatt felhalmozódott és zömösített sokméternyi hulladék, biológiai lények anyagcseretermékeivel vegyülve. Vilcent megérzése szerint kormányozva neki is vágnak a keresésnek, ami még annál is kilátástalanabbnak tűnik, mint rozsdás tűt keresi egy kontinensnyi szénakazalban. A sötét sikátorokból fürkész tekintetek lesik őket. Szemmel láthatóan nem tartoznak a mélyvilághoz, és a feltűnő mivoltuk nem is soká vonzza is a bajt. Öt szakadt, büdös rongyokba öltözött csavargó szólítja meg őket, ismeretlen nyelven motyogva, amiről Gedeon meggyőződésesen állítja, hogy egyrészt galaktikus közös, másrészt ő tökéletesen érti. Fordítása így sem pontos, de a lényeg érthető: a rongyos alakok élelmet, vagy pénzt kérnek, illetve a droidot és Talanist is. (A Vegyészt a rosszullét környékezi, hiszen eleve elképzelhetetlennek tartotta, hogy bárki ilyen körülmények között tudjon élni. Ez más kihívás, mint szülőbolygója brutális körülményei, továbbá mit értenek azon, hogy őt akarják?) Hamar kitör a lövöldözés, mert Rachel és Vilcent nem teketóriáznak, azonnal sugárvetővel bírják jobb belátásra a rablókat, akik elavult tűzfegyverekkel próbálnak visszavágni, sikertelenül. Két halott és egy sérült után a maradék elmenekül. Talanist lesokkolja a tűzharc, az ő világán sosincs gyilkosság. Órákig tartó bolyongás és céltalannak tűnő keresgélés után az egyre elkeseredettebb csapat egy igazi kihívással találkozik. Egy hatalmas, tébolytól izzó szemű vuki (aki egymaga elriasztott egy újabb kötekedni készülő bandát) követel tőlük választ arra, mit keresnek az ő területén… szerencsére Gedeon pontosan fordítja a láthatóan ingerlékeny rettenet szavait. De bármilyen diplomatikusak próbálnak lenni, a vuki egyre dühösebbnek tűnik, és most már belépési díjat követel tőlük, a droid személyében.

A klónháború dicső tábornoka, Christobal Odlen rettenetes fejfájásra ébred. A sok testromboló pia és egyéb szer használatával ez együtt jár, de semmi sem fogható ahhoz, amikor a másnaposság egy veszett vuki harci bömbölésével párosul. A helyiek közt Hobóként ismert volt hős jól ismeri Krebhakka ordítását, régóta riválisai egymásnak a vadkarom vukival. Összeszedve magát, a piszokból kivergődve meglepő kép fogadja: Krebhakka épp felszíniekkel veszekszik… mit keresnek ezek itt? A Hobó néhány ügyes blöffel sikeresen eltéríti a dühödt vukit attól a szándékától, hogy puszta karmával tépje szét a felvilágiakat. Kölcsönös fenyegetőzések után Krebhakka visszavonulót fúj, de Christobal tudja, hogy nem sokáig tart ez… vissza fog jönni, méghozzá túlerővel. Viszont szóba elegyedik a felvilágiakkal, akik fura mód érte jöttek. A csapat eleinte semmire sem jut a szakadt, büdös, öreg csövessel, aki némi puhatolózás után állítja magáról, hogy ő Christobal, csak a legkevésbé sem hasonlít a Heipától kapott hologramra. Persze az a felvétel a klónháború idején készült, de akkor is… hogy lehetne egy háborús hős egyenlő ezzel az emberi ronccsal? A Hobó félrészeg, csapongó fecsegését és gondolatmenetét egyetlen dolog akasztja meg és kezdi terelni egy értelmes irányba: Vidh Heipa neve, aki állítólag él és ezeket a fura alakokat őérte küldte. Végül rááll, hogy velük tartson, bárhova is mennek. De a visszaút alatt készüljenek fel, mert itt bármi megeshet…

(Mondanom se kell, Christobal csak néhány kiadós fürdés után nézett ki ennyire emberien.)

Visszaúton, tényleg sok minden bezavar: egyes helyiek ismerik Christobalt, ki barátságosan szólítja meg, ki átkozódva, a csapattal tartó Gedeonra többen is tesznek különféle ajánlatot. Rachelék szerencséjére az öreg Hobó jól kezeli a helyi söpredéket és sikerül megvédenie az Öreg Légy kedvenc droidját a cserekereskedelem, lopás, vagy rablás incidensétől. Már a turbóliftek közelében járnak, amikor nem csak ő, de a csapat harcedzett tagjai is felfigyelnek arra, hogy követik őket. Rajtaütés várható. És valóban, Krebhakka visszatért tizenöt fős csapatával a droidot követelve. Christobal rögtön meg is szólítja régi ellenfelét. Miután a társalgás vukiul zajlik, Vilcent, Talanis és Rachel nem értik mit mondanak egymásnak, de Gedeon szimultán tolmácsol nekik. Christobal arról győzködi a veszedelmes vukit, hogy engedje el őket, akkor megkapja a Hobó minden területét, mert ő már úgysem tér vissza. Mínusz egy rivális, plusz egy jó nagy terület, ami innentől a hatalmas Krebhakkáé. A vuki végül eltekint a belépési adó behajtásától és útjára engedi a csapatot. Végül is valahol többet is nyert az ügyön, mint remélte.

A turbólifttel felfelé haladva a csapat kénytelen szembesülni azzal, hogy újdonsült társuk rettenetes bűze elviselhetetlen a felszíni világon, tehát ezen sürgősen változtatni kell. El is küldik Talanist egy közeli üzletbe illatszerért, miután röviden elmagyarázzák neki, hogyan is zajlik a vásárlás folyamata és hogy néz ki a megvenni kívánt áru… a Vegyész kolóniáján a pénz értelmetlen dolog, boltok sincsenek. Addig a csapat igyekszik féken tartani a Hobó koszos rongyai közül előhalászott fémhengerből származó, rettenetesen erős és bűzös szesztől részeg Christobalt, aki élvezettel szól be a járókelőknek. Főleg azoknak, akik láthatóan undorodnak tőle. Aztán egy twi’lek lányról szóló dalt kezd el repedt fazék hangon énekelni. Mielőtt a siklóba beülve visszatérnének az űrkikötőhöz, igyekeznek Christobal testszagát enyhíteni a frissen vett kemikáliákkal. A félsiker is siker…

Az űrkikötőnél viszont sokkoló felfedezés éri őket: fehér katonai zubbonyt, fekete nadrágot és csizmát viselő ember nő figyeli a hajójukat és környékét. O’Conor örökségeként felismerik benne a BBH ügynökét. Mivel feltűnés nélkül felosonni nem tudnak, egy gyors egyeztetés után a következő alibit találják ki: Rachel egy fejvadász, aki végre megtalálta és sikeresen elfogta a bűnöző és régóta keresett Hobót. Vilcent a megfizetett pilóta, aki járadékot kap Rachel jussából a segítségéért, Talanis a másodpilóta, Gedeon meg a hajó szerelődroidja. Ezzel az improvizált tervvel indulnak a hajó felé, magukra vonva a BBH-s figyelmét, aki oda is megy hozzájuk. A kapitányt keresi. Vilcent egy rövid, de izzasztó beszélgetést folytat a birodalmival, mivel a hajója típusa és festése egy az egyben megegyezik egy nemrég ronccsá lőtt lázadó hajóéval. Vilcent sikeresen megmagyarázza a dolgot: azt a Vanir-roncsot ő is látta nemrég és megtetszett neki a festése, tehát ugyan azt festette fel a sajátjára. De sosem hitte volna, hogy az egy lázadó hajó volt. Miután a BBH ügynöke is ellenőrzi a Skorpióvá vedlett Veszett Vanir azonosítóját (ami kiválóan működött), javasolja Vilcentnek, hogy változtasson a hajó kinézetén, nehogy egy másik ellenőrzőponton is fennakadást okozzon vele. Távozásukat megsürgetendő, a részeg Christobal elhányja magát, majdnem beterítve a birodalmi csizmáját, aki időben tér ki a gusztustalan gyomortartalom elől. Szerencséjükre nem veszi magára a dolgot. Aztán útjára engedi a csapatot, így ebből a hurokból is sikeresen kibújtak. Félig meddig legnagyobb meglepetésükre, gond nélkül felszállhatnak és elhagyhatják a Birodalom fővárosát. A visszaút szerencséjükre eseménytelenül zajlik, de a végső meglepetés érkezésig várat magára.

(A BBH-s jelenetnél a csapat elég rendesen parázott, de volt is miért. A Coruscantot sosem hagyják el, ha valami nem stimmel.)

Miután a hajó leszáll Heipa bázisán és a csapat lejön a rámpán, a Sápadt Herceg személyesen jön ki eléjük testőrségével (egy eddig nem látott, vérvörös bőrű twi’lek testőr is van vele). Christobal a következő szavakkal köszönti a lázadás vezérét:

- Felség, engedelmével, már bocsánat hogy így fogalmazok… de baromi szarul nézel ki.

A jelenlévők egységesen dermednek meg a döbbenettől, kivéve a vörös testőrt, aki azonnal egy mattszürke pengéjű kardott ránt elő. Ezt viszont Christobal azzal tetézi, hogy ki is röhögi a hirtelen mozdulatot. Végül Heipa int és finoman tekergő csápokkal a Hobó felé fordul. Vérvörös szeme izzik.

- Az lehet… de legalább nem vagyok olyan rettenetesen büdös.

És kilépve a testőrei gyűrűjéből, széles mosollyal öleli meg a koszos, büdös öregembert.

- Christobal, drága barátom…!

Lábjegyzet: mert igénylem.

* zöld kristály -  igen, a tájékozott olvasó valóban a tibériumra ismer a leírásból. Gondoltam, poén lenne bemesélni. :)

Hőseink épp hogy el tudtak menekülni a Birodalom elől Follock kiiktatása után. Egy egész hetük van arra, hogy megkeressék Heipát a Bothawuin. Addig is O'Conor úgy határozott, hogy beszivárgási és elvegyülési szemináriumot tart a társaságnak. A droid David és a harcos Rachel fegyelmezetten készen áll a tanulásra, de a koréliai nem vevő a gyorstalpalóra. Így hajójával a menedéket nyújtó bolygó túloldalára menekül, hogy egy hetet nyugalomban töltsön, ami nem olyan egyszerű... Kis Tetű, David padlópucoló droidja a Veszett Vaníron maradt és hiányolja gazdáját. Szerencsére le lehet kötni a figyelmét időnként a padló összekoszolásával.

(A kis droid folyton csipogva kereste gazdáját)

Egy hét elteltével Vincent elérkezettnek látja az időt, hogy visszatérjen a társasághoz, persze kényelmesre veszi a dolgot és fél napot késik. Kis Tetű ezalatt az idő alatt a csempész szívéhez nőtt, de ezt természetesen a világért sem hajlandó tudatni a többiekkel. Viszont visszatérve meglepve tapasztalja, hogy a csapat többi tagja már nincs ott. Egy üzenetet fog, hogy ha még él, akkor jöjjön a találkozási pontra. Ugyanis O'Conor (feltételezve, hogy Vincent vagy meghalt, vagy egyéb okból nem tud értük jönni) saját kezükbe véve a Bothawuira jutás tervét birodalmi tiszti egyenruháját felhasználva lefoglal egy luxus kategóriájú űrjachtot egy rodiai polgártól. Ígéretét, miszerint a járművet tulajdonosa visszakapja, már akkor sem áll szándékában betartani, amikor kimondja az idegen megnyugtatására. Ezzel sikerül kiakasztania az immáron közönséges kamasszá átalakított Davidet és a mandalort, akik ragaszkodnának a jármű későbbi visszaszolgáltatásához, de érveik süket fülekre találnak. A társaság gond nélkül érkezik meg a Bothawuira, ahol Heipáékkal is sikerül találkozniuk. Ott David egy papírlapot kihajtogatva (és természetesen visszafogott hangerővel, hiszen ez nem tartozik a bothan világ járókelőire) vívódva vallja be a twi'lek nemesnek és öreg toydary barátjának droid mivoltát... egy üres lapról "olvassa fel". Meglepetésére a lázadás feje elfogadó az új hír hallatán is, de Weetoo ragaszkodik később egy diagnosztikához, hátha van valami David memóriájában, ami esetleg gondot okozhat. (Semmi gyanúsat nem talál.)

A lázadók egy új bázist telepítettek egy félreeső bolygón és két hete tart a berendezkedés. A csapat tagjai időközben sikeresen megtanultak néhány fontos dolgot, pl. pusztakezes harc rejtelmeit, űrhajók fedélzeti fegyvereinek megbízható kezelését, a programozás alapjait, stb., így elég felkészültté váltak a Sápadt Herceg legújabb küldetéséhez.

Üzemanyagcellát lopni a Birodalomtól szép és helyes tett, de ellenségüknek ezzel nem okoznak valódi kárt. Olyan helyen kell megütni a Birodalmat, ahol már hatása van - gondolja a Sápadt Herceg. A terv veszélyes, de a sikerért megéri kockáztatni: egy peremvidéki, félreeső bolygón van egy eddig titkosnak hitt birodalmi kutatóbázis. O'Conor tudásával és David kódtörő tehetségével az ottani terminálból értékes adatokhoz lehet jutni, ami segítség lehet a lázadásnak. Nem mintha az ott lévő tervrajzokat hasznosítani tudnák, de legalább lesz némi tudomásuk arról, miben sántikál a Birodalom.Heipa eredeti terve szerint a lemásolt adatokat David törölné a birodalmi terminálból, de O'Conor jobbnak látja meghagyni (és nem, David sem írhat bele szalonképtelen üzenetet a tervek adattárába), amit Heipa jóváhagy. Elvégre a tervek megszerzése az elsődleges cél, lehetőleg minél többet. Mivel egy ilyen bázisra bejutni nem könnyű, kijutni még nehezebb, a Sápadt Herceg egy elterelő akciót is szervez a bázistól nem messze lévő városban. Elég nagyot ahhoz, hogy sok birodalmi csapatot elvonjon a bázisról, így a csapatnak könnyebb dolga lesz bejutni, de sietniük kell: az elterelő buli nem tarthat túl sokáig és még ki is kell jutniuk onnan. Hőseink megtervezve az akció részleteit nekivágnak a veszélyes küldetésnek.

A helyszínre igyekezve a bolygó mellett egy kalóztámadásra figyelnek fel, mely egy erősen leharcolt és mozgásképtelenné lőtt teherhajóra irányul. Nagy banda lehet, három átalakított őrnaszád és egy Kaloth könnyűcirkáló is a kalózoké. Az egyik naszád össze van kapcsolva a teherhajóval. A jelek szerint a kalózok már nyertek, vélhetőleg már a kirámolással is végeztek, mert az összekapcsolt hajók épp szétválnak. De mielőtt elugranának, hirtelen felbukkan egy csillagromboló a hipertérből és azonnal lőni kezdi a kalózokat. Nincs esélyük, a lázadó csapat lényegében végignézhetné, ahogy a csillagromboló rettenetes tűzereje űrszemétté lövi a kalózok hajóit. Elugrani sem tudnak, mert a vonósugarak helyhez rögzítik őket. A Veszett Vanir (új azonosítóval, amiről még David gondoskodott azelőtt, hogy Vincent elment volna magán-nyaralni) fegyverzetét a kalózokra fordítva támadásba lendül, hátha ez a látszólagos segítőkészség megkönnyíti majd a csillagrombolótól való eltávolodást.

Miután a Vyssynvys birodalmi csillagromboló kérte és meg is kapta az ügyesen hamisított azonosítót, a csapat gond nélkül landol a Kholmizz VII-en, ami egy földszerű bolygó. Ennek a Elemiall nevű városa mellett van a hegyekben lévő barlangrendszerek egyikében a titkos birodalmi bázis. Leszállás után a csapat kétfelé válik: Vincent keres egy bérelhető antigravitációs siklót, közben O'Conor szerez Davidnek egy méretben neki passzoló kadétegyenruhát, mert civil viseletben nem léphet be egy birodalmi bázis területére. Szerencséjükre mindketten megtalálják, amit keresnek. A volt BBH-s főhadnagynak könnyebb a dolga, mint hitte: mivel a városban a Birodalom Napját ünneplik, kadétokból sincs hiány (magához parancsol egyet, elvezeti, leüti, elveszi a ruháit, megkötözve elrejti). Elemiallban épp akkor kezdődik a katonai felvonulás: a város sugárútján szoros alakzatban menetelő rohamosztagosok, hatalmas AT-AT lépegetők, antigravitációs páncélozott csapatszállítók, az égen TIE vadász kötelékek emelik az ünnep fényét, a helyi godan lakosság örömére (a helyi lakosok lojálisak a Birodalomhoz). Még O'Conort is áthatja a fenséges demonstráció, bár Vincent csak közömbös, Rachel meg dühös a felvonulás és az általa képviselt hatalom láttán.

Egy gyors képzés után (hogy is viselkedik egy birodalmi kadét? Honnan jött?) eljutnak a megadott koordináták szerint a bázisra. Meglepetésükre nem őrzik a hatalmas acélkaput őrökkel... csak egy kézi szkenner gondoskodik az illetéktelen behatolók távoltartásáról. David szerencsére meg tudja hackelni a rendszert, hogy engedélyezze a csapatnak a bejutást. Odabent már sokkal könnyebb dolguk van, mert senki sem foglalkozik velük. A helyi technikusok, kutatók, egyéb személyzet meggyőződése, hogy aki egyszer beléphetett, az engedéllyel tartózkodik itt, így senki sem kérdez semmit hőseinktől. Kivéve egy K-2-es droidot, mely figyelmezteti O'Conort, hogy a kadét öltözete nem felel meg a helyi szabványoknak. Lucas biztosítja, hogy intézkedni fognak az ügyben, köszöni a figyelmeztetést. Így a droid elsétál.

Meg is találják azt a belső, védett információs terminált, amiről a kódtörő elérheti a tervrajzokat. Munkához is lát, és le is tölt két adatot (bár a legelső, amit kikeres és számára aggasztó, az SP1Y kódjelű adat, ami végül üresnek bizonyult), név szerint a Fantom (TIE vadász variáns) és SRO-3 (harci droid), hozzá is kezd egy harmadik engedélyének megfejtéséhez. A feladat viszont meghaladta a csúcs-fejlett kémdroid képességeit és a rendszer biztonsági protokollja szikraözön kíséretében kiüti egy időre Davidet, mozgásképtelenné téve a "kadétot". Mielőtt feltűnő lenne a szoborrá merevedett fiú, gyorsan magához tér. Figyelmezteti a többieket, hogy gyorsan el kell tűnniük innen, mert a rendszer nem csak kizárta és visszatámadt, de riadót is fújt. A csapat így igyekszik minél előbb távozni a helyszínről, viszont a folyosón beleszaladnak egy rohamosztagos szakaszba és kitör a tűzpárbaj.

A tűzharcban felgyorsultak az események és meglepő dolgok történtek másodpercek alatt. Lucas belharcba kezd az egyik rohamosztagossal, de nem bír vele. Végül sikerül előszednie a sugárvetőjét és közvetlen közelről lelövi a támadóját. Rachelt viszont mintha elhagyta volna a szerencse: a csapat lövöldözésben legképzettebb tagjának a sugárvetője a harc káoszában csődöt mond és a pontatlanná vált fegyver az ellenség helyett a folyosó világítótestét éri, így a csapat sötétben kénytelen harcolni. Davidet telitalálat éri a hasán, ahogy pajzsként áll a rohamosztagosok és a bajtársai közé, de a várt károk sokkal kisebbek a vártnál. Vincent takarásban igyekszik maradni, hátul helyezkedve veszi ki a részét a tűzharcból. Megmagyarázhatatlan megérzések sorozata vezeti a kezét a sötétben, ahol semmit sem látna a célból. Végül a szerencse kegyének hála, vagy a precíz célzás és gondos képzésnek köszönhetően O'Conor ellövi az egyik rohamosztagos fegyverének energiacelláját. A robbanás szétveti az ellenség csapatait, a maradékot könnyen lelövik hőseink és folytathatják a menekülést. Kijutnak a kapuig, ahol olyan rohamosztagosokkal találkoznak, akik nem vettek részt a tűzharcban és nem látták őket annak a terminálnak a közelében, ahonnan a riasztás jött. De parancsuk szerint senkit sem engedhetnek ki mindaddig, amíg a riadó tart. O'Conor elküldi a "kadét" Davidet, hogy "szóljon egy illetékesnek a riadó kiiktatásáról, mert a felforgatókat elfogták". A fiú el is indul és egy terminálnál belenyúl a programba, kikapcsolva a riasztást. Visszatérve a kijárat lezárása okafogyottá válik, így a rohamosztagosok elmennek. A csapat végül kijut a bázisból és visszatér a városba, ahol teljes káosz uralkodik.

A városrész lángokban áll, robbanások rázzák a földet. Egy épület maga alá temeti a csapat antigravitációs siklóját is, szerencséjükre időben ki tudtak ugrani belőle. Visszatérve a hajóra azonnal felszállnak. Más hajók is menekülőre fogják városszerte, a csapat ezt a menekülő hordát használják ki, velük együtt repülnek el a bolygóról.. Gond nélkül ugranak a hiperűrbe és térnek vissza Heipa bázisára.

A gondok csak ezután kezdődnek igazán! Miután a fiú elmondásából kiderül, hogy Davidet a Birodalom gyártotta (ami logikus, elvégre mi másnak lenne olyan ipari és anyagi háttere egy ilyen droidra?) a csapat biztonsági okokból ezt jelzi az  Öreg Légy felé. Miután a vén toydary egy rafinált csellel kikapcsolja Davidet, újabb vizsgálatot végez rajta és kellemetlen felfedezést tesz: Davidben a kikapcsolásig működött egy eddig ismeretlen program, továbbá egy beépített helymeghatározó és kommunikációs rendszer. Amennyiben ez a fura működés a küldetés közbeni hirtelen leállásával függ össze, nem zárható ki, hogy a Birodalom meghackelte a hackert, és már tudják, hogy ide kell küldeni egy jó nagy csapásmérő erőt.

(Ami elsőre nem sikerült, az bejött másodjára. Megtalálta a háttérben rejtőzött, de most már aktív programot.)

O'Conor kétségbe esett tervbe kezd: A rodiaitól "becsületes módon lefoglalt" hajóra teszi David embriópózba dermedt testét és kellően messze repül a bázistól, hogy a lázadóknak legyen idejük összepakolni. Vincent saját hajóján vele tart, összekapcsolódva David hajójával, a Sky-al, de gondosan lemaradva. Előre betáplál egy hipertéri ugrást, a biztonság kedvéért, hiszen legutóbb is egy ilyen előzetes apróság mentette meg őket egy Follock küldte interdictortól. O'Conor bekapcsolja Davidet és megpróbál rajta keresztül üzenni a vélhetőleg BBH-s ellenfelének, aki kapcsolatban van a droiddal, de nem kap választ. David közömbösen mered Lucasra. A várakozás közben Vincentet szörnyű, megmagyarázhatatlan érzés fogja el. Nem tudja miért, de biztosan érzi, hogy szörnyű veszély és borzalmas katasztrófa árnyéka fenyeget. Már nyúlna a manőverező karhoz, amikor hirtelen a rodiai jacht előtt a normál térbe ugrik egy interdictor, melynek hangárából egy tucat TIE vadász  rajzik ki. A birodalmi vadászgépek a koréliai csempész hajóját veszik célba, és Vincent meg is indítja az ugrást... de pont későn. Az birodalmi hajó gravitációs mező gerjesztő berendezése már aktív, a hipertérbe lépés nem lehetséges. A menekülést pedig a TIE vadászok teszik lehetetlenné, melyek szétlövik a hajó hajtóműveit. Vincent úgy dönt, lekapcsolja a Sky-t, felvesz egy légzőkészüléket, kiszivattyúztatja a hajó lakteréből a levegőt a tárolókba és elrejtőzik a szervizalagutak egyikében. Persze előtte gondosan zárlatossá tesz egy mentőkabint, ami az útjára bocsátás után felrobban. Bízik abban, hogy elhitetheti a birodalmiakkal, a mentőkabinban lévő pilóta a robbanásban lelte végét.

(A birodalmiak ezúttal tanultak a leckéből és nem hagyták a teherhajót elugrani.)

A kis jachtot az interdictor behúzza a hangárába. O'Conor kikapcsolja a droidot és robbanószert rögzít a testére. Szerencséjére talált eleget a hajón (a rodiai úgy néz ki, nem éppen tisztességes üzletekben jutott ilyen luxusjárműhöz), majd rövidre zárja a generátor áramellátását, ami másfél perc alatt túlhevíti a rendszert és felrobbantja a jachtot. Lövésre kész fegyverrel várja az ajtó berobbanását, ami közelébe odahelyezte a kikapcsolt droidot is. Számítása tökéletesen beválik: az ajtó robbanását és a rohamosztagosok betörését a detonátor segítségével David robbanása kíséri, ami a támadók első hullámát tűzbe borítva semmisíti meg. Az utána jövő rövid lövöldözés pont elég időt ad, hogy a túlterhelt generátor feladja és az interdictor hangárát egy hatalmas lánggömb és törmelékdarabok özöne lepi el. Lucas O'Conor életét adta Heipa lázadó sejtjének fennmaradásáért.

A birodalmi erők a minimálisan sérült interdictorral elugranak, miután helyrehozták a hangár kárait (legalábbis annyira, hogy egy kutatócsoportot küldjenek a sodródó Veszett Vanirra), de a Sky-t gondosan magukkal viszik. Vincent abban a tudatban bújik elő rejtekéből és tölti vissza a levegőt a tartályokból, hogy David és O'Conor nem élték túl a találkozást a birodalmiakkal. Sosem volt a megérzések híve, mindig a logika, és a tapasztalatok embere volt. Új keletű megérzései viszont másodjára mentették ki a csávából. Ő még nem tudja, hogy az Erő rezdüléseit fogja fel a maga képzetlen módján. De azt végképp nem tudhatja, hogy mivel is jár ez hosszútávon.

Mesélői vélemény:

A múltkori játékülés nagyon pörgősre sikerült, hőseink nagyon közel jártak a halálhoz. Ezúttal egy hasonlóan kemény küldetést akartam adni nekik, de ez egy kicsit túllőtt a célon. Sajnálom David és Lucas O'Conor tragédiáját, de a Játékosaim összességében élvezték a játékot, aminek örülök. Az Olvasóban felmerülhetett néhány kérdés, néhány most tisztázásra kerül:

- Davidben az úgynevezett Béta-Protokoll lépett érvénybe, amikor a tervrajzmásolás sikertelenül zárult. Mivel eredetileg birodalmi kémdroidnak szánták, az átprogramozásakor nem sikerült ezt az alapfunkciót semmissé tenni. A tervrajz védelmi programjának sokkja pont elég volt, hogy ez a lapuló program aktiválódjon. Ettől a pillanattól fogva a droid bekapcsolta minden hang-, képrögzítő képességét és folyamatosan küldte a jelenek a Birodalomnak, hol is tartózkodik. Ezért kell Heipáéknak ismét költözniük, de most már fokozottan körözött személyekként. A Birodalom most már ismeri a nevüket, arcukat, terveiket.

- Vincent Erő-érzékennyé vált. Mivel ez nem tudatos képesség, ezért minden megérzéseknek, ösztönöknek, lényegében intuitív jelenségnek lett leírva a beszámolóban.

- Szegény Rachellel a kockák nagyon kitolnak. Ő a harcban legképzettebb karakter, de hiába a kiváló harcértékek, ha a kockadobások eredmények vagy nem elég, vagy konkrét balsiker... de azért hajrá! :)

- Lucas O'Conor legjobb pillanata a hősi halálán túl nem lett részletesen leírva: amikor végre Vincent is jelen volt, a koréliainak felajánlotta, hogy egy akaraterő fejlesztő gyors tréningben segít neki. A kroéliai beleegyezett, mire kapott egy hatalmas pofont. :D Amikor Vincent fegyvert fogott a volt birodalmira, az hidegvérrel közölte, hogy itt bukott el a vizsgán, ezt kell fejleszteni, de nem baj, még van idejük rá. Ekkor azt hittem, lefordulok a székről... :D

David és Lucas Játékosai: Hát, bocsi, hogy karaktereitek így értek véget, én szerettem mindkét hősies lázadót. A következő karaktereitek is menők lesznek, és lesz is dolguk szép számmal. :) Köszönöm mindenkinek a játékot és a továbbiakban új hullám frissíti a Star Wars - a Birodalom Árnyékában történetét.

(Lucas O'Conor volt BBH-s főhadnagy. Hősi halált halt)

(David - alias SP1Y birodalmi kémdroid prototípus - pusztulása sok rohamosztagost rántott át a túlvilágra)

Apropó, mi lesz Kis Tetűvel? Őt Vincent veszi magához, mert megkedvelte a kis csipogó, kerekeken guruló fémdobozt. De természetesen ha más is látja, csak panaszkodik rá. Egy űrmacsóhoz nem illik semmilyen érzelmi kötődés... :D

Történetünk pont ott folytatódik, ahol az előbb vége szakadt. A társaságnak kb. fél órája van elugrani a hiperűrben arra a pontra, ahol Heipáék lesznek, amennyiben nem estek fogságba. Addig O’Conor ismét kikérdezi Davidet a Birodalommal kapcsolatos helyzetéről és a bakta tartályos furcsaságáról, de a kölyök köti az ebet a karóhoz, semmi újat nem árul el. A volt birodalmi utánanéz a rendszerben azoknak a humanoid fajoknak, melyek bármi okból érzékenyek a baktára. Nem talál a Davidhez hasonló példát. Az idő elteltével a Veszett Vanir a hiperűrbe lép, de nem a találkozási pontra tart, hanem a Kharraenia nevű bolygóhoz, amely a csempészek, zsiványok nem hivatalos fészke. A bolygó a Birodalom része, de nagyon élénk az illegális biznisz. Miután leszállnak a hajó birodalmi azonosítóját használva a társaság felkeresi Vilcent egy cimboráját, hogy információhoz jussanak. Az ismerős felkeresésére az űrzsiványnak öltözött Lucas, Rachel (civil viseletben, egyedül a mandalor vértezet alkarvértjeit hozta magával) és Vilcent megy, David a hajón marad, hogy szükség esetén egyből felszállhasson a hajó, szükség szerint hamisított felszállási engedéllyel. A trió útja a nyomornegyeden át vezet, ahol rögtön beléjük köt egy banda, hogy kirabolja őket. Nem számítottak két tényezőre: egyrészt a csapat egyik tagja egy mandalor, aki halálos pontossággal kezeli a sugárvetőt. Másrészt O’Conor lemaradva követte a koréliai csempész és Rachel kettősét, így hátba tudta támadni a zsiványok szintén hátuk felöl közelítő két tagját. A rablók két halott és egy súlyosan sérült árán megtanulták, kikbe ne kössenek bele, ahogy csak tudtak, felszívódtak a szűk utcák mélyén, így az összeszokott hármas folytathatta útját a cél felé.

(Nem volt sok esélyük az útonállóknak.)

Bár Vilcent gyanakvó barátjától nem tudtak meg sok mindent (nincs tudomása arról, hogy a koréliai az utóbbi időben fejvadászok célpontja lett volna alvilági körökben), David ezalatt betör a város rendfenntartó erőinek számítógép rendszerébe és ott aggasztó dologra bukkan. Bár az alvilág nem vadászik rájuk, a Veszett Vanir és minden utasa Birodalom szerte körözés alatt áll. A vád árulás,birodalmi tulajdon elrablása, lázadás. És a helyi hatóság már értesítette is a legközelebbi birodalmi erőket. A csapat többi tagjának értesítése után úgy határoznak, hogy a város nyugati szélén találkoznak, David odaviszi a hajót és azonnal elhagyják a bolygót. A városba kiruccant trió a legrövidebb úton igyekszik a találkozóhely felé, de O’Conor kiszúrja, hogy a tetőkön követik őket, vélhetőleg csak az alkalmas helyet keresik a rajtaütésre. Felfedezése azonnal be is igazolódik, amikor a támadók tüzet nyitnak rájuk. Vad kergetőzés kezdődik Kharraenia nyomornegyedében, melyet az épp odaérkező David is lát a hajóból. Ő tudatja Lucassal, hogy a támadók tradosiaiak, egy hüllőszerű humanoid faj. A volt birodalmi felismeri bennük Thyllia Follock főhadnagy halálkommandóját. A lila hajú srác igyekszik a hajó ágyúival a tetőn lévőket lelőni, nem sok sikerrel, de legalább megosztva a figyelmüket. Ezalatt a többiek a csatornába menekülnek, ahova három fenevad szegődik a nyomukba. A csatornában is kilátástalannak tűnő harc veszi kezdetét, ezek nem olyan pitiáner bajkeverők, mint az előző banda. Bár Vilcentnek sikerül súlyosan megsebesítenie az egyiket, a másik kettő nagyon kemény ellenfélnek bizonyul a lézerpuskáival. Az egérutat Lucas spontán ötlete biztosítja: elkérve Rachel lángszóróval felszerelt alkarvértjét, azt a támadók felé dobva meglövi. A tárgy így bombaként felrobban, a csapat ki tud szökni a felszínre, ahol már nincs messze a kapu, melyen túl David lebeg a hajóval. A kapu tetején viszont további két tradosiai várja őket és halálos lövések villannak. Rachel az egyik lövés elől még éppen hogy időben ki tudott fordulni, a következőtől már O’Conornak kellett elrántania a harcosnőt. Különböző trükkökkel és a Veszett Vanir ágyúinak segítségével a csapat kijut a városból, be tud szállni a hajóba, amire nagy szükség van: TIE vadászok közelednek.

A városi hajsza az égen folytatódik, de hőseink itt is szerencsésen megússzák. Rachel kilövi az egyik TIE-t a hajó forgótornyos ágyúival, a másiknak meglövi a szárnyát, mely pörögve lefordul a hajóról. Egy meredek hegyekkel tarkított völgyben bújnak meg, ahol el tudják rejteni a hajót. Lucas felveszi a kom-kapcsolatot Follockal és sikerül kialkudnia egy találkozót egy füves rétre éjfélkor. Sikerül hatnia a birodalmi hiúságára és szakmai ambíciójára (a duma szerint Lucas kész tárgyalni vele David kiadatásáról, biztosítva ezzel Follock előléptetését), bár nincs bizalma abban, hogy a nő tartaná a szavát és egyedül lenne jelen (ahogy O’Conor is eltervezi, miképp számolnak le a szép arcú BBH-s szörnyeteggel). A TIE vadászokkal folytatott fogócska során a Veszett Vanir megsérült, de szerencsére a sérülés nem olyan súlyos, hogy Vilcent és David közös erővel ne tudná megjavítani. A kényszerszünet alatt ismét szóba kerül David kényes ügye és a fiú belátja, hogy nincs értelme tovább titkolni a dolgokat. Beismeri a társaságnak, hogy sosem volt kalózbandában nevelkedett árva és a bakta tényleg fölösleges lenne, mivel ő egy droid. Arra programozták, hogy segítse a lázadást, de nem tudja, hogy ki írta belé ezt a programot. A csapatot nem rázza meg a hír és úgy határoznak, hogy bármi történjék, nem engedik át a kölyköt a Birodalomnak (bár eleinte Vilcent kételkedik, hiszen ennyire emberszerű droidról még csak nem is hallott soha).

Amikor eljön az este, a következő terv szerint indulnak a remélhetőleg végső találkozásra: Lucas a rét közepén találkozik Follockkal. Lucas igyekszik úgy terelni a beszélgetést, hogy kicsikarjon (akár üres ígéretként) egy engedélyt a csapatnak a bolygó körül várakozó birodalmi erők közötti békés átkelésre (ezt a rádiókapcsolatban lévő David felveszi, a megfelelő időben lejátssza a birodalmi erőknek, biztosítva az egérutat), Rachel a távoli fák takarásában célba veszi a birodalmit és adott jelszóra lelövi. Aztán menekülnek, mert Follocknak is lesznek katonái, ez egészen biztos. Addig Vilcent és David a közelbe repülnek a hajóval, hogy egyből besegítsenek, ha kell és felvegyék a többieket. Tizenöt perccel a találkozó előtt Rachel felveszi az ideális leshelyet. A mandalor harcosnő sisakjába épített érzékelők megerősítik Lucas gyanúját: Follock nem kevesebb, mint tíz harcosát rejtette el a magas fűben. A terv eleinte a megbeszéltek szerint alakul, amikor viszont elhangzik a jelszó, és Rachel nem bízva a véletlenre az addigra már felvett baskar páncél hátoldalára erősített rakétavetővel célba veszi a birodalmit, a rakéta váratlanul besül és nem indul. Így kénytelen sugárvetővel rálőni Follockra. A BBH-s a magas fű rejtekébe, a földre veti magát és be is jelenti a saját kommján, hogy az előbb elhangzott távozási engedélyt töröljék, mondatát nem tudja befejezni: David zavarja a maga műszereivel a kommunikációs csatornát. Rachel a nem fegyverként szolgáló hátirakéta segítségével Follockra veti magát, ebben igyekszik besegíteni Lucas is, hogy elfogják a nőt (tudván, hogy a tíz tradosiai ellen ketten nem állnak meg), de Thyllia boszorkányos ügyességel hárítja a támadásaikat és kigurul a közvetlen közelükből. Megkísérel rálőni Rachelre, aki időben észreveszi a mozdulatot, kipördül a lövés elől és fordultában a megmaradt alkarpanelbe rejtett kábelvetővel megkötözi a birodalmit, aki elvágódik a földön. Lucas pont időben ugrik oda és szorítja sugárvetőjét Follock halántékához, mert a tradosiaiak ekkorra már körülveszik őket. Ebbe a zűrzavarba érkezik meg a Veszett Vanir és nyit tüzet a hüllőszerű idegenek csoportjára. De ez sem elég a csapat szétrebbentéséhez. O’Conor megfegyegeti őket, hogy egyetlen hibás lépés és szétlövi Follock fejét, de a BBH főhadnagya tűzparancsot ad a kommandójának. Lucas azonnal fejbelövi a nőt és pajzsnak használja a holttestet a tradosiai össztűz ellen (ami elmarad), akik végül visszavonulót fújnak, egyrészt a vezérük halála, másrészt a fejük fölött lövöldöző űrhajó miatt.

(Follock bicskája beletört a csapatba. Az agya meg szétégett egy sugárvetőtől.)

Végül a csapat elindul hajójukon az űr felé, de magukkal hozzák Follock holttestét. Reménykednek abban, hogy az űrben lévő birodalmi hajón nem értesültek a főhadnagy haláláról, így „túszként” biztosíthatja számukra menekülés lehetőségét, ha Follock utasítása mégis átsiklott valahogy. Előrelátásuk hasznosnak bizonyult, mivel Lucas rájön, nem csak egy csatornát használt a birodalmi. Egy Interdictor és öt őrhajó várja őket. Több tucat TIE vadász indul meg feléjük a csillagromboló gyomrából, így Lucas újabb trükkhöz folyamodik: vizuális kapcsolatot nyit az Interdictor kapitánya felé, Follock hulláját úgy fordítja, hogy ne látszódjon a lövésnyom a halántékán (így úgy tűnik, csak elkábították) és közli a parancsnokkal, hogy a főhadnagy a túszuk. Készek a bolygón letenni, ha a kapitány garantálja, hogy utána engedik távozni őket. Sikerül kialkudnia a kapitány flottatiszti becsületszavát, csak tegyék le Follockot a bolygón. Ezt megteszik, majd mielőbb elugranak a hiperűrbe, mielőtt kiderülne, hogy a túsz régóta halott. Majdnem egy nap késéssel ugranak a Heipával megbeszélt találkozóhelyre, ahol egymaguk vannak, a twi’lek nemes csapata nincs ott. Viszont kapnak egy késleltetett, a koréliai alvilág által használt tolvajnyelven titkosított hívást (melyet Vilcent könnyedén megfejt), hogy egy hét múlva találkozzanak ott, ahol Heipa először futott össze O’Conorral: a Bothawuin!

Mesélői vélemény: ez a kaland nagyon akció dúsra és veszélyesre sikerült, többször úgy éreztem, hogy a csapat nem éli túl. Ezzel a Játékosok is így voltak. De nagyon helytálltak, bőséggel vetettek be szokatlan és merész terveket és néhol a szerencse is melléjük szegődött. Nagyon ügyesek voltak! 

Utólagos rövid szösszenet:

- Uram! Jelentést kaptunk a Khallaeniáról, Follock főhadnagy meghalt. A tradosiai csapat szerint O’Conor fejbe lőtte.

- O’Conor… Thyllia ostoba volt és megfizetett érte. Nagy hibát követett el, de én nem teszem. Átveszem az ügyet.

- Mi legyen a tradosiaiakkal?

- Átveszem a vezetésüket is. Hasznos fegyverek. Üzenje meg nekik, hogy haragszom rájuk az akció kudarca miatt, de jóvátehetik.

- Igenis uram! Értesítsük Yualen ezredest a fejleményekről?

- Jelentsék, de biztos vagyok benne, hogy már tud róla. És támogatni fogja, hogy én foglalkozzak az üggyel. Elvégre jól ismerem Lucas O’Conort, nem nagyobb a tanítvány a mesterénél.

Miután a lázadó csapat új bázisra lelt egy regisztrálatlan dzsungelbolygón, a kipakolás végső stádiumába ér. Hőseink épp egy tengerparton pihennek, amikor a Sápadt Herceg hívatja őket. Egy idegen hajó lépett be a bolygó légkörébe és pont a bázis felé tart. Hamarosan fel is bukkan az égen egy ishori könnyű korvett, mely holohívást küld. Egy nagyon csúf arcú, szedett-vetett páncélos ember közli a hallgatósággal, hogy az Acélfog nevű kalózbanda nevében sajátnak tekintik a bolygót. Az ott lapulók vagy védelmi pénzt fizetnek, vagy eladják őket rabszolgának. Egy órát kapnak eldönteni, hogy melyik opciót választják. A hajó ezután eltávolodik a fák fölött a szárazföld belseje felé. A műszeres letapogatás szerint nem száll le, csak biztos távolságban várakozik. Heipa röviden felvázolja a helyzetet: akkor sem lenne hajlandó kalózoknak fizetni, ha lenne pénze rá. De az összepakolás és menekülés sem opció, a korvett még azelőtt utolérné és megsemmisítené őket, mielőtt a hipertérbe ugorhatnának. Így a csapatra bízza, hogy számoljanak le a kalózokkal. De az első dolog, ami nagyon fontos: a korvettnek le kell szállnia, mert a földön több esélyük van. A teherhajóikkal nem állnának meg egy hadihajó ellen.

O’Conor egy tervvel áll elő: felöltve birodalmi egyenruháját, Rachelt és a herceg néhány testőrét maga mellé véve eljön a kalózokhoz, tárgyalni. Előzőleg megbeszél velük személyes találkozót, így a korvettnek le kell szállnia. Elhiteti velük, hogy a bolygó a Birodalomhoz tartozik, ha szerencséjük van, ez akár elrettentő erővel is bírhat. Addig Vilcent és David a Veszett Vanirral (mely a koréliai csempész hajója) a közelbe repül, alacsonyan, éppen hogy a fák fölött, hogy ha kell, besegítsenek a tárgyalni induló csapatnak. David viszont felveti, hogy egy konzolról akár be is léphet a korvett számítógép rendszerébe. Így mikor Lucas visszahívja a holokomon a kalózokat, a nyurga fiú kódtörésbe kezd, teljes sikerrel. A tárgyalás első köre kiváló eredménnyel zárul: nem csak átveszik az irányítást a kiber-támadások ellen gyengén védett kalózhajó felett és leszállítják a talajszintre, de O’Conor azt is elhiheti velük, hogy komoly birodalmi csapatmozgások várhatók hamarosan. A korábban nagyképű kalózvezér kellőképp megijed, és máris alázatosabban beszél az „admirálissal”. Ekkor indul meg a két csapat a tervek szerint: Lucas és Rachel a dzsungelen át a twi’lek testőrséggel, Vilcent és David hajón a fák fölött.

David a hajó irányításának átvételekor azzal is szembesül (mert biztos ami biztos a műszereket is a bolygó körüli űrre irányítja, feltételezve, hogy a kalózhajó nincs egyedül), hogy kis méretű objektumok is beléptek a bolygó légkörébe, feltételezhetően a kalózok vadászkísérete. A Veszett Vanir felszállása után újra rákeres ezekre a gépekre, de már leszálltak a földre, több felé a közelben. Hatot észlel, egy elég közel, elvileg a szállítóhajó alatt. A kamerakép azonban nem űrhajót mutat, hanem egy droidot. Egy birodalmi kutasz droidot. Megkísérli megfejteni a kutasz által elküldött üzenetet, mely bonyolult kódolást használ, de a kódtörő elbír vele… nagyjából. Csak töredékeket sikerül kihámoznia az üzenetből, de pont eleget ahhoz, hogy közel álljon a pánikba eséshez. Fel is veszi a kapcsolatot O’Conorral, hogy figyelmeztesse: a Birodalom tudja, hogy itt vannak, és azonnal le kell lépniük. A volt birodalmi halálos nyugalommal tudomásul veszi a hírt, értesíti a Sápadt Herceget a fejleményekről és javasolja az evakuálást. Aztán folytatja útját a kalózokhoz.

A kellőképp megfélemlített kalózbandát rövid idő alatt elzavarják. Vissza se néznek, úgy menekülnek el a bolygóról, így a csapat elindul vissza a bázisra. Út közben a sűrűben találkoznak ők is egy kutasszal, mely kiszúrja a visszatérőket. Rachel egy precíz lövéssel súlyos kárt okoz a kutasznak, mely hiába próbál visszalőni a mandalor harcosnőre. A kegyelemlövést O’Conor adja le, de nem elég gyorsan. Még egy üzenetet sikerült a kutasznak továbbítani, amit David újabb sikerrel megfejt, legalábbis részben. A második üzenetből kiderül, hogy a Birodalom most már tudomást szerzett a volt BBH tiszt tartózkodási helyéről és erről értesítették az egyik tisztet, valami Follockot. Lucas jól ismeri őt, és nagyon nem szeretné, hogy itt fussanak össze.

Visszatérve az ismét szedelőzködő lázadó sejthez megegyeznek Heipával: David hajója, a Sky, még nem üzemkész, kénytelenek itt hagyni. Vilcent hajójával most felszállnak, elcsalják a birodalmi erőket a többi lázadótól, majd lerázva az ellenséget előre megbeszélt helyen találkoznak a Herceg hajóival. A koréliai csempész nagyon nem örül annak, hogy hajójának (mely érvényes birodalmi szállítási engedéllyel rendelkezik) csaliként kell szerepelnie a tervben, de jobb lehetőség nincs. A felszállás után O’Conor a komrendszeren hívást indít személyesen Thyllia Follock BBH főhadnagynak. Amíg a válaszra várnak, felvilágosítja a csapat többi tagját, ki is ő: egy szadista vadállat, bájos hölgy képében. Lucas miatta döntött úgy, hogy dezertál. Annak idején a fiatal nő a beosztottja volt és O’Conort nagyon zavarta, hogy Follock indokolatlanul kegyetlen és fajgyűlölő. Egy vallatási túlkapását jelentette is a BBH vezetésének annak reményében, hogy megteszik a szükséges lépést az ügyben. A szükséges lépésről viszont mást gondolt megfelelőnek Lucas és a BBH: Follockot előléptették a „Birodalomért végzett kiváló munkájáért”. Ekkor ábrándult ki teljesen a rezsimből és kötelezte el magát a lázadáshoz. A beszámoló végére létrejön a kívánt kommunikációs kapcsolat. Szépen csengő női hang szól a komból. O’Conor és Follock beszélgetése meglepő fordulatot hoz: A BBH-s kész amnesztiát ígérni Lucasnak, ha a legközelebbi birodalmi bázisra szállítja Davidet és átadja a BBH-nak. Lucas megkísérel egy jól hangzó hazugsággal élni, miért nem tudja ezt a kérést most teljesíteni (a fiú „bakta-tartályban van egy súlyos sérülés miatt, nem is tartózkodik a hajón), de nem válik be a trükk. Follock kineveti a renegátot, gúnyolódik vele, mennyire nem tud semmit és biztosítja, hogy a bakta nem opció a lila hajú kamasz esetében. O’Conor megígéri végül, hogy teljesíti a kérést a kiadatást illetően (úgysem áll szándékában betartani és nem hisz Follock üres ígéretének az amnesztia kapcsán) és a beszélgetésük ezzel véget is ér. A pánikba esett fiút kezdi faggatni, miért fontos ennyire a Birodalomnak és mi van ezzel a bakta-témával? David viszont kellőképp ki van akadva, nem is érti, ő miért ennyire fontos. Persze, régebben betört a Birodalom Logisztikai adatbázisába, de az nem sikerült túl jól. Érdemi érdekességet nem tudott meg belőle, de a Birodalom értesült a kibertámadásról, azóta vadásznak rá. A bakta-tartály kérdéséről még annyit sem tud. Lövése sincs semmiről. O’Conor minden esetre elhatározza, hogy nem hagyja ennyiben a dolgot, ennek utána fog járni.

Eközben Vilcent már a felszállás idején betáplálta a hajó számítógépének a biztonságos hipertér-ugrás szükséges számításait. És ezt nagyon jól is tette, mert a beszélgetés és faggatózás után hirtelen négy hajó bukkan fel előttük, egy Interdictor és három birodalmi őrhajó. A különleges csillagromboló típus hivatott megakadályozni a közelében lévő minden más űrhajó hipertérbe való belépését. Úgy néz ki, Follock sem hitt O’Conornak. A csapat végtelen szerencséje, hogy még az előtt el tudtak ugrani, hogy az Interdictor aktiválta volna a gravitásiós mezőt létrehozó generátorokat.

A csapat tehát megmenekült, de felmerültek nyugtalanító kérdések: Mi történik most hőseinkkel? Mi lesz a lázadó sejt többi tagjával? Hiszen a Sápadt Herceg csapata akkor készült felszállni, amikor a birodalmiak megérkeztek és ők már nem fognak tudni elugrani az Interdictor miatt. Miért kell a Birodalomnak David? Az események most indulnak be igazán.

Előző írásomban megismerhettük a Star Wars szerepjátékunk alaphelyzetét és a kezdetektől ismert Nem Játékos Karaktereket (továbbiakban NJK-k). Most a Játékosok hősei jönnek:

Lucas O’Conor – coruscanti származású, a Birodalmi Biztonsági Hivatal hajdanvolt főhadnagya, jelenleg renegát lázadó. Fiatal (30 éves), tehetséges ügynök volt, aki a Birodalom titkosrendőreként a rejtőzködő ellenállók felkutatásában és beépülésben jeleskedett. Megjelenése annyira „tipikus ember férfi” hogy senkiben sem kelt maradandó emléket, ez pedig pont a beépülését segíti, bárhova is kell elvegyülnie. Igazi idealista, akiben hatalmas csalódást okozott a Birodalom vezetésében általánossá és természetessé vált fajgyűlölet. O’Conor hisz az erőskezű, központosított hatalomban és a stabil, legyőzhetetlen katonai doktrínák létjogosultságában, de nem ért egyet a „szubhumán” fajok és népek negatív megkülönböztetésével, alsóbbrendűvé nyilvánításával és az emberétől eltérő kultúrák el nem ismerésével. Mint BBH-s tiszt, sok néppel, fajjal volt lehetősége megismerkedni. A volt főhadnagy ezért amint lehetett, dobbantott és csatlakozott Heipa herceg ellenállásához. Tudása nélkülözhetetlen a lázadó sejt számára. Ő ismeri legjobban a Birodalom felépítését, a szervezési, és hierarchikus rendjét. Ezen túl segítőkész és türelmes személyiség. Hátrányként talán csak annyit jegyezhetnénk meg, hogy O’Conor akkor is ad informatív tanácsokat a Birodalommal kapcsolatban, amikor éppen senki sem kéri. Számára természetes és fontos, hogy ezeket az információmorzsákat megossza a csoporttal, hiszen a túlélésük függhet tőlük; társai viszont nem egyszer okoskodónak érzik ezeket a megnyilvánulásokat. Az is bosszantó lehet, hogy Lucas úgy beszél a Birodalomról, mint egyfajta legyőzhetetlen, hatalmas és romlottsága ellenére dicsőséges erőről. Már-már rajongással nyilatkozik róla, ami nem csak zavarhatja, de furcsálkodással töltheti el a környezetét.

Lucas O'Conor végül hősi halált halt a Birodalom elleni harcban. Életének egy robbanás vetett végett egy kis hajón, egy csillagromboló hangárában. Két tucat rohamosztagost rántott magával a végzetbe. És persze az inaktív Davidet is... ő volt a bomba.

(Mondanom se kell, nem egyenruhában zajlik az elvegyülés. O'Conor megtartotta a régi cuccait.)

Rachel Ren – Rachel, a mandalori Ren klán tagja, aki lázadó, akaratos természete miatt száműzetésbe kényszerült hazájától. Büszkesége nem viselte el, hogy klánja (még ha nem is hivatalosan) fejet hajtott a Mandalore-t becserkésző és szolgasorba taszítani akaró Galaktikus Birodalomnak. Ezért is segíti a Sápadt Herceg csapatát. Rachel szívből gyűlöli a Birodalmat és szándékában áll népében is feléleszteni ezt büszke, harcias szellemet. Amikor nem éppen népe hagyományos beskar vértezetét viseli, kifejezetten szép nőnek találják. Persze a látszat ellenére egyáltalán nem gyenge, vagy védelmezni való: valójában ő a csapat legharciasabb, legképzettebb tagja, ha fegyveres összetűzésre kerül sor. Természetéből fakadóan távol állnak tőle a fölöslegesnek vélt udvariaskodások, puhány látszatmegoldások és a békeszerető teszetoszaság. Racel legszívesebben dicső harcban oldja meg a konfliktushelyzeteket. Fontos azonban kiemelni, hogy a mandalor nő nem kegyetlen! Ha már fegyvert ránt és öl, azt precízen, gyorsan teszi. Mivel megtörhetetlen hírnevű harcos nép lánya, ő maga végtelenül hűséges és a maga módján fegyelmezett. De akaratossága miatt nagyon nehezen viseli, ha bármi okból a háttérbe szorítják, figyelmen kívül hagyják, vagy beleszólnak a dolgába.

Vincent Corilin – Minden szervezet hasznára válik, ha akad olyan személy, aki nem csak képes űrhajót vezetni, de rendelkezik is eggyel. Pláne akkor, ha üldözött ellenállásról van szó. A koréliai származású „szabad kereskedő” és „egyéni vállalkozó”, pont ilyen ember. Senkit sem téveszt meg a hangzatos önigazoló magyarázata, egy elvtelen csempészről beszélünk, akit kizárólag a profit mozgat. Megjelenése közönséges, ezrével találni hozzá hasonló figurákat peremvidéki űrkikötőkben és a környékükön lévő kocsmákban. Hasznos dolog, ha a kétes árut szállító alak nem kelt senkiben különösebb benyomást. Corilin kapitány büszke koréliai származására és hajóvezetési tehetségére, legfőképp hajójára, ami még egy, a klónháború idején sorozatgyártott könnyű szállítóhajó, jelentős átalakításokkal. Vincent egyáltalán nem elkötelezett a Sápadt Herceg felé, de bizonyos szolgáltatásokért, pláne pénzért szívesen segít a lázadóknak, ahogy a Birodalom számára is szállít ezt-azt. Diszkrét ügyfél, aki sosem tesz fel bosszantó kérdéseket, mint pl. „Mi van a ládákban?” Csak az érdekli, hogy hova vigye amit kell, kinek adja át, mennyit fizetnek érte? Mivel a Birodalomnak is szállít, így a hajója rendelkezik birodalmi engedéllyel, ami megkönnyíti számára a vámőrhajók, blokádok közti átjutást. Ez a lehetőség teszi szintén a csapat végtelenül hasznos tagjává. Az alvilági ismeretei is hasznosak a lázadók számára. Bár egyáltalán nem elkötelezett egyik oldalhoz sem, mégis van benne egy egészséges betyárbecsület. Viszont laza világlátása, anyagias gondolkodása, és túlságosan is könnyed viselkedése egyesek számára kihúzhatja a gyufát. A menőségnek is vannak hátrányai.

Vilcent időközben egy új meglepetéssel állt elő, nem csak a környezetének, hanem saját magának is. Mint kiderült, a koréliai csempész Erő-érzékeny. Ez egyelőre eddig ismeretlen megérzések és néha látomások formájában jelentkezik, de az biztos, hogy az élete gyökeres változáson megy keresztül.

David, a „lila srác” – David a csapat legfeltűnőbb jelensége, még a mandalor harcosnőt is képes puszta jelenlétével másodlagos látvánnyá tenni. A magas, vékony kölyök (17 éves!) hosszú, rikító lila haja mellé borostyánsárga szemek társulnak, ami miatt egyesek feltételezik, hogy nem egészen tartozik az emberi fajba, vagy ha mégis, valami nagyon egzotikus rassz tagja egy ismeretlen porfészekről. Ruházata bő, kinyúlt, igénytelen. Ő a csapat legpacifistább tagja, tény, hogy nem nagyon adta még jelét annak, hogy lenne benne küzdőszellem, vagy bármiféle affinitás az erőszakra. Viszont fura megjelenése és még furább viselkedése ellenére rendelkezik a csapat számára nélkülözhetetlen képességgel: kiváló kódtörő. Bármilyen információs pulthoz, számítógép rendszerhez, terminálhoz jut, szinte bármilyen tűzfalat áttör, bármilyen információt kihámoz és bármilyen zárt kommunikációs csatornába beférkőzik. Programozás, információszerzés, hackertámadás terén kétség kívül az élen jár. David kifejezetten barátságos természet, igyekszik mindenkivel jó viszonyba kerülni. Segítőkész és tele van energiával. Lelkesedése egyeseknek fárasztó lehet, főleg azért is, mert extrém megjelenése miatt a hivatalos, beépüléses küldetéseket megnehezíti. De David nem adja fel, igyekszik mindenképp bebizonyítani, hogy ő is hasznos tagja tud lenni a lázadóknak. Ő is rendelkezik egy módosított könnyű teherhajóval, amin fura módon egy szabvány birodalmi MSE-6-os takarítódroid is van. Ezt a droidot a fiatal kódtörő egyfajta társként, házikedvencként kezeli és az igen „megtisztelő” Kis Tetű nevet adta neki. Kis Tetű is átesett egy-két módosításon: bár szinte kizárólag padlófényezést és takarítást végez, üres óráiban hűséges háziállatként David körül köröz folyamatosan csipogva, és mintha lenne belé programozva egy kis ragaszkodás és kötődés...

Későbbiekben derül csak ki, hogy David valójában egy emberre megtévesztésig hasonlító droid. Programja a lázadás segítése, habár az rejtély maradt, ki programozta ezt belé. Végül egy Birodalom elleni adatlopásos akció közben egy önvédelmi program kiütötte, mely során az eddig töröltnek hitt birodalmi program lépett érvénybe benne. Végzetét egy robbanás okozta egy csillagromboló hangárába emelt kicsiny hajón, mellyel O'Conor (önmagával együtt) két tucatnyi rohamosztagost pusztított el.

(A "Lila srác" rezignált nyugalommal kezelte, hogy eleinte fogyatékosnak nézték)

Ők a kezdeti keménymag. De kik csatlakoztak még Heipa lázadásához?

Talanis Visputyin - Talanis egy, a Köztársaság, majd a Birodalom számára is feledésbe merült bolygó, az Acheron lakója volt. Ezen a planétán nagyon zord körülmények vannak: nagy gravitáció, zord hőmérséklet-változások, grafitviharok, savas eső, tehát minden adott egy élhetetlen világhoz. Mégis itt él egy háromszáz éve itt felejtett bányászkolónia, mely a föld mélyi értékes fémeket halmozza azóta is. Talanis ennek a világnak volt a fővegyésze. Az alacsony, vékony nő amellett, hogy szakterületén páratlan tudással rendelkezik, minden más téren komoly hiányosságokkal küzd, de ez nem szegi sem kedvét, sem lelkesedését. Ugyanis Visputyin fővegyész végtelenül barátságos, jó humorú és kíváncsi. Tudásvágya kifogyhatatlan és éles esze mellé páratlan munkabírás és szorgalom társul. Minden munkaközpontú világ és cég álma lenne. Talanis minden erénye mellett olyan hátrányokkal is rendelkezik, ami megnehezíti számára is a dolgokat és a környezetét is megterheli. A fiatal vegyésznő ugyanis ha enyhébb formában is, mint az anyabolygója, de folyamatosan sugárzik teste minden sejtjéből. Mindemellett egy steril helyen született és nőtt fel, tehát konkrétan nincs immunrendszere, egy ártalmatlan megfázás is halálos kór lehet számára. Teste problémái mellett meg kell birkóznia háromszáz év történelmének és technológiai fejlődésének hiányosságaival, a társadalmi jelenségek, államformák ezernyi variánsával és az agresszió számtalan formájával is, melyek eddig számára ismeretlenek voltak. Talanis alapvető fogalmakat nem ismer, mint pl. háború, zsarnokság, magántulajdon. Tehát nagyon sok mindent kell pótolnia egy erőszakos, lázadással és gerillaharcokkal tűzdelt galaxisban. Továbbá a fővegyész magával hozta régi szokásait anyabolygójáról, ami a precíz, szabályszerű életet illeti. Reggel hatkor munkára jelentkezik bárkinél, akkor is, ha nincs munka. Este hatig dolgozik, mint egy gép. Csak utána pihen és szórakozik, valamint a lázadás minden tagját eleinte az általa vélt rang és munkafolyamat szerint szólít meg (pl. Rachel Biztonságtechnikai Szektorvezető)

(Ha épp nincs "ólomköpenyben" és szubatomi szinten szűrni képes maszkban, kifejezetten csinos nő.)

Christobal Odlen, a "Hobó" - Akik alulról jöttek, feljuthatnak a csúcsra. Ugyan ez igaz fordítva is. Christobal Odlen a Köztársaság egy elismert tábornoka volt a klónháború idején, személyes jóbarátja a rylothi védelmi erők akkori parancsnokának, Vidh Heipának. A háború után viszont nyoma veszett és senki sem talált rá egészen kalandjainkig. Ekkor a hajdani dicsőséges Odlen tábornok egy koszos, büdös csavargó hajléktalanként tengődött alkoholgőzben pácolva és szintetikus szerekkel telepumpált vérrel a Coruscant mélyvilágának emeletnyi vastag mocskában, míg Heipa választott csapata érte nem jött, hogy elvigyék a Sápadt Herceghez. Azóta Christobal komoly rehabilitéáción esett át, és bár nem sikerült teljesen leküzdenie függőségét (a környezete vigyázz rá, hogy ne kerüljön tudatmódosító szer közelébe), sikerült összeszednie magát annyira, hogy értékes tagja legyen a lázadásnak. Christobal Odlen ugyanis okkal volt a klónháború tábornoka. Kiváló stratéga, ravasz és végtelenül lojális az övéihez. Lehetetlen felbosszantani, türelmes a gyengékhez, és jó pedagógiai érzékkel bír. Humorérzékkel is rendelkezik, legalábbis sokkal felszabadultabb, mint a kimért modorú Sápadt Herceg. Odlen tábornok múltja ködös és valahol szomorú: ő hajdan nem csak katonai vezető volt, hanem a Jedi Rend lovagja is, de még a háború vége előtt valami súlyos vétek miatt kizárták a rendből. Ezért is úszta meg Palpatine 66-os parancsát, akkor már a Coruscant mélyén fetrengett valahol. Odlen mélyen szégyelli a múltat és nem hajlandó beszélni róla. Viszont szívügye segíteni Heipának és legyőzni a Birodalmat, legfőképp a Birodalom élén uralkodó két Sithet.

(Az önpusztító életmód nyomott hagyott rajta, de szerencsére az elméje továbbra is éles.)

Lo Naifoe - Faja egyetlen ismert, élő tagja. Lo Naifoe súlyos terhet cipel, mivel kaminoi lévén népe áldozatául esett a klónháború utáni csapásnak, amikor a Birodalom kipusztította a Kamino-t, hogy senki se építhessen utána klónsereget ellenük. A kaminoi tudós szintén a klónozás technológiájának kutatója és tudósa volt, egyedül azért úszta meg a Birodalom leszámolását. mert nem tartózkodott a hazájában a csapás idején. Viszont a népirtás végképp elkötelezte őt bármilyen csoport ellen, mely a Birodalom vesztét akarja. Így került az Alderaanra, Bail Organa mellé, ahonnan aztán Heipa lázadó sejtjéhez csatlakozott, ahol végül külön kérésre maradt. Lo Naifoe egy végtelenül racionális elme, kizárólag a nyers tényekkel foglalkozik, gondolkodása kőmerev, rugalmatlan. Faji jellegzetessége, hogy hiú és sértődékeny, nem viseli, ha megkérdőjelezik a számításait, vagy ha valakinek kifogásolható a modora. A tudós kaminoi százalékos rendszerben mér fel minden lehetőséget és esélyt, mindezt fejben számolja ki, tehát matematikai képességei egy droidot is felülmúlnak. A génmanipuláció, klónozás és egészségügy terén tudása lenyűgöző. Csak mindenki másnak kell alkalmazkodnia hozzá és szeszélyeihez. Pl. ha valaki nem ejti ki pontosan a teljes nevét, nem reagál. Úgy veszi, ebben az esetben nem hozzá szóltak.

KT426 "Derek" - A háború legtöbb klónkatonája elesett a harcok alatt. Akik nem, azok a Birodalom Rohamosztagának tagjai lettek. Alig akadt néhány, mely nem tartozik egyik fenti kategóriába sem, de Derek pontosan ilyen. Ő még az első klónkatonák egyike, igazi "első generációs" veterán. Első ütközete a geonosisi csata volt, de a legnagyobb, legfontosabb harcokban majdnem mind részt vett az évek során. Kivételes tehetségének és számtalan bajtársa áldozatának, valamint a szerencsének köszönhető, hogy még mindig életben van. Derek nem számít személyiségét tekintve csodabogárnak a klónharcosok között. A háború végén ő is ugyan azzal a vasfegyelemmel hajtotta végre a 66-os parancsot, mint bármely más testvére. De a háború után, a Galaktikus Birodalom létrejöttével Derek szembesült azzal, hogy a Köztársaság, melynek engedelmességet fogadott, nem létezik, a jogutód meg nem egyenlő vele. Így Derek ismeretlen helyre vonult és évekig zsoldosként járta a galaxist, a fegyverével biztosítva a megélhetését. Mindenhol, ahol járt feladatát megfelelően elvégezte, ennyi neki elég is volt, míg nem találkozott Heipa szervezetével, mely azt az ígéretet nyújtotta számára, amire mindig is vágyott: a Birodalom legyőzésével visszaállítják az elveszettnek hitt Köztársaságot. Így Derek ismét fegyvert ragad, ezúttal Heipa zászlaja alatt. Személyiségét tekintve ő a tökéletes katona. Nem kérdez, nem bírál, minden parancsot precízen teljesít. Csak akkor mond véleményt, ha kérdezik (pedig érdemes meghallgatni őt, mert sokat látott harcos és ért a taktikához). Az egyszerű séma, ami mentén gondolkodik erénye mellett a hátránya is. Hiába kiváló bajtárs, kissé földhözragadt személyiség, túl sok újító jelleg nincs benne.

(Egy darabka halálos történelem. A páncél kopott, de jól működik.)

Alicia de Villon - A Serreno nemesi dinasztiái méltóságukon alulinak érzik, hogy rangjukhoz és vérükhöz méltatlan tevékenységet űzzenek. De az örökös lázadó természetű Alicia mindig is a család fekete báránya volt. Figyelmen kívül hagyva szülei rosszallását, a veszély kedvéért birodalmi TIE vadász pilótának állt. Ezt jó eredménnyel el is végezte, de az utána következő fegyelem és szabálymániás élet ismét nem nyerte el a vadóc lány tetszését, így a Flotta kötelékéből is dobbantott, így kötött ki a Sápadt Hercegnél. Alicia ugyanis átlátva a Birodalom hadiflottájának mentalitását, belátta, hogy maga az intézmény rossz. És persze a lelke mélyén lévő örök lázadó már csak a kihívás és a szabályok áthágása végett csatlakozott Heipa csapatához. Igazi lázadó egy igazi lázadásnak. Persze ezzel halálos ítéletet mondott magára a Birodalom szemében, de ez pont Aliciát egyáltalán nem érdekli. A fiatal nő szinte kérkedik a TIE-vadász pilótaruhájával, amit egyfajta dicsőséges elismerésként visel. Elvégre ő tudja igazán, milyen kemény ez a képzés. Bár örömmel csatlakozott a lázadáshoz és nem ragaszkodik görcsösen a származásához illő címekhez és viselkedési normákhoz, azért nehezen viseli, ha ugráltatják. Öntudatos, későn érő kamaszként nem viseli az olyan szabályokat, melyeket értelmetlennek tart. De bármilyen zűrös balhéban szívesen részt vesz, ha más nem, az adrenalin löket miatt.

(Alicia minden vágya egy saját TIE vadász)

Wico Holem - Wico Holem származási helye az Alderaan. Bail Organa szolgálatában állt, de a Felkelők Szövetségének megalakulásakor beosztották Heipa lázadó sejtéhez. Wico eredeti foglalkozása droidprogramozó és programfejlesztő volt. A magas, vékony, harmatgyenge férfi a fizikai erő és akrobatikus ügyesség tökéletes ellentéte, a mozgásos tevékenységek antitalentuma. Háta görnyedt, tartása emiatt hanyag. Kézügyessége szinte nincs, asztmája miatt erőléte a nullával egyenlő, ezen túl rövidlátó. Ellenben fejben nagyon ott van és szakmájához kiválóan ért, ezért kódtörőként is nagyon jól megállja a helyét. Sajnos ennyiben ki is merül a nagy tudása, mert bár az esze megvan ahhoz, hogy gyorsan tanuljon, Wico semmivel sem foglalkozik, ami nem érdekli. És csak két dolog érdekli: a szakmája, (tehát a programok, droidok, elektronikai szerkezetek) és a nők (főleg a lehetetlenül szépek). Utóbbihoz viszont a szociális kapcsolatokhoz is inkompetens kódtörő egyáltalán nem tud hozzászólni sem. Ha egy szép nő van a közelben, Wico dadogni kezd, és kerüli a szemkontaktust (hogy aztán meredt szemekkel bámulja a hölgy idomait, amikor úgy érzi, nem látják), szinte beleszeret bárkibe, aki nincs vele egy kategóriában. Egy szó, mint száz, Wico Holem egy örökszűz szakbarbár; gyenge, béna, gyáva, de legalább a pacifista elvei mellett végtelenül kitart.

(Mivel nem találtam olyan képet, mely kellőképp leírja őt, ezzel kell beérnünk.)

Alaric Fortuna - A Ryloth egyik kevésbé ismert titka a twi'lek nép hagyományos pokla: a rylothi Orgyilkos Céh. Alaric ennek a szervezetnek a tagja, akit Heipa kért ki a Céhtől, ők meg örömmel küldték el hozzá az egyik őstehetséget, akitől igyekeztek mihamarabb megszabadulni. Alaric ugyanis nehezen kibírható személyiség hosszútávon. Szinte fékezhetetlenül vad, veszélyérzete csak jelképes, viszont nagykamaszos dac és bizonyítási vágy bőven van benne, amivel kompenzálni akarja twi'lek szemmel alacsony termetét. Az ifjú orgyilkos egyébként igazán egzotikus megjelenésű, vörös bőrén a Céh belső hagyományainak megfelelő tetoválások vannak, könnyen rejthető helyeken (karokon). Kiválóan ért a közel és távolharci hagyományos fegyverekhez, a lopakodáshoz, rejtőzködéshez, rajtaütés szerű támadáshoz, lesvetéshez, tehát mindenhez, amire egy orgyilkosnak szüksége van. Egyedül a Sápadt Herceg tudja őt féken tartani, de neki sincs könnyű dolga vele. Alaric olyannyira elfogadja  Heipa helyét a ranglétrán, hogy mostanra személyes testőreként állt helyt (és fegyvert ránt bárkire, aki csak emelt hangon szól a Sápadt Herceghez), ha épp nem küldik valami kiküldetésre. Távollétét a testőrök jó néven veszik... amíg ugyanis "otthon van", őket terheli külön edzésekkel a végkimerülés határáig, mert nem elégedett az erőlétükkel. Az antiszociális twi'lek fiú egyébként megbízható barát és hűséges társ... ha hajlandó bárkit is elfogadni annak. Egyetlen háziállata egy Ahune nevű egzotikus, de rettenetesen elhízott fókaféle jószág.

(Kevesebb tetoválás, több penge. És kész is a Ryloth rettegett orgyilkosa.)

Dr. Avapai Dolpho - A galaxis népei gyűlölik és gyanakvással kezelik az alakváltókat. Képességük miatt azonnal a bűnözéssel kapcsolják össze őket, így egy alakváltónak nagyon nehéz beilleszkednie bármilyen társadalomba, ha önmagát akarja adni. Avapai sem járt másként, ő egész életét szégyenben, megvetésben élte, így kényszeresen szégyellni kezdte a származását és faját. Ezért emberi alakban (melyet egy nabooi szépségkirálynőtől "vett kölcsön"), hamis személyazonossággal végezte el az orvosi egyetemet egy peremvidéki bolygón, de a diploma megszerzése után munkához már nem jutott. Bármilyen felvételen az első egészségügyi vizsgálaton kiderült faji eredete, innentől senki sem hitte el, hogy valódi orvos, csalónak vélték. Az éhező Dolpho így véletlenül akadt egy csoportra, mely Heipa szervezete volt az egyik költözés idején. Megkísérelt ételt lopni twi'lek testőr alakban, és ez a tette változtatta meg az életét. Itt is lebukott, de Heipa meghallgatva a történetét úgy döntött, alkalmazza őt orvosként. Ezzel egy életre lekötelezte az alakváltó szakembert, aki vak fanatizmussal rajong a Sápadt Hercegért. Dr. Avapai Dolpho szent dologként kezeli orvosi esküjét. Akinek csak tud, segít, munkáját nagyon lelkiismeretesen végzi, türelmes és megértő. Általános kedvessége szinte már kínos, mert a lelke mélyén retteg attól, hogy reagálnának, ha megtudnák miféle ő valójában. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor egy küldetés során lelepleződött (a szükség hozta), de a várt megvetés elmaradt. Azóta is végtelen szeretettel viseltetik mindenki iránt, aki Heipához tartozik, kivéve talán Alaricot, akitől úgy retteg, mint senki mástól. De nem kérdéses, hogy bárki kerül súlyos állapotba, az emberalakban csodaszép doktornő az elsők között siet a segítségére, hogy megmentse az életét. Dolpho doktornő a befogadó közösség bajtársiassága ellenére nem tudta levetkőzni önutálatát. Valódi, hüllőszerű alakját olyannyira gyűlöli, hogy minden ébren töltött percében az embernői külsőt viseli, ami számára is tetsző. Ha tehetné, örökre ilyen maradna.

Hix Howitzer - Nem csak Odlen származik a Coruscant mocskából. Hix, aki mesterségét tekintve besurranó tolvaj és életművész, szintén erről az alja vidékről származik. Odlen küldetett érte, mert benne látta, hogy jól jöhet a lázadásnak és a defelnek is bejöhet a lázadó élet, ha más nem, a buli kedvéért. Mert Hix egy igen bohém figura. Szinte semmit sem vesz komolyan, a veszély számára inkább érdekes, mint kerülendő. Bár a szabályokhoz és a magántulajdon fogalmához elég lazán áll hozzá, de se nem anarchista, se nem kleptomán. Annyit és azt vesz el, amire épp szüksége van valamiért és eszébe sincs zűrzavarba dönteni a világot. Bármiből és mindenből viccet csinál, tekintélyt csak mértékletesen ismer el (Heipa kivételes, Odlen tábornokot továbbra is Hobónak nevezi és tegezi). A fekete szőrű defel csak egy különleges vizor segítségével lát a fényben, ez faji jellegzetesség. Kiválóan ért a settenkedéshez, lopakodáshoz, zárak nyitásához, csapdák felfedezéséhez és hatástalanításához. Egy besurranó tolvajnak az ilyesmi létfontosságú tudás! Viszont (főleg egy csapat vadkutya-szerűséggel vívott majdnem halálos kimenetű összetűzés óta) Hix betegesen fél minden kutyaforma állattól. Legjobb barátja Talanis Visputyin, akinek szabadidejében tapasztalt szintén vicces, derűs személyisége elnyerte tetszését.

Gasdamor klánbéli Gark - A galaxis egyik legharciasabb népe a mandalor. De nekik is van méltó ősellenségük, és ez nem más, mint a yautják vad, harcias népe. A Ragadozók nagyon kevesen voltak mindig is, de manapság fajuk szintén a kihalás szélére került, mert a Birodalom őshazájukat bekebelezve szinte teljesen kiirtotta őket. Gark a kevés túlélők egyike, aki nem volt hajlandó behódolni a Birodalomnak, és fejvadásznak állt. De a fejvadászcéhtől értesült arról, hogy van egy Heipa nevű twi'lek száműzött, aki a Birodalom ellen harcol, ellene keresnek valakit. Gark azonnal jelentkezett, meg is találta őt... és felajánlotta a szolgálatait. Azóta "Heipa klánbéli Gark" egyike a lázadás legerősebb harcosainak. Hűsége megingathatatlan a Sápadt Herceg iránt és abszolút gyűlöletet érez a Birodalom felé. Mi sem lehet ennél ékesebb bizonyíték, minthogy hivatalos rituálé keretében békét kötött Rachellel, aki manadlor lévén ősellensége lenne. Gark csak a vadászatnak, ölésnek él. Halálközpontú társadalma örökségét magában hordja és büszke rá. Becsületkódexe szent és sérthetetlen, aki mégis csorbát ejt a becsületén, párbajra számítson (ami ilyenkor minden esetben halállal végződik). A bestiális külsejű yautja kiváló harcos. Bár a szemtől szembeni küzdelemben is hatékony, jobban szereti becserkészni áldozatát, elvégre egy vadász civilizáció tagja.

GD0N "Gedeon" - Az Öreg Légy kedvenc droidja. És ezzel majdnem mindent elmondtam a jelleméről. GD0N (továbbiakban Gedeon) eredetileg közönséges, kissé elavult szerelődroid, de az Öreg Légy felturbózta kicsit, hogy sokoldalúbb legyen. A korszerűsítés mellett egy plusz extrát kapott: protokoll- és tolmácsmodult. Viszont Weettoo beleírta a dorid viselkedésébe a saját antiszociális személyiségének egy részét is, így Gedeon ugyan félig meddig protokolldroid is lett, de nem hibátlanul. Végtelenül bicskanyitogató megjegyzéseivel, minősíthetetlen jellemzéseivel bárkit ki tud hozni a sodrából (ezért szigorúan tilos neki Gark közelébe mennie). Mindenkit, aki nem droid "Húspofának" szólít és előszeretettel fogalmaz meg velős kritikát. Egyedül Heipával szemben tisztelettudó, az Öreg Legyet pedig Mesternek nevezi, mindenben aláveti magát az akaratának és nem tűr meg senkitől semmilyen, az Öreg Legyet érő kritikát. Bár sokaknak kedve lenne alkatrészeire robbantani őt, Gedeon mégis egyfajta érinthetetlenséget élvez: elvégre a bázis műszaki zsenijének legkedvesebb droidja. És aki nem akarja örökre magára vonni az Öreg Légy haragját, az gondolja meg, mennyire enged a kísértésnek...

(Kicsi, vacak, bunkó, de bántani nem szabad. Gedeon pedig ezzel tisztában van és vissza is él vele.)

Ahogy a történet halad és egyre több újdonság derül ki egyes karakterekről, úgy ez a bejegyzés is frissülni fog. Tehát amikor a sztori szerint is új dologra derül fény, érdemes ide visszanézni. :)

Rég írtam utoljára, ez tény. Úgy gondoltam, hogy most egy kicsit pihentetem a politika témát, már így is épp elég sok vérlázító dolog zajlik. Most ugorjunk fejest a szerepjáték világába!

Nem új dolog ez nálam, kb. 13-14 éves korom óta aktívan szerepjátékozom baráti társasággal fantasy, sci-fi, horror vonalon. Ez a bejegyzés nem az általános ismertetésre készült, csak beharangozom egy új bejegyzés-sorozat közeledtét, mely a Star Wars világában mesélt kalandjainkról szól majd. Mivel ez szerepjáték, ezért a rajongóknak üzenném, hogy minden sztorink szigorúan a Legendák közé tartozik!  Csak azért, hogy ne legyen ezért hörgős-morgós méltatlankodás. És most jöjjön maga az alaphelyzet:

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban…

… tizenöt év telt el azóta, hogy a klónháború véget ért és Palpatine császár kikiáltotta a Galaktikus Birodalom létrejöttét. A galaxisban bár helyre állt a béke, nyílt harcok nem dúlnak, akadnak, akik mégsem egészen elégedettek az új rezsimmel. Egyre több faj és nép veszíti el jogait, ahogy a Birodalom szubhumán létformának minősíti őket.

Vidh Heipa, a Sápadt Herceg száműzetésbe kényszerül, de nem mondva le ősei örökségéről és rangjáról, ellenálló csoportot szervez az ő jogos jussát elkobzó Birodalom ellen. Viszont szervezete apró, és nem rendelkezik olyan végtelen erőforrásokkal, mint a gyűlölt Galaktikus Birodalom. A twi’lek nemes ezért a nyílt harc helyett, bölcsen az árnyak közül csap le és terrorakciókkal igyekszik ártani a Birodalomnak, ahol csak tud.

De ellenállásán belül kialakul egy olyan különleges osztag, mely tehetséges emberekből áll. Sokfélék, számtalan különböző adottsággal és sötét titokkal, de egy dolog közös bennük: épp úgy gyűlölik a Birodalmat, mint a twi’lek herceg. Közös akcióik által, bár tényleges kárt nem tehetnek a végtelen zsarnoki hatalom ellen, talán mégis tovább tudják majd szítani az ellenállás és lázadó akarat lángját.

A galaxis jelenleg: a galaxisban nem meglepő módon a Birodalom az úr. És itt, ellentétben a filmekkel ennek az az oka, hogy a hadsereg pontosan lő, a tisztek nem hoznak hülye döntéseket, az űrcsatákban nem csak négy TIE vadász vesz részt. Ebben a játékban a Birodalom nyílt harcban nagyon kemény ellenfél. A Játékosoknak ügyeskedni, tervezni kell, mert a vakszerencse önmagában nem lesz elég az életben maradáshoz.

Még nincs egységes Felkelők Szövetsége. Akik a Birodalom ellen vannak, legfeljebb helyi szinten tudnak terrorakciókat véghez vinni. Ezek a csoportok nincsenek kapcsolatban egymással és nem is tudnak egymás létezéséről. Csapatunk egy apró lázadó sejt tagja, ami éppen csak kezdi kiépíteni bázisát, felmérni a lehetőségeit. a Játékosok akciói során derül ki, hogy mennyire sikerül ennek a kis sejtnek megerősödnie és felfutnia. A kezdetektől ismert két legfontosabb Nem Játékos Karakter (a képek más karaktereket ábrázolhatnak, csak iránymutatónak vannak!):

Vidh Heipa, a Sápadt Herceg: albínó twi’lek, 2,3 m magas, vékony alkatú. Hosszú, fekete-ezüst palást-szerű nemesi öltözetet hord, bőre hófehér, szeme vérvörös. A lázadó csoport vezére, a kezdeti felszerelésre az ő vagyonából jutott hozzá a csapat. Ezzel a kezdőlökettel viszont ki is merültek az anyagi források, Heipa viszont fanatikus gyűlölettel kész volt rátenni minden pénzét az ellenálláshoz szükséges felszerelés megszerzéséhez. A herceg barátságos a Játékosokkal és mindenkivel, aki hozzá hasonlóan utálja a Birodalmat. Kész volt birodalmi szökevényeket is bevenni a szervezetébe. Viszont viselkedése kissé távolságtartó, igyekszik érzékeltetni mindenki felé, hogy ő a vezér, aki parancsokat ad. Tanácsokat, észrevételeket szívesen meghallgat, de a végső szó minden esetben az övé és ebből nem enged. A Birodalom-ellenessége olyan szintű, hogy szerinte emberélet is feláldozható a nemes cél érdekében, főleg ha úgy lehet beadni a közéletnek a dolgot, mintha a Birodalom lenne a felelős a halottakért. A saját csapata tagjait igyekszik minden áron óvni, a névtelen tömegek halála viszont „a nagyobb jóért” elszenvedett járulékos veszteség csupán.

Weettoo, a „Öreg Légy”: nagyon öreg, sápadtszürke színű, ráncos testű toydary hím. Egyik szeme hályogos, ormánya összezuhant és csoffadtan lóg, agyara megsárgult, eltompult, egyikben akkora lyuk éktelenkedik, hogy egy cseresznye beleférne. Szerszámövet visel, melyen különféle kis táskák, szütyők lógnak, bennük mindenféle alkatrész és szerszám. Eredetileg csempész volt, de amikor kitört a klónháború, nyugdíjazta magát. Többnyire a kis ülőhelyén ücsörög, hosszú távon fárasztja a repülés is. Nagyon antiszociális, morgós, harapós természet. A droidokat viszont nagyon szereti, részben ezért többnyire szerelődroidok veszik körül. Pokróc természete ellenére bárkinek segít, ha úgy érzi, hogy munkájával a Birodalomnak tesz keresztbe. Világéletében gyáva alak volt, könnyen megfélemlíthető, amit utólag különböző műszaki és technológiai viccekkel torol meg (elvégre ő javítja a csapat felszerelését). A munkája árát minden esetben megkéri, de ez többnyire nem pénz. Van, hogy valamilyen kis holmit kér, ha nagy munkálatról van szó (és nem szimpatikus számára az illető ügyfél), akkor valami személyesebb tárgyat követel. Nem mintha hasznát venné, csak azért, mert tudja, hogy az ügyfélnek fontos. Érdemes vele jóban lenni, mert nagyon tehetséges a hajó-, droid-, fegyverjavítás terén, egy műszaki zseni. Egyetlen organikus barátja van, a Sápadt Herceg.

A további, sztori szemszögéből jelentős figurák is ebbe a bejegyzésbe kerülnek majd be, akár a lázadók, akár a Birodalom oldalán állnak. A több üléses játék ezekkel az alapokkal indult el, a következő bejegyzésben ismertetem az ellenálló sejt Játékos tagjait, egész pontosan a karakterüket. Ez a bejegyzés a történetek haladtával folyamatosan bővülni fog, ahogy újabb és újabb dolgok derülnek ki a karakterek személyiségéről, esetleges titkairól, múltjáról. Remélem lesz, akinek elnyeri ez a kis sorozat a tetszését. 