Van egy hely Európa közepe táján. Egész pontosan Közép-Európában, a Kárpát-medencében. Azon belül is kicsit túl a Duna-Tisza köze északi határán. Budapest-fővárosnak valahol a közepén. Kicsi, szerény terület, mely megbújik a körülötte lévő nagy forgalmú útvonalak között. Igazából fenenagy kulturális csodák nincsenek ott (habár egy darab azért akad), csendes környék ez. Ez a hely számomra a kikapcsolódás és nyugalom központja. :)
A kedvenc padom. Épp olyan, mint a körülötte lévő összes többi. Miért erre esett a választás? Nem tudom. :)
Tényleg nincs ott semmi, ami miatt az emberek többsége végtelen hadoszlopokban odamenetelnének, épp ezért (is) vált kedvencemmé. Leggyakrabban az éjszaka közepén, vagy hajnalhasadtával csalingázok oda, amikor még inkább kihalt minden. Eljövök, leülök a kedvenc padomra és merengek. Azon a sárga, kemény és hosszú távon kényelmetlen padon ülve álmodtam meg rengeteg blogbejegyzést is és ezen az ülőalkalmatosságon csücsülve kaptam ihelet különböző nem hétköznapi tárgyak megalkotására.
Először is a területről, melyet nevezzünk "Kopasznyakú Tyúknak"*. A továbbiakban rövidítése KOTYÚ.
Kopasznyakú Tyúk földrajza, éghajlata:
KOTYÚ két hagyományos és 360 egyéb irányból megközelíthető. A két hagyományos útvonal a hagyományos közlekedés esetén alkalmazandó, a maradék 360 irány abban az esetben válik lehetővé, ha az utazó legalábbis is Lethrblaka**. A szárazföldi közlekedés benne körpályán zajlik, legalábbis közlekedési eszközzel. Gyalogos közelekedést biztosító járda is van. Egyébként KOTYÚ elég sík terület.
Mivel Budapest közepén helyezkedik el, KOTYÚ éghajlata általános hasonlóságot mutat a főváros éghajlatával. A leggyakrabban észrevételeim szerint keleti szél fúj és KOTYÚt körülvevő magas házaknak hála a járdán nem nagyon erős a szél. Ugyan ez KOTYÚ közepére már kevésbé vonatkozik, ott a relatív nyílt téren azért átsüvít a szél egész hosszában.
Kopasznyakú Tyúk élővilága:
Laikusok úgy gondolnák, hogy KOTYÚnak nincs élővilága, esetleg csak a növényeit sorolják ide. Nos, ez merő tévedés. Tény, hogy KOTYÚn elsőre és másodikra is a füvet, bokrokat (sövénynek használatos bokor, rózsa, stb.) és fákat (vadgesztenye, egy-két fenyő, stb.) látja először az arra tévedő, de igen gazdag élővilággal is rendelkezik. Ezek közé tartozik rengeteg madár (javarészt galambok, de akadnak dolmányos varjak, kormos varjak, cinegék, rigók, szarkák) és bizony emlős is (menyétszerű állat***(?), mókus, rengeteg házimacska). A lakosok között kutyatulajdonosok is vannak szép számmal, habár a területen a kutyasétáltalás nem megengedett, ez valójában senkit sem zavar és végképp nem érdekel. :)
Kopasznyakú Tyúk lakosai:
KOTYÚban azért rendes számban laknak. A lakások zöme erkélyes, ami nekem különösen jó pont. :) Bár van néhány új építésű kecó is, azért a java még régi, külsőre romosnak tűnő, vagy szocreál épület. KOTYÚ lakossága budapestiek lévén, elég bizalmatlan, habár a békés közeg tapintható. Az átlag életkor kb. 35-45 évre tehető (jóindulatú tipp szerint). Habár hallik olyasmi hír néha, hogy itt-ott verekedés volt, nagyobb balhé és/vagy késelés, az év 365 napjából normál esetben 0,5 napon eshet meg az, hogy tényleg hinnye legyen. Ez az alacsony érték két dolognak köszönhető:
primo - KOTYÚ annyira kicsi és jelentéktelen, hogy a randalrozni vágyó fiataloknak nincs miért odapislogniuk. Elvégre nincs ott kocsma, nincs ott bolt (csak a közelében van mindkettő) és szórakozóhely pláne nincs.
secundo - a legenda szerint van egy lény, mely messziről embernek(?) tűnik, de szemében ezernyi erdőtűz lángoló dühe ég és csillagtalan éjszakákon a területen kísért. Mondják, hogy hatalmas szarvai vannak és mérgezett pengéjű mara-sequorral**** vadászik mindenkire, aki úgy véli, hogy megzavarja KOTYÚ nyugalmas csendjét és békéjét. Árnyékokba öltözik és a sötétségből előbukkanva hallatja pengeéles sikolyát, mellyel félelmet és bénultságot vált ki azokból, akiket ellenségeinek tekint, hogy aztán rájuk mérje a döntő, halálos csapást. Áldozatainak vérét issza és lelküket rabszolgájává téve saját szörnyű céljaira használja fel. Támadásai után semmi nyom nem marad, se holttest, se vérfolt, semmi. Állítólag nem ismeri a félelmet és a kegyelmet, nem hatnak rá a mérgek és puszta akaratával képes tárgyakat mozgatni, akár több száz méter távolságra is. Ezt a lényt úgy hívják: Markával Agyoncsapó Lelketlen Kísértet Álmaid Veszedelme.
Minden esetre KOTYÚ egy békés és szép hely, még ha ezt egyesek vitatnák is ha látnák. Nekem szép. :) Amikor tele van a tököm hócipőm mindennel és nyakig vagyok a gondok posványában, KOTYÚn találom meg a nyugalmat a csapongó elmélkedéseknek köszönhetően. :)
Ilyennek látom KOTYÚt. :) Még ha valójában egészen más is. :D
Lábjegyzet:
*Kopasznyakú Tyúk - nem tudom miért pont ez jutott eszembe névnek, minden esetre kódnévnek kiváló.
**Lethrblaka - ősnyelven "denevér"-t jelent, de szó szerinti fordítása: "Bőrrel csapkodó".
***menyétszerű állat - amikor először KOTYÚn jártam, két ilyen jószág verekedésének voltam fültanúja, majd menekülésüknek szemtanúja. Olyan iszonyatosan visítoztak, hogy először a védtelen nőt megtámadó szatírokat kerestem... míg rá nem jöttem, hogy csak az a két jószág verekedett egy kocsi alatt. :D
****mara sequor - fantasy világban szereplő fejvadászkard. Mivel leírása elég sok teret enged a fantáziának, ezért sokféleképp ábrázolják, én személy szerint ezt tartom esélyesebbnek ha már meg akarjuk jeleníteni... bár ez a kép is pontatlan.
