Most következő bejegyzésem egyes szektás testvéreknek lehetséges, hogy megbotránkozást okoz, pedig nem is róluk szól. Ugyanis most a keleti egyházak ősidőkre visszaköszöntő egyházművészetei remekei kerülnek nagyítóm alá: az ikonok.

Mi is az az ikon? Erre szokták a szektások csípőből rávágni,hogy bálvány. BÁLVÁNY! BÁÁÁLVÁÁÁNY!!!NÉGY!!!!

Nos, ez az a válasz, ami elsőre valami ilyesmi reakciót vált ki belőlem:

Ugyanis ez csak azt igazolja, hogy a fröcsögő illetőnek kukkantása sincs mi az az ikon és mit jelent a bálványimádás*. És most helyretesszük a dolgokat, ismét feltéve az alapkérdést: mi is az ikon?

Szent Pantaleimon csodatevő ingyenorvos vértanú ikonja

Az ikon szó görög eredetű és azt jelenti: képmás. Úgy is szokták definiálni,hogy az ikon "fára festett szentkép". Nos, laikusnak ez a válasz már teljesen okés, mert végtére is igaz. Az ikont tényleg fatáblára festik fel, bár elkészítésének módja igencsak szerteágazó, a történelem során kialakult számtalan ikonfestő műhely más és más formában készíti.

Nagyon nagy fába vágtam (megint!) a fejszémet amikor úgy határoztam, hogy az ikonokról írok. Mivel nem vagyok ezen a téren nagymester, ezért az esetleges pontatlanságokért elnézést kérek és tessék nyugodtan szólni. :)

Nos, a legelején úgy kezdeném, hogy hogyan készül az ikon, nagyon dióhéjban összefoglalva. Az ikon természetes anyagokból készül, mivel az ikonfestő rendelkezésére áll az egész teremtett világ. Ergo mesterséges alapanyagú festékeket, szintetikus ecseteket és egyéb mifenét ikonfestéshez nem használunk. Természetes festékanyagot sok mindenből ki lehet nyerni, bár aki nem olyan atomszuper szinten áll, egy kicsit betrükközhet azzal, hogy a természetes színanyagot (pigmentet) boltban veszi. Az nem baj, ha vásároljuk, csak igyekezzünk figyelni arra, hogy ne mesterséges anyagokkal dolgozzunk. Ha minden megvan (nem sorolom fel a listát, mert rengeteg minden tartozik bele a fatáblától kezdve a bőr/csontenyven át a tojássárgáján keresztül a színanyagokig és krétaporig, mindenféle cucc), akkor jön az előkészítés. Ugyanis általában nem csupán a csupasz fatáblát festik le, hanem a fatáblát megerősítik**, hogy minél időtállóbb legyen a kész ikon. Erre a megerősített táblára festenek konkrétan, de szigorú szabályok szerint. Nem mindegy, hogy milyen színt használ az ikonfestő, kit, milyen testhelyzetben ábrázol. További érdekességek:

- Az ikonokon sosem ábrázolunk szenvedést, fájdalmat. Isten teremtett világa szép, az ikonokat meg szokták népiesen a mennyek ablakainak is nevezni, már pedig ott nincs sem fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj.

- Tiszta színt sosem használunk. Ez alatt azt értem, hogy csak kevert színekkel dolgozik az ikonfestő.

- Az ikonfestészetben nincsenek folytonos ecsetvonások.

- Nem éppen hamari munka. :) Egy ikon elkészülési ideje a fatábla előkészítésétől kezdve ha jól saccolom, kb. 3-4 hét. Figyelembe véve, hogy az enyv, lekvasz*** és festékanyagok száradási ideje akár 24 óra is lehet és simán megesik,hogy több rétegben kell felvinni a táblára.

És most jön a második fejezet: az ikon elkészülése sok kérdőjellel (hogy akit érdekel, önmagától nézzen utána), de okés. De miért úgy néznek ki az ikonok, ahogy? Hasonlítsuk össze mondjuk az egyik nagypénteket ábrázoló ikont egy reneszánsz festménnyel:

Mint látható, a kettő ég és föld. A reneszánsz korban elterjedt ábrázolási mód (lenti kép) sokkal reálisabb, úgy igyekszik megjeleníteni azt a pillanatot, ahogyan mi látunk, mintha magunk is ott lennénk. Tipikus pillanatnyi kép, az adott másodpercet ábrázolja. Ezzel szemben az ikonábrázolás (felső) arra törekszik, hogy Isten szemszögéből mutassa be amit látunk. Nincs úgymond "kiindulópont", hiszen Isten mindenütt jelen van. Nem reális és nem teljesen arányos. Ugyanis az ikonnak nem a pillanatnyi látszatot kell hitelesen megmutatnia, mert nem az számít, hogy az ábrázolt szent karjai a reálisnak megfelelő hosszúságúak-e? Az ikon esetén látni kell a vonalak között a lényeget, mert az ikon mindig tanít. Továbbá az ikon úgy néz ki, mintha "merev" lenne, a modern reális képekkel ellentétben örökkévalóságot fejez ki. Nehéz ezt úgy kifejteni,hogy ne legyen túl elszállt művészduma. :)

Még egy kis érdekesség, amit most ajánlok a kedves szektás testvérek figyelmébe:

Mi, keleti keresztények (görögkatolikusok és ortodoxok is), az ikonokat tiszteljük, de NEM imádjuk. Erre még kitérek később, az orosz ortodox evchologion valahogy így fogalmaz (az áttérési szertartás során):

"Elismered-e, hogy a Megváltó Krisztus, az Örökszűz Mária és Isten szentjeinek ikonjait őrizni és tisztelni kell, de nem isteníteni, hanem úgy tekinteni reájuk és úgy imádkozni előttük, hogy ösztönzést kapjunk követni annak életpéldáját, akit a szentkép ábrázol?"

Magyarul: az ikonok előtt való imádkozás nem a darab fának szól, hanem annak, akit ábrázol. Krisztus ikon esetén értelemszerűen Krisztushoz szólunk ilyen módon. Szentek ikonjainál, vagy az Istenszülő ikonok esetén az ikonokon át az ő közbenjárásukat kérjük, ami szintén nem egyenlő az imádattal. A szentekhez szóló imádságnál azt kérjük, hogy ők (is) szóljanak az érdekünkben Istenhez. Tetszik érteni? :)

Persze most jön az a hivatkozás, hogy "Ne csináljatok magatoknak bálványt, vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat,s ne állítsatok fel jelzett köveket földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok, a ti Istenetek."/Lev 26, 1/ Erre azt tudom mondani, hogy ezzel a paranccsal a Katolikus Egyház is egyetért, kiemelnék egy fontos részletet ugyan ebből az idézetből. "Ne csináljatok magatoknak bálványt, vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat,s ne állítsatok fel jelzett köveket földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok, a ti Istenetek."/Lev 26, 1 továbbra is/ Mi (katolikusok) nem imádjuk a szentképeket és ikonokat. Hanem mint fentebb írtam, tiszteljük azokat, akiket ábrázolnak és mindenek előtt Istent imádjuk (aki mellesleg az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, sőt! Megtestesült (a Szentlélektől és Szűz Máriától) és emberré lett).

Szóval az ikonábrázolás hagyománya roppant összetett és érdekes téma, akinek kedve van megismerni, hogy mi merre hány méter, sok sikert! :)

Krisztus feltámadását ábrázoló ikon

Lábjegyzet:

*bálványimádás - teremtmény istenként való tisztelete. De úgyis fordíthatjuk, hogy élettelen tárgyak (totemek, égitestek, képek, stb.), állatok (esetleg növények), emberek (pl. ősök) istenítése.

**fatábla megerősítése - mivel az ikonábrázolás fontos része az, hogy időtálló legyen (mert az ikon üzenete örök érvényű), ezért cél, hogy olyan felületet kapjunk, ami nem csak tartósnak tűnik, hanem tényleg az. Ilyesmi például a kőfal. Az ikonfestő feladata az (is), hogy a múlékony, vetemedésre hajló fát "kőfallá" alakítsa. Erre jó a lekvasz, lásd következő csillagsorozat. :)

***lekvasz - krétapor, enyv és lenolaj keverékéből álló, eleinte sűrű, folyékony anyag, mely a fafelületre több rétegben felhordva idővel megszilárdul. Szerencsés esetben kemény, sima, fényes fehér színű felület. (Egy kis csiszolás és polírozás után)