Az elmúlt hónapokban sok minden történt és ma sajnos egy igen szomorú hír is ért. De az utóbbi időben (bár nem jelent meg bejegyzés, ettől függetlenül) írtam, ha eszembe jutott ez-az. Most van időm arra, hogy megjelenítsem az eddig összegyűlt gondolatokat.
Szeptember 21 Máté apostol és evangélista ünnepe (jó, egy kicsit haza beszélek :D). Egy érdekességre hívnám fel a figyelmet az apostollal kapcsolatban. Az Evangélium Máté szerint így fogalmaz:
„Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: - Kövess engem! – Az fölkelt és követte őt.” /Mt 9,9/
(Egy apró betűs megjegyzés: A szinoptikus Evangéliumokban csak itt nevezik a vámost Máténak. Márknál és Lukácsnál Lévi néven szerepel. János pedig nem említi.)
Rövid, nem túl pörgős részlet. Mégis van mit kibogozni belőle, elvégre nem árt tudni, mit jelentett ez a fölkeléses-követéses dolog.
Abban az időben Izrael a Római Birodalom fennhatósága alá tartozott. És mint provincia, nem mentesült a császárnak járó adótól. A rómaiaknak járó adó begyűjtése a vámosok dolga volt. Az adóbehajtás sosem volt a nép(ek) körében szeretett dolog, így Izraelben sem örültek a vámosoknak, akik nem csak simán beszedték a pénzt, hanem a saját megélhetésük biztosítása végett egy kis plusszal is lenyúlták az embereket. Továbbá ők forgalmazták a római pénzt is, ami abban az időben a korabeli zsidók szemében tisztátalan volt. Ennek oka egyszerű: a római pénzen a császár képe szerepelt, akit a római nép isteni szinten imádott és ez elvárt volt a provinciákon is; már pedig ez Izrael népének szemében bálványimádásnak számított, hiszen egy az Úr, az Isten. Összefoglalva: a vámosok általános közutálatnak „örvendezhettek”, egyrészt a lakosokból kipréselt adó (és plusz bevételek) miatt, másrészt azért, mert a római pénzzel való gazdálkodás miatt bűnösnek és tisztátalannak számítottak. És a törvény szerint tisztátalan bűnöst még érinteni is tilos volt.
Máté tehát vámosként kereste kenyerét és vagyonát. Mert minden bizonnyal jól megszedte magát, mint a munkakörében ez általános volt. Tény, hogy utálták, megvetették, de hol érdekelte volna ez őt? Elvégre a vámos munka baromi jól fizet és stabil egzisztenciát ad. És mégis, egyszer csak jön egy fazon, aki szemmel láthatóan csóró, semmi extrém jellegzetessége sincs, közli vele, hogy „Kövess engem!” és Máté szó nélkül, azonnal ott hagy mindent: a karrirerjét, a vagyonát, még az otthonát is! Csatlakozik egy nincstelen idegenhez csak azért, mert hívta őt. Ez így elég furán hangzik. Nem csoda, mert tényleg az.
Biztos látta azt, amit sokan nem. Ez nem Máté érdeme, vagy különleges képessége: egyszerűen megérezte, hogy Isten hívja. És kész volt mindent feladni, ami eddig stabil és jól jövedelmező volt az életében. Ez azért szép teljesítmény! És biztató jel számunkra is. Jézust mindenféle közegből származó emberek vették körül. Már az apostolok is mindenfélék voltak. Halászok, vámos, művelt ember, tehát Jézus nem társadalmi rang szerint kereste ki a tizenkettőt. Tehát az is mindegy, mi kik vagyunk (milyen háttérrel), honnan jöttünk, a lényeg, hogy bármikor csatlakozhatunk Jézushoz. Pláne, ha hív!