Véget ért a nagyböjt. És kezdetét vette a nagyhét. Egy korábbi bejegyzésben írtam a böjtről, úgy általában. Tehát most nem erről fosnám a szót verném a nyálam, hanem egy-két észrevételről, ami az idei nagyböjtben ért. A különböző pontokat különböző képillusztrációkkal érzékeltetem.
1. A nagyböjtöt már elkezdeni sem könnyű. Egyik napról a másikra lemondunk azokról a dolgokról, amikről úgy érezzük, hogy "alanyi jogon jár" nekünk (pedig valójában igenis nélkülözhetők, vagy konkrétan haszontalanok). Megvan az elhatározás, hogy "hú, de nagyon aszketikus, komoly és fegyelmező böjtöt tartok most!", de nekikezdeni a gyakorlatban már más tészta. Főleg azért, mert Murphy törvény szerint már legelső napon új gyrosos nyit majdnem minden sarkon, akciós a sör, új szuper fejlesztések ugranak be kedvenc online játékodban és az ismerőseid ha épp nem válogatott édességkészítő versenyt hirdetnek, akkor ezerrel partiznak valahol. No, így tartsd meg az elhatározásod! :) "Csak elindulni nehéz!" Köszi...
2. Mi viszont ragaszkodunk a nemes célhoz és megkezdjük az első nehéz lépést a böjt hosszú futásához. Csak elindulni nehéz - vesszük észre - és rájövünk, hogy tényleg nem létfeltétel az a tábla csoki, igenis fel lehet kelni fél órával előbb, stb. Tehát eleinte nagyon jól alakulnak a dolgok, úgy is mondhatnánk, alakul a molekula. :D Elégedettséget érzünk, pont ideális magasságba tettük a lécet: se nem túl laza a böjtünk, se nem annyira szigorú, hogy már az elején bukjunk. Az imádságos élet a sok felszabadult időnek köszönhetően szinte szárnyal, egyre erősebben érezzük (és nem csak tudjuk), hogy Krisztushoz tartozunk. Tökéletes! :D
3. Első bukdácsolások. Valami okból kifolyólag böjtöt törsz egy apróságban, vagy rosszabb esetben bűnt követsz el (extrém esetben a kettő együtt). Ég a pofád, mint a Reistag. No, most akkor mi a szösz legyen? Először is, nem hagyni, hogy magunkba zuhanjunk! A sátán kedvelt eszközei közé tartozik, hogy elhiteti veled: te vagy a legnagyobb pondró a világon, nem vagy méltó arra sem, hogy bocsánatot merészelj kérni Istentől, mert egy magadfajta senkiházi nem érdemel semmi irgalmat és bármit is teszel, te már csak egy utolsó bűnös rohadék vagy, nincs kegyelem... És mondanom se kell, a sátán hazudik. Isten szeretete mindenképp erősebb és nagyobb bármely bűnnél, ezért ne hagyjuk magunkat becsapni. Ha érezzük és tudjuk, hogy bűnben vagyunk, igenis forduljunk Istenhez a szentgyónás által és kérjük a kegyelmét. Meg fogja adni. :) És ha a böjtben törik meg a lendületünk, azon se rágódjunk, hanem tudatosítsuk, hogy "hm... ezt benéztem" és folytassuk az eredeti tervet tovább!
4. A böjt vége felé az ember lelkileg megfáradhat. Egyre nehezebb tartani az elhatározást, egyre nehezebb szeretettel viseltetni az ilyenkor törvényszerűen leghülyébb emberekkel szemben és bizony egyre nehezebb megálljt mondani a bűnnek. Egyre több bukás, egyre több bűnbeesés, egyre több csalódás önmagunkban. Tehetetlennek, túl kevésnek érezzük magunkat, pedig szemünk előtt a cél. Jó tanács: ugyan az, mint a 3. pontnál. Ne adjuk fel! Forduljunk az Úrhoz, közel már az Ő dicsősége! :)
Véget ért a nagyböjt. Most következik az utolsó hajrá. Tegnap Krisztus Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulását ünnepeltük. A most következő napokban vitázik a farizeusokkal, szaddúceusokkal, tanít a templomban és felkészül küldetésének legfontosabb részére. Nagyon nehéz időszak ez, Jézusnak is az volt. De mivel mi Hozzá tartozunk, megjárjuk Vele az utat. Ilyenkor (főleg ha bűnben vagyunk) piszok nehéz, nehezebb, mint egyébként. De közel a nagypéntek a kereszttel és a húsvét vasárnap a feltámadással. :) Csak azért is tartsunk ki! :)
"Tudd meg Jézus, valami szépet
akartam volna tenni érted,
tündökölni, ahogy kívánod,
meghódítani a világot.
Tudd meg Jézus, csalódtam benned
Hidd el semmi értelme ennek:
megingott a talaj alattad,
életedet a romlásnak adtad
Én lelkesedtem és lobogtam,
de most itt látlak elhagyottan
itt látlak válladon kereszttel
Én más úton mennék: eressz el!
Miért nem szólsz? Csak nézel énrám
keresztedet vonszolva némán,
te óriási, szótlan árnyék,
örülnél, ha én is így járnék?
Miért nem szólsz? Csak nézel egyre!
Mennék én veled föl a hegyre,
csak ne a Gyehennába élve,
csak ne a Koponyák hegyére!
Csak tudnék elfordulni tőled
Elfelejteni, hogy megöltek!
Csak ne látnám folyton a véred
Ne látnálak, ne szeretnélek!
Tudom mit mondasz, véres árnyék:
egy kereszt mindenkire vár még,
mindenki találkozik egyszer
a megfeszített Szeretettel!
Nem lehet téged kikerülni,
nem lehet tőled menekülni,
tenélküled mindenki árva
megyek Uram, a Golgotára"