Heipa herceg egy előzetes egyeztetés után Odlen tábornokra bízza egy, a Korribanon lévő kaminói klónüzem megkeresését célzó csapat összeállítását. Odlen ki is jelöli a szükséges résztvevőket: Alicia, aki pilótaként hozza-viszi a csapatot, Talanis fővegyész, aki előzetes képzést kapott Lo Naifoei-től a klónüzem állapotának felmérésére (a kaminoi túl értékes ahhoz, hogy magukkal vigyék az ismeretlen területre, tehát egyelőre marad), továbbá Hix, a defel mestertolvaj (elvégre kell valaki, aki ért a betöréshez). Christobal kiköti, hogy az érzelmileg instabil és szeszélyes Vilcent NEM jöhet velük a Korribanra, jobb őt valahova egészen máshova elküldeni, mondjuk a Naboora valami üzleti ügy kapcsán. Heipának van is ötlete, hogy miért küldje oda a csempészt, de pechjükre Vilcent, aki pont arra jár, hallja a beszélgetést. Nagyon is felkelti a kíváncsiságát, hogy mi lehet a Korribanon, amitől őt ennyire távol akarják tartani… így úgy dönt, ha máshogy nem, majd óvatosan követi a csapat hajóját.
Odlen ezután összehívja a leendő expedíció tagjait. Már épp belemenne a feladatok részletezésébe, amikor Corilin kapitány is benyit és érdeklődik, milyen túra készül éppen? Odlen megkísérli lerázni, a Naboora küldené a koréliait, látszólag Vilcent meg is érti és távozik (eszében sincs kihagyni a tiltott bulit). A nem-Jedi tábornok biztos ami biztos, a bejárathoz ülteti Hixet, aki az egész eligazítás alatt egy Heipa készleteiből lopott jukkha-gyümölcsöt majszolva vakarózik bőszen, elvégre akinek az egész testét bunda takarja, az hajlamos lehet a bolhásodásra…
Rövid készülődés után (ahol Visputyin derűs köszöntése sem teszi barátságosabbá az időközben felépült Öreg Legyet*) eljön az indulás pillanata. Az útra azt az alderaani hajót viszik, amelyet Bail Organától kaptak az előző akcióban. A felszállás gond nélkül megy, de a hiperűr útvonal kiszámítása már nem zökkenőmentes: az úti cél egy ugrásból nem megközelíthető, a rendszer nem képes pontos és biztonságos útvonalat kikalkulálni. Odlent annyira nem lepi meg a hír, ő tudja, hogy a hajdani Sith Űr mindig is nehezen megközelíthető volt. Ahol kell, majd ő besegít a navigációban.
A csapat távozása után Vilcent is szó nélkül belép a Veszett Vanir nevű szeretett hajójába és helyet foglal a pilótaülésen, ahol igazán otthon érzi magát (a Davidtől örökölt Kistetű lelkes csipogását simogatással jutalmazza) és beindítja a hajó hajtóműveit. Az ekkor érkező hívásokra ügyet sem vetve, a korábban ellesett kódot betáplálva az alderaani szállító után indul. Ő is szembesül a hiperűr-problémával, de nem agyal rajta sokat, majd lesz valami…
Amíg tart a kiszámított utazás, Odlen tábornok röviden beszámol a csapatának a Korribanról és a sithekről, tisztességesen ráhozva a frászt Aliciára, aki szinte babonás félelemmel viseltetik a démonian gonosz sithekkel szemben. A nem-Jedi tábornok viszont kiköti, hogy az üzemre szükség van a veszély valódiságának ellenére is, és ő személyesen is vigyázni fog a csapatra. Hix (még mindig sokat vakarózik) és Visputyin (kizökkenti Christobalt az „Odlen Telepvezető Helyettes Tábornok” megszólítással) kétfrontos kérdészuhatagának igyekszik helytállni, neki is fontos, hogy mindenki tisztában legyen a Korriban kockázatával. Az utazás rizikós részéhez érve transzba merülve, az Erő vezetésével utasítja Aliciát, hogy manőverezzen, így veszélytelenül eljutnak a célig (Vilcent a számára még ismeretlen-ismerős megérzésére hagyatkozva, végtelen szerencsével tudja őket követni).
A Korriban egy sivatagos, barátságtalan, kopár bolygó, de nem ez teszi igazán ijesztővé. Ahogy közelednek a felszínhez, a csapat minden tagját elfogja egy gyomorszorító, émelygős félelemérzet, ami a csapat pár tagjánál olyan szintű rosszullétet eredményez, hogy elfogja őket a hányinger, amit nem is tudnak végül féken tartani. Odlen biztosítja a csapatot, hogy ez a bolygó gonosz kisugárzása miatt van. Egyre növekvő félelemmel haladnak tovább. A szenzorokkal hiába kutatnak értelmes élet és fémszerkezetek után; a rendszer nem tudja értelmezni az adatokat, amire még sosem volt példa. Szerencsére a Wicco által kinyert koordináták a rendelkezésükre állnak, így a romos zikkuratok és szobrok fölött elsuhanva a cél felé igyekeznek. El is jutnak egy homokkal, sziklákkal teli völgyig, az azt határoló sziklafalba vájt hatalmas barlangbejárathoz. Szerte a völgyben hatalmas humanoid szobrok állnak, a sziklafalba is domborműveket faragtak szorgalmas kezek. Ismeretlen nap fényében lépnek le a hajó rámpáján. A barlang bejárat egy sziklába vájt sírhelyet rejt, a koordináták szerint az üzem a barlangban kell legyen. Odlen megbízza Hixet, hogy mint besurranó tolvaj, derítse fel a bejáratot és környékét. Ne hősködjön, ha veszélyt szimatol, azonnal jelezze és térjen vissza. A defel tolvajnak azonban inába szállt a bátorsága és esze ágában sincs egyedül eltávolodni a csoporttól. Így Alicia vele tart, csipkelődve társa gyávaságán. Egymást piszkálva, de társaságuknak titkon örülve fel is derítik a bejáratot és környékét, de nem találnak sem csapdát, sem egyéb veszélyre utaló jelet. Ezt jelentve, Odlen már épp meghozná a döntést a barlangba való belépésre, amikor a kiváló hallással megáldott Hix hajtóműdübörgést vél hallani. Nem tévedett, ekkor dübörög el fölöttük a Veszett Vanir és egy kecses kör leírása után nem messze tőlük landol. Vilcent mosolyogva lépked a rámpán és figyelmen kívül hagyja Odlen tábornok számonkérését, mi szerint ez a bolygó a legkevésbé sem a Nabbo, ergo mit is keres itt? Így végül nincs mit tenni, a csapat plusz egy fővel bővülve belép a sírhelyre.
(A bolygó halott, kopár felszíne első ránézésre hideglelős... másodikra is.)
A barlangsír hatalmas belső térrel rendelkezik. Sötét van, de ameddig a fény eljut, hatalmas faragott oszlopokat látnak, melyeken ismeretlen írások és faragványok vannak. Ugyan azokat a humanoid nem ember alakokat ábrázolja, akikről Odlen közli a többiekkel, hogy így néztek ki az ősi sithek. A Sötét Oldal szolgái voltak ők, és ennek a fajnak a nevét, titulusait vették át azok a bukott Jedik és leszármazottaik, akik manapság a Birodalom élén terrorban tartják a galaxist. Hix kiszúr viszont egy nem sithet ábrázoló szobrot a csarnokban, mely kétség kívül ember nőt ábrázol… Christobal visszaemlékezve az erről az időszakról tanultakat, kellemetlen gyanút érez. Ekkor éles reccsenés hallatszik: valaki rálépett egy hosszú, vékony csontra. A padlón szétszórt csontok hevernek, valami humanoid, nem ember, de nem is sith-szerű fajé… leginkább olyan, mint a kaminoiak. A maradványok több helyen töröttek, némelyiken fognyomok éktelenkednek (ahogy erre Vilcent felhívja a tábornok figyelmét). A félhomályban fel is sejlik a roppant klónüzem, melyet anno a kaminoiak itt helyezhettek el, majd nem sokra rá meg is haltak… de mi okozhatta a halálukat?
Erre meg is kapják a választ, amikor egy tucatnyi, kutyaforma, pikkelyes testű, csonttarajos bestia támad rájuk sárgán izzó szemekkel, hatalmas állkapcsukban számtalan halálos agyarukat csattogtatva. Odlen zöld pengéjű fénykardja sziszegve aktiválódik a nem-Jedi kezében (megkísérel az Erővel egyesülve harci transzba jutni, de a Korriban Sötét Oldaltól bűzlő kisugárzása miatt ez nem sikerül), a többiek is pillanatok alatt fegyvert rántanak, hogy fogadják a szörnyek rohamát. Az első pillanatok nem biztatóak: bár Christobal sikeresen kitér az őt támadó lény ugrása elől és le is vágja a fenevadat, Hix nem szerencsés. A defel nem tud időben elrejtőzni az árnyak közt az éjjeli sötétben is jól látó tuk’aták elől, és az egyik állat rá is veti magát a defele, felborítva őt, majd a torkát kezdi marcangolni. A többiek szerencséjüknek és ügyességüknek köszönhetően el tudják kerülni a sírőrző bestiák támadásait. Vilcent és Alicia halálos pontossággal lövik a lényeket, habár ők is szembesülnek meglepetéssel: a tuk’aták is gyakorlottak lehetnek a sugárvető elleni harcban, mert amikor el tudnak ugrani a fegyverek elől, hajlékony farkukkal is félreütik a sugárvetőket. Visputyin fővegyész most veszi nagy hasznát annak, hogy az acheroni kolónia kiváló labdajátékosa volt: gránátként, vagy kislabdaként dobálja savval teli fioláit a szörnyekre az egyik kezéből (egyszer nagyon sikeresen, kimarva egy állat szemeit), a másikkal sugárvetővel lövöldöz (kevesebb sikerrel, itt még van mit tanulnia Alarictól). Intenzív, izzasztó küzdelemben végül mindegyik bestiát sikerül megölniük (Alicia pilótaruhája megsérül a küzdelemben, ami mélyen felháborítja a nemesi sarjat), amire sajnos szükség is van: a tuk’aták nem éreznek félelmet és halálukig támadnak, eszükben sincs elmenekülni a nyilvánvalóan vesztes helyzetben sem. A csata után egyből Hixhez sietnek, aki cudar állapotban van. Rengeteg vért vesztett és épp elvesztette az eszméletét. Talanis és Alicia is jártasak az elsősegélyben és ketten együtt stabilizálni tudják a defelt (kellett is a csapatmunka, mert a fővegyész a csata utáni zavarban véletlenül savas fiolához nyúlt fertőtlenítő helyett, de Alicia időben szólt) és ketten együtt visszaviszik a hajóra súlyosan sérült társukat. Épp visszaérnek, amikor az összes jelenlévőt egy borzalmas érzet fogja el: valaki most ébredezik, egy igazán gonosz akarat… ekkor mindenkinek saját, személyre szóló látomása támad:
Alicia – Ősei otthonában van, a pilótaképzés előtt. Szülei épp igyekeznek őt lebeszélni arról, hogy származásához és nemesi véréhez méltatlan ostoba hobbiba kezdjen bele, de a lány ragaszkodik az elhatározásához, mert ez érdekli…
… éppen végzett az akadémián, mint képzett TIE pilóta. Kezében az eligazítás, egy ismeretlen járőrhajóra osztották be kísérőnek. Évfolyamtársa épp lelkesen mondja neki, milyen jó lesz majd kalózokat, inhumán söpredéket lőni halomra…
… abban az erdőben van, ahol nemrég járt, a hutt gengszert bolygóján. A hődetonátor robbanása hatalmas lyukat vájt a talajba, felfedve egy ősi föld alatti folyosószakaszt. Alicia hiányos öltözetben, de fegyverrel a kézben a kráterhez siet. Társai eszméletlenül hevernek a törmelékek közt, a két merénylő viszont életben van és ébredezik. Ekkor hosszú, sötét köpenyben lévő, albínó ember nő szólítja meg őt: azt javasolja, álljon bosszút a társaiért és ölje meg a támadókat, amiért megölték a társait. Alicia nem tudja, kicsoda ez az idegen, nem is igazán érdekli mit mond. Fegyverét rászegezi, de ekkor a látomás megszakad. Ismét a korribani sírboltban van, de rettenetes haragot érez, ami nem az övé.
Talanis – Éppen belép egy szerelőcsarnokba az Acheronon, amikor jelentik neki, hogy a hajójának üzemanyagcellája átlyukadt, a kristály felemészti a cella burkolatát. A fővegyész azonnal elrendeli a szükséges protokollt és elindul, hogy személyesen is intézkedjen…
… a nap végén, műszak után a kantin felé tart a jól ismert, szűk és alacsony folyosón. Egy szomszéd boxban viszont meghallja pár vegyésztársa beszélgetését. Aggódnak érte, nem hiszik, hogy élve eljuthat a Köztársaságig, ez eddig senkinek sem sikerült. De már megépült a hajó, indulni kell. Van aki optimista a küldetést illetően, bátorítja is a többieket, hogy higgyenek: Talanis tehetséges, ő eléri majd Coruscantot, lesz segítség, ezért megéri majd két hétig éhezni (a megfeszített pluszmunka és elvont erőforrások ellenére csökkenteni kellett az élelmiszer fejadagokat, hogy legyen útravaló a fővegyésznek). Ekkor Talanis is meglátja maga mellett az albínó ember nőt, aki kifürkészhetetlen vörös pillantással méricskéli őt. Azt mondja, hogy Talanis mondja le az utat, maradjon az övéi között, tudja, hogy ez a küldetés felesleges… és Talanis tényleg tudja: nincs Köztársaság, a Birodalom nem szerezhet tudomást erről a bolygóról, Heipa apró ellenállása meg nem tud segíteni az Acheron lakóinak. De az előírás szent és sérthetetlen, meg egyébként is: az idegen öltözete nem felel meg a helyi szabványoknak! Ahogy megérik benne az elhatárolódás az idegentől, a látomás megszakad. Ismét a korribani sírboltban van, de rettenetes haragot érez, ami nem az övé.
Vilcent – A koréliai rengeteg apró víziót lát, melyek kaleidoszkóp-szeren váltakoznak. Egy erdős bolygón van Heipa, Rachel és O’Conor oldalán, épp fogadnak egy, a hajója rámpáján álló vékony, magas, lila hajú kamaszt, aki mosolyogva integet a rá szegeződő fegyverekre fittyet hányva…
… a Veszett Vanir pilótaülésében ülve repül, David a másodpilóta helyén, épp az alattuk lévő kutaszdroidot azonosítják. Gyorsan le kell lépni innen, mielőtt Follock csapatai idejönnek…
… a magas füvű tisztás kellős közepán O’Conor és Rachel felveszik a harcot Follockkal és a kommandójával. A Veszett Vanir épp lézertűzzel árasztja el a tisztást, amikor Vilcent meghallja az albínó nő hangját David helyén. Az idegen tanácsokat ad, hogyan irányozza az ágyúkat, hogy eltalálja Follockot. De Vilcentet annyira meglepi az idegen felbukkanása a lila hajú srác helyén, hogy eszében sincs hallgatni rá…
… a Coruscant mélyvilágában egy izzó szemű, őrült vukival állnak szemben, pillanatokon belül kitörhet a balhé. Az idegen ismét ott van Vilcent mellett. Azt mondja, hogy a vuki mögött annak egyik embere célra tart, de Vilcent lelőheti, tegye is meg, mielőtt az teszi meg velük. A koréliai ki is szúrja az árnyak közt mozgolódó sötét alakot, és rá is lő. Telibe találja, így az halk hörgéssel összeesik, kezéből egy karcsú fémhengert ejt ki…
… a hajója pilkótafülkéjében kénytelen bujdokolni a tomboló yautja nőstény elől, mely a folyosón harcol a csapat többi tagjával. A másodpilóta helyén ülő nő azt tanácsolja Vilcentnek, mikor hova lőjön, hogy leterítse a támadót, mely kárt tett a hajójában és az életére tört. Jogos a gyűlölete iránta, használja is ki ezt a gyűlöletet, lőjön minden haragjával. Vilcent el is merül ebben a haragban és az adott pillanatban, amikor az albínő nő jelzi, tüzet is nyit. A yautja nőstény holtan csuklik össze…
… az alderaani Jedi templom romjai közt menekül a sith inkvizítor elől. A twi’lek nő ragadozó mosollyal üldözi. A tepmlom bejárata felé rohanva Vilcent az idegen albínót látja, amint azt mondja neki: amikor jelt ad, forduljon és lőjön, ugyan azzal a haraggal és gyűlölettel, akkor legyőzi az inkvizítort. De Vilcentnek ekkor szöget üt a fejében, hogy ez az eset nem így történt! És az előzőek sem pontosan úgy voltak, ahogy látta! Ekkor a látomás megszakad. Ismét a korribani sírboltban van, de rettenetes haragot érez, ami nem az övé.
Christobal – a Rylothon van Vidh és a felszabadító twi’lek katonák oldalán. Épp egy feldúlt, néptelen falut romjait találták meg és ahogy átvizsgálják a területet, legyilkolt helyieket látnak: időseket, nőket, gyermekeket. A szeparatista droidok ilyet nem tesznek. Egy fiatal twi’lek nő holtteste feltűnően hasonlít valakire, még ha nem is Ő az…
… épp rajtaütnek a szeparatista fogolytáboron, nem messze a kipusztított falutól. A fegyveres ellenállást simán felszámolják, a droidok hullanak, a fénykard kecses ívekben aprítja őket. A központi vezetés elbarikádozta magát, de a gyenge ajtó nem akadály egy fénykardnak. A quarren vezetőség minden tagja az ajtó túloldalán reszket a félelemtől, ahogy Christobal Jedi mester belép, de nem csak ők. Egész családjuk, feleségeik, ágyasaik, gyermekeik is rémülten ölelik egymást. A többiek látomásaiban lévő idegen albínó embernő is ott van, Odlenre meredve azt mondja, sújtson le rájuk, álljon bosszút a legyilkoltakért. Odlen emlékszik arra a napra… tudja, mi történt. Felismeri az idegen nőt, tanult róla a coruscanti Templomban. És egy az egyben megtagadja a tanácsát. Mélyen a vörösen izzó szemekbe nézve közli, hogy ismeri ezt az utat és nem lép rá még egyszer. Ekkor a látomás megszakad. Ismét a korribani sírboltban van, de rettenetes haragot érez, ami nem az övé.
Mind a korribani előcsarnokban vannak, kaminoi csontok és döglött tuk’aták között. A csapat tagjai zavartan néznek egymásra. Christobal épp rákérdez, hogy mindenkinek látomása volt-e, amikor egy hangot hallanak a csarnok sötét túloldala felől. Egy hangot, amit nemrég mind hallottak:
- Mit kerestek itt, az én világomban?
És felbukkan a nő, aki a látomásokban szerepelt. Ugyan azt a sötét, de díszes köpenyt viseli, arca nem megnyerő, inkább maszkszerű és merev, negyvenes éveiben járhat. Sugárzik belőle a gőgös magabiztosság és a testetlen, veszedelmes fenyegető aura. De ő maga mintha fakóbb lenne, mint a látomásokban. Félig áttetsző, mint valami színes hologram. Sorzus Syn áll előttük, legalábbis (Odlen szerint) a szelleme. Hétezer éve élt sötét Jedi, aki a Rend elleni harcban száműzetésre ítéltetett és úgy fest, itt lett a sithek között nagy hatalmú úrnő. Syn a Sötét Oldal praktikái mellett alkimista volt borzalmas dolgokat hozott létre, többek között mindenféle szörnyeket. Azok a bestiák is vélhetőleg az ő alkotásai voltak, melyekkel nemrég küzdöttek meg. Sorzus Syn Vilcenthez szól, arra bátorítja, hogy tanuljon tőle, mert Odlentől nem szerezhet olyan hatalmat, amilyet ő nyújthat. A tábornok is győzködi a koréliait, hogy ne hallgasson rá, be akarja csapni őt. Vilcent úgy dönt, ellenszegül a sith szellemnek.
Sorzus Syn tekintete megkeményedik, Christobalt ostobának titulálja, amiért megtette annak idején a hatalom felé vezető út első lépését, mégis visszatért az ósdi Jedi-hagyományokhoz, majd széttárt kezekkel kántálni kezd egy ismeretlen nyelven. A falak megremegnek és mintha karmos lények acsargása, hörgése hallatszódna a távolból. Odlen kiadja a csapat tagjainak az utasítást, hogy meneküljenek a hajóra és szálljanak fel. Alicia és Visputyin azonnal menekülőre fogják, de Corilin kapitány a tábornok mellé lép és nem tágít mellőle. Syn tekintetében lenézés és gúny csillan, miközben folytatja az idegen nyelvű kántálást. Odlen ekkor merész lépésre szánja el magát: a Sith azt akarja, hogy haraggal küzdjenek, ez a Sötét Oldal útja. De van ami teljesen távol áll a gondolkodásától, ez az egyetlen esély… a nem-Jedi tábornok felemeli egyik kezét, lecsitítja az érzelmeit, elmerül az Erőben és rázúdítja a szellemre akaratát:
- Nyugodj békében!
Sorzus Syn nem ér a rituálé végére, azonnal szertefoszlik. A falak remegése megszűnik, a vonyítások, kaparászások, hörgések is abbamaradnak. Mintha világosabb is lenne a csarnokban, felsejlik a távolban egy hatalmas kőajtó az üzem berendezéseinek kettős sorfala között. De Odlen nem kíváncsi arra, hogy mi lehet a túloldalán, sejti. Érzi, hogy Syn szelleme nem tűnt el, érzi lappangó jelenlétét. Ez csak egy győztes csata, nem az egész háború. Bár Vilcent kíváncsi, mi lehet ott, Christobal azt javasolja, inkább menjenek. A veszély nem múlt el és nem lenne jó újra felébreszteni Syn szellemét. A koréliai végül lemond a terület felderítéséről. A felszállás sikeres és a hazaút is veszélytelen. Közben Odlen meg tudja beszélni a csapattal a történteket, ami nagyon traumatizáló volt mindenki számára.
Hazaérkezve átadják Dolpho doktornak a halál peremén egyensúlyozó, eszméletlen Hixet, Odlen tábornok közli Heipával, hogy a klónüzem küldetése kudarc volt. Egyik csapattagjuk súlyosan megsérült, a többieknek sem sokon múlt, hogy belehaljanak a kalandba. A klónüzem megvan, de túl veszélyes a Korribanra menni, nem használhatják. A jelentéseket fokozottan titokban kell kezelni. A Sápadt Herceg figyelmesen meghallgatja barátja beszámolóját. Úgy néz ki, nem lesz saját klónseregük.
Lábjegyzet:
*Az Öreg Légy – A súlyosan beteg toydaryt a doktornő megműtötte, méghozzá sikeresen. Két hét baktában gyógyulás után a lázadás műszaki zsenije ismét visszatérhetett az egészséges lázadók közé, de nagy árat kellett fizetnie a gyógyulásért. A szárny-mozgató izmait el kellett távolítani. Ezt az Öreg Légy úgy orvosolta, hogy Gedeon segítségével még a műtét előtt készített magának egy antigravitációs repurzorokkal ellátott övet. Így ernyedten csüngő szárnyai ellenére lebeghet, ha akar, ráadásul úgy, hogy nem fárad el. :)
Utószó: (mert ilyen is lesz most!)
- Uram, megkaptuk a koordinátákat. Két helyet is meghatározott a rendszer.
- Köszönöm, hadnagy. Értesítem a Főadmirálist és Vader nagyurat. Ezek szerint Cabal teszi a dolgát.
