Vegyünk egy kis részletet a Szentírásból* és agyaljunk vele kapcsolatban holnap napnyugtától déli verőfényig!
"Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!" /Ter 4,7/
Az Úr mondta ezt Káinnak, amikor az utóbbira rátört a "hiszti" és fontolgatta a gyilkos szándékát. Mivel (nagyrészt) ismerjük a történetet, tudjuk hogy végződött ez a sztori... és most következzen mai témánk, ami amióta az emberiség létezik, folyamatosan gyötörte azt: a kísértés. És persze annak következménye(i).
Igazából már Ádám és Éva sztorija is a kísértéssel válik tanulságossá ("Dehogyis haltok meg!" /Ter 3,4/). Mi jellemző a kísértés(ek)re?
1. A kísértés olyan dolgokkal kapcsolatban jelentkezik, amelyeket valamilyen szinten már tapasztaltunk a bűnben. Pl. (még több) szabadság, (még jobb) ízek, (extrémebb) élmények, stb. Valami alapja mindig van, mert ami sosem ért még és emiatt nem is érdekel, nem elég hatásos. Érdekesség, hogy szép és helyes cselekedetekre nem szokás hagyományos értelemben vett "kísértést" érezni. Tehát a kísértés a bűn sajátja.
2. A kísértés mindig kívánatosnak, fantasztikusnak mutatja a bűnt. Az ember úgy érzi, hogy ezt mindenképp ki kell próbálnia, vagy el kell érnie, meg kell kóstolnia/ennie, vagy véghez KELL vinnie, különben... különben... (különben mi is lesz?)
3. Amint az ember enged a kísértésnek, elköveti a bűnt. De a csattanó utána jön: ráébred hogy ez nem is volt annyira fontos, vagy létszükséglet. De amíg élünk, nem hagy békén, mindig visszajár.
A kísértés csalóka, aki kísért (tudjuk jól, ki!) pedig egy hazug mocsok. És a kísértés nem csak egyetlen módon jöhet. Ezer plusz egy különböző dolog van, amivel el lehet csavarni az emberek fejét, nem kell feltétlen erotikára gondolni. Egyetlen csoki is lehet kísértés és egy igazságosnak vélt beszólás, csípős megjegyzés is válhat bűnné. Lehet kísértés a fáradtság érzete (amire hivatkozva aztán nem teszed meg azt a jót, amit tehetnél), a lényeg az, hogy a kísértő rohadék sátán folyamatosan kísérletezik ezzel-azzal, hogy bűnre csaljon. Sajnos az emberi természet fogékony rá... de akkor mi ellene a teendő?
Szerencsére erre is vannak megoldások:
1. a legegyszerűbb az, ha lehetőséget sem adunk a kísértésnek, hogy befurakodjon az agyunkba. Ha nincs lehetőség kísérteni, nem ugrunk fejest a rosszba. De ezt könnyebb mondani, mint valóban megtenni, tudom. De mint tudjuk (az ágybavizelésen kívül) semmi sem könnyű. És bár ez a kezdeti ellenállás a legegyszerűbb, de ez nem jelenti azt, hogy a legkönnyebb is.
2. Mi a szösz van akkor, ha már ki vagyunk téve a kísértésnek? Félbehagyni azt a folyamatot, ami a kísértést okozza, előhozta és imádkozni, továbbá bármi más tevékenységet választani (figyelembe véve az 1. pontot). No, aki ezt tényleg meg tudja tenni, annak minden tiszteletem és kérem, hogy tanítson meg rá engem is. De ettől még ez sem lehetetlen, csak nehéz (mint állat).
3. Ha már beütött a baj és engedtünk a kísértésnek, bűnben vagyunk, hogyan tovább? Amint lehet, gyónni! Inkább ezerszer kérjünk bocsánatot Istentől, mint hogy végleg megadjuk magunkat annak a gennyes sátánnak!
Tehát továbbra sem könnyű a keresztény élet.** De küzdeni továbbra is érdemes. :) Ha pedig jön a sátán sok-sok üvegcsével (melyekben különböző kísértések vannak) mondván: "kóstolót viszek a testvéreknek"; ne őrá figyeljünk, hanem Istenre. Ezzel kezdődik is a nagy harc. :)
"Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem." /Mt26,24/
"Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett." /Lk 7,47/
Lábjegyzet: ejj de rég volt már!
*részlet a Szentírásból - ez a részlet kiemelősdi bizonyos esetekben nem javasolt, pl. ha vita során érvelni akarunk vele... a Szentírás alapján annyi, de annyi marhaságot meg lehet magyarázni és igazolni, hogy nincs rá mértékegység!
**nem könnyű keresztény élet - ha ezt thotferi olvasná... ismét előjönne megosztani végtelen bölcsességei furcsa folyamát. :)