Párnacsata a javából
2008.03.23. 22:13 | Malkav | 1 komment
...A PÁRNACSATÁRA! XD
Hát igen, ez durva volt (nem tudom a képen mennyire látszik, mert sz*r a gépem és nem jeleníti meg nekem...). Nos, most jön az élménybeszámoló, mert igen, kint voltam. És szvsz nagyon jó volt (bár voltak érdekes pillanatok)!
Már az eleje szép látvány volt. Két barátommal megérkezünk a helyszínre, eleinte minden békés. A párnával felszerelkezett tömeget nem volt nehéz megtalálni, mind elővettük kedves fegyvereinket, ami esetmben egy fehér alapon kék virágmintás huzatba bújtatot fél disznónyi méretű párnát foglalt magába (azért virágos, hogy kifejezzem, mennyire szeretem az embereket (ütni-vágni)) és vártuk a jelet. Miután ezt megkaptuk, jött az adok-kapok akció: a tömeg heves kiálltások kíséretében egymásnak esett és ott ütötték-verték egymást ahol csak lehetett. Mi se késlekedtünk, egyből be a közepébe! Nagyon király volt, osztottuk rendesen (bár akkora tömeg volt, hogy nem tudtam olyan kényelmesen szórni az áldást a "másfélkezes párnámmal") kb. 40 percen át, miután a fáradságtól kicsit roskadozva (azért 40 perc a tömegben ahol mindenhonnan ütnek párnával nem könnyű visszaadni mindenkinek a kölcsönt) egy öt-tíz perces pihenőt megengedtünk magunknak. Miután új erőre kaptunk, mentünk vissza, szabályosan megrohanva a tömeget. A lépcsősor aljában is dúlt a harc, de sokkal több hellyel, mint a fenti dühöngőben, ezért inkább oda rongyoltunk harcolni. Ott már bőséges sikerélményem is volt, bár attól még kaptam rendesen. Ott lent egyszer úgy telibekaptak (fejtetőn), hogy azt hittem, egy Kicsi Ricsivel csaptak le. Később azért összeszedtem magamban, hogy a párna fémesen csörent, talán 1-2 forintosokkal volt megtömve...
A harctéren találtam egy gazdátlan kispárnát, tehát kétkezesen is tudtam harcolni, ami szvsz a legszebb pillanat volt. Miután visszaálltam egykezesre, már kezdtek kialakulni a "csapatok", amelyek rendszeressen egymásnak estek vad rohammal és harci kiálltással. Hol itt, hol ott segítettem.
A nap végére tisztára úgy néztem ki, mint akit párnával vertek össze. Ez talán annak volt köszönhető, hogy így is volt. Több órának éreztem az utat hazafele, de szívesen megismételném ezt a szombatot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.