Malkáv blogja

Nos, ez a blog már a második verzió, mely több évnyi hibernáció után (2008 óta) úgy néz ki, ismét új erőre kap. A szabályok továbbra is egyszerűek: olvasni nem kötelező, véleményt formálni szabad. Thotferi számára külön szabályzat: - köteles udvarias hangnemben hozzászólni - nem kritizálhatja az Olvasókat - nem kritizálhatja az admint sem - nem reklámozhatja a saját szemetesládáját (blog) - nem jeleníthet meg sufnioldalakról linkeket A fenti szabályok megsértése a hozzászólás automatikus moderálását vonja maga után, indoklás nem szükséges.

Friss topikok

  • Xinaf: @MagusMedivh: Személyes véleményem: Én azt is elnézném, ha senkit sem fogadunk be. Ez egy dolog. ... (2018.08.02. 22:26) Válasz egy kommentre
  • MagusMedivh: Kedves Malkav! Kezdjük egy kijelentéssel, ha felsorolnak nekem 10 dolgot amit a kormány tesz a bel... (2018.07.16. 17:58) Egy bevándorlást segítő tevékenységről
  • Xinaf: Kis pontosítás: Az alkotmány módosításához kellett volna 4/5-öd. Az Alaptörvénnyel a legnagyobb ba... (2018.04.24. 22:00) A politika mocska
  • mezeinewsee: A drága jó mamájukat sajnálom... képzeld el, milyen ciki lehet, hogy a gyereked ilyen hülye! (2018.03.27. 19:11) Laposföldes elmebaj - megint
  • mezeinewsee: A fidesz: vallás. Ez mindent megmagyaráz. (2018.03.10. 21:17) Bajok vannak!

Linkblog

HTML

Egy szemetet turkáló jószág története

2013.08.31. 13:53 | Malkav | 2 komment

El kell ismernem, kicsit régen írtam, de ennek most véget vetünk. :) Kedves Olvasók, had mutassam be egy szemétben turkáló emlősállat történetét, ki a nyár elején annyira örült annak, hogy végre van mit csinálnia (még ha az hulladékgyűjtés is) és a nyár végére szegény zombivá alakult.

Nevezzük ezt a kedves, szőrös kis jószágot Malkávnak. :D Nos Malkáv jól érezte magát Tanyán, ahol munkavégzés végett söpörte el egy szép nagy terület minden nap összegyűlő szemetét. Nem volt éppen megbecsült feladat, de legalább értékes volt a maga módján. :) És életében először a kis Malkáv nem kösziért, vagy pusziért végzett masszív melót. Végre abban a tudatban töltötte az idejét könyékig az időnként érdekes állagú és illatú dzsuvában, hogy komoly, valódi, igazi Fizetést kap érte. Aztán az első hónap végeztével meg is kapta azt, mondanom se kell, nagyon örült neki. :)

Elközelgett az újabb hónap és a kis Malkáv egyedül találta magát a munkafolyamathoz. Ugyanis munkatársát azóta elbocsátották (jogosan, hiszen elég lazán állt hozzá a munkához), így a kis Malkávra hárult folytatni az egész feladat elvégzését, amíg nem kerül mellé valaki, akit majd gyorsan betaníthat és onnantól minden a régi kerékvágásban megy tovább. Az elképzelés ez volt... és nagyon nem így lett.

A kis Malkáv feladata a következő volt: először feltakarítani a nagy áru-fogadó-és-küldő-vállalat külterületét. Ezt a következőképp kellett csinálnia, mutatom jelmagyarázattal:

Raben kültér_1.JPGA főbejárat ott volt, ahol a kép alján lévő türkiszkék pont van. Ott jött be és átöltözés után elment a kék pontig, ahol a kültérre alkalmas eszközei várták. Onnan a kék csík útvonalán haladva visszament a főbejáratig, ahol a (megint) türkiszkék ponttól kezdte a takarítást a sárga pontig. Ott büfé, az irodák bejárata, alagsor lépcsője és egy dohányzásra kijelölt terület van, azok kipucolása után haladhatott tovább a sárga út végét jelző parkolóig, amit szintén ki kellett tisztítania. Onnantól jött a külterület legfontosabb állomása: az igazgatói parkoló. Ott kérem, olyan szintre kellett szegény állatunknak sikálnia mindent, mintha génsebészeti laboratórium lenne ott. Onnan szegény állatkánk útja a sötétvörös útvonalon át a hátralévő külterület söprögetésével telt, és amikor mindezzel megvolt, akkor következett a valós munka a raktárban.

A raktárban is bőséges munka fogadta. Elvégre ott állandó az anyagmozgatás és rengeteg a vele járó hulladék. Fa, papír, fólia, por, festék, mindenféle folyadék, rosszabb esetben mérgező gőzt eregető sűrű masszák, esetleg olyan porszerű anyagok, melyek belégzése is fullasztó köhögőrohamot okoz... és ezeket valakinek el kell bizony takarítania, erre volt a kis állatka, aki mindezek mellett mosson is fel (szerencsére géppel) és zúzza csinos téglákba a mázsányi hulladékot a szemétzúzóban. Azért feltűnt neki idővel, hogy "Hol a bánatos lósz*rban marad az új munkaerő? Volt jelentkező, de az két hete volt, hát ezek szerint mégsem kezd nálunk?" Mivel a szegény szőrös jószág két ember munkáját végezte nap mint nap, így egyik munkafázissal sem haladt tökéletesen, tehát a hulladék lassan, de biztosan csak gyűlt. És egyre több lett, amit miatt cseszegették szegény állatkát, hogy ez miért nincs kipucolva, az miért nincs, stb.. Állatunk munkakezdet óta három kilót fogyott, amikor épp nem dolgozott, akkor aludt (utazás közben is megesett) és alig-alig látták ismerősei, szerettei. Malkávka szólt is Górénak, aki eléggé szívén viselte ennek a szőrmóknak a sorsát (legalábbis eddig), hogy "Te Góré, az a helyzet, hogy állandóan hullafáradt vagyok és nagyon sok a munka..." eddig jutott beszámolójával (melynek része lett volna az is, hogy kéne egy munkatárs és ő egész véletlenül tud is ajánlani valakit), mert Góré azonnal belé fojtotta a szót egy frankó mondattal: "Nem lehet sok!"

Vagy úgy? Góré (aki nem izzadt 40 fokos hőségben a napon, aki nem szipákolt be különböző mérgező porokat és volt könyékig mocskos minden nap végére), jobban tudja, hogy mennyit bír a kis ökre, mint a jószág maga! Ez azért eléggé felcukrozta a kis Malkáv idegeit. De Malkáv türelmes állat volt, csak tűrt. És tűrt és végezte a dolgát ahogy tudta, hiába nehezítették ezt a körülmények, az időjárás és Okos, a raktár jól öltözött, harsány hangú vezére. Aki kitalált mindenféle ökörséget, amivel szegény állat hűséges csicskaként végezhetett olyan munkát, ami igazából nem viszi előre a dolgokat, de legalább lefoglalják minden idejét, hogy még véletlenül se legyen meg minden más dolgával, ami viszont fontos lenne és persze az is fontos volt, hogy lefáradjon tőle. A kis hobbiállatunknak aztán teleszaladt a töke hócipője és közölte egy felhős napon Góréval,hogy nem bírja tovább és inkább távozik.

Ez viszont olyan hatással volt Góréra, mint egy vesedöfés. Totál kiakadt. Próbálta marasztalni a kis Malkávot, de ő kitartott az elhatározása mellett. Aztán jött az üres fenyegetés, amit a hízelgés követett, de egyik sem használt. Malkáv kitartott. Így végül egy kevésbé felhős, meleg napon Góré belátta, hogy a kis jószág maraszthatatlan és útjára engedte őt, ezzel megadva neki, hogy robotoló ökörből eltorzult élőholt zombiből ismét ember legyen. Persze megpróbálta érzékeltetni az erkölcsi győzelmét, mivel úgy állította be az ügyet, mintha Malkév lenne az inkorrekt és hálátlan, aki nem volt fair vele szemben és ilyet nem illendő tenni... továbbá ő, Góré az atomjófej, hogy méltóztatik őt elengedni... de ezt a kis állatka meghallgatta és nem érdekelte. Ő tudta ugyanis, kinél van az igazság... :)

 

(Íme felmondásom története dióhéjban, konkrét neveket mellőzve. Tanulságos eset szerintem.)

Címkék: vélemény múlt agyfrász

A bejegyzés trackback címe:

https://malkav.blog.hu/api/trackback/id/tr795486120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Xinaf · http://xinaf.blog.hu/ 2013.08.31. 19:56:45

Ezt el kéne juttasd valamelyik újsághoz, lehet újságírónak alkalmaznának :D

Carlota 2013.08.31. 20:40:31

Jól tette a kis szőrös állat, hogy kiállt az igazáért. Én büszke vagyok rá! ;)