Az utóbbi napokban jól összekavarodott minden (megint). Nagyon nem találtam a helyem és önmagammal se voltam (vagyok) különösebben megbékélve. Nehéz lesz blogbejegyzésnek alkalmasra megfogalmazni mi is van... tehát lehet hogy ez az írás elég zűrzavaros lesz. :)
Számtalan hibám volt az elmúlt legalább két évben, ezek egyik legsúlyosabbika a remény elvesztése volt. A másik önmagam megutálása. A harmadik az, hogy utat engedtem a gyűlöletnek. Tehát ez így nagyon nem okés így és nem mehet tovább... nagyon nehéz lesz megvívni ezt a harcot (főleg önmagammal, másrészt azzal a mocsokkal aki állandóan igyekszik megszivatni), de nincs más sansz...
Ha eljutok addig, hogy "Legalább (én) még tükörbe tudok nézni", akkor kilométereket haladtam előre. Mivel egyelőre nem tudok, ezért legalább ti reménykedjetek ebben, hogy sikerül. :)
Íme a házi feladat dalba formálva:
