Figylem! A most következő bejegyzés ideális táptalaj lesz a gyűlölködő fröcsögésnek, szőrszálhasogatásnak, vagy csak szimpla paradoxon-kutatásnak. Természetesen nem kell velem egyetérteni, ez a bejegyzés nem más, mint egy észrevétel az elmúlt évek tapasztalatai alapján
Előbb, vagy utóbb mindenkiben kialakul a véleménye közéleti, vagy politikai kérdésekben. És idővel mindenki eljut oda, hogy így-úgy definiálni tudja eszmerendszerét, politikai véleményét, vallásosságát. Sokat agyaltam rajta, hogy a jelenlegi politikai rendszerben hogyan azonosítanám magam, nyersebben fogalmazva: melyik párthoz húznék inkább? (erre még visszatérünk!)
Veszélyes vizekre evezett ez a blog is. A politika mindig hálátlan téma, több ellentétet szül, mint egyezést kínál. De a politika az életünk része kamaszkortól fölfelé, nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Hogy világossá tegyem, én hova sorolom magam ezen az ingoványos talajon, kövessük figyelemmel Malkáv életét az elmúlt tíz évre visszamenőleg.
2007, a távoli múlt. Malkáv 17 éves, humán szakközépiskolás. A politika egyáltalán nem érdekli, éli a maga kis világát. Saját magára egyfajta modern hippiként gondol, a nagyvilág felé kizárólag pacifizmussal nyilatkozik és hangoztatja: "Nem érdekel a politika, igyekszem politikamentesen élni." Ez még helyén is van, Malkáv ekkor éli kamaszkora csúcspontját, bármi jobban érdekli, mint egy rakás öltönyös szájkaratéja a parlamentben.
2010, a távoli múlt. Malkáv 20 éves, OKJ mentőápoló képzés félidejében van. A szakmába való mélyebb betekintés és a sok gyakorlat rálátást ad neki a magyar egészségügy helyzetéről. A szerzett tapasztalat eléggé lesújtó. Egy év múlva, a képzés vége felé ő hoz tűt a kórháznak, mert az osztályon nincs elég (ez extrém ciki)! A politika mocska sötét fellegként telepedik fölé, de Malkáv igyekszik optimista lenni. Elvégre mentőből országos szintű hiány van...
2011, a távoli múlt. Malkáv mentőápoló végzettséggel a zsebében munkát keres. Végre szakmát szerzett (méghozzá egy értékes szakmát), de nem tud vele elhelyezkedni. Ekkor szakad rá a politikai retekzuhany: hiába van hiány mentőből, a létszámstopp belerondít a palacsintába. Végigjárja az összes alternatív mentőszolgálatot Budapesten és beadja jelentkezését Dunaújvárosban is, hátha ott akad neki hely... sikertelenül. Megszámlálhatatlanul sok jelentkezés és állásinterjú következik (nem csak szakmában), a önkormányzat munkaügyén is számtalanszor fordul. Szintén eredménytelenül. Ekkor már gyűjteni kezdi a közéleti információt a média és személyes beszélgetések segítségével. Választ keres arra, hogy miért úgy alakult minden, ahogy végül lett.
2013, a távoli múlt. Malkáv protekcióval(!) élete első állásához jut. Erről már írtam korábban. Lesújtó, hogy ilyen melóhoz is ismeretség kellett. A következő években Malkáv igyekszik a felszínen maradni és pénzt is keresni, habár ezek nem mennek valami könnyen. Közben emészti magában a papi hivatás kérdését is, de ez most politikától független dolog, tehát nem a bejegyzés tárgya.
2016, a közeli múlt. Az év telén Malkáv hazakényszerül Nyíregyházáról. Mivel a szemi kérdése meghatározhatatlan ideig húzódhat, ismét állást keres. Előzőleg portásként dolgozott (szintén segítséggel). A politikai események árhulláma ide-oda veti szerencsétlent, de Malkáv már rég túl van az antipolitikai-neohippi korszakon. Elkezdi megfogalmazni véleményét és identitását ezen a téren is. A gondos és precíz döntés érdekében utánajár a témának.
2017, napjaink. Malkáv kisemberként él és dolgozik, de úgy érzi, megérett az idő, hogy kifejezze álláspontját ezzel az egész mocsokkal kapcsolatban.
Szóval, felmerült a kérdés: hova sorolnám magam politikailag? A válasz a következő:
Én, (Malkáv) baloldali, keresztény konzervatív vagyok.
És most kezdődik a köpködés. Vegyük sorra a dolgokat!
Miért éppen baloldali? Azért, mert inkább személyben gondolkodom, mint egységben (pl. család), az egyetlen ember is épp úgy számít, mint egy egész család. Azért, mert szerintem mindenkinek kijár a megfelelő segítség (lehet, hogy joga van a csövinek éhen halni és megfagyni az utcán, de élni is van joga). Azért, mert nem tudom elfogadni a társadalmi elit létjogosultságát (és a kemény küzdelmüket, hogy önmagukat segítve kizárjanak mindenki mást a feltörésből). Azért, mert komoly fenntartásaim vannak a társadalmi tekintély megkérdőjelezhetetlenségét illetően és fenntartom a jogot, hogy kételkedjek a hierarchia működésében, ha egyszer nem megy jól. Azért, mert felháborít a társadalmi osztályok közti szakadék és annak tágítása (akár megbecsülés, akár fizetség terén). Azért, mert látom az elnyomott dolgozó réteget (munkásosztályt) és azt, ahogy kivesézik a fehérgalléros ingyenélők. Egyenesen gyomorforgató dolog számomra.
Miért éppen konzervatív? (A keresztény adott dolog számomra.) Azért, mert hagyományt és tekintélyt kizárólag az Egyháztól fogadok el. És tőle is csak azért, mert van alapja. És persze ha egy-egy egyházi döntést hibásnak tartok, fenntartom a jogot, hogy megkérdőjelezzem a döntés helyességét. Kételkedni nem bűn! Persze ez nem illő gondolkodás bizonyos körökben, ezen a téren anarchistának tarthatnak. :)
És hogy jön az, hogy keresztény ÉS baloldali? Nem jobbra illene húzni ekkor? Egyáltalán nem! A kettő nem zárja ki egymást. Én az eredeti, szélsőségektől mentes baloldali gondolkodásról beszélek. A szocializmus egyházellenessége számomra sem korrekt. De egy szélsőséget sem tartok helyesnek, akár jobb-bal, vagy liberális!
De Malkáv, ilyesmi, amiről te beszélsz, nem létezik a közéletben! Ez a bajom nekem is. Engem senki sem képvisel a parlamentben, de attól még ezt a nézetet osztom. Persze ez megnehezíti a választásokat számomra a jövő évben (mert ez ahogy most van nem maradhat, de kit helyeznék az élre helyettük?).
Összefoglalva: politikai nézetem egyfajta keverék. Akad jobb- és baloldali, de még liberális részlet is, amit elfogadok, de összességében a szívem inkább balra húz. Az elnyomott, lenézett munkásosztály felé. Ettől nem tartom magam kevésbé kereszténynek, vagy hazafinak. Magyar, görögkatolikus keresztény vagyok, kérem szépen! Lehet állítani, hogy a fentiek alapján miért nem vagyok egyik sem, de fölösleges ezen pörögni.
Egy utószónak szánt dalt még küldenék a narancsszín tiszti karnak:
