"A munka mindig büdös."

Szokásos hülyéskedés rovat következik, utána a lényeg. A rovat:

A lényeg:

Szóval, "a munka mindig büdös!"* Főleg ha az embernek az a munkája, hogy takarítson. Egy eldugott helyen (nevezzük mondjuk Tanyának), a Főnök háta mögött. Szerencsére nem WC-s néniként szaglászom a kábeleket, hanem főleg papírt, fóliát, raklapdarabokat szedegetek össze és félig-meddig szelektálva kidobom. Oszt' vannak néha újdonságképp más dolgok is. Műtrágya szerűségtől kezdve az ultrafinom (tehát iszonyat nehezen söpörhető) rózsaszín homokon, ipari mennyiségű fűrészporon keresztül az atomizmos, több négyzetmétert lefedő festékig mindenféle cucc kiömlik egy raktárban. És azt bizony valahogy fel kell kaparni a földről. Itt lépek érvénybe én, a hős Takarító Munkatárs! :D

Eddigi egész életemben kösziért és pacsiért/pusziért dolgoztam. Jó, volt hogy legalább enni kaptam azért, mert szolgálatot teljesítek és gyakorlati időm alatt megesett, hogy forró csokira is meghívtak. Olyan jól esik most látni az ennél magasabb anyagi értékkel bíró jutalmat, amit eddig a hat órás gürizésért megkaphattam végre. Mert bizony, mondom nektek: Malkáv tőkés lett! :D Hip-hip Hurrá! :D

Persze ha átlag ember meghallja, hogy mennyit is kaptam kézhez, rögtön a szívéhez kap és kiegyenesíti a kaszát. De jelenleg úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, milyen kevés! Életemben először fizetést kaptam és pár legfeljebb alamizsna, de akkor is az enyém. :) Amit saját erőmből szedtem össze. És ez jól esik! :)

Lábjegyzet:

* "A munka mindig büdös!" - avagy aki szereti azt csinálni, ami a munkaköre, nem dolgozik, hanem a hobbijának él és még fizut is kap hozzá, vagy a hivatását tölti be, ami az életcélja. Persze bele lehet kötni az elméletbe, csak fölösleges. :)