A csak pár éve megjelent Jurassic World első pillantásra belopta magát a szívembe (ez nem meglepő, köztudott, hogy nagy dinoszaurusz fan vagyok és szeretem a Jurassic Park filmek világát). Az első, legendás filmről már írtam és fogok még írni erről a kiadós ráncfelvarráson átesett filmről is, de most első lépésként egy jó adag spoilerrel bemutatnám a Jurassic World főgonoszát: az Indominus Rexet fizikai és pszichés szempontok szerint is!
Már az elején leszögezném: amikor először hallottam, hogy készül az új Jurassic Park folytatás, egyszerre vártam nagyon és tartottam is tőle. Előbbit tudjuk miért, az utóbbinak oka pedig a történet szempontjából nem vészes, de a köztudatban nagyon is káros mellékhatás miatt. A Jurassic Park harmadik részében szereplő Spinosaurus ugyanis (a film közegére jellemző módon) eléggé el lett túlozva, amit a nagyközönség olyannyira készpénznek vett, hogy egy évvel ezelőtt is(!) még folytatnom kellett egy felvilágosító jellegű vitát a Spinosaurus filmbeli és tudományosan tényleg ismert tulajdonságairól. Ezek után valahol jogos volt az enyhe parám, hogy milyen még egy T-rex gyalázónak kicicomázott ősállatot mutatnak majd meg, amitől mindenki megvész majd, és tovább igyekszik a „lassú-buta-egyáltalán-nem-ragadozó-dögevő-Tyrannosaurus-valójában-nem-is-rex” sztereotípiát táplálni? Nos, a Jurassic Worldben megjelent a gigászi hús-és fogrettenet, de végre olyan csavarosan oldották meg a létének és képességeinek okát, hogy az ötlet előtt kalapot emeltem. És most lássuk végre, mi fán (egész pontosan lombikban) termett az Indominus?
Az Indominus rex neve magyarra fordítva „Rettenthetetlen királyt” jelent (vagy valami hasonlót). Egy mesterségesen, génmanipuláció által létrehozott genetikai hibridről van szó: az alapgenom egy T-rexé, a többit titkosították; a film eseményei közben egy-két lényeges és érdekes dolog azért még kiderül róla:
Fizikai tényezők – az Indominus nagyrészt T-rex, de tartalmaz egy jó adag Velociraptort is. Az InGennek szándékában állt akkora húsevőt alkotni, ami abszolút szenzációt garantál, ezért a méreteit is igyekeztek felturbózni. Tintahal DNS-t is kapott, hogy bírja a rövid idő alatt zajló, intenzív növekedést. Felnőve 15 m magas(!) lenne, ami a T-rex magasságának több, mint a duplája. Ezen túl levelibéka DNS által igyekeztek a trópusi éghajlathoz alkalmazkodó képessé tenni. Külsőre az Indominus rex albínó. Fehér bőr, vörös szem, csontkinövések a koponyán, nyakon, háton, jól fejlett mellső végtagok négy ujjal, mellyel markolni is képes. Az Indominus állkapcsa kevésbé erős, mint a T-rexé, a pofa keskenyebb, ez enyhe raptor-beütést ad neki. Táplálkozását tekintve mégis inkább a T-rexhez igyekszik húzni (mely gond nélkül képes volt elfogyasztani és megemészteni a csontokat is), de a fogazata kevésbé alkalmas a csontok összetörésére, tehát a filmben látott bestia fogászati szempontból kész katasztrófa. Halálos, de akkor is szörnyű állapotban vannak a fogai. Még szerencse, hogy „dinoszaurusz” lévén, ő is folyamatosan váltja a kihullott/elhasznált fogazatát. A film eseményekor az Indominus még maximum öt méter magas, kicsit hosszabb és karcsúbb testalkatú a T-rexnél. Tehát kijelenthetjük, hogy bőven nem érte el a várt felnőttkorát, vélhetőleg még csak kölyök. Háromszor nagyobb is lehetett volna…
Az Indominus létrehozásához mint fentebb írtam, több különböző állat DNS-ét is felhasználták, ami magával hozott néhány érdekes másodlagos képességet. Képes változtatni a testének színét és mintázatát (tintahal), sőt, még a testhőmérsékletét is (levelibéka)! Ezekkel a tulajdonságaival tudatosan bánik, tehát intelligenciája olyan magas szintű, ami már az amúgy is fiktív dinoszaurusz esetén is szürreálisnak hat. (Az a szökési mód, amit kiagyal még egy embernek is szép terv lenne!) Egyaránt képes T-rexként és raptorként kommunikálni. Külső ragadozó-jegyeit az InGen laboránsai mérhetetlen mértékben fokozták, de ez nem megoldható mellékhatás nélkül. Értem ez alatt a viselkedésben beálló változásokat. És itt következik a blog egyik agyfrásza: egy fiktív lény pszichológiai elemzése!
Lélektani tényezők – Az Indominus rex egy genetikailag összeturmixolt szörnyeteg, melynél fontos volt, hogy minél nagyobb, veszedelmesebb megjelenésű legyen. A ragadozó jegyek felerősítése viszont a viselkedésre is kihat. Az Indominus pedig (elmondhatjuk nyíltan) a dinoszauruszok igazi, megtestesült pszichopatája. Értelmi képességei lehetővé tették számára a jellemfejlődést, vagy a jellem torzulását. Az Indominus két olyan dinoszauruszból van összetákolva, melyek (a legfrissebb tudományos vizsgálatok szerint) családban/csapatban éltek és az InGen biztosította is az ehhez szükséges állapotot. Eredetileg kettő példányt sikerül kikelteni a tojásból, de az egyik végül megölte és megette a testvérét. Már itt megmutatkoztak a lélektani zavarok előszelei.
Feltétezlehető, hogy az Indominus nagyon súlyos identitás- és személyiségzavarral él, ráadásul rettenetes a vérszomja. Kiszámíthatatlan őrjöngésre hajlamos természete miatt daruval emelték be zárt kifutójába a húst, tehát ez az állat magányban, fogoly-szerepének teljes tudatában élt és növekedett, egyetlen pozitív „kapcsolata” a kaját rendszeresen beemelő daruval van. A kifutóján túli világot egyáltalán nem ismeri. Így amikor sikerül meglógnia, a szó szoros értelmében tombolni kezd. Minden embert és állatot elpusztít, de prédái javát nem eszi meg: ahogy a filmben is mondják, sportból öl. A dinoszauruszok között is többnyire nagytestű, lassabb állatokra csap le (talán mert azok nem tudnak előle elmenekülni), pl. Apatosaurusra és Ankylosaurust is gyilkol. Ez utóbbit ötletes módon felborítja, hogy a védtelen has felől támadhasson, tehát az Indominus rex nagyon jól tud rögtönözni. Problémamegoldó képességei lenyűgözőek, kár, hogy a féktelen pusztítás öröméért teszi mindezt. Szintén figyelemre méltó megoldás részéről az a jelenet, ahol a rá uszított raptorokkal kommunikál, átveszi a vezéri posztot és az emberek ellen fordítja őket. Hatalmas méretei, intelligenciája és fél-raptor mivolta miatt képes ezt is véghezvinni.
Ami a film végére világossá válik még: az Indominus rex zsarnok. Nem tűr az alárendeltektől semmilyen ellentmondást (ami a domináns, alfa egyedeknél gyakorlatilag természetes és elvárt dolog), az engedetlenséget minden esetben halállal torolja meg. Itt már a raptoroknak is kitűnik, hogy az Indominus lehet hatalmas és erős, de vezérnek csapnivaló. A szörny tehát testben és lélekben is bestiális. Nem adja fel soha, addig harcol, amíg győz, vagy elpusztul.
A film végi epikus küzdelem a T-rex és az Indominus között számomra mámorító volt (amíg maga a konkrét csata zajlott). A T-rex mellett ott volt borzasztó ereje, főleg az állkapcsában, hatalmas, csonttörő fogaiban. Az Indominus viszont nem kevésbé erős és nagy, ráadásul neki fejlett, hatalmas karmokkal ékesített mellső végtagjai plusz előnyt adnak és bár harapása kevésbé erős, mint a T-rexnek, az intelligenciája és harci tapasztalata bőven túlszárnyalja a Tyrannosaurust (amelynek eddigi legnagyobb ellenfele egész életében egy kecske volt, míg az Indominus végigharcolta a park majdnem fél nagytestű dinoszaurusz-állományát). Aki filozofikus hangulatban van, az láthatja a két fél harcában a régi, de ép vs új, de őrült brutális összecsapását, melyben a győztes mindent visz. És bár az új hibrid hamar dominál, a külső tényezők együttese végül legyűri a pszichésen (és addigra fizikálisan is) erősen megviselt bestiát. A külső tényező egy raptor és egy túlméretezett Mossasaurus még nagyobb állkapcsa volt ez esetben.
Összefoglalva: a Jurassic World maga egy remek film (szerintem) és az Indominus rex is egy jól kidolgozott főgonosz-állat lett végül. Megvolt a nosztalgiafaktor, az új borzongás és egy ügyes módja annak, hogy felmutassanak egy új főszörnyet a megszokott T-rex mellé. 2018-ra ígérik a második részt, amiről még nagyon homályos utalások vannak még, de a biztató (újra)kezdésből kiindulva végre optimistán várom mi lesz a folytatás.
