És most mégis sor kerül rá. Carlota bejegyzése adta meg az ihletet hozzá és mivel várja, ezért kapja is. :) Mondanom se kell, az igazán lényeges információk itt nem kerülnek felsorolásra, mert ha mégis kifejtenék személyesebb dolgokat, akkor kitörne az Armageddon.

Ezért egy rakás felszínes, részletkérdésre részletválasz, íme:

Egy alsó-középmagas (173 cm annak számít?), de kifejezetten vékony testalkatú ember vagyok, akinek kedvence a hosszú, egyenes, barna színű haja és a szakálla (ez utóbbihoz a Nightwish együttes basszusgitárosa, Marco Hietala adott példát). Állítólag kék szemmel nézek ki a fejemből... és öltözködési stílusom erősen tükrözi zenei ízlésemet is (bakancs, farmer, vagy katonanadrág, hidegben bőrdzseki... ki lehet találni, hogy a kedvencem Britney!* :D).

Amit semmilyen formában nem tudok letagadni az a kézügyességem. Szeretek mindenféle kis kacatot, vagy apróbb ajándéktárgyat készíteni, de leginkább a régi idők és letűnt korok hidegfegyverei érdekelnek. Itthon a szobámban egy gladiátoriskolát fel lehetne szerelni a különféle cuccokkal. :D Újabban nagyon rákaptam az ostorfonásra is, de tervezem még, hogy kitanítom magam a kőpattintás és őskorihoz hasonló kőeszközök és fegyverek elkészítésének terén.

Mivel a legbonyolultabb étel amit el tudok készíteni a virslivel megbolondított rántotta, ezért nem mondhatnám, hogy konyhatündér vagyok. Alapból nagyon válogatós is lennék, ezt igyekszem (ha nem is mindig...) legyőzni magamban. Egy dologban viszont nem engedek: ha "hús" kerül szóba, akkor kizárólag harántcsíkolt izomszövet (értsd: vázizmok) jöhet szóba, szervet nem eszem. Kizárt dolog, hogy ételként tekintsek egy májra, pedig tudom, hogy egészséges. És ez bizony érvényes az összes többi olyan szervre is, melyet az emberek általában fogyasztanak. Kóstoltam többet is, nagyon nem ízlenek, senki se kezdjen győzködni, hogy "már pedig milyen jó." Nekik minden bizonnyal. :)

Nos, munka után édes a pihenés, kaja után még édesebb, tehát következzen a pihenés címén kellemes időtöltés, avagy az olvasás. Nem tudom elképzelni magam úgy, hogy ne legyen valami könyv a közelemben, amit olvashatok. Fantsy, sci-fi, történelmi regény, ifjúsági regények, tudományos írások, lelki irodalom, nagyon sok minden tetszik. Ami annyira nem tud érdekelni, az a krimi. Most három könyv van, amit olvasgatok, az egyik George R.R. Martin: Kardok vihara c. műve, a másik Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál és Nina Pavlova: Vérvörös húsvét c. könyve. Persze egyszerre csak egyet tudok rendesen olvasni, tehát eléggé lelassult a tempó mind a három könyvvel, bár a napokban az Alien történet kerül gyakrabban a kezembe.

Amit még írhatnék: a kedvenc dolgok listája, ezúttal tömörítve, hosszasabb kifejtések nélkül, avagy a kedvenc:

-szín: ezüst. Egyszerű és mégis szép. Engem legalábbis meggyőzött.

-könyv: Szentiványi Jenő : A kőbaltás ember

-film: Steven Spielberg: Jurrasic Park (első és második ebben a sorrendben. A három erőltetett és... hagyjuk)

-zene: magyar rock és metál! Az aktuális kedvenc hónapról hónapra változik.

-állat: ha kihalt is számít, akkor Tyrannosaurus rex, gyerekkori abszolút első helyezett. :D Ha élő kell, akkor bajban vagyok, mert minden állat ugyan annyira érdekel

-növény: fokföldi harmatfű (ha nem tudod mi az, nézz utána, a lényeg az, hogy szép és rovaremésztő)

-kaja: rántott hús és krumplipüré. Ahogy anyu szokta. :D

-pia: SÖR! :D Alkoholmentesből rostos körtelé, vagy víz.

Továbbá még néhány apróság, ami esetleg még kimaradt:

Alapból türelmesnek tartom magam, bár újabban ezt egyre nehezebb gyakorlatban megtartanom. :S

Az első élénkebb emlékem valamikor óvoda tájára tehető: valami standon voltunk és egy hülyegyerek rám ugrott a medence széléről (mondanom se kell a vízben voltam). Ahogy rám zuhant, elmerültem mint egy kő. Láttam magam fölött a vízfelszínt, az égen vigyorgó napot és enyhén szólva fuldokoltam, mert akkor sem volt kopoltyúm. Talán ezért is nem szeretem a mesterséges medencéket.

Kiskoromban nagyon féltem a sötéttől és az Alien történetek xenomorfjaitól. Így jár az, aki öt évesen éjszaka megnézi a Nyolcadik utast... ezt a félelmem azóta szerencsésen legyőztem olyannyira, hogy egyenesen Alien-fan vagyok. >:D

Rajongok Székesfehérvárért. A kedvenc városom és szerintem a legszebb az egész országban. Ennek az okát talán leírom egy nosztalgia bejegyzés révén, de közel se biztos. :)

Nagykorúságomig ószövetségi elvek szerint éltem (ugye a "szemet szemért" elv), egy kicsit talán eltúlozva. "Szemet, vesét, csontot, három liter vért és minden parázson izzított idegsejtet egyetlen szememért, ti nyavalyás helóta...!" Aztán megkeresztelkedtem és szerencsére sikerült túllépnem ezen a történeten.

Görögkatolikus vagyok, továbbá cserkész. Ja és mentőápoló is, még ha sajnos nem is sikerült elhelyezkednem a szakmámban... :S

Tele vagyok tesókkal. :D Nem csak cserkésztesók, vér szerintiek is. Hogy arányos legyen, két bátyám és két nővérem van, veszedelmes bagázst alkotunk mi együtt, ne hergelj minket! >:)

Van két lányom! :D Fogadottak, aranyosak és Bucik. Egy Kis Tök Buci és egy Nagy Tök Buci. :D

Ha bárkinek bármi kérdése lenne még, az tegye fel nyugodtan... akár kommentben, akár személyesen. Egyelőre elégedjetek meg ennyivel már ezzel is elég sokat pötyögtem. :)

Zárásképp egy kis zene, amiben magamra találtam. Nem a legpozitívabb, de szerencsére nem is olyan borús. :)

(*Aki nem veszi a poént és tényleg Britney rajongónak tart, az az egyén menthetetlen.)

Kiegészítés:

Kedvenc idézet: ezzel gondban vagyok, mert nem nagyon van kedvenc idézet. Sokat idézek sokaktól, de mindig aktuális hangulat függő, hogy mikor mi épp a "kedvenc".

Van-e olyan ország, ahova szívesen utaznék? Nem nagyon érdekel külföld... egész életemben (ha Párkányt nem számítjuk) egyszer voltam Magyarország határain kívül, akkor Rómában jártam. Szép volt, nagyon tetszett, de nem érzek ingerenciát, hogy ismét kimenjek.

Könyves, vagy filmes karakter, akivel könnyen azonosulni tudok? Alapból kettőt tudnék mondani. Az egyikük a Trónok Harca könyvek Robb Starkja, akit gyanítom nem kell bemutatnom. A másikuk Wdayne Hicks, aki a Bolygó neve: Halál című könyv és film Gyarmati Tengerészgyalogos Hadtest tizedese. Ő egy kicsit csodabogárnak számít, hiszen a bajtársainál egy fokkal optimistább, nem éppen idegbajos típus (bevetés előtt el is alszik a csapatszállítón), viszont vészhelyzetben jól reagál. Akár született parancsnok is lehetne, hiszen nagyon pöpecül teljesít, amikor a kényszer vezetővé teszi (mint túlélő rangidős tiszt). És semmit sem bíz a véletlenre. Idézet tőle, amikor azon agyalnak, hogy lehetne megoldani a xenomorf problémát, amely kiirtott egy egész kolóniát: "Azt mondom, szálljunk fel... dobjunk le egy atomot az űrből. Csak így mehetünk biztosra."