Nemrég tagja voltam egy beszélgetésnek, amivel kapcsolatban Xinaf már leírta a maga szemszögét és ezen fellelkesedve én is összedobok egy rövid szösszenetet. Az egyszerűség kedvéért (én is) 10 kerek évvel számolom a múltat és a jövőt (összehasonlítva a jelennel). No lássuk, milyen volt a kisMalkáv 10 éve, mire vágyott, mi volt a célja?
10 évvel korábban, avagy 2003-ban:
Képzeljetek el egy 13 éves ultrakönnyű, hiper vékony, lóarcú, világgyűlölő gyereket. Ilyen voltam. Akkoriban szar ultraszar iszonyatszar undorító rakás teveürülék nem éppen a legjobb suliban voltam egy szar ultraszar nem az osztályközösségéről és csapatszelleméről híres, "különösen pöpec" osztályban. Mivel utáltak, vagy lenéztek engem, utáltam és lenéztem én is a javukat. Konkrét célom még nem volt a jövőmet illetően (a mentő iránti érdeklődésem egy-másfél évvel később érik meg), hacsak azt nem számítom bele, hogy minél hamarabb elballagni. Álmodoztam arról, hogy paleontológus leszek, vagy csillagász. De mivel mindenhonnan azt hallottam, hogy a tanulmányaim nem elég jók hozzá, ezért lemondtam ezekről is. Mit vártam magamtól? Azt, hogy egy nap visszaadhassak nekik minden rosszat amit okoztak. Nem voltam a legjobb lelkű velük szemben... :$ És azt is reméltem, hogy olyan munkám lesz, ami nagyra becsült és jól fizet, csak hogy az arcukba vághassam, hogy "igenis lettem valaki, ti utolsó senkiházi rohadt köcs...!")
A jelen, 2013-ban:
Ami megvalósult: elballagtam, szakmát szereztem egy megbecsült(?) és értékes munkához, csak nem alkalmaztak. Két év munkakeresés után takarító lettem a világ végén egy raktárban. Ha ezt a kisMalkáv is hallotta, vagy látta volna, elsőre csalódásként élte(m) volna meg. Bár most a jelenben tudom, hogy ez is tisztességes és hasznos foglalkozás, a kisMalkávnak nem lett volna elég jó. Budipucolással, söprögetéssel nem lehetett felvágni a nagyképűek között. Túltettem magam a gyűlölködésen, már ami a volt osztálytársakat illeti általános iskolából. Egy részükkel mai napig jó barátságban vagyok, más részükről nem tudok semmit és nem is érdekelnek. Mit várok magamtól? Hogy felkészülök arra, amivel Isten megbíz. Remélem, legalább ezt jól csinálom majd. Fekete humor rovatunk következik:
A jövő, 2023-ban:
Ötletem van, hogy lesz, csak nem akarom elkiabálni. Megvannak a vágyaim, céljaim. Isten tud róluk és remélem egyezik a véleményünk róla. :) Az biztos, hogy ebben az évben fogom hintáztatni Xinafot. :) Ezzel letudva egy akkor kb. (vagy minimum) 25-26 éves megállapodást. Mit várok magamtól a jövőben? Hogy jobb ember legyek. Kiegyensúlyozottabb. Alázatosabb. Türelmesebb. És legfőképp, hogy a Szent Pál által megfogalmazott szeretethimnuszt jobban teljesítsem a gyakorlatban, de nem kötelességtudatból. Hanem zsigerből. :)
