Az emberben néha (mit néha?) felvetődik egy kérdés, amin előszeretettel elgondolkodik és ami nem rittkán foglalkoztatja. A kérdés többnyire egyféleképp hangzik el, de többféleképp értelmezhetjük: "Ki vagyok én?" Ez többnyire azt is jelentheti, hogy "Mi az életem célja?", "Miért vagyok?" stb. (persze amnéziások is felvetik ezt a kérdést)
Ha netán nem emlékezetkieséssel küszködők, vagy mélyen filozófáló emberek kérdik ezt, akkor felmerülhet akár a magukban bizonytalanok, lelkileg problémásak csoportja is. Ők ugyanis nem rittkán másoknak megfelelően igyekeznek viselkedni, élni, ezzel elnyomva önmagukat. Az ilyenek állandó alkalmazkodás áldozatai, önállóságuk, saját gondolatuk nem nagyon van, ha van is, elnyomják, vagy elnyomatják bennük. Persze eleve felmerül a kérdés, hogy ki számít önállónak, és milyen mértékben ideális alkalmazkodni? A most következő példák részletezése következik:
Önállóság: a Magyar Értelmező Késziszótár szerint az önállóság, vagy az önálló "mások befolyásától függetlent, függetlenséget" jelent.Tehát az az ember önálló, aki más idegen embertől fügetlenül tevékenykedik, gondolkodik, él. Ha jól megfontoljuk, akkor eszerint a megfogalmazás szerint nincs önálló ember a Földön. Ugyanis az ember köztudottan társas lény, civilizált társadalomban él (többnyire), kizárásos alapon, mindíg egy hiearhikus rendben és ennek megfelelően függ a többi embertől. Most lehet mondani, hogy "ősközösség", bár megjegyzem ilyen szerintem sosem volt. Túlságosan elüt az emberi természettől, mely szeret uralkodni mások fölött kisebb, vagy néha nagyobb arányban. Tehát ennyi erőből az ember nem független? Ez nézőpont kérdése. Ha így nagy általánosságban gondolkodunk, akkor nem az. De más értelemben lehet. Ha az ember nem hajol meg egy, az ő szemszögéből hibás, vagy az értékrendjével ellentétes eszme, vagy akarat agresszív eröltetése elött, akkor "mások befolyásától független", tehát önálló.
Alkalmazkodás: Szintén a Magyar Értelmező Kéziszótárból idézve alkalmazkodás annyit tesz, mint "valakihez, vagy valamihez, különösen a körülményekhez való igazodás". Ilyenkor az emberekben egyből felmerül a gondolat, hogy ez amolyan utcai szlenggel élve "becsicskulás"? Hát, megmondon, nem. Az alkalmazkodás ugyanis egy probléma elkerülése érdekében történik, az alkalmazokdó ember így kerüli el:
-az erőszakot
-testi, vagy lelki fájdalmat
-mindent ami esetleg negatív hatással lehet rá, esetleg veszélyezeti az életét
Az utcai szlengben értelmezett "becsicskulás" az önállóság elvesztését jelenti. Alkalmazkodni mindaddig lehet, sőt szükséges, amíg a körülmények megkövetelik, de csak is kizárólag addig, amíg az ember meg tudja őrizni önállóságát.
Mindezek ismeretében nagyon remélem, hogy minden önmagát kereső, vagy határozatlan ember megismeri önmagát, akik eddig nem voltak tisztában a fogalmakkal, tisztán látnak. Az embert gyakran fogalkozatja a kérdés, miszerint "Ki vagyok én?". Erre én nem tudok választ adni. Mindenki ismerje meg önmagát, mérje fel a képességeit, minden jó és rossz tulajdonságát, szokását és hogy tud-e rajtuk változtatni. Ha ezeket megteszi, már lehet valamennyi képe arról, ki is ő?