A változatosság kedvéért a napokban (inkább csillagtalan éjjeleken) KOTYÚ-n tett csavargásom (mint minden alkalommal), most is megihletett. Elmélkedésem témája egy ismert ószövetségi történet, amin a szabadúszó magam módján keresztények szeretnek vitatkozni, íme:
(Isten) Megszólította őt: "Ábrahám!" Ő az felelte: "Itt vagyok!" Isten akkor azt mondta neki: "Vedd egyszülött fiadat, Izsákot, akit szeretsz és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!" /Ter 22,1-2/
És Ábrahám egy szót sem ellenkezett, hanem felcuccolt, maga mellé vette a fiát, elindultak a hegyre. Hosszú volt az út, három napig is mentek. Három napon át! Addig mi minden járhatott Ábrahám fejében? Biztos, hogy ezt akarja az Isten? Miért jó ez Neki? Biztos nincs más lehetőség? És rengeteg hasonló. Vajon, ha Isten azt kérné tőlem, hogy gangoljak el a Kékes tetőre és ott áldozzam fel a Bucikat, képes lennék rá? (Nem valószínű)
Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra. Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát. /Ter 22,9-10/
Szörnyű lelki tusát vívhatott magában Ábrahám ezekben a pillanatokban, hiszen Izsákot nagyon szerette. Feleségével (Sárával) már régóta szerettek volna fiút, de nagyon sokáig nem lehetett nekik. Öregségükre végül Isten ajándékozta meg őket gyermekkel, biztos, hogy nagyon vigyáztak rá. Ez nem csoda, hiszen egyetlen gyermek. :) Ezek után így meghajolni Isten akarata előtt hihetetlen engedelmesség és sziklaszilárd hitről ad nekem tanúbizonyságot. Egy percig se gondoljuk, hogy Ábrahám pszichopata volt, vagy érzéketlen! Az Úr kérése nagyon felkavarta lelkileg, de Isten iránti szeretete nem ismert kivételt. Ábrahám nem kért Izsák számára "kegyelmet" Istentől, nem kezdett el vele alkudozni, nem mondott kategorikusan nemet. Bár félt attól amit tennie kellett, engedelmesen intézkedett, ahogy Isten meghagyta neki. Ebben élen jár előttünk. Hiszen melyikünk lett volna képes arra, hogy csak megfontoljunk egy ilyen utasítást? Mi mit tettünk volna Ábrahám helyében?
De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" Ő azt felelte: "Itt vagyok!" Azt mondta erre neki: "Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!" /Ter 22,11-12/
Ugyanis most fontos leszögeznem, hogy Isten sem egy vérszomjas, félőrült diktátor! Próbára tette Ábrahámot és Ő tudja hogy miért volt erre szükség. A lényeg az, hogy nem törte össze se Ábrahám, se családja szívét, megóvta Izsákot ettől a vésztől. Az Újszövetségben, Jézus beszél a tanítványoknak az Isten iránti hűségről:
"Aki jobban szereti apját, anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát, lányát, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám." /Mt 10,37-38/
Ábrahám méltó Istenhez. Ő kész volt megtenni azt, amit végül nem kellett megtennie, viszont az Úr beteljesített saját Fiával, amikor Jézus kereszthalált halt:
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ." /Jn 3,16-17/
Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta: "Önmagamra esküszöm - mondta az Úr -, hogy mivel ezt megtetted, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél, megáldalak, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit, és te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak." /Ter 22,15-18/
Krisztus szavai az Úr iránti hűségről ezzel kapcsolatban:
"Mindaz, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van." /Mt 10,32/
"Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énérettem, megtalálja azt." /Mt 10,39/
"Akkor a király, így szól a jobbja felől állóknak: 'Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.' Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: 'Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk, mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül,, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen, vagy fogságban, és látogattunk meg téged?' A király így válaszol majd nekik: 'Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.'" /Mt 25,34-40/
Tehát az Úr tudja, mire van szükségünk és egyikünktől sem kér olyat, amit ne lennénk képesek megtenni. Vegyük jó példának Ábrahámot és az ő hitét! Sokat tanulhatunk tőle. :) Föltámadt Krisztus!
