Akármennyire szerettem volna ezt elkerülni, most mégis egy rövid, névtelen és ködösen fogalmazott rinya következik. Bocsánatot kérek érte, kikívánkozik.
A napokban sor került egy olyan beszélgetésre, amire már réges rég szükség lett volna. Nagyon fájt, de szükséges volt. Sok részlet ami eddig érthetetlen volt számomra a helyére került és kaptam jó gyakorlati tanácsokat is, amelyek lehet sokat segítenének és az érvek előtt kétségen kívül fejet hajtok, mert logikusak...
... és mégsem tudom megfogadni. Legalábbis most még nem. Nehéz időszak jön, ahogy legutóbb írtam és nagy szükségem lesz a család, csapat és a barátaim segítségére. Elég, hogy ti tudjátok miről is van szó (mert ti tudjátok). :)
Hogy érzem most magam? Így:
Előre szólok, nyálas rinyaszám! Bár én szeretem a Skilletet, mert vannak nagyon jó számaik is, ez összefoglalja a helyzetet.
És nincsenek illúzióim. "ahogy valaha volt", nem volt sehogy. Délibáb volt csak mindenkinek, nekem is, neked is, mindannyiunknak. De a gyakorlásokat is azért kezdtem el...
Újra felveszem a harcot az ellen ami már ennyi ideje gyötör. De újra és újra a rossz "megoldás" felé nyúlok, egyre rosszabbra fordítva magam és mindent körülöttem. Bár fizikailag ide-oda megyek (igyekszem minél több szociális élete élni), lélekben zuhanok, csak nem tudom hová és hogy mennyire lesz durva a becsapódás.
Összefoglalás és egyben üzenet: "És most azt kívánom neked, ami az én vágyam."
