Az elmúlt két napban hirtelenjében elfogott a nosztalgia és ismét megtekintettem a régi szép idők egyik örökzöld sorozatát: a magyar népmesék különböző részeit. Ahogy nézegettem a részeket egymás után, a hagyományos sablontörténetek mellett (pl. szegény öreg három fia mennek szerencsét próbálni, a legkisebb jár a legjobban, mindenki boldog, happy end) úgy egyre inkább teltem a klasszikustól eltérő, furcsábbnál furcsább tanulságokkal. Most meg is osztok párat, csak hogy ti is lássátok a poént. Forrást külön nem linkelek, írjátok be a youtube-on, hogy "magyar népmesék" és nézelődjetek! Tetszeni fog. :D

Tehát a magyar népmesék egy-két igencsak megkérdőjelezhető tanulsága:

(Kedvencem) - Ha egy haszontalan, ingyenélő lusta dög fia vagy egy szegény özvegynek, ne változz meg! Legyél ugyan olyan rest disznó, úgyis egy királylány lesz a feleséged és még egy pöpec kis palotád is lesz.

Ha a feleséged hülye, mint egy béka alfele, akkor hitesd el vele, hogy egy tollas mutáns, nem pedig önmaga. Ettől megőrül és hajtsd el a francba!

Nem létezik középréteg. Van a nagyon gazdag (módos ember, vagy egyenesen királyi családtag) és a nyomorban élő szegény. Eddig semmilyen mesét nem hallottam a stabil életvitelű kovácsról/asztalosról/tímárról, vagy annak gyermekéről (talán mert 1. nem olyan pofátlanul gazdag, hogy unatkozzon a vagyonával 2. nem él olyan mély-nyomorban, hogy ha egy éhes száj elmegy, akkor mindenki otthon jobban jár).

Nyugodtan üzletelj az ördöggel. Nyugodtan hülyét csinálhatsz belőle, mert szegénynek nincs sok esze.

Az anyagiasság fontos dolog: lehetőleg királylány, fele királyság és szekérnyi arany az ideális üzlet, de ha valamiért nem kell a lány (mert olyan ronda, hogy a Harry Potter könyvek mumusa tőle retteg, ezért nem mer az ágya alá nézni...) és az éjszaka birodalmának a fele sem olyan vonzó ajánlat, akkor azért legalább a szekérnyi aranyat mindenképp harácsold össze!

Minden különleges tulajdonsággal bíró varázsállat izzó parazsat eszik. Ez előírás lehet, de az se kizárt, hogy innen nyerik ki a manát.

A gazdagoknak mindig három gyermekük van. Vagy csak fiúk mindhárman, vagy csak lányok. Kivételes eset, hogy egy királynak egy gyermeke van, de az akkor biztosan lány, más nem lehet. A szegényektél ez az egytől a focicsapatig (cserékkel) változó, de mindig a legfiatalabb jár a legjobban. (Azt hiszem, jó a helyzetem:D)

Ha öreg király vagy és a három lányodról kiderül, hogy seprűn lovagolva a pokolba repülnek és ott ördögökkel táncolnak, kajálnak náluk és mindezt a spicli juhászod kideríti, majd beszámol róla: zárasd sittre a két idősebbet, had szívjanak, mint a torkosborz, a legfiatalabbat meg ad feleségül a juhásznak, aki társadalmilag egy jobbágy senki.

Az igazságos Mátyás király: "No, ha minden gond nélkül élsz, adok neked egy kis gondot!" Az igen! :O Itt aztán nem szarakodik Mátyás király, aki gond nélkül él, foltozza be a kőkorsót, nyúzza meg a malomkereket, mert ha nem, kivégezteti. Ergo, ha szerintem túl jó neked, úgy megfingatlak, hogy lemész hídba!

Lopd meg a lakótársad! Te jól meghízol, ő lesoványodik és ha szorul a nyakad körül a hurok, ne vidd el a balhét! (Mint az Igenis Sötét Nagyúr c. társasjáték, csak medvével és macskával játszva XD)

És még akad pár hasonlóan érdekes tanulság, de ezek kikeresést rátok bízom. A forrás ismert, jó mulatást! :D