Malkáv blogja

Nos, ez a blog már a második verzió, mely több évnyi hibernáció után (2008 óta) úgy néz ki, ismét új erőre kap. A szabályok továbbra is egyszerűek: olvasni nem kötelező, véleményt formálni szabad. Thotferi számára külön szabályzat: - köteles udvarias hangnemben hozzászólni - nem kritizálhatja az Olvasókat - nem kritizálhatja az admint sem - nem reklámozhatja a saját szemetesládáját (blog) - nem jeleníthet meg sufnioldalakról linkeket A fenti szabályok megsértése a hozzászólás automatikus moderálását vonja maga után, indoklás nem szükséges.

Friss topikok

  • Xinaf: @MagusMedivh: Személyes véleményem: Én azt is elnézném, ha senkit sem fogadunk be. Ez egy dolog. ... (2018.08.02. 22:26) Válasz egy kommentre
  • MagusMedivh: Kedves Malkav! Kezdjük egy kijelentéssel, ha felsorolnak nekem 10 dolgot amit a kormány tesz a bel... (2018.07.16. 17:58) Egy bevándorlást segítő tevékenységről
  • Xinaf: Kis pontosítás: Az alkotmány módosításához kellett volna 4/5-öd. Az Alaptörvénnyel a legnagyobb ba... (2018.04.24. 22:00) A politika mocska
  • mezeinewsee: A drága jó mamájukat sajnálom... képzeld el, milyen ciki lehet, hogy a gyereked ilyen hülye! (2018.03.27. 19:11) Laposföldes elmebaj - megint
  • mezeinewsee: A fidesz: vallás. Ez mindent megmagyaráz. (2018.03.10. 21:17) Bajok vannak!

Linkblog

HTML

Kötéltánc egy szakadék fölött

2016.11.05. 17:15 | Malkav | Szólj hozzá!

A gyengébb idegzetű Olvasóknak a most következő bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas lehet, tehát ha valaki érzékeny a durva dolgokra, tekintsen el a bejegyzés teljes elolvasásától és inkább gyönyörködjön ennek a nagy csészeszemű, aranyos kiscicának a látványában:

tokecaca1.jpg

Aki úgy véli, hogy jöhet egy jó kis sufnitriller, annak íme a történet:

Van egy ismerősöm, aki elég hálátlan helyzetben van. Mivel a blog csak külön engedéllyel személyesít, ezért őt is álnévvel látom el, az egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk Megatronnak*.

Megatron személyes gondokkal küzd, melyekkel nem jut dűlőre. A nyár végén elkeseredésében elkövetett egy totál agyhúgykő hibát, de Isten végül közbelépett, így megúszta a dolgot. Viszont azóta végképp felborult minden.

Tudom, hogy ez eddig totál zavaros, de túl személyes ahhoz, hogy konkrétabban leírjam Megatron baját. Az alaphelyzet is elég kusza, végképp nem tudnám megfelelően leírni a túl személyes vonalak beleszövése nélkül, de a fő hangsúlyt most arra helyezném, hogy is érzi magát Megatron azóta. Vagyok olyan bizalmi helyzetben, hogy ezt megosztotta velem és beleegyezett, hogy inkognitóban bejegyzést írjak róla, mert tanulságos eset:

Szóval Megatron elkövetett egy hatalmas hibát a nyár végén, konkrétan szuicid kísérlete volt. Az Istennek köszönhető, hogy túlélte, amit az orvostudomány szerint nem lett volna szabad. Tehát Megatron életben van... legalábbis félig-meddig. Fizikailag fogjuk rá, hogy épp, jó erőben van önmagához képest, bár az erőléte eléggé lerobbant. Ez lehetséges, hogy az átkozott Hiba következménye, lehet, hogy csak pszichés blokk nála, majd kiderül. A lényeg a lelkiekben van, ugyanis azon a botrányos éjelen Megatron feladta. Feladott mindent, amit még sosem tett. Feladta a múltját, a jelenét (a jövőjét pláne, ejj de elmés!), reményeit, félelmeit, mindent amire eddig büszke volt, vagy szégyelt, minden ismerősét, aki fontos volt neki, tehát kijelenthetjük, hogy ahogy mondani szokták, Megatron "elengedte". Mármint mindenét, de nem úgy ahogy kellett volna. Hogy érezte abban a végzetes pillanatban magát? Beszámolóját nem tudom pontosan idézni, de törekszem rá...

**"Először kezdődött a tomba zúgás, majd az egyre hevesebb szívverés. Mint valami géppuska, úgy kerepelt, közben a zúgás csak erősödött, míg végül majdnem minden más neszt és zajt elfojtott. A légzés szaggatottá, nehézkessé vált, köhögés, öklendezés, hányinger, majd hányás. A test így akar megszabadulni a veszélyes anyagtól, hiába, mert az a vérben van, nem a gyomorban. A világ imbolyog, elhomályosul minden. Nem rémlik, mikor terültem el a földön (eredetileg ültem). Öklendezés megint, roppant nehéz lélegzetvétel, majd hányás. A zúgás csak erősödik, nem hallok semmit, csak azt a zúgást. És öklendezem, a szívem még mindig veszettül ver, majd minden sötétedni kezd. Teljes a sötétség, csak a zúgás marad, mely halkabb, tompább lett, de nem szűnt meg. Már a szapora pulzusom sem érzem, nagyjából még rémlik, hogy minden bizonnyal hányok és görcsök közepette fetrengek, de nem tudom. A világ kikapcsolt, csak a zúgás marad. Az a rohadt zúgás...

Hogy mennyi idő telt el, nem tudom. Szépen lassan visszaállt a kép, az oldalamon fekve tértem magamhoz, a zúgás továbbra is betöltötte a koponyámat. Hányinger, keserű epét hányok, mert a gyomrom (és minden tagom) görcsösen össsze-összerándul. Valahogy négykézlábra vergődöm, ez is mintha évekig tartana, a szédülés erősödik, a zúgás változatlan, most már ismét érezhető a szapora szívverés és mellkasi fájdalom. Zihálok, mintha maratont futottam volna. Újabb öklendezés, valahogy talpra állok... innentől képszakadások sora következik, nem tudom hogy jutottam haza, mennyi ideig fetrengtem ott azon a füves placcon, nem emlékszem az azt követő egy-két napra sem. Azóta két hónap telt el, de nincs csend az életemben... a zúgás alig hallható, de megmaradt."

 

Hát, valami ilyesmi lenne. Bocsi, ha nem sikerült elég pontos leírást adnom. Elmondhatjuk, hogy Megatron elég pocsékul érezhette magát azokban a percekben (órákban? A franc tudja). Végzi a mindennapjait, ahogy képes rá, és elmondhatja magáról, hogy Isten segítségével túlélte a biztos halált. Ez egyedi eset. De ahogy azt megosztotta velem, mégsincs rendben semmi. Nincs semmi, ami motiválja, csinál mindent és bármit, se semmit sem azért, mert szeretné, hanem engedelmességből, kötelességtudatból, vagy csak mert tudja, hogy a javára válik (pl. a sport, vagy közösségi programok). De belül üres lett. Talán kicsit túlzás, de a beszámolóiból úgy veszem le, hogy valami ilyesmi lehet egy (nem fantasys) élőhalott.

Megatron tehát jelenleg elég kettősen éli meg a mindennapokat. Fizikailag többé-kevésbbé megvan, viszont még mindig hallja azt az átkozott búgást, mely abban a vesztes éjelen rátelepedett és azóta sem hagyja el. Talán sosem szabadul meg tőle, amíg él, hallja majd. És belül egészen üres lett. Egy része mindig azon a kis szőnyegnyi füvön fetreng borzasztó görcsök között öklendezve, verejtékében fürödve, ahol minden más zajt elnyom a tompa zúgás.

 

Ezért kérek minden Olvasót, hogy ha eszébe jut, mondjon el egy imát Megatronért. Tudom, hogy hülyén hat "Megatronnak", az Álcva vezérnek üdvösségéért imádkozni, de Isten tudja, kiről van szó. És ez bőven legyen elég, még Megatronnak is.

 

Lábjegyzet:

*Most komolyan, Megatron? - igen, hirtelen nem jutott jobb álnév az eszembe. :D Lehetett volna Méhpempő is, az legalább elég hülyén hangzik, de elsőnek a Megatron ugrott be, így hát XY most Megatron lesz. :D

** az idézet - mivel Megatron nem volt mellettem a begyejzés megírásakor, így nem tollbamondást jegyeztem le. A konkrét beszámolót szóról szóra pontosan nem tudtam visszaadni, csak a lényegre szorítkoztam. A pontatlanságért elnézést kérek.

Címkék: jövő hit múlt helyzetjelentés jelen szomor agyfrász

A bejegyzés trackback címe:

https://malkav.blog.hu/api/trackback/id/tr6511932695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.