Egy újabb éven vagyok túl és ahogy ez lassan szokássá válik, ismét írok egy összefoglaló bejegyzést a (tavalyi) 214-es évről. Lássuk dióhéjban összefoglalva, hogy milyen is volt Malkáv-szemmel:
1. Január, február - igyekeztem az akkori nem túl sziporkázó lelki életem gatyába rázni. A tavalyi jó szilveszteri buli (az aranyos, de kövér cacával) kellemes élménye hamar elkopott az önmagammal vívott harcomban, röviden összefoglalva: atom-pocsékul voltam. Pedig volt egy nagyon pöpec vízkereszt* is. Melóhelyemen legalább voltak nagyon jó lelki beszélgetések is, persze hülyéskedtünk annyit, hogy hinnye. (dobozhordás közben a Barbie Girlre végigugrálni az épületet, illetve a dobozhordó kerekes cuccal forma 1-es versenyt rendezni a folyosón olyan élmény, amit más munkahelyeken nem tolerálnának) :D Magánügyben megkíséreltem rendbe hozni egy haldokó viszonyt, bezárni egy egyre táguló szakadékot, de nem sikerült. Pont az vált be, amit el akartam kerülni és amitől féltem (volt miért, öngyűlölet növekszik)
2. Tavasz - kb. eddig tartott a közmunkaprogram. Lelki életem továbbra is padlón, bár nagyban igyekeztem javítani rajta, amin sokat segített a nagyböjt is (kár hogy az elvártnak közelébe se érő eredménnyel). A húsvét számomra a legkedvesebb keresztény ünnep, de ez az örömöm idén sem volt meg. Pedig biztosra mentem.** Komolyan nekikezdtem a közelgő felvételire készülni (nem mintha eddig nem tettem volna). Közben gyarapszik angoltudásom, hála a király angolóráimnak.
3. Nyár - sokáig nagyon szerettem a nyarat, ez viszont megváltozott kb. hat-hét éve. Most sem rajongtam érte (de legalább az időjárás nekem való), mert tudtam, hogy a cserkésztáborunkban is beüt az a baj amit sikerült elkerülnöm húsvétkor... de ezúttal nincs kibúvó (pedig amit lehetett, itt is megtettem a konfliktuskerülés érdekében). Ez az időszak különösen feltoszta az agyam, lehullott a lepel egy olyan remekre szabott taktikáról, amit eddig nem akartam észrevenni. A tábor jó lehetett volna ha... hát. Nem volt az. Ahogy az az-előtti sem és aggódom, hogy a továbbiak sem leszek azok. :S Tábor utánra egy dühöngő havasi barbár lelkivilágával értem haza, nagy szükség volt egy néhány napos siófoki kiruccanásra szűk körben, felelősség nélkül. Akkor nagyrészt jól éreztem magam. :) Aztán eljött a felvételi ideje. Nagyon jó élmény volt a felvételi és bár nem vettek fel, de ez nem tört le. Kaptam még egy évet, hogy rendezzem a dolgaimat itt, azok között akik fontosak. (nagyon rosszul haladok vele, ez baj) Munkahelykeresés indul, csak hogy ez alatt az egy év haladék alatt is csináljak valamit, de nem találtam jó helyet.
4. Ősz - munkakeresés dögivel, továbbra sincs eredmény. Lelki élet még mindig padlószint alatt, magánélet még inkább. Aztán októbertől végre van munkahelyem, az eddigi egyik legkönnyebb munkát kaptam, hála családunk barátjának és az Istennek érte. Ismét nekikezdtem az angol tanfolyamnak, érezhetően alakul az angoltudásom (bár az angol nyelvvel kapcsolatos véleményem változatlan). Számomra fontos emberek felől kapom az újabb és újabb aggasztó, rossz híreket és sokakon nem tudok segíteni, más meg látni sem akar, "marha jó"... Aztán kezdődik ismét a böjtidő, ahol végre gatyába ráztam elvermelt lelki életem.
5. Ismét tél - lassú, nehéz, de legalább eredménnyel járó lelki fejlődés. A magánéletem semmit sem javul, tovább tágul a szakadék. Még több ijesztő hír, még több aggódni való, még több szükség az imára. Hivatalos voltam egy buliba, ahol végül bulizni nem sikerült, viszont ápolhattam hét-nyolc félájultra részegedett embert, egyiküket le kellett ütnöm. Ilyenre se megyek többé. Karácsony karácsonyi hangulat nélkül (akárcsak tavaly, eltelt). Szilveszter ugyan ott, ahol tavaly is, ugyan azokkal. Legalább egy kellemes változatlanság. :)
Összefoglalás - hát, azért nem mondhatom, hogy eseménytelen év volt. Részletkérdés, hogy sok eseményt egy sárgára festett kapával törölnék ki, ha tehetném. Nem volt reményem 2014-ben csak sodródtam az árral. Most annyi változott, hogy legalább ismét el kezdtem tanulni a reményt (mint egy elfeledett idegen nyelvet), talán sikerül ismét elsajátítanom. Mihály atya, imádkozz továbbra is értem! Még mindig nem megy a leckéd.
Tehát kedves 2014-es év, biztos szép voltál, biztos jó voltál... de menj a büdös pics franca!
Lábjegyzet - magyarázni valóval
*vízkereszt - számomra két okból fontos és kedves ünnep. Bővebb kifejtés csak az egyik okra várható, amikor aktuálissá válik (tehát hamarosan).
**húsvéti biztosítás - úgy néz ki, bevezetem biztonsági óvintézkedésként, hogy húsvétkor nem a saját közösségemben ünneplem Krisztus feltámadását, mert a nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sértés vágya nem az ünnephez és keresztényhez illő jelenség. Kétszer sikerült elhárítanom a bajt, évről évre kevesebben múlott, sokat segített a tavalyi elkerülő hadművelet. Jobb a békesség, főleg ekkor.
