Nos, egyik este a youtube-on megtekintettem a Rómeó és Júlia musicalt, ami néhány éve bombasztikus sikert aratott. Mondanom se kell, most is tetszett, de most miközben hallgattam, volt lehetőségem kielemezni a karaktereket és kihozni egy érdekes következtetést.
Ez a világhírű szerelmi történet a különböző korosztályokból különböző hatást vált ki. Átlag 14-15 évesen kerül szóba először az iskolákban (addigra ezer plusz egy sztereotíp sarkított utalást hallanak ezzel kapcsolatban a gyerekek), mondanom se kell, általában idétlen röhögés tárgya Shakespeare műve. Középiskolában már komolyabban szóba kerül, a történet drámája már elgondolkodtat. Ekkor általában vagy szívből iszonyodnak tőle, vagy rajonganak érte. :)
Most bőven az iskolaévek után újra figyelemmel kísértem ezt az alkotást és rájöttem arra, hogy...
A Rómeó és Júlia majdnem összes szereplője (a musical alapján) zárt osztályba való!
Vegyük csak sorra őket, hogy érthető legyen:
Capulet házból
Capulet papa: az igazi fatökű papucs. Nem tud rendet tenni a családjában, fingja sincs saját házasságának gondjairól.
Capulet mama: ribanc.
Tybalt: az élet tette ilyenné, de attól még szociopata. "...és vért hörög Tybalt!"
Júlia: álmodozó szerencsétlen. Egyetlen éjszaka alatt belezúg a város szerte köztudottan nőfaló Rómeóba és azonnal házasodik. Ennél meggondolatlanabb senki sem lehet!
Júlia dajkája: a bepókhálósodott fehérmájú némber. Kell ennél bővebb kifejtés?
Plusz ajándék, bár nem családtag - Paris herceg: az a nagybetűs Arisztokrata, akit csak azért kedvem lenne egy kerti kapával agyonverni, mert sztereotip kékvérű. Proletár Uralooom! :D
Montague házból
Montague mama: Paris női kivitelben, masszív díva beütéssel, fültőig eltelve gyűlölettel (mint mindenki Verona patkányszaros utcáin)
Benvolio: sz@rkeverő, idétlen hülyegyerek. Egyetlen percig sem képes komoly felelősséget vállalni, pedig nagyon kéne.
Rómeó: enyhe emós hajlamú, minden leányt megbögyöröző, nyálas selyemfiú. Tüdőnrúgást érdemel, főleg mert benne még annyi megfontoltság sincs, mint Júlliában (ami tudjuk milyen katasztrofális).
Bár származásilag nem Mondatgue, mégis ide sorolom --> Mercutio: az igazi anarchista. Ahol csak lehet, balhét robbant ki és senki, semmi felé nincs tisztelettel.
Egyéb szereplők
Lőrinc barát: egy gyáva szerencsétlen, akinek (a történet során kiderül) annyi hite van, mint ennek. Talán egy csöppnyivel kevesebb.
Escalus, Verona hercege: az egyetlen értelmes ember! Komolyan mondom, Veronában mindenki hülye, csak ő normális... csoda, hogy még nem háborodott meg egészen ettől a boldogok falvától. Igyekszik rendet teremteni és nem, NEM fatökű lúzer, mint Capulet papa. Ha szép szóval, paranccsal nem megy, akkor kemény eszközökhöz nyúl, de mégsem nevezhető zsarnokinak, mert nincs más választása. Egy olyan városnak a hercege ő, ahol hétköznapiak a tömegverekedések, tucatszámra vívott halálos kimenetelű párbajok és általános gyűlölködés. Itt nem működik a habkönnyű mézesmázos kedves nagybácsi stílus.
Erre a következtetésre jutottam tehát... és eszembe jutott még egy érdekesség: tessék meghallgatni ezt a nótát, de a Verona szó helyére a "Budapest" tulajdonnevet helyettesítsük, a "két család" helyére meg nyugodtan befér "két oldal" (szigorúan politikai) és megkaptuk Budapestet. Ami valahol nagyon gáz... :S
Ki véletlenül erre jár, egy furcsa, vad várost talál.
A szép Budapest nem vitás, a többinél kicsit más!
Ki össze-vissza utazott, és mindent végig olvasott.
Nem segít a sok tudás, a mi városunk más!
Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!
Őrült világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két oldal folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?
Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Budapest így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?
Egy õrült világ!
Hiába kérés, könyörgés, hiába súlyos büntetés!
Mindent megteszek, de itt már semmi nem segít!
Hát akkor jöjjön a vasszigor, jöjjön az ostor, szolgasor!
A szép szóra e sok lator már rá sem hederít!
Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!
Őrült világ! Egy szédült világ!
Budapestet vérben fürdeti, az ember meddig tûrheti?
Hogy folyton félelemben él, hogy itt a törvény ennyit ér.
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyûlölet folyik?
Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Budapest így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?
Világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két oldal folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyûlölet folyik?
Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Budapest így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?
Õrült, szédült, õrült világ!
