Malkáv blogja

Nos, ez a blog már a második verzió, mely több évnyi hibernáció után (2008 óta) úgy néz ki, ismét új erőre kap. A szabályok továbbra is egyszerűek: olvasni nem kötelező, véleményt formálni szabad. Thotferi számára külön szabályzat: - köteles udvarias hangnemben hozzászólni - nem kritizálhatja az Olvasókat - nem kritizálhatja az admint sem - nem reklámozhatja a saját szemetesládáját (blog) - nem jeleníthet meg sufnioldalakról linkeket A fenti szabályok megsértése a hozzászólás automatikus moderálását vonja maga után, indoklás nem szükséges.

Friss topikok

  • Xinaf: @MagusMedivh: Személyes véleményem: Én azt is elnézném, ha senkit sem fogadunk be. Ez egy dolog. ... (2018.08.02. 22:26) Válasz egy kommentre
  • MagusMedivh: Kedves Malkav! Kezdjük egy kijelentéssel, ha felsorolnak nekem 10 dolgot amit a kormány tesz a bel... (2018.07.16. 17:58) Egy bevándorlást segítő tevékenységről
  • Xinaf: Kis pontosítás: Az alkotmány módosításához kellett volna 4/5-öd. Az Alaptörvénnyel a legnagyobb ba... (2018.04.24. 22:00) A politika mocska
  • mezeinewsee: A drága jó mamájukat sajnálom... képzeld el, milyen ciki lehet, hogy a gyereked ilyen hülye! (2018.03.27. 19:11) Laposföldes elmebaj - megint
  • mezeinewsee: A fidesz: vallás. Ez mindent megmagyaráz. (2018.03.10. 21:17) Bajok vannak!

Linkblog

HTML

Ki vagyok én? Önállóság, alkalmazkodás (etika házi dolgozat)

2008.03.03. 15:25 | Malkav | 3 komment

Az emberben néha (mit néha?) felvetődik egy kérdés, amin előszeretettel elgondolkodik és ami nem rittkán foglalkoztatja. A kérdés többnyire egyféleképp hangzik el, de többféleképp értelmezhetjük: "Ki vagyok én?" Ez többnyire azt is jelentheti, hogy "Mi az életem célja?", "Miért vagyok?" stb. (persze amnéziások is felvetik ezt a kérdést)
Ha netán nem emlékezetkieséssel küszködők, vagy mélyen filozófáló emberek kérdik ezt, akkor felmerülhet akár a magukban bizonytalanok, lelkileg problémásak csoportja is. Ők ugyanis nem rittkán másoknak megfelelően igyekeznek viselkedni, élni, ezzel elnyomva önmagukat. Az ilyenek állandó alkalmazkodás áldozatai, önállóságuk, saját gondolatuk nem nagyon van, ha van is, elnyomják, vagy elnyomatják bennük. Persze eleve felmerül a kérdés, hogy ki számít önállónak, és milyen mértékben ideális alkalmazkodni? A most következő példák részletezése következik:
Önállóság: a Magyar Értelmező Késziszótár szerint az önállóság, vagy az önálló "mások befolyásától függetlent, függetlenséget" jelent.Tehát az az ember önálló, aki más idegen embertől fügetlenül tevékenykedik, gondolkodik, él. Ha jól megfontoljuk, akkor eszerint a megfogalmazás szerint nincs önálló ember a Földön. Ugyanis az ember köztudottan társas lény, civilizált társadalomban él (többnyire), kizárásos alapon, mindíg egy hiearhikus rendben és ennek megfelelően függ a többi embertől. Most lehet mondani, hogy "ősközösség", bár megjegyzem ilyen szerintem sosem volt. Túlságosan elüt az emberi természettől, mely szeret uralkodni mások fölött kisebb, vagy néha nagyobb arányban. Tehát ennyi erőből az ember nem független? Ez nézőpont kérdése. Ha így nagy általánosságban gondolkodunk, akkor nem az. De más értelemben lehet. Ha az ember nem hajol meg egy, az ő szemszögéből hibás, vagy az értékrendjével ellentétes eszme, vagy akarat agresszív eröltetése elött, akkor "mások befolyásától független", tehát önálló.
Alkalmazkodás: Szintén a Magyar Értelmező Kéziszótárból idézve alkalmazkodás annyit tesz, mint "valakihez, vagy valamihez, különösen a körülményekhez való igazodás". Ilyenkor az emberekben egyből felmerül a gondolat, hogy ez amolyan utcai szlenggel élve "becsicskulás"? Hát, megmondon, nem. Az alkalmazkodás ugyanis egy probléma elkerülése érdekében történik, az alkalmazokdó ember így kerüli el:
-az erőszakot
-testi, vagy lelki fájdalmat
-mindent ami esetleg negatív hatással lehet rá, esetleg veszélyezeti az életét
Az utcai szlengben értelmezett "becsicskulás" az önállóság elvesztését jelenti. Alkalmazkodni mindaddig lehet, sőt szükséges, amíg a körülmények megkövetelik, de csak is kizárólag addig, amíg az ember meg tudja őrizni önállóságát.
Mindezek ismeretében nagyon remélem, hogy minden önmagát kereső, vagy határozatlan ember megismeri önmagát, akik eddig nem voltak tisztában a fogalmakkal, tisztán látnak. Az embert gyakran fogalkozatja a kérdés, miszerint "Ki vagyok én?". Erre én nem tudok választ adni. Mindenki ismerje meg önmagát, mérje fel a képességeit, minden jó és rossz tulajdonságát, szokását és hogy tud-e rajtuk változtatni. Ha ezeket megteszi, már lehet valamennyi képe arról, ki is ő?

A bejegyzés trackback címe:

https://malkav.blog.hu/api/trackback/id/tr8363542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

newsee 2008.03.10. 21:24:56

Jó kérdés, ki mitől/kitől függ... végül is, önálló ember lehet-e az, aki dohányzik? Vagy aki folyton diszkóban lóg? vagy a koncertfüggő, edzőteremfüggő?
Vagy önálló-e a keresztény, aki nyíltan függ a Főnöktől?
De az is felmerül: baj-e a függés minden esetben, baj-e az alkalmazkodás? Szerintem sem az, ha értelmes dologtól/személytől függünk.
Csak tudatosítsam magamban, én kitők/mitől függök, hiszen csak akkor fogom tudni, ki vagyok én.

Malkav 2008.03.11. 17:11:44

Van benne igazság, nem is kevés. : ) Az értelmes dolgoktól való függés (pl. Főnök) nem jelent problémát.

Billuska 2012.03.10. 12:31:10

Amit le írtál....nagyban segitett meg írni a saját 'etika házi' dolgozatomat!!!!
köszi...:)
amugy sajnálom hogy nem fojtatad a blogod írását én remekül szórakoztam rajta :D