Hetek teltek el a Coruscanton, ahol a frissen Jedi lovaggá avatott hőseink pihenték ki a Ithelin történt eseményeket. A kamaszkorú fiatalok még mindig nem tértek teljesen magukhoz, ismerkednek a tudattal, hogy rang szerint a Rend teljes jogú tagjaivá váltak. Persze mindketten zavartan fogadták mestereik Del Halin és Ian Holoc-Wodill (utóbbi immáron hivatalosan is mester) elismerését, idejük nagy részét tanulással, gyakorlással és meditációval töltötték. Egy nap azonban a Jedi Tanács hívatja őket. Mint a Rend avatott lovagjainak, joguk és kötelességük megismeri a helyzetet, ami a Coruscanton túli galaxisban van:
A helyzet mondhatni, borzalmas. A Sith Birodalom több száz bolygót foglalt el rövid idő alatt, több tucatnyi rendszerben. A Köztársaság hadereje szétszórva, elkeseredett védekező harcot vív, és többnyire vesztésre áll, a sith haderő feltartóztathatatlannak tűnik. A Rend szinte minden hadra fogható Jedit a háború sújtotta területekre rendelt segíteni, és most már Renechának és Togrannak is részt kell vennie ebben a háborúban, fiatal koruk ellenére. Két dolog enyhíti a helyzet súlyát rájuk nézve: egyrészt jól összeszokott csapatot alkotnak, most is együtt mennek. Másrészt, a Tolpol rendszer, ahova tartanak, a Sith Birodalom hódítási hullámának szélén helyezkedik el, így vélhetőleg enyhébb lesz a nyomás, meg tudnak majd birkózni a feladattal. Innen, Coruscantról indul egy felszabadító hadiflotta, aminek most az élére állnak. A küldetés: a támadás alatt álló Tolpol rendszer felszabadítása és a flottával tartó szenátor, Dyron Whisper védelme. Az akció vezetői ők lesznek, de megkapják a szükséges segítséget a flotta tábornoka, Albohamo személyében, aki tehetséges főtisztje a Köztársaságnak. A két ifjú Jedi az ismeretlen kihívástól feszülten indul a katonai negyed felé, ahol találkozhatnak a szenátorral és a tábornokkal, valamint megtekinthetik a hadsereget, aminek az élén állnak majd. Egymás közt beszélik meg út közben, mennyire kétségbeejtő lehet a helyzet, amikor már őket küldik háborúba…
A gyülekezési ponton személyesen is láthatják Dyron Whisper szenátort, az ötvenes éveiben járó, díszes öltözetű embert és protokoll droidját, a leharcolt, elavult külsejű C0-C egységet, valamint Albohamo tábornokot, a flotta parancsnokát. Míg a szenátor kedves és barátságos mosollyal köszönti a Jediket, a rodiai tábornok kissé merev és tartózkodó. Nem az a rideg elutasítás árad belőle, mint amit hőseink az Ithelin megtapasztaltak, inkább egyfajta kételkedő bizonytalanság az alkalmasságukat illetően, amit Renecháék tökéletesen megértenek. Így eszükben sincs vitatni és felülbírálni a tábornok katonai szakértelmét. C0-C programozásának megfelelően kimért udvariassággal lézeng körülöttük, meglepően mély hangon kínálgatja őket süteménnyel, itallal. A Jedik váltanak pár szót a szenátorral és Albohamoval is, majd megtekintik antigravitációs suhanón a sereg készülődését is. A tábornok hosszan fejtegeti, mekkora erővel indulnak a Tolpol rendszerbe. A flotta 20 db kalapács fejű hadihajóból, 5 csatahajóból (utóbbiak orbitális pályán várakoznak) és vadászkíséretükből áll, nagyjából 210 vadásszal (7 darab 30 hajós raj). Valamint magával visz továbbá 30 000 gyalogos katonát, 200 antigravitációs tankot és 7000 harci droidot is, a felszínen lévő stratégiailag fontos városok védelmére. Amikor minden szükséges információt megkapnak a Tolpol rendszerről és a várható erőviszonyokról, a flotta dübörgő hajtóművekkel elhagyja a Köztársaság központját és belép a hiperűrbe a háború felé.
A Tolpol rendszer öt bolygóból áll, ebből három lakott: a Tolpol I bányatelepek sora. A kietlen sziklabolygón nyerik ki az értékes érceket. A Tolpol II légkör nélküli sziklatömb, a Tolpol III a rendszer központja. Gyönyörű, sűrű erdők, magas hegyek, gazdag állat- és növényvilággal büszkélkedő bolygó, ott él a rendszer lakosságának több mint 90%-a. A Tolpol IV gyárakból, kohókból álló összeszerelő üzemként és katonai bázisként működik, a Tolpol V egy távoli gázóriás. Amíg Renecha az időt meditációval tölti (a Tolpol III-ról látott holofelvételek gyanúsan hasonlítanak egy régebbi látomása helyszínére), addig Togran a Zyrrien zászlóshajón állomásozó vadászgépek pilótáival beszél. A pilóták és katonák izgatottak, ott lappang bennük a harcoktól való visszafogott félelem és a reményteli bizakodás, amit az ifjú Jedi jelenléte váltott ki. Sok köztük a frissen sorozott újonc, akik még nem vettek részt éles harcban. Aztán mindkét Jedit a parancsnoki hídra hívja Albohamo tábornok hívása: közelednek a célhoz.
A hiperűrből kilépve egy bolygók körüli pusztító űrcsatát látnak. A Sith Birodalom flottája jelentős fölényben van a már megtört és súlyos veszteségeket szenvedett köztársasági erőkhöz képest. A rodiai tábornok azonnal elrendeli a teljes harckészültséget és a vadászrajok indítását, valamint jelentést kér a helyi véderőktől. A helyzet válságos: a központi csillag túlsó felén lévő Tolpol I-et már körülvették a sith erők és a felszínen is zajlanak a harcok. A központi bolygón épp zajlik a szárazföldi egységek leszállítása, a Tolpol IV katonai bázisa még tartja magát. Albohamo tábornok a következő lépéseket javasolja: ő maga, hajóival itt felveszi a harcot a sith flotta javával. A Jedik szálljanak át az egyik cirkálóra, ami erős kísérettel a Tolpol I-hez igyekszik, és amíg felveszik a harcot az ottani sith hajókkal, a leszállóegységekkel tegyenek le a katonákból, tankokból, annyit, amennyit csak lehet és szabadítsák fel a bányatelepet. A Jedik megfogadják a katonai kérdésekben jártasabb tábornok javaslatát és ennek megfelelően cselekednek.
A földre szállás sikeres, bár út közben a közvetlen mellettük haladó két leszállóegységet lángok martalékává robbantja a sith lézertűz. A Tolpol I felszíne roppant barátságtalan a háború nélkül is: a bolygón az átlaghőmérséklet nagyon magas, éppen hogy élhető. A légkör száraz és ritka. A telep valójában nem más, mint egy sziklaszurdok oldalába vájt barlangszerű lakóterek összessége. Utcaként a szurdok alja szolgál, ott zajlanak a harcok. A Jedik a támadó hullám élére állnak, fénykardjaik villanása erőt ad a velük rohamozó köztársasági katonáknak. De ez felhívja a figyelmét a sitheknek is, amelyek lézertűzzel árasztják el hőseinket. Viszont Togrant a Jedi rend egyik kiváló vívója oktatta, ő maga is tehetséges, sikeresen hárítja a rá zúduló lézertüzet. Renecha is sikeresen védi magát a távoli lövésektől, de az igazi kihívás egy sötét páncélba és köpenybe burkolózó, maszkos, piros fénykardot forgató sith martalóc jelenti, aki dühödt üvöltéssel veti rájuk magát a tömegből, magabiztos és erős csapások tömkelegével igyekezve legyűrni Togrant, akit talán daliás alkata miatt érezhetett veszélyesebbnek. A látványos pengeváltások sorában szembesülnie kell vele, hogy a Sith jól képzett és veszélyes ellenfél, viszont fáradt. A bolygó száraz, ritka levegője és az elmúlt idő aktív harcai már lemerítették ereje tartalékait. Renecha segítségével, együttes erővel, sikeresen legyőzik ezt a veszélyes ellenfelet, a rájuk célzott sugárvető lövedékeket is hárítva. Togran még ebben a veszélyes szituációban is törekszik arra, hogy ellenfelét harcképtelenné tegye, így visszafogottabban küzd. A Sith végzetét végül Renecha egy precíz csapása hozza el. A Jedi lány kénytelen belátni magában, hogy ellenfelük addig nem nyugszik, amíg valamelyik fél a küzdelemben meg nem hal. Harag, rosszallás, kesernyés kötelességtudattal csap le az ellenségre, amikor alkalmas pillanatot talál rá. Csapásától a Sith elejti a kardot a kezéből és egy tántorgó lépés után összeesik. A köztársasági katonák, akik látták a Sith halálát, harsogó éljenzéssel, újult erővel fokozzák a rohamukat.
Nincs idejük rendezni magukat a történtek miatt, az ifjú Jediket folyamatosan érik a további lézerlövések, ismét a csapat élére állnak. Fejük fölött egy köztársasági rakéta süvít el egy nagyobb góc sith harcidroid felé, de a rakéta hirtelen irányt váltva a szurdok falába csapódik, hatalmas adag törmeléket robbantva ki, és megölve az ott vájt lakórészben élő civilek javát. Hőseink érzik, hogy a rakétát egy Erő-használó akarata térítette el. Fel is bukkan két szintén páncélos-csuklyás Sith harcos. Egyikük veszedelmes, kétpengéjű fénykardot forgat, ezúttal mindkét Jedi egy-egy elleni küzdelmet kényszerül vívni.
Renecha ez ellen a Sith ellen küzdve tapasztalja meg, hogy az általa tanult és preferált stílus, a Niman kevésbé hatékony fénykard elleni küzdelemben. A „diplomata stílus” hosszú távon nem áll meg a Sith agresszív, erős csapásai ellen. Viszont a Niman nagyobb mértékben hagyatkozik az Erőre, mint más formák, és épp emiatt rendelkezik hozzá való trükökkel. A lány a harcban az Erő segítségével apró lökésekkel, húzásokkal igyekszik megtörni a Sith lendületét, szükség esetén távolságot nyerve ellenfelétől, vagy pont ellenkezőleg. Koncentrációja és harmóniája az Erővel meg is hozza neki a győzelmet ellenfelével szemben, pedig volt pillanat, amikor csak az utolsó pillanatban tudott elhajolni a vérszínű penge halálos csapása elől. De végül sikerül győzelmet aratnia ellenfele fölött.
Togran ezúttal méltó ellenfelére talált. A Sith dupla pengés fegyverét félelmetes ügyességgel és erővel forgatva tör előre, csapásai szinte követhetetlenek és kiszámíthatatlanok. A zabrak ifjút viszont az Erő vezeti, ennek köszönheti, hogy a küzdelem során nem egyszer hajszálon múlik, hogy elkerüli a halálos találatokat. Van pillanat, amikor páncélja sérül a teste helyett, de ebben a küzdelemben nem végtelen a szerencséje. Egy villanásnyi idő alatt a Sith fogást váltva váratlan irányból sújt le és Togrannak nincs ideje egészen blokkolni a csapást. A vörösen izzó penge átégetve a Jedi köpeny és a páncél anyagát, az ifjú lovag húsába vág a bal vállánál. A sérülés szerencsére nem súlyos, jelentős kárt nem okoz a fiú szervezetében, de jéghideg pofonként éri az önérzetét: lehet, hogy az ellenfele jobb vívó nála! Pedig érezhető a ziháló lélegzetén és a mozgásán, hogy a bolygó forró, ritka levegőjében harcolva fáradt, mégis majdnem felülkerekedik rajta. Togran igyekszik legyűrni a lelkébe plántált kétségbeesést, hiszen ahogy a Jedi Kódex is mondja: „Nincsenek érzelmek, béke van.”
Ekkor csatlakozik az ütközethez Renecha, immáron ketten támadják a Sith martalócot. Ellenfelük azonban a kezdeti nehézségekhez alkalmazkodva, meglepő módon helytáll, pedig mindenki beleadja, amit tud: Togran vívóstílusa a Makashi minden gyors, precíz döfését, riposztját, Renecha a Niman telekinézisen alapuló trükkjeit. Így is végtelennek tűnő ideig tart a küzdelmük, mire a Sith kettéosztott figyelme, testének fáradtsága végül elhozza számára a bukást. A halott Sith harcos eleste ismét megerősíti a közelben lévő köztársasági erők harci kedvét, ezzel egy időben az égből precíz lézertűz okoz brutális károkat a sithek harci droid osztagába. Az ellenség elvesztette a Tolpol I fölötti űrharcot, a Köztársaság vadászai így segíthetnek a felszíni harcokban. Sikoltó hajtóművekkel újabb és újabb hullámokban csapnak le az ellenséges csapatokra. Végül, amikor az utolsó sith harci droid is fémhulladékká hullik szét, az ellenség maradék katonái megadják magukat, földre dobva fegyvereiket. A harc a Tolpol I-ért ezzel véget ér. Togran rövid jelentést tesz Albohamo tábornoknak és a Jedi Tanácsnak a helyzetről, Renecha pedig a sebesültek számának felmérésére, illetve elsősegély nyújtására a szövetséges szanitécekkel tart.
A Köztársaság felmentő serege sikeresen elriasztotta a Sith Birodalom flottáját a Tolpol rendszertől. Bár a győzelem maga édes, az elszenvedett károk és veszteségek is jelentősek. Hőseink órák múlva a Zyrren fedélzetén tesznek részletes jelentést a tábornoknak és Whisper szenátornak a bolygón történtekről. A rodiai flottatiszt gömbszemeiben most először elismerés csillan. A szenátor háláját fejezi ki a Tolpol népének tett szolgálatukért és meghívja a két Jedit és Albohamot a Tolpol III-ra. A jelenlévők eleget is tesznek a meghívásnak. A bolygó fővárosában, gyönyörű márvány palotában találkoznak a rendszer uralkodójával, aki személyes háláját fejezi ki az egész tolpoli nép nevében. A nagy ünnepséget Renecha számára egyetlen dolog tudja befelhőzni: egy komhívás érkezik Ian Holoc-Wodill mestertől. A frissen mesterré kinevezet mentor sajnálattal kénytelen közölni Renechával, hogy a Kashyykon a lány mestere, Del Halin hősi halált halt. Renecha az első adandó alkalommal igyekszik meditációval feldolgozni a Tolpol I-en halt százak (köztük civilek) és szeretett mestere halálhírét. Togrant is sötét sejtelmek gyötrik: mintha az Erő (és a gyógyulófélben lévő, fénykard vágta vállsebe) azt sugallná, hogy a harcok a bolygórendszerért még csak most fog igazán elkezdődni, borzalmas pusztítást sejtetve.
(Vajon újjá tudják-e építeni a lerombolt városokat?)
