Nagyon sokáig hagytam a levegőben lógni legutóbbi bejegyzésemet, ami nagyon nem korrekt húzás tőlem. Mentségemre szóljon, hogy az elmúlt két hét óta az agyam leblokkolt bejegyzések terén. Hogy megkezdjem a kizökkentést (és hogy azért legyen valami új is a nap alatt), ezért most egy rövid szösszenet következik, egyfajta érdekesség.
Van amikor nehezek a mindennapok. Sajnos olyan is van, hogy sok ideje és még jó sokáig. Az emberben ilyesmi esetben is és leginkább a különösen nagy eseményeknél felmerül(het) olyan kérdés-sorozat, melyet úgy szoktak nevezni, mint az "Emberiség Nagy Kérdése(i)".
Mik is az Emberiség Nagy Kérdései (továbbiakban ENK)?
Sok ilyen kérdés merül föl, ezek közül a "legelsőt" emelném ki, ami valahogy úgy szól, hogy "Miért létezünk?" "Mi az életünk értelme?"
Megrázó kérdés ez, ha az ember igazán belegondol, mert előbb-utóbb mindenképp válaszhoz ér. És a válasz előbb utóbb Istenre mutat, mely két lehetőséget állít az ember elé:
1. hiszi, hogy Isten létezik és célja van az emberrel. Tehát az ember fontos, küldetése van* amire hivatást kapott.
2. tagadja Isten létét, mert ha elismeri, hogy van, akkor ő (az ember) azért is fontos, mert feladata van. És ezt a feladatot nem szeretik vállalni.
A második alternatíva nem hangzik biztatóan, de most kiakasztom a Tisztelt Publikumot, ugyanis én a második lehetőségnek is tudok örülni.
Azért, mert legalább gondolkodott rajta, felmerült benne az ENK! Itt a gond a világgal: az emberek nem gondolnak ebbe bele, kerülik a kérdést, mert kerülni akarják a választ és a vele járó elköteleződést is.
Pedig ezt kéne tennünk. Gondolkozni! Hát gondolkozzunk... bőven van min.
Lábjegyzet:
*Küldetésetek van - ez a rész kifejezetten király a latin rítusú liturgia elbocsátásánál. Kár, hogy nem mindenhol hangzik el...
Bocsi a csapongó gondolatmenetért, egyelőre ennyit tudtam kisajtolni. Remélhetőleg a következő bejegyzés összeszedettebb lesz.
