Magyarországon vagyunk, a XXI. század elején, Budapesten. Nézzük meg, hogy az ifjúság hogyan tevékenykedik az udvarlás terén.

Nos, első ránézésre teljesen normálisnak tűnik minden, amikor benézünk egy szórakozóhelyre, vagy véggmegyünk egy parkon. Lányok, fiúk beszélgetnek, örülnek egymásnak, szóval a jól megszokott képet látjuk, mely megnyugtatónak tűnik. De ha jobban megnézzük, a kép bizony az esetek 70%-ában változik. Ugyanis a szórakozóhelyeknél jól megfigyelhető, hogy az ottaniak elsősorban egészen másért mennek. Igen, a lányok/fiúk is érdekeltek, de nem a hagyományos értelemben. Manapság nem a reneszánsz és a régi idők udvarlási szokásai és a hosszú, nyugodt párkapcsolat számít. Bizony, lehangolóan hangzik, de tény: ma már az a srác a legszimpatikusabb, akinek a legnagyobb a szája, a leghangosabb és a létező legbunkóbb. A lányok körében (tisztelet a kivételnek) pedig az iszonyatosan kifestett, minimum miniszoknyás, abszolút vérlázító viselkedésű (szintén nagyon harsány, sokat káromkodó) ostoba jön be. (A srácoknál persze csak a suhogós nadrágos, kokszos-gyúrós-bunkó  kategoriának.) Na, képzeljük el, amikor ez a két kategória egy légtérbe kerül! kimondottan röhejes, nevettető, de sírásra késztető is egyben. Náluk a hagyományos udvarlással az ember semmire sem megy, minden kultúrált próbálkozás automatikus kudarc. Mind a két nem felöl trágárkodással, minősíthetetlen viselkedéssel lehet előbbre jutni.  Az ilyen "emberek" párkapcsolata meglehetősen rövid. Átlagosan a fél órától a két napig (esetleg az egy hétig) terjed. Az alatt az idő alatt (most mindenki kapaszkodjon meg!) simán előfordulhat, hogy a két fél elveszíti szüzességét (ha egyáltalán volt még nekik).

Vannak persze a büszke kevesek, akik szerencsére másképp gondolják ezeket a dolgokat. Nekik bizony nem könnyű, de ha összefutnak, szeencsések lehetnek.

FIGYELEM! Ezek a sorok a személyes véleményemet tartalmazzák, bármi hasonlóság imserősök terén a véletlen műve. Nem áll szándékomban senkit sem megsérteni, akinek nem ingje, tudja, mit tegyen.