Először is mindenkit megnyugtatok: élek még és a böjtidő jövő hét szerdáig tart, akkor (remélhetőleg) több bejegyzés születik. :)
A mai témához egy könyv adott ihletet, mely egy általam kedvelt téma kevésbé kiemelt részéből emel ki pár csipetnyi érdekes információt. Tehát tessék kényelmesen ülni és dolgozzon a szem és agy! :D
Az események fonalát a múltban vesszük fel. Egész pontosan az elképesztően, nagyon, iszonyatosan, atombrutál-régmúltban, kb. 450 millió évvel ezelőttre, ez az úgynevezett Ordovícium. :)
A Föld egy ritka barátságtalan hely: A szárazföld sokkal jobban hasonlít a Mars felszínéhez, kopár, élettelen földterület mindenütt. A levegő emberi (vagy bármi más) életre alkalmatlan (csak 15% oxigén és a jelenkori szén-dioxid mennyiség több, mint tizenötszöröse teszi veszélyessé a levegőt), a szárazföldön tehát nincs élet. Ahhoz, hogy élőlényekre bukkanjunk, a vízhez kell vennünk az irányt. A parton iszonyatosan erős, masszív bűz fogad, ahogy az akkori tengeri állatok ízezreinek partra vetett tetemei rohadnak. Ugyebár még nem fejlődtek ki dögevők, melyek tisztán tartanák a partot. :)
A vízben már más a helyzet. Bár itt annyira másmilyen az élővilág, hogy csak néznénk hülyén, hol is vagyunk... a leggyakoribb állatok ugyanis a triobiták...
...ezek az ősi lények kb. 520 millió éve jelentek meg a tengerekben és roppant sikeresnek számítanak. Kb. 300 millió éven át maradtak fent és fejlődött ki, több, mint 15 ezer fajuk. Többnyire tengerfenéken élő kis gerincteleneket szűrtek ki a mederből. Viszont éltek még az úgy nevezett eurypteridák is, a tengeri skorpiók. Egyik legnagyobb képviselőjük a Megaloraptus volt, a maga 1 méteres hosszával (volt nagyobb is, a legnagyobb tengeri skorpió kb. 2 méteresre nőtt).
A kor csúcsragadozói viszont az orthocerasok voltak, melyek a héjas puhatestűek egy nagyon korai csoportja.
Annyira korai képviselői a puhatestűeknek, hogy karjaikon (vélhetőleg) tapadókorongok sincsenek, csak később fejlődnek ki és szemük a világosság, sötétség közti különbségre és a mozgás észlelésére alkalmas csupán. Bár nem a legmozgékonyabb vadászok, a prédáik sem sebességlázban égő fenegyerekek és bizonyos mélységben tulajdonképpen vakok is. Ekkoriban minden élőlény lassú volt és alig látott valamit, tehát az orthocerasoknak sem kellett túlpörögniük magukat. Az eddig talált legnagyobb ilyen állat a Cameroceras kb. 10-12 méter hosszúra nőtt (a héja ebből 10 méter).
Most jó sokat ugrunk a jövő felé. Kb. 360 millió évvel ezelőtt járunk, a Devon időszakban, melyet úgy neveznek: a halak korszaka. A szárazföld barátságosabb egy fokkal, már vannak növények is! :D De minket most a víz érdekel, tehát csobbanjunk!
A halak csúcskorszakát éljük, ők a legáltalánosabbak szerte az óceánokban. Ebben az időben sok roppant nagy változás következett be, melyet mi annyira természetesnek veszünk:
1. kialakul a halak között a táplálékszerzést forradalmasító eszköz, az állkapocs! Innentől változatosabb lehet a táplálkozás, többek között más, hasonló méretű állatot is el lehet fogyasztani.
2. kialakulnak a cápák, habár messze vannak még a csúcsragadozó szerepétől. De ezt követi egy újabb frappáns természeti találmány, a csontváz. Igen, már léteznek csontos halak!
De még mennyire csontosak! A devon kor a placodermák ideje. Ők a korszak legszélesebb körben elterjedt, "páncélos" halai.
Ezek az állatok hatalmas, erős páncélt fejlesztettek fejükre és "vállukra", hogy védjék magukat a ragadozók támadásától. Jellemző még rájuk, hogy fogaik nincsenek, de az állkapocs csontjuk olyan pengékkel rendelkezik, mely úgy funkcionál, mint egy sebészolló. A pengék pontosan illeszkednek egymáshoz, így minden harapás feni őket, élesen tartva az állat egyetlen, de veszedelmes fegyverzetét. A placodermák kb. 60 millió éven át voltak a csúcson, aztán az evolúciós versenyben végül alulmaradva végleg eltűntek. Egyik legnagyobb képviselőjük a kb.10 méter hosszúra megnövő Dunkleosteus volt.
Ismét ugrunk az időben, méghozzá megint nagyon nagyot! Most a Jura korban járunk, kb. 150 millió évvel ezelőtt. Ekkor a Föld igazi paradicsom volt, rengeteg állattal akár a földön, vízben, vagy a levegőben. Ez a dinoszauruszok fénykora, a változatosság kedvéért mégis inkább a tengerekbe pillantunk le.
A vízi élővilág fajgazdagsága elképesztő. Ha már halakról volt, szó: ekkor élt a világtörténelem legnagyobb hala! A maga 27 méterével rekordernek számító békés planktonfaló óriás, a Leedsichthys.
Mindenféle ichthyosauria úszik a vizekben, melyek még a triász korban fejlődtek ki (kb. 230 millió éve), de mostanra érték el a fajgazdagság csúcsát.
Ezek a delfinszerű állatok valójában nem állnak rokonságban a cetekkel, sokkal ősibbek náluk. Az ichthyosaurusok a tengeri őshüllők egyik csoportja, mely annyira alkalmazkodott a vízi életmódhoz, hogy nem kell a partra kimászniuk a tojásaik lerakása céljából... ugyanis elevenszülők.
Élnek még bőséggel pleisosauriák is, melyek nem "halforma" szerint úsznak (ahogy azt az ichthyosaurusok is teszik). Speciális külsejük és mozgásuk teszi őket ideális halvadászokká. Viszont az ő szaporodásuk a parthoz kötött. Évente egyszer ki kell mászniuk a partra, hogy a homokba rakva tojásaikat gondoskodhassanak az új generációról. De a Jura legnagyobb és legveszélyesebb csúcsragadozója (mely akkora, hogy még a Leedsichthysre is veszélyes) a félelmetes és gigantikus pliosaurus, a Liopleurodon.
Kb. 25 méteres hosszával, a Tyrannosaurusénál kétszer nagyobb fogaival ez az állat az egyik eddig élt legnagyobb ragadozó. Kifinomult szaglásával, hatalmas állkapcsával megállíthatatlan volt a maga idejében. Bár a faj csupán 5 millió évig maradt fenn, ez az egész eddigi emberi evolúciónak még így több, mint kétszerese, tehát azért lefikáznunk nem szabad. :)
Minő meglepetés, ismét ugrunk egy jó nagyot az időben, ezúttal 75 millió évvel ezelőttre. Ez a véres és híres Kréta kor. Kérem szépen, itt aztán minden van! Bár az Atlanti-óceán csak feleakkora, mint most, de már masszív újítások jelentek meg és terjedtek el a Föld élővilágában! Például:
- virágos növények! Birkaburok!*
- kígyók! Bizony, ekkortájt bukkannak fel... :)
- a legváltozatosabb dinoszaurusz fajok és valódi, tollas madarak!
A szárazföld tehát bővelkedik újdonságokban. Hát lássuk, mi minden van a vízben? Mivel igen sok a sekély tenger, ezért olyan helyen is fordulnak elő tengeri élőlények, ahol napjainkban sivatagok vannak. :) A korszak általánossá váló, bevált élőlénycsoportja a mosasauriák, melyek vélhetőleg a kígyókkal állnak távoli rokonságban. Ennek egyik jellegzetes gyanújele a pterygoid** fogak jelenléte. Ez azt jelenti, hogy az állat szájpadlásán kettős,belső fogsor is sorakozik, akárcsak a kígyóknál. Mivel a Mosasaurusok nem tudtak rágni, egyben kellett lenyelniük a zsákmányukat, ezért állkapcsuk nekik is elég lazán illeszkedett, tehát gyanítható, hogy ők is ki tudták akasztani állkapcsukat, a kígyókhoz hasonló módon. Bár az is feltételezhető, hogy valódi rokonság nem áll fent, csak egyfajta hasonlóság van a zsákmány lenyelését illetően. Méretük igen eltérő volt fajonként nézve, a "csupán" 3-4 méterestől kezdve a 17 méterig is növekedhettek.
Persze a pleisosauriák is megmaradtak a Krétában, bár lényegesebb kevesebb fajjal, mint a Jura idején. Leghíresebb képviselőjük ekkor az Elasmosaurus. 74 db nyakcsigolyából álló nyaka egyedülálló rekordnak számít. (Csak zárójelesen jegyzem meg, hogy az embernek és a zsiráfnak is 7 db nyakcsigolyája van) Tápláléka kis halak, ammoniteszek és belemiteszek voltak.
Azért a halakat se kellett igazán félteni egy ilyen vad korszakban. A mai kardhalhoz, vagy tonhalhoz hasonló testalkatú, kb. 2 méteresre megnövő, "bulldogfejű" őshal, a Xiphactinus igazi rémálom volt a halak között. Gyors volt, nagy volt és fogakkal teli száját hatalmasra tudta nyitni, mellyel egyben nyelte le a zsákmányát. Bármit megtámadott, amire úgy vélte, le tudja nyelni.
A dinoszauruszok kihalása után járunk (jó sokkal). A jelenkortól kb. 36 millió évválaszt el minket. A dinoszauruszok, továbbá tengeri őshüllők és repülő őshüllők eltűnésével óriási ökológiai fülkék szabadultak fel, melyre az egyik leg-alkalmazkodóképesebb állatcsoport tört be feltartóztathatatlanul: az emlősök.
A bolygó kezd hasonlítani ahhoz, amit mi ismerünk. Végre megjelenik a fű! A hőmérséklet bolygó szerte elég magas (még). Az utunk (akárcsak eddig) most is a vízbe vezet minket:
Mint már említésre került, az emlősök lettek a legnagyobb állatok, a remek alkalmazkodóképességüknek köszönhetően. Így esett meg, hogy az emlősök a tengerekbe is betolakodtak, így alakultak ki a cetek (a sertésfélékkel közös ősük van). A leghíresebb és egyik legveszedelmesebb cet ekkor a régi időkben tengeri sárkánynak vélt Basilosaurus.
Neve senkit se tévesszen meg (Basilosaurus = királyi gyík, vagy gyíkkirály), ez egy emlős, nevezetesen fogascet. Amikor megtalálták a fossziliáit, akkor az atomhosszú teste miatt először valami hatalmas tengeri kígyónak, vagy sárkánynak vélték, ezért adták neki ezt a nevet. Az állat 18-21 méterhosszú volt (ebből a koponyája 2 méter!), ezzel korának legnagyobbja volt. Fogascet lévén, aktívan vadászott, bármit elejtett, ami a közelébe került, mivel nála nagyobb nem akadt. :) Halak, cápák, tintahalak, vagy más cetfajok (mint például a Dorudon) mind a zsákmányainak listáját bővítették. Ez az állatfaj kb. 9 millió évig maradt fenn, aztán eltűnt (vélhetőleg a jégkorszakok beköszöntésének köszönhetően)
Végül közeledünk a jelenhez... bár az még bőven odébb van. :) 4 millió évnek kell eltelnie ahhoz, hogy Mózes színre lépjen és a fáraótól követelje a héberek elengedését. Ekkor a Föld már majdnem úgy néz ki, mint most. Észak- és Dél-Amerikát egy keskeny tengerszoros választja csak el, az Észak-Amerikát és Ázsiát összekötő földhíd viszont még megvan. A hőmérséklet lassan, de biztosan egyre szárazabb és hidegebb, közeledünk egy újabb hullámú jégkorszakhoz. A szárazföldön a kutya- és macskafélék, továbbá a medvék a csúcsragadozók, a tengeren a cápák dominálnak. És persze van köztük egy olyan faj, mely méreteiben gigantikus és a cetcápával ellentétben aktív húsevő. Ez az állat a Megalodon.
A Megalodon szinte tökéletesen úgynézhetett ki, mint a nagy fehércápa, csak sokkal nagyobb nála. A Megalodon átlag 16 méter hosszú volt! Csak a fogai akkorák voltak, mint egy átlag ember tenyere.
Mire vadászik egy ilyen cseszett nagy borzasztó nagy cápa? A tudósok szerint cetekkel. Ez az óriáscápa bálnákra specializálódott, kifejezetten a legnagyobb tengeri állatok lemészárlására fejlődött ki. Mivel testalkatából fakadóan nem lehetett ürge, ezért kizárólag a szintén nem a sebességükről híres cetekre vadászhatott csak. Ellenük viszont sikeresen megállt, kb. 15 millió éven át! A Megalodon kipusztulásáért vélhetőleg a Föld lehűlése volt felelős. A hideg sarki vizekben bőségesebb a planktonfelhő, ezért a cetek vastag zsírréteget növesztettek fejlődésük során...
...egyrészt, hogy a hideg vizekben bőséggel tudjanak táplálkozni...
...másrészt védve legyenek a Megalodontól, mely a meleg vizekben él meg. Mivel a Megalodon nem tudott alkalmazkodni a hideg tengervízhez, a rendszeresen elvándorló cetek hiányában nem nagyon volt mire vadásznia, így ez az óriás is eltűnt végül az óceánokból.
Kb. 450 millió évnyi evolúciós tengeri fegyverkezést mutattam be nagyon dióhéjban. Így is elképesztően hosszú bejegyzés lett belőle, de remélem azért elgondolkodtat azon, milyen sokféle élet volt és van a Földön. :) Azt el kell ismerni, hogy Isten kreativitása határtalan.
Lábjegyzet:
Birkaburok - Juh-héj! :D
Pterygoid fogak - fentebb kifejtettem, de illusztrálom is itt két képpel. Egyik egy mosasaurustól, másik egy pitontól. :)
