Reméltem, hogy végre előállhatok valami jó témával is. Nem fogok, mert most értesültem egy különösen fájó dologról, amitől már három éve féltem. Utálom, hogy mindig igazam van.
Végleg elvesztettem azt a harcot, ami már akkor bukás volt, amikor hét éve elkezdődött. Tudtam, hogy nem nyerhetek és most megkaptam a végső KO-t. Kapjam be, ez van.
Uram, ez most neked szól. Nem lesz szép. És nem lesz jogos sem, hiszen Veled nem lehet perelni, tehát tedd csak hozzá a bűneim igen tetemes listájához:
Elegem van! Rászedtél... miért csináltad így, miért akartad anno azon a bálon 2008-ban, hogy ez kialakuljon Vele, ha csak és kizárólag azt szántad eredménynek, hogy szépen lassan, módszeresen, de kétség kívül elbukjak? Mi jót tudsz ebből kihozni? Akarod egyáltalán? Vagy csak fenyíteni akartál ezzel a korábbi bűneimért? Megérdemlem, nem kétséges, de nagyon aljas volt. És egyáltalán nem passzol ahhoz a képhez, amit eddig Rólad hallottam. Elvileg te szeretsz engem. Akkor miért tűnik úgy, mintha inkább csak megtűrnél?
Legyen úgy, ahogy akarod. Elvégre Te vagy az Úr, mégis hová mehetnék? De innentől nem hiszem el, amit tanítottál:
"Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban." /Jn14,13/
"Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen." /Jn16,23-24/
Ezeket nem lehet félremagyarázni! Jézus kifejtette volna a kivételeket. Jézus ezeket a dolgokat már világosan mondta, példázatok nélkül.
Továbbra is hiszek benned Uram, te van az Út, az Igazság és az Élet. De ezek a fentiek úgy néz ki csak az apostolokra vonatkoznak, és/vagy azokra, akiket szeretsz. Mert engem maximum megtűrsz. De legalább minden további imádságom hallgasd meg értük. Mindazokért, akikért imádkozni szoktam, te tudod jól, kikért. Ha nekem semmit sem vagy hajlandó tenni, legalább nekik had legyen jó.
És fogcsikorgatva mondom (ezerszer az ellenkezőjét kívánva), de áld meg az eljegyzésüket is. Mivel bármit is kérek, az lényegtelen, legalább nekik segíts. Azért is, akit most legszívesebben addig csapkodnék koponyatetőn egy sárgára festett kapával, amíg ketté nem törik a kezemben tartott eszköz.
Hiszek benned Uram. Hiszem, hogy vagy. Hiszem, hogy feltámadtál. De azt nem hiszem már, hogy szeretsz is.
(U.I.: iszonyat nehéz volt ezt névtelenül megírni, de így is nyilvánvaló. Innentől nem érdekel, nem kell nyílt titok legyen, amiről úgyis mindenki tud. Legyen nyilvános, károgja csak mindenki mekkora barom vagyok! Mert ez számít, nem? De az utolsó feladatom még elvégzem Érte. Hiszen megígértem Neked, Uram.)
