BECSÜLET, LELKIISMERET

Forrás: www.becsulet.hu egy mondat erejéig, egyébként saját gondolatok sora

Az ember ugyebár el tudja dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezeket a döntéseket a becsületére, lelkiismeretére bízza. Igenám, de felmerül a kérdés, hogy mégis mit értsünk becsület és lelkiismeret alatt? Nem könnyű őket meghatározni, de minden ember úgy-ahogy tudja, mi is az. Általában úgy fogalmazzák meg, hogy a lelkiismeret mondja meg a tutit, ami jó. A becsület pedig arra késztet, hogy ne legyünk "gerinctelenek", ne tegyünk olyan dolgokat, ami személyiségünk ellen van. (a lelkiismeret és a becsület rokonok) Ez nagy vonalakban megfelel, de azért nem árt egy-két dolgot tisztázni és persze felvetül egy-két kérdés is. Mi szerint az rendben,, hogy a lelkiismeret ügyel arra, hogy jót tegyünk, de mi jó és mi nem az? Ez nem könnyű, de érdekes téma.
Lelkiismeret: a lekiismeret egyfajta "belső én", egy "belső hang", ami a jóra késztet. A gyerekek lelkiismerete az esetek több, mint 95%-ában tiszta és helyes, hisz a gyerek csak a felnőteken át ismeri meg a rosszat, ahogy az idő telik. Jelez továbbra is, ha valami helytelen dolgot teszünk, gondolunk, stb., minél nagyobb a vétés, annál erősebben. Csak szegénynek van egy kis hátránya: elfojtható. Könnyű megmagyarázni, hogy amit tettünk tulajdonképpen miért NEM rossz, mikor annak tűnik. Általában meg is tesszük és ezzel egyidőben hihetetlen rutinnal kötünk a lelkiismeretünkre szájkosarat. Előfordulhat az is, hogy a lelkiismeret torzul. Ez csak hosszú, fáradságos és kitartó munka által "érhető el", ami kegyetlen cselekedetek egész sorát és egy kis tébolyt igényel.
Becsület: sanos nem úszom meg forrás nélkül... a www.becsulet.hu szerint "a becsületesség a tiszta lelkiismeret önmagunk és az embertársaink előtt." Tehát nagy vonalakban azonos a fent tárgyalt lelkiismerettel, csak amíg a lelkiismeret torzul, addig a becsület elvész. Mert a becsület és a becsületes élet képet ad magunkról másoknak. Ha többszörösen átverünk valakit, akkor nem csak annyi gondunk lesz, hogy a lelkiismeretünkkel szembenézzünk, de becsületünket el is veszíthetjük, elsősorban mások szemében. Fontos megjegyezni: becsülete az embernek "csak egyszer van!" Ha azt eljátsza, soha többet nem nyeri vissza, legalábbis teljesen sosem. Előfordul, hogy megbocsátanak neki, de attól még gyanakvás és bizalmatlanság veszi körül a becsületét vesztett alanyt.
Felmerül olyan kérés is, miszerint "meddig lehet elmenni a hazugságban, csalásban, ügyeskedésben?" A válasz: semeddig. Az ember legyen igaz, a hazugság sosem lehet jó hosszútávon, hisz előbb utóbb kiderül mindenképp. Persze az igazsággal is óvatosan kell bánni, ezért az arany középút: a hazugságot kerülni, de nem kell mindent mindíg azonnal kitálalni. Így az ember nem hazudik, de nem is bánt meg senkit. A csalás is hasonló dolog, mint a hazugság. Itt a Földön gyakran úgy érezzük, hogy egy kis "ügyeskedésel" könnyebbé válhat az életünk. Ez is afféle csalás, ami a hazugsághoz hasonlóan rendszeresen ki szokott derülni, tehát alkalmazása abszolút nem ajánlott. Hogy kinek, hol a határ, a fent tárgyalt becsületére van bízva. Ugyanis becsületesnek lenni mindíg érdemes.