Egy héttel a tragikus események után a lázadó sejt új rejtekhelyen építette ki bázisát az Ismeretlen Területek határán. Heipa herceg össze is hívja a csapat két megmaradt tagját, Vilcentet és Rachelt. O’Conor tudása nélkülözhetetlen volt a lázadás számára, sajnos nem pótolható maradéktalanul. De Heipának értesülése van valakiről, aki nagy segítséget nyújthat. A gond csak az, hogy eleve nehéz rátalálni, mert kevés információ áll rendelkezésre, másrészt veszélyes helyre kell menni érte: Coruscantra, a Birodalom központjába. Heipa küldetése dióhéjban: A Coruscant északi féltekén lévő ipar-negyed területén valahol bujkál egy Christobal Odlen nevű ember, aki valaha a klónháború dicső tábornoka volt. Őt kell kihozni a coruscanti mélyvilágból (a bolygóváros talajszintje galaxis szerte ismert a veszélyességéről. Egyes peremvidéki vadvidékek is biztonságosabbak nála). Ha Odlen tábornok él, akkor el kell hozniuk őt ide, a lázadáshoz. Az akcióra azért Rachelt és Vilcentet küldi, mert Rachel új páncélt kapott egy, a lázadáshoz frissen csatlakozott embervadásztól, Vilcentet pedig a Birodalom halottnak hiszi. Hamis személyi azonosítóval talán könnyebben boldogulnak a birodalmi bürokrácia és törvény fellegvárában, amennyiben jól sikerül az álszemélyi adatkártyájuk (erről az Öreg Légy gondoskodott). Az akció vezetője Rachel lesz. Mivel a Coruscant mélyvilága veszélyes hely, az ottani viszonyokat ismerő kalauz nélkül sosem jutnának ki élve. Ezért a Sápadt Herceg melléjük osztja be GD-0N szerelőből átalakított protokoll- és tolmácsdroidot, az Öreg Légy kedvencét, mert ő is onnan származik. Gedeon viszont programjában jól tükrözi gazdája személyiségét és megnyilvánulásaival hamar a csapat veteránjainak idegeire megy, legfőképp a koréliait készíti ki. Még inkább megnehezíti a küldetést a vén toydary két intő mondata. Egy, a mélyvilágon hallgassanak Gedeonra, mert rajta függ az életük. Kettő, ha bármi baja esik a droidjának, annak a következménye borzalmas lesz. És az Öreg Légy fenyegetéseit érdemes komolyan venni.
(AXinaf által alakított Gedeon hamar a szívemhez nőtt, a többieknek pedig az agyára ment. :D )
Corilin kapitány annyira kikészül a kicsi és bunkó droidtól, hogy első próbálkozásra megkísérli „ottfelejteni” a hívatlan idegenvezetőt, de sajnos Rachellel együtt. Az Öreg Légy dühödt hívása akadályozza meg végül abban, hogy otthagyja őket. Sosem hitte volna, de már-már elgondolkodik azon, hogy visszasírja-e O’Conort, aki szintén bosszantó volt, de legalább nem sértegette mondatonként azt, aki a közelében volt. Az apróbb közjáték és némi feszültség levezető Kis Tetű simogatás után (még jó, hogy nem voltak rá szemtanúk) a hajó új azonosítóval, ezúttal Skorpió néven felszáll, teljes létszámban és célba veszi a Birodalom szívét. Út közben Vilcent áttanulmányozza az központi adatbankot feszültség levezető, stressz oldó és meditációs gyakorlatok után kutatva. Mintha David (aki droidként egyébként erre nem szorult rá) annak idején tudta volna, hogy ez milyen hasznos lehet… talán ezért csinálta rendszeresen szabadidőben, példamutatásként. A mandalor harcosnő ezalatt igyekszik minél több feladattal távol tartani Gedeont a pilótafülkétől, látva társa feszültségét, amit a nagyszájú droid puszta léte kivált.
Az utazás harmadik napján váratlanul ugrik ki hajójuk a hiperűrből. Ilyen általában akkor történik, ha egy birodalmi Interdictor működteti a gravitációs mezőt generáló berendezését, de ezúttal váratlan megállásuk oka sokkal kisebb… csak pont az útban van. A kameraképeken látható hajó kisebb, mint a Skorpió álnéven utazó Veszett Vanir fele. Egy erősen megrongálódott nyílhegyre hasonlít, lecsiszolódott burkolattal, elnagyolt hajtóművel, melyből beteges zöld izzással távozik az energia, mindezt rendkívül lassú fény alatti sebességgel. Még mentőkapszulának is gyenge. Amikor pedig a szenzorok letapogatják a hajót, további meglepetések érik a csapatot: típusa ismeretlen, fegyverzete, hiperhajtóműve, pajzsa nincs. Leginkább olyan, mint egy nagyjából működőképesre szerelt roncs. De van rajta egy darab élő személy…
(Igazi csodabogár a hideg űr kellős közepén.)
Talanis Visputyin már épp azon gondolkodott, hogy ha mostantól megfelezi az élelem fejadagokat, akkor még egy hétig biztosan kitart, ami remélhetőleg elég lesz az úticéljához, amikor észleli a hajója mellett lévő hatalmas űrállomást, ami azelőtt még biztosan nem volt ott. Viszont ennek örömére gyorsan fel is veszi a kapcsolatot, hátha tudnak neki segíteni, ha más nem, iránymutatás jól jönne. Rachel és Vincent döbbenten hallgatják a bemutatkozását: az (eddig teljesen ismeretlen) acheroni kolónia fővegyésze érdeklődik, merre találja Coruscantot, mert jelentési kötelezettsége van a Köztársaság Szenátusának. Egy rövid, de mindkét fél részéről döbbenetes párbeszéd után a „Skorpió” összekapcsolódik a sodródó hajóval. Amit nem tudtak, hogy az összekapcsolás során a leszíjazott oldatok és kémiai minták egyike kiborul és összetörik, nagy része Talanis karjára ömlik. A Vegyész tudja, hogy egy közepesen erős savról van szó, mely a hajó berendezési tárgyaival reakcióba lépve veszélyes gázt fejleszt, tehát ideiglenesen át kell szállnia a vendéglátóihoz. Eközben Vilcent újabb aggasztó felfedezés tesz: az egész hajó olyan veszélyesen sugárzik, mint ami bármely pillanatban felrobbanhat. Amint a Vegyész átér a Veszett Vanirra (abszolút nem zavartatva magát a karján végigfolyt savtól, ami bárki másnak feloldaná még a csontjait is), a koréliai leválasztja a robbanásveszélyes hajót és eltávolodik tőle. Talanis igyekszik is gyorsan meggyőzni a kapitányt, hogy szó sincs itt robbanásról, ellenben nem hagyhatják itt: a hajó üzemanyaga valóban sugárzik, és ha nem használja fel teljesen, a folyékony anyag kikristályosodik és elkezdi felemészteni a hajót, minden anyagát önmagává alakítva*. Végül arra a megoldásra jutnak, hogy egy közeli csillag hője elég magas ahhoz, hogy az egész hajót (mely tökéletesen alkalmatlan arra, hogy eljusson Coruscantra, főleg úgy, hogy nem is abba az irányba tartott) a veszélyes anyag maradékával együtt elégesse. Így miután a legfontosabb dolgokat Talanis átvitte a "Skorpióra", a kis roncsot belevezetik egy közeli csillagba. Viszont a hajó fedélzeti szenzorai újabb gondot jeleznek: maga a Vegyész is sugárzik, habár kisebb mértékben, de hosszú távon a többiekre egészségkárosító fokon. Szerencsére újdonsült utasuknak van saját védő öltözete, ami elnyeli a viselője sugárzását. Miután egyeztettek egy hívás során Heipával, úgy döntenek, magukkal viszik a világ dolgairól kissé lemaradt nőt. Az út hátralévő része eseménytelenül zajlik, habár sok furcsasággal szembesülnek Viszputyin származását és életmódját illetően: a kolónia, ahonnan származik, nincs rajta az ismert térképeken, egy veszélyes és barátságtalan világ, ahol az emberek egymásra számítanak a mindennapi túlélésben. Már 300 éve gyűjtenek értékes nyersanyagokat a Köztársaság számára, mely a jelek szerint elfeledkezett róluk. A Vegyésznek lövése sem volt a klónháborúról és a Birodalom létrejöttéről.
Végül megérkeznek Coruscantra, a bolygó látványa lenyűgözi a Vegyészt. Vilcentet viszont ismeretlen rosszullét és iszonyat tölti el a császári palota közelében elrepülve, melynek nem ismeri az okát. Miután az azonosítóik is sikeresen átmentek a próbán és landoltak egy kijelölt platformon, az űrkikötői hatóságok átvizsgálják a hajót. Ez rutin eljárás itt, szerencsére nem találják meg a titkos rekeszben gondosan elrejtett, kikapcsolt Kis Tetűt… nagy baj lett volna belőle, ha egy kereskedőhajón hadi létesítményeken használt birodalmi takarító-droidra bukkannak. Egy siklóbérlés után eljutnak az iparnegyed határára, ahol már egy turbólift választja el őket a mélyvilágtól. A keresés ezzel megkezdődik. A koréliait ugyan az a fura megérzés vezeti, ami már egyszer kimentette a bajból. Konkrét célt nem tud, inkább csak irányt mutat az intuíció, amelyben azelőtt sosem hitt. De ha egyszer segített rajta életveszélyben, egyre inkább úgy érzi, érdemes hallgatni rá.
A mélyvilágról mindenfélét hallani, de a valóság annál is lesújtóbb. A talajszintre érve éjszakai sötétség, csupa festetlen acél és építési anyag, bűz és durva, döngölt föld fogadja a csapatot. Gedeon tájékoztatja is a „Húspofákat”, hogy ez a föld valójában nem a bolygó kérgének talaja, hanem évezredek alatt felhalmozódott és zömösített sokméternyi hulladék, biológiai lények anyagcseretermékeivel vegyülve. Vilcent megérzése szerint kormányozva neki is vágnak a keresésnek, ami még annál is kilátástalanabbnak tűnik, mint rozsdás tűt keresi egy kontinensnyi szénakazalban. A sötét sikátorokból fürkész tekintetek lesik őket. Szemmel láthatóan nem tartoznak a mélyvilághoz, és a feltűnő mivoltuk nem is soká vonzza is a bajt. Öt szakadt, büdös rongyokba öltözött csavargó szólítja meg őket, ismeretlen nyelven motyogva, amiről Gedeon meggyőződésesen állítja, hogy egyrészt galaktikus közös, másrészt ő tökéletesen érti. Fordítása így sem pontos, de a lényeg érthető: a rongyos alakok élelmet, vagy pénzt kérnek, illetve a droidot és Talanist is. (A Vegyészt a rosszullét környékezi, hiszen eleve elképzelhetetlennek tartotta, hogy bárki ilyen körülmények között tudjon élni. Ez más kihívás, mint szülőbolygója brutális körülményei, továbbá mit értenek azon, hogy őt akarják?) Hamar kitör a lövöldözés, mert Rachel és Vilcent nem teketóriáznak, azonnal sugárvetővel bírják jobb belátásra a rablókat, akik elavult tűzfegyverekkel próbálnak visszavágni, sikertelenül. Két halott és egy sérült után a maradék elmenekül. Talanist lesokkolja a tűzharc, az ő világán sosincs gyilkosság. Órákig tartó bolyongás és céltalannak tűnő keresgélés után az egyre elkeseredettebb csapat egy igazi kihívással találkozik. Egy hatalmas, tébolytól izzó szemű vuki (aki egymaga elriasztott egy újabb kötekedni készülő bandát) követel tőlük választ arra, mit keresnek az ő területén… szerencsére Gedeon pontosan fordítja a láthatóan ingerlékeny rettenet szavait. De bármilyen diplomatikusak próbálnak lenni, a vuki egyre dühösebbnek tűnik, és most már belépési díjat követel tőlük, a droid személyében.
A klónháború dicső tábornoka, Christobal Odlen rettenetes fejfájásra ébred. A sok testromboló pia és egyéb szer használatával ez együtt jár, de semmi sem fogható ahhoz, amikor a másnaposság egy veszett vuki harci bömbölésével párosul. A helyiek közt Hobóként ismert volt hős jól ismeri Krebhakka ordítását, régóta riválisai egymásnak a vadkarom vukival. Összeszedve magát, a piszokból kivergődve meglepő kép fogadja: Krebhakka épp felszíniekkel veszekszik… mit keresnek ezek itt? A Hobó néhány ügyes blöffel sikeresen eltéríti a dühödt vukit attól a szándékától, hogy puszta karmával tépje szét a felvilágiakat. Kölcsönös fenyegetőzések után Krebhakka visszavonulót fúj, de Christobal tudja, hogy nem sokáig tart ez… vissza fog jönni, méghozzá túlerővel. Viszont szóba elegyedik a felvilágiakkal, akik fura mód érte jöttek. A csapat eleinte semmire sem jut a szakadt, büdös, öreg csövessel, aki némi puhatolózás után állítja magáról, hogy ő Christobal, csak a legkevésbé sem hasonlít a Heipától kapott hologramra. Persze az a felvétel a klónháború idején készült, de akkor is… hogy lehetne egy háborús hős egyenlő ezzel az emberi ronccsal? A Hobó félrészeg, csapongó fecsegését és gondolatmenetét egyetlen dolog akasztja meg és kezdi terelni egy értelmes irányba: Vidh Heipa neve, aki állítólag él és ezeket a fura alakokat őérte küldte. Végül rááll, hogy velük tartson, bárhova is mennek. De a visszaút alatt készüljenek fel, mert itt bármi megeshet…
(Mondanom se kell, Christobal csak néhány kiadós fürdés után nézett ki ennyire emberien.)
Visszaúton, tényleg sok minden bezavar: egyes helyiek ismerik Christobalt, ki barátságosan szólítja meg, ki átkozódva, a csapattal tartó Gedeonra többen is tesznek különféle ajánlatot. Rachelék szerencséjére az öreg Hobó jól kezeli a helyi söpredéket és sikerül megvédenie az Öreg Légy kedvenc droidját a cserekereskedelem, lopás, vagy rablás incidensétől. Már a turbóliftek közelében járnak, amikor nem csak ő, de a csapat harcedzett tagjai is felfigyelnek arra, hogy követik őket. Rajtaütés várható. És valóban, Krebhakka visszatért tizenöt fős csapatával a droidot követelve. Christobal rögtön meg is szólítja régi ellenfelét. Miután a társalgás vukiul zajlik, Vilcent, Talanis és Rachel nem értik mit mondanak egymásnak, de Gedeon szimultán tolmácsol nekik. Christobal arról győzködi a veszedelmes vukit, hogy engedje el őket, akkor megkapja a Hobó minden területét, mert ő már úgysem tér vissza. Mínusz egy rivális, plusz egy jó nagy terület, ami innentől a hatalmas Krebhakkáé. A vuki végül eltekint a belépési adó behajtásától és útjára engedi a csapatot. Végül is valahol többet is nyert az ügyön, mint remélte.
A turbólifttel felfelé haladva a csapat kénytelen szembesülni azzal, hogy újdonsült társuk rettenetes bűze elviselhetetlen a felszíni világon, tehát ezen sürgősen változtatni kell. El is küldik Talanist egy közeli üzletbe illatszerért, miután röviden elmagyarázzák neki, hogyan is zajlik a vásárlás folyamata és hogy néz ki a megvenni kívánt áru… a Vegyész kolóniáján a pénz értelmetlen dolog, boltok sincsenek. Addig a csapat igyekszik féken tartani a Hobó koszos rongyai közül előhalászott fémhengerből származó, rettenetesen erős és bűzös szesztől részeg Christobalt, aki élvezettel szól be a járókelőknek. Főleg azoknak, akik láthatóan undorodnak tőle. Aztán egy twi’lek lányról szóló dalt kezd el repedt fazék hangon énekelni. Mielőtt a siklóba beülve visszatérnének az űrkikötőhöz, igyekeznek Christobal testszagát enyhíteni a frissen vett kemikáliákkal. A félsiker is siker…
Az űrkikötőnél viszont sokkoló felfedezés éri őket: fehér katonai zubbonyt, fekete nadrágot és csizmát viselő ember nő figyeli a hajójukat és környékét. O’Conor örökségeként felismerik benne a BBH ügynökét. Mivel feltűnés nélkül felosonni nem tudnak, egy gyors egyeztetés után a következő alibit találják ki: Rachel egy fejvadász, aki végre megtalálta és sikeresen elfogta a bűnöző és régóta keresett Hobót. Vilcent a megfizetett pilóta, aki járadékot kap Rachel jussából a segítségéért, Talanis a másodpilóta, Gedeon meg a hajó szerelődroidja. Ezzel az improvizált tervvel indulnak a hajó felé, magukra vonva a BBH-s figyelmét, aki oda is megy hozzájuk. A kapitányt keresi. Vilcent egy rövid, de izzasztó beszélgetést folytat a birodalmival, mivel a hajója típusa és festése egy az egyben megegyezik egy nemrég ronccsá lőtt lázadó hajóéval. Vilcent sikeresen megmagyarázza a dolgot: azt a Vanir-roncsot ő is látta nemrég és megtetszett neki a festése, tehát ugyan azt festette fel a sajátjára. De sosem hitte volna, hogy az egy lázadó hajó volt. Miután a BBH ügynöke is ellenőrzi a Skorpióvá vedlett Veszett Vanir azonosítóját (ami kiválóan működött), javasolja Vilcentnek, hogy változtasson a hajó kinézetén, nehogy egy másik ellenőrzőponton is fennakadást okozzon vele. Távozásukat megsürgetendő, a részeg Christobal elhányja magát, majdnem beterítve a birodalmi csizmáját, aki időben tér ki a gusztustalan gyomortartalom elől. Szerencséjükre nem veszi magára a dolgot. Aztán útjára engedi a csapatot, így ebből a hurokból is sikeresen kibújtak. Félig meddig legnagyobb meglepetésükre, gond nélkül felszállhatnak és elhagyhatják a Birodalom fővárosát. A visszaút szerencséjükre eseménytelenül zajlik, de a végső meglepetés érkezésig várat magára.
(A BBH-s jelenetnél a csapat elég rendesen parázott, de volt is miért. A Coruscantot sosem hagyják el, ha valami nem stimmel.)
Miután a hajó leszáll Heipa bázisán és a csapat lejön a rámpán, a Sápadt Herceg személyesen jön ki eléjük testőrségével (egy eddig nem látott, vérvörös bőrű twi’lek testőr is van vele). Christobal a következő szavakkal köszönti a lázadás vezérét:
- Felség, engedelmével, már bocsánat hogy így fogalmazok… de baromi szarul nézel ki.
A jelenlévők egységesen dermednek meg a döbbenettől, kivéve a vörös testőrt, aki azonnal egy mattszürke pengéjű kardott ránt elő. Ezt viszont Christobal azzal tetézi, hogy ki is röhögi a hirtelen mozdulatot. Végül Heipa int és finoman tekergő csápokkal a Hobó felé fordul. Vérvörös szeme izzik.
- Az lehet… de legalább nem vagyok olyan rettenetesen büdös.
És kilépve a testőrei gyűrűjéből, széles mosollyal öleli meg a koszos, büdös öregembert.
- Christobal, drága barátom…!
Lábjegyzet: mert igénylem.
* zöld kristály - igen, a tájékozott olvasó valóban a tibériumra ismer a leírásból. Gondoltam, poén lenne bemesélni. :)
