Eljött (már hétfőtől) a nagyböjt! :D Szuper!
HOGY A SZÖSZBE' LEHET ENNEK ÖRÜLNI???!!!
EHH, TE REMÉNYTELEN VAGY! MAZOCHISTA ÁLLAT...
Ejj-ejj trollok, töröljétek le szépen a nyálat a szátok sarkából, mert most jön a kifejtős része. :)
Sokan nagyon tévesen kezelik a böjtöt és gyakorlatilag semmit sem tudnak róla. Erre marha jó példák a következő kérdések, amelyeket rendszeresen feltesznek nekem:
- Miért jó az Istennek, hogy én böjtölök?
Nem Istennek van szüksége a böjtre, hanem nekünk. (Ekkor szoktak hevesen tiltakozni, hogy "nekem ugyan nem kell..." és társai.)
- Mire jó ez?
Mindjárt kifejtem. De tételezzük fel, van valaki, aki esetlen kapizsgál valamit a szükségességéről és ekkor bevág egy ilyet:
- De kiváltható jó cselekedettel, nem?
Nem. Ezt is kifejtem lejjebb.
Tehát essünk neki, mi is az a böjt? Először is a böjt nem keresztény diéta és nem keresztény méregtelenítő kúra. Ha valakinek diéta kell, az beszéljen táplálkozási szakértővel. :) A böjt dióhéjban úgy írható körül, mint lelki felkészülés. Nem az a célja, hogy kopogjon az ember szeme az éhségtől. Nem az a célja, hogy ne mehessen bulizni. A böjt lényege egyszerű: annyi, de annyi minden van az ember életében, ami kényelmes, kellemes, de valójában fölösleges is. Ezek elhagyásával elérhetjük, hogy a felszabadult időnket hasznos (VALÓBAN hasznos) dolgokra fordítsuk. Többek között önmagunk megismerésére, az Istennel való kapcsolat megerősítésére (tehát imádsággal), tehát olyan belső dolgokra, amelyeket nagyon sokszor háttérbe szorítunk, mert a kedvenc (egyébként agyatlanul bugyuta) sorozatunk megy épp a TV-ben, mert megyünk leinni magunkat a sárga földig a haverokkal, stb.
Az első kérdésnél ("Miért jó Istennek, hogy én böjtölök?") azt a választ adtam ugye, hogy ez nem Istennek kell, hogy mi böjtöljünk, hanem nekünk. Most már tudjuk, miért. Az ember képes rengeteg órát(!) eltölteni azzal, hogy a saját testét ellása, kicsinosítsa, fokozza a kényelmét. És mennyit foglalkozunk a lelkünkkel? Töredéknyit. A böjt ebben segít, a fölös testi dolgok mellőzésével többet foglalkozhatunk a lelkünkkel is, ami legalább olyan fontos, mint a test, amiben él. Ez azonnal megválaszolta a második kérdést is ("Mire jó ez?").
"De kiváltható jó cselekedettel?"
Nem. Ez nem az Egyház tanítása, komoly félreértés azt gondolni hogy egy ház előtti utcaszakasz önkéntes felsöprése mentesít a böjt alól. (Habár kétség kívül kedves gesztus.) Jézus Urunk is negyven napot böjtölt és nem váltotta ki egy-két csodás gyógyítással. :)
De akkor hogy kell böjtölni? Ez már komolyabb kérdés és jó nehéz is, mert idézve a slágert: "Mindenki másképp csinálja!" Az Egyház ad néhány tanácsot, például a húsfogyasztás mellőzése a böjti napokon, szigorú böjti napon minden állati eredetű ételtől való tartózkodás.
De ez hogy jött egyáltalán? A hústól való tartózkodás akkor alakult ki a böjtben, amikor a húsétel még luxusnak számított. Most már eléggé hétköznapinak mondható, de ez nem vont különösebben az e-fajta böjtölés értékéből. :) De böjtölni nem csak így lehet! Ez egy egyszerű támpont.
Számítógépb*zi kocka vagy és 160. szintű paladinod van a kedvenc MMO játékodban? Kiváló böjt részedről, ha pihenteted Nagy és Dicső Agatort. :D El se hiszed, mennyi szabadidőd lesz hirtelen!
Szeretsz inni, mint a kefekötő és kiválóan teleportálsz a város egyik végéből a másikba egy átmulatott buli után? A böjtbe a zajongás amúgy sem passzol igazán, és pénzed is több marad. Rittkábban fog fájni a fejed, tehát ez is elhagyható. :)
Olyan lusta vagy, mint egy lajhár? Végighenyélnéd a napot? Egyáltalán ne aludj többé! Na jó, ez azért erős lenne... :D Nagy lemondás tud lenni ilyenkor pl. egy órával korábban kelni a megszokottnál. Az alatt lehet készülődni, imádkozni is, máris épül a lélek. :)
És még sok-sok más dolog lehetséges, ez leginkább személyre szabott, hogy ki mit választ böjtjének. Személy szerint a "hústilalmon" túl én alkoholt sem iszom (pedig szeretek sörözni, borozni) és a kedvenc online játékomon se züllök el órákat. És tök királyul élek még mindig! :D
Persze fontos, hogy a böjt során az ember ne tegye túl magasra a lécet, mert az csak demoralizálni fogja. Ez pedig ahhoz vezet, hogy az egészet hagyja a fenébe. De túl lazára se vegyük a böjtöt, mert akkor nincs értelme az egész műsornak. Nehéz megtalálni a középutat eleinte, de ahogy az ember egyre jobban megismeri saját határait és önmagát, egyre jobban fogja látni, hogy mi az a szint, ami tényleg segíti. Még néhány gyakorlati jótanács:
1. Ahogy Jézus is mondta: az emberek ne lássák rajtad, hogy böjtölsz, ne játssz rá a "fenemód aszkéta vagyok, aki rengeteg mindent elhagyott az Úrért, de olyan faszagyerek vagyok, hogy hősiesen kitartok" zsebprófétára. :)
2. Lesz többször is olyan, hogy azon veszed észre magad: ezt, vagy azt az elhatározásod megszegted, vagy disznóságot csinálsz. NE HAGYD MAGAD ELKESERÍTENI! Nem, nem leszel ettől a pokol ivadéka, nem fog az Isten dörgő hangon száműzni a teremtett világból. Ember vagy, nem vagy tökéletes. Ha azt tapasztalod magadon, hogy nem halad a szekér és elbuktál, állj fel és csináld tovább. A sátán egyik hatékony eszköze a böjttől való eltérítésre, hogy beléd sulykolja, hogy ez neked nem megy és jujj-jujj mi lesz most... :)
3. Ha azon veszed észre magad, hogy ha pl. nem eszel sütit, vagy rántott húst szerdán, akkor meghalsz (szemed kopog, kezeid remegnek, szabályosan rosszul vagy, pedig rendesen reggeliztél és még nincs tíz óra!)... ne törj össze, ne add fel! Ez is csak kísértés. :) "Nem csak kenyérrel él az ember..." mondta Krisztus és igaza van. :) Ez a kísértés akármilyen furcsa, nem csak a kajára áll. Van aki facebookon lóg egész nap, böjtje az, hogy azt pihenteti: ellenállhatatlannak tűnő vágyat érez, hogy csak azt megnézze arckönyvön, kapott-e levelet. Ha nem teszi meg, kitörhet a világháború is! Ha ekkor enged ennek a kísértésnek, akkor bizony azon fogja kapni magát, hogy megint három órát elchatelt. De ha kitart ebben az apróságban is... nem tör ki a világháború. :) Ahogy a kajás sem hal éhen, ha nem eszi meg azt a nevezetes húst. :)
4. A szeretet mindig felülírja a böjtöt! Ne legyünk farizeusok a szó negatív értelmében. Ha szeretteid direkt neked elkészítik a kedvenc kajádat, vagy meglepnek születésnapod alkalmával egy bulival, akkor ne utasítsd el arra hivatkozva, hogy "bocsi, de böjtölök"! * Hiszen neked és érted tették, szeretetből. Persze ne zabálj mértéktelenül és idd le magad eszméletlenre, de fogadd el a kedvességüket. :)
És most néhány figyelmeztetés jellegű dolog:
- Ha kajával böjtölsz, számíts rá, hogy minden sarkon új gyrosos nyílik, minden iskolatársad/munkatársad ekkor hoz hat tonnányi jobbnál jobb kaját, hogy "aki kapja, marja!" Egyébként akciós lesz a sör szinte mindenhol. Atomszuper koncerteket rendeznek a böjtidőben. Ez szinte Murphy törvény. :D
- Ha ismerőseid megtudják, hogy böjtölsz, biztosan lesz legalább egy ember, aki beléd fog kötni. Ez az enyhe fokozattól ("abban a tésztás kajában van két mikrogramm hús, akkor nem eheted meg?"), az egészen brutál fokozatig ("vedd már érszre, hogy ez az egész hülyeség!") terjedhet.
- Az emberek sokkal hülyébben viselkednek majd, mint eddig. Aki fárasztó egyébként is, még fárasztóbb lesz. A főnökeid még elviselhetetlenebbek lesznek, beléd kötnek akkor is, ha csak félhangosan lélegzel. :D Komoly türelemre lesz szükséged ebben az időszakban, mert az emberi hülyeség főleg ilyenkor határtalan. :)
Amit írtam, nagyrészt gyakorlati útmutató volt és vélhetőleg tartalmaz egy-két hiányosságot. A keletkezett réseket komment formájában be lehet tölteni. :)
(Keresztelő Szent János - ő aztán tudott böjtölni!)
"Testileg böjtölvén atyámfiai, böjtöljünk lelkileg is! Törjük szét az igaztalanság bilincseit, távolítsuk el a mulandóság konok kívánságát! Tépjünk szét minden igaztalan írást, adjunk kenyeret az éhezőknek és fogadjuk házunkba a hajléktalan szegényt, hogy Krisztus Istenünktől dús kegyelmet nyerjünk!" /nagyböjti tropár - részlet/
Lábjegyzet:
* "Bocsi böjtölök" - az ilyen szeretetlen gesztus akár örökké sebet ejthet felebarátodban. Benned meg gyakran fel-feltörő lelkiismeret furdalást.
Szörnyű lelki tusát vívhatott magában Ábrahám ezekben a pillanatokban, hiszen Izsákot nagyon szerette. Feleségével (Sárával) már régóta szerettek volna fiút, de nagyon sokáig nem lehetett nekik. Öregségükre végül Isten ajándékozta meg őket gyermekkel, biztos, hogy nagyon vigyáztak rá. Ez nem csoda, hiszen egyetlen gyermek. :) Ezek után így meghajolni Isten akarata előtt hihetetlen engedelmesség és sziklaszilárd hitről ad nekem tanúbizonyságot. Egy percig se gondoljuk, hogy Ábrahám pszichopata volt, vagy érzéketlen! Az Úr kérése nagyon felkavarta lelkileg, de Isten iránti szeretete nem ismert kivételt. Ábrahám nem kért Izsák számára "kegyelmet" Istentől, nem kezdett el vele alkudozni, nem mondott kategorikusan nemet. Bár félt attól amit tennie kellett, engedelmesen intézkedett, ahogy Isten meghagyta neki. Ebben élen jár előttünk. Hiszen melyikünk lett volna képes arra, hogy csak megfontoljunk egy ilyen utasítást? Mi mit tettünk volna Ábrahám helyében?
"Az egész világ békességéért, Isten szent egyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért, könyörögjünk az Úrhoz!"
-Tarzanhajú huligánok!
Vajon kitaláljátok-e, hogy kié az idei második Arany Bunkó Díj (összesen, immáron ötödször, veretlenül!)? Bizony! Ismét a mi örök és rengeteg nicknevet viselő Thotferi testvérünk, aki annyira nem fér a bőrébe, hogy "kéri az ostort az élettől". Íme a legutóbbi BoT óta felröfögött tíz legjobb ökörsége:
.jpg)
