Alig egy héttel Vader halála és a lázadók megmenekülése után az események új fordulatot vesznek. Odlen tábornok hosszan egyeztet Heipával és végül ismeretlen helyre utazik. Arra a következtetésre jut, hogy Darth Vader megölésével a Birodalom első számú célpontja lett, jobb elterelnie a rá vadászó inkvizítorokat és egyéb birodalmi erőket a lázadók közeléből. Időközben a Felkelők Szövetségének megalakulásán már megismert két fontos személy érkezik a bázisra: Bel Ibis volt koréliai szenátor és a bothan Borsk Fey’lya. Értékes információhoz jutottak (jelentős veszteség árán), ami talán az egész küzdelemnek véget vethet:

A napokban lesz a távoli Naboon az Emlékezés Napja, amikor hagyomány szerint a nabooiak megemlékeznek minden elhunytjukról. Ebben az időben az Uralkodó rendszerint nem mutatkozik a Szenátusban, beteget jelent és ez nem új keletű dolog, még szenátor korában is így tett. A nyomozás során kiderült, hogy az Uralkodó ilyenkor egy Theedtől (a Naboo fővárosától) kb. 30 km-re lévő erdei templomba látogat, ahol annak idején egy Riglus Palpatine nevű pap szolgált haláláig, de a Birodalom megalakulása óta a templom környékét lezárták. A lázadók okkal következtették ki, hogy Palpatine császár most is ide fog látogatni, és ekkor a legvédtelenebb, tehát egy meglepetés szerű rajtaütéssel le lehet csapni a Birodalom rettenetes kígyójának fejét. Egy dolog kérdéses még, a Uralkodó védelme, amire most fényt deríthetnek. Egy birodalmi bázisról (Yaga Minor) sikerült megszerezniük egy adattáblát, ami fokozottan védett, de a rajta lévő adatok utalhatnak arra, mekkora erők védelmezik majd az Uralkodót az Emlékezés Napján. Ehhez viszont egy tehetséges kódtörőre van szükségük és itt lép a képbe Wico Holem, az Alderaanról. A kódtörő hozzá is lát az adattábla védelmének feltöréséhez, amit kiváló munkával el is végez. A kinyert adatok biztatóak. Valóban a császár biztonságát tárgyaló utasításokat tartalmazza, amiket egy bizonyos „Császár Keze” adott ki, akárki is legyen az. A protokoll a következő, nem szó szerint:

Az Emlékezés Napja előtt az Uralkodót egy civilnek álcázott, különleges módon felfegyverzet hajó hozza el a Naboora. A rendszerben amúgy is hemzsegni fognak a csillagrombolók, hivatalos közlemény szerint fokozott kalóztevékenység visszafogása végett, de az adattáblából kiderül, hogy ezek fizetett bandák, melyek ürügyet adnak a flottának, hogy lezárja a Naboo környékét. Az Uralkodó érkezése előtti órákban civilnek álcázott császári testőrök biztosítják a templomot és környékét, de a létszámuk az indokoltnál alacsonyabb. A védelmet egy különleges mesterséges védelmi program, a SHIELD biztosítja, mely kombinált riasztó és védelmi rendszerrel rendelkezik: erőtér, letapogató szenzorok, brutális fegyverzet. A SHIELD mesterséges intelligenciája kezdetleges, a nemrég saját testhez jutott (és a Lázadóknak segíteni is kész) Caballal ellentétben kifejezetten alacsony értelmi színvonalon áll. Tehát, ha a csapásmérő alakulat rajta akar ütni az Uralkodón, szükség lesz Wicora, hogy kis területen le tudja kapcsolni SHIELD erőterét és kiiktassa a riasztórendszert. Nincs sok idő tervezgetni, az Uralkodó csak egy napot tölt a templomban.

A küldetésre Heipa herceg Rachelt, Alaricot, Vilcentet és Wicot küldi. A terv szerint a csapat a SHIELD határától nem messze veszi fel a kapcsolatot a helyi őslakos mocsárlakó fajjal, a gunganekkel. Ők ismernek egy ösvényt a templom közelében, amin keresztül úgy juthatnak el a SHIELD-ig, hogy nem szúrnak szemet a császári testőröknek (nem feltételezik, hogy a járhatatlan mocsár felől idegen érkezhet). A templomban magányosan tartózkodó Palpatine öreg, gyenge ember, tehát a legjobb az lenne, ha foglyul tudnák ejteni, de szükség szerint meg is ölhetik.

A csapat összeszedi felszerelését. Rachel gyakorlott figyelmét nem kerüli el, hogy Wico meredten bámulja. Barátságos a suta és fizikálisan szánni való férfival, aki mérhetetlenül zavarba jön a páncél ellenére is jó alakú mandalor nőtől. A kódtörő tesz néhány suta próbálkozást a búcsúzásra Visputyin fővegyész és Alicia felé is (tehát loser tinifiú módjára leskelődik), de végül az indulásra kész csapat az alderaani hajóval felszáll. Vilcent nagyon bánja, hogy nem a kedvenc hajójával mennek, de ő látta be elsőnek, hogy a Vanir nagyon feltűnő jelenség, ami az akció sikerét kockáztatja. Mellesleg nem is meri használni annak ellenére sem, hogy Cabal biztosította: a hajó Vilcenté. A koréliai él a gyanúval, hogy az öntudatos android nem adta vissza egészen a hajót jogos tulajdonosának és a rendszereiben még mindig ott lapul valami módon.

Az út még a hiperűrben is hosszú, de szerencsére eseménytelen. Vilcent gyanakszik Wicora, de gyanúját nem osztja meg senkivel. Alaric sem barátságos a kódtörővel, ő is úgy határozott, hogy rajta tartja szemét a csenevész fickón. Egyedül Rachel közvetlen vele, egy alkalommal melléülve hosszan beszélget vele, ezzel végtelen zavarba hozva Wicot. Az örök gyanakvó Vilcent ki is kérdezi a kódtörőt a múltjáról és hogy miképp került a lázadásba. Wico nem veszi észre a fürkésző pillantást, nem esik le neki, hogy imposztorként kezelik, készségesen, de rendkívül unalmasan számol be rendkívül unalmas életéről, melynek csak ennyi az érdekessége: az Alderaanon egy droidfejlesztő cég alkalmazottja volt, amíg a Birodalom ki nem választotta őt egy programozási projektre. A munka szigorúan titkosított volt, ami zavarta Wicot, így a maga képességeivel utánajárt az adatbankokban, miről lehet szó. Amit talált, nem tetszett neki: a Birodalom harci droidokat fejleszt, ehhez pedig Wico nem akart hozzájárulni. Egyre hanyagabb munkával kirúgatta magát, majd Bail Organa szolgálatába állt.

Amikor megérkeznek a Naboora, már kész hamisított személyi azonosítóval rendelkeznek (kivéve a kódtörőt, akit eddig nem hoztak összefüggésbe a lázadással, így neki erre nem volt szüksége). A hamisítványokat Vilcent készítette el profi módon, sokat tanult az utóbbi hónapokban az Öreg Légytől. Theedben szállnak le, ahol karneváli hangulat uralkodik az előkészületek alatt is. Mindenféle bizsut árulnak, többek között Emlékezésgömböt is. Wico hosszan fejtegeti annak, aki kész meghallgatni az eszköz működését, maga a város látképe nem köti le különösebben. Annál többet panaszkodik arra, milyen párás itt a levegő, ami nem tenne jót az asztmájának. Ezzel ki is hívja magának Alaric és Vilcent értetlen, hitetlenkedő tekintetét. Egyre inkább úgy érzik, hogy az amúgy is gyanús alak más módon is megnehezítheti a küldetést, többek között az életképtelenségével. A csapat siklót bérel, aminek az árát Vilcent rutinosan lealkudja, majd látszólag céltalanul nézelődve kanyarogva haladnak a főváros határa felé, majd a mocsárvidék határára suhannak ki. Alaric többször is ellenőrzi, hogy követik-e őket, de szerencséjükre maguk vannak. A mocsárba viszont már gyalog kell menniük, a sűrű növényzetben a suhanó nem boldogulna. A csapat haladása itt lassul le igazán, (ki hitte volna) Wico miatt. A kódtörő sípolva zihál, izzad, mint a ló, szemmel láthatóan nem bírja a kétszáz méternél hosszabb túrát nehéz terepen. Időközben különböző egészségügyi problémáit emlegeti, a kétségbeesés határára sodorva a csapat harciasabb tagjait. Hiszen hogy juttatják el ezt a szerencsétlent a SHIELD-ig, ha a cukorbetegsége és asztmája, rövidlátása mellett allergiás (szinte mindenre) és vérzékeny is? Ráadásul fizikailag is rettenetesen gyenge, önmagát sem tudja sokáig megtartani Rachel hátán, pedig a mandalor kész volt cipelni a vékony „férfit”. Így végül saját lábán kell botladoznia a sűrű vadonban, miközben a mögötte haladó Alaric igyekszik megfogni, amikor vészesen botladozni kezd. A csúcsformában lévő twi’lek orgyilkost az undor fojtogatja, de nem a Naboo mocsárgőzétől. Wiconál még Ahune, a fókaszerű háziállata is életrevalóbb, pedig az borzasztóan kövér és még mérhetetlenül ostoba is!

A csapatot végül egy tucatnyi felfegyverzett, vibrolándzsás gungan állítja meg. Rövid egyeztetés után egy hosszabb várakozás következik, amíg a vezetőjük meg nem jön, hogy beszéljen az idegenekkel. Addig hőseink lepihennek egy szárazabb kis tisztáson, amit Wico örömmel fogad. Egy haldokló hörgéseit hallatva rogy le egy vastag fa tövében. Rachel vigyáz rá, míg összeszedi magát. Addig Alaric érdeklődve elkéri Vilcent fénykardját, melyet még az inkvizítortól szerzett. Az orgyilkos emlékszik arra a küzdelemre, de alaposan áttanulmányozva és megsuhogtatva a bekapcsolt kardot vacaknak értékeli. Nagyon zavarja, hogy a fegyvernek nincs olyan jól ismert egyensúlya, mint a hagyományos fémpengéknek. Vilcent a fegyver hatékonyságát prezentálandó, kettécsap egy közeli fát, amivel sikerül kiakasztania az őket felügyelő gungan őröket. De Alaric hajthatatlan marad a megállapításában. Végül felbukkan „Hoss főnök”, akivel a csapat megbeszéli a templom közelébe jutás módját. A gungan vezér gyűlöli a Birodalmat, mely rabszolga sorban tartja a népét és kész rendelkezésükre bocsátani egy helyi vezetőt, aki elvezeti őket oda. Így a csapat ismét útra kél, ezúttal sokkal könnyebben haladnak. Ez az út ennek ellenére ugyan olyan megterhelő Wiconak, aki egyes vérszívó rovarok csípésétől tart az allergiája miatt. A csapat figyelmét nem kerüli el, hogy a gungan idegenvezető „Jar-Jarnak” minősíti a ziháló alderaanit, miközben szerencsétlenkedéseit nézi fél szemmel az út során. A három harcedzett lázadó nem tudja, mit jelent ez a kifejezés, de a hangsúlyból ítélve valami nagyon negatív és kritikus megjegyzés lehet…

Végre eljutnak a mocsár határáig, ahol a gungan a maga furcsa nyelvezetén közli velük, hogy csak eddig kísérheti el őket, itt visszafordul. Valahol itt lehet a SHIELD határa, tehát most itt az ideje, hogy a kódtörő bizonyítson, ha már magukkal hozták. Wico elővesz egy hordozható szerkezetet, ami egy felturbózott adattáblának tűnik. A kezelő segítségével rácsatlakozik SHIELD-re és kielemzi a működését. Örömmel állapítja meg, hogy SHIELD befolyásolható, ha a megfelelően csinálják. A program olyan, mint egy betanított fogyatékos ember. Csak a feladata érdekli és minden szokatlan dolgot riasztással kezel. Wico nekilát manipulálni a riasztórendszerét. Vilcent, aki továbbra sem bízik a kódtörőben, úgy dönt, segít neki. Ezt meg is teszi, de mindeközben szemmel tartja a vézna alak ténykedését. Azt hamar megállapítja, hogy a szakterületén Wico tényleg profi. Keze szélsebesen halad a konzolon és pillanatok alatt feltöri SHIELD riasztórendszerét, még egy ideiglenes vészleállítót is becsempész az alapprogramjába úgy, hogy közben csevegve kielemzi Vilcent programozási tudását is. Vészesen közel kerül például annak kikövetkeztetéséhez, hogy a csempész primitívebb droidok programozását tanulhatta meg nemrég, pl. I-104-esek, MSE-széria, stb. Vilcent inkább lezárja a témát, és csendre inti Wicot, hogy a feladattal törődjön, viszont mire ezt végigmondja, a kódtörő már végzett is. Feltűnés nélkül tovább haladhatnak.

Az energiamező határán túl Alaric előremegy felderíteni. El is jut az erdő határáig, ahol már rálát a tisztás közepén álló templomra, ekkor viszont pechére egy fémeszköz hideg érintését érzi a tarkóján. A twi’lek egy nabooi erdész egyenruhában lévő magas ember férfit lát, aki arra hívja fel a figyelmét, hogy lezárt területen tartózkodik és távoznia kell. Kérdésére, hogy miért, azt a választ kapja, hogy a helyi ragadozóállomány miatt szükséges a terület megtisztítása. A vadőr bosszankodik a turistákon, akik ilyenkor az ünnepség miatt özönlenek a közeli erdőkbe és a birodalmi vezetés nem tájékoztatja az erdészet kérése ellenére a lakosokat a környező veszélyekről. Alaric készségesen rájátszik az eltévedt, értetlen turistára. Ekkor azonban sugárvetőből szórt lövések tarkítják a környéket, mert az éber Rachel kiszúrja az Alaricot tetten ért alakot és a közelben lévő többi vadőrt, akiket egyszerűen le akar lőni, Vilcenttel az oldalán. Wico a veszélyhelyztetet észlelve bebújik egy bokor mögé és megkísérli meggyőzni SHIELD-et, hogy a vadőrnek álcázott alakok (akik valójában a császári testőrök) jelentenek veszélyt. Vad tűzharc bontakozik köz mindeközben a többiek között. A császári őrök különleges páncélja megóvja őket a találatoktól és Alaric sincs könnyű helyzetben, mert a kard ellen is rutinosan küzdő ellenfél nem kap súlyos sebet a testét ekkorra teljesen befedő páncélzat miatt. A segítség végül váratlan formában érkezik: a testőröket az égből lecsapó energiakisülés öli meg. Wico meggyőzte SHIELD-et, hogy a császáriak a támadók. Le is kér még adatokat tőle a többi tartózkodási helyéről, de szerencséjükre tiszta a terep. A legközelebbi egység kilométerekre van tőlük. Viszont az is kiderül, hogy az őrök félóránként jelentenek egymásnak. Ezt egy egész napra nehéz fenntartani, de Wico összeüt az testőr Alariccel zajlott beszélgetését elemezve egy hihető hangutánzásos jelentkezést. Nincs más dolguk, mint megközelíteni a templomot. A csapatot viszont aggasztja, hogy az épület ajtaja résnyire nyitva van. Valaki előbb érkezett. A konzolon pötyögve furcsa adatok érkeznek SHIELD-től. Egyetlen regisztrált személy érkezését jelezte, de magába a templomba nem lát be a rendszer. Egy lejátszott holografikus felvételen viszont kettő csuklyás alak érkezett. A csapat csapdát sejt. Alaric úgy dönt, felmászik az épület falán és a tetőtéri ablakokon benéz, hátha észrevesz valakit. Wico felméri, hol található SHIELD központi egysége (ötszáz méterre egy fába építve) és elmegy érte, hátha a program már képes cselekedni a templomon belül, ha behozza kézben. Vilcent és Rachel egyszerűen benyitnak, elvégre eljött a cselekvés ideje.

A templomban:

A templom szentélye előtt egy hatalmas, szögletes trónon egy csuklyás köpenyes alak ül magányosan (őt Alaric is kiszúrja a tetőről). Láttak már holofelvételt az Uralkodóról, tehát felismerik Palpatine császárt. Rachel jó mandalor szokás szerint nem bízza a véletlenre. A hátán lévő rakétavetőt irányba állítva elsüti a pusztító fegyvert, mely a viszhangzó teremben robajló hangon indul a trón felé… és néhány méternyire megáll az Uralkodó előtt a levegőben. Palpatine eltorzult, ráncos arcán ravasz mosoly jelenik meg. De nem nagyon hagyják szóhoz jutni, ugyanis Vilcent azonnal tüzet nyit rá. A lövés alig egy méternyire a trón előtt szétfröccsen egy láthatatlan mezőn, ahogy az Uralkodó hanyagul felemeli egyik kezét. Rachel is kész lőni, ezúttal a lebegő rakétát veszi célba, hogy rárobbantsa a császárra. De nem sikerül a manőver, mert egy nehéz, szürke test csapódik neki, majd a mandalor és az Uralkodó között harcállást vesz fel… Rachel fegyverével a kezében. Az alak alacsony, csupa izom teste szőrtelen, bestiális arcán hatalmas sötét szemek figyelnek éberen, szája hegyes agyarakkal van tele. Amíg Rachel felveszi vele a közelharcot, addig Palpatine megszólítja Vilcentet. Hatalmat ajánl fel neki, mivel Vader halálával nincs ki továbbvigye az ő tudását, ha meghalna. Márpedig nagyon öreg már és a hatalma is ingatag: Vader biztosította a stabilitást a Birodalomban és a főtisztjei most lehet ellene fordulnak majd. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint amikor komon parancsot ad Morgan Ottonak valamilyen ellencsapás végrehajtására, a főadmirális egy az egyben megtagadja a császár parancsát mondván, „ez nem szolgálja a Birodalom érdekeit.” Az Uralkodó tehát pont olyan hatalmat kész Vilcent kezébe adni, amiről már egy ideje álmodott…

(Hőseink sosem találkoztak azelőtt noghrival.)

Alaric látva, hogy Rachel nem boldogul a rejtélyes harcossal, úgy dönt, besegít neki. Az falon lemászva a bejárathoz rohan, beveti magát a küzdelembe és ketten együtt már felül tudnak kerekedni a félelmetesen gyors harcoson.

Az erdőben:

Wico úgy siet, ahogy gyenge testétől telik. De egy ennyire csenevész ember tengernyi betegséggel még sietve is lassan halad. Annál nagyobb a félelme, amikor az erdőben lépések neszeit hallja. Gyorsan elbújik és lekéri SHIELD-től, hogy kik léptek be a területre és mennyien vannak? Még inkább meglepődik, amikor a program azt válaszolja, hogy nem észlel behatolást. Ekkorra már szabad, rövidlátó szemmel is kiszúrja a fehér páncélos rohamosztagosokat, akik legyező alakban haladnak a templom felé. Ha ezek rajtaütnek a többieken, esélyük sem lesz… szerencsére a rohamosztagosok nem vették észre őt és elhaladnak mellette. Wico megkísérli ugyan azt a trükköt bevetni, mint ami a császári testőrök ellen bevált, tehát megsüttetni őket SHIELD-el. De a kísérlet ezúttal nem csak nem jön be, de még az uralmat is elveszti a program fölött. A rohamosztagosok vezetője ekkor hirtelen megáll és visszafordítja embereit. Ezek szerint SHIELD az ő helyzetét is jelezte nekik! Az alderaani kódtörő remegni kezd a félelemtől. Ő nem harcos, csak egy esélye van a fogságba esés ellen: ismét megkísérli átvenni az uralmat SHIELD fölött, és bár nehéz dolga van, de már ismeri a program működését és hibáit. Végtelen szerencséje, hogy sikerrel jár és el tudja érni nála, hogy a rohamosztagosoknak hamis mozgást jelentsen. Azok el is távolodnak Wicotól, aki a lehető legmesszebb vezeti őket SHIELD segítségével magától és a templomtól is. Belátva, hogy az eredeti terve túl körülményes, úgy határoz, hogy visszatér a templomba. Hátha ott tud segíteni valahogy…

A templomban:

A Palpatine-t őrző testőr halála (mely végül Alaric érdeme) végtelenül felbőszíti az Uralkodót, aki ekkor kezeiből villámokat csap ki dühödt üvöltéssel Alaric felé. A twi’lek testőrt váratlanul éri a támadás, rángatózó húskupacként csuklik össze. Palpatine figyelme most Rachelre irányul, szeme sárgán izzik, mint valami pokolbéli ragadozónak. A következő villámcsapást ő kapja, de a mandalor végtelen szívóssága, vagy a szerencse miatt a kék energia kisülések nem tesznek kárt benne. Az uralkodó arcán egy rövid időre a döbbenet fut végig. A mandalor ekkor visszaszerezve a sugárvetőjét rálő a még mindig levegőben lebegő rakétára, mely hatalmas robbanással válik tűzgolyóvá. A detonáció megrezegteti a templom falait, de az eloszló füstben az Uralkodó sértetlennek tűnik, még a köpenye sem pörkölődött meg! Vilcent idegei ekkor mondják fel a szolgálatot. A hatalom csábításának végül ellent tudott mondani, de az Uralkodó elpusztíthatatlannak bizonyul. Ez ellen a szörnyeteg ellen nincs esély! A koréliaiban bekapcsol az életösztön és menekülőre fogja, kifut a templomból és rohanvást indul arra, amerről eredetileg jöttek.

(Az Uralkodó közel sem olyan védtelen és gyenge, mint amilyennek tűnt.)

Palpatine immár harmadjára indítja széttárt ujjaiból a gyilkos villámokat, melyek most is telibe csapják Rachelt, de ugyan úgy nem tudja lebénítani a mandalort, ahogy Alariccal tette. Rachel is látja, hogy az ellenfele fel se vette a rakéta robbanását, de semmi esetre sem hajlandó feladni. Egy elkeseredett lépésre szánja el magát. Túlterheli a háti rakétáját, hogy az Uralkodónak csapódva, ha kell önmagával együtt végleg felrobbantsa a császárt. Neki is veti magát, az utolsó pillanatban megfordul, hogy a pokolgéppé váló háti rakéta Palpatinehez minél közelebb legyen… és újabb rettenetes robbanás rázza meg a templomot. Alaric, aki már épp talpra vergődött a rángatózó izmaival, ezúttal a lökéshullámtól esik el. A detonáció messzire röpíti Rachelt, keményen csapódik a twi’lek mellé a kőpadlóra. Az Uralkodó viszont megpördülve a levegőben a trón és a szentély között ér földet olyan kecsesen, ami egy fiatal tornásztól is szép teljesítmény lenne. Köpenye lobog körülötte, szeme tűzként izzik, mint valami démoni alak dühösen vicsorog. Ekkor megérkezik Wico Holem és a nála lévő sugárvetőt az Uralkodóra szegezi, de lövése veszélytelenül messze süvít el. Hiába, a kódtörő nem tehetséges a fegyveres harcban…

- NEEEEEEEM! – üvölti és mindennél halálosabb villámokat indít a csodák csodájára feltápászkodó Rachel felé, akit kivételes ösztöneitől vezérelve, ahogy elvetődik oldalra, elkerülnek a villámok. Az immár fegyvertelen mandalor a legősibb, legprimitívebb módszerhez fordul: a trón használva dobbantónak, Alariccal együtt ráveti magát a császárra. A csoda, vagy szerencse miatt, ki tudja, de sikerül elérniük az uralkodót, akit Rachel páncélkesztyűs öklével, Alaric a kardjával kezd el ütni, csapni, ahol lehet. Egy különösen erős ütés miatt a vén test a földre rogy, de biztos ami biztos, az orgyilkos kardja ívben lesújt, elválasztva az Uralkodó fejét a nyakától. A galaxis történetében sosem volt példa arra, hogy egy fejvadász és egy orgyilkos (akik szerte az űrben egymás riválisai lennének) ilyen egyetértésben együtt harcoljanak.

Az Uralkodó halálával olyan érzés fogja el csapzott, többszörösen sérült hőseinket, mintha egy sötét, rájuk telepedett felleg oszlana el. Wico SHIELD segítségével elterelte a birodalmi katonákat, így biztonságban tudnak visszasietni a mocsár felé. Rachel bizonyíték gyanánt magával viszi Palpatine levágott fejét. Szerencséjükre sem birodalmiak, sem őshonos ragadozók nem akadályozzák az útjukat és el jutnak addig, amíg a gungan kísérőjük velük tartott, de az utat tovább nem ismerik. És amúgy is, hova lett Vilcent? Rachel a sisakba épített komon át hívja a koréliait (a robbanás ellenére a berendezés működik, újabb szerencse), aki hitetlenkedve fogadja a hívást. Ő már eljutott egészen a suhanóig és azzal tart vissza Theedbe, az Erő segítségével szabadult ki a mocsárból. A beszámolót (mi szerint az Uralkodó halott) eleinte nem hiszi el. Csapdát gyanít, úgy érzi, végképp nem képes megbízni semmiben és senkiben. Végül mégis úgy dönt, a hajóval visszatér a templom közelébe és felveszi az ott ragadtakat. Theedben teljes fejetlenség fogadja őt. Belharc tört ki, rohamosztagos csapatok egymást lövik. Vilcent valahogy eljut a hajóig és felveszi a csapat többi tagját is. Az Uralkodó levágott fejét látva hiszi csak el, hogy igaz, amit Rachel mondott. De a lelke mélyén úgy érzi, több eseményt és kalandot nem bír elviselni. Az űrbe kijutva látják, hogy a bolygó körül keringő csillagrombolók ádáz harcot vívnak néhány kalamári hadihajóval. Az egyik hajó kapitánya fel is veszi velük a kapcsolatot a kommunikátoron és röviden beszámol a fejleményekről: Bel Ibis támadást indított a Desolator ellen, bízva Cabal segítségében, de az android leállt (a Birodalom tanult David esetéből és lekapcsolták a hűtlennek bizonyuló M.I.-t). A harc így rosszul alakult, de egyszer csak a szuper-csillagromboló kivonta magát a harcból és elugrott. Ezután jutott el hozzájuk a Császár halálának híre, ezért gondolták, ide jönnek a Naboora segíteni a menekülésben.

A csapat visszatér a Heipa bázisra, ahol ünnepelt hősként fogadják őket. Odlen tábornok egy nappal később érkezik, egy igen viseletes, de legalább tiszta Jedi-köpenyben. Úgy érzi, most már ismét nevezheti magát Jedinek. Heipa hivatalosan is kinevezi utódjának egyetlen élő rokonát, Alaric Fortunát, mint másodunokaöccsét. Ezzel a hírrel többeket meglep. A lázadás vezetői úgy határoznak, hogy most néhány hétre-hónapra meghúzzák magukat, míg a birodalmi belháború véget ér. Még sok nehézséggel kell szembenézni, amíg rendeződnek a hatalmi viszonyok a galaxisban, de most már a Heipa bázis tagjai úgy érezhetik, hogy végre kiléphettek a Birodalom árnyékából.

(A Játékosok sem hittek igazán a happy endben, de mégis összehozták.)

Személyes észrevételek a kalandsorozattal kapcsolatban:

Kedves Olvasók, ezennel véget ért a Star Wars - A Birodalom Árnyékában szerepjáték kampányunk. Mint olvashattátok, több dologban eltért a sztori a hivatalosan ismert ösvénytől, de a szerepjátékok világa ilyen. Véleményem szerint egy kifejezetten szórakoztató kampány volt és igazán jól esett nekem minden játék után és előtt a lelkes tervezgetés a játékosok részéről. Ez minden mesélőnek kellemes, mert azt jelenti, hogy foglalkoztatja őket a sztori. A karakterek mindegyike egyedi volt, saját személyiséggel, múlttal, pörgős jelennel és ígéretes jövővel. A tisztesség kedvéért most bemutatom, a csapatból ki, melyik karakterrel játszott. Lesznek a „rendszeres” látogatók számára ismerős nevek is, de mindenkinek gondosan megőrizzük a személyes és bizalmas magánélethez való jogát, ezért nicknevekkel mutatkozunk be. Hölgyeké az elsőbbség!

Szilva:

Rachel Ren – mandalor fejvadász

Alicia de Villon – lázongó TIE pilóta

Lo Naifoe – kaminoi tudós

Foxy:

Alaric Fortuna – twi’lek orgyilkos

Talanis Visputyin – acheroni fővegyész

Dr. Avapai Dolpho – alakváltó orvos

David – az ember külsejű birodalmi kémdroid

És most a srácok!

Xinaf:

Christobal Odlen – a bukott Jedi tábornok

Gasdamor/Heipa klánbéli Gark – yautja fejvadász

GD-0N – idegesítő protokoll és szervizdroid

Lucas O’Conor – renegát BBH ügynök

Gardus:

Vilcent Corilin – koráéliai csempész

KT-426 „Derek” – veterán klónkatona

Malkáv:

Vidh Heipa – száműzött twi’lek nemes

Hix Howitzer – defel tolvaj és életművész

Wico Holem – alderaani programozó

Ez a sztori volt életem első hosszútávú szerepjáték kampánya és örömmel tölt el, hogy tizenegy(!) játékülést megélt. Ebből igazából csak nyolcat meséltem én, háromban Xinaf volt a Kalandmester, de mindig részletes egyeztetések mellett végeztük ezeket a játéküléseket is. Ezúton is köszönöm neki a segítséget és a játékos bandának a részvételt. Örülök, hogy élveztétek, jó kaland volt.  Így írásban, a Kedves Olvasónak sajnos sok mindent nem tudtam kellőképp átadni. A karakterek minden egyes egymás közti szórakoztató csipkelődését, olyan gesztusokat, melyek fokozták a hangulatot, stb. Ezeket csak az ismeri, akkor jelen volt. Pl. hogy David maga tele volt popkultúrális utalásokkal. Ő maga egy az egyben a Prometheusban ismert android nevét és szerepét kapta. Amikor az első játékülésen Vilcentet a hajó magába zárta, a holografikus David a Jurassic parkból vett módon jelezte, hogy illetéktelenül próbált turkálni az adatokban („A-a-aaa, nem mondtad ki a varázsigét…”). Hogy Kistetű a későbbi játékokban is különböző filmekből, játékokból vett zenéket csipogott (nem csak a jól ismert Cantinát, hanem Super Mariot, Jurassic Parkot, Örömódát, stb.) Bizonyos párbeszédeket nem írtam bele a beszámolókba, némely leírást nem részleteztem, mert az így is hosszú bejegyzések véget nem érő regények lettek volna, ha minden részletet úgy írok le, ahogy voltak. Bizonyos dolgok másképp történtek, mint a bejegyzésekben, mert az én emlékezetem sem hibátlan. De mindig igyekeztem a sztori lényegét kellőképpen átadni. Remélem, ez most is sikerült. És alkalom adtán talán lesz, aki újra elolvassa sorrendben az SW-ABÁ történeteket. Én tuti fogom. :D

U.I.: a vérbeforgó szemű, vak-fanatikus SW rajongók ne kapjanak gutaütést azért, mert némely dolgokban nagyon elkanyarodtunk az ismert Kánontól! Ez csak egy szerepjáték volt. Peace! 