Malkáv blogja

Minden jel arra utal, hogy 2008-ban Magyarországon lassan divattá válik a gyűlölködés. Utáljunk mindenkit mindenért, mert mekkora buli az!! Az az igazi kikapcsolódás. Na de álljunk meg! Most komolyan jól esik? Mondok pár példát:
Gyűlöljünk rasszokat!
Gyűlöljünk vallásokat!
Gyűlöljünk csak úgy!
 Az ilyen emberek ám az igazi hadd ne mondjam mik... főleg, ha gyűlölködésük miértjéről halványlila fingjuk sincs. Márpedig sok ilyen van. Egy kicsivel konkrétabb példa erre egy ismerősöm, aki hihetetlen mértékű gyülöletet táplál magában egy régi barátom ellen, megjegyzem alaptalanul. Ha csak abból abból indulok ki, hogy ő maga kavarta a szart. Megszálottan állítja, hogy néhány év ismerettség után kiismerte, de akit ő vázol, kicsit sem egyezik azzal akit én ismerek. Pedig eklvileg ugyan arról a személyről lenne szó. Neveket direkt nem mondok. A sztori hosszú és túl sok olyan információt tartalmaz, amihez már végkép semmi köze a Tisztelt Olvasóknak, ezért nem teszem közzé, a lényeg annyi, hogy a gyűlölködő személy szerintem teljesen jogtalanul gyűlöli a "gyűlöltet", hisz gyakorlatilag ő maga kezdte ahogy a gyűlölködő fogalmazta (a gyűlöltről, aki természetesen akkor is ludas, ha nem csinál semmi rosszat): "tönkretenni az életét", de kérdem én, ha egyszer saját magának kavart be úgy, hogy belekezdett egy olyan dologba, amit abszolút nem vett komolyan, milyen alapon nyávog? Az ilyesmi annyira fel tud húzni (még akkor is, ha olyan nagy mértékben nem értint), hogy blogbejegyzést írok róla.